VALSARTAN KRKA 160 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VALSARTAN 160 MG
Valsartan Krka 40mg filmtabletta
Hypertonia
Hypertonia kezelése 6‑18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
Tüneteket okozó szívelégtelenségben vagy tünetmentes balkamrai szisztolés működészavarban szenvedő, klinikailag stabil felnőtt betegek kezelése, akik nemrégiben (12óra – 10nap) szívizominfarktuson estek át (lásd 4.4 és 5.1pont).
Szívelégtelenség
Szimptómás szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek kezelése, ha az ACE-gátlót nem tolerálják, vagy a béta-blokkolóra intoleráns betegek ACE-gátló-kezelésének kiegészítésére, ha mineralokortikoid-receptor-antagonista nem alkalmazható (lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
Valsartan Krka 80mg filmtabletta és Valsartan Krka 160mg filmtabletta
Hypertonia
Esszenciális hypertonia kezelése felnőtteknél és hypertonia kezelése 6‑18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
Tüneteket okozó szívelégtelenségben vagy tünetmentes balkamrai szisztolés működészavarban szenvedő, klinikailag stabil felnőtt betegek kezelése, akik nemrégiben (12óra – 10nap) szívizominfarktuson estek át (lásd 4.4 és 5.1pont).
Szívelégtelenség
Szimptómás szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek kezelése, ha az ACE-gátlót nem tolerálják, vagy a béta-blokkolóra intoleráns betegek ACE-gátló-kezelésének kiegészítésére, ha mineralokortikoid-receptor-antagonista nem alkalmazható (lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
Valsartan Krka 320mg filmtabletta
Hypertonia
Esszenciális hypertonia kezelése felnőtteknél és hypertonia kezelése 6‑18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.
Adagolás
Valsartan Krka 40mg filmtabletta
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
Klinikailag stabil betegeknél a kezelést már 12 órával a szívizominfarktus után el lehet kezdeni. A naponta kétszer 20mg-os kezdő adag után a valzartán adagját fokozatosan kell emelni a naponta kétszer 40mg, 80mg, ill. 160mg-os adagra a következő néhány hét során. A kezdő adagot a 40mg-os felezhető tabletta kettétörésével lehet elérni.
A maximális céldózis naponta kétszer 160mg. Általánosságban a napi 2×80mg adagot a kezelés megkezdését követően 2 héttel, a maximális céldózist, vagyis a napi 2×160mg adagot 3 hónappal a kezelés megkezdése után javasolt elérni azt véve alapul, hogy a beteg mennyire tolerálja a gyógyszert. Tünetekkel járó vérnyomáscsökkenés vagy veseműködési zavar előfordulása esetén fontolóra kell venni az adag csökkentését.
A valzartán a szívizominfarktus utáni egyéb kezeléseket – trombolitikumokat, acetilszalicilsavat, béta‑blokkolókat, sztatinokat vagy diuretikumokat – kapó betegek esetében is alkalmazható. Az ACE‑gátlóval való kombináció nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.1pont).
Myocardialis infarctus utáni állapotban levő betegek kezelése során mindig meg kell határozni a vesefunkciós értékeket is.
Szívelégtelenség
A Valsartan Krka ajánlott kezdő adagja naponta kétszer 40mg. Az adag naponta kétszer 80, ill. 160mg-ig emelhető legalább kéthetes intervallumokban, a beteg által tolerált legnagyobb dózisig. Az egyidejűleg adott diuretikumok adagjának csökkentése megfontolandó. Klinikai vizsgálatokban napi 320mg volt a maximális adag, több részletben elosztva.
A valzartán alkalmazható más, szívelégtelenség kezelésére szolgáló terápiával. Azonban nem javasolt az ACE-gátló, valzartán és béta-blokkoló vagy káliummegtakarító diuretikum hármas kombinációja (lásd 4.4 és 5.1 pont). A szívelégtelenségben szenvedő betegek ellenőrzésénél mindig ellenőrizni kell a vesefunkciót is.
Valsartan Krka 80mg filmtabletta és Valsartan Krka 160mg filmtabletta
Hypertonia
A Valsartan Krka ajánlott kezdő adagja naponta egyszer 80mg. Az antihipertenzív hatás két héten belül kialakul, maximális hatását négy héten belül éri el. Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása a fenti adaggal nem állítható be megfelelően, a napi adag 160mg-ig, illetve maximum 320mg-ig emelhető.
A Valsartan Krka együttadható egyéb antihipertenzív készítményekkel (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont). Ezeknél a betegeknél diuretikum, mint például hidroklorotiazid hozzáadásával a vérnyomás tovább is csökkenthető.
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
Klinikailag stabil betegeknél a kezelést már 12 órával a szívizominfarktus után el lehet kezdeni. A naponta kétszer 20mg-os kezdő adag után a valzartán adagját fokozatosan kell emelni a naponta kétszer 40mg, 80mg, ill. 160mg-os adagra a következő néhány hét során. A kezdő adagot a 40mg-os felezhető tabletta kettétörésével lehet elérni.
A maximális céldózis naponta kétszer 160mg. Általánosságban a napi 2×80mg adagot a kezelés megkezdését követően 2 héttel, a maximális céldózist, vagyis a napi 2×160mg adagot 3 hónappal a kezelés megkezdése után javasolt elérni azt véve alapul, hogy a beteg mennyire tolerálja a gyógyszert. Tünetekkel járó vérnyomáscsökkenés vagy veseműködési zavar előfordulása esetén fontolóra kell venni az adag csökkentését.
A valzartán a szívizominfarktus utáni egyéb kezeléseket – trombolitikumokat, acetilszalicilsavat, béta‑blokkolókat, sztatinokat vagy diuretikumokat – kapó betegek esetében is alkalmazható. Az ACE‑gátlóval való kombináció nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.1pont).
Myocardialis infarctus utáni állapotban levő betegek kezelése során mindig meg kell határozni a vesefunkciós értékeket is.
Szívelégtelenség
A Valsartan Krka ajánlott kezdő adagja naponta kétszer 40mg. Az adag naponta kétszer 80, ill. 160mg-ig emelhető legalább kéthetes intervallumokban, a beteg által tolerált legnagyobb dózisig. Az egyidejűleg adott diuretikumok adagjának csökkentése megfontolandó. Klinikai vizsgálatokban napi 320mg volt a maximális adag több részletben elosztva.
A valzartán alkalmazható más, szívelégtelenség kezelésére szolgáló terápiával. Azonban nem javasolt az ACE-gátló, valzartán és béta-blokkoló vagy káliummegtakarító diuretikum hármas kombinációja (lásd 4.4 és 5.1 pont). A szívelégtelenségben szenvedő betegek ellenőrzésénél mindig ellenőrizni kell a vesefunkciót is.
Valsartan Krka 320mg filmtabletta
Hypertonia
A Valsartan Krka ajánlott kezdő adagja naponta egyszer 80mg. Az antihipertenzív hatás két héten belül kialakul, maximális hatását négy héten belül éri el. Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása a fenti adaggal nem állítható be megfelelően, a napi adag 160mg-ig, illetve maximum 320mg-ig emelhető.
A Valsartan Krka együtt adható egyéb antihipertenzív készítményekkel (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont). Ezeknél a betegeknél diuretikum, mint például hidroklorotiazid hozzáadásával a vérnyomás tovább is csökkenthető.
Speciális betegcsoportokra vonatkozó további információk
Idősek
Időseknél nem szükséges a dózis módosítása.
Vesekárosodás
Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a felnőtt betegeknél, akiknek a kreatinin-clearance-e >10ml/perc (lásd 4.4 és 5.2pont).
Májkárosodás
Súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban, valamint cholestasisban szenvedő betegeknél a valzartán ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont). A cholestasissal nem járó enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a valzartán dózis nem haladhatja meg a 80mg-ot.
Gyermekek és serdülők
Gyermekkori hypertonia
Gyermekek és serdülők, 6‑tól 18évesnél fiatalabb korig
A kezdő adag 35kg alatti testtömegű gyermekek esetén naponta egyszer 40mg, és 35kg‑os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekek esetén naponta egyszer 80mg. Az adagot a vérnyomásban bekövetkező válaszreakció és a tolerálhatóság alapján kell módosítani. A klinikai vizsgálatokban értékelt maximális adagokat lásd az alábbi táblázatban.
Az itt felsoroltnál magasabb dózisokat nem vizsgálták, ezért azok alkalmazása nem javasolt.
| Testtömeg | A klinikai vizsgálatokban értékelt maximális adagok |
| ≥18kg - <35kg | 80mg |
| ≥35kg - <80kg | 160mg |
| ≥80kg - ≤160kg | 320mg |
6évesnél fiatalabb gyermekek
A rendelkezésre álló adatok a 4.8, 5.1 és 5.2 pont alatt kerülnek ismertetésre. A valzartán biztonságosságát és hatásosságát 1évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.
Alkalmazása 6‑18évesnél fiatalabb, károsodott veseműködésű gyermekgyógyászati betegeknél
Alkalmazását azoknál a gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek a kreatitnin‑clearance‑e <30ml/perc, valamint a dialízis alatt álló gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták, ezért a valzartán ezeknek a betegeknek nem javasolt. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e >30ml/perc. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Alkalmazása 6‑18éves nél fiatalabb, károsodott májműködésű gyermekgyógyászati betegeknél
A felnőttekhez hasonlóan a súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban, valamint cholestasisban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a valzartán ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont). Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a valzartánnal szerzett klinikai tapasztalat korlátozott. A valzartán dózisa ezeknél a betegeknél nem haladhatja meg a 80mg‑ot.
Szívelégtelenség és nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus gyermekgyógyászati betegeknél
A valzartán nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők számára szívelégtelenség vagy nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus kezelésére, a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.
Az alkalmazás módja
A valzartán bevehető étkezéstől függetlenül, és vízzel kell bevenni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Súlyos májkárosodás, továbbá biliaris cirrhosis és cholestasis.
-
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
-
A Valsartan Krka egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR <60 ml/perc/1,73m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont)..
Hyperkalaemia
Egyidejű adása káliumpótló készítményekkel, káliummegtakarító diuretikumokkal, káliumtartalmú sópótlókkal vagy egyéb szerekkel, amelyek növelhetik a káliumszintet (heparin, stb.) nem ajánlott. Az esettől függően a káliumszintet monitorozni kell.
-
Vesekárosodás
-
Azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e <10ml/perc, valamint a dialízis-kezelés alatt álló betegeknél jelenleg nincs a biztonságos alkalmazásra vonatkozó tapasztalat, ezért a valzartánt ezeknél a betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a felnőtt betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e >10ml/perc (lásd 4.2 és 5.2 pont).
-
Májkárosodás
-
A cholestasissal nem járó, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a valzartánt óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Nátrium- és/vagy volumenhiányos betegek
Súlyos nátrium- és/vagy volumenhiányos (pl. nagy dózisú diuretikus kezelésben részesülő) betegekben ritkán tüneteket okozó hypotonia fordulhat elő a valzartán‑kezelés megkezdésekor. A nátrium- és/vagy volumenhiányt a valzartán-kezelés megkezdése előtt rendezni kell, pl. a diuretikum dózisának csökkentésével.
Arteria renalis stenosis
Kétoldali arteria renalis stenosisban vagy szoliter vese stenosisában szenvedő betegeknél a valzartán biztonságos alkalmazhatóságát nem igazolták.
Egyoldali arteria renalis stenosis következtében kialakult renovascularis hypertoniában szenvedő 12betegnél a valzartán rövid ideig történő alkalmazása nem idézett elő semmilyen jelentős változást a vese hemodinamikájában, a szérum kreatinin- vagy karbamid-nitrogén-szintben (BUN). Azonban, mivel az egyoldali arteria renalis stenosisban szenvedő betegeknél a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható egyéb gyógyszerek növelhetik a szérum karbamid- és kreatininszintet, a betegek valzartánnal való kezelésekor ajánlott monitorozni a vesefunkció-értékeket.
Veseátültetés
Jelenleg nincs tapasztalat a valzartán veseátültetésen átesett betegeknél történő biztonságos alkalmazására vonatkozóan.
Primaer hyperaldosteronismus
Primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegeket nem szabad valzartánnal kezelni, mivel náluk a renin-angiotenzin rendszer nem aktív.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzinII-receptor-blokkolóval (többek között a valzartánnal) kezelt betegek esetén (lásd 4.8pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzinII-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a valzartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Aorta- vagy mitrális billentyűszűkület, hypertrophiás obstrukctiv cardiomyopathia
Akárcsak minden egyéb értágító készítmény esetében, az aorta- vagy mitrális billentyűszűkületben, illetve hypertrophiás obstrukctiv cardiomyopathiában (HOCM) szenvedő betegeknél különös óvatosság szükséges.
Terhesség
Terhesség alatt nem szabad angiotenzinII-receptor-antagonista- (AIIRA) kezelést kezdeni. Hacsak az AIIRA-kezelés folytatása nem létfontosságú, azoknál a betegeknél, akik terhességet terveznek, olyan alternatív vérnyomáscsökkentő kezelésre kell átváltani, amely biztonságosan alkalmazható a terhesség ideje alatt. Terhesség megállapítása esetén az AIIRA-kezelést azonnal meg kell szakítani és – szükség esetén – alternatív kezelést kell megkezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).
Valsartan Krka 40mg, 80mg filmtabletta és Valsartan Krka 160mg filmtabletta
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
A kaptopril és valzartán kombinálása nem jelentett plusz klinikai előnyt, de növelte a mellékhatások kockázatát ahhoz képest, amikor a valzartánt vagy a kaptoprilt monoterápiában alkalmazták (lásd 4.2 és 5.1pont). Ezért a valzartán ACE-gátlóval történő kombinálása nem ajánlott.
Myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegeknél a kezelés megkezdésekor óvatosságra van szükség. Myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegek kivizsgálása során mindig fel kell mérni a vesefunkciót is (lásd 4.2pont).
Myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegeknél a valzartán szedése némi vérnyomáscsökkenést eredményez, de tüneteket okozó hypotonia miatt a kezelés megszakítására általában nincs szükség, ha az adagolási utasításokat követjük (lásd 4.2pont).
Szívelégtelenség
A mellékhatások, különösen a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenséget is) kockázata nőhet, ha a Valsartan Krka-t ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az ACE-gátló, béta-blokkoló és Valsartan Krka hármas kombináció nem hozott klinikai hasznot (lásd 5.1 pont). Ez a kombináció nyilvánvalóan fokozza a mellékhatások kockázatát, és ezért nem javasolt. Az ACE-gátló, mineralokortikoid‑receptor‑antagonista és valzartán hármas kombináció szintén nem javasolt. Ezek a kombinációk csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett alkalmazhatók.
Óvatosság szükséges a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kezelés elkezdésekor. A szívelégtelenségben szenvedő betegek ellenőrzésénél mindig ellenőrizni kell a vesefunkciót is (lásd 4.2 pont).
A Valsartan Krka alkalmazása szívelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakran okoz némi vérnyomáscsökkenést, de a kezelés leállítása a tartós szimptómás hypotonia miatt általában nem szükséges, feltéve, hogy az adagolási javaslatokat betartják (lásd 4.2 pont).
Azoknál a betegeknél, akiknek a vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függhet (például a súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél), az ACE-gátló-kezelés oliguriával és/vagy progresszív azotaemiával, valamint ritkán akut veseelégtelenséggel és/vagy halállal volt összefüggésbe hozható. Mivel a valzartán egy angiotenzinII-receptor-blokkoló, nem zárható ki, hogy a Valsartan Krka alkalmazása kapcsolatban állhat a vesefunkció romlásával.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatóak egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Minden hatáserősség:
Angiooedema a kórelőzményben
A valzartánt szedő betegeknél angiooedemáról (beleértve a gége és a glottis feldagadását, amely a légutak elzáródását okozhatja és/vagy az arc, az ajkak, a garat és/vagy a nyelv feldagadását) számoltak be. A betegek egy részénél előfordult angiooedema más gyógyszerek szedésekor, beleértve az ACE gátlókat. A Valsartan Krka szedését azonnal abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél az angiooedema alakul ki, és a Valsartan Krka-t nem szabad újra alkalmazni.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és a csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. Ennek megfelelően a RAAS ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor‑blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Valsartan Krka 320mg filmtabletta
A renin-angiotenzin rendszer serkentésével járó egyéb betegségek
Olyan (például súlyos szívelégtelenségben szenvedő) betegekben, akiknek a veseműködése a renin‑angiotenzin rendszer aktivitásától függ, az ACE-gátlókkal való kezelés oliguriát és/vagy progresszív azotaemiát okozott, valamint ritkán akut veseelégtelenséget és/vagy halált is. Mivel a valzartán angiotenzinII-antagonista, nem zárható ki, hogy a valzartán alkalmazása a vesefunkció károsodásával járhat.
Gyermekek és serdülők
Vesekárosodás
Alkalmazását azoknál a gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek a kreatitnin‑clearance‑e <30ml/perc, valamint a dialízis alatt álló gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták, ezért a valzartán ezeknek a betegeknek nem javasolt. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e >30ml/perc (lásd 4.2 és 5.2 pont). A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell a valzartán‑kezelés során. Ez különösen érvényes abban az esetben, amikor a valzartánt egyéb, olyan betegségek (láz, dehydratio) fennállásakor adják, melyek a vesefunkció károsodásához vezethetnek.
Májkárosodás
A felnőttekhez hasonlóan a súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban, valamint cholestasisban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a valzartán ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2pont). Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a valzartánnal szerzett klinikai tapasztalat korlátozott. A valzartán dózisa ezeknél a betegeknél nem haladhatja meg a 80mg‑ot.
A Valsartan Krka laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A Valsartan Krka nátriumot tartalmaz. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként , azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A renin‑angiotenzin rendszer (RAS) kettős blokádja ARB‑kkel, ACE-gátlókkal vagy aliszkirénnel
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Az egyidejű alkalmazás nem ajánlott
Lítium
Angiotenzin-konvertáló enzimgátlók vagy angiotenzinII-receptor-antagonisták, – beleértve a valzartánt is – és a lítium egyidejű alkalmazása kapcsán a szérum lítiumszint és –toxicitás visszafordítható emelkedéséről számoltak be. Amennyiben együtt adásuk szükségesnek bizonyul, a szérum lítiumszint gondos monitorozása ajánlott. Ha vízhajtót is alkalmaznak, a lítiumtoxicitás kialakulásának kockázata feltehetően tovább növekedhet.
Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók és egyéb készítmények, amelyek növelhetik a káliumszintet
Amennyiben szükségesnek tartják egy káliumszintet befolyásoló gyógyszer és a valzartán egyidejű alkalmazását, a plazma káliumszint monitorozása ajánlott.
Egyidejű alkalmazás esetén betartandó óvintézkedések
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID‑ok), beleértve a szelektív COX-2-gátlókat, az acetilszalicilsavat (>3g/nap adagban) és a nem-szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentőket
Az angiotenzinII-antagonisták és nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű alkalmazása az antihipertenzív hatás csökkenésével járhat. Továbbá, az angiotenzinII-antagonisták és nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű alkalmazása a vesefunkció-rosszabbodás kockázatának fokozódásához és a szérum káliumszint emelkedéséhez vezethet. Ezért a kezelés elején ajánlott figyelemmel kísérni a veseműködést, illetve biztosítani kell a beteg megfelelő hidrálását.
Transzporterek
In vitro eredmények azt mutatják, hogy a valzartán a hepaticus uptake‑transzporter OATP1B1/OATP1B3 és a hepaticus efflux‑transzporter MRP2 szubsztrátja. A klinikai jelentősége ennek az eredménynek nem ismert. Az uptake‑transzporter-inhibitorok (pl. rifampicin, ciklosporin) vagy az efflux‑transzporter inhibitorok (pl. ritonavir) egyidejű alkalmazása növelheti a valzartán szisztémás expozícióját. Ezekkel a gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés megkezdésekor és befejezésekor megfelelő gondossággal kell eljárni.
Egyéb készítmények
Valzartánnal végzett gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokban nem észleltek klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat a valzartán és a következő vegyületek egyike között sem: cimetidin, warfarin, furoszemid, digoxin, atenolol, indometacin, hidroklorotiazid, amlodipin, glibenklamid.
Gyermekek és serdülők
Hypertoniás gyermekeknél és serdülőknél, akiknél a vesebetegség gyakori alapbetegség, a valzartán egyéb, olyan hatóanyagokkal való együttes alkalmazásakor, amelyek gátolják a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszert, ami emelheti a szérum káliumszintet, elővigyázatosság javasolt. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell.
Terhesség
Az angiotenzinII-receptor-antagonisták (AIIRA) alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az AIIRA alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont).
A terhesség első trimeszterében alkalmazott ACE-gátlókkal történő kezelést követően fellépő teratogenitás kockázatával kapcsolatos epidemiológiai bizonyítékok nem meggyőzőek. Ennek ellenére, a kockázat enyhe növekedése nem zárható ki. Jóllehet az AIIRA‑kezelés kockázatára vonatkozó kontrollos epidemiológiai adatok nem állnak rendelkezésre, az említett gyógyszercsoport esetében hasonló kockázat állhat fenn. Hacsak az AIIRA‑kezelés folytatása nem létfontosságú, azoknál a betegeknél, akik terhességet terveznek, olyan alternatív vérnyomáscsökkentő kezelésre kell átváltani, amely biztonságosan alkalmazható terhesség ideje alatt. Terhesség megállapítása esetén az AIIRA‑kezelést azonnal meg kell szakítani és – szükség esetén – alternatív kezelést kell megkezdeni.
Az AIIRA‑kezelésnek a terhesség II. és III. trimeszterében történő alkalmazásával kapcsolatban ismert, hogy magzatkárosító hatást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponyacsontosodás megkésése) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) fejt ki; lásd továbbá az 5.3 „Preklinikai biztonságossági adatok” pontot.
Amennyiben az AIIRA hatása a terhesség második trimeszterében lépett fel, a veseműködés és a koponyacsont ultrahangos vizsgálata ajánlott.
Azoknál az újszülötteknél, akiknek anyja AIIRA-t szedett, szorosan figyelemmel kell kísérni, hogy előfordul-e hypotonia (lásd 4.3 és 4.4pont).
Szoptatás
Mivel nem állnak rendelkezésre adatok a valzartán szoptatás ideje alatt történő alkalmazásával kapcsolatosan, a valzartán alkalmazása nem ajánlott, és olyan alternatív kezelést kell előnyben részesíteni a szoptatás ideje alatt, melynek biztonságossági profilja jobban ismert, különösen az újszülöttek vagy koraszülöttek esetében.
Termékenység
A valzartánnak hím és nőstény patkányok esetén 200mg/kg/nap‑os per os dózisig nincs a reproduktív teljesítményre gyakorolt mellékhatása. Ez a dózis a mg/m2 alapon számított maximális javasolt humán dózis 6‑szorosa (a számítások napi 320mg‑os per os dózist és egy 60kg‑os beteget tételeznek fel).
A készítménynek a gépjárművezetéshez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Gépjárművezetés vagy gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy szédülés vagy fáradtság fordulhat elő.
Hypertoniás felnőtt betegeken végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban a mellékhatások összesített incidenciája összehasonlítható volt a placebóval, és összhangban van a valzartán farmakológiai tulajdonságaival. Egyik mellékhatás incidenciája sem mutatott összefüggést a dózissal vagy a kezelés időtartamával, illetve a nemmel, korral vagy rasszal sem.
A klinikai vizsgálatokban, illetve a forgalomba hozatalt követően és laboratóriumi vizsgálatok alapján jelentett mellékhatásokat az alábbi táblázat szervrendszerek szerinti lebontásban tartalmazza.
A mellékhatások gyakoriság szerint kerülnek megadásra, amelyek közül a legelsők a leggyakoribbak, a következő egyezmény alapján: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10);
nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
A készítmény forgalomba kerülése után és a laboratóriumi eredmények alapján jelentett mellékhatások esetében nem mindig lehet megállapítani a gyakoriságot, ezért ezek a táblázatban „Nem ismert” gyakorisággal szerepelnek.
Hypertonia
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |||
| Nem ismert | Hemoglobinszint-csökkenés, hematokritszint‑csökkenés, neutropenia, thrombocytopenia | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |||
| Nem ismert | Túlérzékenység, beleértve a szérumbetegséget | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |||
| Nem ismert | Emelkedett szérum káliumszint, hyponatraemia | ||
| A fül-, és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |||
| Nem gyakori | Vertigo | ||
| Érbetegségek és tünetek | |||
| Nem ismert | Vasculitis | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |||
| Nem gyakori | Köhögés | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |||
| Nem gyakori | Hasi fájdalom | ||
| Nagyon ritka | Intestinalis angiooedema | ||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |||
| Nem ismert | A májműködés értékeinek emelkedése, beleértve a szérum bilirubin-szint emelkedése | ||
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | |||
| Nem ismert | Angioneuroticus oedema, dermatitis bullosa kiütés, pruritus | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |||
| Nem ismert | Myalgia | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |||
| Nem ismert | Veseelégtelenség és vesekárosodás, a szérum kreatininszint emelkedése | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |||
| Nem gyakori | Fáradtság | ||
Gyermekek és serdülők
Hypertonia
A valzartán vérnyomáscsökkentő hatását két randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban (mindkettőt egy kiterjesztett időszak vagy vizsgálat követte) és egy nyílt elrendezésű vizsgálatban értékelték. A vizsgálatokban 711, 6 éves kor feletti és 18éves kor alatti gyermekgyógyászati beteg vett részt, akiknél fennállt vagy nem állt fenn krónikus vesebetegség, és akik közül 560 valzartán-kezelésben részesült. Az izolált emésztőrendszeri tünetek (például hasi fájdalom, hányinger, hányás) és a szédülés kivételével a 6 éves kor feletti és 18éves kor alatti gyermekgyógyászati betegek és a korábban, a felnőtt betegek esetén jelentett biztonságossági profilok között nem észleltek lényeges különbségeket a mellékhatások típusában, gyakoriságában és súlyosságában.
A legfeljebb 1éven át tartó valzartán‑kezelés után a 6‑16éves gyermekgyógyászati betegek neurokognitív vizsgálata és fejlődésének értékelése összességében nem mutatott ki semmilyen, klinikailag jelentős ártalmas hatást.
560, 6-17 éves kor közötti, olyan hypertoniás gyermekgyógyászati beteggel végeztek összesített analízist, akik vagy monoterápiában kaptak valzartánt (n=483), vagy valzartánt tartalmazó kombinációs antihipertenzív terápiában (n=77). Az 560 betegből 86 (15,2%) szenvedett krónikus vesebetegségben (a vizsgálat megkezdésekor a GFR <90ml/perc/1,73 m2). Összesen 45 betegnél (8,0%) kellett megszakítani a vizsgálatot nemkívánatos események miatt. Összesen 111 beteg (19,8%) tapasztalt mellékhatásokat, leggyakrabban fejfájást (5,4%), szédülést (2,3%) és hyperkalaemiát (2,3%). Krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél a leggyakoribb mellékhatások a hyperkalaemia (12,9%), a fejfájás (7,1%), a kreatininszint emelkedése a vérben (5,9%) és a hypotonia (4,7%) voltak. Azoknál a betegeknél, akiknél nem állt fenn krónikus vesebetegség, a leggyakoribb mellékhatások a fejfájás (5,1%) és a szédülés (2,7%) voltak. A mellékhatásokat gyakrabban figyelték meg azoknál a betegeknél, akik a valzartánt kombinációban szedték más antihipertenzív szerekkel, mint azoknál, akik csak valzartánt szedtek.
A valzartán vérnyomáscsökkentő hatását 1‑6évesnél fiatalabb gyermekeknél értékelték három randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban (mindegyiket egy kiterjesztett szakasz is követett). Az első vizsgálatban 90, 1‑6évesnél fiatalabb gyermeknél két halálesetet és a hepaticus transzaminázok aktivitásának jelentős emelkedésének elszigetelt eseteit észlelték. Ezek az esetek egy olyan betegcsoportban következtek be, amelyben komoly kísérőbetegségek fordultak elő. A valzartánnal való ok-okozati összefüggést nem állapították meg. A következő két vizsgálatban, amelybe 202, 1‑6évesnél fiatalabb gyermeket soroltak be random módon, a valzartán-kezelés során sem a hepaticus transzaminázok aktivitásának jelentős emelkedését, sem halálesetet nem észleltek.
A kétszázkettő (202) hypertoniás gyermek (1‑6évesnél fiatalabb) bevonásával végzett két következő vizsgálat összesített analízisében minden beteg valzartán-monoterápiát kapott a kettős vak szakaszokban (kivéve a placebo-megvonásos szakaszt). Közülük 186beteg folytatta a kezelést, vagy kiterjesztett vizsgálatban, vagy nyílt elrendezésű vizsgálati szakaszban. A 202betegből 33‑nak (16,3%) volt krónikus vesebetegsége (kiindulási érték: eGFR<90ml/perc). A kettős vak szakaszban két beteg (1%), a nyílt elrendezésű vagy a kiterjesztett vizsgálatban pedig négy beteg (2,1%) hagyta abba a vizsgálatot nemkívánatos esemény miatt. A kettős vak szakaszban 13beteg (7,0%) tapasztalt legalább egy mellékhatást. A leggyakoribb mellékhatások a hányás n=3 (1,6%) és hasmenés n=2 (1,1%) voltak. A krónikus vesebetegek csoportjában egy mellékhatás (hasmenés) volt. A nyílt elrendezésű vizsgálati szakaszban a betegek 5,4%-a (10/186) tapasztalt legalább egy mellékhatást. A leggyakoribb mellékhatás az étvágycsökkenés volt, amit két beteg (1,1%) jelentett. Mind a kettős vak szakaszban, mind a nyílt elrendezésű szakaszokban jelentettek hyperkalaemiát, mindkét szakaszban egy-egy betegnél. Sem a kettős vak, sem a nyílt elrendezésű vizsgálatokban nem jelentettek hypotoniát vagy szédülést.
Hyperkalaemiát gyakrabban figyeltek meg krónikus vesebetegségben szenvedő 1‑18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél. A hyperkalaemia kockázata magasabb lehet az 1‑5éves gyermekeknél, mint a 6‑18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél.
Kontrollos klinikai vizsgálatokban a myocardialis infarctuson átesett és/vagy szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegeknél észlelt biztonságossági profil eltér a hypertoniás betegeknél észlelt általános biztonságossági profiltól. Ez a betegek alapbetegségével függhet össze. A myocardialis infarctuson átesett és/vagy szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegeknél észlelt mellékhatások az alábbiakban kerülnek felsorolásra.
Myocardialis infarctus utáni állapot és/vagy szívelégtelenség (csak felnőtt betegeknél vizsgálták)
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Thrombocytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Túlérzékenység, beleértve a szérumbetegséget |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Hyperkalaemia |
| Nem ismert | Emelkedett szérum káliumszint, hyponatraemia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Szédülés, posturalis szédülés |
| Nem gyakori | Syncope, fejfájás |
| A fül-, és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori | Vertigo |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Nem gyakori | Szívelégtelenség |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Gyakori | Hypotonia, orthostaticus hypotonia |
| Nem ismert | Vasculitis |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Köhögés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Hányinger, hasmenés |
| Nagyon ritka | Intestinalis angiooedema |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nem ismert | A májműködés értékeinek emelkedése |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori | Angioneuroticus oedema |
| Nem ismert | Dermatitis bullosa, kiütés, pruritus |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nem ismert | Myalgia |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Veseelégtelenség és vesekárosodás |
| Nem gyakori | Akut veseelégtelenség, a szérum kreatininszint emelkedése |
| Nem ismert | A vér karbamid-nitrogénszint emelkedése |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nem gyakori | Asthenia, fáradtság |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A valzartán túladagolása nagymértékű hypotoniát eredményezhet, ami eszméletvesztéshez, a keringés összeomlásához és/vagy sokkhoz vezethet.
Kezelés
A terápiás intézkedések a bevétel időpontjától, illetve a tünetek jellegétől és súlyosságától függnek, a vérkeringés stabilizálása elsődleges jelentőségű.
Hypotonia előfordulása esetén a beteget fekvő testhelyzetbe kell helyezni, és vérvolumen-korrekciót kell végezni.
A valzartán nagy valószínűséggel nem távolítható el hemodialízissel.
Farmakológiai tulajdonságok - VALSARTAN 160 MG
Farmakoterápiás csoport: AngiotenzinII-antagonisták önmagukban, ATC kód: C09C A03
A valzartán egy orálisan hatékony, specifikus angiotenzinII- (Ang‑II) receptor-antagonista. Szelektíven hat az AT1-receptor altípusra, ami az angiotenzinII ismert hatásaiért felelős. A valzartán okozta AT1-receptor-blokád miatt a felszaporodó angiotenzinII stimulálhatja a blokkolás alatt nem álló AT2-receptort, ami úgy tűnik, ellensúlyozza az AT1-receptor-hatást. A valzartán nem fejt ki részleges agonista hatást az AT1-receptorokon, és sokkal nagyobb affinitással (kb. 20000-szeres) kötődik az AT1-receptorokhoz, mint az AT2-receptorokhoz. A valzartán nem kötődik egyéb – a cardiovascularis szabályozásban jelentős szerepet játszó – hormonreceptorokhoz vagy ioncsatornákhoz, ill. azokat nem is blokkolja.
A valzartán nem gátolja az ACE, más néven kininázII működését, ami az AngI-et AngII-vé alakítja és a bradikinint lebontja. Az angiotenzinII-receptor-antagonisták nagy valószínűséggel nem okoznak köhögést, mivel nem hatnak az ACE-ra, és nem potenciálják a bradikinint és a P-anyagot.
Azokban a klinikai vizsgálatokban, melyekben a valzartánt ACE-gátlóval hasonlították össze, a száraz köhögés incidenciája szignifikánsan (p<0,05) kisebb volt a valzartánnal kezelt csoportban, mint az ACE-gátlóval kezelt csoportban (2,6%, ill. 7,9%). Egy olyan klinikai vizsgálatban, melyet azon betegek bevonásával végeztek, akiknek az anamnézisében ACE-gátló-kezelés alatt kialakuló száraz köhögés szerepel, a valzartánt szedő betegek 19,5%-ában, a tiazid diuretikumot szedők 19,0%-ában jelentkezett köhögés, míg az ACE-gátlót szedők esetében 68,5%-ban (p<0,05).
Valsartan Krka 40mg filmtabletta
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
A VALIANT (VALsartan In Acute myocardial iNfarcTion) vizsgálat randomizált, kontrollos, kettős‑vak nemzetközi tanulmány volt, 14703 beteg bevonásával, akik heveny szívizominfarktuson estek át és pangásos szívelégtelenség tüneteit, illetve radiológiai jeleit és/vagy a balkamrai szisztolés funkció zavarát mutatták (ami abban nyilvánult meg, hogy az ejekciós frakció ≤40% volt a radioizotópos ventriculographia során, vagy ≤35% az echocardiographia, illetve kamrai kontrasztos angiographia alkalmával). A betegeket a myocardialis infarctus kezdete után, 12 órától 10napig terjedő időszakon belül véletlenszerűen sorolták a három kezelési csoport egyikébe: valzartán, kaptopril, vagy valzartán+kaptopril kombinált kezelés. A kezelés átlagosan két évig tartott. Az elsődleges végpont a bármely okból eredő halálozásig eltelt idő volt.
A valzartán ugyanolyan hatásos volt a szívizominfarktus utáni, bármely okból bekövetkező halálozás csökkentésében, mint a kaptopril. A bármely okból eredő halálozás a valzartán (19,9%), a kaptopril (19,5%) és a valzartán+kaptopril (19,3%) kezelést kapó csoportban is hasonló volt. A valzartán és a kaptopril kombinálása nem jelentett plusz előnyt az egyedüli kaptoprilhez képest. Az életkor, a nem, a rassz, az induláskor alkalmazott kezelések, vagy az alapbetegség alapján nem volt különbség a valzartán és a kaptopril között a bármely okból eredő halálozásban. A valzartán hatásos volt a szív- és érrendszeri eredetű halálozás csökkentésében, csökkentette a cardiovascularis halálhoz vezető első eseményig eltelt időt, a szívelégtelenség miatt szükségessé váló kórházi felvételeket és a szívizominfarktus ismétlődését, a szívmegállás miatti újraélesztést és a nem-fatális kimenetelű stroke‑ot (másodlagos végpontot) tekintve is.
A valzartán biztonságossága összhangban van a szívizominfarktus utáni betegek állapotának klinikai lefolyásával. A veseműködés tekintetében a szérum kreatininszint megkétszereződését a valzartánnal kezelt betegek 4,2%‑ánál, a valzartán+kaptopril kombinációval kezelt betegek 4,8%-ánál, míg a kaptoprillal kezelt betegek 3,4%‑ánál figyelték meg. A kezelést a valzartánnal kezelt betegek 1,1%‑ánál, a valzartán+kaptopril kombinációval kezelt betegek 1,3%‑ánál, míg a kaptoprillal kezelt betegek 0,8%‑ánál kellett megszakítani a veseműködés különböző zavarai miatt. Myocardialis infarctus utáni állapotban levő betegek kezelése során mindig meg kell határozni a vesefunkciós értékeket is.
Nem volt különbség a bármely okból eredő, illetve a szív- és érrendszeri eredetű halálozásban vagy morbiditásban, ha béta-blokkolókat alkalmaztak együtt a valzartán+kaptopril kombinációval, az egyedüli valzartánnal, vagy az egyedüli kaptoprillel. A vizsgált gyógyszeres kezeléstől függetlenül a halálozás kisebb volt a béta-blokkolókkal kezelt betegek csoportjában, ami arra utal, hogy a béta‑blokkolóknak az e betegek körében ismert kedvező hatása a jelen vizsgálatban is megmaradt.
Szívelégtelenség
A Val-HeFT randomizált, placebo‑kontrollos, nemzetközi klinikai vizsgálat volt, amelyben a valzartán NYHA II. (62%), III. (36%) és IV. (2%) stádiumú, szívelégtelenségben szenvedő betegek morbiditására és mortalitására kifejtett hatását vizsgálták 5010 olyan betegben, akiknek a balkamrai ejekciós frakciója <40%, a balkamrai belső diasztolés átmérője (LVIDD) >2,9cm/m2 volt és konvencionális terápiában részesültek. Az alapszinten adott kezelés ACE-gátlókat (93%), diuretikumokat (86%), digoxint (67%), béta-blokkolókat (36%) jelentett. Az átlagos nyomonkövetés csaknem 2 év volt. A Val-HeFT-ben a valzartán átlagos napi adagja 254mg volt. A vizsgálatnak 2 primer végpontja volt: bármely okból eredő halálozás (a halálig eltelt idő), illetve összetett mortalitás és szívelégtelenségi morbiditás (az első betegséggel kapcsolatos eseményig eltelt idő), úgymint halál, hirtelen halál újraélesztéssel, szívelégtelenség miatti hospitalizáció, legalább négy órán át tartó ambuláns intravénás inotróp vagy vazodilatátor gyógyszer adása.
A mortalitási okok a valzartán- (19,7%) és placebocsoportban (19,4%) azonosak voltak (p=NS). A kezelés primer haszna az első szívelégtelenség esemény miatti hospitalizációig eltelt idő kockázatának 27,5%-os csökkenése volt (95%-os CI: 17‑37%) (valzartáncsoport: 13,9%, placebocsoport: 18,5%). A hármas kezelést (ACE-gátló, béta-blokkoló és valzartán) kapó betegek esetében az eredmények látszólag a placebo előnyét mutatták (az összetett mortalitás és morbiditás 21,9% volt a placebocsoportban a valzartáncsoportban megfigyelt 25,4%-hoz képest).
A betegek egy olyan alcsoportjában, akik nem kaptak ACE-gátlót (n=366), jelentkeztek a legjelentősebb előnyök a morbiditásban. Ebben az alcsoportban a valzartánnal a bármely okból bekövetkező halálozás jelentős mértékű, 33%-os csökkenése volt elérhető a placebóhoz képest (95%‑os CI: –6% - 58%) (valzartán: 17,3%, placebo: 27,1%); az összetett mortalitási és morbiditási kockázat is jelentős mértékben, 44%-kal csökkent (valzartán: 24,9%, placebo: 42,5%).
A béta-blokkoló nélkül, ACE-gátlóval kezelt betegeknél a bármely okból bekövetkező halálozás a valzartán- (21,8%) és a placebocsoportban (22,5%) hasonló volt (p=NS). A valzartán hatására az összetett mortalitási és morbiditási kockázat jelentős mértékben, 18,3%-kal csökkent a placebóhoz képest (valzartán: 31,0%, placebo: 36,3%) (95%-os CI: 8% - 28%).
A Val-HeFT teljes populációjában a valzartánnal kezelt betegekben jelentős javulás mutatkozott a NYHA stádium, a szívelégtelenségi tünetek, mint dyspnoe, fáradtság, oedema és rendellenes légzéshangok, tekintetében a placebóhoz viszonyítva. A valzartánnal kezelt betegek életminősége – a Minnesota Living with Heart Failure Quality of Life – skála szerint a kezelés végére a placebóhoz képest jobb volt. Az ejekciós frakció a valzartánnal kezelt betegekben szignifikánsan növekedett, a LVIDD szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest a kezelés végén, a placebóval összehasonlítva.
Valsartan Krka 80mg filmtabletta és Valsartan Krka 160mg filmtabletta
Hypertonia
Hypertoniás betegeknek adva a valzartánt, a vérnyomáscsökkenés a pulzusszám változása nélkül következik be.
A legtöbb betegben, egyszeri per os alkalmazása után az antihipertenzív hatás 2 órán belül kezdődik, és a vérnyomáscsökkenés kb. 4‑6órán belül éri el maximumát. Az antihipertenzív hatás a bevétel után 24 órán keresztül fennáll. Ismételt adagolás során a vérnyomáscsökkenés 2 héten belül kialakul, a maximális hatás 4 héten belül várható és hosszú távú kezelés során is megmarad. Hidroklorotiaziddal kombinálva további szignifikáns vérnyomáscsökkenés érhető el.
A valzartán hirtelen megvonása nem eredményezett rebound hypertoniát és egyéb nemkívánatos klinikai eseményt.
A 2‑es típusú diabetesben és microalbuminuriában is szenvedő hypertoniás betegeknél a valzartánról kimutatták, hogy csökkenti az albumin vizelet útján történő kiválasztását. A MARVAL (Micro Albuminuria Reduction with Valsartan) vizsgálatban 332, 2‑es típusú diabetesben és microalbuminuriában szenvedő, normális vagy magas vérnyomású és megfelelő veseműködésű (szérum kreatinin <120mikromol/l) betegnél (átlagos életkor: 58 év; 265 férfi) tanulmányozták a vizelettel kiválasztott albumin (UAE) csökkenését a valzartán (80‑160mg/nap) hatására az amplodipinhez (5‑10mg/nap) képest (valzartán: 58mikrogramm/perc; amlodipin: 55,4mikrogramm/perc). 24 hét után a valzartán 42%-kal (–24,2mikrogramm/perc; 95%‑osCI:‑40,4‑‑19,1), az amlopidin pedig kb. 3%-kal (–1,7mikrogramm/perc; 95%-os CI: –5,6 - 14,9) csökkentette az albumin vizelet útján történő ürülését (p<0,001) annak ellenére, hogy a vérnyomás hasonló mértékben csökkent a két csoportban.
A DROP (Diovan Reduction of Proteinuria) vizsgálatban 391 2‑es típusú diabetesben és albuminuriában szenvedő (átlag=102mikrogramm/perc; 20-700mikrogramm/perc), megfelelő veseműködésű (átlagos szérum kreatininszint = 80mikromol/l), hypertoniás (vérnyomás = 150/88Hgmm) beteg részvételével mélyrehatóbban tanulmányozták a valzartán hatását a vizelettel kiválasztott albumin csökkenésére. A betegeket véletlenszerűen a három különböző valzartán dózissal (160, 320, ill. 640mg/nap) kezelt csoport egyikébe sorolták, majd 30 hétig kezelték. A vizsgálat célja az optimális valzartán dózis megállapítása volt, amellyel a 2‑es típusú diabetesben szenvedő hypertoniás betegeknél csökkenthető az albumin vizelet útján történő kiválasztása. 30 hét után az albumin vizelet útján történő kiválasztásának százalékos változása a 160mg valzartán hatására jelentős mértékben, 36%-kal (95%-os CI: 22–47%), 320mg valzartán hatására pedig 44%-kal csökkent (95%-os CI: 31–54%) az alapszinthez viszonyítva. Ennek alapján arra következtettek, hogy a 2‑es típusú diabetesben szenvedő hypertoniás betegekben a 160-320mg valzartán klinikailag jelentős csökkenést idézett elő az albumin vizelet útján történő kiválasztásában.
Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus
A VALIANT (VALsartan In Acute myocardial iNfarcTion) vizsgálat randomizált, kontrollos, kettős‑vak nemzetközi tanulmány volt, 14703 beteg bevonásával, akik heveny szívizominfarktuson estek át, és pangásos szívelégtelenség tüneteit, illetve radiológiai jeleit és/vagy a balkamrai szisztolés funkció zavarát mutatták (ami abban nyilvánult meg, hogy az ejekciós frakció ≤40% volt a radioizotópos ventriculographia során, vagy ≤35% az echocardiographia, illetve kamrai kontrasztos angiographia alkalmával). A betegeket a myocardialis infarctus kezdete után, 12 órától 10napig terjedő időszakon belül véletlenszerűen sorolták a három kezelési csoport egyikébe: valzartán, kaptopril, vagy valzartán+kaptopril kombinált kezelés. A kezelés átlagosan két évig tartott. Az elsődleges végpont a bármely okból eredő halálozásig eltelt idő volt.
A valzartán ugyanolyan hatásos volt a szívizominfarktus utáni, bármely okból bekövetkező halálozás csökkentésében, mint a kaptopril. A bármely okból eredő halálozás a valzartán (19,9%), a kaptopril (19,5%) és a valzartán+kaptopril (19,3%) kezelést kapó csoportban is hasonló volt. A valzartán és a kaptopril kombinálása nem jelentett plusz előnyt az egyedüli kaptoprilhez képest. Az életkor, a nem, a rassz, az induláskor alkalmazott kezelések, vagy az alapbetegség alapján nem volt különbség a valzartán és a kaptopril között a bármely okból eredő halálozásban. A valzartán hatásos volt a szív- és érrendszeri eredetű halálozás csökkentésében, csökkentette a cardiovascularis halálhoz vezető első eseményig eltelt időt, a szívelégtelenség miatt szükségessé váló kórházi felvételeket és a szívizominfarktus ismétlődését, a szívmegállás miatti újraélesztést és a nem-fatális kimenetelű stroke‑ot (másodlagos végpontot) tekintve is.
A valzartán biztonságossága összhangban van a szívizominfarktus utáni betegek állapotának klinikai lefolyásával. A veseműködés tekintetében a szérum kreatininszint megkétszereződését a valzartánnal kezelt betegek 4,2%‑ánál, a valzartán+kaptopril kombinációval kezelt betegek 4,8%-ánál, míg a kaptoprillal kezelt betegek 3,4%‑ánál figyelték meg. A kezelést a valzartánnal kezelt betegek 1,1%‑ánál, a valzartán+kaptopril kombinációval kezelt betegek 1,3%‑ánál, míg a kaptoprillal kezelt betegek 0,8%‑ánál kellett megszakítani a veseműködés különböző zavarai miatt. Myocardialis infarctus utáni állapotban levő betegek kezelése során mindig meg kell határozni a vesefunkciós értékeket is.
Nem volt különbség a bármely okból eredő, illetve a szív- és érrendszeri eredetű halálozásban vagy morbiditásban, ha béta-blokkolókat alkalmaztak együtt a valzartán+kaptopril kombinációval, az egyedüli valzartánnal, vagy az egyedüli kaptoprillel. A vizsgált gyógyszeres kezeléstől függetlenül a halálozás kisebb volt a béta-blokkolókkal kezelt betegek csoportjában, ami arra utal, hogy a béta‑blokkolóknak az e betegek körében ismert kedvező hatása a jelen vizsgálatban is megmaradt.
Szívelégtelenség
A Val-HeFT randomizált, placebo‑kontrollos, nemzetközi klinikai vizsgálat volt, amelyben a valzartán NYHA II. (62%), III. (36%) és IV. (2%) stádiumú, szívelégtelenségben szenvedő betegek morbiditására és mortalitására kifejtett hatását vizsgálták 5010 olyan betegben, akiknek a balkamrai ejekciós frakciója <40%, a balkamrai belső diasztolés átmérő (LVIDD) >2,9cm/m2 volt és konvencionális terápiában részesültek. Az alapszinten adott kezelés ACE-gátlókat (93%), diuretikumokat (86%), digoxint (67%), béta-blokkolókat (36%) jelentett. Az átlagos nyomonkövetés csaknem 2 év volt. A Val-HeFT-ben a valzartán átlagos napi adagja 254mg volt. A vizsgálatnak 2 primer végpontja volt: bármely okból eredő halálozás (a halálig eltelt idő), illetve összetett mortalitás és szívelégtelenségi morbiditás (az első betegséggel kapcsolatos eseményig eltelt idő), úgymint halál, hirtelen halál újraélesztéssel, szívelégtelenség miatti hospitalizáció, legalább négy órán át tartó ambuláns intravénás inotróp vagy vazodilatátor gyógyszer adása.
A mortalitási okok a valzartán- (19,7%) és placebocsoportban (19,4%) azonosak voltak (p=NS). A kezelés primer haszna az első szívelégtelenség esemény miatti hospitalizációig eltelt idő kockázatának 27,5%-os csökkenése volt (95%-os CI: 17‑37%) (valzartáncsoport: 13,9%, placebocsoport: 18,5%). A hármas kezelést kapó (ACE-gátló, béta-blokkoló és valzartán) betegek esetében az eredmények látszólag a placebo előnyét mutatták (az összetett mortalitás és morbiditás 21,9% volt a placebocsoportban a valzartáncsoportban megfigyelt 25,4%-hoz képest).
A betegek egy olyan alcsoportjában, akik nem kaptak ACE-gátlót (n=366), jelentkeztek a legjelentősebb előnyök a morbiditásban. Ebben az alcsoportban a valzartánnal a bármely okból bekövetkező halálozás jelentős mértékű, 33%-os csökkenése volt elérhető a placebóhoz képest (95%‑os CI: –6% - 58%) (valzartán: 17,3%, placebo: 27,1%); az összetett mortalitási és morbiditási kockázat is jelentős mértékben, 44%-kal csökkent (valzartán: 24,9%, placebo: 42,5%).
A béta-blokkoló nélkül, ACE-gátlóval kezelt betegeknél a bármely okból bekövetkező halálozás a valzartán- (21,8%) és a placebocsoportban (22,5%) hasonló volt (p=NS). A valzartán hatására az összetett mortalitási és morbiditási kockázat jelentős mértékben, 18,3%-kal csökkent a placebóhoz képest (valzartán: 31,0%, placebo: 36,3%) (95%-os CI: 8% - 28%).
A Val-HeFT teljes populációjában a valzartánnal kezelt betegekben jelentős javulás mutatkozott a NYHA stádium, a szívelégtelenségi tünetek, mint dyspnoe, fáradtság, oedema és rendellenes légzéshangok tekintetében a placebóhoz viszonyítva. A valzartánnal kezelt betegek életminősége – a Minnesota Living with Heart Failure Quality of Life – skála szerint a kezelés végére a placebóhoz képest jobb volt. Az ejekciós frakció a valzartánnal kezelt betegekben szignifikánsan növekedett, a LVIDD szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest a kezelés végén, a placebóval összehasonlítva.
Valzartán 320mg filmtabletta
Hypertonia
Hypertoniás betegeknek adva a valzartánt, a vérnyomáscsökkenés a pulzusszám változása nélkül következik be.
A legtöbb betegben, egyszeri per os alkalmazása után az antihipertenzív hatás 2 órán belül kezdődik, és a vérnyomáscsökkenés kb. 4‑6órán belül éri el maximumát. Az antihipertenzív hatás a bevétel után 24 órán keresztül fennáll. Ismételt adagolás során a vérnyomáscsökkenés 2héten belül kialakul, a maximális hatás 4 héten belül várható és hosszú távú kezelés során is megmarad. Hidroklorotiaziddal kombinálva további szignifikáns vérnyomáscsökkenés érhető el.
A valzartán hirtelen megvonása nem eredményezett rebound hypertoniát és egyéb nemkívánatos klinikai eseményt.
A 2‑es típusú diabetesben és microalbuminuriában is szenvedő hypertoniás betegeknél a valzartánról kimutatták, hogy csökkenti az albumin vizelet útján történő kiválasztását. A MARVAL (Micro Albuminuria Reduction with Valsartan) vizsgálatban 332 2‑es típusú diabetesben és microalbuminuriában szenvedő, normális vagy magas vérnyomású és megfelelő veseműködésű (szérum kreatinin <120mikromol/l) betegnél (átlagos életkor: 58 év; 265 férfi) tanulmányozták a vizelettel kiválasztott albumin (UAE) csökkenését a valzartán (80-160mg/nap) hatására az amplodipinhez (5-10mg/nap) képest (valzartán: 58mikrogramm/perc; amlodipin: 55,4mikrogramm/perc). 24 hét után a valzartán 42%-kal (–24,2mikrogramm/perc; 95%-os CI: –40,4 - ‑19,1), az amlopidin pedig kb. 3%-kal (–1,7mikrogramm/perc; 95%-os CI: –5,6 - 14,9) csökkentette az albumin vizelet útján történő ürülését (p<0,001) annak ellenére, hogy a vérnyomás hasonló mértékben csökkent a két csoportban.
Egy további (DROP) vizsgálatban 391 2‑es típusú diabetesben és albuminuriában szenvedő (átlag=102mikrogramm/perc; 20-700mikrogramm/perc), megfelelő veseműködésű (átlagos szérum kreatinin = 80mikromol/l), hypertoniás (vérnyomás = 150/88Hgmm) beteg részvételével mélyrehatóbban tanulmányozták a valzartán hatását a vizelettel kiválasztott albumin csökkenésére. A betegeket véletlenszerűen a három különböző valzartán dózissal (160, 320, ill. 640mg/nap) kezelt csoport egyikébe sorolták, majd 30 hétig kezelték. A vizsgálat célja az optimális valzartán dózis megállapítása volt, amellyel a 2‑es típusú diabetesben szenvedő hypertoniás betegeknél csökkenthető az albumin vizelet útján történő kiválasztása. 30 hét után az albumin vizelet útján történő kiválasztásának százalékos változása a 160mg valzartán hatására jelentős mértékben, 36%-kal (95%‑os CI: 22–47%), 320mg valzartán hatására pedig 44%-kal csökkent (95%-os CI: 31–54%) az alapszinthez viszonyítva. Ennek alapján arra következtettek, hogy a 2‑es típusú diabetesben szenvedő hypertoniás betegekben a 160-320mg valzartán klinikailag jelentős csökkenést idézett elő az albumin vizelet útján történő kiválasztásában.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzinII-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzinII-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban.
Gyermekek és serdülők
Hypertonia
A valzartán vérnyomáscsökkentő hatását négy randomizált, kettős‑vak klinikai vizsgálatban, 561, 6‑18évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegnél, valamint 165, 1‑6éves gyermekgyógyászati betegnél értékelték. Az ezekbe a vizsgálatokba beválogatott gyermekeknél a leggyakoribb, a hypertoniához potenciálisan hozzájáruló, kezelésre szoruló alapbetegségek a vese- és húgyúti megbetegedések és az elhízás voltak.
Klinikai tapasztalat a 6 éves és idősebb gyermekeknél
Egy 261, 6‑16éves, hypertoniás gyermekgyógyászati beteggel végzett klinikai vizsgálatban azok a betegek, akiknek a testtömege 35kg alatt volt, 10, 40 vagy 80mg-os valzartán tablettát kaptak naponta (alacsony, közepes és magas dózis), és azok a betegek, akiknek a testtömege 35kg vagy annál magasabb volt, 20, 80 és 160mg-os valzartán tablettát kaptak naponta (alacsony, közepes és magas dózis). A 2.hét végére a valzartán mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást dózisfüggő módon csökkentette.
Összességében mindhárom valzartán dózisszint (alacsony, közepes és magas) jelentősen, sorrendben 8, 10, 12Hgmm‑rel csökkentette a kiindulási szisztolés vérnyomást. A betegeket ismételten randomizálták, és vagy ugyanazt a valzartán dózist kapták tovább, vagy placebóra váltottak át. Azoknál a betegeknél, akik tovább kapták a valzartán közepes vagy magas dózisait, a legalacsonyabb szisztolés vérnyomás -4és -7Hgmm‑rel alacsonyabb volt, mint a placebo‑kezelést kapó betegeknél. A valzartán alacsony dózisát kapó betegek legalacsonyabb szisztolés vérnyomása hasonló volt a placebo‑kezelést kapó betegekéhez. Összességében a valzartán dózisfüggő vérnyomáscsökkentő hatása minden demográfiai alcsoportban hasonló volt.
A második klinikai vizsgálatban 300, 6évestől 18évesnél fiatalabb korú hypertoniás gyermekgyógyászati beteg vett részt, és a vizsgálatban való részvételre alkalmas betegek 12héten keresztül random módon valzartán vagy enalapril tablettát kaptak. A ≥18kg és <35kg közötti testtömegű gyermekek 80mg valzartánt vagy 10mg enalaprilt kaptak. Azok, akiknek a testtömege ≥35kg és <80kg között volt, 160mg valzartánt vagy 20mg enalaprilt kaptak. A ≥80kg testtömegűek 320mg valzartánt vagy 40mg enalaprilt kaptak. A szisztolés vérnyomásban bekövetkező csökkenés a valzartánt kapó betegeknél (15Hgmm) és az enalaprilt kapó betegeknél (14Hgmm) hasonló volt („nem rosszabb, mint” [non-inferiority] p‑érték <0,0001). Hasonló eredményeket észleltek a diasztolés vérnyomás esetén is, ami a valzartán mellett 9,1Hgmm‑rel, az enalapril mellett 8,5Hgmm‑rel csökkent.
Egy harmadik, 150 fő, 6-17 éves gyermekgyógyászati beteg bevonásával végzett, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban a beválasztott betegek (szisztolés vérnyomás nagyobb, mint az életkor, nem és magasság szerinti 95%-os percentilis érték) 18 hónapig valzartánt kaptak, hogy értékeljék a biztonságosságot és a tolerálhatóságot. A vizsgálatban részt vevő 150 betegből 41 egyidejűleg vérnyomáscsökkentő gyógyszert is kapott. A betegek kezdő és fenntartó adagját a testtömeg‑kategóriájuk alapján határozták meg. Azok a gyermekek, akiknek a testtömege >18kg‑<35kg között volt, 40mg-ot,, akiknek ≥35 kg – <80kg között volt, 80mg-ot és akiknek ≥80kg ‑ >160kg között volt, 160 mg-ot kaptak, amit egy hét múlva sorrendben 80mg-ra, 160mg-ra és 320 mg-ra titráltak. A vizsgálatba bevont betegek fele (50%, n=75) szenvedett krónikus vesebetegségben, és a betegek 29,3%-ának (44 fő) volt 2. fázisú (GFR: 60–89ml/perc/1,73 m2) vagy 3. fázisú (GFR: 30–59ml/perc/1,73 m2) krónikus vesebetegsége. A szisztolés vérnyomás átlagos csökkenése 14,9Hgmm (az alapérték 133,5 Hgmm) volt az összes beteg esetében, 18,4Hgmm (az alapérték 131,9 Hgmm) a krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél és 11,5 Hgmm (az alapérték 135,1 Hgmm) a krónikus vesebetegségben nem szenvedő betegeknél. A teljes vérnyomáskontrollt (a szisztolés és a diasztolés vérnyomás is kevesebb a 95%-os percentilis értéknél) elérő betegek százalékos aránya valamivel magasabb volt a krónikus vesebetegségben szenvedő csoportban (79,5%), mint a krónikus vesebetegségben nem szenvedő csoportban (72,2%).
Klinikai tapasztalat a 6évesnél fiatalabb gyermekeknél
Három klinikai vizsgálatot végeztek 291, 1‑5éves beteggel. Ezekbe a vizsgálatokba 1éves kor alatti gyermekeket nem válogattak be.
A 90betegnél végzett első vizsgálatban a dózisfüggő választ nem tudták kimutatni, de a 75betegnél végzett második vizsgálatban a nagyobb valzartán dózisok nagyobb vérnyomáscsökkenéssel jártak.
A harmadik vizsgálat egy 6hetes, randomizált, kettős vak vizsgálat volt, amelyben a valzartán dózisfüggő válaszát értékelték 126, 1 és 5éves kor közötti, hypertoniás, krónikus vesebetegségben szenvedő vagy nem szenvedő gyermeknél, akiket 0,25mg/ttkg vagy 4mg/ttkg dózist kapó csoportokba randomizáltak. A végpontban az átlagos szisztolés vérnyomás/átlagos diasztolés vérnyomás csökkenése 4,0mg/ttkg valzartán mellett 8,5/6,8Hgmm, míg 0,25mg/ttkg valzartán mellett 4,1/0,3Hgmm volt (p=0,0157 / p<0,0001). Hasonlóképpen, a krónikus vesebetegségben szenvedő gyermekek alcsoportjában az átlagos szisztolés vérnyomás/átlagos diasztolés vérnyomás szintén csökkenést mutatott, 4,0mg/ttkg valzartán mellett 9,2/6,5Hgmm‑rel, míg 0,25mg/ttkg mellett 1,2/+1,3Hgmm‑rel.
Az Európai Gyógyszerügynökség eltekint a valzartán vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a gyermekek és serdülők minden alcsoportjánál szívelégtelenségben és a nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus utáni szívelégtelenségben. Lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati információk.
Felszívódás
A valzartán önmagában történő orális alkalmazása után a készítmény 2-4 órán belül éri el a maximális plazmakoncentrációt a tabletta, és 1‑2órán belül az oldatos gyógyszerforma esetén. Az átlagos abszolút biohasznosulás 23% a tabletta, és 39% az oldatos gyógyszerforma esetén. A valzartán szisztémás expozíciója 1,7‑szer, maximális plazmakoncentrációja pedig 2,2‑szer nagyobb az oldat alkalmazása esetén, a tablettákhoz képest.
Táplálékkal együtt történő bevétele esetén a valzartánterhelés (amit a plazmakoncentráció-görbe alatti terület [AUC] mér) kb. 40%‑kal, a maximális plazmakoncentráció (Cmax) pedig kb. 50%-kal csökken, jóllehet a dózis bevételét követő 8 óra eltelte után a koncentráció hasonló volt a két csoportban, azaz táplálékkal és éhgyomorra történő bevétel esetén. Az AUC csökkenése azonban nem vezet a hatás klinikailag jelentős csökkenéséhez, ezért a valzartán bevehető táplálékkal és étkezéstől függetlenül is.
Eloszlás
A valzartán steady-state (egyensúlyi állapot) megoszlási volumene körülbelül 17l, ami arra utal, hogy a valzartán nem oszlik el kiterjedten a szövetekben. A valzartán erősen kötődik szérumfehérjékhez (94-97%-ban), főleg szérum albuminhoz.
Biotranszformáció
A valzartán nem megy át nagymértékű biotranszformáción, hiszen az adag csupán 20%-a nyerhető vissza metabolitok formájában. Egy hidroxi metabolitot azonosítottak a plazmában, alacsony koncentrációban (a valzartán AUC-jének kevesebb mint 10%‑a). Ez a metabolit farmakológiai szempontból inaktív.
Elimináció
A valzartán multiexponenciális bomlási kinetikát mutat (t½alfa <1óra és t½béta kb. 9óra). A valzartán elsősorban biliáris exkréció útján a széklettel (az adag kb. 83%-a) és renális exkréció útján a vizelettel (az adag kb. 13%-a) választódik ki, nagyrészt változatlan formában. Intravénás alkalmazás után a valzartán plazmaclearance-e kb. 2l/óra, veseclearance-e pedig 0,62l/óra (a teljes clearance kb. 30%‑a). A valzartán felezési ideje 6 óra.
Valsartan Krka 40mg filmtabletta, Valsartan Krka 80mg filmtabletta, Valsartan Krka 160mg filmtabletta
Szívelégtelenségben szenvedő betegekben:
Szívelégtelenségben szenvedő betegekben a valzartán csúcskoncentráció elérésének átlagos ideje és eliminációs felezési ideje hasonló az egészséges önkéntesekben megfigyeltekhez. A valzartán AUC és Cmax értékei a dózisok emelkedésével csaknem arányosak a klinikumban alkalmazott dózisok (napi kétszer 40‑160mg) esetén. Az átlagos akkumulációs faktor kb. 1,7. Orális alkalmazás után a valzartán látszólagos clearance-e kb. 4,5l/óra. Szívbetegekben az életkor nem befolyásolja a látszólagos clearance-értéket.
Speciális betegcsoportok
Időskor
Néhány idős egyénben a valzartán szisztémás expozíciója a fiatalabbakhoz képest valamivel nagyobb volt, azonban ennek nem volt klinikai jelentősége.
Beszűkült vesefunkció
Annak megfelelően, hogy e vegyület esetében a renalis clearance a teljes clearance 30%-át teszi ki, nem figyeltek meg korrelációt a vesefunkció és a valzartán szisztémás expozíciója között. Ezért veseműködési zavar (kreatinin-clearance >10ml/perc) esetén nem szükséges a dózis módosítása. Nincs tapasztalat a biztonságos alkalmazásra vonatkozóan olyan betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e <10ml/perc vagy dialízis-kezelés alatt állnak, ezért a valzartánt óvatossággal kell alkalmazni ezeknél a betegeknél (lásd 4.2 és 4.4pont). A valzartán nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez és nem valószínű, hogy eltávolítható dialízissel.
Májkárosodás
A felszívódott adag kb. 70%-a választódik ki az epével, lényegében változatlan formában. Az expozíció (AUC) megduplázódását figyelték meg az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben, az egészséges kísérleti alanyokhoz hasonlítva. Azonban nem figyeltek meg korrelációt a valzartán koncentrációja és a májműködési zavar között. A valzartánt nem vizsgálták súlyos májműködési zavarban szenvedő betegekben (lásd 4.2, 4.3 és 4.4pont).
Gyermekek és serdülők
Egy 26, hypertoniás gyermekgyógyászati beteggel(1‑16éves) végzett vizsgálatban egyetlen adag valzartán szuszpenzió (átlag: 0,9‑2mg/kg, 80mg‑os maximális dózissal) adásakor a valzartán‑clearance (liter/óra/kg) a teljes, 1évestől 16éves korig terjedő életkor-tartományban hasonló volt, és az ugyanezt a gyógyszerformát kapó felnőtteknél észlelthez is hasonló volt (lásd az 5.2pontban a Felszívódás című részt).
Vesekárosodás
Alkalmazását azoknál a gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e <30ml/perc, valamint a dialízis alatt álló gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták, ezért a valzartán ezeknek a betegeknek nem javasolt. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a gyermekgyógyászati betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e >30ml/perc. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - VALSARTAN 160 MG
Tablettamag
laktóz-monohidrát
mikrokristályos cellulóz
povidon
kroszkarmellóz-nátrium
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium-sztearát.
Filmbevonat
hipromellóz
titán-dioxid (E 171)
makrogol 4000
sárga vas-oxid (E 172) – a valzartán 40mg, 160mg és 320mg filmtablettákban
vörös vas-oxid (E 172) - a valzartán 80mg, 160mg és 320mg filmtablettákban
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
40mg, 80mg, 160mg filmtabletta
PVC/PE/PVDC//Alu buborékcsomagolás.
7db vagy 10db vagy 14db vagy 28db vagy 30db vagy 50db vagy 56db vagy 60db vagy 84db vagy 90db vagy 98db vagy 120db vagy 180db filmtabletta.
320mg filmtabletta
PVC/PE/PVDC//Alu buborékcsomagolás.
7db vagy 10db vagy 14db vagy 20db vagy 28db vagy 30db vagy 56db vagy 60db vagy 84db vagy 90db vagy 98db filmtabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Nincsenek különleges előírások.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).