Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SUNOSI 150 MG
A Sunosi az éberség javítására és a túlzott nappali álmosság csökkentésére javallott narcolepsiában szenvedő (cataplexiával vagy anélkül) felnőtt betegeknél.
A Sunosi az éberség fokozására és a túlzott nappali álmosság (excessive daytime sleepiness, EDS) csökkentésére javallott obstruktív alvási apnoéban (OSA) szenvedő betegeknél, akiknél az EDS-t az OSA kezelésére szolgáló elsődleges terápiával, például folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP-) terápiával nem sikerült kielégítően kezelni.
A kezelést a narcolepsia, illetve az OSA kezelésében tapasztalt orvosnak kell megkezdenie.
OSA-ban szenvedő betegeknél a Sunosi nem az egyidejűleg fennálló légúti obstrukció kezelésére szolgáló terápia. Az OSA kezelésére alkalmazott elsődleges terápiát továbbra is folytatni kell ezeknél a betegeknél.
A vérnyomást és a szívfrekvenciát a szolriamfetol-kezelés megkezdése előtt meg kell mérni, és a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell, különösen dózisemelés után. Ha a beteg hypertoniás, akkor a vérnyomását a szolriamfetol-kezelés megkezdése előtt be kell állítani, és óvatosság szükséges olyan
betegek kezelésekor, akiknél magasabb a súlyos kardiális események (MACE), kockázata, különösen akiknél már fennáll hypertonia, akiknél cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség ismert, illetve idős betegeknél.
A szolriamfetol-kezelés folytatásának szükségességét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. Amennyiben a beteg vérnyomás- vagy szívfrekvencia-emelkedést tapasztal, amely a szolriamfetol dózisának csökkentésével, illetve más megfelelő orvosi beavatkozással nem rendezhető, meg kell fontolni a szolriamfetol-kezelés leállítását. A készítmény együttes alkalmazása a vérnyomást és a szívfrekvenciát növelő egyéb gyógyszerekkel óvatosságot igényel (lásd 4.5 pont).
Adagolás
Narcolepsia
Az ajánlott kezdő dózis 75 mg naponta egyszer, ébredéskor. Amennyiben klinikailag indokolt, a súlyosabb fokú álmossággal küzdő betegnél megfontolható 150 mg-os kezdő dózis alkalmazása. A dózis a klinikai választól függően emelhető, legalább 3 naponta történő megkétszerezéssel, a naponta egyszer 150 mg-os ajánlott maximális napi dózis eléréséig.
OSA
Az ajánlott kezdődózis 37,5 mg naponta egyszer, ébredéskor. A dózis a klinikai választól függően emelhető, legalább 3 naponta történő megkétszerezéssel, a naponta egyszer 150 mg-os ajánlott maximális napi dózis eléréséig.
A Sunosi bevételét a lefekvést megelőző 9 órán belül kerülni kell, mivel befolyásolhatja az éjszakai alvást.
Hosszú távú alkalmazás
Hosszú távú kezelés alatt a folyamatos kezelés szükségességét és a megfelelő dózist időnként felül kell vizsgálni a szolriamfetolt szedő betegeknél.
Különleges betegcsoportok
Idősek (> 65 év)
Az idős betegekről rendelkezésre álló adatok korlátozottak. Ebben a populációban megfontolandó a kisebb dózisok alkalmazása és a szoros monitorozás (lásd 4.4 pont). A szolriamfetol túlnyomórészt a vesén keresztül ürül, és mivel idős betegeknél nagyobb a vesekárosodás valószínűsége, ezeknél a betegeknél az adagolás módosítására lehet szükség a kreatinin-clearance alapján.
Vesekárosodás
Enyhe fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance: 60-89 ml/perc): Nincs szükség dózismódosításra.
Közepesen súlyos fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance: 30-59 ml/perc): Az ajánlott kezdő dózis 37,5 mg naponta egyszer. A dózis 5 nap elteltével legfeljebb naponta egyszer 75 mg-ra emelhető.
Súlyos fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance: 15-29 ml/perc): Az ajánlott dózis 37,5 mg naponta egyszer.
Végstádiumú vesebetegség (kreatinin-clearance: < 15 ml/perc): A szolriamfetol alkalmazása végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél nem javasolt.
Gyermekek és serdülők
A Sunosi biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők (< 18 évesek) esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
A Sunosi szájon át alkalmazandó.
A Sunosi étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.
A 37,5 mg-os dózis egy 75 mg-os tabletta a bemetszés segítségével történő elfelezésével adagolható.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Egy éven belüli myocardialis infarctus, instabil angina pectoris, kontrollálatlan hypertonia, súlyos szívritmuszavarok és egyéb súlyos szívproblémák.
-
Egyidejű alkalmazás monoamin-oxidáz-inhibitorokkal (MAOI) vagy a MAOI-kezelés abbahagyását követő 14 napon belüli alkalmazás (lásd 4.5 pont).
Pszichiátriai tünetek
A szolriamfetol alkalmazását nem értékelték olyan betegeknél, akiknél pszichózis vagy bipoláris zavar állt fenn aktuálisan, vagy szerepel a kórelőzményben. Fokozott körültekintéssel kell eljárni, ha ezeket a betegeket olyan pszichiátriai mellékhatások miatt kezelik, amelyek súlyosbíthatják a már fennálló pszichiátriai kórkép tüneteit (például mániás epizódok).
A szolriamfetollal kezelt betegeknél gondosan monitorozni kell olyan mellékhatások előfordulását, mint például szorongás, álmatlanság és ingerlékenység. Ezeket a mellékhatásokat gyakran figyelték meg a kezelés bevezetése alatt, de a kezelés folytatása során általában rendeződtek. Ha ezek a tünetek tartósan fennállnak vagy rosszabbodnak, megfontolandó a dóziscsökkentés vagy a kezelés abbahagyása.
Vérnyomás és szívfrekvencia
Klinikai vizsgálatokból származó adatok elemzése azt igazolta, hogy a szolriamfetollal végzett kezelés a szisztolés vérnyomás, a diasztolés vérnyomás, valamint a szívfrekvencia dózisfüggő emelkedését eredményezi.
Epidemiológiai adatok azt igazolták, hogy a vérnyomás tartós megemelkedése növeli a súlyos kardiovaszkuláris események (major adverse cardiovascular event, MACE), köztük a stroke, a szívroham és a cardiovascularis halálozás kockázatát. Az abszolút kockázat növekedésének nagyságrendje a vérnyomás-emelkedés mértékétől, valamint a kezelt populációban a MACE kockázatától függ. Számos, narcolepsiában, illetve OSA-ban szenvedő betegnél áll fenn a MACE több kockázati tényezője, köztük a hypertonia, a diabetes, a hyperlipidaemia és a magas testtömegindex (body mass index, BMI).
Instabil cardiovascularis betegségben, súlyos szívritmuszavarban és egyéb súlyos szívproblémákban szenvedő betegeknél a készítmény alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
A közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nagyobb lehet a vérnyomás- és szívfrekvencia-emelkedés kockázata a szolriamfetol hosszabb felezési ideje miatt.
Abusus
A Sunosi abúzuspotenciálját egy humán vizsgálatban értékelték, amely azt mutatta, hogy az abúzuspotenciál kismértékű. A klinikai vizsgálatból származó adatok azt igazolták, hogy a szolriamfetol a placebóhoz képest magasabb gyógyszerkedvelési pontszámokat eredményezett, de általában a fenterminhez (egy gyenge stimuláns) hasonlóakat vagy alacsonyabbakat. Óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek a kórelőzményében stimuláns- (pl. metilfenidát,
amfetamin) vagy alkoholabúzus szerepel, és ezeknél a betegeknél monitorozni kell a szolriamfetol helytelen használatának, illetve abúzusának jeleit.
Zárt zugú glaucoma
Szolriamfetolt szedő betegeknél mydriasis léphet fel. Fokozott óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknél emelkedett a szembelnyomás vagy zárt zugú glaucoma kockázata áll fenn.
Fogamzóképes nők vagy partnereik
Fogamzóképes nőknek és férfipartnereiknek a szolriamfetol szedése alatt hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk (lásd 4.6 pont).
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek (lásd 5.2 pont).
A szolriamfetolt tilos alkalmazni MAOI-kkal egyidejűleg vagy a MAOI-kezelés abbahagyását követő 14 napon belül, mivel ez fokozhatja a hypertonia kockázatát (lásd 4.3 pont).
A vérnyomást és a szívfrekvenciát növelő gyógyszerek egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel (lásd 4.4 pont).
Olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyek növelik a dopaminszintet vagy közvetlenül dopamin-receptorokhoz kötődnek, farmakodinámiás kölcsönhatásokat eredményezhet a szolriamfetollal. Ilyen gyógyszerek egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel.
Terhesség
A szolriamfetol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást mutattak ki (lásd 5.3 pont). A Sunosi alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.
Szoptatás
A szolriamfetol az anyatejbe körülbelül az anyai adag 4%-ának megfelelő mennyiségben választódik ki, testtömegre korrigálva (lásd 5.2 pont). A szolriamfetol újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatása, valamint a tejtermelésre gyakorolt hatása nem ismert. A szoptatott gyermekre vonatkozó kockázat nem zárható ki.
A Sunosi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A szolriamfetol termékenységre gyakorolt hatásai embernél nem ismertek. Állatkísérletek során nem mutattak ki direkt vagy indirekt káros hatásokat a termékenység tekintetében (lásd 5.3 pont).
A szolriamfetol stabil dózisaival kezelt betegeknél a készítmény gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatása várhatóan kismértékű. A szolriamfetol alkalmazását követően szédülés és figyelemzavar jelentkezhet (lásd 4.8 pont).
A szolriamfetolt szedő, kóros mértékű álmosságban szenvedő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy éberségük nem feltétlenül fog helyreállni normális szintűre. A túlzott nappali álmosságtól szenvedő betegeknél – köztük a szolriamfetolt szedőknél is – gyakran újra kell értékelni az álmosság fokát, és szükség esetén fel kell hívni a figyelmüket, hogy kerüljék a gépjárművezetést, illetve bármilyen egyéb, potenciálisan veszélyes tevékenységet, különösen a kezelés megkezdésekor és a dózismódosítások időszakában.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak: fejfájás (11,1%), hányinger (6,6%) és csökkent étvágy (6,8%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatások gyakoriságát a következő MedDRA gyakorisági kategóriák szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka
(≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Mellékhatások | Gyakoriság |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Csökkent étvágy | Gyakori |
| Pszichiátriai kórképek | Szorongás | Gyakori |
| Insomnia | Gyakori | |
| Ingerlékenység | Gyakori | |
| Bruxismus | Gyakori | |
| Agitatio | Nem gyakori | |
| Nyugtalanság | Nem gyakori | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás | Nagyon gyakori |
| Szédülés | Gyakori | |
| Figyelemzavar | Nem gyakori | |
| Tremor | Nem gyakori | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Palpitatio | Gyakori |
| Tachycardia | Nem gyakori | |
| Érbetegségek és tünetek | Hypertonia | Nem gyakori |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Köhögés | Gyakori |
| Nehézlégzés | Nem gyakori | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hányinger | Gyakori |
| Hasmenés | Gyakori | |
| Szájszárazság | Gyakori | |
| Hasi fájdalom | Gyakori | |
| Obstipatio | Gyakori | |
| Hányás | Gyakori | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Hyperhidrosis | Gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Idegesség | Gyakori |
| Mellkasi diszkomfortérzés | Gyakori | |
| Mellkasi fájdalom | Nem gyakori | |
| Szomjúság | Nem gyakori | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Emelkedett szívfrekvencia | Nem gyakori |
| Emelkedett vérnyomás | Gyakori | |
| Csökkent testtömeg | Nem gyakori |
Kiválasztott mellékhatások leírása
A kezelés megkezdése
A leggyakrabban jelentett mellékhatások többsége a kezelés megkezdése utáni első 2 héten belül alakult ki, és a betegek többségénél kevesebb mint 2 hetes (medián érték) időtartam után elmúlt.
Túlérzékenységi reakciók
A forgalomba hozatalt követően túlérzékenységi reakciókat jelentettek, amelyek a következő tünetek egyikével vagy többjével jelentkeztek: erythemás bőrkiütés, bőrkiütés, urticaria (lásd 4.3 pont).
Dózisfüggő mellékhatások
A 12 hetes klinikai vizsgálatokban, amelyekben a szolriamfetol napi 37,5 mg-os, 75 mg-os és
150 mg-os dózisait hasonlították össze placebóval, a következő mellékhatások dózisfüggőek voltak: fejfájás, hányinger, csökkent étvágy, szorongás, hasmenés és szájszárazság. A dózissal való összefüggések az OSA-ban és a narcolepsiában szenvedő betegeknél általában hasonlóak voltak.
Bizonyos tüneteket, például szorongást, insomniát, ingerlékenységet és agitatiót gyakran megfigyeltek a kezelés megkezdésekor, de ezek a kezelés folytatásával általában rendeződtek. Ha ezek a tünetek tartósan fennállnak vagy rosszabbodnak, megfontolandó a dóziscsökkentés vagy az alkalmazás leállítása (lásd 4.4 pont).
A kezelés abbahagyása
A 12 hetes placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a szolriamfetollal kezelt 396 beteg közül 11 beteg (3%), a placebót kapó 226 beteg közül pedig 1 beteg (< 1%) hagyta abba a készítmény alkalmazását mellékhatás miatt. Az alkalmazás abbahagyásához vezető mellékhatások, amelyek
egynél több, szolriamfetollal kezelt betegnél jelentkeztek, és előfordulási gyakoriságuk magasabb volt, mint placebo alkalmazása mellett, a következők voltak: szorongás, palpitatio és nyugtalanság, melyek mindegyike 1%-nál kisebb gyakoriságú volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A szolriamfetol túladagolásáról a klinikai vizsgálatokban nem számoltak be.
Egészséges önkénteseknél mellékhatásként egy esetben enyhe tardiv dyskinesia, egy esetben pedig közepes fokú akathisia fordult elő 900 mg-os szupraterápiás dózis mellett. A tünetek a kezelés abbahagyása után rendeződtek.
Nincs specifikus antidotum. Véletlen túladagolás esetén tüneti és szupportív kezelést kell biztosítani, és a betegeket szükség szerint gondosan monitorozni kell.
Farmakológiai tulajdonságok - SUNOSI 150 MG
Farmakoterápiás csoport: pszichoanaleptikumok, centrálisan ható szimpatomimetikumok, ATC kód: N06BA14
Hatásmechanizmus
Még nem történt meg a szolriamfetol azon mechanizmusának (mechanizmusainak), teljes körű jellemzése, amellyel (amelyekkel) a narcolepsia vagy az obstruktív alvási apnoé miatti nagyfokú nappali álmosságban szenvedő betegeknél az éberséget javítja. Ugyanakkor hatásosságát vélhetően a dopamin- és norepinephrine (noradrenaline)-visszavétel gátlóként (DNRI) kifejtett aktivitása mediálhatja.
Farmakodinámiás hatások
In vitro adatok
Klónozott humán receptorokat/transzportereket expresszáló sejtekkel végzett radioligand-kötődési kísérletekben a szolriamfetol affinitást mutatott a dopamin-transzporter (replikátum Ki = 6,3 és 14,2 mikromol/l) és a norepinephrine (noradrenaline)-transzporter (replikátum Ki = 3,7 és
> 10 mikromol/l) iránt, ugyanakkor nem mutatott számottevő affinitást a szerotonin-transzporter iránt. A szolriamfetol gátolta a dopamin- (replikátum IC50 = 2,9 és 6,4 mikromol/l) és norepinephrine (noradrenaline)-visszavételt (IC50 = 4,4 mikromol/l), de nem gátolta a szerotonin-visszavételt ezekben a sejtekben.
In vivo állatkísérletes adatok
Patkányoknál egyértelmű éberséget provokáló hatásokat eredményező parenteralis dózisokban alkalmazva a szolriamfetol növelte az egyedi dopaminszinteket a striatumban és a norepinephrine (noradrenaline)-szinteket a prefrontalis cortexben, és nem mutatott számottevő kötődést a dopamin- és norepinephrine (noradrenaline)-transzporterekhez egy patkányokkal végzett autoradiográfiás kísérletben.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Narcolepsia
Az 1. vizsgálat egy 12 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, melynek során a szolriamfetol narcolepsiás (cataplexiával vagy anélkül) felnőtt betegeknél mutatott hatásosságát értékelték.
Ennél a vizsgálatnál a belépés feltétele volt a túlzott nappali álmosság (az Epworth álmosságfelmérő skálán [Epworth Sleepiness Scale, ESS] elért 10-es vagy magasabb pontszám), valamint az ébrenlét fenntartásának zavara (az elalvásig eltelt átlagos idő 25 percnél kevesebb) a kiinduláskor elvégzett első négy, 40 perces Ébrenlétfenntartási teszt (Maintenance of Wakefulness Test, MWT) dokumentált, átlagolt eredménye alapján.
A hatásosság mutatója a vizsgálat kezdetétől a 12. hétre bekövetkezett változás volt a következők tekintetében: ébrenmaradási képesség az MWT teszttel mért, elalvásig eltelt átlagos idő alapján, az ESS alapján mért túlzott nappali álmosság, valamint az általános klinikai állapot javulása a „Beteg változásról alkotott összbenyomása” (Patient Global Impression of Change, PGIc) skála alapján. Az ESS a beteg beszámolóján alapuló 8 tételes kérdőív, amely a szokásos napi tevékenységek során bekövetkező elalvás valószínűségét méri. A PGIc egy 7 pontos skála, amely a „nagyon sokat javult” végponttól a „nagyon sokat rosszabbodott” végpontig terjed, és a beteg beszámolója alapján méri a beteg klinikai állapotát.
A narcolepsiás betegeket az ébrenlét zavara és túlzott nappali álmosság jellemezte a vizsgálat kezdetén az MWT teszttel meghatározott, elalvásig eltelt átlagos idő, illetve az ESS pontszámok alapján
(1. táblázat). A legtöbb beteg alkalmazott korábban pszichostimulánst. Cataplexia összességében a betegek körülbelül felénél volt jelen; a demográfiai és kiindulási jellemzők a cataplexiás és a cataplexiát nem mutató betegeknél hasonlóak voltak.
Ebben a vizsgálatban a narcolepsiás betegeket randomizálták 75 mg, 150 mg vagy 300 mg (az ajánlott maximális napi dózis kétszerese) szolriamfetol vagy placebo naponta egyszeri alkalmazására. A
12. héten a 150 mg-os dózis alkalmazására randomizált betegek a placebóhoz képest statisztikailag
szignifikáns javulást mutattak az MWT és az ESS (együttes elsődleges végpontok), valamint a PGIc (fő másodlagos végpont) eredményeiben. A 75 mg-os adagra randomizált betegek statisztikailag szignifikáns javulást mutattak az ESS eredményében, ami az MWT, illetve a PGIc tekintetében nem volt megfigyelhető (1. táblázat). Ezek a hatások dózisfüggőek voltak, az 1. héten váltak megfigyelhetővé, és a vizsgálat teljes időtartama alatt fennmaradtak (1. ábra). Általában azonos dózisok mellett kisebb nagyságrendű hatást figyeltek meg olyan betegeknél, akiknél az álmosság kiindulási szintje súlyosabb volt, mint azoknál, akiknél kevésbé volt súlyos. A 12. héten a szolriamfetol 150 mg-os dózisának alkalmazására randomizált betegek tartós javulást mutattak a nap folyamán ébren töltött idő tekintetében, ami a placebóhoz képest statisztikailag szignifikáns volt mind az 5 MWT teszt alapján, és az adag beadása után körülbelül 9 órán át tartott. Az alvás funkcionális következményeit felmérő kérdőív rövidített változata (Functional Outcomes of Sleep Questionnaire Short Version, FOSQ-10) alapján dózisfüggő javulást figyeltek meg a mindennapi tevékenységek elvégzésére való képesség tekintetében. Napi 150 mg-ot meghaladó dózisok nem eredményeztek olyan mértékű hatékonyság-növekedést, amely ellensúlyozná a dózisfüggő mellékhatásokat.
A szolriamfetol alkalmazása nem befolyásolta a poliszomnográfiával mért éjszakai alvást.
1. táblázat Az 1. vizsgálatban részt vett narcolepsiás betegek 12 hetes hatásossági eredményeinek áttekintése
| Kezelési csoportok (n) | Átlagos kiindulásipontszám (SD) | Átlagos változás a kiinduláshozképest | Különbség placebóhoz képest(95%-os CI) | p-érték | |
| Legkisebb | |||||
| négyzetek | |||||
| MWT(perc) | 1. vizsgálatPlacebo (58)Sunosi 75 mg (59) | 6,15 (5,68)7,50 (5,39) | módszere (SE)2,12 (1,29)4,74 (1,34) | 2,62 (–1,04; 6,28) | 0,1595 |
| Sunosi 150 mg (55) | 7,85 (5,74) | 9,77 (1,33) | 7,65 (3,99; 11,31) | < 0,0001 | |
| Legkisebb | |||||
| négyzetek | |||||
| 1. vizsgálat | módszere (SE) | ||||
| ESS | Placebo (58) | 17,3 (2,86) | –1,6 (0,65) | ||
| Sunosi 75 mg (59) | 17,3 (3,53) | –3,8 (0,67) | –2,2 (–4,0; –0,3) | 0,0211 | |
| Sunosi 150 mg (55) | 17,0 (3,55) | –5,4 (0,66) | –3,8 (–5,6; –2,0) | < 0,0001 | |
| A javulást mutató betegek | Százalékos | p-érték | |||
| százalékos aránya* | különbség | ||||
| placebóhoz képest | |||||
| PGIc | (95%-os Cl) | ||||
| 1. vizsgálat | |||||
| Placebo (58) | 39,7% | ||||
| Sunosi 75 mg (59) | 67,8% | 28,1 (10,8; 45,5) | 0,0023† | ||
| Sunosi 150 mg (55) | 78,2% | 38,5 (21,9; 55,2) | < 0,0001 | ||
SD = szórás; SE = standard hiba; különbség placebóhoz képest = a legkisebb négyzetátlagok módszerével meghatározott különbség a kiinduláshoz képest bekövetkezett változásban a hatóanyag és a placebo között. Az MWT eredményeket az első 4 MWT teszt alapján határozták meg, és a kiinduláshoz képest bekövetkezett pozitív irányú változás az elalvásig eltelt idő növekedését jelenti. Az ESS skálán kapott, kiinduláshoz képest negatív irányú változás a túlzott nappali álmosság javulását jelenti. *A PGIc alapján javulást mutató betegek százalékos arányába azok a betegek tartoznak bele, akik arról számoltak be, hogy „nagyon sokat” vagy „sokat javultak”, illetve „minimális mértékű” javulás következett be;
†névleges p-érték.
ESS: Változás a kiinduláshoz képest vizsgálati vizitenként (hét) MWT: Változás a kiinduláshoz képest vizsgálati vizitenként (hét) Szignifikáns különbség placebóhoz képest (** p < 0,001, *p < 0,05)Legkisebb négyzetátlagok módszere (SE) Változás a kiinduláshoz képest
Legkisebb négyzetátlagok módszere (SE) Változás a kiinduláshoz képest
-
ábra: Együttes elsődleges végpontok narcolepsiás betegeknél az 1. vizsgálatban
Kiindulás 1 4 12 Kiindulás 1 4 8 12 Hét Hét OSA
A 2. vizsgálat egy 12 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, melynek során a szolriamfetol OSA-ban szenvedő felnőtt betegeknél mutatott hatásosságát értékelték. Ebben a vizsgálatban az együttes elsődleges és a fő másodlagos végpont azonos volt az 1. vizsgálatéval. A 3. vizsgálat egy 6 hetes, randomizált, megvonásos, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat volt, amelyben a szolriamfetol hatásosságát értékelték OSA-ban szenvedő felnőtt betegeknél. A randomizált megvonásos szakaszban alkalmazott hatásossági mutatók a következők voltak: az MWT és az ESS eredményében, a randomizált megvonásos szakasz kezdetétől a végéig bekövetkezett változás, valamint a PGIc alapján az általános klinikai állapotban bekövetkezett rosszabbodás.
A vizsgálatba való belépés feltétele mindkét vizsgálat esetében a vizsgálat kezdetén fennálló túlzott nappali álmosság (ESS pontszám ≥ 10) és az ébrenlét fenntartásának zavara (az elalvásig eltelt átlagos idő az első 4 MWT teszt átlaga alapján dokumentáltan < 30 perc) volt. A betegek abban az esetben voltak alkalmasak a részvételre, ha: 1) aktuálisan elsődleges OSA terápiát alkalmaztak (bármilyen mértékű adherenciával); 2) korábban elsődleges terápiát alkalmaztak legalább egy hónapon át, és legalább egy alkalommal dokumentáltan módosítottak a terápián; vagy 3) műtéti beavatkozás történt, amellyel a fennálló obstrukciót próbálták kezelni. A betegeket arra biztatták, hogy továbbra is alkalmazzák az aktuális, elsődleges OSA terápiájukat, a vizsgálat során mindvégig azonos mértékben. A betegeket az elsődleges terápia alkalmazása alapján csak akkor zárták ki a vizsgálatból, ha megtagadták a fennálló obstrukció kezelését célzó elsődleges terápia, például a CPAP vagy a szájbetét használatát, illetve a műtéti beavatkozás elvégzését.
A 2. vizsgálatban az OSA-ban szenvedő betegeket az ébrenlét zavara és túlzott nappali álmosság (excessive daytime sleepiness, EDS) jellemezte a vizsgálat kezdetén, amit az MWT használatával meghatározott, elalvásig eltelt átlagos idő, illetve az ESS pontszámok alapján állapítottak meg
(2. táblázat). A betegek körülbelül 71%-ánál volt tapasztalható adherencia (például éjszakánként
≥ 4 órás használat az éjszakák ≥ 70%-ában). Az elsődleges OSA terápia tekintetében mutatott adherenciát figyelmen kívül hagyva, a betegek demográfiai és kiindulási jellemzői hasonlóak voltak. A vizsgálat kezdetén a betegek körülbelül 73%-a alkalmazott elsődleges OSA terápiát, közülük a betegek 92%-a alkalmazott pozitív légúti nyomás (PAP) kezelést.
A betegeket 37,5 mg, 75 mg, 150 mg vagy 300 mg (az ajánlott maximális napi dózis kétszerese) szolriamfetol vagy placebo napi egyszeri alkalmazására randomizálták. A 12. héten a 75 mg-os és a 150 mg-os adagot alkalmazó karra randomizált betegek statisztikailag szignifikáns javulást mutattak a placebóhoz képest az MWT és az ESS (együttes elsődleges végpontok), valamint a PGIc (fő másodlagos végpont) eredményei tekintetében (2. táblázat). A 37,5 mg szolriamfetol alkalmazására randomizált betegek statisztikailag szignifikáns javulást mutattak az MWT és az ESS alapján. Ezek a hatások az 1. héten váltak megfigyelhetővé, a vizsgálat teljes időtartama alatt fennmaradtak, és dózisfüggőek voltak (2. ábra). A 12. héten a Sunosi 75 mg-os és 150 mg-os adagjának alkalmazására randomizált betegek tartós javulást mutattak a nap folyamán ébren töltött idő tekintetében, ami a placebóhoz képest statisztikailag szignifikáns volt mind az 5 MWT teszt alapján, és az adag beadása után körülbelül 9 órán át tartott. A FOSQ-10 kérdőív alapján dózisfüggő javulást figyeltek meg a mindennapi tevékenységek elvégzésére való képesség tekintetében. Napi 150 mg-ot meghaladó dózisok nem eredményeztek olyan mértékű hatékonyság-növekedést, amely ellensúlyozná a dózisfüggő mellékhatásokat.
A 2. vizsgálatban a szolriamfetol alkalmazása nem befolyásolta a poliszomnográfiával mért éjszakai alvást. A 12 hetes vizsgálati időszak alatt egyik kezelési csoportban sem figyeltek meg klinikailag számottevő változást az elsődleges OSA terápia betegek általi használatában. Nem volt kimutatható hatásosságbeli különbség az elsődleges OSA terápia tekintetében mutatott adherencia, illetve
non-adherencia esetei között.
A 3. vizsgálatban a kiindulási demográfiai és betegségjellemzők hasonlóak voltak a 2. vizsgálat vizsgálati populációjában tapasztaltakhoz. A vizsgálatban 75 mg-os kezdő dózist alkalmaztak, amelyet a hatásosságtól és a tolerálhatóságtól függően egy dózisszinttel lehetett emelni legalább 3 napos időközönként 150 mg-ig vagy 300 mg-ig. A betegek csökkenthették is az adagot 75 mg-ra vagy
150 mg-ra. A 4 hetes nyílt elrendezésű kezelés után a randomizált megvonásos szakaszban a szolriamfetollal kezelt betegeknél fennmaradt a javulás, míg a placebóval kezelt betegeknél rosszabbodás jelentkezett (a legkisebb négyzetátlagok módszerével meghatározott különbség 11,2 perc volt az MWT alapján és -4,6 pont az ESS alapján; a p-érték mindkét esetben < 0,0001 volt). A szolriamfetollal kezelt betegek közül kevesebben számoltak be rosszabbodásról a PGIc alapján (százalékos különbség 30%; p = 0,0005).
-
táblázat A 2. vizsgálatban részt vett, OSA-ban szenvedő betegek 12 hetes hatásossági eredményeinek áttekintése
| Kezelési csoport (n) | Átlagos kiindulási pontszám (SD) | Átlagos változás a kiinduláshozképest | Különbség placebóhoz képest (95%-os CI) | p-érték | |
| Legkisebb | |||||
| négyzetek | |||||
| módszere | |||||
| MWT | (SE) | ||||
| (perc) | Placebo (114) | 12,58 (7,14) | 0,21 (1,0) | – | – |
| Sunosi 37,5 mg (56) | 13,6 (8,15) | 4,74 (1,42) | 4,53 (1,16; 7,90) | < 0,0086 | |
| Sunosi 75 mg (58) | 12,44 (6,91) | 9,08 (1,36) | 8,87 (5,59; 12,14) | < 0,0001 | |
| Sunosi 150 mg (116) | 12,54 (7,18) | 10,96 (0,97) | 10,74 (8,05; 13,44) | < 0,0001 | |
| Legkisebb | |||||
| négyzetek | |||||
| módszere | |||||
| ESS | Placebo (114) | 15,6 (3,32) | (SE)–3,3 (0,45) | - | - |
| Sunosi 37,5 mg (56) | 15,1 (3,53) | –5,1 (0,64) | –1,9 (–3,4; –0,3) | 0,0161 | |
| Sunosi 75 mg (58) | 15,0 (3,51) | –5,0 (0,62) | –1,7 (–3,2; –0,2) | 0,0233 | |
| Sunosi 150 mg (116) | 15,1 (3,37) | –7,7 (0,44) | –4,5 (–5,7; –3,2) | < 0,0001 | |
| Százalékos | p-érték | ||||
| A javulást mutató betegek | különbség | ||||
| százalékos aránya* | placebóhoz képest | ||||
| (95%-os Cl) | |||||
| Placebo (114) | 49,1% | – | – | ||
| PGIc | Sunosi 37,5 mg (56)Sunosi 75 mg (58) | 55,4%72,4% | 6,2 (–9,69; 22,16)23,3 (8,58; 38,01) | 0,44470,0035 | |
| Sunosi 150 mg (116) | 89,7% | 40,5 (29,81; 51,25) | < 0,0001 | ||
SD = szórás; SE = standard hiba; különbség placebóhoz képest = a kiinduláshoz képest bekövetkezett változásban a legkisebb négyzetek módszerével meghatározott különbség az aktív készítmény és a placebo között. Az MWT eredményeket az első 4 MWT teszt alapján határozták meg, és a kiinduláshoz képest bekövetkezett pozitív irányú változás az elalvásig eltelt idő növekedését jelenti. Az ESS skálán kapott, kiinduláshoz képest negatív irányú változás a túlzott nappali álmosság javulását jelenti. *A PGIc alapján javulást mutató betegek százalékos arányába azok a betegek tartoznak bele, akik arról számoltak be, hogy „nagyon sokat” vagy „sokat javultak”, illetve „minimális mértékű” javulás következett be.
MWT: Változás a kiinduláshoz képest vizsgálati vizitenként (hét) ESS: Változás a kiinduláshoz képest vizsgálati vizitenként (hét)Kiindulás 1
4
Hét
12
Kiindulás 1
4
8
12
Hét
Szignifikáns különbség placebóhoz képest (** p < 0,001, *p < 0,05)Placebo
Legkisebb négyzetátlagok módszere (SE) Változás a kiinduláshoz képest
Legkisebb négyzetátlagok módszere (SE) Változás a kiinduláshoz képest
2. ábra: Együttes elsődleges végpontok OSA-ban szenvedő betegeknél a 2. vizsgálatban
Hosszú távú hatásosság narcolepsiában és OSA-ban
A 4. vizsgálat egy hosszú távú biztonságossági és hatásfennmaradási vizsgálat volt, melynek során azoknál a felnőtt narcolepsiás vagy OSA-s betegeknél, akik befejeztek egy korábbi vizsgálatot, legfeljebb egy éven át alkalmazták a szolriamfetol-kezelést, és ez az időszak tartalmazott egy 2 hetes randomizált megvonásos, placebokontrollos szakaszt is legalább 6 hónapos szolriamfetol-kezelés után.
A randomizált megvonásos szakaszban alkalmazott hatásossági mutatók a következők voltak: az ESS eredményében a randomizált megvonásos szakasz kezdetétől a végéig bekövetkezett változás, valamint a PGIc alapján az általános klinikai állapotban bekövetkezett rosszabbodás. A kezdő dózis és a dózistitrálás azonos volt a 3. vizsgálatban alkalmazottal.
A legalább 6 hónapos nyílt elrendezésű kezelés után a randomizált megvonásos szakaszban a szolriamfetollal kezelt betegeknél fennmaradt a javulás, míg a placebóval kezelt betegeknél rosszabbodás jelentkezett (a legkisebb négyzetátlagok módszerével meghatározott különbség
– 3,7 pont az ESS alapján; p < 0,0001). A szolriamfetollal kezelt betegek közül kevesebben számoltak be rosszabbodásról a PGIc alapján (százalékos különbség – 36,2%; p < 0,0001). Ezek az eredmények azt igazolják, hogy folyamatos szolriamfetol-kezelés esetén a hatásosság hosszú távon fennmarad, és a kezelés abbahagyásakor a kezelésből származó előny eltűnik.
Azoknál a betegeknél, akik a vizsgálat kezdetén elsődleges OSA terápiát alkalmaztak, nem változtattak a hosszú távú vizsgálat során az elsődleges OSA terápián.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a 6 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Sunosi vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a narcolepsiában tapasztalható túlzott nappali álmosság tüneti kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A szolriamfetol orális biohasznosulása körülbelül 95%, csúcskoncentrációját a plazmában éhgyomri állapotban 2 órás medián tmax elteltével éri el (tartomány 1,25-3 óra).
A szolriamfetol magas zsírtartalmú étellel történt bevétele minimális változásokat eredményezett a cmax- és az AUC-értékben, ugyanakkor a tmax esetében körülbelül 1 órás késést figyeltek meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a szolriamfetol étkezéstől függetlenül bevehető.
Eloszlás
A szolriamfetol látszólagos eloszlási térfogata körülbelül 198,7 l, ami azt jelzi, hogy a vascularis kompartmenten kívüli szöveti eloszlás nagyfokú. Humán plazmában a plazmafehérjékhez való kötődés 13,3% és 19,4% között mozgott a szolriamfetol 0,059-10,1 mikrogramm/ml-es koncentrációtartományában. Az átlagos vér-plazma koncentrációarány 1,16 és 1,29 között mozgott, ami arra utal, hogy a szolriamfetol kismértékben kötődik vérsejtekhez.
Biotranszformáció
A szolriamfetol embernél minimális mértékben metabolizálódik.
Kölcsönhatások
A CYP2D6 gyenge gátlásától (IC50: 360 mikromol/l) eltekintve, a szolriamfetol nem szubsztrátja és nem inhibitora egyik jelentősebb CYP enzimnek sem, és klinikailag releváns koncentrációkban nem indukálja a CYP1A2, 2B6, 3A4 vagy UGT1A1 enzimeket. Úgy tűnik, hogy a szolriamfetol nem szubsztrátja és nem inhibitora a P-gp, BCRP, OATP1B1, OATP1B3, OAT1 vagy OAT3 membrántranszportereknek. A szolriamfetol elsősorban a vizelettel választódik ki változatlan formában, és több renális kation-hatóanyag transzporter kis affinitású szubsztrátja, ugyanakkor a vizsgált egyedi transzporterek (OCT2, MATE1, OCTN1 és OCTN2) egyike iránt sem mutat erős affinitást. A szolriamfetol nem gátolja az OCT1, MATE2-K, OCTN1 vagy OCTN2 renális transzportereket, de gyenge inhibitora az OCT2 (IC50: 146 mikromol/l) és MATE1 (IC50:
211 mikromol/l) transzportereknek. Ezek az eredmények összességében azt mutatják, hogy szolriamfetolt szedő betegeknél klinikailag releváns farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatások jelentkezése nem valószínű.
Elimináció
A szolriamfetol látszólagos átlagos eliminációs felezési ideje 7,1 óra, a látszólagos teljes clearance-e pedig körülbelül 19,5 l/h. A szolriamfetol renalis clearance-e körülbelül 18,2 l/h.
Egy humán tömegegyensúly vizsgálatban a szolriamfetol dózisának körülbelül 95%-át nyerték vissza a vizeletből változatlan formában, és a dózis 1%-át vagy kevesebbet nyerték vissza a minor inaktív
N-acetil-szolriamfetol metabolit formájában. A renalis clearance tette ki a látszólagos teljes clearance legnagyobb részét, és körülbelül 3-szorosa volt a kreatinin-clearance-nek, ami azt jelzi, hogy az anyavegyület eliminációjának fő útja valószínűleg az aktív tubularis szekréció.
Linearitás/nem-linearitás
A szolriamfetol a klinikai dózistartományban lineáris farmakokinetikát mutat. A dinamikus egyensúlyi (steady-state) állapot 3 napon belül jön létre, és napi egyszeri 150 mg alkalmazása várhatóan minimális mértékű szolriamfetol-akkumulációt eredményez (az egyszeri dózisú expozíció
1,06-szorosa).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A normális veseműködésű (eGFR ≥ 90 ml/perc/1,73 m2) egyénekhez képest a szolriamfetol
AUC-értéke enyhe fokú vesekárosodásban (eGFR 60-89 ml/perc/1,73 m2) körülbelül 1,5-ször, illetve közepesen súlyos fokú vesekárosodásban (eGFR 30-59 ml/perc/1,73 m2) körülbelül 2,3-szor, valamit súlyos fokú vesekárosodásban (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) körülbelül 4,4-szer magasabb volt,
t1/2-értéke pedig enyhe fokú vesekárosodásban körülbelül 1,2-szeresére, közepesen súlyos fokú vesekárosodásban körülbelül 1,9-szeresére és súlyos fokú vesekárosodásban körülbelül 3,9-szeresére emelkedett. A vesekárosodás az átlagos cmax- és medián tmax-értékeket általában nem befolyásolta.
A normális veseműködésű (eGFR ≥ 90 ml/perc/1,73 m2) egyénekhez képest a szolriamfetol AUC-értéke nem hemodializált, végstádiumú vesebetegeknél körülbelül 6,2-szer, hemodializált végstádiumú vesebetegeknél pedig 4,6-szer magasabb volt, a t1/2 pedig legalább 13-szorosára
emelkedett. A szolriamfetol alkalmazása végstádiumú vesebetegeknél nem javasolt. Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél a szolriamfetol átlagosan 21%-a volt eltávolítható hemodialízissel.
Szoptatás és laktáció
Egy egyszeri adagolású, anyatej- és plazmaszintet vizsgáló laktációs vizsgálatot végeztek 6 egészséges, szoptató felnőtt nőn, akik 15 és 37 hét között voltak szülés után, és egyszeri, szájon át adott 150 mg Sunosi-adagot kaptak. Az anyatejbe kiválasztódott kumulatív átlagos mennyiség 0,59 mg volt 24 óra alatt, ami a testtömegre korrigált anyai adag körülbelül 4%-ának felel meg. A 72 órán belül az anyatejbe kiválasztódott teljes szolriamfetol-mennyiségből körülbelül 78% 8 órán belül és 98% 24 órán belül választódott ki, a látszólagos eliminációs felezési idő az anyatejben körülbelül 5 óra volt.
Életkor, nem, rassz
Egy populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy az intrinsic kovariánsok közül az életkor, a nem és a rassz nem gyakorol klinikailag releváns hatásokat a szolriamfetol farmakokinetikájára.
Gyógyszerészeti jellemzők - SUNOSI 150 MG
Tablettamag
hidroxipropil-cellulóz magnézium-sztearát
Filmbevonat
poli(vinil-alkohol) makrogol
talkum
titán-dioxid (E 171) sárga vas-oxid (E 172)
Buborékcsomagolás: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
Tartály: Felnyitás után 4 hónapon belül felhasználandó. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva.
7 x 1 db filmtabletta perforált PVC/PCTFE/alumínium egyadagos buborékcsomagolásban. PVC/PCTFE/alumínium buborékcsomagolás.
7, 28 vagy 56 db filmtablettát tartalmazó kiszerelés.
Nagysűrűségű polietilén (HDPE) tartály beépített szilícium-dioxid gél páramentesítővel ellátott polipropilén (PP) biztonsági gyermekzárrral ellátott kupakkal. 30 vagy 100 db filmtablettát tartalmaz tartályonként.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.