TERBINER 250 MG TABLETTA

1. Terbinafinra érzékeny gombás fertőzések, mint például a Tinea corporis, Tinea cruris és Tinea pedis (dermatophytonok által okozott fertőzések, lásd 5.1 pont) kezelésére felnőtteknél, amennyiben a fertőzés helyétől, súlyosságától és kiterjedésétől függően ez a kezelés tűnik megfelelőnek.

2. Dermatophytonok által okozott onychomycosis (a köröm terbinafinra érzékeny gombás fertőzésének) kezelésére felnőtteknél.

A gombaellenes hatóanyagok megfelelő használatát és rendelését illetően figyelembe kell venni a hivatalos helyi irányelveket.

Adagolás

Felnőtteknél: 250 mg (1 tabletta) naponta egyszer.

A kezelés időtartama a javallattól és a fertőzés súlyosságától függően változó lehet.

Bőrfertőzések

A kezelés valószínű időtartamai az alábbiak:

Tinea pedis (lábujjközi, talpi/mokasszin-típusú): 2-6 hét.

Tinea corporis: 4 hét.

Tinea cruris: 2-4 hét.

A fertőzés tüneteinek és jeleinek teljes megszűnése lehet, hogy csak a mikológiai gyógyulás után több héttel következik be.

Onychomycosis

A kezelés időtartama a legtöbb beteg esetében 6 hét és 3 hónap között van. A kéz- és a lábujjkörmök fertőzése esetén a kezelés várható időtartama kevesebb mint 3hónap, kivéve a nagy lábujj körömfertőzését, valamint a fiatalabb betegek kezelését. A lábujjkörmök fertőzésének kezelésére általában 3 hónap elegendő, azonban néhány beteg esetében 6 hónapos vagy annál hosszabb kezelésre is szükség lehet.

A kezelés első heteiben tapasztalt lassú körömnövekedés jelezheti, hogy a betegnek hosszabb ideig tartó terápiára lesz szüksége.

A fertőzés jelei és tünetei lehet, hogy csak több héttel a mikológiai gyógyulás és a kezelés befejezése után szűnnek meg teljesen. Ez attól függ, hogy mennyi idő szükséges az egészséges köröm kinövéséhez.

Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk

Májkárosodás

A Terbiner tabletta alkalmazása ellenjavallt krónikus vagy aktív májbetegség fennállása esetén (lásd 4.3 és 4.4pont).

Vesekárosodás

A Terbiner tabletta alkalmazását vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták kellőképpen, ezért alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Idősek

Nincs rá bizonyíték, hogy idősebb (65 év feletti) betegeknél más adagolásra volna szükség, vagy más mellékhatások lépnének fel, mint a fiatalabb betegeknél. A Terbiner tabletta ezen korosztályba tartozó betegeknek történő felírásakor gondolni kell az esetlegesen már fennálló máj- vagy vesekárosodás lehetőségére (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A Terbiner 250 mg tabletta gyermekek és (18 évnél fiatalabb) serdülök számára nem javasolt, mivel ebben a korosztályban a gyógyszerrel szerzett tapasztalatok hiányoznak.

Az alkalmazás módja:

A metszett tablettát szájon át, vízzel kell bevenni. A tablettákat lehetőség szerint minden nap ugyanabban az időben kell bevenni, és bevehetők éhgyomorra vagy étkezés után is.

A Terbiner tabletta hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos májkárosodás.

Májfunkció

A Terbiner tabletta krónikus vagy aktív májbetegségben nem javasolt. A terbinafin tabletta felírása előtt májfunkciós vizsgálatot kell végezni és meg kell állapítani, hogy van-e bármilyen fennálló májbetegség. Mivel hepatotoxicitás a kezeltek előzetesen fennálló májbetegsége mellett és annak hiányában is kialakulhat, ezért a májfunkció időszakos ellenőrzése javasolt (4‑6héttel a kezelés megkezdése után). A terbinafin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a májfunkciós teszt eredménye emelkedett.

Nagyon ritkán beszámoltak súlyos (halálos kimenetelű vagy májtranszplantációt igénylő) májelégtelenség kialakulásáról a terbinafin tablettával kezelt betegek körében. A májelégtelenség kialakulásával járó esetekben, a betegek többségénél súlyos, szisztémás alapbetegség állt fenn, és a terbinafin tabletta szedésével kapcsolatos ok-okozati összefüggés bizonytalan volt (lásd 4.8pont).

A Terbiner tabletta felírásakor a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy haladéktalanul jelentsék, ha az alábbi, májkárosodásra utaló jeleket és tüneteket tapasztalnák: pruritus, tisztázatlan hátterű folyamatos hányinger, csökkent étvágy, fáradékonyság, hányás, fájdalom a has jobb felső régiójában, sárgaság, sötét színű vizelet vagy világos színű széklet. Ezen tünetek jelentkezésekor a betegek orális terbinafin-kezelését meg kell szakítani, és a májfunkció vizsgálatát haladéktalanul el kell végezni.

Bőrgyógyászati hatások

Nagyon ritkán beszámoltak súlyos bőrreakciók (pl. Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, gyógyszerkiütés eosinophiliával és szisztémás tünetekkel) kialakulásáról terbinafin tablettát szedő betegek esetében. Progresszív bőrkiütés jelentkezése esetén a Terbiner tabletta szedését abba kell hagyni (lásd 4.8 pont).

Hematológiai hatások

Nagyon ritkán beszámoltak vér dyscrasiák (neutropenia, agranulocytosis, thrombocytopenia, pancytopenia) kialakulásáról a terbinafin tablettát szedő betegeknél. A terbinafin tablettával kezelt betegekben kialakuló bármilyen vér dyscrasia kóreredetét ki kell vizsgálni, és meg kell fontolni a gyógyszeres kezelés módosításának lehetőségét, beleértve a terbinafin tablettával való kezelés abbahagyását is.

Vesefunkció

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (kreatinin-clearance kevesebb mint 50ml/perc, vagy a szérumkreatinin-szint több mint 300mikromol/l) nem tanulmányozták kellőképpen a terbinafin alkalmazását, így ezeknél a betegeknél a Terbiner tabletta alkalmazása nem ajánlott (lásd 5.2pont).

Psoriasis/lupus erythematosus

A terbinafin tablettát óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a kezelés előtt már volt psoriasisuk vagy lupus erythematosusuk, mivel a forgalomba hozatalt követően psoriasis, illetőleg cutan és szisztémás lupus erythematosus kialakulásáról és súlyosbodásáról számoltak be.

Ismert hatású segédanyag(ok)

A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

Egyéb gyógyszerek hatása a terbinafinra

A metabolizmust indukáló gyógyszerek felgyorsíthatják a terbinafin plazma clearence-ét, a citokróm P450-et gátló gyógyszerek viszont lassíthatják azt. Amikor ilyen hatóanyagokat muszáj együtt alkalmazni, a terbinafin tabletta adagját a megfelelő mértékben módosítani kell.

A következő gyógyszerek növelhetik a terbinafin hatását vagy plazmakoncentrációját

A cimetidin 33%-kal csökkentette a terbinafin clearence-ét.

A flukonazol, a CYP2C9 és CYP3A4 enzimgátló hatásának köszönhetően, a terbinafin Cmax értékét 52%‑kal, AUC értékét pedig 69%‑kal növelte. Az expozíció hasonló mértékű növekedése fordulhat elő, ha a terbinafint olyan gyógyszerekkel adják együtt, mint például a ketokonazol és az amiodaron, melyek mind a CYP2C9, mind pedig a CYP3A4 izoenzimet gátolják.

A következő gyógyszerek csökkenthetik a terbinafin hatását vagy plazmakoncentrációját

A rifampicin 100%-kal növelte a terbinafin clearence-ét.

A terbinafin hatása egyéb gyógyszerekre

A terbinafin növelheti az alábbi gyógyszerek hatását vagy plazmakoncentrációját:

• Koffein: A terbinafin 19%-kal csökkentette az intravénásan adott koffein clearance‑ét.

• Túlnyomórészt a CYP2D6 által metabolizált gyógyszerek:In vitro és in vivo vizsgálatok igazolták, hogy a terbinafin gátolja a CYP2D6-on keresztül metabolizálódó molekulák metabolizmusát. Ennek a felfedezésnek klinikai következményei azon gyógyszerek esetében vannak, amelyek főként a CYP2D6-on keresztül metabolizálódnak, mint pl. a következő gyógyszercsoportok hatóanyagai: triciklusos antidepresszánsok, béta blokkolók, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, antiarrhythmiás szerek (I/A, I/B, I/C osztály), a keskeny terápiás ablakkal rendelkező B-típusú monoamino-oxidáz gátlók (lásd 4.4 pont).

• A terbinafin 82%-kal csökkentette a dezipramin clearance‑ét.

Egészséges, a dextrometorfánt (köhögéscsillapító gyógyszer és CYP2D6 tesztszubsztrát) extenzíven metabolizáló alanyok bevonásával végzett vizsgálatokban, a terbinafin átlagosan 16‑97‑szeresére emelte a dextrometorfán/dextrorfán-metabolit arányt a vizeletben. Ennek megfelelően lehetséges, hogy a terbinafin hatására az extenzív CYP2D6 metabolizálók (genotípus) gyengén metabolizálókká (fenotípus) válnak.

A Terbinerrel egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerek, amelyek nem, vagy csak elhanyagolható kölcsönhatásokat okoztak

Az in vitro vizsgálatok és az egészséges önkénteseken végzett in vivo vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a terbinafin csak elenyésző mértékben képes gátolni vagy elősegíteni a legtöbb olyan gyógyszer kiválasztódását, amelyek a citokróm P450-es rendszeren keresztül metabolizálódnak (pl. terfenadin, triazolám, tolbutamid vagy az orális fogamzásgátlók), kivéve azokat a gyógyszereket, amelyek a CYP2D6 enzimen keresztül metabolizálódnak (lásd fentebb).

A terbinafin nem befolyásolja az antipirin vagy a digoxin clearance-ét.

A terbinafin nem volt hatással a flukonazol farmakokinetikájára. Ezen kívül nem volt klinikailag jelentős interakció a terbinafin és a potenciálisan együtt adott gyógyszerek között, mint a kotrimoxazol (trimetoprim és szulfametoxazol), a zidovudin vagy a teofillin.

Néhány esetben menstruációs zavarokról (áttöréses vérzés vagy rendszertelen menstruáció) számoltak be, amikor a terbinafin tablettát orális fogamzásgátlóval együtt szedték, bár ezeknek a kórképeknek az előfordulási gyakorisága a csak orális fogamzásgátlót szedő betegeknél észlelt háttérincidencián belül marad.

A terbinafin csökkentheti az alábbi gyógyszerek hatását, illetve plazmakoncentrációját

A terbinafin 15%‑kal növelte a ciklosporin clearance‑ét.

A terbinafint és warfarint egyidejűleg kapó betegeknél ritkán az INR (international normalised ratio, nemzetközi normalizált arány) és/vagy a prothrombin idő értékeinek változásait jelentették.

Terhesség

Az állatokon végzett foetalis toxicitási és fertilitási vizsgálatok alapján nem okoz káros hatásokat (lásd 5.3 pont). Mivel terhes nőkre vonatkozóan nagyon kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért humán terhességben a Terbiner tabletta nem alkalmazható, kivéve, ha a terhes nő klinikai állapota szükségessé teszi a terbinafin-kezelést, és a lehetséges anyai előny mértéke meghaladja a magzatra kifejtett lehetséges kockázat mértékét.

Szoptatás

A terbinafin bejut az anyatejbe, ezért a szoptatás időszakában az anyák nem kaphatnak Terbiner-kezelést.

Termékenység

Az állatokon végzett foetalis toxicitási és fertilitási vizsgálatok alapján nem okoz káros hatásokat (lásd 5.3 pont).

Nem végeztek vizsgálatokat a terbinafin‑kezelésnek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásaira vonatkozóan. Azoknál a betegeknél, akiknél nemkívánatos hatásként szédülés jelentkezik, a gépjárművezetés és a gépek kezelése kerülendő.

Az alábbiakban felsorolt mellékhatásokat klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követően észlelték.

A mellékhatások (lásd 1. sz. táblázat) szervrendszerenkénti csoportosításban és az alábbiakban megadott gyakorisági kategóriák szerint kerültek felsorolásra, a gyakoriság csökkenő sorrendjében: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat

* A dysgeusia következtében kialakuló szorongás és depressziós tünetek.

** Hypogeusia, beleértve az ageusiát is, ami a kezelés felfüggesztése után általában néhány héten belül rendeződik. Néhány esetben beszámoltak a hypogeusia tartós fennállásáról.

*** A hypogeusia következtében kialakuló testtömegcsökkenés.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Néhány esetben (5g-ig terjedő) túladagolásról számoltak be, mely fejfájást, hányingert, gyomortáji fájdalmat és szédülést okozott. Túladagolás esetén a javasolt terápia a gyógyszer eliminálása, elsősorban aktív szén tartalmú tabletta beadásával, valamint szükség esetén megfelelő tüneti, támogató terápia alkalmazásával.