TAMSULOSIN STADA 0,4 MG RETARD TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TAMSULOSIN 0,4 MG
Benignus prostata hyperplasiával (BPH) kapcsolatos alsó húgyúti tünetek (LUTS: lower urinary tract symptoms) kezelése.
Szájon át történő alkalmazásra.
Egy tabletta naponta.
A tamszulozin étkezéstől függetlenül bevehető.
A tablettát egészben kell lenyelni, és nem szabad szétharapni vagy összerágni, mert ez befolyásolhatja a hatóanyag elhúzódó kioldódását.
Vesekárosodás esetén nem szükséges az adag módosítása.
Enyhe és közepes fokú májkárosodásban nem szükséges az adag módosítása (lásd még 4.3pont, Ellenjavallatok).
Gyermekek és serdülők
A tamszulozinnak gyermekek és serdülők esetében nincs releváns alkalmazása.
A tamszulozin biztonságosságát és hatásosságát 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1pontban található.
-
Tamszulozin-hidrokloriddal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység, beleértve a gyógyszer indukált angiooedemát.
-
Orthostaticus hypotonia az anamnézisben.
-
Súlyos májkárosodás.
A többi α1‑blokkolókhoz hasonlóan a tamszulozinnal történő kezelés kapcsán egyes esetekben vérnyomáscsökkenés fordulhat elő, amely következtében ritkán syncope is kialakulhat. Az orthostaticus hypotonia első jeleire (szédülés, gyengeség) a beteget le kell ültetni vagy fektetni, amíg a tünetek megszűnnek.
A tamszulozinnal történő kezelés megkezdése előtt a beteget meg kell vizsgálni, hogy kizárhatóak legyenek olyan egyéb betegségek, amelyek a benignus prostata hyperplasia tüneteivel megegyezőket okozhatnak. A kezelés előtt és a kezelés ideje alatt rendszeresen rektális digitális vizsgálatot és szükség esetén prostata-specifikus antigén (PSA) meghatározást kell végezni.
A súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (kreatinin-clearance <10ml/perc) a kezelést nagy körültekintéssel kell végezni, mivel ilyen betegeket nem vizsgáltak.
Néhány, tamszulozin-hidrokloridot szedő – vagy korábban szedett – betegnél cataracta, illetve glaucoma műtét közben Intraoperativ Floppy Iris szindrómát (IFIS, szűk pupilla szindróma) figyeltek meg. Az IFIS a műtét közbeni és a műtét utáni komplikációk emelkedéséhez vezethet.
A tamszulozin-hidroklorid kezelés felfüggesztése cataracta vagy glaucoma műtét előtt 1‑2héttel általában véve hasznosnak bizonyul, de a kezelés felfüggesztésének előnyét még nem állapították meg. Azoknál a betegeknél is jelentettek IFIS‑t, akiknél a tamszulozin-kezelést már hosszabb idővel a műtétet megelőzően felfüggesztették.
Tamszulozin-hidroklorid kezelést nem ajánlott kezdeni azon betegeknél, akik cataracta vagy glaucoma műtétre vannak előjegyezve. A műtét előkészítése során a műtétet végző sebésznek és a szemészcsoportnak meg kell győződnie, hogy a cataracta vagy glaucoma műtétre előjegyzett beteget kezelik-e, vagy kezelték-e tamszulozinnal, annak érdekében, hogy az IFIS műtét alatti kezeléséhez a megfelelő feltételeket biztosítsák.
A tamszulozin-hidroklorid erős CYP3A4 inhibitorokkal kombinációban nem alkalmazható gyengén metabolizáló CYP2D6‑fenotípusú betegeknél.
A tamszulozin-hidroklorid erős és közepesen erős CYP3A4 inhibitorral kombinációban csak kellő óvatossággal alkalmazható (lásd 4.5 pont)..
Előfordulhat, hogy a tabletta maradéka megfigyelhető a székletben.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Nem észleltek kölcsönhatást tamszulozin-hidroklorid és atenolol, enalapril vagy teofillin egyidejű alkalmazása során.
Az egyidejűleg adott cimetidin a tamszulozin plazmaszintjének emelkedését okozhatja, a furoszemid pedig annak csökkenését, de mivel a gyógyszerszintek a normális tartományban maradnak, nem szükséges megváltoztatni az adagolást.
In vitro sem a diazepám, sem a propranolol, triklormetiazid, klormadinon, amitriptilin, diklofenák, glibenklamid, szimvasztatin és warfarin sem változtatja meg a humán plazmában a tamszulozin szabad frakciójának mennyiségét. A tamszulozin sem változtatja meg a diazepám, propranolol, triklormetiazid és klormadinon szabad frakcióját.
A diklofenák és a warfarin azonban fokozhatja a tamszulozin eliminációját.
A tamszulozin-hidroklorid erős CYP3A4 inhibitorokkal együtt alkalmazva megnövekedett tamszulozin-hidroklorid expozíciót okozhat. A tamszulozin-hidroklorid AUC és Cmax értékének 2,8, illetve 2,2‑szeres emelkedését eredményezi a ketakonazollal (ismert erős CYP3A4 inhibitor) történő egyidejű alkalmazása.
A tamszulozin-hidroklorid erős CYP3A4 inhibitorokkal kombinációban nem alkalmazható gyengén metabolizáló CYP2D6‑fenotípusú betegeknél.
A tamszulozin-hidroklorid erős és közepesen erős CYP3A4 inhibitorokkal kombinációban csak kellő óvatossággal alkalmazható.
A tamszulozin-hidroklorid paroxetinnel (erős CYP2D6 inhibitor) történő együttadása a tamszulozin Cmax és AUC értékeinek 1,3‑szoros illetve 1,6‑szoros emelkedését eredményezi, de ez a növekedés klinikailag nem jelentős.
Egyéb α1‑adrenoceptor antagonistával történő együttes alkalmazása hypotoniát okozhat.
Tamsulosin Stada 0,4mg retard tabletta nőbetegeknek nem javallt.
Rövid és hosszútávú klinikai vizsgálatok során férfiaknál ejakulációs zavarokat figyeltek meg. Engedélyezést követően retrográd ejakulációt és ejakuláció képtelenséget jelentettek.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A betegnek tudnia kell azonban, hogy a készítmény alkalmazását követően szédülés léphet fel.
| MedDRA szervrendszeri kategória | Gyakori (≥1/100 - <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100) | Ritka (≥1/10000 - <1/1000) | Nagyon ritka (<1/10000) | Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés (1,3%) | fejfájás | syncope | ||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | homályos látás, látászavar | ||||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | ||||
| Érbetegségek és tünetek | orthostaticus hypotonia | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | rhinitis | orrvérzés | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | constipatio, diarrhoea, hányinger, hányás | szájszárazság | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés, pruritus, urticaria | angiooedema | Stevens-Johnson szindróma | erythema multiforme, exfoliatív dermatitis | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | ejakulációs zavarok, beleértve retrográd ejakulációt, ejakuláció képtelenséget | priapismus | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | asthenia |
A tamszulozin-kezeléssel összefüggő Intraoperativ Floppy Iris szindrómaként (IFIS) ismert, szűk pupilla-tünetről számoltak be szürkehályog és glaucoma műtét közben a forgalomba hozatalt követően (lásd 4.4pont).
A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok: A fent felsorolt mellékhatásokon kívül pitvarfibrillációról, szívritmuszavarról, tachycardiáról és dyspnoeről is beszámoltak tamszulozin alkalmazásával kapcsolatban. Mivel a spontán jelentett esetek az egész világról származó forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból származnak, az események gyakoriságát és a tamszulozin oksági szerepét nem lehet megbízhatóan meghatározni.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A tamszulozin-hidroklorid túladagolás súlyos vérnyomáscsökkentő hatású lehet. Különböző szintű túladagolás esetében is súlyos vérnyomáscsökkentő hatást figyeltek meg.
Kezelés
Túladagoláskor fellépő akut hypotonia esetén cardiovascularis támogatást kell alkalmazni. A vérnyomás és a szívfrekvencia helyreállítható, ha a beteget lefektetik. Amennyiben ez nem elegendő, volumenpótlás és a beteg állapotától függően vasopressor terápia adható. A vesefunkciót ellenőrizni kell, és általános szupportív terápia adható. Mivel a tamszulozin nagyon erősen kötődik a plazmafehérjékhez, a dialízis-kezelés valószínűleg eredménytelen.
A felszívódás megakadályozására a beteget meg kell hánytatni. Nagy mennyiség bevételekor gyomormosást kell végezni, a betegnek aktív szenet és ozmotikus hashajtót (pl. nátrium-szulfátot) szükséges adni.
Farmakológiai tulajdonságok - TAMSULOSIN 0,4 MG
Farmakoterápiás csoport: benignus prostata hypertrophia gyógyszerei; alfa‑adrenoreceptor antagonisták;
ATC kód: G04CA02
Hatásmechanizmus
A tamszulozin szelektív és kompetitív módon kötődik a posztszinaptikus α1‑adrenoceptorokhoz, különösen az α1A és az α1D altípushoz. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazulását idézi elő.
Farmakodinámiás hatások
A tamszulozin fokozza a maximális vizeletáramlást.
A tamszulozin a prosztata és a húgycső simaizmainak ellazítása révén növeli a vizeletáramlás maximumát, és ezzel enyhíti az obstrukciót.
Javítja a vizelettartási tüneteket, amelyben a hólyag instabilitása fontos szerepet játszik.
Tartós kezelés során is érvényesül a vizelettartásra és ürítésre gyakorolt hatása. A megfigyelt adatok azt mutatják, hogy a tamszulozin alkalmazása jelentősen késlelteti a sebészi beavatkozások és a katéterizáció szükségességének idejét.
Az α1‑adrenoceptor-antagonisták a perifériás ellenállás csökkentése révén csökkenthetik a vérnyomást. A tamszulozinnal végzett vizsgálatok során klinikailag számottevő vérnyomásesést nem észleltek.
Gyermekek és serdülők
Kettős vak, randomizált placebo kontrollos, dózismegállapító vizsgálatot végeztek gyermekekkel és serdülőkkel neurogén hólyag megbetegedésben. Összesen 161 (2 és 16éves kor közötti) gyermeket és serdülőt randomizáltak és kezeltek a tamszulozin 3dózisának (alacsony [0,001‑0,002mg/ttkg], közepes [0,002‑0,004mg/ttkg] és magas [0,004‑0,008mg/ttkg] egyikével vagy placebóval. Az elsődleges végpontot az LPP (detrusor leak point pressure) <40H2Ocm alá csökkenése jelentette, amit azonos napon történő két mérés alapján határoztak meg. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: tényleges és százalékos változás a kiindulási detrusor LPP‑hez képest, a hydronephrosis és a hydroureter javulása és stabilizációja valamint a katéterezésnél nyert vizelet mennyiségének változása valamint a vizeletürítések száma a katéterezéseknél, amelyeket a katéterezési naplóban rögzítettek alapján állapítottak meg. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a placebo és a három közül egyik tamszulozin csoport között sem, továbbá sem az elsődleges, sem bármelyik másodlagos végpont esetében sem. Egyik dózisszintnél sem figyeltek meg választ.
Felszívódás
A tamszulozin retard formája folyamatos lassú tamszulozin felszabadulást biztosít, ami 24órán keresztül megfelelő expozíciót eredményez kismértékű ingadozással.
A tamszulozint retard tabletta formájában alkalmazva a belekből szívódik fel. Az alkalmazott dózis kb. 57%‑a szívódik fel.
A tamszulozin-hidroklorid retard tabletta formájában alkalmazott tamszulozin esetében a felszívódott hatóanyag mennyiségét és a felszívódás sebességét az étkezés nem befolyásolja.
A tamszulozin farmakokinetikája lineáris.
Egyszeri tamszulozin-adag éhgyomorra történő bevételét követően a tamszulozin plazma‑csúcskoncentrációját átlagosan 6óra múlva éri el (medián érték). Egyensúlyi állapotban, mely ismételt adagolással a 4.napon alakul ki, a tamszulozin plazma-csúcskoncentrációk éhgyomri és étkezés utáni bevételt követően is 4‑6óra alatt jönnek létre. A plazma-csúcskoncentrációk az első adag bevételét követően kb. 6ng/ml‑ről 11ng/ml‑re emelkednek az egyensúlyi állapotban.
A tamszulozin retard tabletta retard tulajdonságából ered, hogy a tamszulozin legalacsonyabb plazma‑koncentrációs értéke éhgyomri és étkezés utáni bevételt követően is a plazma-csúcskoncentráció 40%‑a.
A plazmaszintek interindividuális variabilitása kifejezett mind egyszeri, mind többszöri adagolás után is.
Eloszlás
Férfiaknál a tamszulozinnak kb. 99%‑a kötődik plazmafehérjéhez és a megoszlási térfogata alacsony (kb.0,2l/ttkg).
Biotranszformáció
A tamszulozin metabolizációja lassú, ezért a first pass hatása nem számottevő. A legtöbb tamszulozin a plazmában található változatlan hatóanyag formájában. A májban metabolizálódik.
Patkányokban a tamszulozin alig okoz mikroszomális májenzim-indukciót.
Invitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a metabolizációért a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek felelősek, a tamszulozin-hidroklorid metabolizmusában más CYP izoenzimek kevésbé játszanak szerepet. A CYP3A4 és a CYP2D6 metabolizáló enzimek gátlása a tamszulozin-hidroklorid megnövekedett expozíciójával járhat (lásd 4.4 és 4.5pont).
Egyik metabolitja sem aktívabb az anyavegyületnél.
Elimináció
A tamszulozin és metabolitjai főképp a vizelettel ürülnek ki. A tamszulozin retard tablettából származó dózis kb. 4‑6%‑a ürül változatlan formában.
Egyszeri tamszulozin-adag után és egyensúlyi állapotban mérve betegeken a plazmafelezési idő 19, ill. 15óra körüli érték.
Gyógyszerészeti jellemzők - TAMSULOSIN 0,4 MG
Belső magtabletta:
Hipromellóz
Mikrokristályos cellulóz
Karbomer
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Vörös vas‑oxid (E172),
Magnézium-sztearát
Külső tabletta:
Mikrokristályos cellulóz
Hipromellóz
Karbomer
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Magnézium-sztearát
PVC/PVDC-Al buborékcsomagolásban és dobozban:
10, 18, 20, 28, 30, 50, 60, 90, 98, 100 vagy 200db tabletta
PVC/Aclar:Al buborékcsomagolásban és dobozban:
10, 18, 20, 28, 30, 50, 60, 90, 98, 100 vagy 200db tabletta
oPA/Al/PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban:
10, 18, 20, 28, 30, 50, 60, 90, 98, 100 vagy 200db tabletta
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).