VALONGIX 20 MG/5 MG/5 MG FILMTABLETTA

A Valongix primaer hypercholesterinaemiával vagy kevert hyperlipidaemiával társult eszenciális hypertonia és/vagy stabil koszorúér-betegség kezelésére javasolt szubsztitúciós terápiaként azon felnőtt betegek számára, akik a kombinációban lévő dózissal azonos dózisban egyidejűleg, de különálló készítményekként adott atorvasztatinnal, perindoprillel és amlodipinnel megfelelően vannak beállítva.

Adagolás

A szokásos adagolása naponta egyszer egy tabletta.

A fix dózisú kombináció nem alkalmas bevezető kezelésre.

Ha az adagolás módosítása szükséges, a különálló komponensekkel kell a titrálását elvégezni.

Együttadás más gyógyszerekkel(lásd 4.4 és 4.5 pont)

A hepatitisC elleni antivirális gyógyszert, elbasvirt/grazoprevirt vagy cytomegalovirus-fertőzés profilaxisára letermovirt a Valongix-szal együtt alkalmazó betegek esetében a Valongix atorvasztatin dózisa nem haladhatja meg a napi 20mg-ot.

A Valongix alkalmazása nem javasolt letermovirt és ciklosporint együttesen szedő betegeknél (lásd 4.4 és 4.5pont).

Vesekárosodás (lásd 4.4 pont)

A Valongix alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin-clearance értéke ≥60ml/perc, ugyanakkor nem megfelelő azok számára, akiknek a kreatinin-clearane értéke <60ml/perc. Ezeknél a betegeknél a monokomponensek egyedi dózistitrálása javasolt.

Idősek (lásd 4.4 és 5.2 pontok)

Idős betegek a vesefunkciók szerint kezelhetők Valongix-szal.

Májkárosodás (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pontok)

Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a Valongix megfelelő körültekintéssel alkalmazható. Aktív májbetegségben szenvedő betegeknél a Valongix alkalmazása ellenjavallt.

Gyermekek és serdülők

A Valongix biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Ezért gyermekeknél és serdülőknél az alkalmazása nem javasolt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Valongix tablettát naponta egyszer, reggel, étkezés előtt kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagaival vagy bármely más ACE-gátlóval, dihidropiridin-származékokkal, illetve sztatinnal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• Aktív májbetegség vagy a szérum transzaminázok tisztázatlan eredetű, tartós, a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó megememelkedése;

• Terhesség alatt, szoptatás során és azoknál a fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megfelelő fogamzásgátló módszereket (lásd 4.6 pont);

• HepatitisC elleni antivirális gyógyszerrel, glekaprevirrel/pibrentaszvirrel történő egyidejű alkalmazás;

• Súlyos hypotonia;

• Shock (beleértve a cardiogen shock-ot);

• A bal kamra kiáramlási obstrukciója (pl. hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia és súlyos fokú aortastenosis);

• Akut myocardialis infarctust követő hemodinamikailag instabil szívelégtelenség;

• Korábbi ACE-gátló-kezeléssel összefüggő angiooedema (Quincke-oedema) az anamnézisben;

• Örökletes vagy idiopathiás angiooedema;

• Aliszkiréntartalmú készítményekkel történő egyidejű alkalmazása diabetes mellitusban szenvedő, vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m²) (lásd 4.5 és 5.1pont);

• Szakubitril/valzartán-terápia egyidejű alkalmazása. A Valongix-kezelést legkorábban 36órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4 és 4.5 pont);

• Extrakorporális kezelések esetén, ha a vér negatív töltésű membránokkal érintkezik (lásd 4.5pont);

• Jelentős kétoldali arteria renalis stenosisban vagy veseartéria-stenosisban egyetlen működő vese esetén (lásd 4.4 pont).

Az atorvasztatinra, perindoprilre és amlodipinre vonatkozó különleges figyelmeztetések és óvintézkedések a Valongix-ra is érvényesek.

Májkárosodás

A Valongix atorvasztatin komponense miatt szabályos időközönként májfunkciós vizsgálatokat kell végezni. Azoknál a betegeknél, akiknél májkárosodásra utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, májfunkciós vizsgálatokat kell végezni. Azokat a betegeket, akiknél emelkedett transzaminázszintek alakulnak ki, a lelet(ek) normalizálódásáig monitorozni kell. Ha a transzaminázértékek tartósan meghaladják a normálérték felső határának 3-szorosát, különálló komponensek alkalmazásával az atorvasztatin adagjának csökkentése vagy az atorvasztatin-kezelés abbahagyása javasolt (lásd 4.8pont). A Valongix megfelelő körültekintéssel alkalmazható azoknál a betegeknél, akik jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztanak és/vagy akiknek a kórtörténetében májbetegség szerepel.

Az ACE-gátlókhoz kapcsoltan ritkán cholestaticus icterusszal kezdődő és fulmináns májnekrózisig progrediáló, valamint (néhány esetben) halálos kimenetelű szindróma társult. Ennek a szindrómának a mechanizmusa nem ismert. A Valongix-kezelés leállítása és megfelelő orvosi utánkövetés szükséges azoknál a betegeknél, akiknél a Valongix szedése mellett icterus lép fel vagy a májenzimszintek jelentősen megemelkednek (lásd 4.8 pont).

Kóros májfunkciójú betegeknél az amlodipin felezési ideje megnő, és az AUC-értékek magasabbak lesznek; adagolásra vonatkozó javaslat nincs meghatározva. A Valongix-szal kezelt, súlyos májkárosodásban szenvedő betegek gondos ellenőrzésére lehet szükség.

Figyelembe véve az atorvasztatin, a perindopril és az amlodipin hatását, a Valongix ellenjavallt aktív májbetegségben szenvedő betegeknél vagy azoknál, akiknél a szérum transzaminázok tisztázatlan okból, tartósan, a normálérték felső határának háromszorosát meghaladóan megemelkedtek. A Valongix-ot megfelelő körültekintéssel kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél és azoknál, akik jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztanak és/vagy akiknek a kórtörténetében májbetegség szerepel. Ha az adagolás módosítása szükséges, a különálló komponensekkel kell a dózistitrálását elvégezni.

Vázizomzatra gyakorolt hatások

Az atorvasztatin, hasonlóan a többi HMG-CoA-reduktáz-gátlóhoz, ritkán hatással lehet a vázizmokra, myalgiát, myositist és myopathiát okozva, amelyek akár rhabdomyolysisig progrediálhatnak. A rhabdomyolysis potenciálisan életet veszélyeztető állapot, amit a kreatin-kináz- (CK) szint jelentős emelkedése (a normálérték felső határának 10-szeresét meghaladó mértékű), myoglobinaemia és veseelégtelenséghez is vezethető myoglobinuria jellemez.

Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált nekrotizáló myopathiáról (IMNM) egyes sztatinokkal való kezelés alatt vagy után. Az IMNM klinikai jellemzői a tartós proximális izomgyengeség és az emelkedett szérum kreatin-kináz-értékek, melyek fennmaradnak a sztatin‑kezelés megszakítása, az anti-HMG-CoA-reduktáz antitest-pozitivitás, valamint az immunszuppresszáns szerek hatására tapasztalt javulás ellenére.

A kreatin-kináz mérése:

A kreatin-kináz (CK) mérését nem szabad kimerítő fizikai aktivitás után, vagy bármilyen alternatív, feltehetően CK-emelkedést okozó körülmény fennállásakor elvégezni, mivel ezek megnehezítik az értékek értelmezését. Amennyiben kiinduláskor a CK-szint jelentős (a normálérték felső határának 5‑szörösét meghaladó) mértékben emelkedett, a szinteket később, 5‑7 napon belül újra meg kell mérni az eredmények megerősítése céljából.

A kezelés előtt:

Az atorvasztatin körültekintéssel rendelhető rhabdomyolysisre hajlamosító tényezőkkel bíró betegeknek. Az alábbi esetekben a sztatinkezelés megkezdése előtt meg kell határozni a CK-szintet:

• vesekárosodás

• hypothyreosis

• öröklődő izombetegségek az egyéni vagy családi kórelőzményben

• sztatin vagy fibrát okozta izomtoxicitás előfordulása a kórelőzményben

• májbetegség és/vagy nagy mennyiségű alkoholfogyasztás a kórelőzményben

• időseknél (70éves kor felett) a rhabdomyolysisre hajlamosító tényezők meglétének függvényében megfontolandó a CK-szint ellenőrzésének szükségessége

• olyan állapotok, melyekben emelkedett plazmaszintek jelentkezhetnek, mint pl. az interakcióknál (lásd 4.5 pont) és speciális betegcsoportokban, beleértve a genetikai alcsoportokat (lásd 5.2pont)

Ezekben az esetekben a kezelés kockázatát mérlegelni kell a lehetséges előnyökhöz képest, valamint klinikai monitorozás javasolt.

Ha a kezelés kezdetekor a CK-szint jelentősen (a normálérték felső határának 5-szörösét meghaladó mértékben) emelkedett, a kezelést nem szabad megkezdeni.

A kezelés alatt:

• A betegeket figyelmeztetni kell, hogy azonnal jelentsék, ha izomfájdalmat, izomgörcsöket, vagy-gyengeséget észlelnek, különösen, ha azt rossz közérzet vagy láz kíséri.

• Amennyiben ilyen tünetek jelentkeznek a Valongix-kezelés során, a betegek CK-szintjét meg kell mérni. Amennyiben a CK-szint jelentős (a normálérték felső határának 5-szörösét meghaladó) mértékben emelkedett, a kezelést abba kell hagyni.

• Ha az izomtünetek súlyosak és napi panaszokat okoznak, a kezelés megszakítását fontolóra kell venni, még akkor is, ha a CK-szint nem haladja meg a normálérték felső határának 5-szörösét.

• Amennyiben a tünetek megszűnnek, és a CK-szint normalizálódik, az atorvasztatin-terápia újrakezdése, vagy alternatív sztatin-terápia kezdése megfontolható a legalacsonyabb adag mellett, szoros monitorozással.

• A Valongix-kezelést azonnal meg kell szakítani, ha klinikailag jelentős mértékű (a normálérték felső határának 10-szeresét meghaladó) CK-szint-emelkedés alakul ki, illetve ha rhabdomyolysist diagnosztizálnak vagy feltételeznek.

Egyidejű kezelés egyéb gyógyszerekkel

Az atorvasztatin komponens miatt a rhabdomyolysis kockázata fokozódik, ha a Valongix-ot egyidejűleg alkalmazzák bizonyos gyógyszerekkel, amelyek megnövelhetik az atorvasztatin plazmakoncentrációját, mint például a CYP3A4 vagy a transzportproteinek erős inhibitorai (pl. ciklosporin, telitromicin, klaritromicin, delavirdin, stiripentol, ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol, pozakonazol, letermovir és HIV-proteáz-gátlók, beleértve a ritonavirt, lopinavirt, atazanavirt, indinavirt, darunavirt, tipranavirt/ritonavirt stb.). A myopathia kialakulásának kockázata megnövekedhet a gemfibrozil és egyéb fibrinsav-származékok, a hepatitisC (HCV) kezelésére szolgáló vírusellenes szerek (boceprevir, telaprevir, elbasvir/grazoprevir, ledipaszvir/szofoszbuvir), az eritromicin, niacin vagy ezetimib egyidejű alkalmazásával is. Hacsak lehetséges, akkor alternatív (kölcsönhatást nem mutató) terápia alkalmazását kell fontolóra venni ezen gyógyszerek helyett.

Azokban az esetekben, ahol ezeknek a gyógyszereknek a Valongix-szal történő egyidejű alkalmazása szükséges, gondosan mérlegelni kell az egyidejű kezelés előnyét és kockázatát. Amikor a beteg az atorvasztatin plazmaszintjét növelő gyógyszert kap, az atorvasztatin alacsonyabb maximális dózisa javasolt, ezért a különálló komponensekkel történő dóziscsökkentést fontolóra kell venni. Továbbá erős CYP3A4-inhibitorok esetében meg kell fontolni az atorvasztatin alacsonyabb kezdő dózisának alkalmazását, valamint a betegek megfelelő klinikai monitorozása javasolt (lásd 4.5 pont).

Az atorvasztatin komponens miatt a Valongix filmtabletta nem adható együtt szisztémásan alkalmazott fuzidinsavval vagy a fuzidinsav-kezelés leállítását követően 7napon belül. Azoknál a betegeknél, ahol elengedhetetlen a szisztémás fuzidinsav-kezelés, a sztatin-kezelést a fuzidinsav‑kezelés teljes időtartamára fel kell függeszteni. Rhabdomyolysisről számoltak be (néhány esetben halálos kimenetellel) olyan betegeknél, akik sztatin és fuzidinsav kombinációját kapták (lásd 4.5 pont). A beteget figyelmeztetni kell, hogy amennyiben bármilyen izomgyengeséget, izomfájdalmat vagy izomérzékenységet tapasztal, haladéktalanul keresse fel kezelőorvosát.

A sztatinkezelést a fuzidinsav utolsó adagja után 7nappal lehet újból megkezdeni.

Kivételes esetekben, amikor a fuzidinsav tartós szisztémás alkalmazására van szükség − például súlyos fertőzések kezelésekor −, a Valongix filmtabletta és a fuzidinsav együttes alkalmazásának szükségességéről csakis egyedi mérlegelés alapján szabad dönteni, és a beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani.

A HMG-CoA-reduktáz-gátlók (pl. atorvasztatin) és a daptomicin egyidejű alkalmazása növelheti a myopathia és/vagy a rhabdomyolysis kockázatát (lásd 4.5 pont). Daptomicint kapó betegeknél mérlegelni kell a Valongix alkalmazásának ideiglenes felfüggesztését, kivéve, ha az egyidejű alkalmazás előnyei meghaladják a kockázatot. Ha az együttes alkalmazást nem lehet elkerülni, hetente 2-3 alkalommal elvégzett méréssel ellenőrizni kell a CK-szintet, és a betegek állapotát szorosan monitorozni kell a myopathiára utaló jelek és tünetek észlelése érdekében.

Myasthenia gravis, ocularis myasthenia

Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont). A Valongix alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

Interstitialis tüdőbetegség

Néhány sztatin alkalmazása során interstitialis tüdőbetegség kivételes eseteit jelentették, különösen hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.8 pont). A kialakuló tünetek közé a dyspnoe, száraz köhögés és az általános egészségi állapot romlása (nagyfokú fáradtság, súlyvesztés és láz) tartozhat. Amennyiben a betegnél feltételezhetően interstitialis tüdőbetegség alakult ki, a Valongix-terápiát abba kell hagyni.

Diabetes mellitus

Több bizonyíték utal arra, hogy a sztatinok csoportja megemeli a vércukorszintet, és néhány, a jövőbeni diabetes szempontjából magas kockázatnak kitett betegnél olyan hyperglycaemiás értéket eredményezhet, amikor előírás szerinti diabeteses kezelés indokolt. Ezt a kockázatot azonban meghaladja a sztatinok vascularis betegségek kockázatának csökkentése, ezért nem lehet a Valongix‑szal való kezelés leállításának az oka. A kockázatnak kitett betegeket (éhomi glükóz 5,6−6,9mmol/l, BMI >30kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a Valongix-kezelés alatt a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell.

Inzulinnal vagy orális antidiabetikummal kezelt cukorbetegeknél a glikémiás kontrollt szorosan ellenőrizni kell az ACE-gátlót tartalmazó gyógyszerrel, mint például a Valongix-szal végzett kezelés első hónapjában (lásd 4.5 pont).

Szívelégtelenség

A Valongix megfelelő körültekintéssel alkalmazható szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Egy hosszú távú placebokontrollos klinikai vizsgálat során súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb gyakorisággal jelentették a tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest (lásd 5.1pont). Kalciumcsatorna-blokkolókat, köztük amlodipint tartalmazó készítmények fokozott körültekintéssel alkalmazhatóak pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mert megnövelhetik a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát, valamint a mortalitást.

Hypotonia

Az ACE-gátlók, mint például a perindopril, vérnyomásesést okozhatnak. Tünetekkel járó hypotonia ritkán tapasztalható szövődménymentes hypertoniában szenvedő betegek esetén. Nagyobb valószínűséggel fordul elő volumenhiányos állapotban, pl. diuretikus kezelés, sószegény diéta, dialízis, hasmenés vagy hányás, vagy súlyos renin-dependens hypertonia fennállása esetén (lásd 4.5 és 4.8 pontok). Tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akár veseelégtelenséggel szövődve, akár anélkül, megfigyeltek tüneteket okozó hypotoniát. Ez legnagyobb valószínűséggel súlyosabb stádiumú szívelégtelenségben fordul elő, amire a nagy adagban alkalmazott kacsdiuretikum, hyponatraemia vagy a funkcionális vesekárosodás utal. A tünetekkel járó hypotonia kialakulásának szempontjából magas kockázatú betegeknél a kezelés megkezdését és a dózistitrálást szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.8 pont). Ugyanezek a megfontolások vonatkoznak az ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő egyénekre, akiknél a túlzott vérnyomáscsökkenés myocardialis infarctushoz vagy cerebrovascularis eseményhez vezethet.

Amennyiben hypotonia jelentkezik, a beteget fekvő helyzetbe kell hozni, és ha szükséges, 9mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid intravénás infúziót kell adni. Átmeneti hypotoniás válasz nem zárja ki a további dózisok alkalmazását, ami minden további nehézség nélkül alkalmazható, ha a vérnyomás a volumenexpanziót követően megemelkedik.

Egyes, pangásos szívelégtelenségben szenvedő, normál vagy alacsony vérnyomással rendelkező betegek vérnyomása a perindopril hatására tovább csökkenhet. Erre a hatásra számítani lehet, és általában nem is teszi szükségessé a kezelés leállítását. Amennyiben a hypotonia tüneteket okoz, szükségessé válhat a Valongix adagjának csökkentése vagy a kezelés abbahagyása.

Az aorta- és a mitralis billentyű stenosisa

ACE-gátlókat, mint például perindoprilt tartalmazó egyéb gyógyszerekhez hasonlóan a Valongix is csak megfelelő körültekintéssel alkalmazható mitralis billentyű stenosisban vagy szignifikáns, nem súlyos fokú aortastenosisban. A bal kamra kiáramlási obstrukciója esetén a Valongix alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Veseátültetés

A vesetranszplantáción közelmúltban átesett betegek körében nincs tapasztalat a perindopril-arginin alkalmazásával kapcsolatban.

Renovascularis hypertonia

Kétoldali veseartéria-stenosis vagy a szoliter vese artériájának szűkülete esetén az ACE-gátló-kezelés fokozza a hypotonia és veseelégtelenség kialakulásának a kockázatát (lásd 4.3 pont). Az egyidejű diuretikus kezelés ilyenkor súlyosbító tényező lehet. A vesefunkció csökkenése előfordulhat a szérum kreatininszintjének kismértékű változása mellett, egyoldali veseartéria-stenosisban szenvedő beteg esetében is.

Vesekárosodás

A Valongix alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin-clearance értéke ≥60ml/perc, ugyanakkor nem megfelelő azok számára, akiknek a kreatinin-clearane értéke <60ml/perc (közepesen súlyos és súlyos vesekárosodás). Ezeknél a betegeknél a monokomponensek egyedi dózistitrálása javasolt. A kálium- és kreatininszintek rutinszerű ellenőrzése része a vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazott szabályos orvosi gyakorlatnak (lásd 4.8 pont).

Tünetekkel járó szívelégtelenségben az ACE-gátló-kezelés, mint például a perindopril elkezdésekor fellépő hypotonia a vesefunkció további romlását okozhatja. Ilyen esetben akut veseelégtelenségről számoltak be, ami általában reverzibilis volt.

Néhány betegnél, akinél kétoldali veseartéria-stenosis vagy a szoliter vese artériájának szűkülete állt fenn, az ACE-gátló-kezelés során a vér karbamid és szérum kreatinin szintjének emelkedését észlelték, ami a kezelés felfüggesztése után rendszerint helyreállt. Ez leginkább veseelégtelenségben valószínű. Amennyiben renovascularis hypertonia is fennáll, úgy fokozott a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség kialakulásának a kockázata.

Egyes magas vérnyomásban szenvedő betegeknél, akiknél egyértelműen nem állt fenn korábban renovascularis betegség, a vér karbamid és a szérum kreatinin szintjének – általában enyhe és átmeneti – emelkedése alakult ki, különösen akkor, amikor a perindoprillel egyidejűleg diuretikumot is adtak. Mindez nagyobb valószínűséggel fordul elő már a kezelés előtt fennálló vesekárosodás esetén. A diuretikum és/vagy a Valongix adagjának csökkentésére és/vagy a terápia abbahagyására lehet szükség.

Vesebetegeknek a szokásos amlodipin adagok adhatók. Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása a vesekárosodás mértékével nem hozható összefüggésbe. Az amlodipin nem dializálható.

A Valongix kombinációjának hatását nem vizsgálták vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A Valongix dózisának meg kell felelnie az önálló komponensek külön-külön történő adagolására vonatkozó javaslatoknak.

Hemodializált betegek

Úgynevezett „high-flux” membránnal végzett hemodialízissel és egyidejűleg ACE-gátlókkal kezelt betegeknél anaphylactoid reakciókat figyeltek meg. Ennél a betegcsoportnál megfontolandó más típusú dializáló membrán használata, vagy más csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő alkalmazása.

Túlérzékenység/angiooedema

ACE-gátlóval, így perindoprillel kezelt betegeknél ritkán az arc, a végtagok, az ajkak, a nyálkahártyák, a nyelv, a gégefedő, és/vagy a gége angiooedemájáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ez a kezelés ideje alatt bármikor kialakulhat. Ilyenkor a Valongix-szal történő kezelést azonnal abba kell hagyni, és a beteget a tünetek teljes megszűnéséig megfelelő orvosi megfigyelés alatt kell tartani. Ha a duzzanat csak az arcra és az ajkakra korlátozódott, a kórkép általában spontán visszafejlődött, bár az antihisztaminok adása hasznosnak bizonyult a tünetek enyhítése terén.

A gégeödémával társult angiooedema halálos lehet. A nagy valószínűséggel légúti obstrukciót okozó nyelv, hangrés vagy gége érintettség esetén azonnali sürgősségi kezelést kell alkalmazni, ami magában foglalhatja az adrenalin adását és/vagy a szabad légút biztosítását. A beteget a kialakult tünetek teljes és tartós megszűnéséig szoros orvosi megfigyelés alatt kell tartani.

Azok a betegek, akiknek a kórelőzményében nem ACE-gátlókkal összefüggő angiooedema szerepel, a Valongix alkalmazása során az angiooedema kialakulásának tekintetében fokozott kockázatnak vannak kitéve (lásd 4.3 pont).

Az ACE-gátlóval kezelt betegek esetében ritkán intestinalis angiooedemáról számoltak be. Ezek a betegek hasi fájdalomra panaszkodtak (hányinger és hányás kíséretében vagy ezek nélkül); ezt egyes esetekben nem előzte meg az arc angiooedemája, és a C-1-észteráz-szintek normális voltak. Az angiooedemát hasi CT- illetve ultrahang vizsgálatot vagy sebészi beavatkozást is magába foglaló eljárásokkal diagnosztizálták, és a tünetek megszűntek az ACE-gátló leállítása után. A hasi fájdalommal jelentkező, Valongix-ot szedő betegek esetében az intestinalis angiooedema is a differenciáldiagnózis részét kell, hogy képezze.

Az angiooedema fokozott kockázata miatt a perindopril és a szakubitril/valzartán kombinációja ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A szakubitril/valzartán-kezelés nem kezdhető el a perindopril-kezelés utolsó adagjának bevételét követő 36órán belül. Amennyiben a szakubitril/valzartán-kezelést leállítják, a perindopril-kezelés nem kezdhető el a szakubitril/valzartán utolsó adagját követő 36órán belül (lásd 4.3 és 4.5 pont). Az ACE-gátlók NEP-gátlókkal (pl. racekadotril), mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptinekkel (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) történő egyidejű alkalmazása az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptin- (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Anaphylactoid reakciókkis sűrűségű lipoprotein (LDL)-aferezis során

Dextrán-szulfát adszorpcióval végzett kis sűrűségű lipoprotein (LDL)-aferezis során ACE-gátlót kapó betegeknél ritkán életveszélyes anaphylactoid reakciókat észleltek. Ezek a reakciók kivédhetők voltak, ha az ACE-gátló adását az aferezis előtt átmenetileg felfüggesztették.

Deszenzibilizáció alatt jelentkező anaphylactoid reakciók

ACE-gátlót tartalmazó gyógyszerkészítményt, mint például a Valongix-ot szedő betegek deszenzibilizáló (pl. Hymenoptera méreggel végzett) kezelése során anaphylactoid reakciókat észleltek. Ugyanezen betegeknél ezek a reakciók az ACE-gátló-kezelés átmeneti felfüggesztésével kivédhetők voltak, de a gyógyszer óvatlanságból előforduló ismételt alkalmazása esetén újra jelentkeztek.

Neutropenia/agranulocytosis/thrombocytopenia/anaemia

ACE-gátló-kezelés során neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és anaemiáról számoltak be. Ép veseműködésű betegeknél egyéb súlyosbító tényezők hiányában ritkán fordul elő neutropenia. A Valongix-ot igen nagy körültekintéssel kell adni kollagén-érbetegségben szenvedő, immunszuppresszív kezelésben részesülő, allopurinol- vagy prokainamid-kezelés alatt álló betegeknél, illetve a fenti komplikáló tényezők együttes fennállásakor, különösen már meglévő vesefunkció‑károsodás esetén. Néhány ilyen betegnél súlyos fertőzés lépett fel, mely bizonyos esetekben nem reagált az intenzív antibiotikus kezelésre. Ha ezeknél a betegeknél Valongix-kezelésre kerül sor, ajánlatos a fehérvérsejtszámot időszakosan ellenőrizni, valamint a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a fertőzés bármely tünetét (pl. torokfájás, láz) jelezzék.

Rassz

Feketebőrű betegeknél az ACE-gátlók nagyobb arányban okoznak angiooedemát, mint a nem‑feketebőrű betegeknél.

Az ACE-gátló perindoprilt tartalmazó Valongix kevésbé hatásos vérnyomáscsökkentő a feketebőrűeknél, mint a nem-feketebőrű betegeknél, feltehetően a feketebőrű hypertoniás betegcsoportban az alacsony reninszint magasabb előfordulási gyakorisága miatt.

Köhögés

Köhögésről számoltak be ACE-gátló-kezelés során. A köhögés jellegzetesen improduktív, perzisztáló és a terápia felfüggesztésével megszűnik. A Valongix-ot szedő betegek köhögésének differenciáldiagnózisa részeként gondolni kell az ACE-gátlók indukálta köhögésre is.

Műtéti beavatkozások/anesztézia

Nagyobb műtéti beavatkozáson áteső vagy hypotoniát okozó szerekkel történő anesztézia során a Valongix gátolhatja a kompenzatorikus renin-felszabadulást követő másodlagos angiotenzinII‑képződést. A műtét előtt 1nappal fel kell függeszteni a kezelést. Ha hypotonia alakul ki és azt feltételezhetően a fenti mechanizmus váltotta ki, akkor az állapot volumenpótlással rendezhető.

Hyperkalaemia

ACE-gátló-, mint például perindopril, kezelésben részesülő egyes betegeknél a szérumkáliumszint emelkedését észlelték. Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás normál vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. A hyperkalaemia kialakulásának rizikófaktorai közé tartozik a veseelégtelenség, a vesefunkció romlása, 70év feletti életkor, diabetes mellitus, egyidejű események, különösen dehidráció, akut cardialis dekompenzáció, metabolikus acidózis és káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, eplerenon, triamteren vagy amilorid), káliumpótló szerek vagy káliumot tartalmazó konyhasópótlók egyidejű alkalmazása; továbbá a szérumkáliumszint emelkedésével járó gyógyszerek (pl. heparin, ko-trimoxazol, ami trimetoprim/szulfametoxazol néven is ismert), és különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzin-receptor-blokkolók alkalmazása. A káliumpótló szerek, a káliummegtakarító diuretikumok, ill. a káliumot tartalmazó konyhasópótlók használata, különösen a károsodott veseműködésű betegek esetében, a szérum káliumszintjének jelentős emelkedéséhez vezethet. A hyperkalaemia súlyos, néha végzetes kimenetelű szívritmuszavarokat okozhat. Az ACE‑gátló‑kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzin‑receptor-blokkolók alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérum-káliumszint és a vesefunkció monitorozása szükséges. Ha szükségesnek ítélik meg a fent említett szerek Valongix‑szal történő egyidejű használatát, akkor azok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók, a szérumkáliumszint gyakori ellenőrzése mellett (lásd 4.5pont).

Lítiumkombináció esetén

A lítium és a perindoprilt tartalmazó készítmények, mint például a Valongix egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont).

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, a hyperkalaemia és a csökkent vesefunkció kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős RAAS blokád nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Primaer hyperaldosteronismus

Primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlásán keresztül ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért ennek a gyógyszernek az alkalmazása nem javasolt.

Segédanyagok

A készítmény laktózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátriumszint

A Valongix kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja a mellékhatások, például hypotonia, hyperkalaemia és csökkent vesefunkció (beleértve az akut veseelégtelenséget is) nagyobb előfordulási gyakoriságával társult, mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

A Valongix-szal és egyéb gyógyszerekkel nem végeztek interakciós vizsgálatokat, ugyanakkor az atorvasztatinnal, perindoprillel és amlodipinnel külön-külön lefolytatták a vizsgálatokat. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei az alábbiakban kerülnek bemutatásra.

Az angiooedema kialakulásának kockázatát növelő gyógyszerek

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szakubitril/valzartán-nal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3. és 4.4 pont). A szakubitril/valzartán-kezelést tilos elkezdeni a perindopril‑kezelés utolsó adagjának bevételét követő 36órán belül. A perindopril‑kezelést tilos elkezdeni a szakubitril/valzartán utolsó adagjának bevételét követő 36órán belül (lásd 4.3. és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimus) és gliptinekkel (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont).

Hyperkalaemiát okozó gyógyszerek

Bár a szérum káliumszintje általában a normáltartományon belül marad, egyes Valongix-szal kezelt betegeknél hyperkalaemia fordulhat elő. A hyperkalaemia előfordulását fokozhatják bizonyos gyógyszerek, illetve terápiás gyógyszercsoportok: aliszkirén, káliumsók, kálium-megtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor‑antagonisták, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok), heparinok, immunszuppresszív szerek, mint a ciklosporin vagy a takrolimusz, valamint a trimetoprim és a ko-trimoxazol (trimetoprim/szulfametoxazol), ugyanis ismert, hogy a trimetoprim a káliummegtakarító diuretikumokhoz, mint például az amilorid, hasonló hatást fejt ki. Együttes alkalmazásuk növeli a hyperkalaemia kialakulásának kockázatát. Ezért a Valongix együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérumkáliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni.

Együttadásuk ellenjavallt (lásd 4.3 pont):

Együttadásuk nem ajánlott (lásd 4.4 pont):

Az egyidejű alkalmazás fokozott óvatosságot igényel:

Az egyidejű alkalmazásnál figyelembe kell venni:

1. táblázat: Az egyidejűleg adott gyógyszereknek az atorvasztatin farmakokinetikájára gyakorolt hatása

2. táblázat: Az atorvasztatinnak az egyidejűleg adott gyógyszerek farmakokinetikájára gyakorolt hatása

A Valongix ellenjavallt terhesség és szoptatás alatt (lásd 4.3 pont).

Fogamzóképes nők

Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a Valongix-kezelés alatt (lásd 4.3 pont).

Terhesség

Atorvasztatin

Biztonságosságát terhes nőknél nem igazolták. Terhes nőknél nem végeztek kontrollos klinikai vizsgálatokat atorvasztatinnal. HMG-CoA-reduktáz-gátlókkal történt intrauterin-expozíciót követően congenitalis anomáliák ritka eseteit jelentették. Állatkísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).

Az anya atorvasztatinnal történő kezelése csökkentheti a magzati mevalonátszintet, ami a koleszterin‑bioszintézis egyik prekurzora. Az atherosclerosis krónikus folyamat, a lipidcsökkentő gyógyszerek terhesség alatti felfüggesztésének hatása a primaer hypercholesterinaemiával összefüggő hosszú távú kockázatra kismértékű.

A fenti okok miatt, az atorvasztatin nem alkalmazható terhes, terhességet tervező nőknél vagy azoknál, akiknél fennáll a terhesség lehetősége. Az atorvasztatin-kezelést fel kell függeszteni a terhesség időtartama alatt vagy annak igazolásáig, hogy a nő nem terhes (lásd 4.3 pont).

Perindopril

ACE-gátló alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt. ACE-gátló alkalmazása ellenjavallt a második és harmadik trimeszterben (lásd 4.3 pont).

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. A terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg, és szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy az ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3pont). Amennyiben a terhesség ACE-gátló-expozíciónak lett kitéve a második trimesztertől, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt. Az ACE-gátlót szedő anyák újszülötteit szorosan meg kell figyelni hypotonia kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Amlodipin

Terhes nőknél az amlodipin biztonságosságát nem igazolták. Állatkísérletekben magas dózisok esetében reprodukív toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3pont).

Szoptatás

Atorvasztatin

Nem ismert, hogy az atorvasztatin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. Patkányokban az atorvasztatinnak és aktív metabolitjainak plazmakoncentrációja hasonló az anyatejükben mérthez (lásd 5.3 pont). A súlyos mellékhatások lehetősége miatt az atorvasztatint szedő nőknek nem szabad szoptatniuk a csecsemőiket. Az atorvasztatin a szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Perindopril

Mivel nem áll rendelkezésre adat a perindopril szoptatáskor történő alkalmazására vonatkozóan, a perindopril adása nem javasolt. Szoptatás alatt − különösen az újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén − olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek a szoptatásra vonatkozó biztonságossági profilja jobban alátámasztott.

Amlodipin

Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3−7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin csecsemőkre gyakorolt hatása nem ismert.

Termékenység

Atorvasztatin

Állatkísérletekben az atorvasztatin nem volt hatással a férfi vagy női termékenységre (lásd 5.3 pont).

Perindopril

Nem volt hatással a reproduktív teljesítményre, illetve a termékenységre.

Amlodipin

Kalciumcsatorna‑blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermium fejvégének reverzibilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletben a hímek termékenységre gyakorolt, nemkívánatos hatást tapasztaltak (lásd 5.3pont).

A Valongix hatását a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre nem vizsgálták.

• Az atorvasztatin elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

• A perindopril közvetlenül nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, de alacsony vérnyomáshoz köthető egyéni reakciók előfordulhatnak néhány betegnél, főleg a kezelés elején vagy más antihipertenzív gyógyszerrel történő együttes adagolás esetén.

• Az amlodipin kis- vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat.

Következésképpen, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak a Valongix-ot szedő betegek körében. Óvatosság ajánlott, különösen a kezelés megkezdésekor.

A biztonságossági profil összefoglalása:

A külön-külön alkalmazott atorvasztatinnal, perindoprillel és amlodipinnel leggyakrabban jelentett mellékhatások közé tartoznak: nasopharyngitis, túlérzékenység, hyperglycaemia, fejfájás, pharyngolaryngealis fájdalom, orrvérzés, székrekedés, flatulencia, emésztési zavar, hányinger, hasmenés, a székelési szokások megváltozása, izomfájdalom, ízületi fájdalom, végtagfájdalom, izomspazmus, ízületi duzzanat, hátfájás, kóros májfunkciós értékek, emelkedett kreatinin-kináz-szint a vérben, somnolentia, szédülés, palpitatio, kipirulás, hasi fájdalom, perifériás oedema, fáradtság, paraesthesia, látáskárosodás, kettős látás, fülzúgás, hypotonia, köhögés, dyspnoe, hányás, ízérzés zavara, kiütés, viszketés, asthenia.

A mellékhatások táblázatos listája:

Az atorvasztatinnal, perindoprillel és amlodipinnel együtt vagy külön-külön végzett kezelés alatt az alábbi mellékhatásokat figyelték meg, melyeket a MedDRA szerinti szervrendszer kategóriák szerint, a következő gyakorisági kategóriák szerint osztályoztak:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

* A spontán jelentésekből származó nemkívánatos események gyakorisága a klinikai vizsgálatokból számolva.

** az esetek többségében cholestasissal.

Mint egyéb HMG-CoA-reduktázt gátlók esetében, az atorvasztatinnal kezelt betegek körében is a szérum transzaminázok emelkedését jelentették. Ezek a változások általában enyhék és átmenetiek voltak, valamint nem tették szükségessé a terápia megszakítását. A szérum transzaminázszintek klinikailag jelentős emelkedése (több mint a normálérték felső határának 3‑szorosa) az atorvasztatinnal kezelt betegek 0,8%-ában jelentkezett. Ezek az emelkedések minden betegnél dózisfüggők és reverzibilisek voltak.

A klinikai vizsgálatokban a normáltartomány felső értékének 3-szorosát meghaladó szérum kreatin‑kináz (CK) szintemelkedés az atorvasztatinnal kezelt betegek 2,5%-ában jelentkezett, hasonlóan az egyéb HMG-CoA-reduktáz-gátlókhoz. A normáltartomány felső határát több mint 10‑szeresen meghaladó érték az atorvasztatinnal kezelt betegek 0,4%-ában fordult elő (lásd 4.4pont).

A következő nemkívánatos eseményeket jelentették néhány sztatin alkalmazása során:

• Szexuális diszfunkció.

• Depresszió.

• Interstitialis tüdőbetegség kivételes esetei, különösen hosszútávú kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

• Diabetes mellitus: A gyakoriság a kockázati tényezők meglététől, ill. hiányától függ (éhomi glükóz ≥5,6mmol/l, BMI >30kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia a kórtörténetben).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Nincsenek adatok emberben a Valongix-szal történő túladagolásról.

Atorvasztatin:

Tünetek és kezelés:

Az atorvasztatin túladagolásának specifikus kezelése nincs. Ha túladagolás fordul elő, a beteget tüneti kezelésben kell részesíteni, és ha szükséges, szupportív beavatkozásokat kell végezni. Májfunkciós vizsgálatokat kell végezni és monitorozni kell a szérum CK-szinteket. Az atorvasztatin nagyfokú plazmafehérjékhez történő kötődése miatt a hemodialízistől nem várható az atorvasztatin-clearance szignifikáns fokozása.

Perindopril:

Tünetek:

Az ACE-gátló túladagolással összefüggő tünetek a következők lehetnek: hypotonia, keringési elégtelenség, elektrolitzavarok, veseelégtelenség, hyperventillatio, tachycardia, palpitatio, bradycardia, szédülés, szorongás és köhögés.

Kezelés:

A javasolt kezelés túladagolás esetén 9mg/ml (0,9 %-os) koncentrációjú nátrium-klorid oldat intravénás infúziója. Ha hypotonia lép fel, akkor a beteget Trendelenburg-helyzetbe kell hozni, és amennyiben rendelkezésre áll, angiotenzinII infúzió és/vagy intravénás katekolamin adása is mérlegelendő. A perindopril a szisztémás keringésből hemodialízissel eltávolítható (lásd 4.4 pont). Terápiarezisztens bradycardia esetén pacemaker-kezelés javasolt. A vitális paramétereket, a szérum elektrolitok és a kreatinin koncentrációját folyamatosan ellenőrizni kell.

Amlodipin:

Emberben amlodipinnel történő szándékos túladagolással kapcsolatos tapasztalatok korlátozottan állnak rendelkezésre.

Tünetek:

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a nagymértékű túladagolás fokozott perifériás értágulatot, és valószínűleg reflex tachycardiát okozhat. Kifejezett és feltehetően tartós, szisztémás, halálos kimenetelű shock-ig progrediáló, illetve azt magába foglaló hypotoniáról számoltak be.

Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin‑túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.

Kezelés:

Túladagolás esetén klinikailag jelentős hypotonia jelentkezésekor aktív cardiovascularis szupportív kezelés szükséges, mely magába foglalja a szívműködés és légzésfunkció gyakori monitorozását, a végtagok felemelését, valamint a keringő folyadéktérfogat és a vizeletürítés mennyiségének ellenőrzését. Ha alkalmazása nem kontraindikált, az értónus és a vérnyomás normalizálására vazokonstriktor adható. A kalciumcsatorna-blokkoló hatás megszüntetésére intravénás kalcium‑glükonát adása előnyös lehet. Esetenként a gyomormosás hasznos lehet. Egészséges önkénteseknél 10mg amlodipin bevétele után azonnal vagy 2órán belül adott aktív szén csökkentette az amlodipin felszívódását. Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis alkalmazásának valószínűleg nincs kedvező hatása.