SYNTROXINE 75 MIKROGRAMM LÁGY KAPSZULA

Syntroxine 25‑200mikrogramm lágy kapszula

• Jóindulatú euthyreoid struma kezelésére.

• Euthyreoid struma recidíva profilaxisára strumectomiát követően, a posztoperatív hormonstátusztól függően.

• Szubsztitúció hypothyreosis esetén.

• Szuppressziós kezelésként malignus pajzsmirigydaganat esetén.

• Kiegészítő terápiaként a hyperthyreosis thyreostaticummal végzett kezelése során.

• Diagnosztikus céllal pajzsmirigy szuppressziós vizsgálatnál.

Syntroxine 13mikrogramm lágy kapszula

• Gyermekeknél kezdő dózis pajzsmirigyhormon pótlására hypothyreosis kezelése során.

• Idős, koszorúér‑betegségben szenvedő, vagy súlyos, illetve hosszú ideje fennálló hypothyreosisban szenvedő betegeknél alacsony dózis ajánlott, amit lassan, hosszabb időközönként növelni kell (például a dózis fokozatos, 13mikrogrammal történő növelése 14naponként) a pajzsmirigyhormon-szint gyakori ellenőrzése mellett.

• Bármely, a levotiroxin‑dózis fokozatos növelését igénylő beteg kezelésére.

Adagolás

A beteg egyéni szükséglet szerinti kezelés biztosítása érdekében 13‑200mikrogramm levotiroxin‑nátriumot tartalmazó lágy kapszulák állnak rendelkezésre. Ezért a betegnek általában napi egy tablettát kell bevennie.

A dózis instrukciók irányelveknek tekintendők.

Az egyes betegek egyéni szükséglet szerinti kezelésének meghatározása a labortesztek és orvosi vizsgálatok eredményei alapján történik.

Mivel egyes kezelt betegeknél emelkedett T4 és szabad T4 (fT4) koncentrációt észleltek, ezért a thyreotropin‑serkentő hormon (TSH) kiindulási szérumkoncentrációjának mérése sokkal reálisabb alapja lehet a további kezelésnek.

Amikor gyors pótlás szükséges – újszülöttek kivételével –, a pajzsmirigyhormon kezelést alacsony dózissal kell kezdeni, és folyamatosan, 2‑4 hetenként kell a dózist növelni, a teljes a szubsztitúciós szint eléréséig.

Idősebb, koszorúér‑betegségben szenvedő, vagy súlyos, illetve hosszú ideje fennálló hypothyreosisban szenvedő betegeknél fokozott óvatossággal kell elkezdeni a pajzsmirigyhormon kezelést. Alacsony dózissal (pl. 13mikrogramm/nap) kell kezdeni, amit aztán lassan, hosszabb intervallumokban kell emelni (pl. dózis fokozatos emelése 13mikrogrammal 14naponként), a pajzsmirigyhormonszint gyakori ellenőrzése mellett. A komplett szubsztitúciós terápiához szükséges dózisnál alacsonyabb dózis értelemszerűen nem eredményezi a TSH-szint teljes korrekcióját, ezért ezt figyelembe kell venni.

Megfigyelések szerint alacsony testtömegű, valamint nagy göbös strumás betegeknél elegendőnek bizonyultak a kisebb dózisok is.

Adagolás: lásd a táblázatot.

A szükséges dózis napi egyszeri alkalommal beadható.

Az alkalmazás módja

Lenyelés: a teljes napi dózist kevés folyadékkal (pl. fél pohár vízzel), egészben kell lenyelni reggel, éhgyomorra, legalább fél órával reggeli előtt.

A kezelés időtartama: a kezelés hossza a beteg egész életében tart hypothyreosis vagy strumectomia, malignus pajzsmirigydaganat miatti thyreoidectomiát követően, és recidíva profilaxisként euthyreoid struma resectióját követően. A hyperthyreosis kezelésénél kísérő gyógyszerként az euthyroid állapot elérése után addig, amíg a thyreostaticumot szedi a beteg.

A jóindulatú euthyroid struma kezelésénél a kezelés hossza hat hónaptól két évig lehetséges. Amennyiben ebben az időszakban a gyógyszer nem bizonyul elegendőnek, műtéti megoldást vagy radioterápiás kezelés megfontolandó.

Gyermek populáció

A Syntroxine gyermekeknek csak akkor adható, ha képesek egészben lenyelni egy kapszulát. A Syntroxine nem alkalmas 6éves, vagy az alatti kisgyermekek kezelésére.

A gyermekek dózisajánlását lásd a fenti táblázatban.

Az alkalmazás módja

A teljes napi dózist egy adagban lehet alkalmazni.

Bevétel: a teljes napi adagot egészben kevés folyadékkal kell lenyelni (pl. fél pohár vízzel) reggel üres gyomorra, legalább ½ órával reggelizés előtt.

Túlérzékenység a Syntroxine hatóanyagával vagy bármely 6.1. pontban felsorolt segédanyaggal szemben.

Kezeletlen mellékvesekéreg‑elégtelenség, kezeletlen hipofízis‑ elégtelenség és kezeletlen hyperthyreosis.

Syntroxine kezelést nem szabad megkezdeni akut myocardialis infarctus, akut myocarditis vagy akut pancarditis fennállása esetén.

A terhesség alatt a levotiroxin és thyreostaticumok együttes alkalmazása hyperthyreosis kezelésére nem ajánlott (lásd 4.6 pont).

A Syntroxine azoknál a betegeknél is ellenjavallt, akik nem képesek egészben lenyelni egy lágy kapszulát.

Pajzsmirigyhormon-kezelés elkezdése vagy pajzsmirigy szuppressziós teszt elvégzése előtt a következő egészségügyi állapotokat vagy betegségeket ki kell zárni vagy kezelni kell: koszorúér‑elégtelenség, angina pectoris, arteriosclerosis, hypertonia, hypopituitarizmus és mellékvesekéreg‑elégtelenség az akut mellékvese-elégtelenség megelőzése érdekében (lásd 4.3 pont). A pajzsmirigy-autonómiát szintén ki kell zárni, vagy kezelni a thyreoid hormonnal való terápia megkezdése előtt.

Pszichotikus zavarok kockázata esetén javasolt a levotiroxin terápia kezdetén alacsony dózist adni és fokozatosan emelni a terápiás szintig. Ajánlott a beteg megfigyelése. A pszihotikus zavarok megjelenésekor a dózis módosítása szükséges.

Koszorúér‑ vagy szívelégtelenségben szenvedő, valamint tachycardiás betegeknél alapvetően kerülni kell még az enyhe gyógyszer‑okozta hyperthyreosist is. Ezért ezekben az esetekben szükséges a gyakori pajzsmirigyhormonszint ellenőrizés.

Szekunder hypothyreosis esetén a helyettesítő terápia megkezdése előtt meg kell határozni a kiváltó okot. Amennyiben kompenzált mellékvesekéreg‑elégtelenséget állapítanak meg, szükség esetén megfelelő szubsztitúciós kezelést kell indítani.

Ha pajzsmirigy-autonómia gyanúja merül fel, TRH‑vizsgálatot vagy szuppressziós scintigráfiás vizsgálatot kell végezni.

Óvatosság szükséges, amennyiben ismert a beteg epilepsziás előzménye.

Ritkán előforduló roham kialakulásáról is beszámoltak a levotiroxin-nátrium terápia indításával összefüggésben, ami lehetséges, hogy összefügg a pajzsmirigyhormonnak a rohamküszöbre gyakorolt hatásával.

A változás korán átesett hypothyreosisos nőknél, akiknél fennáll az osteoporosis fokozott veszélye, kerülni kell a szokásosnál nagyobb levotiroxin szérumszintet, ezért gyakran kell ellenőrizni a pajzsmirigyfunkciót.

A levotiroxin nem adható hyperthyreotikus állapotban, kivéve hiperthyreoidizmust mint antithyreoid szerrel történő kezelése mellett kiegészítő kezelésként.

A pajzsmirigyhormont nem lehet testtömegcsökkentő célból adni. Euthyroid betegeknél a levotiroxin kezelés nem okozhat testtömegcsökkenést. Jelentős dózisok okozhatnak súlyos, vagy akár életetveszélyes nem kívánatos mellékhatásokat is. Magas levotiroxin dózis nem kombinálható bizonyos testtömegcsökkentést okozó anyagokkal. Pl. szimpatomimetikus aminok (lásd 4.9 rész):

Ha más levotiroxint tartalmazó készítményre kell váltani, a pajzsmirigyhormon kiegyensúlyozatlanságának potenciális kockázata miatt, a beteg klinikai állapotának és laboreredményeinek szoros monitorozása szükséges az átmeneti időszakban is. Néhány betegnél a dózis módosítása szükségessé válhat.

A levotiroxin és orlisztát együttes alkalmazása során előfordulhat hypothyreodizmus és/vagy csökken a hypothyreodizmus kontrollja (lásd 4.5). A beteg számára javasolt, hogy megbeszélje orvosával a levotiroxin kezelés előtt, ha orlisztátot elkezd szedni, azt abbahagyja, vagy változtatja, mivel az orlisztátot és levotiroxint eltérő időben kell bevenni, és a levotiroxin dózis módosítása szükséges lehet.

A diabeteses és antikoaguláns kezelés alatt álló betegeket illető útmutatásokat lásd a 4.5 pontban.

Laboratóriumi vizsgálatok során fellépő zavaró hatások:

A biotin megzavarhatja a biotin/sztreptavidin kölcsönhatáson alapuló pajzsmirigy immunvizsgálatokat, ami tévesen csökkent vagy tévesen emelkedett vizsgálati értékekhez vezethet. A zavaró hatások kockázata fokozottan fennáll a biotin nagyobb adagban történő alkalmazásakor.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek értelmezésekor figyelembe kell venni a biotin esetleges zavaró hatását, különösen, ha a klinikai képpel való koherencia hiánya figyelhető meg.

Biotintartalmú készítményt szedő betegek esetében tájékoztatni kell a laboratóriumi személyzetet, ha pajzsmirigyműködési vizsgálat elvégzésére van szükség. Lehetőség szerint olyan alternatív vizsgálatokat kell alkalmazni, amelyek nem érzékenyek a biotin-okozta interferenciára (lásd 4.5. pont).

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Antidiabetikumok:

A levotiroxin csökkentheti az antidiabetikumok hatását. Ezért a pajzsmirigyhormon-kezelés kezdetén rendszeresen ellenőrizni kell a vércukorszintet, és ha szükséges, az antidiabetikumok adagolását módosítani kell.

Kumarin‑származékok:

Az antikoaguláns‑kezelések hatása növekedhet, mert a levotiroxin leszorítja az antikoaguláns gyógyszereket a plazma‑fehérjékről. Ezért a pajzsmirigy‑hormon kezelés elején gyakran kell ellenőrizni a véralvadási paramétereket, és szükség esetén módosítani kell az antikoagulánsok adagolását.

Kolesztiramin, kolesztipol:

Ioncserélő gyanták, úgymint a kolesztiramin és kolesztipol szedése gátolja a levotiroxin felszívódását. Ezért a levotiroxint ilyen készítmények alkalmazása előtt 4-5órával kell bevenni.

Alumíniumot, illetve vasat tartalmazó gyógyszerek, kalcium karbonát:

Az irodalmi adatok szerint az alumínium‑tartalmú gyógyszerek (savlekötők, szukralfát) csökkenthetik a levotiroxin hatását. A levotiroxint ezért legalább 2órával az alumínium‑tartalmú gyógyszerek előtt kell bevenni.

Ugyanez vonatkozik a vas‑ és kalcium sókat tartalmazó gyógyszerkészítményekre is.

Szalicilátok, dikumarol, furosemid, klofibrát, fenitoin:

A szalicilátok, a dikumarol és a furosemid nagy dózisban (250 mg), valamint a klofibrát, fenitoin és egyéb szerek leszoríthatják a levotiroxint a plazmafehérjékről, ami a T4 frakció növekedéséhez vezet.

Fenitoin

A fenitoin befolyásolhatja a levotiroxin hatását a levotiroxin plazmafehérjéről való leszorítása révén, ez a szabad T4 és T3 frakciók emelkedésével jár. Másrészt a fenitoin növeli a levotiroxin májban történő metabolizációját. A thyreoid-hormon paraméterek szoros monitorozása ajánlott.

Propiltiouracil, glükokortikoidok, béta‑szimpatolitikumok, amiodaron és jódtartalmú kontrasztagyagok:

Ezek az anyagok gátolják a T4-nek T3-ra történő perifériás átalakulását.

Magas jódtartalmának köszönhetően az amiodaron ugyanúgy előidézhet hyperthyreosist, mint hypothyreosist. Különös gondossággal kell eljárni az esetleges fel nem ismert pajzsmirigy-autonomiával társuló noduláris golyva esetében.

Szertralin, klorokvin/proguanil:

Ezek a szerek csökkentik a levotiroxin hatását és növelik a TSH‑szintet.

Enziminduktor hatású gyógyszerkészítmények:

Az enziminduktor gyógyszerek, például a barbiturátok, vagy az orbáncfüvet (Hypericum perforatum L.) tartalmazó készítmények fokozhatják a levotiroxin hepatikus clearance-ét.

Ezért a pajzsmirigyhormon-pótló kezelésben részesülő betegeknél az ilyen készítmények egyidejűleg történő alkalmazása esetén a pajzsmirigyhormon adagjának növelésére lehet szükség.

Ösztrogének:

Ösztrogén tartalmú fogamzásgátlókat szedő vagy a post-menopausában, hormonpótló kezelésben részesülő nők levotiroxin szükséglete magasabb lehet

Proteázgátlók:

A forgalomba hozatal után olyan eseteket jelentettek, amelyek a ritonavirt tartalmazó készítmények és a levotiroxin között lehetséges kölcsönhatást jeleznek. A levotiroxinnal kezelt betegeknél a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szintjét legalább a ritonavir-kezelés megkezdése és/vagy leállítása utáni első hónapban monitorozni kell.

Szevelamer

Beszámoltak arról, hogy a szevelamer növelheti a TSH‑szintet a szevelamer és levotiroxin együttes kezelés során. Ezért a két gyógyszer együttes alkalmazása esetén a betegek TSH szintjét gyakrabban kell ellenőrizni

Tirozin-kináz inhibítorok

Tirozin-kináz inhibítorok (pl. imatinib, sunitinib, sorafenib, motesanib) csökkenthetik a levotiroxin hatékonyságát. Ezért javasolt a betegnél a thyroid funkciók változását figyelemmel kísérni az ezekkel történő együttes kezelés kezdetekor és befejezésekor. Ha szükséges, a levotiroxin dózisát módosítani kell.

Orlisztát

Orlisztát és levotiroxin együttes alkalmazása hypothyreosist okozhat és/vagy csökkentheti a hypothyreosis egyensúlyban tartását. Ez a jód‑sók és/vagy levotiroxin felszívódás csökkenése miatt következhet be.

A levotiroxinnal kezelt betegeknek kezelőorvosuk véleményét kell kérniük az orlisztát tartalmú gyógyszeres (pl. Alli) terápia elkezdése előtt, mivel előfordulhat, hogy az orlisztátot és a levotiroxint különböző időpontokban kell bevenni, és a levotiroxin dózist módosítani kell.

Protonpumpa-gátlók (PPI-k):

A PPI-kkel történő egyidejű alkalmazás a pajzsmirigyhormonok felszívódásának csökkenését okozhatja, ami az intragastricus pH-értéknek a PPI-k által okozott növekedése miatt következik be.

Egy gyógyszerinterakciós vizsgálat, amelyet a tablettáról lágy kapszulára való váltás után végeztek 47 PPI-t szedő, thyreoidectomizált betegnél, csökkent TSH-szintet mutatott ki. Ezen eredmények klinikai jelentősége jelenleg nem ismert. A vizsgálat korlátai és a levotiroxinra adott válasz nagyfokú egyénenkénti eltérései miatt a levotiroxin lágy kapszula adagját egyes betegeknél esetleg még módosítani kell.

Egyidejűleg alkalmazott kezelés során a pajzsmirigy működésének rendszeres és klinikai ellenőrzése javasolt. Előfordulhat, hogy a pajzsmirigyhormonok dózisának növelésére van szükség.

Körültekintően kell eljárni akkor is, amikor a PPI-kezelés véget ér.

Laboratóriumi vizsgálatok során fellépő zavaró hatások:

A biotin befolyásolhatja a biotin/sztreptavidin kölcsönhatáson alapuló pajzsmirigy immunvizsgálatokat, ami tévesen csökkent vagy tévesen emelkedett vizsgálati értékekhez vezet (lásd 4.4. pont).

Szójakészítmények:

A szóját tartalmazó készítmények csökkenthetik a levotiroxin bélből való felszívódását. Ezért a Syntroxine dózisának módosítására lehet szükség, különösen a szójatartalmú élelmiszerekkel kiegészített étrend fogyasztásának kezdetén vagy befejezését követően.

Terhesség

A tapasztalatok szerint a javasolt terápiás dózisok mellett embereknél gyógyszer-indukált teratogenitás illetve fötotoxicitás nem bizonyított. Az újszülött fejlődése az anya pajzsmirigyműködésétől függ. A gyermek agyának megfelelő fejlődéséhez a tiroxin szükséges, ezért a pajzsmirigyhormonokkal történő kezelést folyamatosan fenn kell tartani, különösen terhesség alatt. Terhesség alatt szükségessé válhat a dózis növelése.

Mivel a szérum TSH emelkedhet már a terhesség 4. hetében, a levotiroxint szedő terhes nőknél a TSH-szint mérést minden trimeszterben el kell végezni, azért, hogy az anyai szérum TSH-érték a trimeszter-specifikus TSH-érték tartományon belül megfelelő értékű-e. A szülés utáni TSH-szint hasonló a fogamzás előtti értékekhez, a terhesség előtti levotiroxin dózisra visszatérést a szülés után azonnal meg kell tenni. A szérum TSH-értéket a szülés után 6-8héttel kell elérni.

Szoptatás:

A levotiroxin kiválasztódik az anyatejbe, de az ajánlott dózis alkalmazása mellett ezek a koncentrációk nem annyira magasak ahhoz, hogy az újszülöttnél hyperthyreosist okozzanak vagy visszaszorítsák a TSH‑termelést. A levotiroxin szoptatás alatt is alkalmazható.

Kiegészítő kezelésként történő alkalmazás thyreostaticumokkal

A levotiroxin nem alkalmazható együtt thyreostaticumokkal hyperthyreosisban terhesség vagy szoptatás alatt. A levotiroxin megnöveli a thyreostaticum‑szükségletet. Mivel a thyreostaticumok könnyebben átjutnak a placentán, mint a levotiroxin, együttadásuk hypothyreosist válthat ki a magzatnál. Ezért a hyperthyreosis kezelésére terhesség alatt csak thyreostaticumokat szabad alkalmazni.

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor, mivel a levotiroxin azonos a természetben előforduló pajzsmirigyhormonnal, nem várható, hogy a Syntroxine befolyásolni fogja a gépjárművezetéshez, gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A levotiroxin előírás szerinti alkalmazása és a klinikai és laboratóriumi paraméterek monitorozása esetén nem várhatóak mellékhatások a Syntroxine-nal történő kezelés folyamán. Elszigetelt esetekben előfordulhat, hogy túllépik a levotiroxinra való egyéni túlérzékenység határát, vagy a beteg túladagolja a gyógyszert. Ilyen esetekben, különösen, ha kezdetben túl gyorsan emelik a dózist, a hyperthyreosisra jellemző tünetek léphetnek fel, például tachycardia, szívdobogásérzés, szívritmuszavarok, angina pectoris, fejfájás, izomgyengeség és ‑görcs, kipirulás, láz, hányás, menstruációs rendellenességek, pseudotumor cerebri, remegés, belső nyugtalanság, álmatlanság, hiperhidrózis, testtömegcsökkenés és hasmenés.

Ilyen esetekben a napi dózist csökkenteni kell, vagy néhány napra meg kell szakítani a gyógyszer szedését. Amikor a nemkívánatos hatások megszűntek, a kezelés újrakezdhető.

A Syntroxine bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység esetén allergiás bőr‑ és légúti reakciók léphetnek fel.

Mellékhatások (1. táblázat) osztályozása gyakoriságuk szerint történik a következők szerint: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

1.táblázat – a mellékhatások táblázatos listája

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az emelkedett T3‑szint sokkal megbízhatóbban jelzi a túladagolást, mint az emelkedett T4‑ vagy szabad T4‑szint.

Túladagolás esetén az anyagcsere‑tevékenység jelentős fokozódását jelző tünetek jelentkeznek (lásd 4.8 pont). A túladagolás mértékétől függően ajánlott megszakítani a lágy kapszulák bevételét a beteg kivizsgálásáig.

A tünetek béta-sympatomimetikus hatások formájában is megnyilvánulhatnak, például tachycardia, szorongásos állapotok, izgatottság és hiperkinézia, melyek béta‑receptorblokkolókkal csökkenthetők. Extrém túladagolás esetén a plazmaferézis segíthet.

10 mg levotiroxinnal történő túladagolás (öngyilkossági szándékkal) tolerálható volt, és nem okozott szövődményeket.

Néhány esetben hirtelen szívhalálról számoltak be, több éves levotiroxin helytelen alkalmazását követően.