THIOTEPA RIEMSER 100 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - THIOTEPA 100 MG
A Thiotepa Riemser, más kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva az alábbiakra javallott:
-
egésztest-besugárzással (total body irradiation, TBI) vagy anélkül, kondicionáló kezelésként az allogén vagy autológ haemapoeticus őssejt-transzplanciót (haematopoietic progenitor cell transplantation, HPCT) megelőzően, hematológiai betegségekben szenvedő felnőttek, serdülők és gyermekek számára;
-
szolid tumorok kezelésére felnőttek, serdülők és gyermekek számára, amennyiben a HPCT-vel támogatott nagy dózisú kemoterápia megfelelő.
A Thiotepa Riemser alkalmazását a haemapoeticus őssejt-transzplantációt megelőző kondicionáló
kezelésben jártas orvosnak kell felügyelnie. Adagolás
A Thiotepa Riemser-t – a hematológiai betegségekben szenvedő vagy szolid tumoros betegeknél – a HPCT-t megelőzően eltérő dózisokban, más kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák.
A Thiotepa Riemser adagolása – felnőtt és gyermekgyógyászati betegekre vonatkozóan egyaránt – a
HPCT típusától (autológ vagy allogén) és a betegségtől függően van megadva.
Felnőttek
AUTOLÓG HPCT
Hematológiai kórképek
Hematológiai kórképek esetén az ajánlott dózis napi 125 mg/m2-től (3,38 mg/ttkg/nap) napi
300 mg/m2-ig (8,10 mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 2–4, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 900 mg/m2-t (24,32 mg/ttkg).
LYMPHOMA
Az ajánlott dózis napi 125 mg/m2-től (3,38 mg/ttkg/nap) napi 300 mg/m2-ig terjed (8,10 mg/ttkg/nap), napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 2–4, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 900 mg/m2-t (24,32 mg/ttkg).
KÖZPONTI IDEGRENDSZERI LYMPHOMA
Az ajánlott dózis napi 185 mg/m2 (5 mg/ttkg/nap), napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, 2 egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 370 mg/m2-t (10 mg/ttkg).
MYELOMA MULTIPLEX
Az ajánlott dózis napi 150 mg/m2-től (4,05 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (6,76 mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 3, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 750 mg/m2-t (20,27 mg/ttkg).
Szolid tumorok
Szolid tumorok esetén az ajánlott dózis napi 120 mg/m2-től (3,24 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (6,76 mg/ttkg/nap) terjed napi egy vagy két infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően, 2–5 egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 800 mg/m2-t (21,62 mg/ttkg).
EMLŐDAGANAT
Az ajánlott dózis napi 120 mg/m2-től (3,24 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (6,76 mg/ttkg/nap) terjed napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően, 3–5 egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 800 mg/m2-t (21,62 mg/ttkg).
KÖZPONTI IDEGRENDSZERI DAGANATOK
Az ajánlott dózis napi 125 mg/m2-től (3,38 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (6,76 mg/ttkg/nap) terjed napi egy vagy két infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 3-4, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 750 mg/m2-t (20,27 mg/ttkg).
PETEFÉSZEK DAGANAT
Az ajánlott dózis napi 250 mg/m2 (6,76 mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, 2 egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná az 500 mg/m2-t (13,51 mg/ttkg).
CSÍRASEJT EREDETŰ TUMOROK
Az ajánlott dózis napi 150 mg/m2-től (4,05 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (6,76 mg/ttkg/nap) terjed napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően, 3 egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 750 mg/m2-t (20,27 mg/ttkg).
ALLOGÉN HPCT
Hematológiai kórképek
Hematológiai kórképek esetén az ajánlott dózis napi 185 mg/m2-től (5 mg/ttkg/nap) napi 481 mg/m2-ig (13 mg/ttkg/nap) terjed napi egy vagy két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 1–3, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná az 555 mg/m2-t (15 mg/ttkg).
LYMPHOMA
Lymphoma esetén az ajánlott dózis napi 370 mg/m2 (10 mg/ttkg/nap) napi két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 370 mg/m2-t (10 mg/ttkg).
MYELOMA MULTIPLEX
Az ajánlott dózis napi 185 mg/m2 (5 mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 185 mg/m2-t (5 mg/ttkg).
LEUKAEMIA
Az ajánlott dózis napi 185 mg/m2-től (5 mg/ttkg/nap) napi 481 mg/m2-ig (13 mg/ttkg/nap) terjed, napi egy vagy két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 1–2, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 555 mg/m2-t (15 mg/ttkg).
THALASSAEMIA
Az ajánlott dózis napi 370 mg/m2 (10 mg/ttkg/nap) napi két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 370 mg/m2-t (10 mg/ttkg).
Gyermekek és serdülők
AUTOLÓG HPCT
Szolid tumorok
Szolid tumorok esetén az ajánlott dózis napi 150 mg/m2-től (6 mg/ttkg/nap) napi 350 mg/m2-ig
(14 mg/ttkg/nap) terjed napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 2-3, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná az 1050 mg/m2-t (42 mg/ttkg).
KÖZPONTI IDEGRENDSZERI DAGANATOK
Az ajánlott dózis napi 250 mg/m2-től (10 mg/ttkg/nap) napi 350 mg/m2-ig (14 mg/ttkg/nap) terjed napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az autológ HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 3, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná az 1050 mg/m2-t (42 mg/ttkg).
ALLOGÉN HPCT
Hematológiai kórképek
Hematológiai kórképek esetén az ajánlott dózis napi 125 mg/m2-től (5 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (10 mg/ttkg/nap) terjed napi egy vagy két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt, a más kemoterápiás gyógyszerekkel való kombinációtól függően 1-3, egymást követő napon kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 375 mg/m2-t (15 mg/ttkg).
LEUKAEMIA
Az ajánlott dózis napi 250 mg/m2 (10 mg/ttkg/nap) napi két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 250 mg/m2-t (10 mg/ttkg).
THALASSAEMIA
Az ajánlott dózis napi 200 mg/m2-től (8 mg/ttkg/nap) napi 250 mg/m2-ig (10 mg/ttkg/nap) terjed napi két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 250 mg/m2-t (10 mg/ttkg). REFRAKTER CYTOPENIA
Az ajánlott dózis napi 125 mg/m2 (5 mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt, 3 napon keresztül kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 375 mg/m2-t (15 mg/ttkg).
GENETIKAI KÓRKÉPEK
Az ajánlott dózis napi 125 mg/m2 (5 mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt, 2 napon keresztül kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 250 mg/m2-t (10 mg/ttkg).
SARLÓSEJTES ANAEMIA
Az ajánlott dózis napi 250 mg/m2 (10 mg/ttkg/nap) napi két infúzióban alkalmazva, amelyet az allogén HPCT előtt kell beadni, anélkül, hogy a kondicionáló kezelés teljes ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis meghaladná a 250 mg/m2-t (10 mg/ttkg).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek körében nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a tiotepa és metabolitjai kis mértékben választódnak ki a vizeletbe, enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem javasolt. Ajánlott azonban a gyógyszer elővigyázatos alkalmazása (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
A tiotepát májkárosodásban szenvedő betegek körében nem vizsgálták. Mivel a tiotepa főként a májon keresztül metabolizálódik, elővigyázatosság szükséges már fennálló májkárosodásban, különösen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A májfunkciós paraméterek átmeneti eltérései esetén dózismódosítás nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Idősek
A tiotepa alkalmazását idős betegek vonatkozásában célzottan nem vizsgálták. A klinikai vizsgálatokban azonban a 65 év feletti betegek egy része azonos kumulatív dózist kapott, mint a többi beteg. A dózis módosítását nem tartották szükségesnek.
Az alkalmazás módja
A Thiotepa Riemser intravénásan alkalmazandó. A Thiotepa Riemser-t szakképzett egészségügyi dolgozónak kell beadnia centrális vénás kanülön keresztül, 2–4 órán át tartó infúzióban.
A 15 mg tiotepát tartalmazó injekciós üvegek tartalmát 1,5 ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
A 100 mg tiotepát tartalmazó injekciós üvegek tartalmát 10 ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
A feloldott teljes mennyiséget a beadás előtt 500 ml 9 mg/ml-es (0,9%-os) injekcióhoz való nátrium-klorid oldatban kell tovább hígítani (amennyiben a dózis nagyobb, mint 500 mg, akkor 1000 ml-ben). Gyermekek és serdülők esetén, ha a dózis kisebb, mint 250 mg, akkor annyi 9 mg/ml-es (0,9%-os) injekcióhoz való nátrium-klorid oldatot kell használni, hogy a Thiotepa Riemser végkoncentrációja 0,5 és 1,0 mg/ml között legyen. A gyógyszer beadását megelőző feloldásra és továbbhígításra vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy beadása előtt
A tiotepával történő véletlen érintkezés során helyi reakciók alakulhatnak ki. Ezért az infúziós oldat elkészítésekor kesztyű használata ajánlott. Ha a tiotepa oldat véletlenül bőrrel érintkezik, a bőrt azonnal és alaposan le kell mosni szappannal és vízzel. Ha a tiotepa véletlenül nyálkahártyával érintkezik, azt vízzel alaposan le kell öblíteni (lásd 6.6 pont).
Az ajánlott adagban és gyakorisággal alkalmazott tiotepa-kezelés következményeként az összes betegnél erőteljes myelosuppressio alakul ki. Súlyos granulocytopenia, thrombocytopenia, anaemia vagy ezek bármilyen kombinációja kialakulhat. A kezelés alatt, és a felépülés eléréséig gyakran kell teljes vérképet készíteni, beleértve a differenciált fehérvérsejtszám és thrombocytaszám meghatározását. Orvosilag indokolt esetben thrombocyta-szuszpenziót vagy vértranszfúziót kell adni, illetve növekedési faktorokat, mint például a granulocyta-kolónia stimuláló faktort (G-CSF) kell alkalmazni. A tiotepával történő kezelés alatt és a transzplantációt követően legalább 30 napon keresztül javasolt a fehérvérsejt- és thrombocytaszám naponkénti ellenőrzése.
A neutropeniás időszak alatt a fertőzések megelőzése és kezelése céljából mérlegelendő (bakteriális, gombás, virális) fertőzés elleni szerek profilaktikus vagy empirikus használata.
A tiotepát májkárosodásban szenvedő betegek körében nem vizsgálták. Mivel a tiotepa főként a májon keresztül metabolizálódik, elővigyázatossággal kell eljárni károsodott májműködésű, különösen a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. Ezen betegek kezelésekor a hepatotoxicitás korai felismerése érdekében javasolt a szérum transzamináz, alkalikus foszfatáz és bilirubinszint transzplantációt követő rendszeres megfigyelése.
Azok a betegek, akik előzetes sugárterápiában, három vagy ennél több kemoterápiás ciklusban, vagy előzetes őssejt-transzplantációban részesültek, fokozottabban lehetnek kitéve a hepatikus veno-okkluzív betegség kockázatának (lásd 4.8 pont).
Elővigyázatosság szükséges, ha a beteg anamnézisében szívbetegség szerepel, és a tiotepát kapó betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a szívműködést.
Elővigyázatosság szükséges, ha a beteg anamnézisében vesebetegség szerepel, és a veseműködés időszakos ellenőrzése mérlegelendő a tiotepával történő kezelés során.
A tiotepa pulmonalis toxicitást indukálhat, amely fokozhatja más citotoxikus anyagok (buszulfán,
fludarabin és ciklofoszfamid) hatását (lásd 4.8 pont).
Megelőző agyi-, vagy craniospinalis besugárzás súlyos toxikus reakciókhoz (pl. encephalopathia) vezethet.
A betegeket fel kell világosítani, hogy a tiotepa, mint ismert humán karcinogén, növeli a szekunder rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát.
Élő, attenuált kórokozót tartalmazó vakcinával (kivéve a sárgaláz elleni vakcina), fenitoinnal és foszfenitoinnal történő együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont).
A tiotepa nem adható együtt ciklofoszfamiddal, amennyiben mindkét gyógyszer szerepel ugyanabban a kondicionáló kezelésben. A Thiotepa Riemser-t bármiféle ciklofoszfamid infúziót követően szabad csak beadni (lásd 4.5 pont).
A tiotepa és a CYP2B6- vagy CYP3A4-gátlók együttes alkalmazása során a betegek klinikai paramétereit gondosan figyelemmel kell kísérni (lásd 4.5 pont).
Mint a legtöbb alkiláló szer, a tiotepa káros hatással lehet a férfi, illetve női termékenységre. A férfi betegek a kezelés megkezdése előtt kérhetnek spermium krioprezervációt, valamint a kezelés alatt és a kezelés befejezése utáni egy évben nem ajánlott gyermeket nemzeniük (lásd 4.6 pont).
Specifikus interakciók a tiotepával
Élő vírust, illetve baktériumot tartalmazó vakcinákat nem szabad beadni immunszuppresszív kemoterápiás szereket kapó betegnek, és legalább 3 hónapnak el kell telnie a terápia befejezte és a vakcináció között.
Úgy tűnik, hogy a tiotepa a CYP2B6 és a CYP3A4 enzimeken keresztül metabolizálódik. Együttes adása CYP2B6- (például klopidogrél és tiklopidin) vagy CYP3A4-gátlókkal (például azol típusú gombaellenes szerek, makrolidok, mint pl. az eritromicin, a klaritromicin, a telitromicin és proteáz inhibitorok) növelheti a tiotepa plazmakoncentrációját, és potenciálisan csökkentheti a TEPA aktív metabolit szintjét. Együttes adása citokróm P450 induktorokkal (mint rifampicin, karpamazepin, fenobarbitál) növelheti a tiotepa metabolizmusának mértékét, ami az aktív metabolit emelkedett plazmakoncentrációjához vezet. Ezért a tiotepa és e gyógyszerek együttes adása esetén a betegek klinikai paramétereit gondosan figyelemmel kell kísérni.
A tiotepa gyenge gátlója a CYP2B6-nak, ezáltal potenciálisan növelheti a CYP2B6 által metabolizált szubsztrátok, mint az ifoszfamid, tamoxifen, bupropion, efavirenz és ciklofoszfamid plazmakoncentrációját. A CYP2B6 katalizálja a ciklofoszfamid aktív formájává, 4-hidroxiciklofoszfamiddá (4-OHCP) való metabolikus átalakulását, így a tiotepával történő együttes adása az aktív 4-OHCP koncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Ezért a tiotepa és e gyógyszerek együttes adása esetén a betegek klinikai paramétereit figyelemmel kell kísérni.
Együttes alkalmazása ellenjavallt a következőkkel
Sárgaláz elleni vakcina: fatális, generalizált, vakcina okozta oltási betegség kockázata.
Általánosságban, élő vírust, illetve baktériumot tartalmazó vakcinákat nem szabad beadni immunszuppresszív kemoterápiás szereket kapó betegnek, és legalább 3 hónapnak kell eltelnie a terápia befejezte és a vakcináció között.
Együttes alkalmazása nem javasolt a következőkkel
Élő, attenuált vakcinák (kivéve a sárgaláz elleni vakcinát): szisztémás, esetlegesen fatális betegség kockázata. A kockázat nagyobb azoknál a betegeknél, akik alapbetegségük következtében már immunszupprimáltak.
Amikor csak lehetséges, inaktivált vírust tartalmazó vakcina alkalmazása ajánlott (poliomyelitis).
Fenitoin: rohamok exacerbációjának kockázata a fenitoin emésztőrendszerből történő felszívódásának csökkenése miatt, amit a citotoxikus gyógyszerek okoznak, vagy a toxicitás fokozódásának kockázata és a citotoxikus gyógyszerek hatásosságának csökkenése a fenitoin okozta megnövekedett hepatikus metabolizmus következtében.
Együttes alkalmazása mérlegelendő a következőkkel
Ciklosporin, takrolimusz: lymphoproliferatio kockázatával járó excesszív immunszuppresszió.
Az alkiláló kemoterápiás szerek, beleértve a tiotepát, 35%–70%-ban gátolják a plazma pszeudokolinészterázokat. A szukcinil-kolin hatása 5–15 perccel elhúzódhat.
A tiotepát tilos ciklofoszfamiddal együtt adni, ha mindkét gyógyszer ugyanabban a kondicionáló kezelésben szerepel. A Thiotepa Riemser-t a ciklofoszfamid infúziót követően kell beadni.
A tiotepa együttes adása más mieloszuppresszív vagy mielotoxikus szerekkel (azaz ciklofoszfamid, melfalán, buszulfán, fludarabin, treoszulfán) fokozhatja a hematológiai mellékhatások kialakulásának kockázatát e gyógyszerek toxicitási profiljának átfedése miatt.
Minden citotoxikus gyógyszerre jellemző interakció
A rosszindulatú daganatok esetén megnövekedett thrombotikus kockázat miatt gyakori az antikoaguláns kezelés alkalmazása. Mivel rosszindulatú daganatok esetén magas a koagulációs státusz intra-individuális variabilitása, valamint potenciális interakció lehetséges az orális antikoagulánsok és a daganatellenes kemoterápia között, amennyiben a beteg orális antikoagulánsokkal való kezelése mellett döntenek, szükség van az INR (International Normalised Ratio) monitorozás gyakoriságának fokozására.
Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél
Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és a kezelés befejezése után legalább 6 hónapig. A kezelés megkezdése előtt terhességi tesztet kell végezni. A férfi betegeknek a kezelés alatt és a kezelés befejezése után legalább 3 hónapig nem szabad gyermeket nemzeniük (lásd 5.3 pont).
Terhesség
A tiotepa terhesség alatt történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a tiotepa, mint a legtöbb alkiláló szer, embryofoetalis letalitást és teratogenitást okoz (lásd 5.3 pont). Következésképpen a tiotepa alkalmazása terhesség alatt ellenjavallt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a tiotepa vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Farmakológiai tulajdonságai és az anyatejjel táplált újszülött gyermekre / a kezelt anya csecsemőjére gyakorolt potenciális toxicitása miatt a tiotepával történő kezelés alatt a szoptatás ellenjavallt.
Termékenység
Mint a legtöbb alkiláló szer, a tiotepa káros hatással lehet a férfi, illetve női termékenységre. A férfi
betegek a kezelés megkezdése előtt kérhetnek spermium krioprezervációt (lásd 5.3 pont).
A Thiotepa Riemser nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A tiotepa alkalmazása mellett jelentkező mellékhatások, mint például a szédülés, fejfájás és homályos látás befolyásolhatják ezeket a képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A tiotepa biztonságosságát klinikai vizsgálatokból származó publikált adatokban említett nemkívánatos események értékelésén keresztül vizsgálták. Ezekben a vizsgálatokban összesen 6588 felnőtt és 902 gyermek beteg kapott tiotepát kondicionáló kezelés részeként, haemopoeticus őssejt-transzplantációt megelőzően.
A hematológiai, hepatikus és respiratorikus rendszert érintő súlyos toxicitásokat a kondicionáló kezelés és transzplantációs folyamat várható következményeinek tekintették. Ide tartoznak a fertőzések és a graft versus host betegség (graft-versus host disease, GvHD), amelyek ha nem is közvetlenül, de fő okai voltak a morbiditásnak és a mortalitásnak, különösen allogén HPCT során. A különböző, tiotepát is tartalmazó kondicionáló kezelésekben leggyakrabban jelentkező mellékhatások a fertőzések, a cytopenia, az akut GvHD és a krónikus GvHD, a gastrointestinalis zavarok, a haemorrhagiás cystitis és a nyálkahártya-gyulladás.
Leukoencephalopathia
A tiotepa alkalmazását követően leukoencephalopathia eseteit figyelték meg korábban többféle kemoterápiával, köztük metotrexáttal és sugárkezeléssel kezelt felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél. Az esetek egy része halállal végződött.
Mellékhatások táblázatos összefoglalása
Felnőttek
Azokat a mellékhatásokat, amelyek legalább valószínűsíthetően kapcsolatba hozhatók a tiotepát is tartalmazó kondicionáló kezeléssel, és melyek egy izolált esetnél gyakrabban fordultak elő felnőtt betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza szervrendszer és gyakoriság szerint csoportosítva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakoriságokat az alábbiak szerint határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000) nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Fertőző betegségekésparazitafertőzések | Fertőzésre valófokozott hajlam Szepszis | Toxikus sokk szindróma | ||
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat éspolipokat is) | A kezelés következtében kialakuló szekunder rosszindulatú daganatok | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Leukopenia Thrombocytopenia Lázas neutropenia AnaemiaPancytopenia Granulocytopenia | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Akut graft versus host betegségKrónikus graft versus host betegség | Túlérzékenység | ||
| Endokrinbetegségek és tünetek | Hypopituitarismus | |||
| Anyagcsere- és táplálkozásibetegségek és tünetek | Anorexia Étvágycsökkenés Hyperglykaemia |
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Pszichiátriai kórképek | Zavart állapotA mentális státusz változása | Szorongás | Delirium Idegesség HallucinációAgitáció | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés Fejfájás Homályos látás Encephalopathia Konvulzió Paraesthesia | Intracranialis aneurisma Extrapyramidalis zavarKognitív zavar Haemorrhagia cerebri | Leuko-encephalopathia | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Conjunctivitis | Cataracta | ||
| A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei éstünetei | Halláskárosodás Ototoxicitás Tinnitus | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatostünetek | Arrhythmia | Tachycardia Szívelégtelenség | Cardiomyopathia Myocarditis | |
| Érbetegségek és tünetek | Lymphoedema Hypertonia | Haemorrhagia Embolia | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek éstünetek | Idiopátiás pneumonia szindróma Epistaxis | Pulmonalis oedema Köhögés Pneumonitis | Hypoxia | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nausea Stomatitis Oesophagitis Hányás Diarrhoea Dyspepsia Hasi fájdalom EnteritisColitis | Constipatio Gastrointestinalis perforációIleus | Gastrointestinalis fekély | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Hepatikus veno-okkluzív betegség HepatomegaliaSárgaság | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Kiütés Pruritus Alopecia | Erythema | Pigmentációs zavar Erythrodermás psoriasis | Súlyos, toxicus bőrreakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysiseseteket is |
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei éstünetei | Hátfájás Myalgia Arthralgia | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Haemorrhagiás cystitis | Dysuria Oliguria Vesekárosodás CystitisHaematuria | ||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek | Azoospermia Amenorrhoea Vaginalis haemorrhagia | Menopauza tünetei Női infertilitás Férfi infertilitás | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Pyrexia Asthenia HidegrázásGeneralizált oedema Gyulladás az infúzió beadási helyénFájdalom az infúzió beadási helyén Nyálkahártya-gyulladás | Többszervi elégtelenség Fájdalom | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Súlynövekedés A vér emelkedett bilirubinszintje Emelkedetttranszaminázszint A vér emelkedett amilázszintje | A vér emelkedett kreatininszintje A vér emelkedett karbamidszintjeEmelkedett gamma-glutamiltranszferáz-szintA vér emelkedett alkalikus foszfatázszintje Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-(aszpartát-aminotranszferáz)szint) |
Gyermekek és serdülők
Azokat a mellékhatásokat, amelyek legalább valószínűsíthetően kapcsolatba hozhatók a tiotepát is tartalmazó kondicionáló kezeléssel és melyek egy izolált esetnél gyakrabban fordultak elő gyermek és serdülő betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza szervrendszer és gyakoriság szerint csoportosítva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakoriságokat az alábbiak szerint határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000) nagyon ritka
(<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Fertőzésre való fokozotthajlam Szepszis | Thrombocytopeniás purpura | |
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat éspolipokat is) | A kezelés következtében kialakuló szekunder rosszindulatú daganatok | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Thrombocytopenia Lázas neutropenia Anaemia PancytopeniaGranulocytopenia | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Akut graft versus host betegségKrónikus graft versus host betegség | ||
| Endokrin betegségek és tünetek | Hypopituitarismus Hypogonadismus Hypothyreosis | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Anorexia Hyperglykaemia | ||
| Pszichiátriai kórképek | A mentális státusz változása | Az általános egészségügyi állapot következtében fellépőmentális zavar | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás Encephalopathia Konvulzió Haemorrhagia cerebri MemóriazavarParesis | Ataxia | Leuko-encephalopathia |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségeiés tünetei | Hallászavar | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Szívmegállás | Cardiovascularis elégtelenségSzívelégtelenség | |
| Érbetegségek és tünetek | Vérzés | Hypertonia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Pneumonitis | Idiopátiás pneumonia szindróma Tüdővérzés Pulmonalis oedema EpistaxisHypoxia Légzésleállás | Pulmonális artériás hipertónia |
| Emésztőrendszeribetegségek és tünetek | Nausea Stomatitis Hányás DiarrhoeaHasi fájdalom | Enteritis Bélelzáródás | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Hepatikus venookkluzív betegség | Májkárosodás |
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem ismert |
| A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei | Kiütés Erythema HámlásPigmentációs zavar | Súlyos, toxicus bőrreakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysiseseteket is | |
| A csont- és izomrendszer,valamint a kötőszövetbetegségei és tünetei | Visszamaradt növekedés | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Húgyhólyag betegségek | Vesekárosodás Haemorrhagiás cystitis | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | PyrexiaNyálkahártya-gyulladás FájdalomTöbbszervi elégtelenség | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | A vér emelkedett bilirubinszintje Emelkedett transzamináz-szintA vér emelkedett kreatininszintje Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz-(aszpartát-aminotranszferáz) szint Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz-(alanin-aminotranszferáz)szint | A vér emelkedett karbamidszintje A vér kóros elektrolitszintje Megnövekedett prothrombin idő |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A tiotepa túladagolásával nincs tapasztalat. A túladagolás esetén várható legfontosabb mellékhatások a myeloablatio és a pancytopenia. A tiotepának nincs ismert antidótuma.
A hematológiai státuszt szorosan figyelemmel kell kísérni, és ha orvosilag indokolt, határozott támogató intézkedéseket kell hozni.
Farmakológiai tulajdonságok - THIOTEPA 100 MG
Farmakoterápiás csoport: Antineoplasztikus szerek, alkiláló szerek, ATC kód: L01AC01 Hatásmechanizmus
A tiotepa egy polifunkcionális citotoxikus szer, amely kémiailag és farmakológiailag a mustárnitrogénnel rokon vegyület. A tiotepa radiomimetikus hatása feltételezhetően az etilén imin gyökök felszabadulása során jelentkezik, amely úgy, mint a sugárterápia során, felszakítja a DNS kötéseket, például az N-7-guanin alkilálásával, a purin bázis és a cukor közötti kötés feltörésével és az alkilált guanin felszabadításával.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A kondicionáló kezelésnek citoredukciót, és ideális esetben a betegség eradikációját kell kiváltania. A tiotepa esetén a csontvelő-abláció a dózis-limitáló toxicitás, lehetővé téve a dózis jelentős növelését autológ HPCT adásával együtt. Allogén HPCT esetén a kondicionáló kezelésnek elég immunszuppresszív és myeloablatív hatásúnak kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a graft szervezet általi kilökődését. Erős myeloablatív tulajdonságainak köszönhetően, a tiotepa fokozza a recipiens immunszuppressziót és myeloablatiót, erősítve ezzel a sejtmegtapadást, ami kompenzálja a GvHD-hez kapcsolódó GvL hatások kiesését. Alkiláló szerként a tiotepa gátolja legerőteljesebben az in vitro tumorsejt növekedést, a gyógyszerkoncentráció legkisebb mértékű növekedése mellett. Mivel a tiotepa a myelotoxikus dózis feletti dózisban sem okoz extramedulláris toxicitást, évtizedek óta használják más kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva autológ és allogén HPCT előtt. Az alábbiakban egy összefoglaló található a tiotepa hatásosságát alátámasztó, közzétett klinikai vizsgálatok eredményeiről.
AUTOLÓG HPCT
Hematológiai kórképek
Sejtmegtapadás: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések myeloablatívnak bizonyultak. Betegségmentes túlélés (disease free survival, DFS): a becsült 5 éves túlélés 43%, megerősítve, hogy az autológ HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés hatékony terápiás stratégia hematológiai betegségekben szenvedő betegek kezelésében.
Relapszus: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések mindegyikénél az 1 éven túli relapszus ráta 60% vagy ennél alacsonyabb, amelyet az orvosok küszöbértéknek tekintenek a hatásosság bizonyítása szempontjából. Néhány kondicionáló kezelés esetében 60%-nál alacsonyabb relapszus rátáról számoltak be 5 év után.
Teljes túlélés (overall survival, OS): Az OS értéke 22–63 hónapos utánkövetés esetén 29% és 87%
közötti.
Kezeléssel összefüggő halálozás gyakorisága (regimen related mortality, RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (transplant related mortality, TRM): 2,5% és 29% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 21% közöttiek 1 év után, megerősítve az autológ HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságosságát hematológiai betegségekben szenvedő felnőtteknél.
Szolid tumorok
Sejtmegtapadás: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések myeloablatívnak bizonyultak. Betegségmentes túlélés (DFS): Az 1 évnél hosszabb utánkövetéses időszakok százalékos eredményei megerősítik, hogy az autológ HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés hatékony választás szolid tumoros betegek kezelésében.
Relapszus: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések mindegyikénél az 1 éven túli relapszus ráta 60% vagy ennél alacsonyabb, amelyet az orvosok küszöbértéknek tekintenek a hatásosság bizonyítása szempontjából. Néhány esetben 35%-os, illetve 45%-os relapszus rátáról számoltak be 5, illetve 6 év után.
Teljes túlélés (OS): Az OS értéke 11,7–87 hónapos utánkövetés esetén 30% és 87% közötti. Kezeléssel összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): 0% és 2% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 7,4% közöttiek, megerősítve az autológ HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságosságát szolid tumoros felnőttek esetén.
ALLOGÉN HPCT
Hematológiai kórképek
Sejtmegtapadás: Az összes leírt kondicionáló kezelésnél a sejtmegtapadás a megfelelő időben megtörtént (92%–100%). Következésképpen elmondható, hogy a tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések myeloablatívak.
GvHD (graft versus host betegség): a vizsgált kondicionáló kezelések mindegyikénél az akut III-IV-es stádiumú GvHD alacsony incidenciájú (4%–24%).
Betegségmentes túlélés (DFS): Az 1–5 éves utánkövetéses időszakok százalékos eredményei megerősítik, hogy az allogén HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés hatékony választás hematológiai betegségekben szenvedő betegek kezelésében.
Relapszus: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések mindegyikénél az 1 éven túli relapszus ráta 40%-nál alacsonyabb (amelyet az orvosok küszöbértéknek tekintenek a hatásosság bizonyítása szempontjából). Néhány esetben 40%-nál alacsonyabb relapszus rátáról számoltak be 5, illetve 10 év után is.
Teljes túlélés (OS): Az OS értéke 31% és 81% közötti 7,3–120 hónapos utánkövetés esetén. Kezeléssel összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): alacsony értékekről számoltak be, megerősítve az allogén HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságosságát hematológiai betegségekben szenvedő felnőtteknél.
Gyermekek és serdülők
AUTOLÓG HPCT
Szolid tumorok
Sejtmegtapadás: Az összes leírt tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelésnél a sejtmegtapadás megtörtént.
Betegségmentes túlélés (DFS): a leírt vizsgálatokban a 36–57 hónapos utánkövetés során a DFS 46% és 70% közötti. Figyelembe véve, hogy a betegek magas rizikójú szolid tumorokban szenvedtek, a DFS eredmények megerősítik, hogy az autológ HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságos szolid tumoros gyermekeknél és serdülőknél.
Relapszus: Az összes leírt, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelésben a relapszus ráta 12–57 hónap után 33% és 57% közötti. Figyelembe véve, hogy a betegek mindegyike rekkurens vagy rossz prognózisú szolid tumorokban szenved, ezek a ráták alátámasztják a tiotepa alapú kondicionáló kezelések hatásosságát.
Teljes túlélés (OS): Az OS értéke 12,3–99,6 hónapos utánkövetés esetén 17% és 84% közötti. Kezeléssel összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): 0% és 26,7% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 18% közöttiek, megerősítve az autológ HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságosságát szolid tumoros gyermekeknél és serdülőknél.
ALLOGÉN HPCT
Hematológiai kórképek
Sejtmegtapadás: Az összes vizsgált, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelésnél a sejtmegtapadás 96%–100%-os sikerrel megtörtént. A hematológiai paraméterek megfelelő időben rendeződtek.
Betegségmentes túlélés (DFS): Az 1 évnél hosszabb utánkövetés során 40-75%-os értékekről számoltak be. A DSF eredmények megerősítik, hogy az allogén HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés hatékony választás hematológiai betegségekben szenvedő gyermekek és serdülők kezelésében.
Relapszus: Az összes leírt tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelésnél a relapszus ráta 15%–44% közötti volt. Ezen adatok a hematológiai kórképek mindegyikénél alátámasztják a tiotepán alapuló kondicionáló kezelések hatásosságát.
Teljes túlélés (OS): Az OS értéke 4–121 hónapos utánkövetés esetén 50% és 100% közötti. Kezeléssel összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): 0% és 2,5% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 30% közöttiek, megerősítve az allogén HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságosságát hematológiai betegségekben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.
Felszívódás
A tiotepa felszívódása a gastrointestinalis traktusból nem megbízható, savval szembeni instabilitása
megakadályozza a szájon át történő alkalmazását.
Eloszlás
A tiotepa egy erősen lipofil vegyület. Intravénás beadását követően a hatóanyag plazmakoncentrációja egy két kompartmentes modellel írható le, gyors eloszlási szakasszal. A tiotepa eloszlási térfogata nagy, 40,8 l/m2 és 75 l/m2 közötti értékekről számoltak be, ami a test teljes vízterében való eloszlását jelzi. A tiotepa látszólagos eloszlási térfogata függetlennek tűnik a beadott dózis mennyiségétől. A fehérjékhez nem kötődő frakció a plazmában 70–90%; gamma globulinhoz jelentéktelen mértékben, albuminhoz minimálisan kötődik (10–30%).
Intravénás beadását követően a liquor gyógyszer általi érintettsége közel azonos a plazmáéval, az AUC érték közép aránya liquor és plazma esetén tiotepára 0,93. A TEPA, az első leírt aktív metabolitja a tiotepának, liquor és plazmakoncentrációja meghaladja az alapvegyület koncentrációját.
Biotranszformáció
A tiotepa gyors és extenzív hepatikus metabolizmuson megy át, és metabolitjai 1 órával a beadást követően kimutathatóak a vizeletben. A metabolitok aktív alkiláló szerek, de szerepük a tiotepa daganatellenes hatásában tisztázásra szorul. A tiotepa oxidatív deszulfurizáción megy át a citokróm P450 CYP2B és CYP3A izoenzim családok segítségével, amelynek során a fő és aktív metabolit, a TEPA (trietilén-foszforamid) képződik. A tiotepa és azonosított metabolitjai az alkiláló hatás
54-100%–áért felelősek, jelezve más alkiláló metabolitok jelenlétét. A GSH konjugátumok Nacetilcisztein konjugátummá alakulása során GSH, ciszteinil-glicin és cisztein konjugátumok keletkeznek. Ezek a metabolitok nem találhatóak meg a vizeletben, és amennyiben keletkeznek, valószínűleg az epe választja ki őket, vagy köztes metabolitként gyorsan tiotepa-merkapturáttá alakulnak.
Elimináció
A tiotepa teljes clearance-e 11,4–23,2 l/óra/m2. Az eliminációs felezési idő 1,5–4,1 óra. Az azonosított metabolitok, TEPA, monoklór-tepa és tiotepa-merkapturát mind kiválasztódnak a vizelettel. A tiotepa és TEPA vizelettel történő kiválasztódása 6 illetve 8 óra után szinte teljes. A tiotepa és metabolitjainak vizeletből történő visszanyerése átlagosan 0,5% az alapvegyület és a monoklór-tepa esetén, illetve 11% a TEPA és a tiotepa-merkapturát esetén.
Linearitás/nem-linearitás
Nincs egyértelmű bizonyíték magas dózisú tiotepa alkalmazása esetén a metabolikus clearance
mechanizmusok szaturációjára. Különleges betegcsoportok
Gyermekek és serdülők
A nagy dózisú tiotepa farmakokinetikája 2–12 éves gyermekeknél és serdülőknél nem mutat különbséget attól a hatástól, amit 75 mg/m2 dózist kapó gyermekeknél és serdülőknél, vagy hasonló dózist kapó felnőtteknél tapasztaltak.
Vesekárosodás
A vesekárosodás tiotepa eliminációjára gyakorolt hatását nem értékelték.
Májkárosodás
A májkárosodás tiotepa metabolizmusára és eliminációjára gyakorolt hatását nem értékelték.
Gyógyszerészeti jellemzők - THIOTEPA 100 MG
A Thiotepa Riemser savas közegben nem stabil.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Felbontatlan injekciós üveg
Thiotepa Riemser 15 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz: 18 hónap Thiotepa Riemser 100 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz: 24 hónap
Feloldást követően
Feloldást követően 2 °C – 8 °C-on történő tárolás esetén kémiai és fizikai stabilitása bizonyítottan
8 óra.
Hígítást követően
Hígítást követően 2 °C – 8 °C-on történő tárolás esetén kémiai és fizikai stabilitása bizonyítottan
24 óra,
25 °C-on történő tárolás esetén pedig 4 óra.
A készítményt mikrobiológiai okok miatt a hígítás után azonnal fel kell használni. Ha nem hígítják és használják fel azonnal, akkor az elkészített gyógyszer tárolási idejéről és körülményeiről a felhasználónak kell döntenie, de az rendes körülmények között a fentebb említett időnél nem lehet hosszabb, ha a feloldás ellenőrzött és jóváhagyott aszeptikus körülmények között történt.
Hűtve (2 °C – 8 °C) tárolandó és szállítandó. Nem fagyasztható!
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Thiotepa Riemser 15 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
15 mg tiotepát tartalmazó, I-es típusú, átlátszó, brómbutil dugóval ellátott injekciós üveg.
Thiotepa Riemser 100 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
100 mg tiotepát tartalmazó, I-es típusú, átlátszó, brómbutil dugóval ellátott injekciós üveg. Kiszerelés: 1 injekciós üveg.
A Thiotepa Riemser elkészítése
Figyelembe kell venni a daganatellenes gyógyszerek szakszerű kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó útmutatásokat. Az összes transzfer eljárásnál szigorúan be kell tartani az aszeptikus technikát, lamináris, lehetőség szerint vertikális áramlású biztonsági fülke alkalmazásával.
Mint más citotoxikus szer esetében, a Thiotepa Riemser oldat kezelése és készítése során is elővigyázatosság szükséges a bőrrel vagy nyálkahártyával történő véletlen érintkezés elkerülése érdekében. A tiotepával történő véletlen érintkezés során helyi reakciók alakulhatnak ki. Ezért az infúziós oldat elkészítésekor kesztyű használata ajánlott. Ha a tiotepa oldat véletlenül bőrrel érintkezik, a bőrt azonnal és alaposan le kell mosni szappannal és vízzel. Ha a tiotepa véletlenül nyálkahártyával érintkezik, azt vízzel alaposan le kell öblíteni.
Feloldás
Thiotepa Riemser 15 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz A Thiotepa Riemser-t 1,5 ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
Tűvel ellátott fecskendő segítségével aszeptikus körülmények között szívjon fel 1,5 ml injekcióhoz való steril vizet.
Thiotepa Riemser 100 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz A Thiotepa Riemser-t 10 ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
Tűvel ellátott fecskendő segítségével aszeptikus körülmények között szívjon fel 10 ml injekcióhoz való steril vizet.
A fecskendő tartalmát a gumidugón keresztül fecskendezze az injekciós üvegbe.
Távolítsa el a fecskendőt és a tűt, majd a kezében tartva az injekciós üveget, fel-le forgatva keverje össze.
Csak színtelen, szemcséket nem tartalmazó oldatot szabad beadni. Az összekevert oldatok alkalmanként opálossá válhatnak; ennek ellenére ezeket az oldatokat be lehet adni.
További hígítás az infúziós zsákban
Az elkészített oldat hipotóniás, ezért azt a beadást megelőzően 500 ml 9 mg/ml-es (0,9%-os) infúzióhoz való nátrium-klorid oldattal tovább kell hígítani (ha dózis nagyobb, mint 500 mg, akkor1 000 ml-rel), illetve annyi 9 mg/ml-es (0,9%-os) injekcióhoz való nátrium-klorid oldatot kell használni, hogy a Thiotepa Riemser végkoncentrációja 0,5 és 1,0 mg/ml között legyen.
Alkalmazás
A Thiotepa Riemser infúziós oldatot a beadás előtt vizsgálja meg szemrevételezéssel. Az üledéket
tartalmazó oldatokat selejtezze le.
Minden infúzió előtt és után a tartósan behelyezett kanült át kell öblíteni körülbelül 5 ml, 9 mg/ml-es (0,9%-os) infúzióhoz való nátrium-klorid oldattal.
Az infúziós oldat betegnek való beadásakor 0,2 µm-es, beépített filterrel felszerelt infúziós szereléket
kell használni. A szűrés nem módosítja az oldat hatását.
Megsemmisítés
A Thiotepa Riemser egyszeri alkalmazásra szolgál.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.