TRACRIUM 10 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

A Tracrium nagy szelektivitású, kompetitív, nem depolarizáló neuromuscularis blokkoló szer, ami az általános anesztézia kiegészítéseként az intratrachealis intubáció kivitelezéséhez, sebészi beavatkozás vagy gépi lélegeztetés során a vázizomzat ellazítására, valamint intenzív terápiában részesülő beteg gépi lélegeztetésének elősegítéséhez használható.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Tracrium intravénás injekcióban adandó.

Felnőttek szokásos adagja 0,3‑0,6mg/ttkg (a teljes blokk kívánt időtartamától függően), ami kb. 15‑35percig biztosít megfelelő izomrelaxációt.

Intratrachealis intubáció 0,5‑0,6mg/ttkg intravénás beadása után 90másodpercen belül végezhető. Ateljes blokk további 0,1‑0,2mg/ttkg fenntartó adagokkal meghosszabbítható. Az ismételt fenntartó adagok nem okozzák a neuromuscularis blokkoló hatás kumulációját.

A teljes blokk megszűnésétől számítva a spontán visszatérés – amikor a tetániás válasz alapján mért normális neuromuscularis funkció 95%‑ban visszatér – kb. 35percen belül megtörténik.

A Tracrium-mal létrehozott neuromuscularis blokk gyorsan visszafordítható antikolinészteráz szerek, pl. neostigmin és edrofónium szokásos adagjaival, atropin egyidejű vagy előzetes adagolásával, rekurarizációs tünetek jelentkezése nélkül.

A Tracrium 0,3‑0,6mg/ttkg-os kezdő bolus adag után, 0,3‑0,6mg/ttkg/óra dózisban adható a neuromuscularis blokk fenntartására hosszabb sebészi beavatkozások esetén.

Cardiopulmonalis bypass műtéteknél az ajánlott infúziós sebességgel adható. Mesterséges hypothermiában a testhőmérséklet 25‑26 °C‑ra való csökkentése csökkenti az atrakurium inaktiválódásának sebességét, ezért a neuromuscularis blokk a szokásos infúziós adag kb. felével is fenntartható ezen az alacsony testhőmérsékleten.

A Tracrium a következő infúziós oldatokkal kompatibilis, a feltüntetett időtartamig:

0,5mg/ml vagy ennél magasabb koncentrációjú infúziós oldatok a táblázatban jelzett időtartamig maradnak stabilak nappali fényben, legfeljebb 30 °C hőmérsékleten.

Gyermekek és serdülők

Újszülöttek

A rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt a Tracrium alkalmazása újszülötteknél nem ajánlott (lásd 5.1pont).

Egy hónaposnál idősebb kortól a testtömegre vonatkozó adatok a felnőttekéhez hasonlóan számíthatók ki.

Idős embereknek a szokásos adag adható. Ajánlott azonban, hogy a kezdő adag a megengedett dózistartomány alsó határán legyen, és lassan adják be.

A szokásos dózisokban adható a vese- vagy májkárosodás minden stádiumában, beleértve a végstádiumot is.

Klinikailag manifeszt cardiovascularis betegségben a kezdő dózist 60másodperc alatt kell beadni.

Az opcionálisan adható, 0,3‑0,6mg/ttkg‑os kezdő bolus adag után a Tracrium alkalmazható a neuromuscularis blokk fenntartására, folyamatosan adagolva infúzióban, 11‑13mikrogramm/ttkg/perc (0,65‑0,78mg/ttkg/óra) sebességgel. Az egyes betegek dózisszükséglete jelentősen eltérhet és az idő múlásával változhat. Bizonyos betegeknél elegendő a 4,5mikrogramm/ttkg/perc (0,27mg/ttkg/óra) igen alacsony infúziós sebesség, míg egyes esetekben 29,5mikrogramm/ttkg/perc (1,77mg/ttkg/óra) infúziós sebességre is szükség lehet.

Intenzív terápiában részesülő betegeknél a Tracrium infúzióval létrehozott neuromuscularis blokkból való spontán visszatérés független az adagolás időtartamától. A spontán visszatérés a 0,75 feletti T1‑T4 hányadoshoz, kb. 60perc elteltével várható. Klinikai vizsgálatokban a visszatérés időtartama 32‑108perc között váltakozott.

Mint minden neuromuscularis blokkoló szer használatakor, az atrakurium-bezilát alkalmazása alatt is javasolt a neuromuscularis funkció ellenőrzése az egyedileg szükséges adagolás beállítása céljából.

Az alkalmazás módja

A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.

Az atrakuriummal, ciszatrakuriummal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Mint minden neuromuscularis blokkoló hatóanyag, az atrakurium is bénítja mind a légzőizmokat, mind a többi vázizmot, azonban nincs hatással az öntudatra. Atrakurium csak megfelelő általános anesztéziában, és kizárólag gyakorlott aneszteziológus felügyelete alatt alkalmazható, az intratrachealis intubáció és gépi lélegeztetés feltételeinek biztosításával.

Atrakurium alkalmazása során érzékeny betegeknél számolni kell a hisztamin-felszabadulás lehetőségével. Az atrakurium óvatosan adandó azoknak a betegeknek, akiknek az anamnézise arra utal, hogy fokozottan érzékenyek a hisztamin hatásaira. Kiemelendő, hogy bronchospasmus fordulhat elő olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében allergia, illetve asztma szerepel.

Óvatosan adandó az atrakurium olyan betegeknek, akik túlérzékenyek voltak más neuromuscularis blokkolókra, mivel a neuromuscularis blokkolók között magas arányban (több mint 50%‑ban) fordult elő keresztérzékenység. (lásd 4.3pont).

Az ajánlott dózishatárok között az atrakuriumnak nincs jelentős vagus- vagy ganglion-blokkoló hatása. Következésképpen a javasolt dózisokban adva az atrakuriumnak nincs klinikailag jelentős hatása a szívfrekvenciára, és nem fogja ellensúlyozni a bradycardiát, amit számos anesztetikum vagy a vagus-izgalom is kiválthat a műtéti beavatkozás alatt.

Hasonlóan más nem depolarizáló neuromuscularis blokkolókhoz, az atrakurium iránt is megnövekedett érzékenységgel kell számolni myasthenia gravisban vagy más neuromuscularis betegségben szenvedő betegeknél, valamint az elektrolit-háztartás súlyos zavara esetén.

Az atrakuriumot 60másodperc alatt kell beadni azoknak a betegeknek, akik szokatlanul érzékenyek az artériás vérnyomásesésre, így pl. a hypovolaemiás betegeknek.

A magas pH inaktiválja az atrakuriumot, ezért nem elegyíthető közös fecskendőben tiopentállal vagy egyéb lúgos kémhatású szerekkel.

Ha kis vénába adjuk az injekciót, az atrakuriumot az injekció beadása után fiziológiás sóoldattal kell bemosni a vénába. Amikor más anesztetikumot is adnak ugyanazon injekciós tűn vagy kanülön keresztül, fontos, hogy a szerek mindegyikét külön-külön bemossák megfelelő mennyiségű fiziológiás sóoldattal.

A Tracrium hipotóniás oldat, ezért nem adható vértranszfúzió infúziós szerelékébe.

Malignus hyperthermiára hajlamos sertéseken végzett állatkísérletek és a malignus hyperthermiára hajlamos betegeken végzett klinikai vizsgálatok nem igazolták, hogy az atrakurium előidézi ezt a szindrómát.

Más neuromuscularis blokkolókhoz hasonlóan rezisztencia alakulhat ki a szer iránt égési sérülést szenvedett betegekben. Az ilyen betegeknek nagyobb adagokra lehet szükségük, az égési sérülés óta eltelt időtől és az égés kiterjedésétől függően. Intenzív osztályon kezelt betegek: a laudanozin (az atrakurium egyik metabolitja) kísérleti állatoknak nagy dózisokban történő beadását átmeneti hipotóniával, és egyes fajokban cerebralis excitátoros hatásokkal hozták összefüggésbe. Jóllehet észleltek görcsrohamokat intenzív osztályon atrakuriummal kezelt betegeknél, a laudanozin oki szerepét nem igazolták, (lásd 4.8 pont).

Az atrakurium által előidézett neuromuscularis blokád hatását növelhetik az együtt alkalmazott inhalációs anesztetikumok, mint pl. a halotán, az izoflurán vagy az enflurán.

Hasonlóan az összes többi nem depolarizáló neuromuscularis blokkolóhoz, a nem depolarizáló blokkoló hatás erőssége és/vagy időtartama növekedhet a következő gyógyszerekkel történő kölcsönhatás eredményeképpen:

• antibiotikumok, beleértve az aminoglikozidokat, polimixineket, spektinomicint, tetraciklineket, linkomicint és klindamicint;

• antiarrhythmiás szerek: propranolol, kalcium‑csatorna‑blokkolók, lignokain, prokainamid és kinidin;

• diuretikumok: furoszemid és esetleg a tiazidok, mannitol és az acetazolamid;

• magnézium-szulfát

• ketamin;

• lítiumsók;

• ganglion-blokkoló hatóanyagok: trimetafan, hexametónium.

Ritkán bizonyos gyógyszerek súlyosbíthatják vagy manifesztté tehetik a látens myasthenia gravist, vagy éppen myastheniás szindrómát indukálhatnak; ennek következtében ilyen jelenségek kifejlődésekor az atrakurium iránti érzékenység fokozódik. Ilyen gyógyszerek lehetnek különféle antibiotikumok, béta-blokkolók (propranolol, oxprenolol), antiarrhythmikumok (prokainamid, kinidin), reumaellenes szerek (klorokvin, D‑penicillamin), trimetafan, klórpromazin, szteroidok, fenitoin és lítium.

A nem depolarizáló neuromuscularis blokád kialakulása valószínűleg elhúzódik és időtartama megrövidül azokban a betegekben, akik tartós antikonvulzív terápiában részesülnek.

Nem depolarizáló neuromuscularis blokkolók kombinációinak alkalmazása az atrakuriummal együtt nagyobb mértékű neuromuscularis blokádot eredményezhet, mint ami az atrakurium ekvipotens teljes adagjától várható. A különböző gyógyszerkombinációk esetén változó szinergista hatás lehetséges.

Depolarizáló izomrelaxánsokat, mint pl. szuxametónium-kloridot, nem szabad a nem depolarizáló szerek blokkoló hatásának meghosszabbítására használni, ugyanis ez olyan prolongált, komplex, blokádot eredményezhet, amelyet nehéz lehet antikolinészteráz gyógyszerrel visszafordítani.

Az Alzheimer-kór kezelésében gyakran alkalmazott antikolinészterázok, pl. donepezil alkalmazása megrövidítheti az atrakuriummal kiváltott neuromuscularis blokád időtartamát és csökkentheti annak mértékét.

Terhesség

Állatkísérletek azt mutatták, hogy az atrakuriumnak nincsenek jelentős hatásai a magzat fejlődésére.

Más neuromuscularis blokkoló szerekhez hasonlóan az atrakurium terhesség ideje alatt csak akkor alkalmazható, ha a potenciális anyai előnyök meghaladnak bármely potenciális magzati kockázatot.

Az atrakurium alkalmas az izomrelaxáció fenntartására császármetszés alatt, mivel az ajánlott dózisban adva klinikailag jelentős mennyiségben nem jut át a placentán.

Szoptatás

Nem ismeretes, hogy az atrakurium kiválasztódik-e az emberi anyatejbe.

Termékenység

Termékenységgel kapcsolatos vizsgálatokat nem végeztek.

Az atrakurium esetében ez a fajta elővigyázatosság nem értelmezhető. Az atrakuriumot mindig általános anesztéziával kombinációban alkalmazzák. Ezért az általános anesztéziát követő munkavégzéssel kapcsolatos szokásos óvintézkedéseket kell betartani.

A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások közé (az enyhe, illetve közepesen súlyos) hypotonia és a kipirulás tartozik. Ezek az események a hisztamin-felszabadulás következményei. Nagyon ritkán anafilaktoid vagy anafilaxiás reakciókat jelentettek olyan betegeknél, akik az atrakuriumot egy vagy több anesztetikummal együtt kapták.

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint vannak csoportosítva. A gyakoriság osztályozása a következő:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100‑<1/10)

nem gyakori (≥1/1000‑<1/100)

ritka (≥1/10 000‑<1/1000)

nagyon ritka (<1/10 000)

A „nagyon gyakori”, „gyakori” és „nem gyakori” kategóriák adatait klinikai vizsgálatokban állapították meg. A „ritka” és „nagyon ritka” kategóriák tartalma általában spontán adatokból származik. A „nem ismert” gyakorisági kategória azokat a reakciókat foglalja magában, amelyek gyakoriságát nem lehetett megbecsülni a rendelkezésre álló adatok alapján.

Klinikai vizsgálati adatok

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: vérnyomáscsökkenés (enyhe, átmeneti)*, kipirulás.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: bronchospasmus*.

*A hisztamin felszabadulás miatt kialakult tünetek.

Forgalomba hozatal utáni adatok

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: anafilaxiás reakció, anafilaktoid reakció (beleértve az anafilaxiás sokkot is), sokk, vérkeringési elégtelenség, szívmegállás.

Nagyon ritkán súlyos anafilaktoid vagy anafilaxiás reakciókat (beleértve az anafilaxiás sokkot is) jelentettek olyan betegeknél, akik az atrakuriummal együtt egy vagy több anesztetikumot kaptak.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: görcsrohamok.

Előfordultak görcsrohamok intenzív terápiában részesülő betegeknél, akik az atrakuriumot több más szerrel együtt kapták. Ezeknek a betegeknek általában egy vagy több olyan egészségügyi problémájuk van, amelyek hajlamosíthatják őket a görcsrohamokra (pl. koponyasérülés, cerebralis ödéma, vírusos encephalitis, hypoxiás encephalopathia, uraemia). Ok-okozati összefüggést a laudanozinnal nem igazoltak. Klinikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, nincs összefüggés a plazma laudanozin koncentrációja és a görcsrohamok előfordulása között.

A bőr és bőr alatti kötőszövet betegségei és tünetei:

Ritka: urticaria

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem ismert: myopathia, izomgyengeség.

Súlyosan beteg, intenzív terápiában részesülő betegnél néhány esetben izomgyengeséget és/vagy myopathiát jelentettek izomrelaxánsok hosszú ideig történő adását követően. A legtöbb beteg egyidejűleg kortikoszteroidokat is kapott. Ezeket az eseményeket ritkán tapasztalták atrakuriummal összefüggésben, így ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek és jelek

Elhúzódó izom-bénulás és annak következményei alkotják a túladagolás fő jeleit.

Kezelés

Alapvetően fontos a beteg légútjainak szabadon tartása és asszisztált pozitív nyomású lélegeztetés végzése mindaddig, amíg a spontán légzés nem kielégítő.

Teljes szedáció szükséges az öntudat visszatéréséig.

A visszatérés gyorsítható antikolinészteráz szerek és kísérőként atropin vagy glikopirrolát adásával, amint a spontán visszatérés jelei mutatkoznak.