TEVA-ENTEROBENE 2 MG FILMTABLETTA

Diarrhoea tüneti kezelésére, amennyiben oki terápia nem áll rendelkezésre. Tartós alkalmazása orvosi felügyeletet igényel.

Adagolás

Felnőtteknek és 6 és betöltött 18év közötti gyermekeknek

Akutdiarrhoea:

Akut esetben a kezdő adag 2filmtabletta (4mg) felnőtteknek, ill. 1filmtabletta (2mg) gyermekeknek, ezt követően 1 filmtabletta (2mg) minden laza széklet után.

Krónikus diarrhoea:

Krónikus esetben a kezdő adag napi 2filmtabletta (4mg) felnőtteknek, ill. napi 1filmtabletta (2mg) gyermekeknek. A kezdő adagot a napi 1‑2 alkalommal történő szilárd széklet ürítéséig kell módosítani. Ez az állapot rendszerint 1‑6filmtabletta/nap adaggal (2mg‑12mg) érhető el. A szokásos adag felnőtteknek általában napi 1‑6filmtabletta (2mg‑12mg).

A maximális napi adag felnőttek esetében akut és krónikus hasmenés kezelésére 8filmtabletta (16mg). Gyermekek esetében testtömegtől függően, maximum 3filmtabletta/20ttkg adható, de a maximális napi adag a napi legfeljebb 8filmtablettát nem haladhatja meg.

2‑5éves gyermekek

A Teva-Enterobene 2mg filmtabletta alkalmazása 6éves kor alatti gyermekeknek nem javasolt.

2éves kor alatti gyermekek

A loperamid-hidroklorid 2éves kor alatti gyermeknek nem adható.

Idősek

Nincs szükség az adag módosítására.

Vesekárosodás

Nincs szükség az adag módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Májkárosodás

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeken, a loperamid-hidrokloridot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

A filmtablettát egészben, összerágás nélkül, elegendő folyadékkal kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• 2éves kor alatti gyermekeknek a loperamid-hidroklorid hatóanyag egyáltalán nem adható.

• A loperamid-hidroklorid nem lehet első választandó szer az alábbi esetekben:

  • magas lázzal, véres széklettel járó akut dysentheria,

  • akut colitis ulcerosa,

  • széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis,

  • invazív kórokozó pl. Salmonella, Shigella és Campylobacter okozta enterocolitis.

A loperamid-hidrokloridot nem szabad alkalmazni olyan kórképek esetében, amelyben a perisztaltika gátlása káros lehet (pl. ileus, subileus, megacolon, toxicus megacolon, stb.). A loperamid-hidroklorid szedését haladéktalanul abba kell hagyni, amint székrekedés, hasi puffadás, illetve ileus lép fel.

A loperamid-hidrokloriddal csak tüneti kezelés érhető el, amennyiben a diarrhoea oka ismert, minden esetben oki terápiát kell alkalmazni.

Amíg a diarrhoea fennáll, a szervezet víz- és elektrolit pótlásáról – különösen gyermekek esetében – és a megfelelő diétáról gondoskodni kell.

2év alatti gyermekeknek nem adható a loperamid-hidroklorid hatóanyag.

6éves kor alatt a Teva-Enterobene 2mg filmtabletta alkalmazása nem javasolt.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoeában 48órán belül nem következik be javulás, a loperamid-hidroklorid kezelést abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia.

Ha diarrhoeában szenvedő AIDS-es betegek loperamid-hidroklorid kezelése során a hasi puffadás jeleit tapasztalják, a loperamid-hidroklorid adását abba kell hagyni. Loperamid-kezelésben részesülő, AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxicus megacolon előfordulását jelentették.

A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ről számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, a loperamidot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent firstpass metabolizmus miatt. Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknek, mivel a relatív túladagolás a központi idegrendszer toxicitásához vezethet.

A Teva-Enterobene 2mg filmtabletta laktóz-monohidrátot is tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, laktózintoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A nem-klinikai jellegű adatok alapján a loperamid egy P-glikoprotein szubsztrátnak tekinthető.

Ha a loperamidot (16mg-os egyszeri adagban) kinidinnel vagy ritonavirral (P-glikoprotein inhibitorokkal) együtt adják, a loperamid plazmaszintjének 2-3-szoros emelkedését tapasztalják. A (2‑16mg/nap adagban alkalmazott) loperamid és a P-glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.

A loperamid (4mg-os egyszeri adagban) és itrakonazol (CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor) együttes alkalmazásakor, a loperamid plazmaszintjének 3-4-szeres emelkedését tapasztalták. Ugyanebben a vizsgálatban CYP2C8 inhibitor gemfibrozil a loperamid plazmaszintjének közel 2-szeres emelkedését okozta. Az itrakonazol és gemfibrozil kombinációja a csúcsplazmaszint 4-szeres emelkedését és a teljes plazma-expozíció 13-szoros emelkedését eredményezte. Ezeket az emelkedett értékeket nem kísérték központi idegrendszeri hatások a pszichomotoros vizsgálatok (pl. szubjektív álmosság és a szám-szimbólum behelyettesítés teszt) szerint.

A loperamid (16mg-os egyszeri adagban) és ketokonazol (CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor) együttes alkalmazása a loperamid plazmaszintjének 5-szörös emelkedéséhez vezetett. Pupillometriával igazolták, hogy az emelkedéssel kapcsolatosan farmakodinámiás hatások nem léptek fel.

Orális dezmopresszinnel együtt alkalmazva a dezmopresszin plazmaszintje 3-szorosára emelkedett, feltételezhetően a lelassult gastrointestinalis motilitás következtében.

Várhatóan a hasonló farmakológiai jellemzőkkel rendelkező gyógyszerek erősíthetik, illetve azok, amelyek gyorsítják a gyomor-bél ürülést, csökkenthetik a Teva-Enterobene hatását.

Terhesség

Nincs arra utaló jel, hogy a loperamid teratogén hatást vagy magzati károsodást okozna, de ennek ellenére terhesség esetén, különösen az első trimeszterben történő alkalmazás előtt a terápiás előnyöket mérlegelni kell a lehetséges veszélyekkel szemben.

Terhességben ennek a gyógyszernek a szedése nem javasolt.

Szoptatás

A loperamid kismértékben kiválasztódhat a humán anyatejbe, ezért alkalmazása szoptatás idején nem javasolt.

Terhesség vagy szoptatás esetén a kezelőorvossal konzultálni kell a készítmény alkalmazásával kapcsolatban.

Loperamid-hidrokloriddal kezelt hasmenéses tünetegyüttes részeként fáradtság, szédülés, álmosság felléphet, ezért gépjármű vezetése vagy baleseti veszéllyel járó munka végezése csak nagyon óvatosan javasolt.

Felnőttek és 12éves, ill. annál idősebb gyermekek

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31kontrollos és nem-kontrollos vizsgálatban, összesen 3076 hasmenéssel kezelt felnőtt, illetve 12éves vagy annál idősebb gyermek bevonásával értékelték. Ezek közül 26vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, 5vizsgálatban 321beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.

A leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az akut hasmenés miatt loperamid‑hidrokloriddal kezelt betegek körében a székrekedés (2,7%), a fokozott bélgáz-képződés (1,7%), a fejfájás (1,2%), és a hányinger (1,1%) voltak. A krónikus hasmenéses betegek bevonásával végzett vizsgálatokban a leggyakrabban (legalább 1%) jelentett mellékhatások az alábbiak voltak: fokozott bélgáz-képződés (2,8%), székrekedés (2,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).

Az 1. táblázat azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a klinikai vizsgálatok (akut és krónikus esetek egyaránt) illetve a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok során.

A gyakorisági kategóriák az alábbi egyezmény szerint lettek meghatározva:

Nagyon gyakori (≥1/10);

Gyakori (≥1/100‑<1/10);

Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100);

Ritka (≥1/10000‑<1/1000);

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

1. táblázat: A loperamid-hidroklorid alkalmazásakor jelentett mellékhatások gyakorisága felnőtteknél és gyermekeknél (≥12év) végzett klinikai vizsgálatok során

A loperamid-hidroklorid forgalomba hozatalát követően azonosított mellékhatások

A loperamid-hidroklorid mellett a forgalomba hozatalt követően előforduló mellékhatások meghatározására szolgáló eljárás nem tett különbséget a krónikus és az akut hasmenés javallata között, sem a felnőttek sem pedig a gyermekek között; ezért az alább felsorolt mellékhatások a javallatokat és a betegpopulációkat együttesen képviselik. A loperamid-hidroklorid esetében a forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatások az alábbiakban szervrendszer szerint és a Szabályozó Tevékenységek Orvosi Információs Szótára (Medical Dictionary for Regulatory Activities, MedDRA) preferált kifejezések (Preferred term, PT) alkalmazásával vannak felsorolva:

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: Túlérzékenységi reakció, anafilaxiás reakció (beleértve az anafilaxiás shock-ot) és anafilaktoid reakció

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: Somnolencia, eszméletvesztés, stupor, csökkent éberségi szint, hypertonia és koordinációs nehézség

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert: Miosis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: Ileus (beleértve a paraliticus ileust), megacolon (beleértve a toxicus megacolont), glossodynia és acut pancreatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: Hólyagos kiütés( beleértve a Stevens−Johnson-szindrómát, toxicus epidermalis necrolysist és erythema multiformét), angio-oedema, csalánkiütés és viszketés

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem ismert: Vizelet-retenció

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nem ismert: Kimerültség.

Gyermekek és serdülők

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10napos és 13éves kor közötti gyermeken vizsgálták, akik összesen 13 kontrollált és nem-kontrollált, az akut hasmenés kezelésére irányuló klinikai vizsgálatban vettek részt. Általánosságban a mellékhatások ebben a populációban is hasonlóak voltak, mint a felnőtteknél és a 12évesnél, ill. annál idősebb gyermekeknél végzett vizsgálatokban.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Túladagolás esetén (beleértve a májfunkciós zavar miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavarok, somnolentia, miosis, izomhypertonia, légzésdepresszió), vizelet-retenció és ileus léphet fel. A központi idegrendszeri hatások tekintetében a gyermekek nagyobb érzékenységet mutathatnak, mint a felnőttek.

Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot, cardialis eseményeket, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, torsades de pointes-t, egyéb súlyos ventricularis arrhythmiát, szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.

Kezelés

Lehetséges antidotumként adható az opioid-antagonista naloxon.

Mivel a loperamid hatástartama hosszabb (1‑3óra), mint a naloxoné, ezért a naloxon ismételt alkalmazása válhat szükségessé. Ennek megfelelően a beteget legalább 48órán keresztül szoros megfigyelés alá kell helyezni az esetleges központi idegrendszeri depresszió észlelésre.