TAMSULOSIN-TEVA 0,4 MG RETARD FILMTABLETTA
- tamsulosin
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TAMSULOSIN-TEVA 0,4 MG
Benignus prostata-hyperplasiával (BPH) társult alsó húgyúti tünetek (LUTS: lower urinary tract symptoms) kezelésére.
Naponta 1 db retard tabletta.
Vesekárosodásban nem indokolt a dózis módosítása.
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem indokolt a dózis módosítása (lásd 4.3 pont).
Gyermekek és serdülők
A tamszulozin biztonságosságát és hatásosságát betöltött 18 éves kor alatti gyermekeknél és serdülőknél nem állapították meg. A jelenleg rendelkezésre álló adatokat az 5.1 pontban ismertetjük.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tabletta étkezéstől függetlenül bevehető, egészben kell lenyelni, nem szabad összetörni vagy megrágni, mert ez befolyásolja a hatóanyag elnyújtott felszabadulását.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, beleértve a gyógyszer által kiváltott angiooedemát is.
-
Orthostaticus hypotensio az anamnézisben.
-
Súlyos májkárosodás.
Más alfa1-adrenoreceptor-antagonistákhoz hasonlóan, tamszulozin-kezelés során is előfordulhat egyedi esetekben vérnyomáscsökkenés, melynek eredményeként ritkán felléphet ájulás (syncope). Az orthostaticus hypotensio első jeleinek (szédülés, gyengeség) jelentkezésekor a beteget le kell ültetni vagy le kell fektetni, amíg a tünetek meg nem szűnnek.
A tamszulozin-terápia megkezdése előtt a beteget ki kell vizsgálni, hogy kizárhatóak legyenek olyan egyéb betegségek, amelyek a benignus prosztata-hyperplasia (BPH) tüneteivel azonos tüneteket okozhatnak. A kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt rendszeres időközönként rectalis digitalis prosztata vizsgálat, és szükség esetén prosztata specifikus antigén (PSA) meghatározás végzendő.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance <10ml/perc) betegeknél a kezelés fokozott körültekintést igényel, mivel ilyen betegeknél nem vizsgálták ezt a gyógyszert.
Tamszulozin alkalmazása után ritkán angiooedemát jelentettek. Ilyen esetben a kezelést azonnal abba kell hagyni, a beteget az oedema megszűnéséig monitorozni kell, és a tamszulozint nem szabad újra alkalmazni.
Néhány, tamszulozin-hidroklorid-kezelés alatt álló vagy előzőleg tamszulozin-hidrokloriddal kezelt betegnél cataracta vagy glaucoma műtét során Intraoperativ Floppy Iris szindrómát (IFIS, a szűkpupilla-szindróma egy variánsa) figyeltek meg. Az IFIS az intraoperatív és posztoperatív szemészeti komplikációk kockázatának fokozódásához vezethet. A tamszulozin-hidroklorid-kezelés felfüggesztése a cataracta vagy glaucoma műtét előtt 1-2 héttel esetenként hasznosnak bizonyult, de a kezelés felfüggesztésének előnyét még nem igazolták. Olyan betegeknél is beszámoltak IFIS-ről, akik cataracta-műtét előtt hosszabb időre felfüggesztették a tamszulozin szedését.
Cataracta vagy glaucoma műtétre előjegyzett betegeknél nem javasolt a tamszulozin-hidroklorid-kezelés elkezdése. A műtéti előkészítés során a cataracta műtétet végző szemész szakorvosoknak meg kell győződniük arról, hogy a cataracta vagy glaucoma műtétre előjegyzett beteget kezelik-e vagy kezelték-e tamszulozinnal, annak érdekében, hogy a műtét során potenciálisan előforduló IFIS kezeléséhez a megfelelő feltételeket biztosítsák.
A tamszulozin-hidrokloridot nem szabad erős CYP3A4-gátlókkal kombinációban alkalmazni gyenge CYP2D6-metabolizáló fenotípusú betegeknél.
A tamszulozin-hidroklorid csak fokozott körültekintéssel alkalmazható erős és közepesen erős CYP3A4-gátlókkal kombinációban (lásd 4.5 pont).
Gyógyszerinterakciós vizsgálatokat eddig csak felnőtteknél végeztek.
Nem észleltek kölcsönhatást a tamszulozin-hidroklorid és atenolol, enalapril vagy teofillin egyidejű alkalmazása során.
Az egyidejűleg alkalmazott cimetidin emeli, a furoszemid pedig csökkenti a tamszulozin plazmakoncentrációit, azonban mivel a tamszulozin koncentrációja a normál tartományon belül marad, a dózist nem kell módosítani.
In vitro a diazepám, a propranolol, triklórmetiazid, klórmadinon, amitriptilin, diklofenák, glibenklamid, szimvasztatin és warfarin sem változtatja meg a tamszulozin szabad frakciójának humán plazmában mért mennyiségét. A tamszulozin sem változtatja meg a diazepám, propranolol, triklórmetiazid és klórmadinon szabad frakciójának mennyiségét.
A diklofenák és a warfarin azonban növelheti a tamszulozin eliminációs sebességét.
A tamszulozin-hidroklorid egyidejű alkalmazása erős CYP3A4-gátlókkal növelheti a tamszulozin-hidroklorid expozícióját. Ketokonazollal (ismert erős CYP3A4-gátló) való egyidejű alkalmazás 2,8-szeresére, ill. 2,2-szeresére emelte a tamszulozin-hidroklorid AUC, ill. Cmax értékét.
A tamszulozin-hidrokloridot nem szabad erős CYP3A4-gátlókkal kombinációban alkalmazni gyenge CYP2D6-metabolizáló fenotípusú betegeknél.
A tamszulozin-hidroklorid csak fokozott körültekintéssel alkalmazható erős és közepesen erős CYP3A4-gátlókkal kombinációban.
A tamszulozin-hidroklorid egyidejű alkalmazása paroxetinnel – amely erős CYP2D6-gátló – a tamszulozin-hidroklorid Cmax értékét 1,3-szeresére, az AUC értékét 1,6-szeresére emelte, de ezeket az emelkedéseket klinikailag nem tartják relevánsnak.
Más α1‑adrenoreceptor-antagonistával történő együttes adása vérnyomáscsökkentő hatásokhoz vezethet.
A tamszulozin nők számára nem javallt.
Tamszulozinnal végzett rövid és hosszú távú klinikai vizsgálatokban ejakulációs zavarokat észleltek. A forgalomba hozatalt követően ejakulációs zavarról, retrográd ejakulációról és sikertelen ejakulációról számoltak be.
A gyógyszer hatásait a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre nemvizsgálták. A betegeknek azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy szédülés léphet fel.
A mellékhatások szervrendszerek és előfordulásuk gyakorisága szerint vannak felsorolva az alábbi táblázatban.
A gyakoriság meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000) nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Gyakori(≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) | Ritka (≥1/10000 – <1/1000) | Nagyon ritka (<1/10000) | Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés (1,3%) | Fejfájás | Syncope | ||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Homályos látás*, látáscsökkenés* | ||||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Palpitatio | ||||
| Érbetegségek és tünetek | Orthostaticus hypotensio | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Rhinitis | Orrvérzés* | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Obstipatio, diarrhoea, hányinger, hányás | Szájszárazság* | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Bőrkiütés, pruritus, urticaria | Angiooedema | Stevens–Johnson-szindróma | Erythema multiforme*, exfoliatív dermatitis* | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Ejakulációs rendellenességek, beleértve a retrográd ejakulációt és a sikertelen ejakulációt | Priapismus | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Asthenia |
* A forgalomba hozatalt követően megfigyelt mellékhatás
A forgalomba hozatalt követően tamszulozin-kezeléssel összefüggő Intraoperativ Floppy Iris szindrómaként (IFIS) ismert szűkpupilla-szindrómáról számoltak be cataracta és glaucoma műtét közben (lásd 4.4 pont).
Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok: A fent felsorolt nemkívánatos hatásokon kívül az alábbiakról számoltak még be a tamszulozin alkalmazása mellett:
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:
Nem ismert gyakoriság: pitvarfibrilláció, arrhythmia, tachycardia.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Nem ismert gyakoriság: dyspnoe.
Mivel ezek a spontán jelentésekből származó események forgalomba hozatalt követően gyűjtött nemzetközi tapasztalatokból származnak, gyakoriságuk és a tamszulozin szerepe az események kialakulásában nemhatározható meg egyértelműen.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.
Tünetek
A tamszulozin-hidroklorid túladagolása potenciálisan súlyos vérnyomáscsökkentő hatásokat okozhat. Súlyos vérnyomáscsökkentő hatásokat a túladagolás különböző szintjei mellett észleltek.
Kezelés
Túladagolás után fellépő akut hypotensio esetén szív-érrendszeri szupportív kezelést kell alkalmazni. A vérnyomás helyreállítható és a szívfrekvencia normalizálható a beteg lefektetésével. Ha ez nem segít, akkor volumen-expandereket és szükség esetén vazopresszorokat lehet alkalmazni. A veseműködést monitorozni kell, és általános szupportív kezelést kell alkalmazni.
Mivel a tamszulozin nagyon erősen kötődik a plazmafehérjékhez, a dialíziskezelés valószínűleg eredménytelen.
A felszívódás csökkentésére olyan beavatkozások végezhetők, mint a hánytatás. Nagy mennyiségek bevételekor gyomormosás végezhető, és aktív szén és ozmotikus hashajtó, mint pl. nátrium-szulfát adható.
Farmakológiai tulajdonságok - TAMSULOSIN-TEVA 0,4 MG
Farmakoterápiás csoport: Alfa-adrenoreceptor-antagonisták
ATC kód: G04CA02
A gyógyszert csak a prosztata betegségeinek kezelésére alkalmazzák.
Hatásmechanizmus
A tamszulozin szelektíven és kompetitív módon kötődik a posztszinaptikus α1‑adrenoreceptorokhoz, különösen azok α1A és α1D, altípusaihoz, ami a prosztata és a húgycső simaizomzatának elernyedését eredményezi.
Farmakodinámiás hatások
A prosztata és a húgycső simaizomzatának elernyesztése révén a tamszulozin növeli a maximális vizeletáramlás sebességét, ezáltal javítja az ürítési tüneteket.
Emellett a gyógyszer javítja az irritatív és az obstruktív tüneteket is, melyeknél az alsó húgyúti traktus simaizom kontrakciója fontos szerepet tölt be.
Az alfa-blokkolók csökkenthetik a vérnyomást a perifériás ellenállás csökkentése révén. Normotóniás betegeknél, tamszulozinnal végzett vizsgálatok során nem észlelték a vérnyomás klinikailag jelentős mértékű csökkenését.
Hosszan tartó kezelés során a készítmény vizelettárolási és vizeletürítési tünetekre gyakorolt hatása is fennmarad. Megfigyelésen alapuló adatok alapján a tamszulozin alkalmazása késleltetheti a műtét vagy a katéterezés szükségességét.
Gyermekek és serdülők
Kettős vak, randomizált, placebokontrollos, dózismegállapító vizsgálatot végeztek neuropathiás húgyhólyagban szenvedő gyermekek és serdülők bevonásával. Összesen 161 (2 és 16 éves kor közötti) gyermeket és serdülőt randomizáltak és kezeltek a tamszulozin 3 dózisszintjének (alacsony [0,001–0,002 mg/ttkg], közepes [0,002–0,004 mg/ttkg] és magas [0,004–0,008 mg/ttkg]) egyikével vagy placebóval. Az elsődleges végpontot az LPP (detrusor leak point pressure) 40 H2Ocm érték alá csökkenése jelentette, amit azonos napon történő két mérés alapján határoztak meg. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: A detrusor LPP tényleges és százalékos változása a kiindulási értékhez képest, a hydronephrosis és a hydroureter mértékének csökkenése vagy stabilizációja, a katéterezésnél nyert vizelet mennyiségének változása, valamint a vizeletürítések száma a katéterezéseknél, amelyeket a katéterezési naplóban rögzítettek alapján állapítottak meg. A placebocsoport és a 3 tamszulozin-csoport egyike között sem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget, sem az elsődleges, sem bármelyik másodlagos végpont esetében. Egyik dózisszint esetében sem figyeltek meg dózis-hatás összefüggést.
Felszívódás
A retard tabletta formájában alkalmazott tamszulozin a bélből szívódik fel. A számítások szerint az alkalmazott éhomi dózis kb. 57%-a szívódik fel.
A retard tabletta formájában alkalmazott tamszulozin-hidroklorid felszívódásának sebességét és mértékét az alacsony zsírtartalmú étkezés nem befolyásolja. Összehasonlítva az éhomi bevétellel a magas zsírtartalmú étkezés az abszorpció mértékét az AUC tekintetében 64%-kal, a Cmax tekintetében 149%-kal megnöveli.
A tamszulozin farmakokinetikája lineáris.
A tamszulozin retard tabletta egyszeri adagjának éhgyomorra történő alkalmazása után a tamszulozin plazma-csúcskoncentrációjának kialakulásához szükséges időtartam mediánja 6 óra. A dinamikus egyensúlyi (steady state) állapot – amely az ismételt adagolás 4. napján alakul ki – tamszulozin-plazmakoncentrációi 4-6 óránál érik el a csúcsot, mind éhgyomorra, mind étkezés után alkalmazva. A plazma-csúcskoncentrációk az első dózis után mérhető kb. 6ng/ml-ről a dinamikus egyensúlyi állapotban mérhető 11ng/ml-ig emelkednek.
Az elnyújtott hatóanyagleadásnak megfelelően a mélyponti tamszulozin-plazmakoncentráció értéke a plazma-csúcskoncentráció 40%-át teszi ki mind éhgyomorra, mind étkezés után alkalmazva.
A tamszulozin-plazmaszintek interindividuális variabilitása kifejezett mind egyszeri, mind többszöri adagolás után is.
Eloszlás
Embernél a tamszulozin több mint 99%-ban kötődik plazmafehérjékhez, és eloszlási térfogata kicsi (kb. 0,2l/ttkg).
Biotranszformáció
A tamszulozin first‑pass metabolizmusa alacsony, metabolizációja lassú. A tamszulozin nagy része változatlan formában van jelen a plazmában. A májban metabolizálódik.
Patkányokon végzett vizsgálatokban a tamszulozin csak kismértékben okozott mikroszomális májenzim-indukciót.
In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a metabolizációért a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek felelősek, a tamszulozin-hidroklorid metabolizmusában más CYP izoenzimek kevésbé játszanak szerepet. A CYP3A4 és a CYP2D6 metabolizáló enzimek gátlása a tamszulozin-hidroklorid megnövekedett expozíciójával járhat.(lásd 4.4 és 4.5 pont).
A metabolitok nem olyan hatékonyak és toxikusak, mint maga a hatóanyag.
Elimináció
A tamszulozin és metabolitjai főképp a vizelettel ürülnek. A retard tabletta formájában alkalmazott dózis kb. 4-6%-a változatlan formában ürül.
Egyszeri dózisban retard tabletta formájában alkalmazott tamszulozin esetében kb. 19 órás, a dinamikus egyensúlyi állapotban kb. 15 órás eliminációs felezési időt mértek.
Gyógyszerészeti jellemzők - TAMSULOSIN-TEVA 0,4 MG
Mag
mikrokristályos cellulóz
polietilén-oxid
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium-sztearát
Filmbevonat
hipromellóz 6cP
titán-dioxid (E171)
makrogol 8000
sárga vas-oxid (E172)
vörös vas-oxid (E172)
OPA/Alu/PVC‑alumínium buborékcsomagolás.
Kiszerelések
Buborékcsomagolás: 10db, 14db, 20db, 28db, 30db, 50db, 56db, 60db, 90db, 100db vagy 200db retard tabletta.
Adagonként perforált buborékcsomagolás: 50×1 db (kórházi csomag) retard tabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható