TIBELIA 2,5 MG TABLETTA

• Több mint egy évvel a menopausa után a nők ösztrogénhiányból adódó panaszainak kezelésére.

• Az osteoporosis megelőzésére olyan posztmenopausában lévő nőknél, akiknél a jövőbeni csonttörés kockázata magas, és akik más osteoporosis megelőzésére alkalmazott készítménnyel szemben intoleránsak vagy kontraindikáció miatt nem szedhetik. (Lásd még 5.1pont.)

A tibolon-kezelésre vonatkozó döntésnek minden nő esetében az egyénre vonatkozó összes kockázat egyedi értékelésén kell alapulnia, és különösen 60éves kor felett figyelembe kell venni a stroke kockázatát is (lásd 4.4és 4.8pont).

Adagolás

A dózis napi egy tabletta. A tablettát kevés vízzel vagy más folyadékkal kell bevenni, lehetőleg minden nap ugyanabban az időben.

Postmenopausalis tünetek kezelésének elindításakor vagy folytatásakor a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig (lásd még 4.4pont).

A Tibelia‑kezelés mellett külön progesztogén nem alkalmazható.

A Tibelia‑kezelés elkezdése

A fiziológiás menopausán átesett nőknek legalább 12hónappal az utolsó fizológiás vérzés után szabad csak elkezdeni a Tibelia szedését. Sebészi menopausa esetén a Tibelia‑kezelést azonnal el lehet kezdeni. A gonadotropint felszabadító hormon (GnRH)-analógokkal - például endometriózis miatt - kezelt nők azonnal elkezdhetik a Tibelia‑kezelést.

Áttérés szekvenciális vagy folyamatos kombinált hormonpótló kezelésről

A szekvenciális hormonpótló készítményről történő váltáskor a Tibelia‑kezelést az előző terápiás ciklus befejezését követő napon kell elkezdeni. Amennyiben folyamatos kombinált hormonpótló készítményről állnak át, akkor a kezelés bármikor elkezdhető.

Kihagyott adag

Az elmulasztott adagot a mulasztás észlelésekor pótolni kell, kivéve, ha már több mint 12óra telt el. Az utóbbi esetben az elmulasztott adagot ki kell hagyni, és a következő adagot a szokásos időben kell bevenni. Az adag kihagyása növeli az áttöréses, ill. pecsételő vérzés előfordulásának valószínűségét.

Gyermekek és serdülők

A Tibelia-nak gyermekek és serdülők esetén nincs releváns alkalmazása.

Idősek

Időseknél nincs szükség dózismódosításra. 65 évesnél idősebb nők kezelését illetően kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• Terhesség és szoptatás.

• Ismert, kórelőzményben szereplő vagy gyanított emlőrák – egy placebo kontrollos vizsgálatban a Tibelia fokozta az emlőrák kiújulásának kockázatát.

• Ismert vagy gyanított ösztrogén-függő, rosszindulatú daganat (pl. endometrium daganat).

• Tisztázatlan eredetű genitalis vérzés.

• Kezeletlen endometrium hyperplasia.

• Korábbi vagy fennálló vénás thromboembolia (mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia).

• Ismert véralvadási zavarok (pl. protein‑C, protein‑S, vagy antitrombin hiány, lásd 4.4pont).

• A kórelőzményben szereplő bármilyen artériás thromboemboliás betegség (pl. angina, myocardialis infarctus, stroke, vagy TIA (tranziens ischaemiás attak).

• Akut májbetegség, vagy a kórelőzményben szereplő májbetegség, addig, ameddig a májfunkciós tesztek eredményei nem térnek vissza a normális értékre.

• Porphyria.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A posztmenopausalis tünetek kezelésére csak akkor szabad a Tibelia‑kezelést elkezdeni, ha a tünetek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőséget. Minden esetben, legalább évente gondosan mérlegelni kell az előnyöket és a kockázatokat, és a Tibelia-kezelés csak akkor folytatható, ha az előny meghaladja a kockázatot.

A stroke, az emlőrák, és intact uterusú nők esetében az endometrium rák kockázatát (lásd alább és 4.8pont) minden nőnél gondosan mérlegelni kell az egyéni kockázati tényezők fényében, figyelembe véve mindkét típusú carcinoma és a stroke gyakoriságát és jellemzőit, mint a kezelésre adott választ, a morbiditást és a mortalitást.

A korai menopausa hormonpótló‑ vagy tibolon‑kezelésének kockázatára vonatkozóan a bizonyítékok korlátozottak. A fiatalabb nők alacsonyabb abszolút kockázata miatt azonban az előny‑kockázat arány náluk kedvezőbb lehet, mint az idősebb nők esetében.

Orvosi vizsgálat/utánkövetés

Hormonpótló‑ vagy tibolon‑kezelés megkezdése vagy újraindítása előtt teljes egyéni és családi anamnézist kell felvenni. A (kismedencére és az emlőkre is kiterjedő) fizikális vizsgálatot az anamnézisben felvett adatok, továbbá az ellenjavallatok és az alkalmazásra vonatkozó figyelmeztetések alapján kell végezni.

A kezelés alatt rendszeres ellenőrzés javasolt egyénre szabott gyakorisággal és jelleggel. El kell magyarázni a nőknek, milyen jellegű emlőelváltozásokkal kell kezelőorvosukhoz vagy a gondozásukat végző egészségügyi szakemberhez fordulniuk (lásd lentebb az ‘Emlőrák’ részt). A megfelelő képalkotó eszközöket pl. a mammographiát is magába foglaló vizsgálatokat az elfogadott szűrési gyakorlatnak megfelelően, az egyén klinikai szükségletéhez igazítva kell elvégezni.

Felügyeletet igénylő állapotok

Ha az alábbi állapotok bármelyike fennáll vagy korábban fennállt, vagy egy korábbi terhesség, ill. a hormonkezelés alatt súlyosbodott, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani. Figyelembe kell venni, hogy ezek az állapotok kiújulhatnak vagy súlyosbodhatnak a Tibelia‑kezelés alatt, különösen az alábbiak:

• leiomyoma (uterin fibróma) vagy endometriosis;

• thromboemboliás betegségek rizikófaktorai (lásd lent);

• ösztrogén-függő tumorok rizikófaktorai, pl. elsőfokú vérrokont érintő emlőrák;

• hypertonia;

• májbetegségek (pl. máj-adenoma);

• diabetes mellitus az erek érintettségével vagy anélkül;

• cholelithiasis;

• migrén vagy (súlyos) fejfájás;

• szisztémás lupus erythematosus;

• endometrium hyperplasia az anamnézisben (lásd lent);

• epilepszia;

• asztma;

• otosclerosis.

A kezelés azonnali leállításának okai

A kezelést le kell állítani, ha ellenjavallatot fedeznek fel, illetve az alábbi esetekben:

• icterus vagy a májfunkció romlása;

• a vérnyomás jelentős emelkedése;

• újonnan jelentkező migrén jellegű fejfájás;

• terhesség.

Endometrium hyperplasia és carcinoma

A randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatokból rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak, azonban a megfigyeléses vizsgálatok egybehangzóan azt mutatták, hogy a szokásos klinikai gyakorlat során Tibelia‑val kezelt nőknél fokozott a diagnosztizált endometrium carcinoma kockázata (lásd 4.8pont). Ezekben a vizsgálatokban a kockázat a kezelés időtartamának növekedésével emelkedett. Transvaginalis ultrahangvizsgálattal mérve a Tibelia növeli a méhfal vastagságát.

A kezelés első hónapjaiban áttöréses, vagy pecsételő vérzés jelentkezhet (lásd 5.1pont). A nőket figyelmeztetni kell arra, hogy minden, 6 hónapon túl fennálló vagy annál később jelentkező, illetve a kezelés befejezését követően is fennálló áttöréses, vagy pecsételő vérzés jelentkezéséről tájékoztassák kezelőorvosukat. A beteget nőgyógyászati vizsgálatra kell küldeni, melynek valószínűleg része lesz az endometrium rosszindulatú elváltozásának kizárására végzett endometrium biopszia.

Emlőrák

Epidemiológiai vizsgálatok, köztük a Million Women Study (MWS) metaanalízise az emlőrák kockázatának jelentős emelkedését mutatta 2,5mg dózisú kezelés esetén. Ez a kockázat 3 éves kezelés után vált nyilvánvalóvá, és a gyógyszerszedés időtartamával emelkedett (lásd 4.8 pont).

A kezelés leállítása után a többletkockázat idővel csökkenni fog, és a kiindulási állapothoz való visszatéréshez szükséges idő a hormonpótló kezelés korábbi alkalmazásának időtartamától függ. Ha a hormonpótló gyógyszert több mint 5 évig szedték, a kockázat 10 évig vagy azon túl is fennállhat.

Nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy a kockázat fennmarad-e a tibolon leállítása után, de hasonló séma nem zárható ki.

A hormonpótló terápia, különösen az ösztrogén-progesztogén kombinált kezelés növeli a mammográfiás denzitást, mely hátrányosan befolyásolhatja az emlőrák radiológiai észlelését.

Petefészekrák

A petefészekrák lényegesen ritkább, mint az emlőrák.

Egy nagy meta‑analízisből származó epidemiológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy azoknál a nőknél, akik csak ösztrogén vagy kombinált ösztrogén-progesztogén hormonpótló kezelésben részesülnek, kissé emelkedett a kockázat, amely 5 éven át tartó alkalmazás esetén jelentkezik, és a kezelés leállítását követően idővel csökken.

Néhány más vizsgálat, beleértve a Women’s Health Initiative (WHI) vizsgálatot, arra utal, hogy a kombinált HRT-k alkalmazása hasonló vagy valamivel kisebb kockázatot jelent (lásd 4.8.pont).

A Million Women vizsgálatban kimutatták, hogy a tibolon alkalmazásához kapcsolódó petefészekrák kialakulásának relatív kockázata hasonló, mint az egyéb hormonpótló készítmények alkalmazásával összefüggő kockázat.

Vénás thromboembolia

Ösztrogén vagy ösztrogén-progesztogén HRT alkalmazása a vénás thromboembolia (VTE), azaz a mélyvénás trombózis vagy a tüdőembólia kockázatának 1,3‑3‑szoros emelkedésével hozható összefüggésbe. Az ilyen esemény bekövetkeztének valószínűsége nagyobb a HRT első évében, mint később (lásd 4.8pont). Egy, az Egyesült Királyság adatbázisát felhasználó epidemiológiai vizsgálatban a tibolon alkalmazásával összefüggő VTE kockázata kisebbnek mutatkozott, mint a hagyományos HRT készítmények esetén, ugyanakkor a nők csupán kis hányada szedett aktuálisan tibolont, és a tibolont nem szedőkhöz képest a kockázat kismértékű növekedése nem zárható ki.

Azoknál a betegeknél, akiknek ismert thrombophiliájuk van, fokozott a VTE kockázata, és a HRT vagy a tibolon növelheti ezt a kockázatot. Ezeknél a betegeknél ezért a HRT alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

A VTE általánosan elfogadott rizikófaktorai közé tartozik az ösztrogén használat, idősebb kor, komoly műtét, elhúzódó immobilizáció, elhízás (BMI>30kg/m²), terhesség/szülés utáni időszak, szisztémás lupus erythematosus és a carcinoma. A visszeres vénák lehetséges szerepéről a VTE kialakulásában nem született megegyezés. Mint minden posztoperatív beteg esetében, a műtétet követő VTE megelőzésére fontolóra kell venni profilaktikus intézkedéseket. Ahol a tervezett műtétet követően elhúzódó immobilizáció várható, a műtét előtt 4‑6héttel megfontolandó a hormonpótló‑ vagy tibolon‑terápia felfüggesztése, amennyiben lehetséges. A beteg teljes mobilizálása előtt nem szabad a kezelést újraindítani.

Azoknál a nőknél, akiknek nincs VTE az anamnézisben, de elsőfokú rokonuk kórelőzményében fiatalkori thrombosis szerepel, ajánlható a szűrés, annak korlátaira vonatkozó gondos tanácsadás után (a thrombophiliáknak csak egy részét azonosítják szűréssel). Ha az azonosított thrombophilia különbözik a családtagoknál előfordulókétól vagy, ha a defectus „súlyos” (pl. antithrombin, protein‑S vagy protein‑C deficiencia, vagy a defectusok kombinációja) a HRT vagy a tibolon ellenjavallt.

Azoknál a nőknél, akik már antikoaguláns terápián vannak, a hormonpótló‑ vagy tibolon‑terápia alkalmazásának előnyeit és kockázatait alaposan mérlegelni kell.

Ha a VTE a kezelés megkezdése után alakul ki, a gyógyszer adását abba kell hagyni. Fel kell hívni a betegek figyelmét arra, hogy esetleges thromboemboliás tünetek (pl. a lábak fájdalmas megdagadása, hirtelen mellkasi fájdalom, nehézlégzés) észlelése esetén azonnal értesíteniük kell kezelőorvosukat.

Szívkoszorúér-betegség (CAD)

Randomizált kontrollos vizsgálatok adatai alapján nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szívkoszorúér-betegségben szenvedő, vagy nem szenvedő nőknél a kombinált ösztrogén-progesztogén- vagy csak ösztrogén HRT véd-e az infarktustól. A GPRD adatbázis felhasználásával végzett epidemiológiai vizsgálat alapján nem találtak bizonyítékot a myocardiális infarctus elleni védelemre vonatkozóan a tibolont szedő postmenopausában lévő nőknél.

Ischaemiás stroke

A tibolon a kezelés első évétől kezdve növeli az ischaemiás stroke kockázatát (lásd 4.8pont). A stroke kiindulási kockázata erősen életkorfüggő, ezért a tibolon hatása is növekszik az életkorral.

Egyéb állapotok

Ritkán előforduló örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

A Tibelia fogamzásgátlóként nem alkalmazható.

A Tibelia‑kezelés a HDL‑koleszterin szint kifejezett dózisfüggő csökkenését eredményezi (1,25mg adag esetén 16,7%‑kal és 2,5mg adag esetén 21,8%‑kal két év alatt). Az össz‑triglicerid- és lipoprotein(a) szint is csökken. Az össz‑koleszterin és VLDL‑koleszterin szintjének csökkenése nem dózisfüggő. Az LDL‑szint változatlan marad. Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége még nem ismert.

Az ösztrogén folyadékretenciót okozhat, és ezért szív- vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani.

Azokat a nőket, akiknek a kórtörténetében hypertriglyceridaemia szerepel az ösztrogénpótlás vagy hormonpótló terápia során fokozott megfigyelés alatt kell tartani, mert leírtak néhány esetet, amikor az ilyen betegek plazma-trigliceridszintje jelentősen megnőtt és pancreatitis alakult ki.

A Tibelia-kezelés a thyroid-kötő fehérje (TBG) és a teljes T4‑szintek nagyon csekély mértékű csökkenéséhez vezethet. A teljes T3‑szintek változatlanok maradnak. A Tibelia csökkenti a nemihormon-kötő fehérje (SHBG) szintjét, ugyanakkor a kortikoidkötő globulin (CBG) és a keringő kortizol szintje változatlan.

HRT alkalmazása nem javítja a kognitív funkciókat. Van néhány arra utaló bizonyíték, hogy a feltételezett demencia kialakulása nagyobb kockázattal jár azoknál a nőknél, akik 65 éves kor után kezdenek csak el kombinált, vagy csak ösztrogén HRT-t alkalmazni.

Mivel a tibolon növeli a vér fibrinolitikus aktivitását, fokozhatja a véralvadásgátlók hatását. Ezt a hatást kimutatták a warfarin esetén. Ezért a Tibelia antikoagulánsokkal történő együttes adásakor óvatosságra van szükség, különösen a Tibelia‑kezelés megkezdésekor és leállításakor. Ha szükséges, a warfarin dózisát módosítani kell.

Korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a tibolon farmakokinetikai interakciói tekintetében. Invivo vizsgálatok azt mutatták, hogy tibolon egyidejű adása mérsékelten befolyásolta a midazolám farmakokinetikáját, ami a citokróm P450 3A4 szubsztrátja. Ez alapján más CYP3A4 szubsztrátokkal is várhatók interakciók.

A CYP3A4 indukáló vegyületek, mint például a barbiturátok, karbamazepin, hidantoinok és a rifampicin fokozhatják a tibolon metabolizmusát, és ezáltal befolyásolhatják a terápiás hatását.

A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények az ösztrogének és a progesztogének metabolizmusát indukálhatják a CYP3A4 útján. Klinikailag az ösztrogének és a progesztogének fokozott metabolizmusa csökkent hatáshoz és a havi vérzési profil megváltozásához vezethet.

Terhesség

A Tibelia alkalmazása terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont). Ha a terhesség a Tibelia szedése alatt következik be, a kezelést azonnal le kell állítani. A Tibelia terhesség alatt történő alkalmazásával kapcsolatban nincsenek klinikai adatok. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak(lásd 5.3pont). Embernél potenciális veszély nem ismert.

Szoptatás

A Tibelia szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Termékenység

Állatkísérletekben a Tibelia hormonális tulajdonságai folytán fogamzásgátló hatást mutatott.

A Tibelia-nak az éberségre vagy a koncentráló képességre gyakorolt hatása nem ismert.

Ez a szakasz azokat a nem kívánt hatásokat ismerteti, amelyeket a Tibelia terápiás adagjával (1,25vagy 2,5mg) kezelt 4079nő és placebóval kezelt 3476nő esetében jegyeztek fel, 21placebo kontrollos klinikai vizsgálat (beleértve a LIFT vizsgálatot) során. Ezekben a vizsgálatokban a kezelés időtartama 2hónaptól 4,5évig terjedt. Az 1.táblázat azokat a nemkívánatos hatásokat tartalmazza, amelyek statisztikailag szignifikánsan többször jelentkeztek a Tibelia-val kezelt csoportban, mint a placebo-csoportban.

1.táblázat: A Tibelia nemkívánatos hatásai

*Többségében jóindulatú elváltozások. A méhnyak kóros szövettani elváltozásainak (cervix carcinoma) száma nem emelkedett a Tibelia csoportban a placebóhoz viszonyítva.

**Ezeket a mellékhatásokat a forgalomba hozatalt követő adatgyűjtés során azonosították. Az gyakorisági kategóriák becslése a releváns klinikai vizsgálatok alapján történt.

A gyakorlatban ezek mellett a következő nemkívánatos mellékhatásokat figyelték meg: szédülés, bőrkiütés, seborrhoeas dermatosis, fejfájás, migrén, látászavarok (beleértve a homályos látást), depresszió, a musculosceletalis rendszerre gyakorolt hatások, például arthralgia vagy myalgia, és a májfunkciós paraméterek megváltozása.

Emlőrák kockázata

A diagnosztizált emlőrák kockázatának legfeljebb 2‑szeres emelkedését jelentették több mint 5éven át kombinált ösztrogén-progesztogén kezelésben részesülő nőknél.

A fokozott kockázat alacsonyabb a csak ösztrogén- és a tibolon-kezelést alkalmazóknál, mint az ösztrogén-progesztogén kombinációt alkalmazóknál.

A kockázat szintje függ az alkalmazás időtartamától (lásd 4.4pont).

A legnagyobb epidemiológiai vizsgálat (Million Women Study) eredményeit az alábbi táblázat tartalmazza.

2.táblázat Million Women vizsgálat – A becsült további emlőrák kockázat 5év alkalmazás után

Endometrium carcinoma kockázata

Uterussal rendelkező postmenopausában lévő nők

Az uterussal rendelkező nőknél, akik nem alkalmaznak HRT‑t vagy tibolont, az endometrium carcinoma kockázata 1000-ből hozzávetőleg 5.

A legmagasabb endometrium carcinoma kockázatot egy olyan randomizált placebo kontrollos vizsgálat mutatta ki (LIFT vizsgálat, átlagéletkor 68év), amelyben olyan nők vettek részt, akiknél a vizsgálat kezdetekor nem szűrték a méhnyálkahártya-elváltozásokat (amely megfelel a klinikai gyakorlatnak). Ebben a vizsgálatban 2,9év után a placebo csoportban (n=1773) nem diagnosztizáltak endometrium carcinomát, szemben a Tibelia‑t szedők csoportjában (n=1746) kialakult 4 esettel. Ez a vizsgálat során egy éven át Tibelia‑t szedő 1000nőre vonatkoztatva 0,8további endometrium carcinomás esetnek felel meg (lásd 4.4pont).

Petefészekrák

A csak ösztrogént, illetve a kombinált ösztrogén-progesztogén HRT‑k hosszú távú alkalmazását a petefészekrák kockázatának enyhe emelkedésével hozták összefüggésbe (lásd 4.4pont).

52 epidemiológiai vizsgálat meta analízise alapján a petefészekrák kockázata nagyobb a jelenleg hormonpótló kezelésben részesülő nők körében, mint azok között, akik soha nem kaptak hormonpótló kezelést (RR1,43, 95%CI1,31‑1,56). Az 5 éve HRT-t alkalmazó, 50‑54éves korú nőknél ez körülbelül 1 további esetet jelent 2000 használóra vonatkoztatva. Az 50‑54éves korú hormonpótló kezelésben nem részesülő nőknél 5év alatt 2000‑ből körülbelül 2nőnél diagnosztizálnak petefészekrákot.

A Million Women vizsgálatban az 5 éven át tartó tibolon‑kezelés 2500nőre vonatkoztatva 1 további esetet eredményezett (lásd 4.4pont).

Vénás thromboembolia kockázata

A HRT a vénás thromboembolia (VTE), azaz a mélyvénás thrombosis vagy a tüdőembólia kialakulásának 1,3‑3‑szoros kockázatával hozható összefüggésbe. Ilyen esemény bekövetkeztének nagyobb esélye van a HRT első évében (lásd 4.4pont)

A WHI vizsgálat eredményei az alábbiakban kerülnek bemutatásra.

3.táblázat WHI vizsgálatok - további VTE kockázat 5 éves alkalmazás után

*4: Uterus nélküli nők vizsgálata

Szívkoszorúér-betegség kockázata

• A 60évesnél idősebb, kombinált ösztrogén-progesztogén HRT-t alkalmazóknál a szívkoszorúér-betegség kockázata kissé emelkedett (lásd 4.4pont). Nincs arra utaló bizonyíték, hogy más lenne a myocardialis szívinfarktus kockázata tibolon és egyéb HRT esetében.

Ischaemiás stroke kockázata

• Az ischaemiás stroke relatív kockázata nem függ az életkortól vagy a kezelés időtartamától, de mivel a kiindulási kockázat erősen életkorfüggő, az ischaemiás stroke teljes kockázata a HRT‑t vagy tibolont alkalmazó nőknél az életkorral növekszik, lásd 4.4pont.

• A csak ösztrogén és kombinált ösztrogén-progesztogén kezelést az ischaemiás stroke relatív kockázatának 1,5-szeres növekedésével hozzák összefüggésbe. A haemorrhagiás stroke kockázata HRT alkalmazás során nem növekszik.

• Egy 2,9évig tartó randomizált kontrollos vizsgálat becslése szerint 1,25mg Tibelia-t szedő nők esetén (átlagéletkor 68 év) a stroke kockázata 2,2‑szeresére nő (28/2249) a placebóval összehasonlítva (13/2257). A stroke az esetek többségében (80%) ischaemiás volt.

• A stroke kiindulási kockázata erősen életkorfüggő. Ezért az 5éves kiindulási incidencia becsült értéke 1000nő közül 3az 50‑59éves korosztályban, és 1000nő közül 11a 60‑69éves korosztályban.

• Tibelia‑t szedő nőknél 5 év alatt várhatóan 1000nő közül további 4az 50‑59éves korosztályban, és 1000nő közül 13a 60‑69éves korosztályban.

4.táblázat Egyesített WHI vizsgálatok - további ischaemiás (*5) stroke kockázat 5éves alkalmazás után

*5 az ischaemiás és haemorrhagiás stroke esetek nem kerültek megkülönböztetésre

Egyéb mellékhatásokat is jelentettek az ösztrogén-progesztogén kombinációval kapcsolatosan:

• Epehólyag-betegség

• A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei: chloasma, erythema multiforme, erythema nodosum, vascularis purpura

• Feltételezett demencia 65éves kor felett (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A tibolon akut toxicitása állatoknál nagyon alacsony. Toxikus tünetek megjelenése éppen ezért nem várható, még akkor sem, ha több tablettát egyszerre vesz be valaki. Akut túladagolás esetén hányinger, hányás és nők esetén hüvelyi vérzés fordulhat elő. Specifikus antidotum nem ismert. Szükség esetén tüneti kezelés alkalmazható.