TILDATON 40 MG FILMTABLETTA

A Tildaton felnőttek számára, aurával vagy aura nélkül jelentkező migrénes rohamoknak a fejfájás felléptének fázisában történő akut kezelésére javallott.

Adagolás

A Tildaton tablettát a migrénes fejfájás fellépése esetén a lehető leghamarabb kell bevenni, de ugyancsak hatásos a migrénes roham egy későbbi stádiumában bevéve is.

Nem bizonyított, hogy az aurafázisban alkalmazott Tildaton megelőzné a migrénes fejfájás kialakulását, ezért a Tildatont csak a fejfájás felléptének fázisában szabad alkalmazni.

A Tildaton filmtablettát nem szabad profilaktikusan alkalmazni.

Felnőttek (18 és 65év közötti életkor):

Az ajánlott kezdő dózis 40mg.

Ha a fejfájás 24órán belül visszatér:

Amennyiben a kezdeti kedvező terápiás választ követő 24órán belül visszatér a migrénes fejfájás, a második ugyanolyan dózisban adott Tildatonról kimutatták, hogy hatásos a visszatérő fejfájás kezelésére. Amennyiben második dózisra van szükség, azt nem szabad a kezdeti dózist követő 2órán belül bevenni.

Amennyiben nem sikerül terápiás választ elérni:

Ha a beteg fejfájása nem szűnik a Tildaton első dózisának bevételétől számított 2órán belül, egy második dózist nem szabad bevenni ugyanarra a rohamra, mivel a klinikai vizsgálatok nem igazolták eddig megfelelőképpen a második dózis hatásosságát. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy azok a betegek, akik nem reagálnak egy roham kezelésére, még mindig reagálhatnak egy későbbi roham kezelésére.

Azok a betegek, akiknél nem érhető el kielégítő terápiás hatásosság 40mg megfelelő kipróbálásával, (pl. jó tolerálhatóság, és a klinikai válasz hiánya három rohamból két esetben), lehetséges, hogy eredményesen kezelhetők 80mg (pl. 2‑szer 40mg filmtabletta) alkalmazásával a következő migrénes rohamok során (lásd 5.1pont). Egy második 80mg-os dózist nem szabad 24órán belül bevenni.

A napi maximális dózis nem haladhatja meg a 80mg-ot (lásd 4.8pont).

Idősek

Az eletriptán biztonságosságát és hatásosságát 65év feletti betegek esetében nem értékelték szisztematikusan, a klinikai vizsgálatokban résztvevő ilyen betegek alacsony száma miatt. Ezért a Tildaton alkalmazása idős korban nem javasolt.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők (12 és betöltött 18.életév közötti életkor)

A Tildaton hatásosságát 12 és betöltött 18.életév közötti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.2pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Gyermekek (6 és betöltött 12.életév közötti életkor)

A Tildaton biztonságosságát és hatásosságát 6 és betöltött 12.életév közötti gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.2pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban nincs szükség dóziskorrekcióra. Mivel a Tildatont súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták, adása ilyen betegeknek ellenjavallt.

Vesekárosodásban

Mivel a Tildaton vérnyomásra gyakorolt hatásai vesekárosodásan felerősödnek (lásd 4.4pont), enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a 20mg‑os kezdő dózis alkalmazása javasolt. A 20mg‑os dózis alkalmazása csak másik eletriptán-készítménnyel valósítható meg. A maximális napi dózis a 40mg-ot nem haladhatja meg. Súlyos vesekárosodásban a Tildaton alkalmazása ellenjavallt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Tildaton tablettát vízzel kell bevenni, és egészben kell lenyelni.

A Tildaton ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél az alábbiak állnak fenn:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• súlyos máj- vagy vesekárosodás;

• közepesen súlyos vagy súlyos hypertonia vagy kezeletlen enyhe hypertonia;

• igazolt koszorúér-betegség, ideértve az ischaemiás szívbetegséget (angina pectoris, korábbi szívizominfarktus vagy igazolt néma ischaemia). Coronaria arteriák spasmusa (Prinzmetal‑angina), az ischaemiás szívbetegség objektív vagy szubjektív tünetei.

• jelentős arrhythmiák vagy szívelégtelenség;

• perifériás érbetegség;

• stroke (CVA – cerebrovascular accident) vagy átmeneti agyi keringészavar (TIA – transient ischaemic attack) az anamnézisben;

• ergotamin vagy ergotamin-származékok (ideértve a metiszergidet is) alkalmazása az eletriptán bevételét megelőző vagy azt követő 24órán belül (lásd 4.5pont);

• egyéb 5‑HT1 receptor-agonisták egyidejű alkalmazása eletriptánnal.

A Tildaton nem alkalmazható együtt erős CYP3A4-gátló szerekkel, mint például ketokonazol, itrakonazol, eritromicin, klaritromicin, jozamicin, valamint proteázgátlókkal (ritonavir, indinavir és nelfinavir).

A Tildaton kizárólag akkor alkalmazható, ha a migrént egyértelműen diagnosztizálták. A Tildaton nem javallott hemiplegiás, ophtalmoplegiás vagy basilaris migrén kezelésére.

A Tildaton nem adható „atípusos” fejfájások kezelésére, azaz melyek összefüggésben lehetnek olyan potenciálisan súlyos kórállapotokkal (stroke, aneurizma ruptura), amelyekben az agyi erek összehúzódása ártalmas lehet.

Az eletriptán alkalmazása átmeneti tünetekkel járhat, beleértve a mellkasi fájdalmat és szorító érzést, ami nagyfokú, a torkot érintő is lehet (lásd 4.8pont). Amennyiben feltételezhető, hogy ezen tünetek ischaemiás szívbetegségre utalnak, nem szabad újabb dózist bevenni, és alapos kivizsgálást kell végezni.

Szívelégtelenségben szenvedő betegek

A Tildaton nem adható előzetes kivizsgálás nélkül olyan betegeknek, akiknél valószínűsíthető a fel nem ismert szívbetegség jelenléte, vagy fennáll a koszorúér-betegség (coronary artery disease: CAD) kockázata (pl. magas vérnyomású, diabeteses, dohányzó vagy nikotinpótló terápiában részesülő betegek, 40év feletti férfiak, nők a postmenopausa időszakában, valamint családban halmozódó koszorúér-betegség esetén). Kardiológiai kivizsgálás során nem minden betegnél mutatható ki kardiológiai betegség olyan esetben, amikor az valójában fennáll, és nagyon ritkán előfordultak súlyos kardiális események 5‑HT1 receptor-agonisták alkalmazásakor, olyan betegeknél, akiknek nem volt diagnosztizált kardiovaszkuláris betegségük. A Tildaton nem alkalmazható igazolt koszorúér-betegség esetén (lásd 4.3pont).

Az 5‑HT1 receptor-agonisták alkalmazását coronaria vasospasmus előfordulásával hozták összefüggésbe. Ritkán myocardialis ischaemiát vagy infarctust jelentettek 5‑HT1 receptor-agonistákkal kapcsolatban.

A nemkívánatos hatások gyakoribbá válhatnak, ha triptánokat közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítményekkel együtt alkalmazzák.

A klinikai dózistartományon belül enyhe és átmeneti vérnyomás-emelkedést figyeltek meg 60mg-os vagy annál nagyobb eletriptán dózisok esetében, de ezen emelkedéseket nem hozták kapcsolatba klinikai következményekkel a klinikai vizsgálat során. Ez a hatás még kifejezettebb volt a vesekárosodásban szenvedő, illetve idős betegek esetében. Vesekárosodásban szenvedő alanyok szisztolés vérnyomásának átlagos maximális növekedése 14‑17Hgmm (normál érték: 3Hgmm), a diasztolés vérnyomásé 14‑21Hgmm (normál érték: 4Hgmm) volt. Idős alanyok szisztolés vérnyomásának átlagos maximális növekedése 23Hgmm, míg fiatal felnőttek esetében 13Hgmm (8Hgmm a placebo esetén) volt. 20, illetve 40mg eletriptánt szedő betegek esetében is jelentettek vérnyomás-emelkedést a forgalomba hozatalt követően, továbbá olyan betegeknél is, akik nem időskorúak és nincs vesekárosodásuk.

Gyógyszerek túlzott használatához köthető fejfájás (medication-overuse headache (MOH))

Bármely fájdalomcsillapító hosszantartó alkalmazása fejfájásra ronthatja az állapotot. Amennyiben ilyen eset előfordul vagy feltételezhető, orvoshoz kell fordulni és a kezelést meg kell szüntetni. Gyógyszerek túlzott használatához köthető fejfájást (MOH) kell feltételezni olyan betegeknél, akiknél gyakori vagy napi fejfájás jelentkezik a rendszeres gyógyszeres fejfájáskezelés ellenére (vagy amiatt).

Szerotonin-szindróma

Triptánok és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k) vagy szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k) egyidejű alkalmazása során szerotonin-szindrómát (beleértve a megváltozott mentális állapotot, vegetatív instabilitást és neuromuscularis elváltozásokat) jelentettek. Ezek a reakciók súlyosak lehetnek. Ha az eletriptán és egy SSRI vagy SNRI egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése javasolt, különösen a kezelés kezdetekor, dózisnövelések esetén vagy más szerotonerg gyógyszeres kezelés hozzáadásakor (lásd 4.5pont).

Ez a készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ezen felül a készítmény Sunset Yellow FCF alumínium lakk (E110) festéket tartalmaz, mely allergiás reakciókat okozhat.

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Egyéb gyógyszerek hatása az eletriptánra

Eletriptánnal végzett kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatokban nem jelentettek interakciót béta-blokkolókkal, triciklusos antidepresszánsokkal, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal és flunarizinnal, azonban a szakmai szabályoknak megfelelő interakciós klinikai vizsgálatokból származó adatok ezen gyógyszerekkel nem állnak rendelkezésre (propranololon kívül, lásd lent).

A klinikai vizsgálatok populációs farmakokinetikai elemzése arra utal, hogy a következő gyógyszerek valószínűleg nincsenek hatással az eletriptán farmakokinetikai jellemzőire: béta-blokkolók, triciklusos antidepresszánsok, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, ösztrogén-alapú hormonpótló terápia, ösztrogén-tartalmú orális fogamzásgátlók, valamint kalciumcsatorna-blokkolók.

Az eletriptán nem MAO-szubsztrát, ezért nem várható kölcsönhatás eletriptán és a MAO‑gátlók között. Emiatt szakmai szabályoknak megfelelő interakciós vizsgálatokat nem végeztek.

Propranolollal (160mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értéke 1,1‑szeresére, AUC értéke 1,3-szorosára, verapamillal (480mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értéke 2,2‑szeresére, AUC értéke 2,7-szeresére, flukonazollal (100mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értéke 1,4‑szeresére, AUC értéke 2,0‑szeresére növekedett. Ezeket a hatásokat nem tekintik klinikailag jelentősnek, mivel nem jelentkezett ezekhez kapcsolódó vérnyomás-emelkedés vagy velük összefüggő nemkívánatos esemény az önmagában alkalmazott eletriptánnal összehasonlítva.

A specifikus és hatásos CYP3A4‑gátló eritromicinnel (1000mg) és ketokonazollal (400mg) végzett klinikai vizsgálatokban az eletriptán Cmax értékének (2, illetve 2,7‑szeres) és AUC értékének (3,6, illetve 5,9‑szeres) szignifikáns növekedését figyelték meg. Ez a fokozott expozíció összefüggésben állt az eletriptán felezési idejének eritromicinnel 4,6óráról 7,1órára és ketokonazollal 4,8óráról 8,3órára történő növekedésével (lásd 5.2pont). Ezért az eletriptánt nem szabad együtt alkalmazni erős CYP3A4-gátló szerekkel, pl. ketokonazollal, itrakonazollal, eritromicinnel, klaritromicinnel, jozamicinnel, és proteázgátlókkal (ritonavir, indinavir és nelfinavir).

Klinikai vizsgálatokban az eletriptán adása után egy, illetve két órával per os alkalmazott koffein/ergotamin beadása után a vérnyomás kismértékű, bár additív fokozódását figyelték meg, ami előre jelezhető a két gyógyszer farmakológiája alapján. Ezért nem ajánlott ergotamin-tartalmú, vagy ergot‑típusú gyógyszerek (pl. dihidroergotamin) alkalmazása az eletriptán adását követő 24órán belül. Megfordítva is, legalább 24órának kell eltelnie egy ergotamin-tartalmú készítmény alkalmazása után, mielőtt eletriptánt lehet adni.

Az eletriptán hatása más gyógyszerekre

Nincsen arra sem in vitro, sem in vivo bizonyíték, hogy az eletriptán klinikai dózisai (és az ezekből származó vérszintek) gátolnák vagy indukálnák a citokróm P450 enzimeket, beleértve a CYP3A4 gyógyszer-metabolizáló enzimeket, ezért valószínűtlen, hogy az eletriptán ezen enzimek működésének befolyásolása által klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat okozna.

Szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI‑k) /szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k) és a szerotonin-szindróma:

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k) vagy szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k) és triptánok egyidejű alkalmazása során szerotonin-szindrómát (beleértve a megváltozott mentális állapotot, vegetatív instabilitást és neuromuscularis elváltozásokat) jelentettek (lásd 4.4pont).

Az eletriptán terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre klinikai adat. Állatkísérletek nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, szülés vagy a postnatalis fejlődés tekintetében (lásd 5.3pont). Az eletriptánt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, illetve csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

Az eletriptán kiválasztódik a humán anyatejbe. Egy vizsgálatban 8nőnek adtak egyetlen dózisban 80mg eletriptánt; ebben a csoportban az anyatejben megjelenő eletriptán átlagos összmennyisége 24óra lefolyása alatt az alkalmazott dózis 0,02%‑a volt. Mindazonáltal, körültekintő mérlegelést kíván az eletriptán adása szoptató anyáknak. A csecsemő expozíciója minimálisra csökkenthető, ha a kezelést követő 24órás időtartamban kerülik a szoptatást.

Az eletriptán közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A migrén, illetve az eletriptán-kezelés álmosságot vagy szédülést okozhat bizonyos betegeknél. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy migrénes roham alatt és az eletriptán alkalmazását követően mérlegeljék a komplex feladatok teljesítéséhez, mint pl. gépjárművezetéshez szükséges képességeiket.

A biztonságossági profil összefoglalása

Az eletriptánt klinikai vizsgálatokban több mint 5000 alanynál alkalmazták, akik egy vagy két 20, 40 vagy 80mg‑os dózist szedtek. A leggyakrabban észlelt nemkívánatos hatás az asthenia, aluszékonyság, hányinger és szédülés volt. Randomizált klinikai vizsgálatokban 20, 40 és 80mg‑os dózis alkalmazásakor a nemkívánatos események gyakoriságának dózisfüggő tendenciáját figyelték meg.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi mellékhatásokat (melyek előfordulási gyakorisága ≥1% és nagyobb mint a placebo esetében) jelentették terápiás adagok alkalmazása mellett a klinikai vizsgálatokban. Az események gyakoriság szerint vannak csoportosítva: gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100) és ritka (≥1/10000‑<1/1000).

Az eletriptánnal észlelt gyakori nemkívánatos események az 5‑HT1 receptor-agonistákra, mint gyógyszercsoportra jellemző nemkívánatos események.

A forgalomba hozatalt követően az alábbi nemkívánatos hatásokat jelentették:

Immunrendszeri betegségek és tünetek: allergiás reakciók, melyek közül némely súlyos is lehet, beleértve az angiooedemát.

Idegrendszeri betegségek és tünetek: szerotonin-szindróma, ritka syncope esetek, agyi érkatasztrófa.

Érbetegségek és tünetek: hypertensio.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: myocardialis ischaemia vagy infarctus, arteria coronaria spasmusa.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: más 5‑HT1B/1D receptor-agonistákhoz hasonlóan ritka ischaemiás colitis esetekről érkeztek jelentések; hányás.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Vizsgálati alanyoknak egyetlen dózisban 120mg‑ot adtak, de jelentős nemkívánatos hatások nem alakultak ki. Mindazonáltal ezen gyógyszercsoport farmakológiája miatt hypertensio vagy egyéb súlyosabb szív- és érrendszeri tünetek előfordulhatnak túladagolás esetén.

A túladagolás esetén standard támogató intézkedéseket kell alkalmazni, szükség szerint. Az eletriptán eliminációs felezési ideje mintegy 4óra, ezért eletriptán túladagolást követően a betegek monitorozását és az általános tüneti kezelést legalább 20órán keresztül kell folytatni, illetve amíg a jelek és tünetek fennállnak.

Nem ismert, hogy a hemodialízis vagy a peritoneális dialízis milyen hatást gyakorolt az eletriptán szérumkoncentrációjára.