VABYSMO 120 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

faricimab
NORM0

Érújraképződést gátló szerek SZEMÉSZETI ÉRBETEGSÉGEK SZEREI

Javallatok

Adagolás

Interakciók listája

Korlátozások

Felírási információ

Biztosítási lista

Nincs társadalombiztosítási fedezet egészségbiztosítás által.

Kibocsátási információk

Nincs adat.

Vényköteles korlátozás

Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszerkészítmény

Térítési korlátozás

Nincs adat.

Egyéb információk

Gyógyszer neve

VABYSMO 120 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

Összetétel

Nincs adat.

Gyógyszerészeti forma

oldatos injekció

A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)

Roche Registration GmbH

Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

2026. 08. 21.

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.

4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4,9 csillag, több mint 20k értékelés

SmPC - VABYSMO 120 MG/ML

Javallatok

A Vabysmo felnőtt betegek számára javallott az alábbiak kezelésére:

neovascularis (nedves) időskori maculadegeneratio (nAMD),
diabeteses maculaoedema (DMO) okozta látásromlás,
látásromlás retinalis vena occlusio (RVO – retinális vénás ág vagy vena centralis retinae elzáródása) következtében kialakult maculaoedema miatt.

Adagolás

Ezt a készítményt kizárólag intravitrealis injekciók beadásában jártas szakorvos adhatja be. Adagolás

Neovascularis (nedves) időskori maculadegeneratio (nAMD)

Az ajánlott adag 6 mg (0,05 ml oldat) intravitrealis injekció formájában alkalmazva, amelyből az első

3 adagot 4 hetente (havonta) kell beadni.

A kezelés megkezdése után 16 és/vagy 20 héttel a betegség aktivitásának anatómiai paraméterek szerinti és/vagy látásélességgel mért értékelése javasolt, annak érdekében, hogy a kezelés egyénre szabható legyen. Azoknál a betegeknél, akiknél a betegség nem mutat aktivitást, meg kell fontolni a faricimab 16 hetente (4 havonta) történő beadását. Azoknál a betegeknél, akiknél a betegség aktivitást mutat, megfontolandó a 8 hetente (2 havonta) vagy 12 hetente (3 havonta) történő kezelés.

Amennyiben az anatómiai paraméterek szerinti és/vagy látásélességgel mért eredmények megváltoznak, a kezelések között eltelt időtartamot ennek megfelelően kell módosítani; romlásuk esetén az intervallumot csökkenteni kell (lásd 5.1 pont). Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre 8 hetenkénti vagy rövidebb kezelési intervallumokban történő kezelés biztonságosságával kapcsolatosan (lásd 4.4 pont). A kezelés céljából történő vizitek közötti ellenőrzéseket a beteg állapotának megfelelően és a kezelőorvos belátása szerint kell ütemezni, de nem követelmény a havonta történő ellenőrzés az injekciók beadása között.

Diabeteses maculaoedema (DMO) okozta látásromlás, illetve maculaoedema RVO (retinális vénás ág vagy vena centralis retinae elzáródása) következtében

Az ajánlott adag 6 mg (0,05 ml oldat) intravitrealis injekció formájában 4 hetenként (havonta) alkalmazva; 3 vagy több egymást követő, havi injekcióra lehet szükség.

Ezt követően a kezelés egyénre szabható a "kezelés és kiterjesztett adagolási rend" megközelítéssel. A kezelések közötti időtartamok – a kezelőorvosnak az egyes betegek anatómiai paramétereinek és/vagy látásélességének kiértékelése alapján történő döntésétől függően – legfeljebb 4 hetes lépésekben meghosszabbíthatóak. Amennyiben az anatómiai paraméterek szerinti és/vagy látásélességgel mért eredmények megváltoznak, a kezelések között eltelt időtartamot ennek megfelelően kell módosítani; romlásuk esetén az intervallumot csökkenteni kell (lásd 5.1 pont). 4 hétnél rövidebb és 4 hónapnál hosszabb kezelési intervallumot nem vizsgáltak. A kezelés céljából történő vizitek közötti ellenőrzéseket a beteg állapotának megfelelően és a kezelőorvos belátása szerint kell ütemezni, de nem követelmény a havonta történő ellenőrzés az injekciók beadása között.

Váltás az anti-VEGF terápiákról a Vabysmo-ra

A Vabysmo-ra áttérő, korábban anti-VEGF készítménnyel kezelt betegeknél a kezelési séma eltérhet az ilyen kezelésben előzőleg nem részesült betegeknél alkalmazottól. A kezelési időintervallum hosszát a kezelőorvos belátása szerint, a beteg látásélessége és/vagy anatómiai paraméterei alapján kell meghatároznia (lásd 5.1 pont).

Azoknál a betegeknél, akiknél a látásélesség és anatómiai paraméterek stabilak, a Vabysmo első injekciója után a korábbi kezelések közötti időintervallum fenntartható vagy meghosszabbítható, például a „kezelés és kiterjesztett adagolási rend” megközelítéssel. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a kezdeti átállási időszakban a 12 hetesnél hosszabb „kezelés és kiterjesztett adagolási rendű” időintervallumra való áttérésről.

Az optimálistól elmaradó látásélesség és/vagy anatómiai paraméterek esetén a Vabysmo-kezelés 4 hetente (havonta) 1 injekcióval kezdődhet, legfeljebb 3 egymást követő adagban, amelyet az

injekciók közötti időintervallum módosítása követ, például a „kezelés és kiterjesztett adagolási rend” megközelítés szerint.

Ha a látásélesség és/vagy anatómiai paraméterek romlanak, a kezelések közötti időintervallumot a kezelőorvos belátása szerint kell lerövidíteni. A két injekció beadása közötti időintervallum nem lehet rövidebb 1 hónapnál.

A kezelés időtartama

Ez a készítmény hosszú távú kezelésre szolgál. Amennyiben a látásélesség és/vagy anatómiai paraméterek eredményei azt mutatják, hogy a betegnek nem származik előnye a további kezelésből, a kezelés alkalmazását abba kell hagyni.

Későn beadott vagy kihagyott adagok

Ha egy adag beadására késve kerül sor, vagy egy adag kimarad, a betegnek a következő alkalmas időpontban vizsgálat céljából vissza kell mennie a kezelőorvosához, és a kezelőorvos belátása szerint kell folytatódnia a kezelésnek.

Különleges betegcsoportok Idősek

65 éves és idősebb betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont). Korlátozott

mennyiségű adat áll rendelkezésre 85 éves vagy annál idősebb nAMD-ben és RVO-ban szenvedő

betegek kezelésének biztonságosságával kapcsolatosan (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Ennek a készítménynek gyermekek és serdülők esetén nAMD, DMO és RVO indikáció esetén nincs releváns alkalmazása.

Az alkalmazás módja

Kizárólag intravitrealis alkalmazásra. Minden egyes előretöltött fecskendőt vagy injekciós üveget

csakis egyetlen szem kezelésére szabad alkalmazni.

A Vabysmo oldatos injekciót beadás előtt szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, hogy nem tartalmaz-e szilárd részecskéket vagy nem színeződött-e el, és ezek jelenléte esetén az előretöltött fecskendőt vagy az injekciós üveget nem szabad felhasználni.

Az intravitrealis injekció beadását aszeptikus körülmények között kell végezni, ami magában foglalja a sebészeti kézfertőtlenítést, steril kendő és steril szemhéjterpesztő (vagy annak megfelelő eszköz) használatát. Az intravitrealis alkalmazás előtt részletes anamnézist kell felvenni a túlérzékenységi reakciókra vonatkozóan (lásd 4.8 pont). Az injekció beadása előtt megfelelő érzéstelenítés szükséges, és a szem körüli bőr, a szemhéjak és a szem felszínének fertőtlenítésére széles spektrumú topicalis mikrobiocid kezelést kell alkalmazni.

Előretöltött fecskendő

Az előretöltött fecskendő az ajánlott adagnál többet tartalmaz. A többletmennyiséget az injekció ajánlott dózisának beadása előtt ki kell nyomni. Az előretöltött fecskendő teljes mennyiségének beadása túladagoláshoz vezethet.

Ahhoz, hogy a többletmennyiséggel a légbuborékok is távozzanak, lassan nyomja be a dugattyúrudat addig, amíg a kupolás gumidugó alsó széle egy vonalba nem ér a fecskendő 0,05 ml-es adagjelző vonalával (lásd 4.9 és 6.6 pont).

A szűrővel ellátott injekciós tűt (melyet a csomag tartalmaz) 3,5–4,0 mm-rel a limbus mögött kell bevezetni az üvegtesti térbe, elkerülve a horizontális meridiánt, a szemgolyó középpontját célozva. Ekkor kell lassan beadni a 0,05 ml-es injekciós térfogatot. Az egymást követő injekciók alkalmával változtatni kell a sclerán keresztüli behatolás helyét.

Injekciós üveg

Az injekciós tűt (30G × ½ hüvelyk, a csomag nem tartalmazza) 3,5–4,0 mm-rel a limbus mögött kell bevezetni az üvegtesti térbe, elkerülve a horizontális meridiánt, a szemgolyó középpontját célozva. Ekkor kell lassan beadni a 0,05 ml-es injekciós térfogatot. Az egymást követő injekciók alkalmával változtatni kell a sclerán keresztüli behatolás helyét.

Az injekció beadása utáni monitorozás

Az injekció beadása után bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Közvetlenül az intravitrealis injekció beadását követően a betegeket monitorozni kell az intraocularis nyomás emelkedése tekintetében. A megfelelő monitorozás a látóidegfő perfúziójának ellenőrzéséből vagy tonometriából állhat. Amennyiben szükséges, a paracentesishez használatos steril eszközöknek rendelkezésre kell állniuk.

Az intravitrealis injekció beadását követően a betegeket tájékoztatni kell, hogy haladéktalanul jelezzék, ha az endophthalmitisre utaló tüneteket (például látásromlás, szemfájdalom, szemvörösség, fényérzékenység, homályos látás) tapasztalnak.

A gyógyszer alkalmazását megelőző előkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Aktív ocularis vagy periocularis fertőzés, illetve annak gyanúja. Aktív intraocularis gyulladás.

Figyelmeztetések

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény

nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Az intravitrealis injekcióval összefüggő reakciók

Az intravitrealis injekciók alkalmazását, beleértve a faricimab beadását is, összefüggésbe hozták endophthalmitis, intraocularis gyulladás, rhegmatogen retinaleválás, retinaszakadás és iatrogen traumás cataracta kialakulásával (lásd 4.8 pont). A Vabysmo beadásakor mindig megfelelő aszeptikus injekciózási technikát kell alkalmazni. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy az endophthalmitisre, illetve bármely fenti nemkívánatos reakcióra utaló tünetek előfordulása esetén – például fájdalom, látásvesztés, fényérzékenység, homályos látás, üvegtesti homályok vagy szemvörösség – haladéktalanul értesítenie kell a kezelőorvost, hogy lehetőség legyen az azonnali és megfelelő kezelésre. Fokozottabb lehet a beavatkozási szövődmények kockázata azoknál a betegeknél, akiknél gyakoribb az injekció beadása.

Az intraocularis nyomás növekedése

Az intravitrealis injekciók – ideértve a faricimab intravitrealis injekcióját is – beadását követő 60 percben az intraocularis nyomás (IOP) átmeneti emelkedését figyelték meg (lásd 4.8 pont). Fokozott elővigyázatosságra van szükség rosszul kontrollált glaucomában szenvedő betegeknél (nem adható be a Vabysmo, ha az IOP ≥ 30 Hgmm). Minden esetben monitorozni kell mind az intraocularis nyomást, mind a látóidegfő perfúzióját, és megfelelő kezelést kell alkalmazni.

Szisztémás hatások

A vascularis endothelialis növekedési faktor- (VEGF-) gátlók intravitrealis injekcióját követően szisztémás nemkívánatos eseményeket, köztük arteriás thromboemboliás eseményeket is jelentettek, és fennáll az elméleti kockázata annak, hogy ezek kialakulásában a VEGF-gátlás is szerepet játszik. Az artériás thromboemboliás események alacsony incidenciasűrűségét figyelték meg a faricimabbal végzett klinikai vizsgálatok során nAMD-ben, DMO-ban és RVO-ban szenvedő betegeknél, amely hasonlóságot mutatott a más, VEGF-gátlókat alkalmazó, klinikai vizsgálatokban megfigyeltekkel.

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a faricimab-kezelés biztonságosságáról magas vérnyomásban (≥ 140/90 Hgmm) és érbetegségben szenvedő DMO-s betegeknél, valamint 85 éves és annál idősebb nAMD-s és RVO-s betegeknél.

Immunogenitás

Mivel a faricimab fehérje típusú hatóanyag, a faricimabbal szembeni immunogenitás lehetősége fennáll (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy értesítsék kezelőorvosukat, ha intraocularis gyulladás bármely jelét vagy tünetét észlelik, pl. látásvesztés, szemfájdalom, a szem fokozott fényérzékenysége, üvegtesti homályok vagy fokozódó szemvörösség, amelyek a faricimabra adott túlérzékenységi reakcióra utaló klinikai jelek lehetnek (lásd 4.8 pont).

Kétoldali kezelés

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a mindkét szemen egyidejűleg alkalmazott faricimab-terápia biztonságosságával és hatásosságával kapcsolatosan (lásd 5.1 pont). A kétoldali kezelés kétoldali, szemészeti mellékhatásokat okozhat, és/vagy potenciálisan a szisztémás expozíció növekedéséhez vezethet, ami növelheti a szisztémás mellékhatások kockázatát. Amíg a kétoldali felhasználásra vonatkozóan további adatok nem állnak rendelkezésre, ez elméleti kockázatot jelent a faricimab esetében.

Egyéb anti-VEGF kezelés egyidejű alkalmazása

Nem áll rendelkezésre adat a faricimab és más anti-VEGF gyógyszer ugyanazon szemben történő együttes alkalmazásával kapcsolatban. A faricimab nem alkalmazható egyidejűleg más (szisztémás vagy ocularis) anti-VEGF gyógyszerrel.

Más injekciós tűk használata az előretöltött fecskendőhöz

Csak a mellékelt, szűrővel ellátott injekciós tűt alkalmazza az előretöltött fecskendőhöz. Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok az előretöltött fecskendő más injekciós tűkkel történő használatáról.

A kezelés felfüggesztése

A kezelést fel kell függeszteni olyan betegeknél, akiknél:

Rhegmatogen retinaleválás, III. vagy IV. stádiumú macula lyuk, retinaszakadás áll fenn; a

kezelést addig nem szabad folytatni, amíg a megfelelő helyreállító műtétet el nem végzik.
A kezelés miatt a legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity, BCVA)

≥ 30 betűnyit romlik a legutóbb mért látásélességhez viszonyítva; a kezelést a következő

tervezett injekció időpontján szabad újra elkezdeni.
Az intraocularis nyomás ≥ 30 Hgmm.
Subretinalis haemorrhagia alakul ki, amely érinti a fovea középső részét, vagy ha a haemorrhagia nagysága eléri vagy meghaladja a laesio teljes területének 50%-át.
A kezelést megelőző vagy az azt követő 28 napon belül intraocularis műtétet végeztek vagy terveznek elvégezni; a kezelést a következő tervezett injekció időpontján szabad újra elkezdeni.

A retinalis pigmenthám szakadása

A retinalis pigmenthám (retinal pigment epithelial – RPE) szakadása a pigmenthám-leválás (pigment epithelial detachment – PED) szövődménye nAMD-ben szenvedő betegeknél. A nedves AMD kezelésére alkalmazott anti-VEGF kezelés után jelentkező retinalis pigmenthám-szakadás kialakulásához kapcsolódó kockázati tényezők közé tartozik a kiterjedt és/vagy magas fokú retinalis pigmenthám-leválás. A faricimab-terápia megkezdésekor elővigyázatossággal kell eljárni azon betegeknél, akiknél a retinalis pigmenthám szakadásának fenti kockázati tényezői fennállnak. A retinalis pigmenthám-szakadások gyakoriak a pigmenthám-leválásban szenvedő nAMD-s betegeknél, akiket intravitrealis anti-VEGF gyógyszerekkel kezeltek, beleértve a faricimabot is. A faricimab-csoportban magasabb volt a retinalis pigmenthám-szakadás aránya (2,9%), mint az aflibercept-csoportban (1,5%). Az események többsége a telítési szakaszban következett be, és enyhe vagy közepesen súlyos volt, anélkül, hogy befolyásolta volna a látást.

Betegcsoportok, akiknél csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre

Csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre a 85 éves és idősebb nAMD-s és RVO-s betegek kezelésével kapcsolatosan, valamint az olyan DMO-s betegek esetén, akik 1-es típusú diabetesben szenvednek, akiknek a HbA1c értékük 10% feletti, akik magas kockázatú proliferatív diabeteses retinopathiában (DR) szenvednek, akiknek magas a vérnyomásuk (≥ 140/90 Hgmm) és érbetegségben szenvednek, akiknél tartósan 8 hetenkéntinél (Q8W) rövidebb az adagolási intervallum, vagy akik nAMD-ben, DMO-ban vagy RVO-ban szenvednek és egyidejűleg aktív szisztémás fertőzésük van.

Korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a tartósan alkalmazott 8 hetenkénti vagy rövidebb adagolási intervallumok biztonságosságával kapcsolatosan, melyek a szemészeti és szisztémás mellékhatások, köztük a súlyos mellékhatások magasabb kockázatával járhatnak. Szintén nincs faricimab-kezeléssel kapcsolatos tapasztalat az olyan diabeteses vagy RVO-s betegeknél, akiknek nem kontrollált hypertoniájuk van, valamint RVO-s betegeknél, akiknél a korábbi terápia sikertelen volt. Az ilyen betegek kezelésekor ezt az információhiányt az orvosnak figyelembe kell vennie.

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

Poliszorbát-tartalom

Ez a gyógyszer 0,02 mg poliszorbátot tartalmaz 0,05 ml-es adagonként. A poliszorbáttal szemben túlérzékeny betegeknél nem alkalmazható ez a gyógyszer.

Oktatóanyagok

A gyógyszert felíró orvosnak ismernie kell a beteg számára készített útmutatót, amely az intraocularis gyulladás és az endophthalmitis jeleinek és tüneteinek felismerését segíti elő, és ezt az útmutatót a beteg/gondozó rendelkezésére kell bocsátania, és el kell magyaráznia ezeket az eseményeket.

Interakciók

Interakciók listája

Felvétel az interakciók közé

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A faricimab biotranszformációja és eliminációja alapján (lásd 5.2 pont) kölcsönhatások nem várhatóak. Azonban a faricimab nem adható egyidejűleg más szisztémás vagy ocularis anti-VEGF gyógyszerekkel (lásd 4.4 pont).

Terhesség

Fogamzóképes nők

A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés ideje alatt és a

faricimab utolsó intravitrealis injekcióját követően legalább 3 hónapig. Terhesség

A faricimab terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre információ. Ocularis alkalmazást követően a faricimab szisztémás expozíciója alacsony mértékű, azonban (VEGF-gátló) hatásmechanizmusából adódóan a faricimabot potenciálisan teratogén és embrio-/foetotoxicus vegyületnek kell tekinteni. (lásd 5.3 pont).

A faricimab alkalmazása kerülendő a terhesség alatt, kivéve, ha a potenciális előny meghaladja a magzatot érintő potenciális kockázatot.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a faricimab kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Vabysmo nem alkalmazható szoptatás alatt. A faricimab alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy vagy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Jávai makákó majmokon végzett, 6 hónapig tartó vizsgálatban nem figyeltek meg a reproduktív szervekre vagy a termékenységre gyakorolt hatásokat a faricimab-kezelés során. (lásd 5.3 pont).

Vezetés

A Vabysmo kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Átmeneti látászavar jelentkezhet az intravitrealis injekciót követően és a kapcsolódó szemvizsgálatok után. A betegeknek nem szabad gépjárművet vezetniük vagy gépeket üzemeltetniük, amíg a látásuk kielégítő mértékben helyre nem áll.

Mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a cataracta (10%), a conjunctivalis vérzés (7%), az üvegtesti hátsó határhártya leválása (4%), az emelkedett intraocularis nyomás (4%), az üvegtesti homályok (4%), a szemfájdalom (3%) és a retinalis pigmenthám szakadása (csak nAMD esetében) (3%) voltak.

A legsúlyosabb mellékhatások az uveitis (0,5%), az endophthalmitis (0,4%), a vitritis (0,4%), a retinaszakadás (0,2%), a rhegmatogen retinaleválás (0,1%) és a traumás cataracta (<0,1%) voltak (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatok vagy a forgalomba hozatal utáni felügyelet során jelentett mellékhatások MedDRA szervrendszeri osztályonként kerülnek felsorolásra és rangsorolásuk előfordulási gyakoriságuk alapján történik, a következő megállapodás szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), valamint nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A mellékhatások az egyes gyakorisági csoportokon belül csökkenő súlyossági sorrendben vannak feltüntetve.

táblázat: A mellékhatások gyakorisága

MedDRA szervrendszeri osztály	Gyakorisági kategória
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Cataracta	Gyakori
Conjunctivalis vérzés	Gyakori
Az üvegtesti hátsó határhártya leválása	Gyakori
Emelkedett intraocularis nyomás	Gyakori
Üvegtesti homályok	Gyakori
A retinalis pigmenthám szakadása (csak nAMD-ban)	Gyakori
Szemfájdalom	Gyakori
Cornea abrasio	Nem gyakori
Szemirritáció	Nem gyakori
Fokozott könnyezés	Nem gyakori
Homályos látás	Nem gyakori
Szemviszketés	Nem gyakori
Kellemetlen érzés a szemben	Nem gyakori
Ocularis hyperaemia	Nem gyakori
Iritis	Nem gyakori
Csökkent látásélesség	Nem gyakori
Uveitis	Nem gyakori
Endophthalmitis	Nem gyakori
Idegentestérzés	Nem gyakori
Üvegtesti vérzés	Nem gyakori
Vitritis	Nem gyakori
Iridocyclitis	Nem gyakori
Conjuctiva hyperaemia	Nem gyakori
Beavatkozás okozta fájdalom	Nem gyakori
A retina szakadása	Nem gyakori
Rhegmatogen retinaleválás	Nem gyakori
Látásélesség átmeneti csökkenése	Ritka
Traumás cataracta	Ritka
Retinalis vasculitis*	Nem ismert
Retinalis occlusiv vasculitis*	Nem ismert

A csillaggal (*) megjelölt mellékhatásokat a forgalomba hozatalt követően keletkezett spontán jelentések alapján azonosították. Mivel ezeket a reakciókat önkéntesen jelentették egy bizonytalan méretű populációból, nem mindig lehet megbízhatóan megbecsülni gyakoriságukat.

Kiválasztott mellékhatások leírása

Retinalis vasculitis és retinalis occlusiv vasculitis

A forgalomba hozatalt követően spontán jelentésekben beszámoltak retinalis vasculitis és/vagy retinalis occlusiv vasculitis ritka eseteiről (lásd 4.4 pont). Intravitrealis terápiában részesülő betegek esetében szintén számoltak már be retinalis vasculitisről és retinalis occlusiv vasculitisről.

A hatástani csoporthoz kapcsolódó mellékhatások

A VEGF-gátlók intravitrealis alkalmazása után fennáll az arteriás thromboemboliás események – beleértve a stroke-ot és a myocardialis infarctust – kialakulásának elméleti kockázata. Az arteriás thromboemboliás események alacsony incidenciasűrűségét figyelték meg a faricimabbal végzett klinikai vizsgálatokban nAMD-s, DMO-s és RVO-s betegeknél (lásd 4.4 pont). Ezen indikációkban jelentős különbség nem volt megfigyelhető a faricimabbal, illetve a komparátorral kezelt csoport között.

Immunogenitás

A faricimabbal kezelt betegeknél fennáll az immunválasz lehetősége (lásd 4.4 pont). A faricimab legfeljebb 112 (nAMD), 100 (DMO), illetve 72 (RVO) hétig tartó adagolása után a kezelés során kialakuló faricimab elleni antitesteket a faricimab-kezelésre randomizált betegek körülbelül 13,8% (nAMD), 9,6%-ánál (DMO), illetve 14,4%-ánál (RVO) észleltek. Az anti-faricimab antitestek klinikai jelentősége a biztonságosság szempontjából jelenleg nem tisztázott. Az intraocularis gyulladás incidenciája az anti-faricimab-antitest-pozitív betegeknél 12/98 (12,2%; nAMD), 15/128 (11,7%; DMO) és 9/95 (9,5%; RVO), az anti-faricimab-antitest-negatív betegeknél pedig 8/562 (1,4%; nAMD), 5/1124 (0,4%; DMO) és 10/543 (1,8%; RVO) volt. A súlyos szemészeti mellékhatások incidenciája anti-faricimab-antitest-pozitív betegeknél 6/98 (6,1%; nAMD), 14/128 (10,9%; DMO) és 7/95 (7,4%; RVO), az anti-faricimab-antitest-negatív betegeknél pedig 23/562 (4,1%; nAMD), 45/1124 (4,0%; DMO) és 34/543 (6,3%; RVO) volt. A faricimab elleni antitestek nem befolyásolták a klinikai hatásosságot vagy a szisztémás farmakokinetikát.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság

V. függelékben

részére az található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás

Az ajánlottnál nagyobb injekciós térfogattal történő túladagolás megnövelheti az intraocularis nyomást. Túladagolás esetén az intraocularis nyomást monitorozni kell, és ha a kezelőorvos szükségesnek ítéli, akkor megfelelő kezelést kell kezdeni.

Farmakológiai tulajdonságok - VABYSMO 120 MG/ML

Farmakodinamikai tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szemészeti készítmények, érújdonképződés-gátló szerek, ATC kód: S01LA09

Hatásmechanizmus

A faricimab egy humanizált bispecifikus immunglobulin G1 (IgG1) antitest, amely két különböző mechanizmus gátlásán keresztül, az angiopoietin-2 (Ang-2) és a vascularis endothelialis növekedési faktor A (VEGF-A) együttes neutralizálásával fejti ki hatását.

Az Ang-2 az endothelium destabilizációjának, a pericytaszám csökkenésének és a patológiás angiogenezisnek az elősegítésével vascularis instabilitást okoz, ezáltal fokozva az erek szivárgását és gyulladását. Emellett növeli az erek érzékenységét a VEGF-A aktivitása iránt, ami további vascularis destabilizációt okoz. Az Ang-2 és a VEGF-A szinergikusan növeli az érpermeabilitást és serkenti az érújdonképződést.

Az Ang-2 és a VEGF-A kettős gátlásával a faricimab csökkenti az érpermeabilitást és a gyulladást,

gátolja a patológiás angiogenezist és helyreállítja a vascularis stabilitást. Farmakodinámiás hatások

Az alábbiakban ismertetett hat III. fázisú klinikai vizsgálatban a kezelés 7. napjától kezdődően a szabad Ang-2 és a szabad VEGF-A szemben mért medián koncentrációjának a kiindulási értékekhez képest mért szuppresszióját figyelték meg.

nAMD

A TENAYA és a LUCERNE vizsgálatokban objektív, előre meghatározott látásélesség és anatómiai kritériumok, valamint a kezelőorvos által végzett klinikai értékelés alapján hozták meg a kezeléssel kapcsolatos döntéseket a betegségaktivitás értékelési időpontjaiban (20. és 24. héten).

A centrális részterület átlagos vastagságának (central subfield thickness, CST) kiindulási időponthoz viszonyított csökkenése az elsődleges végponti vizitek alkalmával (a 40-48. héten átlagolva) hasonló volt az afliberceptnél megfigyelthez: a TENAYA vizsgálatban −137 mikrométer, a LUCERNE vizsgálatban −137 mikrométer volt a legfeljebb 16 hetente (Q16W) adagolt faricimabbal kezelt betegeknél, összehasonlítva az aflibercept esetében mért −129 mikrométerrel (TENAYA) és

−131 mikrométerrel (LUCERNE). Ezek a CST-átlagérték-csökkenések a második év során végig fennmaradtak.

A 48. héten mindkét vizsgálatban a faricimab és az aflibercept hasonló hatást mutatott az intraretinalis és subretinalis folyadékfelhalmozódás (IRF, SRF) és a pigmenthám-leválás csökkentésében. Ezek az IRF-re, SRF-re és pigmenthám-leválásra kifejtett hatások a második évben is fennmaradtak. A faricimab és aflibercept kezelési karokon hasonló volt a teljes chorioidealis neovascularisatio (CNV)-laesio területének és a CNV-szivárgási területnek a kiindulási értékhez mért csökkenése.

DMO

A YOSEMITE és a RHINE vizsgálatok esetében a maculaoedemához kapcsolódó anatómiai paraméterek a kezeléssel kapcsolatos döntéseket meghatározó betegségaktivitás-értékelés részét képezték.

A CST átlagértékének kiindulási értékhez képest mért csökkenése az elsődleges végponti vizitek alkalmával (a 48-56. héten átlagolva) számszerűen nagyobb volt, mint az afliberceptnél megfigyelt: a YOSEMITE vizsgálatban −207 mikrométer volt a 8 hetente (Q8W) faricimabbal, és −197 mikrométer volt a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rend szerint faricimabbal kezelt betegeknél, valamint −170 mikrométer volt a Q8W aflibercepttel kezelt betegeknél; a RHINE vizsgálatban ugyanezen eredmények −196 mikrométer, −188 mikrométer, illetve −170 mikrométer voltak. A CST egyenletes csökkenése a második év végéig megfigyelhető volt. Mindkét vizsgálatban, mindkét faricimab-karon az aflibercepthez képest a betegek nagyobb hányada érte el az IRF-mentességet és DMO-mentességet (ami definíció szerint a 325 mikrométer alatti CST elérését jelenti) a második év végéig.

RVO

A retinalis venás ág occlusiójában (BRVO) szenvedő betegeknél a III. fázisú BALATON vizsgálatban, a vena centralis retinae occlusiójában/hemiretinalis vénaelzáródásban (central/hemiretinal vein occlusion – C/HRVO) szenvedő betegeknél pedig a III. fázisú COMINO vizsgálatban a CST átlagértékének kiindulási értékhez képest mért csökkenését figyelték meg a

24. héten, 4 hetenkénti (Q4W) adagolású faricimabbal. Ez a csökkenés hasonló volt a 4 hetenként adott aflibercept alkalmazásakor észlelt csökkenéshez. A CST átlagértékének a kiindulástól mért csökkenése a 24. hétig a BALATON vizsgálatban 311,4 mikrométer volt a Q4W faricimab esetében, míg 304,4 mikrométer volt a Q4W aflibercept esetében; illetve a COMINO vizsgálatban

461,6 mikrométer volt faricimab esetében, míg 448,8 mikrométer volt aflibercept esetében. A

csökkent CST-értékek a 72. hét végéig fennmaradtak, amikor a betegeket átállították a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rendű faricimab-kezelésre.

A betegek a Q4W faricimab, illetve a Q4W aflibercept vizsgálati karokon egyaránt hasonló arányban értek el IRF-mentességet, SRF-mentességet, valamint a maculaoedema-mentességet (ami definíció szerint a 325 mikrométer alatti CST elérését jelenti) a 24. hét végéig, mindkettő vizsgálatban. Ezek az eredmények a 72. hét végéig fennmaradtak, amikor a betegeket átállították a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rendű faricimab-kezelésre.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

nAMD

A faricimab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, multicentrikus, kettős vak, aktívkomparátor-kontrollos, 2 évig tartó non-inferioritási vizsgálatban, a TENAYA és LUCERNE vizsgálatokban értékelték nAMD-ben szenvedő betegeknél. Ezekbe a vizsgálatokba összesen 1329 beteget vontak be és 1135 beteg (85%) folytatta a vizsgálatokat a 112. hétig. Összesen

1326 beteg kapott legalább egy adag gyógyszert (közülük 664-en faricimabot). A betegek életkora 50 és 99 év között volt, az átlagéletkor 75,9 év [SD: 8,6 év] volt.

Mindkét vizsgálatban a betegeket 1:1 arányban randomizálták a két kezelési kar valamelyikébe:

6 mg faricimab legfeljebb Q16W adagolással négy, havonta adott kezdő adag után
2 mg aflibercept Q8W adagolással három, havonta adott kezdő adag után

Az első négy havi (a 0., 4., 8. és 12. héten beadott) adagot követően a faricimab-karra randomizált betegek Q16W, 12 hetenkénti (Q12W) vagy Q8W adagolási rend szerint kapták a kezelést a 20 és

24. heti betegségaktivitásuk értékelése alapján. A betegség aktivitását objektív, előre meghatározott látásélességgel mért (BCVA) és anatómiai (CST) kritériumok alapján, valamint a kezelőorvosnak a maculavérzés vagy a kezelést igénylő nAMD-betegségaktivitás meglétére vonatkozó klinikai értékelése segítségével határoztak meg (csak a 24. héten). A betegek ezen rögzített adagolási intervallumok szerint kapták tovább a kezelést a 60. hétig, kiegészítő kezelés nélkül. A 60. héttől kezdődően a faricimab-kar betegei áttértek egy módosítható adagolási rendre, amelynek keretében a kezelési intervallum legfeljebb 4 héttel bővíthető (legfeljebb Q16W-ig) vagy legfeljebb 8 héttel rövidíthető (legfeljebb Q8W-ig) volt a betegség aktivitásának előre meghatározott látásélességgel mért (BCVA) és anatómiai (CST és maculavérzés) kritériumainak objektív, automatizált értékelése alapján. Az aflibercept-kar betegei a vizsgálat során végig Q8W adagolási rendet követtek. Mindkét vizsgálat 112 hétig tartott.

Eredmények

Mindkét vizsgálat igazolta a hatásosságot az elsődleges végpont tekintetében, amelyet a legjobb korrigált látásélesség (BCVA) kiindulási értékhez viszonyított, a 40., 44., és 48. heti vizitkor számolt és az ETDRS (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study – a diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata) betűpontszámmal mért átlagos változásaként határoztak meg (2. táblázat és 3. táblázat). Mindkét vizsgálatban a legfeljebb Q16W adagolású faricimabbal kezelt betegeknél a BCVA kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása non-inferioritást mutatott a Q8W adagolású aflibercepttel kezelt betegek értékeihez képest 1 év elteltével, és a látásjavulások a 112. hétig fennmaradtak. A BCVA javulását a kiindulási értékhez képest a 112. héten az 1. ábra mutatja be.

A TENAYA, illetve a LUCERNE vizsgálatban a különböző kezelési intervallumok szerint kezelt

betegek aránya a 112. héten az alábbi volt:

Q16W: 59%, illetve 67%
Q12W: 15%, illetve 14%
Q8W: 26%, illetve 19%

táblázat: A TENAYA vizsgálat hatásossági kimenetelei az elsődleges végponti vizitek időpontjában^a és a 2. évben^b

Hatásossági kimenetelek	TENAYA
	1. év		2. év
	Faricimab legfeljebb Q16W adagolással N = 334	Aflibercept Q8W adagolássalN = 337	Faricimab legfeljebb Q16W adagolással N = 334	Aflibercept Q8W adagolássalN = 337
A BCVA pontszám kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása ETDRS betűpontszámmal mérve (95%-os CI)	5,8(4,6–7,1)	5,1(3,9–6,4)	3,7(2,1–5,4)	3,3(1,7–4,9)
Az LS átlagértékének különbsége (95%-os CI)	0,7(−1,1-től 2,5-ig)		0,4(−1,9-től 2,8-ig)
Azon betegek aránya,akik betűpontszáma≥ 15 betűvel nőtt a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI)	20,0%(15,6%–24,4%)	15,7%(11,9%–19,6%)	22,5%(17,8%–27,2%)	16,9%(12,7%–21,1%)
A CMH-val súlyozott %-os aránykülönbsége (95%-os CI)	4,3%(−1,6%-tól 10,1%-ig)		5,6%(−0,7%-tól 11,9%-ig)
Azon betegek aránya, akik betűpontszáma nem csökkent≥ 15 betűvel a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI)	95,4%(93,0%–97,7%)	94,1%(91,5%–96,7%)	92,1%(89,1%–95,1%)	88,6%(85,1%–92,2%)
A CMH-val súlyozott %-os aránykülönbsége (95%-os CI)	1,3%(−2,2%-tól 4,8%-ig)		3,4% (−1,2%-tól 8,1%-ig)

^aA 40., 44. és 48. hét átlaga; ^bA 104., 108. és 112. hét átlaga

BCVA: legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity)

ETDRS: A diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) CI: konfidenciaintervallum

LS: legkisebb négyzetek

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely kétkimenetelű (bináris) változóval való összefüggés becslésére szolgál és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

táblázat: A LUCERNE vizsgálat hatásossági kimenetelei az elsődleges végponti vizitek időpontjában^a és a 2. évben^b

Hatásossági kimenetelek	LUCERNE
	1. év		2. év
	Faricimab legfeljebb Q16W adagolássalN = 331	Aflibercept Q8Wadagolással N = 327	Faricimab legfeljebb Q16W adagolássalN = 331	Aflibercept Q8Wadagolással N = 327
A BCVA pontszám	6,6	6,6	5,0	5,2
kiindulási értékhezviszonyított átlagos változása	(5,3–7,8)	(5,3–7,8)	(3,4–6,6)	(3,6–6,8)
ETDRS betűpontszámmal
mérve (95%-os CI)
Az LS átlagértékének különbsége (95%-os CI)	0,0(−1,7-től 1,8-ig)		−0,2(−2,4-től 2,1-ig)
Azon betegek aránya, akik	20,2%	22,2%	22,4%	21,3%
betűpontszáma ≥ 15 betűvelnőtt a kiindulási értékhez	(15,9%–24,6%)	(17,7%–26,8%)	(17,8%–27,1%)	(16,8%–25,9%)
képest (CMH-val súlyozott
arány, 95%-os CI)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége(95%-os CI)	−2,0%(−8,3%-tól 4,3%-ig)		1,1%(−5,4%-tól 7,6%-ig)
Azon betegek aránya, akik	95,8%	97,3%	92,9%	93,2%
betűpontszáma nem csökkent≥ 15 betűvel a kiindulási	(93,6%–98,0%)	(95,5%–99,1%)	(90,1%–95,8%)	(90,2%–96,2%)
értékhez képest (CMH-val
súlyozott arány, 95%-os CI)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége(95%-os CI)	−1,5%(−4,4%-tól 1,3%-ig)		−0,2%(−4,4%-tól 3,9%-ig)

^aA 40., 44. és 48. hét átlaga; ^bA 104., 108. és 112. hét átlaga

BCVA: legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity)

ETDRS: A diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) CI: konfidenciaintervallum

LS: legkisebb négyzetek

ábra: A látásélesség kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása a 2. évig (a 112. hétig) a TENAYA és LUCERNE vizsgálatokban

Mind a TENAYA, mind a LUCERNE vizsgálatban a BCVA és a CST kiindulási értékéhez viszonyított javulása a 60. héten hasonló volt a két kezelési karon, és összhangban állt a 48. héten megfigyeltekkel.

A 60. héten a TENAYA és a LUCERNE vizsgálat betegeinek egyaránt 46%-a részesült Q16W adagolású kezelésben. Közülük mindkét vizsgálatban a betegek 69%-ánál maradt fenn a Q16W adagolás a 112. hétig az intervallum csökkentése nélkül.

A 60. héten a TENAYA vizsgálatban a betegek 80%-a, a LUCERNE vizsgálatban pedig a betegek 78%-a részesült ≥ Q12W intervallumú (Q16W vagy Q12W) adagolásban. Közülük a a TENAYA vizsgálatban a betegek 67%-ánál, illetve a LUCERNE vizsgálatban a betegek 75%-ánál maradt fenn a

≥ Q12W adagolás a 112. hétig az intervallum Q12W alá történő csökkentése nélkül.

A 60. héten a TENAYA és a LUCERNE vizsgálat betegeinek egyaránt 33%-a részesült Q12W adagolású kezelésben. Közülük a TENAYA vizsgálatban a betegek 3,2%-ánál, a LUCERNE vizsgálatban pedig a betegek 0%-ánál maradt fenn a Q12W adagolás a 112. hétig.

A 60. héten a TENAYA vizsgálatban a betegek 20%-a, a LUCERNE vizsgálatban pedig a betegek 22%-a részesült Q8W adagolású kezelésben. Közülük a TENAYA vizsgálatban a betegek 34%-ánál, a LUCERNE vizsgálatban pedig a betegek 30%-ánál maradt fenn a Q8W adagolás a 112. hétig.

A hatásossági eredmények a két vizsgálat minden értékelhető (pl. életkor, nem, rassz, kiindulási látásélesség, a laesio típusa, a laesio mérete szerinti) alcsoportjában, valamint az összevont elemzésben is összhangban voltak a teljes populációban kapott eredményekkel.

A vizsgálatok során a legfeljebb Q16W adagolású faricimab-kezelés esetében az előre meghatározott hatásossági végpontban, a kiindulási értékhez viszonyítva javulás mutatkozott a 48. hétig a National Eye Institute Visual Function Questionnaire (NEI VFQ-25) összetett pontszám tekintetében, amely

hasonló volt a Q8W adagolású aflibercept-kezeléséhez, és meghaladta a 4 pontos küszöbértéket. A változások nagyságrendje a BCVA 15 betűs növekedésének felel meg.

A 112. hétig a faricimab, illetve az aflibercept karokon a vizsgált szemben jelentkező szemészeti nemkívánatos események 53,9% és 52,1%-os, a nem szemészeti nemkívánatos események pedig 73,3% és 74,3%-os incidenciával fordultak elő (lásd 4.4 és 4.8 pont).

A TENAYA vagy a LUCERNE vizsgálatot befejező 1029 beteget vonták be az AVONELLE-X – két évig tartó, multicentrikus, hosszú távú, kiterjesztéses – vizsgálatba, amelynek célja a módosítható adagolási rendben alkalmazott 6 mg-os intravitrealis faricimab hosszú távú biztonságosságának és tolerálhatóságának értékelése volt.

A faricimab AVONELLE-X vizsgálatban megfigyelt hosszú távú biztonságossági profilja megegyezett a TENAYA és a LUCERNE vizsgálatokban megfigyeltekkel.

DMO

A faricimab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, multicentrikus, kettős vak, aktívkomparátor-kontrollos, 2 évig tartó non-inferioritási vizsgálatban (a YOSEMITE és a RHINE vizsgálatokban) értékelték DMO-ban szenvedő betegeknél. A két vizsgálatba összesen 1891 beteget vontak be és 1622 beteg (86%) fejezte be a vizsgálatot a 100. hétig bezárólag. Az 56. hétig 1887 beteg kapott legalább egy adag gyógyszert (közülük 1262-en faricimabot). A betegek életkora 24 és 91 év között volt, az átlagéletkor 62,2 év [SD: 9,9 év] volt. A teljes populáció magában foglalta mind az

anti-VEGF-kezelésben korábban nem részesült betegeket (78%), mind azokat a betegeket, akiket a vizsgálatban való részvétel előtt korábban már kezeltek VEGF-gátlóval (22%). Mindkét vizsgálatban a betegeket 1:1:1 arányban randomizálták a három kezelési séma valamelyikébe:
- 6 mg faricimab Q8W adagolással az első 6, havonta adott adag után.
- 6 mg faricimab legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rend szerint 4, 8, 12 vagy 16 hetes intervallumokban beadva az első 4, havonta adott adag után.
- 2 mg aflibercept Q8W adagolással az első 5, havonta adott adag után.
A Q16W módosítható adagolású karon standardizált „kezelés és kiterjesztett adagolási rend" megközelítéssel állapították meg az adagolást. Az adagolási intervallum 4 hetes lépésekben növelhető, vagy 4 vagy 8 hetes lépésekben csökkenthető, a készítmény adagolási vizitje során szerzett látásélesség és/vagy anatómiai paraméterek eredményei alapján.

Eredmények

Mindkét vizsgálat igazolta a hatásosságot az elsődleges végpont tekintetében, amelyet a BCVA kiindulási értékhez viszonyított, 1 év (a 48., 52. és 56. heti vizitek átlaga) elteltével számolt, az ETDRS betűpontszámmal mért átlagos változásaként határoztak meg. Mindkét vizsgálatban a legfeljebb Q16W adagolású faricimabbal kezelt betegeknél a BCVA kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása non-inferior volt a Q8W adagolású aflibercepttel kezelt betegek értékeihez mérve, és ezek a látásjavulási eredmények megmaradtak a 2. év végéig.

Az első négy, havonta adagolt kezdő adagot követően a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rend szerinti karon lévő betegek minimum 6, maximum 21 injekciót kaptak a 96. hétig bezáróan. Az 52. héten a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rend szerinti faricimab karon Q12W vagy Q16W adagolási intervallumot a betegek összesen 74%-a ért el a YOSEMITE, illetve 71%-a a RHINE vizsgálatban (53% és 51% Q16W, 21% és 20% Q12W esetén). Ezen betegek 75% (YOSEMITE), illetve 84%-a (RHINE) esetében lehetett fenntartani a ≥ Q12W adagolási sémát a kezelési intervallum csökkentése nélkül a 96. hétig; azon betegeknél, akik az 52. héten Q16W szerint kapták a faricimab-kezelést, 70% (YOSEMITE), illetve 82% (RHINE) esetében lehetett fenntartani a Q16W adagolási sémát a kezelési intervallum csökkentése nélkül a 96. hétig. A 96. héten a faricimab legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rend szerinti kezelési karon lévő betegek 78%-a esetében lehetett a Q16W vagy a Q12W adagolási intervallumot fenntartani mindkét vizsgálatban

(60% [YOSEMITE] és 64% [RHINE] esetében Q16W, illetve 18% [YOSEMITE] és 14% [RHINE]

esetében Q12W); a betegek 4% (YOSEMITE), illetve 6%-ánál (RHINE) folytatták a gyógyszer adagolását Q8W szerint, és fenn lehetett tartani a ≤ Q8W adagolási intervallumot a 96. hétig; és csupán a betegek 3% (YOSEMITE), illetve 5%-a (RHINE) volt a gyógyszerrel kizárólag Q4W adagolás szerint kezelve a 96. hétig.

A YOSEMITE és RHINE vizsgálatok elemzésének részletes eredményeit az alábbi 4. és 5. táblázat, valamint a 2. ábra mutatja be.

táblázat: A YOSEMITE vizsgálat hatásossági kimenetelei az elsődleges végponti vizitek időpontjában az első^a és második^b évben

Hatásossági kimenetelek	YOSEMITE
	1. év			2. év
	Faricimab Q8Wadagolással N = 315	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 313	Aflibercept Q8Wadagolással N = 312	Faricimab Q8Wadagolással N = 315	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 313	Aflibercept Q8Wadagolással N = 312
A BCVA pontszám kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása ETDRS betűpontszámmal mérve (97,5%-os CI az 1. évben és 95%-os CI a 2. évben)	10,7(9,4–12,0)	11,6(10,3–12,9)	10,9(9,6–12,2)	10,7(9,4–12,1)	10,7(9,4–12,1)	11,4(10,0–12,7)
Az LS átlagértékének különbsége (97,5%-os CI az	−0,2(−2,0-tól1,6-ig)	0,7(−1,1-tól2,5-ig)		−0,7(−2,6-tól1,2-ig)	−0,7(−2,5-tól1,2-ig)
Azon betegek aránya, akikBCVA betűpontszáma≥ 15 betűvel nőtt a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI az	29,2%(23,9%–34,5%)	35,5%(30,1%–40,9%)	31,8%(26,6%–37,0%)	37,2%(31,4%–42,9%)	38,2%(32,8%–43,7%)	37,4%(31,7%–43,0%)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége (95%-os CI az 1. és 2. évben)	−2,6% (−10,0%-tól 4,9%-ig)	3,5% (−4,0%-tól 11,1%-ig)		−0,2% (−8,2%-tól 7,8%-ig)	0,2% (−7,6%-tól 8,1%-ig)

évben és 95%-os CI a
évben)

és 2. évben)

Hatásossági kimenetelek	YOSEMITE
	1. év			2. év
	Faricimab Q8Wadagolással N = 315	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 313	Aflibercept Q8Wadagolással N = 312	Faricimab Q8Wadagolással N = 315	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 313	Aflibercept Q8Wadagolással N = 312
Azon betegek aránya, akikBCVA betűpontszámanem csökkent ≥ 15 betűvel a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI az 1. és 2. évben)	98,1%(96,5%–99,7%)	98,6%(97,2%–100,0%)	98,9%(97,6%–100,0%)	97,6%(95,7%–99,5%)	97,8%(96,1%–99,5%)	98,0%(96,2%–99,7%)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége (95%-os CI az 1. és 2. évben)	−0,8% (−2,8%-tól 1,3%-ig)	−0,3% (−2,2%-tól 1,5%-ig)		−0,4% (−2,9%-tól 2,2%-ig)	−0,2% (−2,6%-tól 2,2%-ig)

^aA 48., 52. és 56. hét átlaga; ^b A 92., 96. és 100. hét átlaga

BCVA: legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity)

ETDRS: A diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) LS: legkisebb négyzetek

CI: konfidenciaintervallum

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely egy kettős kimenetelű eredménnyel való

összefüggés becslését adja meg és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

Megjegyzés: Az aflibercept kar CMH-val súlyozott %-os aránya a faricimab Q8W adagolása és az aflibercept összehasonlítására vonatkozóan szerepel; a faricimab módosítható adagolása és az aflibercept összehasonlításánál a megfelelő CMH-val súlyozott %-os arány azonban a fentiekhez hasonló.

táblázat: A RHINE vizsgálat hatásossági kimenetelei az elsődleges végponti vizitek időpontjában az első^a és második^b évben

Hatásossági kimenetelek	RHINE
	1. év			2. év
	Faricimab Q8Wadagolással N = 317	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 319	Aflibercept Q8Wadagolással N = 315	Faricimab Q8Wadagolással N = 317	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 319	Aflibercept Q8Wadagolással N = 315
A BCVA pontszám kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása ETDRS betűpontszámmal mérve (97,5%-os CI az 1. évben és 95%-os CI a 2. évben)	11,8(10,6–13,0)	10,8(9,6–11,9)	10,3(9,1–11,4)	10,9(9,5–12,3)	10,1(8,7–11,5)	9,4(7,9–10,8)
Az LS átlagértékének különbsége (97,5%-os CI az	1,5(−0,1-tól3,2-ig)	0,5(−1,1-tól2,1-ig)		1,5(−0,5-tól3,6-ig)	0,7(−1,3-tól2,7-ig)
Azon betegek aránya, akikBCVA betűpontszáma≥ 15 betűvel nőtt a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI az	33,8%(28,4%–39,2%)	28,5%(23,6%–33,3%)	30,3%(25,0%–35,5%)	39,8%(34,0%–45,6%)	31,1%(26,1%–36,1%)	39,0%(33,2%–44,8%)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége (95%-os CI az 1. és 2. évben)	3,5% (−4,0%-tól 11,1%-ig)	−2,0% (−9,1%-tól 5,2%-ig)		0,8% (−7,4%-tól 9,0%-ig)	−8% (−15,7%-tól−0,3%-ig)
Azon betegek aránya, akikBCVA betűpontszámanem csökkent ≥ 15 betűvel a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI az 1. és 2. évben)	98,9%(97,6%–100,0%)	98,7%(97,4%–100,0%)	98,6%(97,2%–99,9%)	96,6%(94,4%–98,8%)	96,8%(94,8%–98,9%)	97,6%(95,7%–99,5%)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége (95%-os CI az 1. és 2. évben)	0,3% (−1,6%-tól 2,1%-ig)	0,0% (−1,8%-tól 1,9%-ig)		−1,0% (−3,9%-tól 1,9%-ig)	−0,7% (−3,5%-tól 2,0%-ig)

évben és 95%-os CI a
évben)

és 2. évben)

^aA 48., 52. és 56. hét átlaga; ^b A 92., 96. és 100. hét átlaga

BCVA: legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity)

ETDRS: A diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) LS: legkisebb négyzetek

CI: konfidenciaintervallum

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely egy kettős kimenetelű eredménnyel való

összefüggés becslését adja meg és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

ábra: A látásélesség kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása a 2. évig (100. hétig), összesített adat a YOSEMITE és RHINE vizsgálatból

A hatásossági eredmények azoknál a betegeknél, akik nem részesültek anti-VEGF kezelésben a vizsgálatban való részvételük előtt, valamint az összes többi értékelhető (pl. életkor, nem, rassz, kiindulási HbA1c, kiindulási látásélesség szerinti) alcsoportban összhangban voltak a teljes populációban kapott eredményekkel.

A vizsgálatok során a Q8W és legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolású faricimab-kezelés esetében az előre meghatározott hatásossági végpontban, az 52. héten mérve a kiindulási értékhez viszonyítva javulás mutatkozott a NEI VFQ–25 összetett pontszám tekintetében, amely hasonló volt a Q8W adagolású aflibercept-kezeléséhez és meghaladta a 4 pontos küszöbértéket. A Q8W és legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolású faricimab-kezelés esetében az előre meghatározott hatásossági végpontban, a kiindulási értékhez viszonyítva klinikailag jelentős javulás is mutatkozott az 52. hétig a NEI VFQ–25 közelre végzett aktivitási, a távolra végzett aktivitási és a gépjárművezetési pontszámok tekintetében, melyek hasonlóak voltak a Q8W adagolású aflibercept-kezelés eredményeihez. A változások nagyságrendje a BCVA 15 betűs növekedésének felel meg. A betegek hasonló hányada tapasztalta a NEI VFQ–25 összetett pontszám klinikailag jelentős – az előre meghatározott hatásossági végpontban mért, kiindulási értékhez viszonyított ≥ 4 pontos – javulását az 52. hétig a Q8W adagolású és a Q16W-ig módosítható adagolású faricimab-kezelés és a Q8W adagolású aflibercept-kezelés alkalmazása esetén. Ezek az eredmények a 100. hét végéig fennmaradtak.

A DMO-vizsgálatokban egy további kulcsfontosságú hatásossági kimenetel volt a diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata szerint mért diabeteses retinopathia tünetpontszám (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study – Diabetic Retinopathy Severity Scale; ETDRS–DRSS) változása a kiindulási időponttól az 52. hétig. A YOSEMITE és RHINE vizsgálatokba bevont 1891 betegből 708 (YOSEMITE), illetve 720 (RHINE) beteg esetében volt értékelhető végpont a diabeteses retinopathia állapotának változása.

Az ETDRS–DRSS pontszámok 10 és 71 között voltak a kiindulási időpontban.

A betegek többségének, körülbelül 60%-ának a kiindulási időpontban közepesen súlyos vagy súlyos nem proliferatív diabeteses retinopathiája volt (DRSS 43/47/53).

A 6. és 7. táblázat mutatja be azoknak a betegeknek az arányát, akik az ETDRS–DRSS skála szerint

≥ 2 és ≥ 3 lépéses javulást értek el a kiindulási értékhez képest az 52. és a 96. héten mérve.

táblázat: Azon betegek aránya, akik az ETDRS–DRSS pontszám kiindulási értékhez viszonyított ≥ 2 és ≥ 3 lépéses javulását érték el az 52. illetve 96. héten a YOSEMITE vizsgálatban (diabeteses retinopathia változásával értékelhető populációban)

	YOSEMITE
	52. hét			96. hét
	Faricimab Q8Wadagolással N = 237	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 242	Aflibercept Q8Wadagolással N = 229	Faricimab Q8Wadagolással N = 220	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 234	Aflibercept Q8Wadagolással N = 221
Azon betegek aránya, akik a kiindulási időponthoz viszonyítva≥ 2 lépéses javulást értek el az ETDRS–DRSSskálán (CMH-val súlyozott arány)	46,0%	42,5%	35,8%	51,4%	42,8%	42,2%
Súlyozott különbség (97,5%-os CI az 1. évben és 95%-os CI a 2. évben)	10,2%(0,3%–20,0%)	6,1% (−3,6%-tól,15,8%-ig)		9,1%(0,0%–18,2%)	0,0% (−8,9%-tól 8,9%-ig)
Azon betegek aránya, akik a kiindulási időponthoz viszonyítva≥ 3 lépéses javulást értek el az ETDRS–DRSSskálán (CMH-val súlyozott arány)	16,8%	15,5%	14,7%	22,4%	14,6%	20,9%
Súlyozott különbség (95%-os CI az 1. és 2. évben)	2,1% (−4,3%-tól 8,6%-ig)	0,6% (−5,8%-tól 6,9%-ig)		1,5% (−6,0%-tól 9,0%-ig)	−6,7% (−13,6%-tól 0,1%-ig)

ETDRS–DRSS: diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálatában mért diabeteses retinopathia tünetpontszám (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study Diabetic Retinopathy Severity Scale)

CI: konfidenciaintervallum

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely egy kettős kimenetelű eredménnyel való

összefüggés becslését adja meg és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

táblázat: Azon betegek aránya, akik az ETDRS–DRSS pontszám kiindulási értékhez viszonyított ≥ 2 és ≥ 3 lépéses javulását érték el az 52. illetve 96. héten a RHINE vizsgálatban (diabeteses retinopathia változásával értékelhető populációban )

	RHINE
	52. hét			96. hét
	Faricimab Q8Wadagolással N = 231	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 251	Aflibercept Q8Wadagolással N = 238	Faricimab Q8Wadagolással N = 214	Faricimab legfeljebb Q16Wadagolásig módosítható adagolással N = 228	Aflibercept Q8Wadagolással N = 203
Azon betegek aránya, akik a kiindulási időponthoz viszonyítva ≥ 2 lépéses javulást értek el az ETDRS–DRSS skálán (CMH-val súlyozott arány)	44,2%	43,7%	46,8%	53,5%	44,3%	43,8%
Súlyozott különbség (97,5%-os CI az 1. évben és 95%-os CI a 2. évben)	−2,6% (−12,6%-tól 7,4%-ig)	−3,5% (−13,4%-tól 6,3%-ig)		9,7%(0,4%–19,1%)	0,3% (−8,9%-tól 9,5%-ig)
Azon betegek aránya, akik a kiindulási időponthoz viszonyítva ≥ 3 lépéses javulást értek el az ETDRS–DRSS skálán (CMH-val súlyozott arány)	16,7%	18,9%	19,4%	25,1%	19,3%	21,8%
Súlyozott különbség (95%-os CI az 1. és 2. évben)	−0,2% (−5,8%-tól 5,3%-ig)	−1,1% (−8,0%-tól 5,9%-ig)		3,3% (−4,6%-tól 11,3%-ig)	−2,7% (−10,2%-tól 4,8%-ig)

CI: konfidenciaintervallum

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely egy kettős kimenetelű eredménnyel való

összefüggés becslését adja meg és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

A kezelés hatásai a két vizsgálat értékelhető (pl. korábbi anti-VEGF kezelés, életkor, nem, rassz, kiindulási HbA1c és kiindulási látásélesség szerinti) alcsoportjaiban általánosságban összhangban voltak a teljes populációban kapott eredményekkel.

A kezelés hatásai a diabeteses retinopathia kiinduláskori súlyossága szerinti alcsoportokban különböztek, és a DRSS pontszám a legnagyobb, ≥ 2 lépéses javulást a közepesen súlyos és súlyos nem proliferatív diabeteses retinopathiában szenvedő betegek körében mutatta, ezen betegek körülbelül 90%-ánál javulást értek el konzisztensen mindkét vizsgálat mindegyik vizsgálati karjára nézve.

A 100. hétig a Q8W és a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolású faricimab, illetve a Q8W adagolású aflibercept karokon a vizsgált szemben jelentkező szemészeti nemkívánatos események 49,7%, 49,2% illetve 45,4%-os, a nem szemészeti nemkívánatos események pedig 73,0%, 74,2%, illetve 75,7%-os incidenciával fordultak elő (lásd 4.4 és 4.8 pont).

A YOSEMITE vagy RHINE vizsgálatot befejező 1474 beteget vonták be a két évig tartó, multicentrikus, hosszú távú RHONE-X kiterjesztett vizsgálatba, amelynek célja a személyre szabott

kezelési intervallumokban alkalmazott 6 mg-os intravitrealis faricimab hosszú távú biztonságosságának és tolerálhatóságának értékelése volt.

A faricimab RHONE-X vizsgálatban megfigyelt hosszú távú biztonságossági profilja megegyezett a YOSEMITE és a RHINE vizsgálatokban megfigyeltekkel.

Kétoldali kezelés

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a mindkét szemen egyidejűleg alkalmazott faricimab-terápia biztonságosságával és hatásosságával kapcsolatosan (lásd 4.4 pont).

Az AVONELLE-X vizsgálatba bevont 1029 beteg közül 199 részesült kétoldali faricimab-injekciós kezelésben. Ebben a kétoldali kezelést kapó csoportban az expozíció medián időtartama a vizsgált szemen 95,1 hét, az ellenoldali szemen pedig 36,7 hét volt. A kétoldali kezelést kapó csoportban megfigyelt biztonságossági profil hasonló volt a teljes nAMD vizsgálati populációban tapasztaltakhoz.

A RHONE-X vizsgálatba bevont 1474 beteg közül 416 beteg részesült kétoldali faricimab-injekciós kezelésben. Ebben a kétoldali kezelést kapó csoportban az expozíció medián időtartama a vizsgált szemen 100 hét, az ellenoldali szemen pedig 16,9 hét volt. A kétoldali kezelést kapó csoportban megfigyelt biztonságossági profil hasonló volt a teljes DMO vizsgálati populációban tapasztaltakhoz.

RVO

A faricimab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, multicentrikus, kettős vak, 72 héten át tartó vizsgálatban értékelték BRVO (BALATON vizsgálat), illetve CRVO/HRVO (COMINO vizsgálat) miatt kialakult maculaoedemában szenvedő betegeknél. A kezelést a kontrollként alkalmazott aktív komparátorral összevető adatok a 6. hónapig terjedően állnak rendelkezésre.

Összesen 1282 beteget vontak be a két vizsgálatba (553 beteget a BALATON és 729 beteget a COMINO vizsgálatba) és 1276 beteg kapott legalább egy dózis gyógyszert a 24. hétig terjedő időszakban (közülük 641-en faricimabot). A betegek életkora a BALATON vizsgálatban 28 és 93 év közötti volt 64 év átlagértékkel [SD: 10,7 év], a COMINO vizsgálatban pedig 22 és 100 év közötti volt 65 év átlagértékkel [SD: 13,2 év].

A BALATON vizsgálatban randomizált 553 betegből összesen 489 fejezte be a vizsgálatot a 72. héten. 263, kezdetben faricimab-kezelésre randomizált és 267, kezdetben aflibercept-kezelésre randomizált beteg kapott legalább egy adag faricimabot a faricimab módosítható adagolási fázisában.

A COMINO vizsgálatban randomizált 729 betegből összesen 656 fejezte be a vizsgálatot a 72. héten. 353, kezdetben faricimab-kezelésre randomizált és 342, kezdetben aflibercept-kezelésre randomizált beteg kapott legalább egy adag faricimabot a faricimab módosítható adagolási fázisában.

A betegeket mindkét vizsgálatban 1:1 arányú randomizálás szerint osztották be a két kezelési kar egyikére a 24. hétig:

6 mg faricimab 4 hetenként (Q4W), 6 egymást követő havi adagban
2 mg aflibercept 4 hetenként (Q4W), 6 egymást követő havi adagban

Hat, havonta adott kezdő dózist követően a kezdetben 2 mg aflibercepttel kezelt vizsgálati karra randomizált betegeket átállították a 6 mg faricimabbal végzett kezelésre. A 6 mg faricimabot legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rend szerint alkalmazták, amelynek során az adagolási intervallumot 4 hetenkénti lépésekben lehetett növelni, illetve 4, 8 vagy 12 hetes lépésekben lehetett csökkenteni az előre meghatározott látásélességgel mért és anatómiai betegségaktivitási kritériumok objektív, automatizált értékelése alapján.

Eredmények

Mindkét vizsgálat igazolta a hatásosságot az elsődleges végpont tekintetében, melyet a BCVA kiindulási értékhez viszonyított, 24. héten számolt, az ETDRS betűpontszámmal mért átlagos változásaként határoztak meg. Mindkét vizsgálat esetén a BCVA kiinduláshoz képest bekövetkezett átlagos változása non-inferior volt a Q4W adagolású faricimabbal kezelt betegeknél, a Q4W adagolású aflibercepttel kezelt betegeknél megfigyelthez képest. Ezek a látásjavulási eredmények megmaradtak a

72. hét végéig, amikor a betegeket átállították a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási

rendű faricimab-kezelésre.

A 24. és a 68. hét között a legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rendű faricimab-kezelést kap betegek 81,5%-a (a BALATON vizsgálatban), illetve 74,0%-a (a COMINO vizsgálatban) ért el ≥ Q12W (Q16W vagy Q12W) adagolási intervallumot. Ezen betegek 72,1%-a (a BALATON vizsgálatban) és 61,6%-a (a COMINO vizsgálatban) teljesített a 68. hétig legalább egy Q12W ciklust, és ≥ Q12W adagolást tartott fenn anélkül, hogy az intervallum Q12W alá csökkent volna; a betegek 1,2%-a (a BALATON vizsgálatban) és 2,5%-a (a COMINO vizsgálatban) volt kizárólag Q4W adagolási rend szerint kezelve a 68. hétig.

A vizsgálatok során a Q4W adagolású faricimab-kezelés esetében az előre meghatározott hatásossági végpontban, a 24. héten mérve a kiindulási értékhez viszonyítva javulás mutatkozott a NEI VFQ–25 összetett pontszám tekintetében, amely hasonló volt a Q4W adagolású aflibercept-kezelés eredményeihez. A Q4W adagolású faricimab-kezelés esetében az előre meghatározott hatásossági végpontban, a kiindulási értékhez viszonyítva szintén javulás mutatkozott a 24. hétig a NEI VFQ–25 közelre végzett aktivitási, illetve a távolra végzett aktivitási pontszámok tekintetében, melyek hasonlóak voltak a Q4W adagolású aflibercept-kezelés eredményeihez. Ezen eredmények a 72. hét végéig fennmaradtak, amikor a betegek legfeljebb Q16W adagolásig módosítható adagolási rendű faricimab-kezelést kaptak.

táblázat: Hatásossági eredmények a 24. heti elsődleges végponti vizit alkalmával, valamint a vizsgálat végén^a a BALATON vizsgálatban

Hatásossági eredmények	BALATON
	24. hét		72. héta
	Faricimab Q4W adagolássalN = 276	Aflibercept Q4W adagolássalN = 277	Faricimab Q4W adagolással, majd módosítható faricimab-adagolássalN = 276	Aflibercept Q4W adagolással, majd módosítható faricimab-adagolássalN = 277
A BCVA pontszám kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása ETDRS betűpontszámmal mérve (95%-os CI)	16,9(15,7–18,1)	17,5(16,3–18,6)	18,1(16,9–19,4)	18,8(17,5–20,0)
Az LS átlagértékének különbsége (95%-os CI)	−0,6(−2,2-től 1,1-ig)
Azon betegek aránya, akik betűpontszáma ≥ 15 betűvel nőtt a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI)	56,1%(50,4%–61,9%)	60,4%(54,7%–66,0%)	61,5%(56,0%–67,0%)	65,8%(60,3%–71,2%)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége(95%-os CI)	−4,3% (−12,3%-tól 3,8%-ig)

a A 64., 68. és 72. hét átlaga

BCVA: legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity)

ETDRS: A diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) CI: konfidenciaintervallum

LS: legkisebb négyzetek

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely egy kettős kimenetelű eredménnyel való

összefüggés becslését adja meg és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

táblázat: Hatásossági eredmények a 24. heti elsődleges végponti vizit alkalmával, valamint a vizsgálat végén^a a COMINO vizsgálatban

Hatásossági eredmények	COMINO
	24. hét		72. héta
	Faricimab Q4W adagolássalN = 366	Aflibercept Q4W adagolássalN = 363	Faricimab Q4W adagolással, majd módosítható faricimab-adagolássalN = 366	Aflibercept Q4W adagolással, majd módosítható faricimab-adagolássalN = 363
A BCVA pontszám kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása ETDRS betűpontszámmal mérve (95%-os CI)	16,9(15,4–18,3)	17,3(15,9–18,8)	16,9(15,2–18,6)	17,1(15,4–18,8)
Az LS átlagértékének különbsége (95%-os CI)	−0,4(−2,5-től 1,6-ig)
Azon betegek aránya, akik betűpontszáma ≥ 15 betűvel nőtt a kiindulási értékhez képest (CMH-val súlyozott arány, 95%-os CI)	56,6%(51,7%–61,5%)	58,1%(53,3%–62,9%)	57,6%(52,8%–62,5%)	59,5%(54,7%–64,3%)
A CMH-val súlyozott %-os arány különbsége(95%-os CI)	−1,5%(−8,4%-tól 5,3%-ig)

a A 64., 68. és 72. hét átlaga

BCVA: legjobb korrigált látásélesség (Best Corrected Visual Acuity)

ETDRS: A diabeteses retinopathia korai kezelésének vizsgálata (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study) CI: konfidenciaintervallum

LS: legkisebb négyzetek

CMH: Cochran–Mantel–Haenszel-módszer; olyan statisztikai teszt, amely egy kettős kimenetelű eredménnyel való összefüggés becslését adja meg és amelyet a kategorikus változók értékelésére használnak.

ábra: A látásélesség átlagos változása a kiindulástól a 72. hétig a BALATON vizsgálatban

Fix havi adagolás (6 mg faricimab Q4W

vagy

2 mg aflibercept Q4W)

6 mg faricimab legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolási rend

24
A BCVA pontszám átlagos változása (ETDRS betűvel mérve)
21

18

15

12

9

6

3

0

0 4 8 12 16 20 24 28 32 36 40

44 48 52 56 60 64 68 72

6 mg faricimab Q4W (N=276)

2 mg aflibercept Q4W (N=277)
Hetek
6 mg faricimab Q4W-től legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolási rend (N=276)

2 mg aflibercept Q4W-től 6 mg faricimab legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolási rend (N=277)

A 6 mg faricimab legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolása a 24. héten kezdődött, de nem minden beteg kapott faricimab-kezelést a 24. héten.
ábra: A látásélesség átlagos változása a kiindulástól a 72. hétig a COMINO vizsgálatban

A BCVA pontszám átlagos változása (ETDRS betűvel mérve)

Fix havi adagolás

(6 mg faricimab Q4W

vagy

2 mg aflibercept Q4W)

6 mg faricimab legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolási rend

0 4 8 12 16 20 24 28 32 36 40

44 48 52 56 60 64 68 72

6 mg faricimab Q4W (N=366)

2 mg aflibercept Q4W (N=363)

Hetek

6 mg faricimab Q4W-től legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolási rend (N=366)

2 mg aflibercept Q4W-től 6 mg faricimab legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolási rend (N=363)

A 6 mg faricimab legfeljebb Q16W-ig módosítható adagolása a 24. héten kezdődött, de nem minden beteg kapott faricimab-kezelést a 24. héten.

A 24. hétig a vizsgált szemben jelentkező ocularis nemkívánatos események incidenciája 20,1% volt a Q4W adagolású faricimabbal és 24,6% a Q4W adagolású aflibercepttel kezelt vizsgálati karokon; a nem ocularis nemkívánatos események incidenciája pedig 32,9% volt a Q4W adagolású faricimab-kezeléssel, illetve 36,4% a Q4W adagolású aflibercepttel kezelt vizsgálati karokon (lásd 4.8 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a faricimab vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől nAMD, DMO és RVO indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Farmakokinetikai tulajdonságok

A faricimabot intravitrealisan adják be, hogy helyi hatást fejtsen ki a szemben. Felszívódás és eloszlás

Populációs farmakokinetikai elemzés alapján (az nAMD-ban és a DMO-ban szenvedő betegekre is kiterjedően, N = 2246) végzett becslések szerint a szabad (sem VEGF-A-hoz, sem Ang-2-höz

nem kötött) faricimab maximális plazmakoncentrációja (Cmax) körülbelül 2 nappal a beadást követően alakul ki. Az átlagos (±SD [standard deviáció]) plazma Cmax becsült értéke nAMD-ben szenvedő betegeknél 0,23 (0,07) mikrogramm/ml, DMO-ban szenvedő betegeknél 0,22 (0,07) mikrogramm/ml. Ismételt alkalmazást követően a szabad faricimab átlagos mélyponti plazmakoncentrációja

8 hetenkénti adagolás esetén várhatóan 0,002-0,003 mikrogramm/ml.

A faricimab dózisarányos farmakokinetikát mutatott a 0,5 és 6 mg közötti dózistartományban (a Cmax és az AUC alapján). Havi alkalmazást követően nem észlelték a faricimab felhalmozódását sem az üvegtestben, sem a plazmában.

A becslések szerint a szabad faricimab maximális plazmakoncentrációja körülbelül 600-ad része a csarnokvízben, illetve 6000-ed része az üvegtestben mérhető maximális koncentrációnak, ezért a szisztémás farmakodinámiás hatások előfordulása nem valószínű, amit a klinikai vizsgálatokban a faricimab-kezelés során a szabad VEGF és az Ang-2 koncentrációjában bekövetkező jelentős változásoknak a hiánya is alátámaszt.

A populációs farmakokinetikai elemzés szerint az életkor hatással volt a faricimab szemen belüli farmakokinetikájára és a testtömeg hatással volt a faricimab szisztémás farmakokinetikájára. Egyik hatást sem tekintették klinikailag jelentősnek; nincs szükség dózismódosításra.

Biotranszformáció és elimináció

A faricimab fehérje típusú hatóanyag, ezért metabolizmusa és eliminációja nem teljesen ismert. A faricimab a lizoszómákban várhatóan kisméretű peptidekké és aminosavakká katabolizálódik, amelyek a vesén keresztül választódhatnak ki, az endogén IgG eliminációjához hasonló módon.

A faricimab plazmakoncentráció-idő profilja párhuzamosan csökkent az üvegtest és csarnokvíz koncentráció-idő profiljával. A faricimab átlagos ocularis és látszólagos szisztémás felezési idejének becsült értéke körülbelül 7,5 nap.

Az nAMD-ben, DMO-ban és RVO-ban szenvedő betegek (N=2977) farmakokinetikai elemzése igazolta, hogy a faricimab farmakokinetikája hasonló nAMD-ben, DMO-ban és RVO-ban szenvedő betegeknél.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A hat III. fázisú klinikai vizsgálatban a faricimabbal kezelt csoportba randomizált betegek körülbelül 58%-a (a 2571 betegből 1496) volt 65 éves vagy idősebb. A populációs farmakokinetikai elemzés kimutatta, hogy az életkor hatással van a faricimab szemen belüli farmakokinetikájára. A hatást nem tekintették klinikailag jelentősnek. 65 éves és idősebb betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Nem végeztek specifikus vizsgálatot a faricimabbal vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Az összes klinikai vizsgálatban részt vevő betegek 63%-ának volt vesekárosodása (38%-nak enyhe, 23%-nak közepesen súlyos és 2%-nak súlyos), és a körükben végzett farmakokinetikai elemzésben a faricimab intravitrealis beadása után nem tapasztaltak különbséget a faricimab szisztémás farmakokinetikájában. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adag módosítására (lásd 4.2 pont).

Májkárosodás

Nem végeztek specifikus vizsgálatot a faricimabbal májkárosodásban szenvedő betegeknél. Ebben a populációban azonban nincs szükség speciális megfontolásokra, mivel a metabolizmus proteolízissel történik és nem függ a májműködéstől. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adag módosítására (lásd 4.2 pont).

Egyéb különleges betegcsoportok

A rassz nem befolyásolja a faricimab szisztémás farmakokinetikáját. Nem igazolták azt, hogy a nem klinikailag jelentős mértékben befolyásolná a faricimab szisztémás farmakokinetikáját.

Adagmódosításra nincs szükség.

Gyógyszerészeti jellemzők - VABYSMO 120 MG/ML

Segédanyagok felsorolása

hisztidin

30%-os ecetsav (a pH beállításához) (E 260) metionin

poliszorbát 20 (E 432) nátrium-klorid szacharóz

injekcióhoz való víz

Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

Felhasználhatósági időtartam

Előretöltött fecskendő: 2 év Injekciós üveg: 30 hónap

Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg a dobozban tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendő a lezárt tálcában és az eredeti dobozban tárolandó.

Az alkalmazás előtt a bontatlan előretöltött fecskendő vagy az injekciós üveg legfeljebb 24 órán keresztül szobahőmérsékleten (20 °C és 25 °C között), az eredeti dobozban tárolható.

Gondoskodjon arról, hogy az injekció beadására haladéktalanul sor kerüljön az adag előkészítését követően.

Csomagolás típusa és kiszerelése

Előretöltött fecskendő

Oldatos injekció előretöltött fecskendőben, amely egy dózisjelzéssel ellátott (I. típusú) üveghengerből, butil gumidugóból és egy dézsmabiztos zárókupakból áll (beleértve a merev védőkupakot, a butil gumi védőkupakot és a Luer-záras adaptert). Az előretöltött fecskendő dugattyúrúddal és bővített ujjtámasszal van összeszerelve. 21 mg faricimabot tartalmaz 0,175 ml steril oldatban, előretöltött fecskendőnként.

1 db előretöltött fecskendőt és 1 db steril, extra vékony falú, szűrővel ellátott injekciós tűt

(30G × ½ hüvelyk, 0,30 mm × 12,7 mm, 5 mikrométer) tartalmazó kiszerelés.

A gumi védőkupak, a gumidugó, az üveghenger és a szűrővel ellátott injekciós tű érintkezik a gyógyszerrel.

Injekciós üveg

0,24 ml steril oldat, bevonatos gumidugóval és sárga műanyag lepattintható koronggal ellátott

alumínium kupakkal lezárt injekciós üvegben.

1 db injekciós üveget és 1 db szűrővel ellátott tompahegyű felszívó tűt (18G × 1½ hüvelyk, 1,2 mm × 40 mm, 5 mikrométer) tartalmazó kiszerelés.

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Felrázni tilos!

A Vabysmo-t a hűtőszekrényből való kivételkor, valamint az alkalmazás előtt szemrevételezéssel ellenőrizni kell. A Vabysmo-t tilos felhasználni, ha részecskék vagy zavarosság látható benne.

Előretöltött fecskendő

Az előretöltött fecskendő egyszeri használatra, csak egy szem kezelésére alkalmazandó. A steril előretöltött fecskendőt csak aszeptikus körülmények között bontsa fel. Az oldatot beadás előtt szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Az előretöltött fecskendőt tilos felhasználni, ha részecskék vagy zavarosság látható benne.

Az előretöltött fecskendő az ajánlott 6 mg-os adagnál (amely megfelel 0,05 ml oldatnak) többet tartalmaz. 21 mg faricimabot tartalmaz 0,175 ml oldatban, előretöltött fecskendőnként. A többlettérfogatot az injekció beadása előtt ki kell nyomni az előretöltött fecskendőből.

Ne használja fel a készítményt, ha a csomagolás, az előretöltött fecskendő és/vagy a szűrővel ellátott

injekciós tű sérült vagy lejárati ideje elmúlt.

A betegtájékoztató az alkalmazást illetően részletes utasítást tartalmaz.

Injekciós üveg

Az injekciós üveg az ajánlott 6 mg-os adagnál többet tartalmaz. Az injekciós üveg töltettérfogata (0,24 ml) nem használandó fel teljes egészében. A többlettérfogatot az injekció beadása előtt ki kell nyomni a fecskendőből. Az injekciós üveg teljes térfogatának beadása túladagolást okoz. Az injekció dózisát a 0,05 ml-es adagjelzésig, azaz 6 mg faricimabra kell beállítani.

Az injekciós üveg tartalma, valamint a szűrővel ellátott felszívó tű steril állapotban található és ezek kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgálnak. Ne használja fel a készítményt, ha a csomagolás, az injekciós üveg és/vagy a szűrővel ellátott felszívó tű sérült vagy lejárati ideje elmúlt. A betegtájékoztató az alkalmazást illetően részletes utasítást tartalmaz.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre

vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Használati útmutató az előretöltött fecskendő alkalmazásához

A fecskendő eltávolítását a fecskendőtálcáról (1. lépés) és minden további lépést aszeptikus technikával kell végrehajtani.
Megjegyzés: az adagot a 0,05 ml-es dózisjelzésre kell beállítani.
Nyissa fel a tálcát és távolítsa el a fecskendő kupakját az alábbiak szerint:
1	Húzza le a fecskendőtálcáról a fedelet, és aszeptikus körülmények között vegye ki az előretöltött fecskendőt.
2	Tartsa a fecskendőt a fehér gallérjánál fogva; pattintsa le a fecskendő kupakját (lásd C ábra).
	Ne csavarja le a kupakot.

PATTINTÁS!

C ábra

Csatlakoztassa a szűrővel ellátott injekciós tűt:
3	Aszeptikus körülmények között vegye ki a szűrővel ellátott injekciós tűt a csomagolásából.
4	Aszeptikus körülmények között, erősen rögzítse a szűrővel ellátott injekciós tűt a fecskendőLuer-zárjához (lásd D ábra)

D ábra

Kizárólag a csomagban kapott, szűrővel ellátott injekciós tűt alkalmazza a beadáshoz

5	Egyenesen lehúzva, óvatosan távolítsa el a tűvédő kupakot.

Távolítsa el a légbuborékokat:
6	Tartsa a fecskendőt úgy, hogy a szűrővel ellátott injekciós tű felfelé nézzen. Ellenőrizze, hogy a fecskendőben vannak-e légbuborékok.
7	Amennyiben vannak légbuborékok, finoman ütögesse meg az ujjával a fecskendőt, amíg abuborékok fel nem szállnak (lásd E ábra)lég-buborék
	E ábra

Állítsa be a gyógyszer dózisát, és távolítsa el a levegőt:
8	Tartsa a fecskendőt szemmagasságban és lassan nyomja be a dugattyúrudat, amíg a kupolás gumidugó alsó széle egy vonalba nem ér a fecskendő 0,05 ml-es adagjelző vonalával (lásd F ábra). Ezzel eltávolítja a levegőt és a felesleges oldatmennyiséget, és a dózist 0,05 ml-re állítja be.
Az injekciót az adag elkészítése után azonnal adja be.

gumi-dugó alsó széle

0,05 ml

F ábra

Az injekció beadása

Az injekció beadását aszeptikus körülmények között kell végrehajtani.Lassan fecskendezze be, amíg a gumidugó el nem éri a fecskendő alját, ezzel 0,05 ml térfogatot juttatva be.Ne tegye vissza a kupakot, és ne vegye le a szűrővel ellátott injekciós tűt a fecskendőről.Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését agyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.