Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TRIZIVIR
A Trizivir az emberi immunhiány-vírus (HIV) fertőzés kezelésére javallott felnőtteknek (lásd 4.4 és 5.1 pont). Ez a fix kombináció a három hatóanyag (abakavir, lamivudin és zidovudin) hasonló adagolásban, de külön készítményekben történő alkalmazását helyettesíti. A kezelést ajánlott abakavirt, lamivudint és zidovudint külön-külön tartalmazó készítményekkel kezdeni az első
6-8 hétben (lásd 4.4 pont). A fix kombináció választásakor nem csupán a pontos adagolási rend betarthatóságának a lehetőségét, hanem elsősorban a három nukleozid-analóggal történő kezelés várható előnyét és kockázatát kell figyelembe venni.
A Trizivir előnyét elsősorban a nem előrehaladott betegségben szenvedő, antiretrovirális kezelésben még nem vagy nem régóta részesült betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei támasztják alá. Azon betegek esetén, akiknek a vírusterhelése magas (> 100 000 kópia/ml), a szükséges kezelés megállapítása különleges mérlegelést kíván (lásd 5.1 pont).
Összességében ezzel a tripla nukleozid terápiás adagolási renddel a virológiai szupresszió rosszabb lehet mint az, amit más, több hatóanyagos terápiás rendekkel, nevezetesen emelt adagú proteázgátlókkal, illetve non-nukleozid reverz transzkriptázgátlókkal érnek el. Ezért a Trizivir alkalmazása csak speciális körülmények (pl. egyidejű tuberculosis) fennállása esetén mérlegelendő.
Az abakavir-terápia megkezdése előtt valamennyi HIV-fertőzött betegen HLA-B*5701 allél hordozás szűrést kell végezni, rasszbeli hovatartozástól függetlenül (lásd 4.4 pont). Az abakavir nem alkalmazható olyan betegeknél, akikről ismert, hogy HLA-B*5701 allél hordozók.
Adagolás
A terápiát a HIV-fertőzés kezelésében tapasztalattal rendelkező orvosnak kell előírnia.
A Trizivir ajánlott adagja felnőtteknek (18 éves kortól) naponta kétszer egy tabletta.
A Trizivir étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.
Ha a Trizivir egyik hatóanyagával történő kezelés leállítása javallott, vagy adagjának csökkentése szükséges, az abakavirt, lamivudint és zidovudint külön-külön tartalmazó készítmények rendelkezésre állnak.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Míg a renális diszfunkcióban szenvedő betegekben az abakavir dózisát nem szükséges módosítani, a lamivudin és a zidovudin koncentrációja a csökkent clearance miatt megemelkedik vesekárosodott betegekben (lásd 4.4 pont). Emiatt dózismódosítás válhat szükségessé, ezért súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance nem éri el a 30 ml/percértéket abakavirt, lamivudint és zidovudint külön-külön tartalmazó készítmények alkalmazása ajánlott. Ilyenkor az említett gyógyszerkészítmények alkalmazási előírását kell figyelembe venni. Végstádiumú vesebetegségben nem adható Trizivir (lásd 4.3 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Az abakavirt elsősorban a máj metabolizálja. Közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok, azért a Trizivir alkalmazása nem ajánlott, ha nem feltétlenül indokolt. Ha enyhe májkárosodásban szenvedő betegek kapnak abakavirt, szoros megfigyelés szükséges, beleértve az abakavir plazmaszintjének monitorozását, amennyiben ez megoldható (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Idősek
Jelenleg nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok 65 évesnél idősebb betegekre vonatkozóan. Ebben a korcsoportban különös gondossággal ajánlott eljárni a korral összefüggő változások miatt, mint például a vesefunkció beszűkülése és a hematológiai paraméterek megváltozása.
Gyermekek és serdülők
A Trizivir biztonságosságát és hatásosságát serdülőkorúak és gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Adagmódosítás hematológiai nemkívánatos reakciók esetén
Szükségessé válhat a zidovudin adagjának módosítása, ha a hemoglobinszint 9 g/dl vagy 5,59 mmol/l alá esik, vagy ha a neutrophil granulocyták száma 1,0 x 109/l alá csökken (lásd 4.3 és 4.4 pont). Mivel a Trizivir-nél nem lehetséges dózismódosítás, az abakavir, a lamivudin és a zidovudin külön készítményeit kell alkalmazni. Ilyenkor az említett gyógyszerkészítmények alkalmazási előírását kell figyelembe venni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Lásd 4.4 és 4.8 pont.
Végstádiumban lévő vesebetegségben szenvedő betegek.
Zidovudin hatóanyaga miatt a Trizivir abnormálisan alacsony neutrophilszámú (< 0,75 x 109/l), vagy abnormálisan alacsony hemoglobinszintű (< 7,5 g/dl vagy 4,65 mmol/l) betegek esetében ellenjavallt (lásd 4.4 pont).
Ez a fejezet az abakavirra, a lamivudinra és a zidovudinra vonatkozó különleges figyelmeztetéseket és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket tartalmazza. A Trizivir-re vonatkozó további óvintézkedések vagy figyelmeztetések nincsenek.
Túlérzékenységi reakciók (lásd még 4.8 pont)
Az abakavir a túlérzékenységi reakciók kockázatával jár (lásd 4.8 pont), amelyek jellemzői a láz és/vagy a bőrkiütés egyéb olyan tünetekkel, amelyek több szerv érintettségét jelzik. Az abakavir alkalmazása során túlérzékenységi reakciókat figyeltek meg, amelyek némelyike életveszélyes, ritkán pedig halálos kimenetelű volt, ha nem kezelték megfelelően.
Az abakavir okozta túlérzékenységi reakciók kialakulásának kockázata magas az igazoltan HLA-B*5701 allél-pozitív betegeknél. Azonban jelentettek abakavir okozta túlérzékenységi reakciókat alacsonyabb gyakorisággal olyan betegeknél is, akik nem hordozzák ezt az allélt.
Ezért az alábbi intézkedéseket be kell tartani:
-
A HLA-B*5701 státuszt a kezelés megkezdése előtt mindig dokumentálni kell.
-
Trizivir-kezelést sohasem szabad kezdeményezni pozitív HLA-B*5701 státuszú betegeknél és olyan negatív HLA-B*5701 státuszúaknál, akiknél abakavir-tartalmú kezelési rend (pl. Kivexa, Ziagen, Triumeq) korábbi alkalmazása során abakavir okozta túlérzékenységi reakciót gyanítottak.
-
Túlérzékenységi reakció gyanúja esetén a Trizivir alkalmazását haladéktalanul abba kell hagyni, még a HLA-B*5701 allél hiányában is. A Trizivir-kezelés leállításának késlekedése a túlérzékenységi reakció kialakulását követően életveszélyes reakcióhoz vezethet.
-
A Trizivir-kezelés túlérzékenységi reakció gyanúja miatti leállítása után Trizivir-rel vagy más abakavir-tartalmú gyógyszerrel (pl. Kivexa, Ziagen, Triumeq) történő kezelést tilos újra kezdeni.
-
Az abakavir-tartalmú kezelés abakavir túlérzékenységi reakció gyanúját követően történő újraindítása a tünetek órákon belüli hirtelen visszatérését eredményezheti. Ez a recidíva rendszerint súlyosabb, mint az első megjelenés volt, és életet veszélyeztető hypotonia, valamint halálozás is bekövetkezhet.
-
Az abakavir-kezelés újrakezdésének elkerülése érdekében azokat a betegeket, akiknél túlérzékenységi reakció gyanúja állt fenn, utasítani kell arra, hogy semmisítsék meg a megmaradt Trizivir tablettáikat.
Az abakavir túlérzékenységi reakció klinikai leírása
Az abakavir okozta túlérzékenységi reakció jellemzőit jól jellemezték a klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő ellenőrzés során. A tünetek rendszerint az abakavir-kezelés megkezdésétől számított első hat hét során jelennek meg (a kialakulásig terjedő átlagos időtartam 11 nap), azonban ezek a reakciók a kezelés során bármikor kialakulhatnak.
Majdnem mindegyik abakavir túlérzékenységi reakció lázzal és/vagy bőrkiütéssel társul. Az abakavir túlérzékenységi reakció részeként megfigyelt egyéb jelek és tünetek részletes leírása a 4.8 pontban szerepel („Egyes kiválasztott mellékhatások leírása” rész), beleértve a légúti és a gastrointestinalis tüneteket is. Fontos tudni, hogy az ilyen tünetek a túlérzékenységi reakció tévesen, légzőszervi betegségként (pneumonia, bronchitis, pharyngitis) vagy gastroenteritisként történő diagnosztizálásához vezethetnek.
A túlérzékenységi reakcióval kapcsolatos tünetek a kezelés folytatásával rosszabbodhatnak, és életveszélyessé is válhatnak. Ezek a tünetek általában megoldódnak az abakavir kezelés leállításával.
Ritka esetekben azoknál a betegeknél is kialakultak néhány órán belül életveszélyes reakciók az abakavir-kezelés újraindításakor, akik korábban nem túlérzékenységi reakció miatt hagyták abba az abakavir alkalmazását (lásd 4.8 pont, „Egyes kiválasztott mellékhatások leírása” rész). A kezelés újraindítását ilyen betegek esetében olyan intézményben kell végezni, ahol azonnali orvosi segítség áll rendelkezésre.
Tejsavas acidosis
Zidovudin adása során leírtak tejsavas acidosist, amelyhez általában hepatomegalia és hepatikus steatosis társult. A korai tünetek (szimptómás hyperlactataemia) közé tartoznak a jóindulatú emésztőszervi tünetek (hányinger, hányás és hasi fájdalom), a nem-specifikus rossz közérzet, az étvágycsökkenés, a testtömegvesztés, a légzőszervi tünetek (gyors és/vagy mély légzés), vagy idegrendszeri tünetek (beleértve a motoros gyengeséget).
A tejsavas acidosis magas halálozással jár, és társulhat pancreatitisszel, májelégtelenséggel vagy veseelégtelenséggel.
A tejsavas acidosis általában néhány vagy több havi kezelés után jelentkezett.
A zidovudin adását le kell állítani szimptómás hyperlactataemia és metabolikus/tejsavas acidosis, progresszív hepatomegalia vagy az aminotranszferázszintek gyors emelkedése észlelésekor.
Zidovudin csak körültekintéssel adható olyan betegeknek (különösen elhízott nőknek), akiknél hepatomegalia, hepatitis vagy a májbetegség és hepatikus steatosis más ismert kockázata áll fenn (beleértve egyes gyógyszereket és az alkoholt). Különösen veszélyeztetettek azok a betegek, akik hepatitis C-vel is fertőzöttek, és alfa-interferon vagy ribavirin kezelést kapnak.
A fokozottan veszélyeztetett a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Mitokondriális diszfunkció in utero expozíciót követően
A nukleozid/nukleotid analógok különböző mértékben befolyásolhatják a mitokondriális funkciót, ami a sztavudin, a didanozin és a zidovudin esetében a legkifejezettebb. Mitokondriális diszfunkcióról számoltak be azoknál a HIV-negatív csecsemőknél, akik in utero és/vagy születés után nukleozid analóg expozíciónak voltak kitéve. Ezek az esetek túlnyomórészt zidovudint tartalmazó kezelésekkel összefüggésben léptek fel. A legfontosabb jelentett mellékhatások hematológiai eltérések (anaemia, neutropenia) és anyagcserezavarok (hyperlactataemia, hyperlipasaemia) voltak. Ezek a mellékhatások gyakran átmenetiek voltak. Ritkán késői neurológiai zavarokról is beszámoltak (hypertonia, görcs, viselkedési zavarok). Egyelőre nem ismert, hogy átmeneti vagy tartós neurológiai zavarokról van-e szó. Ezeket az eredményeket minden olyan, in utero nukleozid/nukleotid analóg-expozíciónak kitett gyermeknél figyelembe kell venni, akinél ismeretlen etiológiájú, súlyos klinikai tünetek, különösen neurológiai tünetek jelentkeznek. Ezek az eredmények nem befolyásolják az antiretrovirális terápiára vonatkozó nemzeti ajánlásokat, amelyeket terhes nők számára, a HIV vertikális átvitelének megelőzése céljából dolgoztak ki.
Lipoatrophia
A zidovudin-kezelés összefüggést mutat szubkután zsírréteg csökkenésével, amelyet a mitokondriális toxicitással hoztak kapcsolatba. A lipoatrophia incidenciája és súlyossága a kumulatív expozícióval áll összefüggésben. Ez a zsírvesztés, amely legkifejezettebb az arcon, a végtagokon és a farpofákon, nem feltétlenül reverzibilis a zidovudint nem tartalmazó kezelésekre történő átváltást követően. A zidovudinnal és a zidovudint tartalmazó gyógyszerekkel (Combivir és Trizivir) történő kezelés során a betegeknél folyamatosan értékelni kell a lipoatrophiára utaló jeleket. A terápiában alternatív kezelésre kell átállni, ha felmerül a lipoatrophia kialakulásának gyanúja.
Testtömeg és anyagcsere- paraméterek
Az antiretrovirális terápia során testtömeg-növekedés, vérlipid- és vércukorszint-emelkedés fordulhat elő. Ezek a változások részben összefügghetnek a betegség kontrolljával és az életmóddal. A lipideknél egyes esetekben bizonyíték van a kezelés hatására vonatkozóan, míg a testtömeg-emelkedés kapcsán nincs erős bizonyíték, hogy ez összefüggene bármely konkrét kezeléssel. A vérlipid- és a vércukorszintek rendszeres ellenőrzését illetően lásd a rendelkezésre álló HIV-kezelési irányelveket. A lipid-rendellenességeket klinikailag megfelelő módon kell kezelni.
Hematológiai mellékhatások
Anaemia, neutropenia és leukopenia (utóbbi általában a neutropenia következményeként) alakulhat ki zidovudint kapó betegekben. Ezek gyakrabban fordultak elő a nagyobb zidovudin adagokat
(1200-1500 mg/nap) kapó betegek esetén, valamint azokban, akikben a kezelést megelőzően csontvelő elégtelenség állt fenn, különösen előrehaladott HIV-betegség mellett. A Trizivir-t szedő betegeknél éppen ezért a hematológiai paramétereket gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.3 pont). Ezek a hematológiai hatások általában a kezelés negyedik-hatodik hete előtt nem figyelhetők meg. Az előrehaladott tünetes HIV-betegségben szenvedő betegek esetében a vérvizsgálatot általában a kezelés első három hónapjában legalább kéthetenként, utána legalább havonta egyszer ajánlatos elvégezni.
Korai HIV-betegségben szenvedőkben ritkán fordulnak elő hematológiai mellékhatások. A beteg általános állapotától függően a vérvizsgálat ritkábban, például háromhavonta is végezhető. A zidovudin dózisának módosítására lehet szükség akkor, ha a Trizivir-kezelés során súlyos anaemia vagy myelosuppressio jelentkezik, vagy olyan betegeknél, akiknél korábban már csontvelő elégtelenség állt fenn, például a hemoglobinszint < 9 g/dl (5,59 mmol/l) vagy a neutrophilszám
< 1,0 x 109/l (lásd 4.2 pont). Mivel a Trizivir-nél nem lehetséges dózismódosítás, az abakavir, a lamivudin és a zidovudin külön készítményeit kell alkalmazni. Ilyenkor az említett gyógyszerkészítmények alkalmazási előírását kell figyelembe venni.
Pancreatitis
Abakavirral, lamivudinnal és zidovudinnal kezelt betegekben pancreatitis ritkán fordult elő. Az azonban nem világos, hogy az ilyen esetek az ezekkel a gyógyszerekkel végzett kezelés, vagy a HIV fertőzés következményei voltak. A Trizivir-kezelést azonnal le kell állítani, ha klinikai jelek, tünetek vagy laboratóriumi eltérések pancreatitisre utalnak.
Májbetegség
Ha a lamivudint egyidejűleg alkalmazzák HIV és hepatitis B vírus (HBV) fertőzés kezelésére, a lamivudin HBV-ben történő alkalmazásáról további információ a Zeffix alkalmazási előírásában található.
A Trizivir biztonságosságát és hatásosságát még nem igazolták olyan betegek esetében, akiknek valamilyen jelentős májbetegsége is volt. A Trizivir alkalmazása nem ajánlott közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.2 és 5.2 pont).
A krónikus hepatitis B-ben vagy C-ben szenvedő és kombinált antiretrovirális kezelésben részesülő betegeknél fokozott a májat érintő súlyos és potenciálisan fatális kimenetelű mellékhatások kockázata. A hepatitis B vagy C egyidejű antivirális kezelése esetén ezen gyógyszerek alkalmazási előírását is figyelembe kell venni.
Ha a Trizivir kezelést leállítják hepatitis B-vel is fertőzött betegeknél, ajánlatos mind a májfunkciós tesztek, mind a HBV replikáció markerek időszakonkénti ellenőrzése, mivel a lamivudin megvonása a hepatitis akut exacerbatióját okozhatja (lásd a Zeffix alkalmazási előírását).
Azoknál a betegeknél, akikben már előzetesen kialakult májműködési zavar, így krónikus aktív hepatitis, nagyobb gyakorisággal jelentkeznek májfunkció-rendellensségek a kombinált antiretrovirális kezelés során, ezért állapotukat a szokásos módon ellenőrizni kell. Ha az ilyen betegek
májbetegségének rosszabbodása tapasztalható, mérlegelni kell a kezelés megszakítását vagy leállítását.
Hepatitis B vagy C vírus társfertőzésben szenvedő betegek
Anaemia kialakulásának fokozott veszélye miatt ribavirin és zidovudin egyidejű alkalmazása nem
javallott (lásd 4.5 pont).
Gyermekek és serdülők
Mivel jelenleg még nincs elegendő tapasztalat, a Trizivir használata gyermekeknél vagy serdülőknél nem ajánlott. A túlérzékenységi reakciók azonosítása ebben a betegcsoportban különösen nehéz.
Immunreaktivációs szindróma
Súlyos immunhiányban szenvedő HIV-fertőzött betegekben a kombinált antiretrovirális terápia (combination antiretroviral therapy, CART) megkezdésekor a tünetmentes vagy reziduális opportunista patogénekkel szemben gyulladásos reakció léphet fel, ami súlyos klinikai állapot kialakulásához vagy a tünetek súlyosbodásához vezethet. Ilyen reakciót általában a CART indítása utáni első hetekben vagy hónapokban figyeltek meg. Főbb példák erre a cytomegalovírus retinitis, a generalizált és/vagy fokális mycobacterium fertőzések, valamint a Pneumocystis jirovecii okozta pneumonia. Bármilyen gyulladásos tünetet ki kell vizsgálni, illetve szükség esetén kezelni kell.
Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór és autoimmun hepatitis) előfordulását szintén jelentették immunreaktiváció esetén, azonban a jelentések szerint a kialakulás időpontja változó, és akár több hónappal a kezelés megkezdése után is előfordulhatnak.
Osteonecrosis
annak ellenére, hogy az etiológiája multifaktoriálisnak tekintendő (beleértve a kortikoszteroidok használatát, az alkoholfogyasztást, a súlyos immunszupressziót és a magasabb testtömeg-indexet), osteonecrosisos eseteket leginkább előrehaladott HIV-betegségben szenvedő és/vagy hosszútávú kombinált antiretrovirális terápiában (combination antiretroviral therapy, CART) részesült betegek esetében jelentettek. A betegeknek tanácsolni kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben ízületi fájdalmat, ízületi merevséget, illetve mozgási nehézséget észlelnek.
Opportunista fertőzések
A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Trizivir, illetve bármely más jelenlegi antiretrovirális terápia nem szünteti meg a HIV-fertőzést, és a szervezetükben még kialakulhatnak opportunista fertőzések és a HIV-fertőzés egyéb szövődményei. Ezért a betegeket a HIV-hez kapcsolódó betegségek kezelésében gyakorlott orvosoknak kell gondos klinikai megfigyelés alatt tartani.
Cardiovascularis események
Habár az abakavirral végzett klinikai és megfigyeléses vizsgálatokból származó adatok ellentmondásos eredményeket mutatnak, több vizsgálat is arra utal, hogy az abakavirral kezelt betegeknél megnő a cardiovascularis események (különösen a myocardialis infarctus) kockázata. Ezért Trizivir rendelésekor törekedni kell minden befolyásolható rizikófaktor (pl. dohányzás, magas vérnyomás, hyperlipidaemia) minimalizálására.
Ezen túlmenően, a magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében az abakavirt tartalmazó kezelési rend helyett fontolóra kell venni más kezelési lehetőségeket is.
Alkalmazása közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő egyéneknél
Azoknál a Trizivir-t kapó betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e 30 és 49 ml/perc között volt,
1,6-3,3-szor magasabb lamivudin-expozíció (AUC) fordulhat elő, mint azoknál a betegeknél, akiknek
a kreatinin clearance-e ≥ 50 ml/perc. A biztonságosságra vonatkozóan nincsenek, olyan randomizált, kontrollos vizsgálatokból származó adatok, amelyekben a Trizivir-t és az egyes hatóanyagokat olyan betegeknél hasonlították össze, akiknek a kreatinin clearance-e 30 és 49 ml/perc között volt, és akik módosított lamivudin-dózist kaptak. A lamivudin eredeti regisztrációs vizsgálataiban, amikor zidovudinnal kombinálva alkalmazták, a magasabb lamivudin-expozíciókhoz magasabb arányú hematológiai toxicitás (neutropenia és anaemia) társult, azonban a kezelés neutropenia vagy anaemia miatti megszakítása mind a két esetben < 1% volt. Egyéb lamivudinnal összefüggésbe hozható mellékhatások (például emésztőrendszeri és májbetegségek) is előfordulhatnak.
Azoknál a Trizivir-t kapó betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e tartósan 30 és 49 ml/perc között van, ellenőrizni kell a lamivudinnal összefüggésbe hozható mellékhatásokat, különösen a hematológiai toxicitásokat. Újonnan kialakuló vagy súlyosbodó neutropenia vagy anaemia esetén a lamivudin dózisának módosítása javasolt, a lamivudin alkalmazási előírásában foglaltak szerint, ami a
Trizivir-rel nem érhető el. A Trizivir alkalmazását fel kell függeszteni, és a kezelési séma kialakításához az egyes hatóanyagokat külön-külön kell alkalmazni.
Gyógyszerkölcsönhatások
Nincs elegendő adat a Trizivir hatásosságáról és biztoságosságáról non-nukleozid reverz transzkriptázgátlókkal (NNRTI-k) vagy proteázgátlókkal (PI-k) történő együttadása esetén (lásd 5.1 pont).
A Trizivir nem szedhető együtt semmilyen más lamivudin-tartalmú gyógyszerrel vagy
emtricitabin-tartalmú gyógyszerrel.
Sztavudin és zidovudin egyidejű alkalmazása kerülendő (lásd 4.5 pont).
A lamivudin kladribinnel történő együttadása nem javasolt (lásd 4.5 pont).
Segédanyagok
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A Trizivir abakavirt, lamivudint és zidovudint tartalmaz, ezért minden, ezekre a hatóanyagokra külön-külön leírt kölcsönhatás a Trizivir alkalmazásakor is előfordulhat. Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az abakavir, lamivudin és a zidovudin között nincs klinikailag jelentős interakció.
Az abakavirt az UDP glükoronil-transzferáz (UGT) enzimek és az alkohol-dehidrogenáz metabolizálja. Az UGT induktorok vagy inhibitorok vagy alkohol-dehidrogenáz révén eliminálódó vegyületek együttes alkalmazása módosíthatja az abakavir expozícióját. A zidovudint elsősorban az UGT enzimek metabolizálják. Az UGT enzimek induktorainak vagy inhibitorainak együttes alkalmazása módosíthatja a zidovudin expozícióját A lamivudin vesén keresztül ürül. A lamivudin vizeletbe történő aktív renális szekréciója az organikus kation transzportereken (OCT) keresztül zajlik. A lamivudin OCT inhibitorokkal történő együttes alkalmazása megnövelheti a lamivudin expozícióját.
Az abakavir, a lamivudin és a zidovudin metabolizmusában nincs jelentős szerepe a citokróm P450 enzimeknek (pl. a CYP 3A4, a CYP 2C9 vagy a CYP 2D6), és nem is indukálják ezt az enzimrendszert. A lamivudin és a zidovudin nem gátolja a citokróm P450 enzimeket. Az abakavir csak korlátozott mértékben gátolja a CYP 3A4 által közvetített metabolizmust, és in vitro vizsgálatok alapján nem gátolja a CYP 2C9, illetve a CYP 2D6 enzimek aktivitását. In vitro vizsgálatok az abakavir citokróm P450 1A1 (CYP1A1) enzimre kifejtett gátló képességét mutatták. Ezért csekély a kölcsönhatások lehetősége proteázgátlókkal, nem nukleozidokkal és más, a főbb P450 enzimek által metabolizált gyógyszerekkel.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteken végeztek. Az alábbi felsorolás nem tekinthető teljesnek, de jól jellemzi a vizsgált gyógyszercsoportokat.
| Gyógyszerek terápiás területszerint | KölcsönhatásA változás geometriai átlaga(%)(Lehetséges mechanizmus) | Együttadásra vonatkozó ajánlás |
| ANTIRETROVIRALIS GYÓGYSZEREK | ||
| Didanozin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Adagmódosítás nem szükséges. |
| Didanozin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nemvégeztek. | |
| Didanozin/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Sztavudin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nemvégeztek. | Kombináció nem ajánlott. |
| Sztavudin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Sztavudin/zidovudin | A sztavudin és a zidovudin közötti HIV elleni aktivitásin vitro antagonizmusa mindkétgyógyszer hatásosságának csökkenését eredményezheti. | |
| FERTŐZÉS ELLENI GYÓGYSZEREK | ||
| Atovakon/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, klinikai jelentősége nem ismert. |
| Atovakon/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Atovakon/zidovudin (750 mg naponta kétszer étellel/200 mg napontaháromszor) | Zidovudin AUC ↑33% Atovakon AUC ↔ | |
| Klaritromicin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | A Trizivir-t és a klaritromicint legalább 2 óra eltéréssel kell adni |
| Klaritromicin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Klaritromicin/zidovudin (500 mg napontakétszer/100 mg 4 óránként) | Zidovudin AUC ↓12% | |
| Trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol)/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Nem szükséges a Trizivir adagját módosítani, kivéve, ha a betegnek vesekárosodása van (lásd 4.2 pont).Ha a ko-trimoxazollal történő egyidejű alkalmazás indokolt, akkor a betegeket klinikai megfigyelés alatt kell tartani. A Pneumocystis jirovecii pneumonia (PCP) és a toxoplasmosis kezelésében a nagy trimetoprim/szulfametoxazoladagokat nem vizsgálták és ezeket kerülni kell. |
| Trimethoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol)/lamivudin (160 mg/800 mg naponta egyszer 5 napig/300 mg egyszeri adag) | Lamivudin: AUC ↑40%Trimetoprim: AUC ↔Szulfametoxazol: AUC ↔(Organikus kation transzportergátlás) | |
| Trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol)/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Gyógyszerek terápiás területszerint | KölcsönhatásA változás geometriai átlaga(%)(Lehetséges mechanizmus) | Együttadásra vonatkozó ajánlás |
| GOMBAELLENES GYÓGYSZEREK | ||
| Flukonazol/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, klinikai jelentősége nem ismert. A zidovudin toxicitás jeleire figyelni kell (lásd 4.8 pont). |
| Flukonazol/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Flukonazol/zidovudin (400 mg naponta egyszer/200 mg napontaháromszor) | Zidovudin AUC ↑74%(UGT gátlás) | |
| ANTIMIKOBAKTERIÁLIS GYÓGYSZEREK | ||
| Rifampicin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.UGT indukció révén kissécsökkenhet az abakavir plazmakoncentrációja. | Nincs elegendő adat ahhoz, hogy dózismódosítási ajánlást lehessen tenni. |
| Rifampicin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Nincs elegendő adat ahhoz, hogy dózismódosítási ajánlást lehessen tenni. |
| Rifampicin/zidovudin (600 mg naponta egyszer/200 mg napontaháromszor) | Zidovudin AUC ↓48%(UGT indukció) | |
| ANTIKONVULZÍV GYÓGYSZEREK | ||
| Fenobarbitál/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.UGT indukció révén kissécsökkenhet az abakavir plazmakoncentrációja. | Nincs elegendő adat ahhoz, hogy dózismódosítási ajánlást lehessen tenni. |
| Fenobarbitál/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Fenobarbitál/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.UGT indukció révén kissé csökkenhet az zivovudin plazmakoncentrációja. | |
| Fenitoin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.UGT indukció révén kissé csökkenhet az abakavirplazmakoncentrációja. | Nincs elegendő adat ahhoz, hogy dózismódosítási ajánlást lehessen tenni.A fenitoin koncentrációkatfigyelni kell. |
| Fenitoin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Fenitoin/zidovudin | Fenitoin AUC ↑↓ | |
| Valproinsav/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, klinikaijelentősége nem ismert. A |
| Valproinsav/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Gyógyszerek terápiás területszerint | KölcsönhatásA változás geometriai átlaga(%)(Lehetséges mechanizmus) | Együttadásra vonatkozó ajánlás |
| Valproinsav/zidovudin(250 mg vagy 500 mg napontaháromszor/100 mg napontaháromszor) | Zidovudin AUC ↑80%(UGT gátlás) | zidovudin toxicitás jeleire figyelni kell (lásd 4.8 pont). |
| ANTIHISZTAMINOK (HISZTAMIN H2 RECEPTOR ANTAGONISTÁK) | ||
| Ranitidin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Adagmódosítás nem szükséges. |
| Ranitidin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.Klinikilag jelentős kölcsönhatás nem valószínű. A ranitidint csak részben eliminálja a renálisorganikus kation rendszer. | |
| Ranitidin/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Cimetidin/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Adagmódosítás nem szükséges. |
| Cimetidin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.Klinikilag jelentős kölcsönhatás nem valószínű. A cimetidint csak részben eliminálja a renálisorganikus kation rendszer. | |
| Cimetidin/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| CITOTOXIKUMOK | ||
| Kladribin/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.A lamivudin in vitro gátolja a kladribin intracelluláris foszforilációját, amely klinikai körülmények között történő együttadásuk esetén a kladribin hatásvesztésének esetleges kockázatához vezet. Egyes klinikai megfigyelések szintén alátámasztják a lamivudin és a kladribin esetlegeskölcsönhatását. | A lamivudin és a kladribin egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 pont). |
| OPIOIDOK | ||
| Metadon/abakavir(40-90 mg naponta egyszer14 napig/600 mg egyszeri adag, majd 600 mg naponta kétszer 14 napig) | Abakavir: AUC ↔Cmax ↓35%Metadon: CL/F ↑22% | Mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, klinikai jelentősége nem ismert. A zidovudin toxicitás jeleire figyelni kell (lásd 4.8 pont). |
| Metadon/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Gyógyszerek terápiás területszerint | KölcsönhatásA változás geometriai átlaga(%)(Lehetséges mechanizmus) | Együttadásra vonatkozó ajánlás |
| Metadon/zidovudin (30-90 mg napontaegyszer/200 mg 4 óránként) | Zidovudin AUC ↑43% Metadon AUC ↔ | A betegek többségénél nem valószínű, hogy a metadon adgját módosítani kell.Esetenként szükség lehet a metadon adagjának ismételtbeállítására. |
| RETINOIDOK | ||
| Retinoid vegyületek(pl. izotretinoin)/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.Interakció lehetséges, mert van közös eliminációs út azalkohol-dehidrogenáz révén. | Nincs elegendő adat ahhoz, hogy dózismódosítási ajánlást lehessen tenni. |
| Retinoid vegyületek(pl. izotretinoin)/lamivudin Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Retinoid vegyületek(pl. izotretinoin)/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| URICOSURIÁS SZEREK | ||
| Probenecid/abakavir | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | Mivel korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, klinikai jelentősége nem ismert. A zidovudin toxicitás jeleire figyelni kell (lásd 4.8 pont). |
| Probenecid/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Probenecid/zidovudin (500 mg naponta négyszer/2 mg/kg napontaháromszor) | Zidovudin AUC ↑106%(UGT gátlás) | |
| EGYÉB GYÓGYSZEREK | ||
| Etanol/abakavir(0,7 g/kg egyszeri adag/600 mg egyszeri adag) | Abakavir: AUC ↑41% Etanol: AUC ↔(Gátolja azalkohol-dehidrogenázt ) | Adagmódosítás nem szükséges. |
| Etanol/lamivudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Etanol/zidovudin | Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. | |
| Szorbit oldat (3,2 g, 10,2 g,13,4 g)/lamivudin | 300 mg lamivudin belsőlegesoldat egyszeri adagLamivudin:AUC ↓ 14%, 32%, 36%Cmax ↓ 28%, 52%, 55% | Amikor csak lehetséges, elkerülendő a Combivir hosszabb időtartamú egyidejű alkalmazása szorbitot vagy egyéb, ozmotikus hatású polialkoholt vagy monoszacharid cukoralkoholt tartalmazó gyógyszerekkel (pl. xilit, mannit, laktit, maltit).Amennyiben a hosszabb ideig tartó egyidejű alkalmazás nem kerülhető el, mérlegelendő a HIV-1 vírusterhelés gyakoribbmonitorozása. |
| Gyógyszerek terápiás területszerint | KölcsönhatásA változás geometriai átlaga(%)(Lehetséges mechanizmus) | Együttadásra vonatkozó ajánlás |
| Riociguat/abakavir | Riociguat ↑In vitro az abakavir gátolja a CYP1A1-et. A korábban egészséges vizsgálati alanyoknál észlelt riociguat AUC(0-∞) értékekhez képest a riociguat egyszeri adagjának (0,5 mg)abakavir/dolutegravir/lamivudinkombinációt(600 mg/50 mg/300 mg naponta egyszer) szedő HIV-betegeknek történő egyidejű beadása hozzávetőleg háromszor magasabb riociguat AUC(0-∞)értéket eredményezett. | Szükség lehet a riociguat adagjának csökkentésére. Figyelembe kell venni a riociguat alkalmazási előírásában szereplő dózisajánlásokat. |
Rövidítések: ↑ = növekedés; ↓ = csökkenés; ↔ = nincs jelentős változás; AUC = koncentráció vs idő görbe alatti terület; Cmax = a megfigyelt legnagyobb koncentráció; CL/F = látszólagos orális clearance.
Az anaemia ribavirinnek tulajdonítható exacerbációját jelentették, amikor a zidovudin a HIV kezelési rezsim részét képezte, bár a hatás pontos mechanizmusa még tisztázásra vár. Az anaemia kialakulásának fokozott veszélye miatt a ribavirin és a zidovudin egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Fontolóra kell venni a zidovudin helyettesítését a már beállított kombinált antiretrovirális kezelésben. Különösen fontos ez abban az esetben, ha a beteg kórtörténetében zidovudin indukálta anaemia szerepel.
A potenciálisan vesetoxikus vagy myelosuppressiv gyógyszerekkel (például szisztémás pentamidin, dapszon, pirimetamin, ko-trimoxazol, amfotericin, flucitozin, ganciklovir, interferon, vinkrisztin, vinblasztin és doxorubicin) való együttadás, különösen akut kezelés esetén, szintén fokozhatja a zidovudin mellékhatások kialakulásának a kockázatát (lásd 4.8 pont). Ha a Trizivir-t és ezek közül a gyógyszerek közül bármelyiket egyidejűleg kell alkalmazni, a veseműködést és a hematológiai paramétereket különösen gondosan kell ellenőrizni, és szükség esetén egyik vagy másik gyógyszer adagját csökkenteni kell.
A klinikai vizsgálatokból származó korlátozott mennyiségű adat nem utal arra, hogy jelentősen növekedne a zidovudin mellékhatások előfordulásának kockázata ko-trimoxazollal (lásd fentebb a lamivudin és a ko-trimoxazol közötti kölcsönhatásra vonatkozó információt), pentamidin aeroszollal, pirimetaminnal és aciklovirral profilaktikus dózisokban történő együttadáskor.
Terhesség
Általános szabályként, amikor terhes nők HIV-fertőzésének kezelésére és ezzel együtt a HIV újszülöttre történő vertikális transzmissziója kockázatának csökkentésére antiretrovirális gyógyszerek alkalmazásáról döntenek, figyelembe kell venni az állatkísérletes adatokat és a terhes nőkkel kapcsolatos klinikai tapasztalatokat is. A Trizivir terhesség alatt történő alkalmazását illetően nem áll rendelkezésre információ. Az önálló abakavir, lamivudin és zidovudin hatóanyagokat kombinációban szedő terhes nőkről rendelkezésre álló közepes mennyiségű adat nem utal malformációt okozó toxicitásra (több mint 300, az első trimeszterben történt expozíció utáni terhességi kimenetel). A
lamivudint vagy zidovudint szedő terhes nőkről rendelkezésre álló nagy mennyiségű adat nem utal malformációt okozó toxicitásra (több mint 3000, az első trimeszterben történt expozíció utáni terhességi kimenetel, melyből több mint 2000 kimenetel lamivudin és zidovudin expozícióval egyaránt kapcsolatos volt). Az abakavir esetében közepes mennyiségű adat (több mint 600, az első trimeszterben történt expozíció utáni terhességi kimenetel) nem utalt malformációt okozó toxicitásra. Az említett nagy mennyiségű adatra való tekintettel a malformációs kockázat embernél nem valószínű.
A Trizivir hatóanyagai gátolhatják a sejt DNS replikációját, a zidovudin egy állatkísérletben transzplacentálisan karcinogénnek bizonyult, és az abakavir állatkísérletekben transzplacentáris karcinogén hatást mutatott (lásd 5.3 pont). Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége nem ismert.
Egyidejűleg hepatitisszel is fertőzött betegeknél, akiket lamivudin-tartalmú gyógyszerekkel, például Trizivir-rel, kezelnek, és akik ezt követően teherbe esnek, gondolni kell a hepatitis kiújulásának lehetőségére, amikor a lamivudin-kezelést leállítják.
Mitokondriális diszfunkció
A nukleozid- és nukleotid-analógok in vitro és in vivo bizonyítottan különböző mértékű mitokondriális károsodást okoznak. Beszámoltak mitokondriális diszfunkcióról olyan HIV-negatív csecsemőknél, akik in utero és/vagy születés után nukleozid-analóg expozíciónak voltak kitéve (lásd 4.4 pont).
Szoptatás
Az abakavir és metabolitjai kiválasztódnak a szoptató patkányok tejébe. Az abakavir az emberi anyatejbe szintén kiválasztódik.
Több mint 200, HIV-fertőzés miatt kezelt anya/gyermek pár vizsgálata alapján a lamivudin szérumkoncentrációja a HIV miatt kezelt anyák szoptatott csecsemőiben nagyon alacsony (az anyai szérumkoncentráció kevesebb mint 4%-a), és folyamatosan csökken, így amikor a csecsemők elérik a 24 hetes kort, már nem kimutatható. Nem állnak rendelkezésre adatok az abakavir három hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében történő biztonságos alkalmazásáról.
Egyszeri 200 mg zidovudin adag HIV-fertőzött nőknek történő beadása után a zidovudin átlagkoncentrációja hasonló volt az emberi anyatejben és a szérumban.
A HIV-fertőzés átvitelének elkerülése érdekében ajánlott, hogy a HIV-fertőzött nők ne szoptassák csecsemőjüket.
Termékenység
Állatokon végzett vizsgálatokban sem az abakavir, sem a lamivudin sem a zidovudin nem befolyásolta a termékenységet (lásd 5.3 pont). Férfiakban a zidovudin nem befolyásolta a spermiumok számát, morfológiáját és motilitását.
A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre kifejtett hatásokra vonatkozóan nem végeztek vizsgálatokat. A gépjárművezetésre vagy gépkezelésre való alkalmasság megítélésekor azonban figyelembe kell venni a beteg egészségi állapotát és a Trizivir lehetséges mellékhatásait.
A biztonságossági profil összefoglalása
A HIV-betegség kezelése során az abakavir, a lamivudin és a zidovudin külön-külön vagy kombinációban történő alkalmazása során egyaránt előfordultak nemkívánatos reakciók. Mivel a
Trizivir abakavirt, lamivudint és zidovudint tartalmaz, ezért az ezen vegyületeknél leírt nemkívánatos reakciók előfordulhatnak a Trizivir esetében is.
Az egyes hatóanyagokkal kapcsolatban jelentett mellékhatások táblázatos felsorolása
Az abakavirral, lamivudinnal és zidovudinnal tapasztalt nemkívánatos reakciókat az 1. táblázat tartalmazza. Ezek szervrendszerenként, szervenként és abszolút gyakoriság szerint vannak csoportosítva. A gyakoriság osztályozása a következő: nagyon gyakori (>1/10), gyakori (>1//100 – <1/10), nem gyakori (>1/1000 – <1/100), ritka (>1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000). Ezen tünetek jelentkezésekor óvatosan kell eljárni a túlérzékenységi reakció lehetőségének kizárása érdekében.
1. táblázat: A Trizivir egyes hatóanyagaival tapasztalt nemkívánatos reakciók
| Abakavir | Lamivudin | Zidovudin |
| FONTOS: Az abakavir túlérzékenységgel kapcsolatos információkat lásd lejjebb az Egyes,kiválasztott mellékhatások leírása - Abakavirral szembeni túlérzékenység részben. | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Nem gyakori: neutropenia, anaemia (mindkettő esetenként súlyos), thrombocytopenia Nagyon ritka: tiszta vörösvértest aplasia | Gyakori: anaemia, neutropeniaés leukopeniaNem gyakori: thrombocytopenia és pancytopenia csontvelő hypoplasiávalRitka: tiszta vörösvértestaplasiaNagyon ritka: aplastikus anaemia | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Gyakori: túlérzékenység | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | ||
| Gyakori: anorexiaNagyon ritka: tejsavas acidosis | Nagyon ritka: tejsavas acidosis | Ritka: anorexia, tejsavas acidosis hypoxaemia nélkül. |
| Pszichiátriai kórképek | ||
| Ritka: szorongás, depresszió | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Gyakori: fejfájás | Gyakori: fejfájás, álmatlanság Nagyon ritka: perifériás neuropathia (paraesthesia) | Nagyon gyakori: fejfájás Gyakori: szédülés Ritka: álmatlanság,paraesthesia, aluszékonyság, a mentális képességek elvesztése, convulsiók |
| Abakavir | Lamivudin | Zidovudin |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||
| Ritka: cardiomyopathia | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | ||
| Gyakori: köhögés, orrtünetek | Nem gyakori: dyspnoeRitka: köhögés | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Gyakori: hányinger, hányás, hasmenésRitka: pancreatitis | Gyakori: hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés Ritka: a szérum amilázszint emelkedése, pancreatitis | Nagyon gyakori: hányinger Gyakori: hányás, hasi fájdalom és hasmenésNem gyakori: flatulentia Ritka: a szájnyálkahártya pigmentációja, ízérzésizavarok, dyspepsia, pancreatitis |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetei | ||
| Nem gyakori: a májenzimek (GOT, GTP) szintjének átmeneti emelkedéseRitka: hepatitis | Gyakori: a májenzimek és a bilirubin szintjének emelkedése a vérbenRitka: májbetegségek, mint súlyos hepatomegalia steatosissal | |
| A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei | ||
| Gyakori: kiütés (szisztémás tünetek nélkül)Nagyon ritka: erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma és toxikus epidermális necrolysis | Gyakori: kiütés, alopecia | Nem gyakori: kiütés és pruritus Ritka: a köröm és a bőr pigmentációja, urticaria, izzadás |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | ||
| Gyakori: arthralgia, izomrendellenességek Ritka: rhabdomyolysis | Gyakori: myalgiaNem gyakori: myopathia | |
| Vese-és húgyúti betegségek és tünetek | ||
| Ritka: gyakori vizeletürítés | ||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | ||
| Ritka: gynaecomastia | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||
| Abakavir | Lamivudin | Zidovudin |
| Gyakori: láz, letargia, fáradtság | Gyakori: fáradtság, rossz közérzet, láz | Gyakori: rossz közérzet Nem gyakori: láz, általános fájdalom és astheniaRitka: hidegrázás, mellkasi fájdalom, influenzaszerű tünetek |
Az alábbi táblázatban felsorolt reakciók közül számos (hányinger, hányás, hasmenés, láz, levertség, bőrkiütés) gyakran előfordul abakavirra túlérzékeny betegeknél. Ezért azokat a betegeket, akiknél ezen tünetek bármelyike jelentkezik, gondosan meg kell figyelni a túlérzékenységi reakció szempontjából (lásd 4.4 pont). Nagyon ritkán erythema multiformet, Stevens-Johnson-szindrómát vagy toxicus epidermalis necrolysist jelentettek olyan esetekben, amikor az abakavir túlérzékenység nem volt kizárható. Ilyenkor az abakavir-tartalmú gyógyszer adását véglegesen le kell állítani.
Egyes, kiválasztott mellékhatások leírása
Abakavirral szembeni túlérzékenység
A túlérzékenységi reakció okozta jelek és tünetek az alábbiakban kerülnek felsorolásra. Ezeket a klinikai vizsgálatok vagy a forgalomba hozatalt követő felmérések során észlelték. Azok a tünetek, amelyek a túlérzékenységi reakciókat jelző betegek legalább 10%-ánál jelentkeztek, félkövér betűkkel kerültek szedésre.
Majdnem minden betegnek, akinél kialakulnak a túlérzékenységi reakciók, láza és/vagy bőrkiütése van (általában maculo-papularis vagy urticaria) a tünetegyüttes részeként, bár a reakciók előfordultak kiütés és láz nélkül is. További főbb tünetek közé tartoznak a gastrointestinalis, légzőszervi vagy általános tünetek, mint a levertség és a rossz közérzet.
Bőr Bőrkiütés (általában maculo-papularis vagy urticaria).
Emésztőrendszer Hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, a
szájnyálkahártya kifekélyesedése.
Légzőrendszer Dyspnoe, köhögés, torokfájás, felnőttkori respiratiós distress szindróma, légzési elégtelenség.
Egyéb Láz, levertség, rossz közérzet, oedema, lymphadenopathia, hypotensio, conjunctivitis, anaphylaxia.
Neurológiai/Pszichiátriai Fejfájás, paraesthesia.
Hematológiai Lymphopenia.
Máj/hasnyálmirigy Májfunkciós értékek emelkedése, hepatitis, májelégtelenség.
Vázizom- és csontrendszeri Myalgia, ritkán myolysis, arthralgia, kreatin-foszfokinázszint
emelkedés.
Urológia Kreatininszint emelkedése, veseelégtelenség.
A túlérzékenységi reakcióval kapcsolatos tünetek a kezelés folytatásával rosszabbodnak, és életveszélyessé is válhatnak, illetve néhány esetben halálhoz vezettek.
Az abakavir-kezelés abakavir okozta túlérzékenységi reakciót követő újraindítása a tünetek gyors,
órákon belüli visszatérésével jár. A túlérzékenységi reakció recidívája rendszerint súlyosabb, mint az
első megjelenés volt, és életet veszélyeztető hypotonia, valamint halálozás is bekövetkezhet. Az abakavir-kezelés újraindítása után hasonló reakciók ritkán előfordultak olyan betegeknél is, akiknél a túlérzékenységnek csak egy fő tünete (lásd feljebb) jelentkezett az abakavir leállítása előtt, és nagyon ritkán olyan betegeknél is kialakultak, akiknél a kezelést úgy indították újra, hogy korábban nem voltak túlérzékenységi tüneteik (vagyis előzetesen abakavir-toleránsnak tekintett betegeknél).
A zidovudinnal kapcsolatos hematológiai nemkívánatos reakciók
Anaemia, neutropenia és leukopenia gyakrabban fordultak elő a nagyobb zidovudin adagokat
(1200-1500 mg/nap) kapó betegekben, valamint előrehaladott HIV-betegség esetén különösen azoknál, akiknél a kezelést megelőzően csontvelő elégtelenség állt fenn és a CD4 sejtszámuk 100/mm3 alatt volt. Ilyenkor szükségessé válhat az adag csökkentése vagy a terápia leállítása (lásd 4.4 pont). Az anaemia transzfúziót tehet szükségessé.
A neutropenia azokban a betegekben is gyakrabban fordult elő, akiknek a zidovudin kezelés megkezdésekor alacsony volt a neutrophilsejtszáma, a hemoglobin szintje és szérum B12-szintje.
Tejsavas acidosis
A zidovudin alkalmazása során leírtak tejsavas acidózist, amely esetenként fatális kimenetelű volt, és amelyhez általában súlyos hepatomegalia és májsteatosis társult (lásd 4.4 pont).
Lipoatrophia
A zidovudin-kezelés összefüggést mutat a szubkután zsírréteg csökkenésével, amely legkifejezettebb az arcon, a végtagokon és a farpofákon. A Trizivir-t kapó betegeket gyakran meg kell vizsgálni és rá kell kérdezni a lipoatrophia jeleire vonatkozóan. Kialakulásának észlelésekor a Trizivir-kezelés nem folytatható tovább (lásd 4.4 pont).
Anyagcsere-paraméterek
Antiretrovirális terápia során a testtömeg és a vérlipid- és vércukorszint megemelkedhet (lásd
4.4 pont).
Immunreaktivációs szindróma
Súlyos immunhiányban szenvedő HIV-fertőzött betegekben a kombinált antiretrovirális terápia (CART) megkezdésekor a tünetmentes vagy reziduális opportunista fertőzésekkel szemben gyulladásos reakció léphet fel. Autoimmun betegségek (pl. Basedow-kór és autoimmun hepatitis) előfordulását szintén jelentették, azonban a jelentések szerint a kialakulás időpontja változó, és ezek az események akár több hónappal a kezelés megkezdése után is előfordulhatnak (lásd 4.4 pont).
Osteonecrosis
Osteonecrosisos esetekről számoltak be, különösen az általánosan ismert rizikófaktorú betegek, az előrehaladott HIV-betegségben szenvedők és a hosszútávú kombinált antiretrovirális terápiában (CART) részesült betegek esetében. Ennek gyakorisága nem ismert (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A Trizivir túladagolásával kapcsolatban kevés a tapasztalat áll rendelkezésre. A felsorolt mellékhatásokon kívül nem mutattak ki specifikus tüneteket az bakavir, a zidovudin vagy a lamivudin akut túladagolását követően.
Ha túladagolás történik, a beteget meg kell figyelni, hogy jelentkeznek-e a toxicitás tünetei (lásd
4.8 pont), és szükség esetén a standard szupportív kezelést kell alkalmazni. Mivel a lamivudin
dializálható, a túladagolás kezelése során folyamatos hemodialízist lehet alkalmazni, bár erre vonatkozóan még nem végeztek vizsgálatokat. A hemo- és a peritoneális dialízis a zidovudin eliminációját csak korlátozott mértékben, a glukuronid metabolit eliminációját pedig jelentősen befolyásolja. Nem ismeretes, hogy az abakavir eltávolítható-e peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel.
Farmakológiai tulajdonságok - TRIZIVIR
Farmakoterápiás csoport
Szisztémás vírusellenes szerek. Vírusellenes szerek HIV-fertőzések kezelésére, kombinációk, ATC
kód: J05AR04.
Hatásmechanizmus
Az abakavir, a lamivudin és a zidovudin mind NRTI-k, a HIV-1 és a HIV-2 hatékony és szelektív inhibitorai. Mindhárom gyógyszert intracelluláris kinázok sora metabolizálja a megfelelő
5’-trifoszfáttá (TP). A lamivudin-TP, a karbovir-TP (az abakavir aktív trifoszfát formája) és a zidovudin-TP a HIV reverz-transzkriptáz (RT) szubsztrátjai és kompetitív inhibitorai. Fő antivirális hatásukat azonban a monofoszfát formának a vírusDNS láncába történő beépülésével fejtik ki, lezárva ezáltal a DNS láncot. Az abakavir-, a lamivudin- és a zidovudin-trifoszfátok lényegesen kisebb affinitást mutatnak a gazdasejt DNS-polimerázaihoz.
Nem észleltek antagonista hatást in vitro a lamivudin és más antiretrovirális gyógyszer között (a vizsgált gyógyszerek: abakavir, didanozin és nevirapin). Nem észleltek antagonista hatást in vitro a zidovudin és más antiretrovirális gyógyszer között (a vizsgált gyógyszerek: didanozin és alfa-interferon). Az abakavir sejtkultúrában kifejtett antivirális aktivitását nem antagonizálta, amikor a nukleozid reverz transzkriptáz inhibitor (NRTI) didanozinnal, emtricitabinnal, sztavudinnal vagy tenofovirral, a nem-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitor (NNRTI) nevirapinnal vagy a proteáz-inhibitor (PI) amprenavirral kombinálták.
In vitro rezisztencia
A HIV-1 lamivudinnal szembeni rezisztencia kialakulásakor egy M184I, vagy még gyakrabban egy
M184V aminosavcsere történik a virális RT aktív helyének közelében.
Abakavir-rezisztens HIV-1 izolátumokat szelektáltak in vitro, és ezek az RT kodon-régiók specifikus genotípus változásaival (M184V, K65R, L74V és Y115F kodonok) hozhatók kapcsolatba. Az abakavirral szembeni vírus-rezisztencia viszonylag lassan alakul ki in vitro, és többszörös mutáció szükséges a vad típusú vírussal szembeni EC50-érték klinikailag jelentős emelkedéséhez.
In vivo rezisztencia (kezelésben még nem részesült betegek)
Az M184I vagy M184V variánsok a lamivudin tartalmú antiretrovirális kezelésben részesülő HIV-1 fertőzött betegekben alakulnak ki. A legtöbb olyan betegből nyert izolátumokban, akik a kezelés részeként abakavirt is kaptak egy Combivir-rel (lamivudin és zidovudin fix dózisú kombinációja) végzett pivotális klinikai vizsgálatban, és kezelésük virológiailag sikertelen volt, vagy nem találtak az NRTI-kezeléssel összefüggő változást a kiindulási értékekhez képest (15%), vagy csak M184V vagy M184I szelektálódott ki (78%). Az M184V vagy M184I szelekciója általában gyakori volt (85%), míg az L74V, a K65R és az Y115F esetében nem észleltek szelekciót (lásd a táblázatot). A zidovudin (ZDV) hatására kiszelektálódó timidin-analóg mutációk (TAM-ok) ugyancsak megjelentek (8%).
| Kezelés | Abakavir + Combivir |
| Betegek száma | 282 |
| Virológiai sikertelenségek száma | 43 |
| On-therapy genotípusok száma | 40 (100%) |
| K65R | 0 |
| L74V | 0 |
| Y115F | 0 |
| M184V/I | 34 (85%) |
| TAM-ok1 | 3 (8%) |
1 Azon egyének száma, akiknél a TAM-ok száma ≥ 1.
TAM-ok szelektálódhatnak ki, amikor timidin-analógokat társítanak abakavirral. Hat klinikai vizsgálat meta-analízise során az abakavirt zidovudin nélkül tartalmazó kezelési rendek esetén TAM nem szelektálódott ki (0/127), de abakavirt és a timidin-analóg zidovudint tartalmazó kezelések estén észleltek szelekciót (22/86, 26%). Továbbá, az L74V és K65R szelekció csökkent, ha egyidejűleg ZDV-t is adtak (K65R: ZDV nélkül: 13/127, 10%; ZDV-vel: 1/86, 1%; L74V: ZDV nélkül: 51/127, 40%; ZDV-vel: 2/86, 2%).
In vivo rezisztencia (kezelésben már részesült betegek)
Az M184I vagy M184V variánsok a lamivudin tartalmú antiretrovirális kezelésben részesülő HIV-1 fertőzött betegekben alakulnak ki, és nagyfokú lamivudin-rezisztenciát okoznak. Az in vitro adatok felvetik annak a lehetőségét, hogy a lamivudin adagolásának folytatása az antiretrovirális kezelés keretében az M184V kialakulása ellenére, residualis antiretrovirális aktivitást eredményezhet (valószínűleg a vírusok állapotának áromlása következtében). Ezeknek a felismeréseknek a klinikai jelentőségét még nem állapították meg. Valójában igen korlátozott mennyiségű klinikai adat áll rendelkezésre, és eleve kizárják a megbízható következtetések levonását ebben a vonatkozásban.
Mindenesetre, a lamivudin továbbadásával szemben mindig előnyben kell részesíteni a kezelés megindítását egy megfelelő NRTI-vel. Következésképpen az M184V mutáció megjelenése ellenére a lamivudin adagolásának folytatása csak abban az esetben mérlegelhető, ha más hatékony NRTI nem áll rendelkezésre. Hasonlóképpen, TAM-ok jelenléte ZDV-rezisztencia kialakulásához vezet.
Klinikailag jelentős mértékben csökkent abakavir-érzékenységet mutattak ki olyan nem kontrollált vírusreplikációjú betegek klinikai izolátumaiban, akiket korábban más nukleozid-gátlókkal kezeltek, és akik ezekre rezisztensek voltak. Öt klinikai vizsgálat meta-analízise során, amelyekben az abakavirt a kezelés hatékonyságának növelése érdekében adták, 166 egyénből 123-nál (74%) volt M184V/I,
50-nél (30%) T215Y/F, 45-nél (27%) M41L, 30-nál (18%) K70R és 25-nél (15%) D67N. K65R-et
nem találtak, és az L74V és az Y115F nem volt gyakori (≤ 3%). A genotípusra vonatkozó prediktív érték logisztikai regressziós modellezése (a kiindulási HIV-1 RNS [vRNS], CD4+ sejtszám, a korábbi antiretrovirális kezelések száma és időtartama szerint korrigálva) során azt találták, hogy 3 vagy több NRTI-rezisztenciával kapcsolatos mutáció jelenlétéhez csökkent válasz társul a 4. héten (p = 0,015) vagy 4 vagy több mutáció megjelenése átlagosan a 24. héten (p ≤ 0,012). Ezen túlmenően, a
69 beékelődő komplex vagy a Q151M mutáció, amelyek általában a A62V, V75I, F77L and F116Y mutációkkal kombinációban vannak jelen, nagyfokú abakavir-rezisztenciát okoznak.
| Kiindulási reverz transzkriptáz mutáció | 4. hét(n = 166) | ||
| n | Átlagos változás vRNS(log10 c/mL) | A < 400 kópia/mLvRNSszázaléka | |
| Nincs | 15 | -0,96 | 40% |
| Csak M184V | 75 | -0,74 | 64% |
| Bármilyen NRTI mutáció | 82 | -0,72 | 65% |
| Bármilyen két NRTI-velkapcsolatos mutáció | 22 | -0,82 | 32% |
| Bármilyen háromNRTI-vel kapcsolatosmutáció | 19 | -0,30 | 5% |
| Négy vagy több NRTI-vel kapcsolatos mutáció | 28 | -0,07 | 11% |
Fenotípusos rezisztencia és keresztrezisztencia
Az abakavirral szembeni fenotípusos rezisztencia kialakulásához M184V szükséges, legalább egy másik abakavirral szelektált mutációval együtt, vagy M184V többféle TAM-mal. Az M184V vagy M184I mutációkkal összefüggő fenotípusos keresztrezisztencia más NRTI-kkel szemben korlátozott mértékű. A zidovudin, a didanozin, a sztavudin és a tenofovir megtartja antivirális aktivitását az ilyen HIV-1 variánsokkal szemben. Az M184V jelenléte K65R-rel együtt, növeli az abakavir, a tenofovir, a didanozid és a lamivudin közötti keresztrezisztenciát, továbbá az M184V jelenléte L74V-vel együtt, növeli az abakavir, a didanozid és a lamivudin közötti a keresztrezisztenciát. Az M184V jelenléte Y115F-fel együtt, növeli az abakavir és a lamivudin közötti a keresztrezisztenciát. Az abakavir megfelelő alkalmazásához útmutatást adhatnak a jelenleg ajánlott rezisztencia-algoritmusok.
Keresztrezisztencia az abakavir, a lamivudin vagy a zidovudin és más csoportba tartozó antiretrovirális szerek, pl. PI-k vagy NRTI-k között nem valószínű.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az abakavir, lamivudin és zidovudin kombinációját az indinavir, lamivudin és zidovudin kombinációjával egy antiretrovirális kezelést még nem kapott betegeken (antiretrovirális kezelés naiv betegeken) végzett randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban hasonlították össze.
Tekintettel az idő előtti megszakítások magas arányára (a betegek 42%-a hagyta abba a randomizált kezelést a 48. hétre), nem lehet egyértelmű következtetést levonni a két kezelés terápiás egyenértékűségére vonatkozóan a 48. héten. Bár az abakavirt és indinavirt tartalmazó kezelésben részesülő csoportok között hasonló antivirális hatást figyeltek meg azon betegek aránya alapján, akiknél a plazma vírusterhelése a kimutathatósági határ alatt volt (≤ 400 kópia/ml; az intention to treat [ITT] analízis alapján ez az arány 47% versus 49%, míg az as treated [AT] analízisben 86% versus 94% az abakavir és az indinavir kombinációk esetében, ebben a sorrendben), az indinavir kombináció kedvezőbb eredményeket mutatott, különösen a betegek azon alcsoportjában, akiknél magas volt a vírusterhelés (> 100 000 kópia/ml a vizsgálat kezdetén; ITT analízis alapján 46%versus 55%; AT analízis alapján 84%versus 93% az abakavir, illetve az indinavir esetében, ebben a sorrendben).
Az ACTG5095 egy randomizált (1:1:1), kettős-vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat volt,
amelyben 1147, antiretrovirális kezelésben még nem részesült HIV-fertőzött felnőtt bevonásával
3 terápiát hasonlítottak össze: zidovudin (ZDV), lamivudin (3TC), abakavir (ABC), efavirenz (EFV) vs. ZDV/3TC/EFV vs. ZDV/3TC/ABC. Átlagosan 32 heti követés után a három nukleoziddal végzett hármas kezelés (ZDV/3TC/ABC) virológiailag kevésbé volt sikeres, mint a két másik kezelési kar, függetlenül a kiindulási vírusterheléstől (< vagy > 100 000 kópia/ml), amennyiben a ZDV/3TC/ABC karon a kezeltek 26%-ánál, a ZDV/3TC/EFV karon 16%-ánál, a 4 gyógyszeres karon pedig 13%-ánál volt virológiailag sikertelen a kezelés (HIV RNS > 200 kópia/ml). A 48. héten azon betegek aránya, akiknél a HIV RNS 50 kópia/ml alatt volt, sorrendben 63%, 80%, ill. 86% volt a ZDV/3TC/ABC, a ZDV/3TC/EFV, ill. a ZDV/3TC/ABC/EFV karon. A vizsgálat Data Safety Monitoring Board-ja ekkor leállította a ZDV/3TC/ABC kart, tekintettel a virológiailag sikertelenül kezeltek nagyobb arányára. A másik két karon vak elrendezésben folytatták a kezelést. 144 hetes átlagos követés után a ZDV/3TC/ABC/EFV karon a kezeltek 25%-ánál és a ZDV/3TC/EFV karon 26%-uknál ítélték
virológiailag sikertelennek a kezelést. A két kar között nem volt jelentős különbség az első virológiai kudarcig eltelt idő tekintetében (p = 0,73, log-rank teszt). Ebben a vizsgálatban az ABC hozzáadása a ZDV/3TC/EFV kezeléshez nem növelte jelentősen a hatékonyságot.
| ZDV/3TC/ABC | ZDV/3TC/EFV | ZDV/3TC/ABC/EFV | ||
| Virológiai kudarc(HIV RNS> 200 kópia/ml) | 32 hét | 26% | 16% | 13% |
| 144 hét | - | 26 % | 25 % | |
| Virológiai siker (48 hétHIV RNS< 50 kópia/ml) | 63% | 80% | 86% | |
Egy folyamatban levő, kis betegszámú, nyílt, pilot klinikai vizsgálatban, amelyben antiretrovirális kezelésben még nem részesült betegeket kezeltek az abakavir, lamivudin, zidovudin és efavirenz kombinációval, azon betegek aránya, akikben a 48. héten a plazma vírusterhelése a kimutathatósági határ alá csökkent (< 400 kópia/ml), közel 90% volt, és a betegek 80%-ánál ez az érték < 50 kópia/ml volt 24 hetes kezelést követően.
Régóta, többszörös antiretrovirális kombinációkkal kezelt („heavily” pre-treated), más terápiákkal eredménytelenül kezelt betegek, vagy előrehaladott betegség (CD4 sejtszám < 50 sejt/mm3) esetén a Trizivir alkalmazásáról jelenleg nem állnak rendelkezésünkre adatok.
Régóta, többszörös antiretrovirális kombinációkkal kezelt („heavily” pre-treated) betegeknél ezen hármas nukleozid kombináció alkalmazásának előnye függ az előző kezelésben használt hatóanyagoktól és a kezelés időtartamától, mert ez kiszelektálhatta az abakavirra, vagy lamivudinra vagy zidovudinra keresztrezisztens HIV-1 variánsokat.
A Trizivir NRTI-kkel vagy PI-kkel való kombinációjának hatékonyságára és biztonságosságára vonatkozóan ezidáig nem áll rendelkezésre elég adat.
Felszívódás
Az abakavir, a lamivudin és a zidovudin orális bevételt követően gyorsan és jól felszívódik a gastrointestinalis traktusból. A per os abakavir, lamivudin és zidovudin abszolút biohasznosulása felnőtteknél kb. 83%, 80-85%, illetve 60-70% a fenti sorrendben.
Egy HIV-1-fertőzött betegeken végzett farmakokinetikai vizsgálatban az abakavir, lamivudin és zidovudin farmakokinetikai paraméterei egyensúlyi állapotban hasonlóak voltak Trizivir tabletta, illetve lamivudint és zidovudint tartalmazó kombinációs tabletta és abakavir tabletta alkalmazása után. Az egészséges önkénteseken végzett Trizivir bioegyenértékűségi vizsgálatban szintén azonos értékeket mértek.
Egy bioegyenértékűségi vizsgálatban a Trizivir-t az együtt bevett, 300 mg abakavirt, 150 mg lamivudint és 300 mg zidovudint tartalmazó tablettákkal hasonlították össze. Vizsgálták azt is, hogy a táplálkozás hogyan befolyásolja az felszívódás sebességét és mértékét. Az AUC0-∞-, és Cmax-értékek alapján a Trizivir és a külön tablettákban bevett 300 mg abakavir, 150 mg lamivudin és 300 mg zidovudin bioegyenértékűnek bizonyult. A táplálék csökkentette a Trizivir felszívódásának sebességét (a Cmax kismértékben csökkent (átlagosan 18-32%) és a tmax növekedett (kb. 1 óra)), de a felszívódás mértéke (AUC0-∞) nem csökkent. A változásoknak nincs klinikai jelentősége, a Trizivir bevételével kapcsolatban táplálkozási megszorítások nem szükségesek.
Terápiás adagok esetén (egy Trizivir tabletta naponta kétszer) a betegekben az abakavir, a lamivudin és a zidovudin steady state Cmax középértéke (CV) 3,49 µg/ml (45%), 1,33 µg/ml (33%), ill.
1,56 µg/ml (83%) volt. A megfelelő Cmin-értéket nem tudták megállapítani az abakavir esetében, míg
az 0,14 µg/ml (70%) volt a lamivudinra és 0,01 µg/ml (64%) a zidovudinra. Az abakavir, a lamivudin és a zidovudin AUC középértéke (CV) egy 12 órás dózis intervallumban 6,39 µg×óra/ml (31%),
5,73 µg.óra/ml (31%), illetve 1,50 µg×óra/ml (47%) volt.
Zidovudin és lamivudin együttadásakor a zidovudin Cmax-értéke mérsékelten emelkedett (28%), teljes expozíciója (AUC) azonban nem változott szignifikánsan. A zidovudin nem befolyásolja a lamivudin farmakokinetikáját. Az abakavir hatással van a zidovudinra (20%-kal csökkentette a Cmax értékét) és a lamivudinra (35%-kal a csökkentette Cmax értékét).
Eloszlás
Intravénás adagolás után az abakavir, lamivudin és zidovudin átlagos megoszlási térfogata 0,8; 1,3; illetve 1,6 l/kg, a fenti sorrendben. A lamivudin farmakokinetikája a terápiás dózistartományban lineáris, a plazmafehérjékhez korlátozott mértékben kötődik, elsősorban az albuminhoz (< 36% szérum albumin in vitro). A zidovudin kötődése plazmafehérjékhez 34%-38%. A plazmafehérje kötődésre vonatkozó in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy az abakavir terápiás koncentrációkban csak kis-közepes mértékben (kb. 49%) kötődik az emberi plazmafehérjékhez. Ebből arra lehet következtetni, hogy kicsi a valószínűsége a plazmafehérjékről történő leszorításon alapuló gyógyszerkölcsönhatásoknak.
A Trizivir esetében nincs valószínűsége a kötőhelyekről történő leszorításon alapuló gyógyszerkölcsönhatásoknak.
Az adatok szerint az abakavir, a lamivudin és a zidovudin penetrál a központi idegrendszerbe és bejut a cerebrospinalis folyadékba (CSF). A CSF/szérum koncentráció aránya lamivudin, illetve zidovudin esetén 2-4 órával az orális bevételt követően kb. 0,12, illetve 0,5 volt. A lamivudin központi idegrendszerbe történő penetrációjának valós mértéke és klinikai jelentősége nem ismert.
Abakavirral történt vizsgálatokban a CSF/plazma AUC arány 30 és 44 % között volt. A megfigyelt csúcskoncentráció-értékek naponta kétszer 600 mg abakavir adása estén 9-szer nagyobbak, mint az abakavir 0,08 µg/ml-es, illetve 0,26 µM-os IC50-értékei.
Biotranszformáció
A lamivudin eliminációjában a metabolizmus csak mérsékelt szerepet játszik. A lamivudin túlnyomórészt a veséken keresztül, változatlan formában ürül. A metabolikus gyógyszerkölcsönhatások valószínűsége a kismértékű májmetabolizmus (5-10%) és a csekély plazma proteinkötődés miatt kicsi.
Mind a plazmában, mind a vizeletben a zidovudin fő metabolitja a zidovudin 5’-glukuronid, amely az alkalmazott adag vesén át kiürülő részének mintegy 50-80 %-a. A 3’-amino-3’-dezoxitimidint (AMT) a zidovudin metabolitjaként azonosították intravénás adagolás után.
Az abakavirt elsősorban a máj bontja le, az alkalmazott adag kb. 2%-át a vese választja ki, változatlan formában. A metabolizmus emberben elsődlegesen az alkohol-dehidrogenáz és a glukuronid-képződés révén történik, ennek során 5'-karboxilsav, illetve 5'-glukuronid képződik, amelyek a dózis mintegy 66%-át teszik ki, és a vizelettel ürülnek.
Elimináció
A lamivudin eliminációs felezési ideje 18-19 óra. A lamivudin átlagos szisztémás clearance-e kb. 0,32 l/óra/kg, ennek nagy részét (> 70%), a szerves kationtranszport útján történő kiürülés képezi. A
vesekárosodott betegeken végzett vizsgálatok szerint a veseműködés romlása befolyásolja a lamivudin eliminációját. Emiatt azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance ≤ 30 ml/perc, dóziscsökkentés szükséges (lásd 4.2 pont).
Az intravénásan alkalmazott zidovudinnal végzett vizsgálatokban az átlagos terminális plazmafelezési idő 1,1 óra, és az átlagos szisztémás clearance 1,6 l/óra/kg volt. A zidovudin renális clearance-e mintegy 0,34 l/óra/kg, ez arra utal, hogy a renális eliminációban a glomerularis filtrációnak és aktív tubularis szekréciónak van szerepe. Előrehaladott veseelégtelenségben a zidovudin plazma koncentrációja emelkedik.
Az abakavir átlagos felezési ideje kb. 1,5 óra. Az abakavir többszörös orális adagolása során napi kétszer 300 mg dózisban nincs szignifikáns abakavir kumuláció. Az abakavir eliminációja májmetabolizmus útján történik, majd a metabolitok elsősorban a vizelettel választódnak ki. A metabolitok és a változatlan abakavir együttesen a bevitt abakavir adagnak mintegy 83%-át teszik ki a vizeletben, a maradék a széklettel távozik.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
Farmakokinetikai adatok külön-külön állnak rendelkezésre az abakavirra, lamivudinra és zidovudinra vonatkozóan.
A cirrhosisos betegekkel kapcsolatban rendelkezésre álló korlátozott adatok alapján a csökkent glukuronid képződés miatt a zidovudin kumulálódhat. Mérsékelt vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek vizsgálata szerint a lamivudin farmakokinetikáját a májműködés romlása nem befolyásolja szignifikánsan.
Az abakavirt elsősorban a máj metabolizálja. Az abakavir farmakokinetikáját enyhe májkárosodásban szenvedő (Child-Pugh érték 5-6) betegeknél vizsgálták, akik egyszeri dózisban 600 mg abakavirt kaptak – az AUC medián (tartomány) értéke 24,1 (10,4-54,8) μg×óra/ml volt. Az eredmények azt mutatták, hogy az átlagos emelkedés (90% CI) az abakavir AUC értékénél 1,89-szeres [1,32; 2,70] , míg az eliminációs felezési időmél 1,58-szoros [1,22; 2,04] volt. Enyhe májbetegségben szenvedő betegeknél nem adható egyértelmű dóziscsökkentési ajánlás, az abakavir-expozíció jelentős variabilitása miatt.
Az abakavirra és zidovudinra vonatkozóan rendelkezésre álló adatok alapján a Trizivir alkalmazása
nem ajánlott közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében.
Vesekárosodás
A megfigyelések szerint a lamivudin eliminációs felezési ideje 5-7 óra. A lamivudin átlagos szisztémás clearance-e kb. 0,32 l/óra/kg, ennek nagy részét (> 70%), a szerves kationtranszport útján történő kiürülés képezi. Vesekárosodott betegeken végzett vizsgálatok szerint a veseműködés romlása befolyásolja a lamivudin eliminációját.
Az intravénásan alkalmazott zidovudinnal végzett vizsgálatokban az átlagos terminális plazma felezési idő 1,1 óra, és az átlagos szisztémás clearance 1,6 l/óra/kg volt. A zidovudin renális clearance-e mintegy 0,34 l/óra/kg, ez arra utal, hogy a renális eliminációban a glomerularis filtrációnak és aktív tubularis szekréciónak van szerepe. Előrehaladott veseelégtelenségben a zidovudin plazmakoncentrációja emelkedik.
Az abakavirt elsősorban a máj metabolizálja, és kb. 2%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel. Az abakavir farmakokinetikája végstádiumú vesebetegségben szenvedőkben hasonló a normális vesefunkciójú betegekéhez. Éppen ezért nincs szükség az adagok csökkentésére vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Mivel lamivudin és zidovudin esetében adagmódosítás válhat szükségessé, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek (kreatinin-clearance ≤ 30 ml/perc) abakavirt, lamivudint és zidovudint külön-külön tartalmazó készítmények alkalmazása ajánlott. Végstádiumban levő vesebetegségben nem adható Trizivir (lásd 4.3 pont).
Időskorúak
Nincsenek farmakokinetikai adatok 65 évesnél idősebb betegekre vonatkozóan.
Gyógyszerészeti jellemzők - TRIZIVIR
Tabletta mag:
mikrokristályos cellulóz,
A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, magnézium-sztearát.
Tabletta bevonat:
Opadry Green 03B11434: hipromellóz, titán-dioxid, makrogol, indigókármin-alumínium-lakk, sárga
vas-oxid.
60 tabletta átlátszatlan, fehér PCTFE/PVC-Al buborékcsomagolásban vagy gyermekbiztos PVC/PCTFE/PVC-Al/papír buborékcsomagolásban, vagy 60 tabletta gyermekbiztonsági zárókupakkal ellátott HDPE tartályban.