VALSARTAN-HCT-TEVA 80 MG/12,5 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VALSARTAN-HCT-TEVA 80 MG/12,5 MG
Essentialis hypertonia kezelése felnőtteknél.
A valzartán/hidroklorotiazid fix dózisú kombináció olyan betegek esetén javallt, akiknek a vérnyomása valzartán vagy hidroklorotiazid monoterápiával nem állítható be megfelelően.
Adagolás
A Valsartan-HCT-Teva 80mg/12,5mg ill. a Valsartan-HCT-Teva 160mg/25mg javasolt dózisa naponta egy filmtabletta. Az egyes összetevőkkel külön-külön végzett dózisbeállítás javasolt. A hypotonia és az egyéb mellékhatások kockázatának csökkentése céljából az egyes összetevők mennyiségét minden esetben dózisról dózisra kell emelni.
Klinikailag arra alkalmas esetekben a monoterápiáról a fix kombinációra való közvetlen átváltás mérlegelhető azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása valzartán vagy hidroklorotiazid monoterápiával nem állítható be megfelelően, feltéve, hogy az egyes összetevők dózisbeállítása a javasoltnak megfelelően történik.
A Valsartan-HCT-Teva-ra adott klinikai válaszreakciót a kezelés megkezdése után értékelni kell, és amennyiben a vérnyomás továbbra sem áll be, akkor a dózis bármelyik összetevő mennyiségének növelésével a maximális 320mg/25mg valzartán/hidroklorotiazid dózisig emelhető.
Az antihipertenzív hatás két héten belül kialakul.
A legtöbb betegnél a maximális hatás 4héten belül figyelhető meg. Néhány beteg esetében azonban 4–8hetes kezelésre lehet szükség. Ezt figyelembe kell venni a dózisbeállítás során.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (glomeruláris filtrációs ráta (GFR) ≥30ml/perc) nem szükséges a dózis módosítása. A hidroklorotiazid összetevő miatt a Valsartan-HCT-Teva súlyos vesekárosodásban (GFR <30ml/perc) szenvedő és anuriás betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont).
Májkárosodás
A cholestatissal nem járó enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a valzartán dózis nem haladhatja meg a napi 80mg-ot (lásd 4.4pont). A hidroklorotiazid esetében nincs szükség dózismódosításra enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A Valsartan-HCT-Teva a valzartán összetevő miatt, biliáris chirrosisos és cholestasisos betegeknél, ill. súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pontok).
Idősek
Időseknél nem szükséges a dózis módosítása.
Gyermekek és serdülők
A Valsartan-HCT-Teva alkalmazása 18év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem ajánlott, mivel nem állnak rendelkezésre adatok a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozóan.
Az alkalmazás módja
A Valsartan-HCT-Teva étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető, és vízzel kell bevenni.
-
A készítmény hatóanyagaival, egyéb szulfonamid-származékot tartalmazó gyógyszerekkel vagy a gyógyszer 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
-
Súlyos májkárosodás, továbbá biliaris cirrhosis és cholestasis.
-
Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearence <30ml/perc), anuria.
-
Refrakter hypokalaemia, hyponatraemia, hypercalcaemia, és tüneteket okozó hyperuricaemia.
-
Valsartan-HCT-Teva egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.5és 5.1pont).
Szérum elektroliteltérések
Valzartán
Egyidejű adása káliumpótló készítményekkel, káliummegtakarító diuretikumokkal, káliumtartalmú sópótlókkal vagy egyéb szerekkel, amelyek növelhetik a káliumszintet (heparin, stb.) nem ajánlott. Az esettől függően a káliumszintet monitorozni kell.
Hidroklorotiazid
A tiazid diuretikumokkal, köztük a hidroklorotiaziddal végzett kezelés alatt hypokalaemiáról számoltak be. A szérum káliumszint gyakori ellenőrzése javasolt.
A tiazid diuretikumokkal, köztük a hidroklorotiaziddal végzett kezelés hyponatraemiával és hypochloraemiás alkalosissal jár. A tiazidok, köztük a hidroklorotiazid is növeli a magnézium vizelettel történő kiválasztását, ami hypomagnesaemiát eredményezhet. A tiazid diuretikumok csökkentik a kalcium kiválasztását. Ez hypercalcaemiát eredményezhet.
Mint minden diuretikus kezelést kapó betegnél, a szérum elektrolitszintek rendszeres ellenőrzését megfelelő időközönként el kell végezni.
Nátrium- és/vagy volumenhiányos betegek
A tiazid diuretikumokat, köztük a hidroklorotiazidot kapó betegeknél figyelni kell a folyadék- vagy elektrolitháztartás zavarára utaló klinikai tüneteket.
Súlyos nátrium- és/vagy volumenhiányos (pl. nagy dózisú diuretikus kezelésben részesülő) betegeknél ritkán szimptómás hypotonia fordulhat elő a valzartán/hidroklorotiazid-kezelés megkezdésekor. A nátrium- és/vagy volumenhiányt a valzartán/hidroklorotiazid-kezelés megkezdése előtt rendezni kell.
Súlyos krónikus szívelégtelenségben vagy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó, egyéb betegségekben szenvedő betegek
Olyan (például súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő) betegeknél, akik veseműködése a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függhet, az angiotenzin-konvertáz-gátlókkal való kezelést oliguriával és/vagy progresszív azotaemiával hozták összefüggésbe, valamint ritkán akut veseelégtelenséggel és/vagy halállal. Szívelégtelenségben szenvedő vagy myocardialis infarctuson átesett betegek kivizsgálása során mindig fel kell mérni a veseműködést is. A valzartán/hidroklorotiazid súlyos krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél történő alkalmazása nem megalapozott.
Ezért nem lehet kizárni, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása miatt a valzartán/hidroklorotiazid alkalmazása is a veseműködés romlásával járhat. A valzartán/hidroklorotiazid ezeknél a betegeknél nem alkalmazható.
Arteria renalis stenosis
A valzartán/hidroklorotiazid nem alkalmazható olyan hypertoniás betegek kezelésére, akiknek egy- vagy kétoldali arteria renalis stenosisuk van, vagy akiknek a soliter veséjén van arteria stenosis, mivel az ilyen betegeknél a vér karbamid- és a szérum kreatininszintje megemelkedhet.
Primer hyperaldosteronismus
Elsődleges hyperaldosteronismusban szenvedő betegeket nem szabad valzartán/hidroklorotiazid készítménnyel kezelni, mivel náluk a renin-angiotenzin rendszer nem aktív.
Aorta- vagy mitralis billentyű-stenosis, hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia
Akárcsak minden egyéb értágító készítmény esetében, az aorta- vagy mitralis billentyű-stenosisban vagy hypertrophiás obstruktív cardiomyopathiában (HOCM) szenvedő betegeknél különös óvatosság szükséges.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása, ha a kreatinin-clearance ≥30ml/perc (lásd 4.2pont). A szérum kálium-, kreatinin- és húgysavszint időszakos ellenőrzése javasolt, ha a valzartán/hidroklorotiazidot vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazzák.
Veseátültetés
Jelenleg nincs tapasztalat a valzartán/hidroklorotiazid nemrégiben veseátültetésen átesett betegeknél való biztonságos alkalmazására vonatkozóan.
Májkárosodás
A cholestasissal nem járó enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Valsartan-HCT-Teva óvatossággal alkalmazandó (lásd 4.2 és 5.2pont). A tiazidokat óvatosan kell alkalmazni károsodott májműködésű vagy előrehaladott májbetegségben szenvedő betegeknél, mivel esetükben a folyadék- és elektrolit egyensúly kismértékű változásai hepatikus kómát idézhetnek elő.
Anamnézisben szereplő angioödéma
Valzartánnal kezelt betegeknél beszámoltak angioödémáról (beleértve a gége és a glottis megduzzadását, ami a légutak elzáródását okozza és/vagy az arc, az ajkak, a garat és/vagy a nyelv feldagadását). Közülük néhány beteg esetében már előzőleg is kialakult angioödéma egyéb gyógyszerek (beleértve az ACE gátlókat) szedése mellett. A Valsartan-HCT-Teva szedését azonnal abba kell hagyni olyan betegek esetében, akiknél angioödéma alakul ki, és a Valsartan-HCT-Teva-t nem szabad újra adni (lásd 4.8pont).
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval, többek között a valzartánnal kezelt betegek esetén (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a valzartán/hidroklorotiazid-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Systemás lupus erythematosus
Beszámoltak arról, hogy a tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid is súlyosbíthatják vagy aktiválhatják a systemás lupus erythematosust.
Egyéb metabolikus zavarok
A tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid is megváltoztathatják a glükóz toleranciát és növelhetik a szérum koleszterin-, triglicerid- és húgysavszintjét. Diabeteses betegeknél az inzulin vagy az orális antidiabetikumok dózisának módosítására lehet szükség.
A tiazidok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztódását, és ismert kalcium-anyagcserezavar nélkül is a szérum kalciumszint intermittáló és enyhe emelkedését idézhetik elő. A jelentős hypercalcaemia a háttérben megbújó hyperparathyreosis bizonyítéka lehet. A tiazidok adását a mellékpajzsmirigy funkciójának vizsgálata előtt abba kell hagyni.
Fényérzékenység
A tiazid diuretikumok mellett fényérzékenységi reakciók eseteiről számoltak be (lásd 4.8pont). Ha a kezelés alatt fényérzékenységi reakció alakul ki, akkor a kezelés leállítása javasolt. Ha a diuretikum újraadása szükségesnek tűnik, akkor a napnak vagy a mesterséges UV-A sugaraknak kitett területek védelme javasolt.
Terhesség
Terhesség alatt nem szabad angiotenzin-II-receptor-antagonista (AIIRA) kezelést kezdeni. Hacsak az AIIRA kezelés folytatása nem létfontosságú, azoknál a betegeknél, akik terhességet terveznek, olyan alternatív vérnyomáscsökkentő kezelésre kell átváltani, amely biztonságosan alkalmazható terhesség ideje alatt. Terhesség megállapítása esetén az AIIRA kezelést azonnal meg kell szakítani, és – szükség esetén – egy másik kezelést kell megkezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).
Általános
Óvatosnak kell lenni az olyan betegeknél, akik korábban túlérzékenységet mutattak más angiotenzin II-receptor antagonistákra.
A hidroklorotiazidra mutatott túlérzékenységi reakciónak az allergiás és az asztmás betegeknél nagyobb a valószínűsége.
Choroidealis effusio, akut myopia és másodlagos akut zárt zugú glaucoma
A hidroklorotiazid egy szulfonamid, ami idioszinkráziás reakciót válthat ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik a látásélesség csökkenés vagy a szemfájdalom, és ezek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon‑heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet.
Az elsődleges kezelés a hidroklorotiazid adásának a lehető leggyorsabban történő abbahagyása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelés mérlegelése lehet szükséges, ha az intraoculáris nyomás magas marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat az anamnaesisben szereplő szulfonamid vagy penicillin allergia.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont).
Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Nem melanóma típusú bőrrák
A nem melanóma típusú bőrrák (NMSC) [basalsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.
A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV-sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).
Akut légzőszervi toxicitás
Hidroklorotiazid bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között akut respirációs distressz szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonális ödéma jellemzően a hidroklorotiazid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Valsartan-HCT-Teva adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható hidroklorotiazid olyan betegeknek, akiknél a hidroklorotiazid bevételét követően korábban ARDS lépett fel.
Segédanyagok
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Valsartan-HCT-Teva 80mg/12,5mg filmtabletta: Ez a gyógyszer sunset yellow FCF festékanyagot (E110) tartalmaz, amely allergiás reakciót okozhat.
Mind a valzartánnal, mind a hidroklorotiaziddal összefüggő gyógyszerkölcsönhatások
Egyidejű alkalmazás nem javasolt
Lítium
ACE-gátlókkal, vagy angiotenzin II-receptor-antagonistákkal vagy tiazidokkal, köztük a hidroklorotiaziddal való egyidejű adása esetén a szérum lítiumszint és ‑toxicitás visszafordítható emelkedéséről számoltak be. Mivel a lítium renalis clearance-ét a tiazidok csökkentik, a lítium toxicitásának kockázata feltehetőleg tovább fokozódhat a valzartán/hidroklorotiaziddal együtt alkalmazva. Amennyiben együttadásuk szükségesnek bizonyul, a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott.
Elővigyázatosságot igénylő egyidejű alkalmazás
Más vérnyomáscsökkentő szerek
A Valsartan-HCT-Teva fokozhatja más, vérnyomáscsökkentő tulajdonsággal rendelkező szerek (pl. guanetidin, metildopa, értágítók, ACE-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók, béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók és a direkt renin-inhibitorok [DRI-k]) hatásait.
Presszor aminok (pl. noradrenalin, adrenalin)
A presszor aminokra adott válaszreakció csökkenhet. Ezen hatás klinikai jelentősége bizonytalan, és nem elegendő ahhoz, hogy kizárja azok alkalmazását.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), beleértve a szelektív COX-2 gátlókat, acetilszalicilsavat (>3g/nap) és a nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentőket
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű alkalmazás esetén mind az angiotenzin II-antagonisták, mind a hidroklorotiazid vérnyomáscsökkentő hatását csökkenthetik. Ráadásul a Valsartan-HCT-Teva és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű alkalmazása a veseműködés romlásához és a szérum káliumszint emelkedéséhez vezethet. Ezért a kezelés elején ajánlott figyelemmel kísérni a veseműködést, illetve biztosítani kell a beteg megfelelő hidrálását.
A valzartánnal összefüggő gyógyszerkölcsönhatások
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja ARB‑kel, ACE‑gátlókkal vagy aliszkirénnel
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1pontok).
Egyidejű alkalmazás nem javasolt
Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók és egyéb készítmények, amelyek növelhetik a káliumszintet
Amennyiben szükségesnek tartják egy káliumszintet befolyásoló gyógyszer és a valzartán egyidejű alkalmazását, a plazma káliumszint monitorozása ajánlott.
Transzporterek
In vitro eredmények azt mutatják, hogy a valzartán a hepatikus uptake transzporter OATP1B1/OATP1B3 és a hepatikus efflux transzporter MRP2 szubsztrátja. A klinikai jelentősége ennek az eredménynek nem ismert. Az uptake‑transzporter inhibitorok (pl. rifampicin, ciklosporin) vagy az efflux‑transzporter inhibitorok (pl. ritonavir) egyidejű alkalmazása növelheti a valzartán szisztémás expozícióját. Ezekkel a gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés megkezdésekor és befejezésekor megfelelő gondossággal kell eljárni.
Nincs gyógyszerkölcsönhatás
Valzartánnal végzett gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokban nem észleltek klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat a valzartán és a következő vegyületek egyike között sem: cimetidin, warfarin, furoszemid, digoxin, atenolol, indometacin, hidroklorotiazid, amlodipin, glibenklamid. A digoxin és az indometacin kölcsönhatásba léphet a Valsartan-HCT-Teva hidroklorotiazid összetevőjével is (lásd „A hidroklorotiaziddal összefüggő gyógyszerkölcsönhatások”).
A hidroklorotiaziddal összefüggő gyógyszerkölcsönhatások
Elővigyázatosságot igénylő egyidejű alkalmazás
A szérum káliumszintet befolyásológyógyszerek
A hidroklorotiazid hypokalaemiás hatását növelhetik az egyidejűleg alkalmazott kaliuretikus diuretikumok, kortikoszteroidok, laxatívumok, ACTH, amfotericin, karbenoxolon, penicillin G, szalicilsav és – származékok.
Ha ezeket a gyógyszereket a hidroklorotiazid-valzartán kombinációval együtt rendelik, akkor a plazma káliumszint ellenőrzése javasolt (lásd 4.4pont).
Gyógyszerek, amelyek torsades de pointes-t okozhatnak
A hypokalaemia kockázata miatt a hidroklorotiazidot óvatosan kell alkalmazni, ha olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek torsades de pointes-t okozhatnak, különösen az Ia és a III.osztályba tartozó antiarrhythmiás gyógyszerekkel és bizonyos antipszichotikumokkal.
A szérumnátriumszintet befolyásoló gyógyszerek
A vízhajtók hyponatraemiás hatását felerősítheti az olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, mint például az antidepresszánsok, antipszichotikumok, antiepileptikumok, stb. Ezeknek a gyógyszereknek a hosszan tartó alkalmazásakor elővigyázatosság javasolt.
Digitálisz glikozidok
Nemkívánatos hatásként tiazid indukálta hypokalaemia vagy hypomagnesaemia fordulhat elő, ami digitálisz indukálta cardialis arrhythmiák kialakulásának kedvez (lásd 4.4pont).
Kalciumsók és D-vitamin
A tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid D-vitaminnal vagy kalciumsókkal történő együttes alkalmazása elősegítheti a szérum kalciumszint emelkedését. A tiazid‑típusú diuretikumok kalcium sókkal történő egyidejű alkalmazása a tubuláris kalcium‑reabszorpció növelésével hypercalcaemiához vezethet a hypercalcaemiára hajlamos betegeknél (pl. hyperparathyroidismus, rosszindulatú betegségek vagy D‑vitamin-mediált kórképek).
Antidiabetikus szerek (orális szerek és inzulin)
A tiazid-kezelés befolyásolhatja a glükóztoleranciát. Az antidiabetikum dózisának módosítására lehet szükség.
A metformint óvatosan kell alkalmazni a hidroklorotiaziddal összefüggő, potenciális funkcionális veseelégtelenség okozta laktát-acidózis kockázata miatt.
Béta-blokkolók és diazoxid
A tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid béta-blokkolókkal történő együttes alkalmazása növelheti a hyperglykaemia kockázatát. A tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid fokozhatja a diazoxid hyperglykaemiás hatását.
A köszvény kezelésére alkalmazott gyógyszerek (probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)
Az uricosuriás gyógyszerek dózisának módosítása válhat szükségessé, mivel a hidroklorotiazid emelheti a szérum húgysavszintjét. A probenecid vagy a szulfinpirazon dózisának emelése válhat szükségessé. A tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid együttes alkalmazása növelheti az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakciók előfordulási gyakoriságát.
Antikolinerg szerekés a tápcsatorna motilitását befolyásoló egyéb gyógyszerek
Az antikolinerg szerek (pl. atropin, biperidén) – nyilvánvalóan a tápcsatorna motilitásának és a gyomorürülés sebességének csökkentése révén – növelhetik a tiazid-típusú diuretikumok biohasznosulását. Ezzel szemben a prokinetikus hatóanyagok, például a ciszaprid csökkenthetik a tiazid-típusú diuretikumok biohasznosulását.
Amantadin
A tiazidok, köztük a hidroklorotiazid növelhetik az amantadin okozta mellékhatások kockázatát.
Ioncserélő gyanták
A tiazid diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid felszívódását csökkenti a kolesztiramin vagy a kolesztipol. Ez a tiazid diuretikumok szubterápiás hatásait eredményezheti. Ezért a kölcsönhatások lehetőség szerinti minimalizálása érdekében a hidroklorotiazid és a gyanta adásának szétválasztása javasolt, például a hidroklorotiazidot legalább 4órával a gyanták adása előtt vagy 4‑6órával azt követően kell alkalmazni.
Cytotoxicus szerek
A tiazidok, köztük a hidroklorotiazid csökkenthetik a cytotoxicus szerek (pl. ciklofoszfamid, metotrexát) vesén keresztüli kiválasztódását, és potencírozhatják azok myelosuppressiv hatásait.
Nem depolarizáló vázizomrelaxánsok (pl. tubokurarin)
A tiazidok, köztük a hidroklorotiazid potencírozhatják a harántcsíkoltizom-relaxánsok, például a kuráre‑származékok hatásait.
Ciklosporin
A ciklosporinnal történő egyidejű kezelés növelheti a hyperuricaemia és a köszvénytípusú szövődmények kockázatát.
Alkohol, barbiturátok vagy narkotikumok
A tiazid diuretikumok és a szintén vérnyomáscsökkentő hatással (pl. a szimpatikus idegrendszeri aktivitás csökkentése vagy a direkt vazodilatátor aktivitás által) rendelkező anyagok egyidejű alkalmazása orthostaticus hypotoniát válthat ki.
Metildopa
A metildopával és a hidroklorotiaziddal végzett egyidejű kezelést kapó betegeknél egyedi esetekben haemolyticus anaemiáról számoltak be.
Jódtartalmú kontrasztanyagok
Diuretikum-indukálta dehydratio esetén fokozott az akut veseelégtelenség kockázata, főként jódtartalmú készítmények nagy dózisai esetén. A betegeket ezek alkalmazása előtt rehidrálni kell.
Terhesség
Valzartán
Az angiotenzin II-receptor-antagonisták (ATIIRA-k) alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az ATIIRA-k alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont).
Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai adatok nem egyértelműek, a kockázat enyhe növekedése azonban nem zárható ki. Bár az ATIIRA-k teratogén kockázatára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, feltételezhető, hogy a kockázat erre a gyógyszercsoportra vonatkozóan is hasonló. Hacsak az ATIIRA-val történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, azoknál a betegeknél, akik terhességet terveznek, olyan, másik vérnyomáscsökkentő kezelésre kell átváltani, amely biztonságosan alkalmazható terhesség ideje alatt. Terhesség megállapítása esetén az ATIIRA‑kezelést azonnal meg kell szakítani, és – szükség esetén – egy másik kezelést kell megkezdeni.
Ismert, hogy az ATIIRA szedése második és harmadik trimeszterben embernél magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, koponya csontosodásának visszamaradása) és neonatális toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd továbbá az 5.3pontot).
Amennyiben az ATIIRA szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.
Azoknál az újszülötteknél, akiknek anyja ATIIRA‑t szedett, szorosan figyelemmel kell kísérni, hogy előfordul-e hypotonia (lásd továbbá a 4.3 és 4.4pontot).
Hidroklorotiazid
A hidroklorotiazid terhesség, és különösen az első trimeszter alatt történő alkalmazásával kapcsolatban csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek. A hidroklorotiazid átjut a placentán. A hidroklorotiazid farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a második- és harmadik trimeszter alatt történő alkalmazása ronthatja a foeto-placentáris perfúziót, és foetalis és neonatalis hatásokat idézhet elő, például icterust, az elektrolit-egyensúly felborulását és thrombocytopeniát.
Szoptatás
Nem állnak rendelkezésre adatok a valzartán szoptatás ideje alatt történő alkalmazásával kapcsolatosan. A hidroklorotiazid kiválasztódik a humán anyatejbe. Ezért a Valsartan-HCT-Teva szoptatás alatt történő alkalmazása nem javasolt. Olyan másik kezelést kell előnyben részesíteni a szoptatás ideje alatt, amely biztonságossági profilja jobban ismert, különösen az újszülöttek vagy koraszülöttek esetében.
A Valsartan-HCT-Teva-nak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Gépjárművezetés vagy gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy esetenként szédülés vagy fáradtság fordulhat elő.
A klinikai vizsgálatokban jelentett, a placebóhoz viszonyítva a valzartán és a hidroklorotiazid együttes adásakor gyakrabban kialakuló mellékhatások és laboratóriumi eltérések, valamint a forgalomba hozatalt követő eseti beszámolókban jelentett mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként kerülnek bemutatásra. Azok a mellékhatások, amelyekről ismert, hogy az önállóan adott összetevő esetén kialakulnak, de a klinikai vizsgálatok során mégsem észlelték, a valzartán/hidroklorotiazid-kezelés alatt kialakulhatnak.
A mellékhatások gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra, elsőként a leggyakoribb, az alábbi megállapodás szerint: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat A valzartán/hidroklorotiazid alkalmazása mellett kialakuló mellékhatások gyakoriságai
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Dehydratio |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Paraesthesia |
| Nagyon ritka | Szédülés |
| Nem ismert | Ájulás |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Nem gyakori | Homályos látás |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori | Tinnitus |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Hypotonia |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Köhögés |
| Nem ismert | Nem szív eredetű pulmonalis oedema |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon ritka | Diarrhoea |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori | Myalgia |
| Nagyon ritka | Arthralgia |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Vesekárosodás |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nem gyakori | Fáradtság |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Nem ismert | Emelkedett szérum-húgysavszint, emelkedett szérum-bilirubin- és szérum-kreatininszint, hypokalaemia, hyponatraemia, emelkedett karbamidnitrogénszint, neutropenia |
Az egyes összetevőkre vonatkozó további információk
A korábban az egyes összetevők valamelyike esetén jelentett mellékhatások a Valsartan-HCT-Teva esetén is potenciális nemkívánatos hatásként jelentkezhetnek, még akkor is, ha a klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követő időszak alatt nem észlelték.
2. táblázat A valzartán alkalmazása mellett kialakuló mellékhatások gyakoriságai
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Csökkent haemoglobinszint, csökkent haematocrit, thrombocytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Egyéb túlérzékenységi/allergiás reakciók, beleértve a szérumbetegséget is |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | A szérumkáliumszint emelkedése, hyponatraemia |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori | Vertigo |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Vasculitis |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Hasi fájdalom |
| Nagyon ritka | Intestinalis angiooedema |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nem ismert | A májfunkciós értékek emelkedése |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nem ismert | Angiooedema, dermatitis bullosa, bőrkiütés, pruritus |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Veseelégtelenség |
3. táblázat A hidroklorotiazid alkalmazása mellett kialakuló mellékhatások gyakoriságai
A hidroklorotiazidot sok éve széles körben rendelik, gyakran nagyobb dózisokban, mint amik a Valsartan-HCT-Teva-ban vannak. Az alábbi mellékhatásokról számoltak be a tiaziddiuretikum-monoterápiával, köztük a hidroklorotiaziddal kezelt betegeknél:
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | |
| Nem ismert | Nem melanóma típusú bőrrák (Basalsejtes rák és Laphámsejtes rák) |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka | Thrombocytopenia néha purpurával |
| Nagyon ritka Nem ismert | Agranulocytosis, leukopenia, haemolyticus anaemia, csontvelő-depresszió Aplasticus anaemia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon ritka | Túlérzékenységi reakciók |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nagyon gyakori Hypokalaemia, emelkedett szérum lipidszintek (főként nagyobb dózisoknál) Gyakori Hyponatraemia, hypomagnesaemia, hyperuricaemia Ritka Hypercalcaemia, hyperglykaemia, glucosuria és a diabeteses anyagcserestátusz romlása Nagyon ritka Hypochloraemiás alkalosis Pszichiátriai kórképek | |
| Ritka | Depresszió, alvászavarok |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka | Fejfájás, szédülés, paraesthesia |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek Ritka Látásromlás Nem ismert Choroidealis effusio, akut zárt zugú glaucoma, akut myopia, Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Ritka | Cardialis arrhythmiák |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Gyakori | Orthostaticus hypotonia |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nagyon ritka | Respiratorikus distressz, beleértve a pneumonitist és a pulmonalis oedemát, akut respirációs distressz szindróma (ARDS) (lásd 4.4 pont) |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Étvágytalanság, enyhe hányinger és hányás |
| Ritka | Obstipatio, gastrointestinális diszkomfort, hasmenés |
| Nagyon ritka | Pancreatitis |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Ritka Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem ismert | Intrahepaticus cholestasis vagy icterus Veseműködési zavarok, akut veseelégtelenség |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Gyakori | Urticaria és egyéb típusú kiütések |
| Ritka | Fényérzékenység |
| Nagyon ritka Nem ismert | Vasculitis necrotisans és toxicus epidermalis necrolysis, cutan lupus erythematosus-szerű reakciók, a cutan lupus erythematosus reaktivációja Erythema multiforme |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem ismert Láz, gyengeség A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nem ismert Izomgörcs A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Impotencia |
Kiválasztott mellékhatások leírása
Nem melanóma típusú bőrrák (NMSC): Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A valzartán túladagolása nagymértékű hypotoniát okozhat, ami tudatszint-csökkenéshez, a keringés összeomlásához és/vagy sokkhoz vezethet. Emellett a következő jelek és tünetek jelentkezhetnek a hidroklorotiazid összetevő túladagolása következtében: hányinger, somnolencia, hypovolaemia és szívritmuszavarokkal és izomgörcsökkel járó elektrolitzavarok.
Kezelés
A terápiás intézkedések a bevétel időpontjától, illetve a tünetek típusától és súlyosságától függnek; a vérkeringés stabilizálása elsődleges jelentőségű.
Hypotonia előfordulása esetén a beteget fekvő testhelyzetbe kell helyezni, és gyorsan só- és volumenpótlást kell végezni.
A valzartán erős plazmakötődése következtében haemodialysissel nem távolítható el, ezzel szemben a hidroklorotiazid dializálható.
Farmakológiai tulajdonságok - VALSARTAN-HCT-TEVA 80 MG/12,5 MG
Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható szerek, angiotenzin-II-antagonisták és diuretikumok, valzartán és diuretikumok
ATC-kód: C09DA03
Valzartán/hidroklorotiazid
Valsartan-HCT-Teva 80mg/12,5mg filmtabletta:
Egy 12,5mg hidroklorotiaziddal nem megfelelően beállított betegeken végzett kettős vak, randomizált, aktív kontrollos vizsgálatban lényegesen nagyobb átlagos szisztolés/diasztolés vérnyomáscsökkenést figyeltek meg a 80/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (14,9/11,3Hgmm), mint a 12,5mg hidroklorotiazid (5,2/2,9Hgmm) és a 25mg hidroklorotiazid (6,8/5,7Hgmm) esetén. Ezen felül a betegek lényegesen nagyobb százaléka reagált (diasztolés vérnyomás <90Hgmm vagy a csökkenés ≥10Hgmm) a 80/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (60%), mint a 12,5mg hidroklorotiazidra (25%) és a 25mg hidroklorotiazidra (27%).
Egy 80mg valzartánnal nem megfelelően beállított betegeken végzett kettős vak, randomizált, aktív kontrollos vizsgálatban lényegesen nagyobb átlagos szisztolés/diasztolés vérnyomáscsökkenést figyeltek meg a 80/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (9,8/8,2Hgmm), mint a 80mg valzartán (3,9/5,1Hgmm) és a 160mg valzartán (6,5/6,2Hgmm) esetén. Ezen felül a betegek lényegesen nagyobb százaléka reagált (diasztolés vérnyomás <90Hgmm vagy a csökkenés ≥10Hgmm) a 80/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (51%), mint a 80mg valzartánra (36%) és a 160mg valzartánra (37%).
Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, faktoriális elrendezésű, a valzartán/ hidroklorotiazid különböző dózisú kombinációit a bennük lévő összetevőkkel összehasonlító vizsgálatban lényegesen nagyobb átlagos szisztolés/diasztolés vérnyomáscsökkenést figyeltek meg a 80/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (16,5/11,8Hgmm), mint a placebo (1,9/4,1Hgmm), illetve mind a 12,5mg hidroklorotiazid (7,3/7,2Hgmm), mind pedig a 80mg valzartán (8,8/8,6Hgmm) esetén. Ezen felül a betegek lényegesen nagyobb százaléka reagált (diasztolés vérnyomás <90Hgmm vagy a csökkenés ≥10Hgmm) a 80/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (64%), mint a placebóra (29%) és a hidroklorotiazidra (41%).
Valsartan-HCT-Teva 160mg/25mg filmtabletta:
Egy 12,5mg hidroklorotiaziddal nem megfelelően beállított betegeken végzett kettős vak, randomizált, aktív kontrollos vizsgálatban lényegesen nagyobb átlagos szisztolés/diasztolés vérnyomáscsökkenést figyeltek meg a 160/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (12,4/7,5Hgmm), mint a 25mg hidroklorotiazid (5,6/2,1Hgmm) esetén. Ezen felül a betegek lényegesen nagyobb százaléka reagált (vérnyomás <140/90Hgmm vagy a szisztolés vérnyomáscsökkenés ≥20Hgmm vagy a diasztolés vérnyomáscsökkenés ≥10Hgmm) a 160/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (50%), mint a 25mg hidroklorotiazidra (25%).
Egy 160mg valzartánnal nem megfelelően beállított betegeken végzett kettős vak, randomizált, aktív kontrollos vizsgálatban lényegesen nagyobb átlagos szisztolés/diasztolés vérnyomáscsökkenést figyeltek meg mind a 160/25mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (14,6/11,9Hgmm), mind pedig a 160/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (12,4/10,4Hgmm) esetén egyaránt, mint a 160mg valzartán (8,7/8,8Hgmm) esetén. A 160/25mg-os és a 160/12,5mg-os dózisok esetén mért vérnyomáscsökkenés közti különbség szintén elérte a statisztikai szignifikancia mértékét. Ezen felül a betegek lényegesen nagyobb százaléka reagált (diasztolés vérnyomás <90Hgmm vagy a csökkenés ≥10Hgmm) a 160/25mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (68%) és a 160/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (62%), mint a 160mg valzartánra (49%).
Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, faktoriális elrendezésű, a valzartán/hidroklorotiazid különböző dózisú kombinációit a benne lévő összetevőkkel összehasonlító vizsgálatban lényegesen nagyobb átlagos szisztolés/diasztolés vérnyomáscsökkenést figyeltek meg a 160/12,5mg (17,8/13,5Hgmm), illetve a 160/25mg valzartán/hidroklorotiazid kombináció (22,5/15,3Hgmm), mint a placebo (1,9/4,1Hgmm), illetve a megfelelő monoterápiák, azaz a 12,5mg hidroklorotiazid (7,3/7,2Hgmm), a 25mg hidroklorotiazid (12,7/9,3Hgmm) és a 160mg valzartán (12,1/9,4Hgmm) esetén. Ezen felül a betegek lényegesen nagyobb százaléka reagált (diasztolés vérnyomás <90Hgmm vagy a csökkenés ≥10Hgmm) a 160/25mg valzartán/hidroklorotiazid (81%) és a 160/12,5mg valzartán/hidroklorotiazid kombinációra (76%), mint a placebóra (29%), illetve a megfelelő monoterápiákra, azaz a 12,5mg hidroklorotiazidra (41%), a 25mg hidroklorotiazidra (54%) és a 160mg valzartánra (59%).
A valzartánnal és hidroklorotiaziddal végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban a szérumkáliumszint dózisfüggő csökkenése fordult elő. A szérumkáliumszint csökkenése gyakrabban következett be azoknál a betegeknél, akik 25mg hidroklorotiazidot kaptak, mint azoknál, akiknek 12,5mg hidroklorotiazidot adtak. A valzartán/hidroklorotiazid kombinációval végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban a hidroklorotiazid káliumszint-csökkentő hatását a valzartán káliummegtakarító hatása csökkentette.
A valzartánnal együtt adott hidroklorotiazid cardiovascularis mortalitásra és morbiditásra gyakorolt kedvező hatásai jelenleg nem ismertek.
Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a hidroklorotiaziddal végzett hosszantartó kezelés csökkenti a cardiovascularis mortalitás és morbiditás kockázatát.
Valzartán
A valzartán orálisan aktív, hatékony, specifikus angiotenzin II (Ang II) receptor antagonista. A valzartán szelektíven hat az AT1 receptor altípusra, ami az angiotenzin II ismert káros hatásaiért felelős. A valzartán okozta AT1 receptor blokád miatt a felszaporodó angiotenzin II stimulálhatja a blokkolás alatt nem álló AT2 receptort, ami úgy tűnik, ellensúlyozza az AT1 receptor hatást. A valzartán nem fejt ki részleges agonista hatást az AT1 receptorokon, és sokkal nagyobb affinitással (kb. 20000-szeres) kötődik az AT1 receptorokhoz, mint az AT2 receptorokhoz. A valzartán kötődése egyéb – a cardiovascularis szabályozásban jelentős szerepet játszó – hormon-receptorokhoz vagy ioncsatornákhoz, ill. azok blokkolása nem ismert.
A valzartán nem gátolja az ACE, más néven kinináz-II működését, ami az Ang I-et Ang II-vé alakítja, és a bradikinint lebontja. Az angiotenzin II-receptor-antagonisták nagy valószínűséggel nem okoznak köhögést, mivel nem hatnak az ACE-ra, és nem potencírozzák a bradikinint és a P anyagot. Azokban a klinikai vizsgálatokban, melyekben a valzartánt ACE-gátlóval hasonlították össze, a száraz köhögés incidenciája szignifikánsan (p<0,05) kisebb volt a valzartánnal kezelt csoportban (2,6%), mint az ACE-gátlóval kezelt csoportban (7,9%). Egy olyan klinikai vizsgálatban, melyet azon betegek bevonásával végeztek, akiknek az anamnézisében ACE-gátló kezelés alatt kialakuló száraz köhögés szerepel, a valzartánt szedő betegek 19,5%-ánál, a tiazid diuretikumot szedők 19,0%-ánál jelentkezett köhögés, míg az ACE-gátlót szedők esetében 68,5%-nál (p<0,05).
Hipertóniás betegeknek adva a valzartánt, a vérnyomáscsökkenés a pulzusszám változása nélkül következik be. A legtöbb betegnél, egyszeri per os dózis alkalmazása után az antihipertenzív hatás 2órán belül kezdődik, és a vérnyomáscsökkenés kb. 4‑6órán belül éri el maximumát. Az antihipertenzív hatás a bevétel után 24órán keresztül fennáll. Ismételt adagolás során a maximális vérnyomáscsökkenés bármely dózis esetén 2–4héten belül bekövetkezett, és a hosszantartó kezelés alatt fennmaradt. Hidroklorotiaziddal kombinálva további jelentős vérnyomáscsökkenés érhető el.
A valzartán hirtelen megvonása nem eredményezett rebound hipertóniát és egyéb nem kívánt klinikai eseményt.
A 2-es típusú diabetesben és microalbuminuriában is szenvedő hipertóniás betegeknél a valzartánról kimutatták, hogy csökkenti az albumin vizelet útján történő kiválasztását. A MARVAL (Micro Albuminuria Reduction with Valsartan) vizsgálatban 332, 2-es típusú diabetesben és microalbuminuriában szenvedő, normális vagy magas vérnyomású és megfelelő veseműködésű (szérumkreatinin <120μmol/l) betegnél (átlagos életkor: 58év; 265férfi) tanulmányozták a vizelettel kiválasztott albumin (UAE) csökkenését a valzartán (80–160mg/nap) hatására az amplodipinhez (5–10mg/nap) képest (valzartán: 58μg/perc; amlodipin: 55,4μg/perc). A 24.hétre a valzartán 42%-kal (–24,2μg/perc; 95%-os CI: –40,4 -tól –19,1-ig), az amlopidin pedig kb. 3%-kal (‑1,7μg/perc; 95%-os CI: –5,6–14,9) csökkentette az albumin vizelet útján történő ürülését (p<0,001) annak ellenére, hogy a vérnyomás hasonló mértékben csökkent a két csoportban. A Diovan Reduction of Proteinuria (DROP) vizsgálatban 391, 2-es típusú diabetesben és albuminuriában szenvedő (átlag=102μg/perc; 20–700μg/perc), megfelelő veseműködésű (átlagos szérumkreatinin = 80μmol/l), hipertóniás (vérnyomás = 150/88Hgmm) beteg részvételével mélyrehatóbban tanulmányozták a valzartán hatását a vizelettel kiválasztott albumin csökkenésére. A betegeket véletlenszerűen a három különböző valzartán dózissal (160, 320, ill. 640mg/nap) kezelt csoport egyikébe sorolták, majd 30hétig kezelték. A vizsgálat célja az optimális valzartán dózis megállapítása volt, amellyel a 2-es típusú diabetesben szenvedő hipertóniás betegeknél csökkenthető az albumin vizelet útján történő kiválasztása. 30hét után az albumin vizelet útján történő kiválasztásának százalékos változása a 160mg valzartán hatására jelentős mértékben, 36%-kal (95%-os CI: 22–47%), 320mg valzartán hatására pedig 44%-kal csökkent (95%-os CI: 31–54%) az alapszinthez viszonyítva. Ennek alapján arra következtettek, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő hipertóniás betegekben a 160–320mg valzartán klinikailag jelentős csökkenést idézett elő az albumin vizelet útján történő kiválasztásában.
Egyéb: A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin-II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin-II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin-II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Hidroklorotiazid
A tiazid diuretikumok elsősorban a vese distalis kanyarulatos csatornáiban hatnak. Kimutatták, hogy a vese cortexében van egy nagy affinitású receptor, és ez a tiazid diuretikumok elsődleges kötődési helye, ezen gátolják a NaCl transzportot a distalis kanyarulatos csatornákban. A tiazidok hatásmechanizmusa a Na+Cl- symporter gátlásán keresztül, feltehetőleg a Cl--helyért történő kompetíció útján érvényesül, ezáltal befolyásolva az elektrolit-reabszorpció mechanizmusát: megközelítőleg azonos mértékben direkt módon növelik a Na+ és Cl- kiválasztást, és indirekt módon a diuretikus hatás révén csökkentik a plazmavolument, ennek következtében növelik a plazma reninaktivitását, növelik az aldoszteron szekrécióját, továbbá a vizelettel történő káliumvesztést, és csökkentik a szérum káliumszintjét. Mivel a renin-aldoszteron közti kapcsolat az angiotenzin-II közvetítésével jön létre, valzartán együttadásával a szérum káliumszintjének csökkenése nem olyan kifejezett, mint ami a hidroklorotiazid monoterápia esetén észlelhető.
Nem melanóma típusú bőrrák (NMSC)
Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71533 BCC-ben és 8629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1430833, illetve 172462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ használat (legalább 50000mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95%-os CI: 1,23–1,35) a BCC és 3,98 (95%-os CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR értékkel: 2,1 (95%-os CI: 1,7–2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0–4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25000mg) és az OR 7,7 (5,7–10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100000mg) (lásd még 4.4 pont).
Valzartán/hidroklorotiazid
A hidroklorotiazid szisztémás biohasznosulása a valzartánnal való együttes adásakor kb. 30%-kal csökken. A valzartán kinetikáját nem befolyásolja számottevően a hidroklorotiaziddal való együttes alkalmazás. Ez a megfigyelt interakció nem befolyásolja a valzartán és hidroklorotiazid kombinált alkalmazását, mivel a kontrollos klinikai vizsgálatok egyértelmű antihipertenzív hatást mutattak ki, ami nagyobb mértékű volt, mint bármelyik hatóanyag monoterápiában történő alkalmazása vagy placebo adása esetén.
Valzartán
Felszívódás
A valzartán önmagában történő orális alkalmazása után a készítmény 2-4órán belül éri el a maximális plazmakoncentrációt. Az átlagos abszolút biohasznosulás 23%. Étkezés közben való bevétele esetén a valzartán-expozíció (amit a plazmakoncentráció-idő görbe alatti területe [AUC] mér) kb. 40%-kal, a maximális plazmakoncentráció (cmax) pedig kb. 50%-kal csökken, jóllehet a dózis bevételét követő 8óra eltelte után a koncentráció hasonló volt a két csoportban, azaz étkezés közben és éhgyomorra történő bevétel esetén. Az AUC csökkenése azonban nem vezet a terápiás hatás klinikailag jelentős csökkenéséhez, ezért a valzartán bevehető étkezés közben és étkezéstől függetlenül is.
Eloszlás
A valzartán steady-state (dinamikus egyensúlyi állapot) megoszlási térfogata intravénás beadást követően körülbelül 17l, ami arra utal, hogy a valzartán nem oszlik el kiterjedten a szövetekben. A valzartán nagy arányban kötődik szérumfehérjékhez (94‑97%-ban), főleg szérum albuminhoz.
Biotranszformáció
A valzartán nem megy át nagymértékű biotranszformáción, hiszen a dózis csupán 20%-a nyerhető vissza metabolitok formájában. Egy hidroximetabolitot azonosítottak a plazmában, alacsony koncentrációban (a valzartán AUC-értékének kevesebb mint 10%-a). Ez a metabolit farmakológiai szempontból inaktív.
Elimináció
A valzartán multiexponenciális bomlási kinetikát mutat (t½α <1óra és t½β kb. 9óra). A valzartán elsősorban a széklettel (a dózis kb. 83%-a) és a vizelettel (a dózis kb. 13%-a) választódik ki, nagyrészt változatlan formában. Intravénás alkalmazás után a valzartán plazma-clearance-e kb. 2l/óra, vese clearance-e pedig 0,62l/óra (a teljes clearance kb. 30%-a). A valzartán féléletideje 6óra.
Hidroklorotiazid
Felszívódás
Egy per os dózis után a hidroklorotiazid felszívódása gyors (tmax kb. 2óra). Az átlagos AUC emelkedése lineáris és a terápiás tartományban a dózissal arányos.
A tápláléknak a hidroklorotiazid felszívódására gyakorolt hatásának, ha van ilyen, klinikai jelentősége csekély. A hidroklorotiazid abszolút biohasznosulása per os alkalmazás esetén 70%.
Eloszlás
A látszólagos megoszlási volumen 4–8l/kg.
A keringő hidroklorotiazid a szérumfehérjékhez kötődik (40–70%), főleg a szérumalbuminhoz. A hidroklorotiazid ezen felül akkumulálódik az erythrocytákban, amikben a plazmaszint kb. 3‑szorosát éri el.
Elimináció
A hidroklorotiazid elsősorban változatlan formában eliminálódik. A hidroklorotiazid a plazmából a terminális eliminációs fázisban átlagosan 6‑15órás felezési idővel eliminálódik. Ismételt adagolás mellett a hidroklorotiazid kinetikája nem változik, és napi egyszeri adagolás mellett az akkumuláció minimális. A felszívódott dózis több mint 95%‑a változatlan formában választódik ki a vizelettel. A renalis clearance passzív filtrációból és a renalis tubulusokba történő aktív szekrécióból tevődik össze.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Néhány idősnél a valzartán szisztémás expozíciója a fiatalabbakhoz képest valamivel nagyobb volt, azonban ennek nem volt klinikai jelentősége.
Korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy a hidroklorotiazid szisztémás clearance-e mind az egészséges, mind a hypertoniás idős betegek esetén kisebb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél.
Vesekárosodás
A Valsartan-HCT-Teva ajánlott dózisa esetén nem szükséges a dózis módosítása azoknál a betegeknél, akiknek a glomeruláris filtrációs rátája (GFR) 30–70ml/perc.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR <30ml/perc) és dialysis kezelés alatt álló betegek valzartán/hidroklorotiaziddal való kezelésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. A valzartán erős plazmakötődése következtében haemodialysissel nem távolítható el, ezzel szemben a hidroklorotiazid ürülése dialysissel elérhető.
Vesekárosodás esetén a hidroklorotiazid átlagos plazma-csúcskoncentrációja és AUC‑értéke emelkedett, és a vizelettel történő kiválasztás aránya csökkent. Az enyhe ‑ közepesen súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a hidroklorotiazid AUC 3‑szoros növekedését figyelték meg. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a hidroklorotiazid AUC 8‑szoros növekedését figyelték meg. A hidroklorotiazid alkalmazása ellenjavallt a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3pont).
Májkárosodás
Egy enyhe (n=6) és közepes mértékű (n=5) májkárosodásban szenvedő betegeken végzett farmakokinetikai vizsgálatban a valzartán expozíciója az egészséges önkénteseknél észleltnek megközelítőleg a kétszeresére nőtt (lásd 4.2 és 4.4pont).
Nem állnak rendelkezésre adatok a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek valzartán-kezelésére vonatkozóan (lásd 4.3pont). A májbetegség nem befolyásolja jelentősen a hidroklorotiazid farmakokinetikáját.
Gyógyszerészeti jellemzők - VALSARTAN-HCT-TEVA 80 MG/12,5 MG
Tablettamag
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
karboximetilkeményítő-nátrium (A típus)
kroszpovidon
mikrokristályos cellulóz
kukoricakeményítő
magnézium-sztearát
Bevonat
Valsartan-HCT-Teva 80mg/12,5mg filmtabletta
hipromellóz
makrogol 8000
talkum
titán-dioxid (E171)
Sunset yellow FCF (E110)
vörös vas-oxid (E172)
Valsartan-HCT-Teva 160mg/25mg filmtabletta
hipromellóz
makrogol 8000
talkum
titán-dioxid (E171)
vörös vas-oxid (E172)
fekete vas-oxid (E172)
sárga vas-oxid (E172)
Filmtabletták átlátszó PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelések: 1, 14, 15, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98 és 100db filmtabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható