VAFSEO 300 MG FILMTABLETTA

A Vafseo krónikus vesebetegséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelésére javallott krónikus fenntartó dialízisben részesülő felnőtteknél.

A vadadusztát-kezelést az anaemia kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie. A Vafseo-kezelés megkezdése, illetve az adag emelésére vonatkozó döntés meghozatala előtt az anaemia minden egyéb okát számba kell venni.

Az anaemia tünetei és következményei az életkortól, a nemtől és az alapbetegség kihatásaitól függően változhatnak, ezért a klinikai lefolyást és a beteg állapotát minden betegnél egyénileg kell értékelnie az orvosnak. Az anaemia tüneteinek fennállása mellett a hemoglobin- (hgb) koncentráció csökkenésének ütemét, a vaskezelésre adott korábbi választ és a vörösvértest‑transzfúzió szükségességének kockázatát kell mérlegelni az adott betegnél a klinikai lefolyás és a beteg állapotának felmérése során.

Adagolás

Alkalmazás előtti kivizsgálás

A vasraktárak és a táplálkozási tényezők felmérése

A vasháztartást minden betegnél értékelni kell a kezelés előtt és alatt. Vaspótló kezelést kell alkalmazni, ha a szérumferritinszint kevesebb mint 100 µg/l, vagy ha a szérumtranszferrin-szaturáció kevesebb mint 20%.

Kezdő dózis

Az ajánlott kezdő dózis 300 mg naponta egyszer. A dózis legfeljebb 4 hetente egyszer emelhető. Dóziscsökkentés gyakrabban is végezhető.

Erythropoiesist stimuláló szerekről (erythropoiesis-stimulating agent, ESA) átállított betegek

ESA-ról Vafseo-ra történő átállítás esetén az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 300 mg.

Magas kiindulási dózisú ESA-ról átállított betegeknél előfordulhat a hgb-szintek kezdeti csökkenése, mielőtt a hgb-szint fokozatosan visszatérne a kiindulási hgb-szintre a 16-20. hétre (lásd az 5.1 pontban a hgb-szint változását az egyes vizsgálatokban). Figyelembe véve a hgb-szint Vafseo-kezelés alatti fokozatos emelkedését, az átállási fázisban megfontolható a vörösvértest-transzfúzió vagy ESA-kezelés formájában alkalmazott mentőterápia, ha a hgb-szint 9,0 g/dl alá csökken vagy a válaszreakció nem megfelelő (lásd 4.4 pont). A vörösvértest-transzfúziót kapó betegek esetén a transzfúzió ideje alatt ajánlott a Vafseo-kezelés folytatása. A Vafseo alkalmazását fel kell függeszteni azoknál a betegeknél, akik átmenetileg ESA mentőterápiát kapnak, majd a kezelés ≥10 g/dl-es hgb-szint elérésekor folytatható. Az alkalmazott ESA típusától függően a Vafseo-kezelés felfüggesztését az alábbiak szerint meg kell hosszabbítani:

• az epoetin utolsó dózisa után 2 nappal,

• a darbepoetin-alfa utolsó dózisa után 7 nappal,

• a metoxi-polietilén-glikol-epoetin-béta utolsó dózisa után 14 nappal.

Az ESA mentőterápiát követően a Vafseo-kezelést a korábbi vagy egy szinttel magasabb dózisban újra kell kezdeni, majd az alábbi dózistitrálási irányelveknek megfelelően titrálni kell.

Dózisbeállítás

A terápia megkezdésekor vagy módosításakor a hgb-szintet kéthetente ellenőrizni kell annak stabilizálódásáig, majd legalább havonta. A 10-12 g/dl-es hgb-szint elérése, illetve fenntartása érdekében 150 mg-os lépésekben kell módosítani az adagot 150 mg-tól a 600 mg-os maximális ajánlott napi dózisig terjedő tartományban. A dózis legfeljebb 4 hetente egyszer emelhető.

Dóziscsökkentés gyakrabban is végezhető.

A kezelést 24 hetes terápiánál tovább nem szabad folytatni, ha a hgb-szint klinikailag jelentős növekedését nem sikerült elérni. Az elégtelen válaszreakcióra alternatív magyarázatot kell keresni, és azt a Vafseo-kezelés újrakezdése előtt kezelni kell (lásd 1. táblázat).

1. táblázat: A Vafseo dózisának beállítása

   A hgb-érték változása	Kevesebb mint 10 g/dl	10–12 g/dl	Több mint 12 g/dl, dekevesebb mint 13 g/dl	13 g/dl vagy több
   Nincs a 2 hetes				Szakítsa meg a
   időszak alatt				Vafseo adagolását,
   1 g/dl-t vagy a	Ha nem volt			amíg a
   4 hetes időszakalatt 2 g/dl-t meghaladó	dózisemelés az elmúlt 4 hétben,150 mg-mal	Változatlan dózis.	150 mg-oscsökkentés.	hemoglobinszint 12 g/dl-re vagy ez alá nem csökken,
   hemoglobinszint-	emelni kell.			majd folytassa a
   emelkedés.				megszakítás előtti
   				adagnál 150 mg-
   Bármely 2 hetes				mal kisebb adaggal.
   időszak alatt				Ha a beteg 150 mg-
   1 g/dl-t vagy4 hetes időszakalatt 2 g/dl-t meghaladóhemoglobinszint-	150 mg-os csökkentés vagy változatlan* dózis.	150 mg-os csökkentés vagy változatlan* dózis.	150 mg-oscsökkentés.	ot kapott a megszakítás előtt, akkor folytassa a kezelést 150 mg-mal.
   emelkedés.

   * Egyszeri hemoglobinérték esetén nem feltétlenül szükséges dóziscsökkentés.

   Monitorozás

   A terápia megkezdésekor vagy módosításakor a hgb-szintet kéthetente ellenőrizni kell annak stabilizálódásáig, majd legalább havonta.

   A Vafseo-kezelés megkezdése előtt, a kezelés megkezdése után három hónapig havonta, majd a későbbiekben klinikailag indokolt esetben értékelni kell a GPT- (ALAT), a GOT- (ASAT) és a bilirubinszintet (lásd 4.4 pont).

   Kihagyott adag

   Amennyiben kimaradt egy adag, a betegnek be kell vennie még aznap, amint eszébe jut, majd a következő adagot másnap, a szokásos időpontban kell bevennie. A betegnek nem szabad kétszeres adagot bevennie.

   Különleges betegcsoportok

   Idősek

   Idős betegeknél dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont).

   Vesekárosodás

   Vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont).

   Májkárosodás

   Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges. A Vafseo alkalmazása nem javasolt súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedő betegeknél, mivel biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem értékelték (lásd 4.4 és 5.2 pont).

   Gyermekek és serdülők

   A Vafseo biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

   Az alkalmazás módja

   A filmtablettát szájon át, étkezés közben vagy étkezések között kell bevenni, és rágás nélkül, egészben kell lenyelni.

   A Vafseo dialízis előtt, alatt vagy után bármikor bevehető.

   A Vafseo-t legalább 1 órával az orális vaspótló készítmények, valamint az elsődleges összetevőként vasat vagy vastartalmú foszfátkötőket tartalmazó készítmények alkalmazása előtt kell bevenni. Mivel a vadadusztát multivalens kationokkal kelátot képez, a Vafseo-t a vasat nem tartalmazó foszfátkötők, vagy elsődleges összetevőként több vegyértékű kationokat, például kalciumot, magnéziumot vagy alumíniumot tartalmazó készítmények alkalmazása előtt legalább 1 órával vagy alkalmazásuk után

   2 órával kell bevenni (lásd 4.5 pont).

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Cardiovascularis és mortalitási kockázat

Kontrollos klinikai vizsgálatokban a Vafseo-val kezelt, dialízisre szoruló krónikus vesebetegeknél hasonló kockázat állt fenn a halálozás, a myocardialis infarctus és a stroke tekintetében, mint az alfa-darbepoetinnal kezelteknél (lásd 5.1 pont).

Azokat a betegeket, akiknél súlyos cardiovascularis mellékhatásokra vagy stroke-ra jellemző jelek és tünetek jelentkeznek, haladéktalanul ki kell vizsgálni, és az ellátási protokollnak megfelelően kezelni kell. A kezelés megszakítására vagy leállítására vonatkozó döntést az adott betegnél várható előnyök és kockázatok mérlegelése alapján kell meghozni.

Thromboemboliás események

Két aktív kontrollos, krónikus vesebetegségben végzett klinikai vizsgálatban a thromboemboliás események jelentett előfordulása a betegek körében nagyon gyakori volt (lásd 4.8 pont). Ezért gondosan ellenőrizni kell azokat a betegeket, akiknél eleve fennállnak a thromboembolia kockázati tényezői, illetve akiknek a kórelőzményében thromboemboliás kórképek (például mélyvénás thrombosis, tüdőembólia és agyi érkatasztrófa) szerepelnek.

Azokat a betegeket, akiknél thromboemboliás kórképekre jellemző jelek és tünetek jelentkeznek, haladéktalanul ki kell vizsgálni, és az ellátási protokollnak megfelelően kezelni kell. A kezelés megszakítására vagy leállítására vonatkozó döntést az adott betegnél várható előnyök és kockázatok mérlegelése alapján kell meghozni.

Májkárosodás

A Vafseo alkalmazása nem javasolt súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedő betegeknél (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Hepatotoxicitás

A Vafseo-nak tulajdonítható, gyakori GPT- és GOT- és/vagy nem gyakori bilirubinszint-emelkedést jelentettek (lásd 4.8 pont). A Vafseo-kezelés megkezdése előtt, a kezelés megkezdése után három hónapig havonta, majd a későbbiekben klinikailag indokolt esetben értékelni kell a GPT- , a GOT- és a bilirubinszintet (lásd 4.2 pont).

A Vafseo-kezelést abba kell hagyni, ha a GPT- vagy GOT-szint emelkedése meghaladja a normál tartomány felső értékének háromszorosát, és emellett a bilirubinszint emelkedése meghaladja a normálérték felső határának kétszeresét, vagy a GPT- vagy GOT-szint tartósan meghaladja a normálérték felső határának háromszorosát (lásd 4.2 és 4.8 pont).

A hypertonia súlyosbodása

A Vafseo krónikus vesebetegeknél történő alkalmazása a hypertonia súlyosbodásával járhat (lásd

4.8 pont). A vérnyomást ellenőrizni kell a kezelés megkezdése előtt és azt követően is rendszeresen, az adott betegnél fennálló klinikai helyzet és a helyi klinikai gyakorlat által meghatározott gyakorisággal. A betegeket tájékoztatni kell az antihipertenzív terápiával kapcsolatos előírások betartásának és a vérnyomás ellenőrzésének fontosságáról.

Convulsio

A vadadusztát-kezelésben részesülő betegeknél gyakran jelentettek convulsiót (lásd 4.8 pont). A vadadusztátot óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek az kórelőzményében convulsio vagy görcsroham, epilepszia vagy a görcskészséget fokozó betegségek, például központi idegrendszeri fertőzések szerepelnek. A kezelés megszakítására vagy leállítására vonatkozó döntést az adott betegnél várható előnyök és kockázatok mérlegelése alapján kell meghozni.

A hgb-szint kezdeti csökkenése ESA-ról átállított betegeknél

ESA-ról Vafseo-ra átállított betegeknél a hgb-szint kezdetben csökkenhet, különösen azoknál a betegeknél, akiknél magas volt a kiindulási ESA-dózis. Általánosságban minél magasabb a kiindulási ESA-dózis, annál nagyobb lesz a hgb-szint kezdeti csökkenése, mielőtt a 16-20. hétre fokozatosan visszatérne a kiindulási hgb-szintre (lásd az 5.1 pontban a hgb-szint változását az egyes vizsgálatokban). Az átállási fázisban megfontolható a vörösvértest-transzfúzió vagy ESA-kezelés formájában alkalmazott mentőterápia, ha a hgb-szint 9,0 g/dl alá csökken vagy a válaszreakció nem megfelelő. A vörösvértest-transzfúziót kapó betegek esetén a transzfúzió ideje alatt ajánlott a Vafseo-kezelés folytatása. A Vafseo alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni azoknál a betegeknél, akik ESA mentőterápiát kapnak, majd a kezelés ≥10 g/dl-es hgb-szint elérésekor folytatható (lásd 4.2 pont).

Nem megfelelő terápiás válasz

A vadadusztát-kezelésre adott nem megfelelő válaszreakció esetén meg kell keresni ennek okait. A vizsgálat részeként megfontolandó a retikulocitaszám meghatározása. Ha a terápiás válasz elmaradásának tipikus okai kizárásra kerültek, és a betegnél retikulocytopenia áll fenn, mérlegelni kell a csontvelő vizsgálatát. Amennyiben a kezelés 24. hetére sem sikerül az elégtelen válaszreakció hátterében orvosolható okot találni, a Vafseo alkalmazását abba kell hagyni.

A gyógyszer helytelen használata

A gyógyszer helytelen használata a vörösvértestek mennyiségének túlzott növekedéséhez vezethet. Ez életveszélyes szövődményekkel járhat.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A vadadusztát in vitro metabolikusan stabilnak bizonyult, és a citokróm P450 (CYP) enzimrendszeren keresztül történő metabolizmusa minimális mértékű volt. A metabolizmusában szerepet játszó útvonalak az oxidáció és főként a glükuronidáció voltak. A fő keringő metabolitot, a vadadusztát-O-

glükuronidot több uridin-5'-difoszfo-glükuronozil-transzferáz (UGT-k, UGT1A1, 1A7, 1A8 és 1A9) katalizálta.

A vadadusztát klinikailag jelentős kölcsönhatásokat mutathat az emlőrákrezisztencia-fehérje (BCRP) szubsztrátjaival, az OAT3-szubsztrátokkal, az OAT1/3-inhibitorokkal és a szűk terápiás indexű CYP2C9-szubsztrátokkal.

A vadadusztát in vitro kísérletekben indukálta a CYP2B6-ot, gátolta a CYP2C8-at, és a CYP3A4 down regulációját eredményezte. Ezeket az interakciókat in vivo azonban nem vizsgálták.

Más gyógyszerek hatásai a vadadusztát farmakokinetikájára

Vaspótló készítmények, foszfátkötők és egyéb, elsődleges összetevőként többértékű kationokat tartalmazó gyógyszerek

Együttes alkalmazása orális vaspótló készítményekkel (például vas(III)-citrát, vas(II)-szulfát, nátrium-vas(II)-citrát), vasat tartalmazó készítményekkel, vastartalmú foszfátkötőkkel (például vas(III)-citrát, szukroferri oxi-hidroxid) és vasat nem tartalmazó foszfátkötőkkel (kalcium-acetát, szevelamer-karbonát) csökkenti a vadadusztát-expozíciót (Cmax és AUC).

Orális vastartalmú gyógyszerek együttes alkalmazása az AUC∞ tekintetében legfeljebb 90%-ra, a Cmax tekintetében pedig legfeljebb 92%-ra csökkentette a vadadusztát biohasznosulását.

Vasat nem tartalmazó foszfátkötők együttes alkalmazása az AUC∞ tekintetében legfeljebb 55%-ra, a

Cmax tekintetében pedig legfeljebb 52%-ra csökkentette a vadadusztát biohasznosulását.

A Vafseo-t legalább 1 órával az orális vaspótló készítmények, valamint az elsődleges összetevőként vasat vagy vastartalmú foszfátkötőket tartalmazó készítmények alkalmazása előtt kell bevenni. Mivel a vadadusztát multivalens kationokkal kelátot képez, a Vafseo-t a vasat nem tartalmazó foszfátkötők, vagy elsődleges összetevőként több vegyértékű kationokat, például kalciumot, magnéziumot vagy alumíniumot tartalmazó készítmények alkalmazása előtt legalább 1 órával vagy alkalmazásuk után

2 órával kell bevenni.

Szervesanion-transzporter- (OAT) OAT1/OAT3 gátlók

A vadadusztát együttes alkalmazása az OAT1/OAT3-gátló probeneciddel csaknem kétszeresére növelte a vadadusztát AUC-értékeit. Amennyiben mégis potens vagy közepesen potens OAT1- vagy OAT3-gátlókkal (például benzilpenicillinnel, teriflunomiddal vagy p-amino-hippursavval) együtt alkalmazzák a vadadusztátot, fokozott óvatossággal kell kezelni a beteget, és vizsgálni kell a vadadusztát felerősödött hatásainak előfordulását. A lehetséges mellékhatásokat és a gyors hemoglobinszint-emelkedés esetén szükséges dózismódosítást illetően lásd 4.8 és 4.2 pont.

A vadadusztát hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

BCRP-szubsztrátok és egyes sztatinok

A vadadusztát növelheti a BCRP-szubsztrátok és egyes sztatinok AUC-értékét, amennyiben azokkal együtt alkalmazzák. Szükség lehet a vadadusztáttal együtt rendelt BCRP-szubsztrátok adagjának módosítására. A következő kombinációkat vizsgálták (lásd 2. táblázat).

1. táblázat: A vadadusztát és BCRP-szubsztrátok, valamint egyes sztatinok együttadásakor

   lehetséges klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatások

   Együtt alkalmazott gyógyszer	A koncentrációra gyakorolthatás	Klinikai megjegyzés
   szulfaszalazin	a szulfaszalazin AUC-értéke 4,5-szeresére ↑; az aktív metabolitok expozíciója nemváltozik számottevően	Monitorozni kell a szulfaszalazin okozta mellékhatások jeleinek előfordulását.
   szimvasztatin	a szimvasztatin AUC-értéke~2-szeresére ↑	Krónikus vesebetegségben szenvedő, Vafseo-val kezelt betegeknél a szimvasztatin maximális dózisát napi 20 mg-ra kell korlátozni. Monitorozni kell a szimvasztatin okozta mellékhatások jeleinek előfordulását.
   rozuvasztatin	a rozuvasztatin AUC- és Cmax-értéke 2-3-szorosára ↑	Krónikus vesebetegségben szenvedő, Vafseo-val kezelt betegeknél a rozuvasztatin maximális dózisát napi 10 mg-ra kell korlátozni. Monitoroznikell a rozuvasztatin okozta mellékhatások jeleinek előfordulását.

   A szulfaszalazin, a szimvasztatin és a rozuvasztatin mellett az együtt adott BCRP-szubsztrátok, például a fluvasztatin, a nelfinavir, a pitavasztatin és a topotekán felerősödött hatásainak jeleit és a dóziscsökkentés szükségességét is monitorozni kell.

   OAT3-szubsztrátok

   A vadadusztát növelheti az OAT3-szubsztrátok AUC-értékét, amennyiben azokkal együtt alkalmazzák. A furoszemid (40 mg) AUC-értéke kétszeresére nőtt a Vafseo ismételt adagjainak (naponta egyszer 600 mg) alkalmazása után. A vadadusztáttal együtt adott OAT3-szubsztrátok, például a famotidin, a furoszemid, a metotrexát, az olmezartán, a szitagliptin és a zidovudin felerősödött hatásainak jeleit monitorozni kell.

   Szükség lehet az egyidejűleg alkalmazott OAT3-szubsztrát adagjának módosítására.

   CYP2C9-szubsztrátok

   A vadadusztát (600 mg) és a celekoxib (200 mg) együttes alkalmazása a celekoxib C^max-értékét 60%-kal, AUC-értékét pedig 11%-kal növelte. A warfarint vagy más szűk terápiás indexű CYP2C9-szubsztrátot (például fenitoint) kapó betegeket ezért vadadusztáttal történő kezelés esetén fokozott körültekintéssel kell kezelni, és monitorozni kell a felerősödött gyógyszerhatások előfordulását.

   CYP2B6-szubsztrátok

   A vadadusztát in vitro a CYP2B6 induktora. A vadadusztát és a CYP2B6 érzékeny szubsztrátjainak (például efavirenz, bupropion) együttes alkalmazása megváltoztathatja azok farmakokinetikáját, ezért óvatosság szükséges a vadadusztát CYP2B6-szubsztrátokkal történő együttadásakor.

   CYP3A4-szubsztrátok

   In vitro adatok alapján a vadadusztát a CYP3A4 down regulációját okozhatja. A vadadusztát és CYP3A4-szubsztrátok együttes alkalmazása megváltoztathatja azok farmakokinetikáját, ezért a vadadusztát és CYP3A4-szubsztrátok egyidejű alkalmazása esetén óvatosság szükséges.

   CYP2C8-szubsztrátok

   In vitro adatok alapján a vadadusztát gátolhatja a CYP2C8-at, ezáltal növelheti a

   CYP2C8-szubsztrátok expozícióját, ezért a vadadusztát és CYP2C8-szubsztrátok egyidejű alkalmazása esetén óvatosság szükséges.

Terhesség

A vadadusztát terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). A vadadusztát alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a vadadusztát kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai adatok a vadadusztát kiválasztódását igazolták az anyatejbe (részletesen lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A vadadusztát alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Állatkísérletek során a vadadusztát nem mutatott a termékenységre gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális kockázat nem ismert.

A Vafseo nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A mellékhatások két aktív kontrollos, dialízisre szoruló krónikus vesebetegekkel végzett vizsgálat összesített adatain alapulnak, amelyben 1947 beteget kezeltek Vafseo-val és 1955 beteget

darbepoetin-alfával, köztük 1514 beteg kapott legalább 6 hónapig, és 1047 beteg egy évnél is hosszabb ideig Vafseo-t.

Vadadusztáttal kezelt betegeknél a thromboemboliás események (13,7%), a hasmenés (12,7%) és a hypertensio (11,1%) a leggyakoribb (> 10%) mellékhatások.

Vadadusztáttal kezelt betegeknél a leggyakoribb (≥ 1%) súlyos mellékhatások a thromboemboliás események (10,0%), a hypotensio (1,6%) és a hypertensio (1,1%).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az összes mellékhatás felsorolása szervrendszer és gyakoriság szerint történt: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg), és bemutatása a 3. táblázatban látható.

1. táblázat: Mellékhatások

   	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori
   Idegrendszeri betegségek és tünetek		fejfájásconvulsioa
   Érbetegségek és tünetek	hypertensio thromboemboliáseseményeka	hypotensio túlérzékenység
   Légzőrendszeri,mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		köhögés
   Emésztőrendszeribetegségek és tünetek	hasmenés	obstipatio hányinger hányásgyomortáji fájdalom
   Laboratóriumi és egyéb vizsgálatokeredményei		emelkedett májenzimszintekb	emelkedett bilirubinszint a vérben

   1. a további részleteket illetően lásd alább a „Thromboemboliás események” és a „Convulsio” című részt.

   2. Beletartoznak a következő preferált kifejezések: emelkedett transzaminázszintek, emelkedett GPT-szint, emelkedett GOT-szint, emelkedett májenzimszintek, kóros májfunkciós teszt.

      Kiválasztott mellékhatások ismertetése

      Thromboemboliás események

      Agyi érkatasztrófa 0,8%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 0,9%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (0,5 vs. 0,5 esemény/100 betegév).

      Mélyvénás thrombosis 0,7%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 0,5%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (0,4 vs. 0,3 esemény/100 betegév).

      Tüdőembólia 0,3%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 0,5%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (0,2 vs. 0,3 esemény/100 betegév.

      Tranziens ischaemiás attack 0,8%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 0,4%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (0,5 vs. 0,3 esemény/100 betegév).

      Akut myocardialis infarctus 4,3%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 4,2%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (3,1 vs. 2,9 esemény/100 betegév).

      Arteriovenosus graft thrombosis 1,1%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 1,1%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (0,9 vs. 1,0 esemény/100 betegév).

      Arteriovenosus fistula thrombosis 3,0%-ban jelentkezett a vadadusztáttal kezelteknél vs. 2,3%-ban a darbepoetin-alfával kezelteknél (2,1 vs. 1,6 esemény/100 betegév).

      A cardiovascularis és mortalitási kockázatra, valamint a thromboemboliára vonatkozó információkat illetően lásd 4.4 és 5.1 pont.

      Emelkedett májenzimszintek és szérum-bilirubinszint:

      A Vafseo-nak tulajdonított hepatocellularis károsodásról nem gyakran (a betegek kevesebb mint

      0,2%-ánál) számoltak be. A mellékhatások többsége nem volt súlyos, minden eset tünetmentes volt, és a Vafseo-kezelés abbahagyása után rendeződött. A mellékhatás általában a kezelés első 3 hónapjában jelentkezett. A májenzimszintek kóros laborvizsgálati értékei: a Vafseo-val kezelt betegek 1,8%-ánál a szérum GPT-szintjének (3 × ULN), 1,4%-ánál a szérum GOT-szintjének (3 × ULN), 0,3%-ánál pedig a szérum bilirubinszintjének (2 × ULN) megemelkedését észlelték.

      A nem dializált krónikus vesebetegekkel végzett vizsgálat egyik betegénél sárgasággal járó hepatocellularis károsodást észleltek súlyos mellékhatásként, amely körülbelül 8 héttel a Vafseo alkalmazásának megkezdése után jelentkezett. Ez az eset multifaktoriális volt, és a Vafseo, valamint egyéb kísérőgyógyszerek alkalmazásának abbahagyása után rendeződött. Ez az egyetlen eset a szignifikáns mértékben emelkedett alkalikus foszfatáz (ALP) szint miatt, amely megelőzte a bilirubinszint emelkedést, nem felelt meg a Hy-törvény feltételeinek, jelezve, hogy a cholestasis hozzájárult az emelkedett bilirubinszinthez.

      Convulsio

      Dializált krónikus vesebetegeknél a vadadusztát-csoportban 1,6%-os (1,1 beteg 100 expozíciós betegévenként), a darbepoetin-alfa-csoportban pedig 1,6%-os (1,3 beteg 100 expozíciós betegévenként) gyakorisággal fordult elő convulsio (lásd 4.4 pont).

      Feltételezett mellékhatások bejelentése

      A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A vadadusztát túladagolása a farmakológiai hatások felerősödését, például emelkedett hgb-szintet és másodlagos polycitaemiát eredményezhet. A vadadusztát túladagolásának tüneteit a klinikai helyzetnek megfelelően kell kezelni (például a Vafseo adagjának csökkentése vagy a kezelés abbahagyása), valamint gondosan ellenőrizni, és a klinikai képnek megfelelően kezelni kell. A vadadusztát-dózis körülbelül 16%-a távolítható el dialízissel.