VALSARTAN SANDOZ 160 MG FILMTABLETTA

Hypertonia

Esszenciális hypertonia kezelése felnőtteknél és hypertonia kezelése legalább 6 éves, de 18 évesnél fiatalabb korú gyermekeknél és serdülőknél.

Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus

Szimptómás szívelégtelenségben vagy aszimptómás balkamrai szisztolés működészavarban szenvedő, klinikailag stabil felnőtt betegek kezelése, akik nemrégiben (12 óra – 10 nap) szívizominfarktuson estek át (lásd 4.4 és 5.1pont).

Szívelégtelenség

Szimptómás szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegek kezelése, ha az angiotenzinkonvertálóenzim- (ACE-) gátlót nem tolerálják, vagy a béta-blokkolóra intoleráns betegek ACE-gátló kezelésének kiegészítésére, ha mineralokortikoid‑receptor‑antagonista nem alkalmazható (lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1pont).

Adagolás

Hypertonia

A Valsartan Sandoz ajánlott kezdő adagja naponta egyszer 80mg. Az antihipertenzív hatás két héten belül kialakul, maximális hatását négy héten belül éri el. Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása a fenti adaggal nem állítható be megfelelően, az adag 160mg-ig, illetve maximum 320mg-ig emelhető.

A Valsartan Sandoz együtt adható egyéb antihipertenzív készítményekkel (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont). Ezeknél a betegeknél diuretikum, mint például hidroklortiazid együttes adásával a vérnyomás tovább is csökkenthető.

Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus

Klinikailag stabil betegeknél a kezelést már 12 órával a szívizominfarktus után el lehet kezdeni. A naponta kétszer 20mg-os kezdő adag után a valzartán adagját fokozatosan kell emelni a naponta kétszer 40mg, 80mg, ill. 160mg-os adagra a következő néhány hét során. A Valsartan Sandoz filmtablettával a 20mg-os és a 40mg-os dózis alkalmazása nem valósítható meg.

A maximális céldózis naponta kétszer 160mg. Általánosságban a napi 2×80mg adagot a kezelés megkezdését követően 2 héttel, a maximális céldózist, vagyis a napi 2×160mg adagot 3 hónappal a kezelés megkezdése után javasolt elérni figyelembe véve azt, hogy a beteg mennyire tolerálja a gyógyszert. Tünetekkel járó vérnyomáscsökkenés vagy veseműködési zavar előfordulása esetén mérlegelni kell az adag csökkentését.

A valzartán a szívizominfarktus utáni egyéb kezeléseket – trombolitikumokat, acetilszalicilsavat, béta‑blokkolókat, sztatinokat vagy diuretikumokat – kapó betegek esetében is alkalmazható. Az ACE‑gátlóval való kombináció nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.1pont).

Myocardialis infarctus utáni állapotban levő betegek kezelése során mindig meg kell határozni a vesefunkciós értékeket is.

Szívelégtelenség

Az ajánlott kezdő adagja naponta kétszer 40mg valzartán. A Valsartan Sandoz filmtablettával a 40mg-os dózis alkalmazása nem valósítható meg. Az adag naponta kétszer 80, ill. 160mg-ig emelhető legalább kéthetes intervallumokban, a beteg által tolerált legnagyobb dózisig. Az egyidejűleg adott diuretikumok adagját ajánlott csökkenteni. Klinikai vizsgálatokban napi 320mg volt a maximális adag több részletben elosztva.

A valzartán együtt adható a szívelégtelenség kezelésére szolgáló egyéb gyógyszerekkel. Mindemellett, az ACE-gátló, valzartán és béta-blokkoló vagy káliummegtakarító diuretikum hármas kombinációja nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.1pont).

Szívelégtelenségben szenvedő betegek kivizsgálása során mindig fel kell mérni a vesefunkciókat is.

Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk

Idősek

Időseknél nem szükséges a dózis módosítása.

Vesekárosodás

Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a felnőtt betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance-e >10ml/perc (lásd 4.4 és 5.2pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR [glomeruláris filtrációs ráta] <60 ml/perc/1,73m²) a valzartán aliszkirénnel történő együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Diabetes mellitus

Diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a valzartán aliszkirénnel történő együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban, valamint cholestasisban szenvedő betegeknél a Valsartan Sandoz ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont). A cholestasissal nem járó enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a valzartán dózis nem haladhatja meg a 80mg‑ot.

Gyermekek és serdülők

Gyermekkori hypertonia

A Valsartan Sandoz nem elérhető belsőleges oldat gyógyszerformájában. Ha belsőleges oldat alkalmazása szükséges, kérjük keressen másik, forgalomban elérhető készítményt.

Azoknak a gyermekeknek és serdülőknek, akik nem tudják a tablettákat lenyelni, a valzartán belsőleges oldat alkalmazása javasolt. A valzartán szisztémás expozíciója 1,7-szer, maximális plazmakoncentrációja pedig 2,2-szer nagyobb az oldat alkalmazása esetén a tablettákhoz képest.

Gyermekek és serdülők, legalább 6 éves, de 18 évesnél fiatalabb életkor

A Valsartan Sandoz filmtabletta kezdő dózisa 35kg alatti testtömegű gyermekek esetén naponta egyszer 40mg, és 35kg‑os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekek esetén naponta egyszer 80mg. A Valsartan Sandoz filmtablettával a 40mg-os dózis alkalmazása nem valósítható meg.

A dózist a vérnyomásban bekövetkező válaszreakció és a tolerálhatóság alapján kell módosítani. A klinikai vizsgálatokban értékelt maximális dózisokat lásd az alábbi táblázatban.

Az itt felsoroltnál nagyobb dózisokat nem vizsgálták, ezért azok alkalmazása nem javasolt.

Testtömeg	A klinikai vizsgálatokban tabletta alkalmazásával értékelt maximális dózisok
≥18kg - <35kg	80mg
≥35kg - <80kg	160mg
≥80kg - ≤160kg	320mg

A 6éves kor előtt már valzartánnal kezelt gyermekek esetében lásd a valzartán belsőleges oldat adagolását (Gyermekek, legalább 1 éves de 6évesnél fiatalabb korúak).

6évesnél fiatalabb gyermekek

Az 1-5 éves gyermekeknek és azoknak, akiknek nehézséget okoz a tabletta lenyelése, a valzartán belsőleges oldat alkalmazása javasolt. A rendelkezésre álló adatok a 4.8, 5.1 és 5.2 pont alatt kerülnek ismertetésre. A Valsartan Sandoz biztonságosságát és hatásosságát 1évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.

Váltás a valzartán belsőleges oldatról valzartán filmtablettára

Amennyiben a valzartán belsőleges oldatról a valzartán filmtablettára történő áttérés klinikai okból feltétlenül szükséges, kezdetben azonos milligrammnyi dózist kell alkalmazni. Ezt követően gyakori vérnyomás‑ellenőrzést kell végezni, tekintettel az aluldozírozás lehetőségére; a dózist szükség esetén tovább kell emelni a vérnyomásban bekövetkező válaszreakció és a tolerálhatóság alapján.

Alkalmazásalegalább 6 éves, de 18 évesnél fiatalabb életkorú, vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél

Alkalmazását azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akiknek a kreatitnin‑clearance‑e <30ml/perc, valamint a dialízis alatt álló gyermekeknél és serdülőknél nem vizsgálták, ezért a valzartán ezeknek a betegeknek nem javasolt. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akik kreatinin‑clearance‑e >30ml/perc. A vesefunkciót és a szérum káliumszintjét szorosan monitorozni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Alkalmazásalegalább 6 éves, de 18 évesnél fiatalabb életkorú,májkárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél

A felnőttekhez hasonlóan a súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban, valamint cholestasisban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a Valsartan Sandoz ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont). Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a valzartánnal szerzett klinikai tapasztalat korlátozott. A valzartán dózisa ezeknél a betegeknél nem haladhatja meg a 80mg‑ot.

Szívelégtelenség és nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus gyermekeknél és serdülőknél

A Valsartan Sandoz nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők számára szívelégtelenség vagy nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus kezelésére, a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Az alkalmazás módja

A Valsartan Sandoz bevehető étkezéstől függetlenül, és vízzel kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos májkárosodás, továbbá biliaris cirrhosis és cholestasis.

• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).

• A Valsartan Sandoz egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő, vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m²) (lásd 4.5 és 5.1pont).

Hyperkalaemia

Egyidejű adása káliumpótló készítményekkel, káliummegtakarító diuretikumokkal, káliumtartalmú sópótlókkal vagy egyéb, a káliumszintet növelő szerekkel (heparin, stb.) nem ajánlott. Az esettől függően a káliumszintet monitorozni kell.

1. Vesekárosodás

2. Azoknál a betegeknél, akiknek a kreatitnin‑clearance‑e <10ml/perc, valamint a dialízis alatt alló betegeknél jelenleg nincs a biztonságos alkalmazásra vonatkozó tapasztalat, ezért a valzartánt ezeknél a betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a felnőtt betegeknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e >10ml/perc (lásd 4.2 és 5.2 pont).

3. Az aliszkirén ARB-kel (beleértve a valzartánt) vagy ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR <60ml/perc/1,73m²) ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5pont).

4. Májkárosodás

A cholestasissal nem járó, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Valsartan Sandozt óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Nátrium- és/vagy volumenhiányos betegek

Súlyos nátrium- és/vagy volumenhiányos (pl. nagy dózisú diuretikus kezelésben részesülő) betegekben ritkán szimptómás hypotonia fordulhat elő a valzartán‑kezelés megkezdésekor. A nátrium- és/vagy volumenhiányt a valzartán-kezelés megkezdése előtt rendezni kell, pl. a diuretikum dózisának csökkentésével.

Arteria renalis stenosis

Kétoldali arteria renalis stenosisban vagy szoliter veséjű, egyoldali stenosisban szenvedő betegeknél nem igazolták a Valsartan Sandoz biztonságos használatát.

Egyoldali arteria renalis stenosis következtében kialakult renovascularis hypertoniában szenvedő 12betegnél, rövid ideig alkalmazva a valzartánt, nem változott szignifikáns mértékben a vese hemodinamikája, a szérum kreatinin és a vér karbamid-nitrogén (BUN) szintje. Ugyanakkor, mivel egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek fokozhatják a vér karbamid-nitrogén- és szérum kreatininszintet egyoldali arteria renalis stenosisban szenvedő személyeknél, a betegek valzartánnal való kezelésekor ajánlott monitorozni a vesefunkció-értékeket.

Veseátültetés

Jelenleg nincs tapasztalat a valzartán veseátültetésen átesett betegeknél való biztonságos alkalmazására vonatkozóan.

Primaer hyperaldosteronismus

Primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek nem kezelhetők valzartánnal mivel náluk a renin-angiotenzin-rendszer nem aktív.

Aorta- vagy mitrális billentyűszűkület, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia

A többi értágító készítményhez hasonlóan, az aorta- vagy mitrális billentyűszűkületben, illetve hypertróphiás obstructiv cardiomyopathiában (HOCM) szenvedő betegeknél különös óvatosság szükséges.

Terhesség

Terhesség alatt nem szabad angiotenzin‑II-receptor-blokkoló (AIIRA) kezelést kezdeni. Hacsak az AIIRA‑kezelés folytatása nem létfontosságú, azoknál a betegeknél, akik terhességet terveznek, olyan alternatív vérnyomáscsökkentő kezelésre kell átváltani, amely biztonságosan alkalmazható terhesség ideje alatt. Terhesség megállapítása esetén az AIIRA-kezelést azonnal meg kell szakítani és – szükség esetén – alternatív kezelést kell megkezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).

Nemrégiben bekövetkezett myocardialis infarctus

A kaptopril és valzartán kombinálása nem jelentett plusz klinikai előnyt, de növelte a mellékhatások kockázatát ahhoz képest, amikor a valzartánt vagy a kaptoprilt monoterápiában alkalmazták (lásd 4.2 és 5.1pont). Ezért a valzartán ACE-gátlóval való kombinálása nem ajánlott.

Myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegeknél a kezelés megkezdésekor óvatosságra van szükség. Myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegek kivizsgálása során mindig fel kell mérni a vesefunkciót is (lásd 4.2pont).

Myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegeknél a valzartán szedése némi vérnyomáscsökkenést eredményez, de tüneteket okozó hypotonia miatt a kezelés megszakítására általában nincs szükség, ha az adagolási utasításokat követjük (lásd 4.2pont).

Szívelégtelenség

A mellékhatások, különösen a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenséget is) kockázata nőhet, ha a Valsartan Sandoz-t ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az ACE-gátló, béta-blokkoló és Valsartan Sandoz hármas kombinációja nem jelentett klinikai előnyt (lásd 5.1pont). Úgy tűnik, ez a kombináció növeli a mellékhatások kockázatát, ezért alkalmazása nem ajánlott. Az ACE-gátló, mineralokortikoid‑receptor‑antagonista és valzartán hármas kombináció szintén nem javasolt. Ezek a kombinációk csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett alkalmazhatók.

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kezelés megkezdésekor óvatosságra van szükség. Szívelégtelenségben szenvedő betegek kivizsgálása során mindig fel kell mérni a vesefunkciót is (lásd 4.2pont).

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a Valsartan Sandoz szedése némi vérnyomáscsökkenést eredményez, de tüneteket okozó hypotonia miatt a kezelés megszakítására általában nincs szükség, ha az adagolási utasításokat követjük (lásd 4.2pont).

Azoknál a betegeknél, akiknek a vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függhet (például a súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél), az ACE-gátló-kezelés oliguriával és/vagy progresszív azotaemiával, valamint ritkán akut veseelégtelenséggel és/vagy halállal volt összefüggésbe hozható. Mivel a valzartán egy angiotenzin II-receptor-blokkoló, nem zárható ki, hogy a valzartán alkalmazása kapcsolatban állhat a vesefunkció romlásával.

Az ACE-gátlók és angiotenzin-II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Anamnézisben szereplő angiooedema

Valzartánnal kezelt betegeknél angiooedema előfordulásáról is beszámoltak (beleértve a légutak elzáródását okozó gége- és glottis-duzzanatot, és/vagy az arc, az ajkak, a garat és/vagy a nyelv megduzzadását is). Közülük néhány beteg esetében már korábban is előfordult angiooedema egyéb gyógyszerek (beleértve az ACE‑gátlókat) szedése mellett. Amennyiben a betegnél angiooedema alakul ki, a Valsartan Sandoz szedését azonnal abba kell hagyni, és ez a beteg a későbbiekben sem kaphat valzartán-hatóanyagú készítményt (lásd 4.8 pont).

Intestinalis angiooedema

Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval (többek között a valzartánnal) kezelt betegek esetén (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a valzartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin-II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Gyermekek és serdülők

Vesekárosodás

Alkalmazását azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akiknek a kreatitnin‑clearance‑e <30ml/perc, valamint a dialízis alatt álló gyermekeknél és serdülőknél nem vizsgálták, ezért a valzartán ezeknek a betegeknek nem javasolt. Nem szükséges a dózis módosítása azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akiknek a kreatinin‑clearance‑e >30ml/perc (lásd 4.2 és 5.2 pont). A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell a valzartán‑kezelés során. Ez különösen érvényes abban az esetben, amikor a valzartánt egyéb, olyan betegségek (láz, dehydratio) fennállásakor adják, melyek a vesefunkció károsodásához vezethetnek.

Az aliszkirén ARB-kel (beleértve a valzartánt) vagy ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR <60ml/perc/1,73m²) ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.5pont).

Májkárosodás

A felnőttekhez hasonlóan a súlyos májkárosodásban, biliaris cirrhosisban, valamint cholestasisban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a Valsartan Sandoz ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2pont). Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a valzartánnal szerzett klinikai tapasztalat korlátozott. A valzartán dózisa ezeknél a betegeknél nem haladhatja meg a 80mg‑ot.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja ARB-kel, ACE-gátlókkal vagy aliszkirénnel

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE‑gátlók, angiotenzin-II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Óvatosság szükséges az ARB-k (beleértve a valzartánt) és más renin-angiotenzin rendszert gátló hatóanyagok, így az ACE-gátlók vagy az aliszkirén együttes alkalmazásakor (lásd 4.4pont).

Az aliszkirén angiotenzin-receptor-antagonistákkal (ARB-k, beleértve a valzartánt) vagy angiotenzin‑konvertáló-enzim (ACE)-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása diabetes mellitusban szenvedő betegeknél vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR <60ml/perc/1,73m²) ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Az egyidejű alkalmazás nem ajánlott

Lítium

A lítium angiotenzin-konvertáló-enzimgátlókkal vagy angiotenzin-II-receptor-antagonistákkal (mint a valzartán) való egyidejű adása esetén a szérum lítiumszint és -toxicitás reverzibilis emelkedéséről számoltak be. Amennyiben együttadásuk szükséges, a szérum lítiumszintek gondos monitorozása ajánlott. Diuretikum egyidejű alkalmazása esetén a lítiumtoxicitás kockázata tovább növekedhet.

Kálium-megtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók és a káliumszintet növelő egyéb készítmények

Amennyiben szükségesnek tartják egy káliumszintet befolyásoló gyógyszer és a valzartán egyidejű alkalmazását, a plazma káliumszint monitorozása ajánlott.

Egyidejű alkalmazás esetén betartandó óvintézkedések

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID‑ok), beleértve a COX-2-gátlókat, acetilszalicilsavat (>3g/nap) és a nem-szelektív nem-szteroid gyulladásgátlókat

Az angiotenzin-II-antagonisták és nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű alkalmazása az antihipertenzív hatás csökkenésével járhat. Továbbá, az angiotenzin-II-antagonisták és nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű alkalmazása fokozhatja a vesefunkció rosszabodásának kockázatát és a szérum káliumszint emelkedéséhez vezethet. Ezért a kezelés elején javasolt a veseműködés monitorozása, illetve biztosítani kell a beteg megfelelő hidrálását.

Transzporterek

In vitro adatok arra utalnak, hogy a valzartán az OATP1B1/OATP1B3 hepatikus uptake transzporter és az MRP2 hepatikus efflux transzporter szubsztrátja. Nem ismeretes, hogy ennek a felismerésnek van-e bármiféle klinikai relevanciája.

Az uptake transzporter inhibitorainak (pl. rifampicin, ciclosporin) vagy az efflux transzporter inhibitorainak (pl. ritonavir) együttes alkalmazása növelheti a valzartán szisztémás expozícióját: megfelelő gondossággal kell eljárni, ha a valzartán alkalmazása mellett egyidejűleg ilyen gyógyszerrel indítanak vagy állítanak le kezelést.

Egyéb készítmények

Valzartánnal végzett gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokban nem észleltek klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásokat a valzartán és a következő vegyületek egyike között sem: cimetidin, warfarin, furoszemid, digoxin, atenolol, indometacin, hidroklorotiazid, amlodipin, glibenklamid.

Gyermekek és serdülők

Hypertoniás gyermekeknél és serdülőknél, akiknél a vesebetegség gyakori alapbetegség, a valzartán egyéb, olyan hatóanyagokkal való együttes alkalmazásakor, amelyek gátolják a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszert, és ez emelheti a szérumkáliumszintet, elővigyázatosság javasolt. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell.

Terhesség

Az angiotenzin-II-receptor-antagonisták (AIIRA) alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az AIIRA alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3és 4.4pont).

A terhesség első trimeszterében alkalmazott ACE-gátlókkal történő kezelést követően fellépő teratogenitás kockázatával kapcsolatos epidemiológiai bizonyítékok nem meggyőzőek. Ennek ellenére, a kockázat enyhe növekedése nem zárható ki. Jóllehet az AIIRA kezelés kockázatára vonatkozó kontrollos epidemiológiai adatok nem állnak rendelkezésre, az említett gyógyszercsoport esetében hasonló kockázat állhat fenn. Hacsak az AIIRA-kezelés folytatása nem létfontosságú, a terhességet tervező betegeknél olyan alternatív vérnyomáscsökkentő kezelésre kell váltani, amely biztonságosan alkalmazható terhesség ideje alatt. Terhesség megállapítása esetén az AIIRA-kezelést azonnal meg kell szakítani és – szükség esetén – alternatív kezelést kell kezdeni.

Az AIIRA-kezelésnek a terhesség II. és III. trimeszterében történő alkalmazásával kapcsolatban ismert, hogy magzatkárosító hatást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponyacsontosodás megkésése) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) fejt ki; lásd továbbá az 5.3 „Preklinikai biztonságossági adatok” pontot.

Amennyiben az AIIRA hatása a terhesség második trimeszterében lépett fel, a veseműködés és a koponyacsont ultrahangos vizsgálata ajánlott.

Azokat az újszülötteket, akiknek az anyja AIIRA-t szedett, szorosan kell monitorozni hypotonia irányában (lásd 4.3 és 4.4pont).

Szoptatás

Mivel nem állnak rendelkezésre adatok a valzartán szoptatás ideje alatt történő alkalmazásával kapcsolatosan, a Valsartan Sandoz alkalmazása nem ajánlott, és olyan alternatív kezelést kell előnyben részesíteni a szoptatás ideje alatt, amely biztonságossági profilja jobban ismert, különösen az újszülöttek vagy koraszülöttek esetében.

Termékenység

A valzartánnak hím és nőstény patkányok esetén 200mg/kg/nap‑os per os dózisig nincs a reproduktív teljesítményre gyakorolt mellékhatása. Ez a dózis a mg/m² alapon számított maximális javasolt humán dózis 6‑szorosa (a számítások napi 320mg‑os per os dózist és egy 60kg‑os beteget tételeznek fel).

A készítménynek a gépjárművezetéshez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Gépjárművezetés vagy gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy szédülés vagy fáradtság fordulhat elő.

Felnőtt, hypertoniás betegeken végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban a mellékhatások összesített incidenciája megegyezett a placebóval kezelt betegekével, és összhangban van a valzartán farmakológiai tulajdonságaival. Egyik mellékhatás incidenciája sem mutatott összefüggést a dózissal vagy a kezelés időtartamával, illetve a nemmel, korral vagy rasszal sem.

A klinikai vizsgálatokban, illetve a forgalomba hozatalt követően és laboratóriumi vizsgálatok alapján jelentett mellékhatásokat az alábbiakban szervrendszerek szerinti bontásban ismertetjük.

Gyógyszermellékhatások

A gyógyszermellékhatások gyakoriság szerinti csökkenő sorrendben kerülnek megadásra, a következő egyezmény alapján: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A készítmény forgalomba kerülése után és a laboratóriumi eredmények alapján jelentett mellékhatások esetében nem mindig lehet megállapítani a gyakoriságot, ezért ezek a táblázatban „Nem ismert” gyakorisággal szerepelnek.

• Hypertonia

Gyermekek és serdülők

Hypertonia

A valzartán vérnyomáscsökkentő hatását két randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban (mindegyiket a vizsgálat egy kiterjesztett időszaka követte) és egy nyílt elrendezésű vizsgálatban értékelték. Ezekben a vizsgálatokban 711, legalább 6 éves, de 18 évesnél fiatalabb életkorú, olyan, krónikus vesebetegségben szenvedő, vagy abban nem szenvedő gyermek és serdülő vett részt, akik közül 560beteg valzartánt kapott. Az izolált emésztőrendszeri betegségek és tünetek (mint például hasi fájdalom, hányinger, hányás) és a szédülés kivételével a 6évestől 18évesnél fiatalabb korú gyermekekre és serdülőkre vonatkozó biztonságossági profilja és a felnőtt betegeknél korábban jelentett biztonságossági profil között a mellékhatások típusát, gyakoriságát és súlyosságát illetően nem azonosítottak jelentős különbségeket.

A legfeljebb 1éven át tartó valzartán‑kezelés után a 6‑16éves gyermekek és serdülők neurokognitív vizsgálata és fejlődésének értékelése összességében nem mutatott ki semmilyen, klinikailag jelentős ártalmas hatást.

Ötszázhatvan (560) vagy valzartán-monoterápiát [n=483] vagy valzartánt is tartalmazó, kombinált vérnyomáscsökkentő kezelést [n=77] kapó hypertoniás gyermek és serdülő (6‑17éves) összesített analízisét végezték el. Az 560betegből 85‑nek (15,2%) volt krónikus vesebetegsége (kiindulási GFR<90ml/perc/1,73m²). Összesen 45 (8,0%) beteg hagyta abba a vizsgálatban való részvételt nemkívánatos események miatt. Összesen 111 (19,8%) beteg észlelt gyógyszer okozta mellékhatást, és a fejfájás (5,4%), szédülés (2,3%) és hyperkalemia (2,3%) volt a leggyakoribb. A krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél a leggyakoribb gyógyszer okozta mellékhatás a hyperkalaemia (12,9%), a fejfájás (7,1%), a vér emelkedett kreatininszintje (5,9%) és a hypotonia volt (4,7%). A krónikus vesebetegségben nem szenvedő betegeknél a leggyakoribb gyógyszer okozta mellékhatás a fejfájás (5,1%) és a szédülés volt (2,7%). Gyógyszer okozta mellékhatásokat gyakrabban észleltek a más vérnyomáscsökkentőkkel kombinációban valzartánt kapó betegeknél, mint a valzartán-monoterápiát kapóknál.

A valzartán vérnyomáscsökkentő hatását legalább 1 éves, de 6 évesnél fiatalabb korú gyermekeknél értékelték három randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban (mindegyiket egy kiterjesztett szakasz is követett). Az első vizsgálatban 90, legalább 1 éves, de 6 évesnél fiatalabb korú gyermeknél két halálesetet és a hepaticus transzaminázok aktivitásának jelentős emelkedésének elszigetelt eseteit észlelték. Ezek az esetek egy olyan betegcsoportban következtek be, amelyben komoly kísérőbetegségek fordultak elő. A valzartánnal való ok-okozati összefüggést nem állapították meg. A következő két vizsgálatban, amelybe 202, legalább 1 éves, de 6 évesnél fiatalabb korú gyermeket soroltak be random módon, a valzartán-kezelés során sem a hepaticus transzaminázok aktivitásának jelentős emelkedését, sem halálesetet nem észleltek.

A kétszázkettő (202) hypertoniás gyermek (legalább 1 éves, de 6 évesnél fiatalabb korúak) bevonásával végzett két következő vizsgálat összesített analízisében minden beteg valzartán-monoterápiát kapott a kettős vak szakaszokban (kivéve a placebo megvonásos szakaszt). Közülük 186 beteg folytatta a kezelést, vagy kiterjesztett vizsgálatban, vagy nyílt elrendezésű vizsgálati szakaszban. A 202 betegből 33-nak (16,3%) volt krónikus vesebetegsége (kiindulási érték: eGFR < 90ml/perc). A kettős vak szakaszban két beteg (1%), a nyílt elrendezésű vagy a kiterjesztett vizsgálatban pedig négy beteg (2,1%) hagyta abba a vizsgálatot nemkívánatos esemény miatt. A kettős vak szakaszban 13 beteg (7,0%) tapasztalt legalább egy mellékhatást. A leggyakoribb mellékhatások a hányás (n = 3, 1,6%) és hasmenés (n = 2, 1,1%) voltak. A krónikus vesebetegek csoportjában egy mellékhatás (hasmenés) volt. A nyílt elrendezésű vizsgálati szakaszban a betegek 5,4%-a (10/186) tapasztalt legalább egy mellékhatást. A leggyakoribb mellékhatás az étvágycsökkenés volt, amit két beteg (1,1%) jelentett. Mind a kettős vak szakaszban, mind a nyílt elrendezésű szakaszokban jelentettek hyperkalaemiát, mindkét szakaszban egy-egy betegnél. Sem a kettős vak, sem a nyílt elrendezésű vizsgálatokban nem jelentettek hypotensiót vagy szédülést.

Hyperkalaemiát gyakrabban figyeltek meg krónikus vesebetegségben szenvedő legalább 1 éves, de 18 évesnél fiatalabb korú gyermekeknél és serdülőknél. A hyperkalaemia kockázata magasabb lehet az 1-5 éves gyermekeknél, mint a legalább 6 éves, de 18 évesnél fiatalabb korú gyermekeknél és serdülőknél.

A kontrollos klinikai vizsgálatokban a myocardialis infarctuson átesett és/vagy szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegeknél észlelt biztonságossági profil eltér a hypertoniás betegeknél észlelt általános biztonságossági profiltól. Ez a betegek alapbetegségével függhet össze. A myocardialis infarctuson átesett és/vagy szívelégtelenségben szenvedő felnőtt betegeknél észlelt gyógyszer okozta mellékhatások az alábbiakban kerülnek felsorolásra.

• Myocardialis infarctus utáni állapot és/vagy szívelégtelenség(csak felnőtt betegeknél vizsgálták)

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A valzartán-túladagolás nagyfokú hypotoniát okozhat, ami eszméletvesztéshez, a keringés összeomlásához és/vagy sokkhoz vezethet.

Kezelés

A terápiás intézkedések a bevétel időpontjától, illetve a tünetek típusától és súlyosságától függnek; a vérkeringés stabilizálása elsődleges jelentőségű.

Hypotonia előfordulása esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és korrigálni kell a vérvolument.

A valzartán nagy valószínűséggel nem távolítható el hemodialízissel.