VAS (III)-KARBOXIMALTÓZ TEVA 50 MG/ML DISZPERZIÓS INJEKCIÓ VAGY INFÚZIÓ
- iron
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VAS 50 MG/ML
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva vashiány kezelésére javallott, amikor (lásd 5.1pont):
-
az orális vaskészítmények hatástalanok,
-
az orális vaskészítmények nem alkalmazhatók,
-
klinikailag szükséges a vas gyors bejuttatása.
A vashiány diagnózisát laboratóriumi vizsgálatokkal kell alátámasztani.
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva minden egyes alkalmazása alatt és azt követően a betegeknél gondosan monitorozni kell a túlérzékenységi reakciók jeleit és tüneteit.
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva csak abban az esetben alkalmazható, ha az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges minden eszköz és feltétel biztosítva van. Minden alkalmazást követően beteget legalább 30percig megfigyelés alatt kell tartani, hogy nem alakulnak-e ki mellékhatások (lásd 4.4pont).
Adagolás
A Vas (III)-karboximaltóz Teva adagolása lépcsőzetes megközelítés alapján történik:
[1] az egyéni vasszükséglet meghatározása,
[2] a vasdózis(ok) kiszámítása és beadása, és végül
[3] a vasraktárak feltöltését követő vizsgálatok.
Ezek a lépések az alábbiakban kerülnek részletezésre:
-
1.lépés: A vasszükséglet meghatározása
A vasraktárak Vas (III)-karboximaltóz Teva‑val való feltöltéséhez szükséges egyedi vasszükséglet meghatározása a beteg testtömege és hemoglobinszintje (Hb) alapján történik. A teljes vasszükségletet az 1.táblázat segítségével kell meghatározni. Két dózisra is szükség lehet a teljes vasszükséglet feltöltéséhez, az egyénre vonatkozó maximális vasdózisokhoz lásd a 2.lépést.
A vashiányt a 4.1pontban leírtak szerint laboratóriumi vizsgálattal kell alátámasztani.
1.táblázat: A teljes vasszükséglet meghatározása
| Hb | Beteg testtömege | ||||
| g/dl | mmol/l | 35kg alatt | 35kg – <70kg | 70kg és felette | |
| <10 | <6,2 | 30mg/ttkg | 1500mg | 2000mg | |
| 10–<14 | 6,2–<8,7 | 15mg/ttkg | 1000mg | 1500mg | |
| ≥14 | ≥8,7 | 15mg/ttkg | 500mg | 500mg | |
2.lépés: Az egyénre vonatkozó maximális vasdózis(ok) kiszámítása és beadása
A megállapított teljes vasszükséglettől függően a megfelelő Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis(oka)t az alábbiak figyelembevételével kell beadni:
Felnőttek, valamint 14éves és ennél idősebb serdülők
Az egyszeri Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis nem haladhatja meg a következő értékeket:
-
15mg vas/ttkg (inravénás injekció beadása esetén), illetve 20mg vas/ttkg (intravénás infúzió beadása esetén);
-
1000mg vas (20ml Vas (III)‑karboximaltóz Teva).
Az ajánlott maximális kumulatív Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis heti 1000mg vas (20ml Vas(III)‑karboximaltóz Teva). Amennyiben a teljes vasszükséglet nagyobb, akkor a további dózis beadásáig legalább 7napnak kell eltelnie az első dózist követően.
Gyermekek és serdülők 1 és betöltött 13éves életkor között
Az egyszeri Vas(III)‑karboximaltóz Teva dózis nem haladhatja meg a következő értékeket:
-
15mg vas/ttkg;
-
750mg vas (15ml Vas (III)‑karboximaltóz Teva).
Az ajánlott maximális kumulatív Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis heti 750mg vas (15ml Vas(III)‑karboximaltóz Teva.) Amennyiben a teljes vasszükséglet nagyobb, akkor a további dózis beadásáig legalább 7napnak kell eltelnie az első dózist követően.
3.lépés: A vasraktárak feltöltését követő vizsgálatok
Az adott beteg állapotától függően újbóli orvosi vizsgálatra lehet szükség. A hemoglobinszint (Hb) szintjének ismételt ellenőrzésére legkorábban az utolsó Vas (III)‑karboximaltóz Teva dózis beadása után 4héttel kerülhet sor, így elegendő idő marad az erythropoesisre és a vas hasznosítására. Amennyiben a vizsgálat azt mutatja ki, hogy a betegnek további vaskészlet‑feltöltésre van szüksége, ki kell számítani az új vasszükségletet. (lásd az 1.lépést).
1éves életkor alatti gyermekek
A vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát 1éves kor alatti gyermekek esetében nem vizsgálták. A vas‑karboximaltóz alkalmazása ezért nem ajánlott a gyermekek ezen korcsoportjában.
Hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő betegek
Felnőttek, valamint 14éves és ennél idősebb serdülők esetében a napi legfeljebb egy 200mg‑os vasdózist nem szabad túllépni hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél (lásd még 4.4pont).
A vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát a hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő 1 és betöltött 13éves életkor közötti gyermekek esetében nem vizsgálták. A vas‑karboximaltóz alkalmazása ezért nem ajánlott hemodialízist igénylő krónikus vesebetegségben szenvedő, 1 és betöltött 13éves életkor közötti gyermekek esetében.
Az alkalmazás módja
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva kizárólag intravénásan alkalmazható:
-
injekcióban, vagy
-
infúzióban, vagy
-
hemodialízis alatt hígítás nélkül, közvetlenül a dializáló készülék vénás ágába.
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑t tilos subcutan vagy intramuscularisan beadni.
Intravénás injekció
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva beadható hígítatlan diszperzió formájában, intravénás injekcióként. Felnőttek, valamint 14éves és ennél idősebb serdülők esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg az 1000mg vasdózist. 1 és 13éves életkor közötti gyermekek esetében az egyszeri adag legfeljebb 15mg/ttkg lehet, de nem haladhatja meg a 750mg vasdózist. A beadás sebességére vonatkozó információkat a 2. táblázat foglalja össze.
2. táblázat: A Vas (III)-karboximaltóz Teva intravénás injekció beadási sebességére vonatkozó információk
| Szükséges Vas (III)-karboximaltóz Teva mennyiség | Megfelelő vasdózis | Beadási sebesség/minimális beadási idő |
| 2‑4ml | 100‑200mg | Nincs minimális előírt idő |
| >4‑10ml | >200‑500mg | 100mg vas/perc |
| >10‑20ml | >500‑1000mg | 15perc |
Intravénás infúzió
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva intravénás infúzióban is beadható, mely esetben hígítást igényel. Felnőttek, valamint 14éves és ennél idősebb serdülők esetében az egyszeri dózis legfeljebb 20mg vas/ttkg lehet, de nem haladhatja meg az 1000mg vasdózist. 1 és 13éves életkor közötti gyermekek esetében az egyszeri dózis legfeljebb 15mg/ttkg lehet, de nem haladhatja meg a 750mg vasdózist.
Infúziós alkalmazás esetén a Vas (III)‑karboximaltóz Teva kizárólag steril 0,9%‑os nátrium‑klorid oldattal hígítható a 3.táblázat szerint. Megjegyzés: stabilitási szempontok miatt a Vas(III)‑karboximaltóz Teva‑t nem szabad 2mg vas/ml‑nél (nem beleértve a vas‑karboximaltóz diszperziós oldat mennyiségét) alacsonyabb koncentrációra hígítani. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6pontban.
3. táblázat: A Vas (III)‑karboximaltóz Teva hígítási terve intravénás infúzióhoz
| Szükséges Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑mennyiség | Megfelelő vasdózis | Steril 0,9%-os nátrium-klorid oldat maximális mennyisége | Minimális beadási idő |
| 2‑4ml | 100‑200mg | 50ml | Nincs minimális előírt idő |
| >4‑10ml | >200‑500mg | 100ml | 6perc |
| >10‑20ml | >500‑1000mg | 250ml | 15perc |
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva alkalmazása ellenjavallt az alábbi esetekben:
-
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
-
más parenteralis vaskészítményekkel szembeni ismert túlérzékenység,
-
nem vashiánynak tulajdonítható anaemia, például egyéb eredetű microcytás anaemia,
-
bizonyított vastúlterhelés vagy a vas felhasználásának zavara.
Túlérzékenységi reakciók
A parenteralisan alkalmazott vaskészítmények túlérzékenységi reakciókat okozhatnak, beleértve a súlyos és potenciálisan végzetes anaphylaxiás reakciókat is. Túlérzékenységi reakciókat parenteralis vaskomplexek korábban eseménytelen alkalmazásánál is jelentettek. Beszámoltak túlérzékenységi reakciókról, amelyek Kounis‑szindrómává súlyosbodtak (akut allergiás coronariaspasmus, amely myocardialis infarctushoz vezethet, lásd 4.8pont).
Nagyobb a kockázat azoknál a betegeknél, akik ismerten allergiában szenvednek, beleértve a gyógyszerallergiát, a kórtörténetben szereplő súlyos asztmát, ekcémát vagy más atópiás allergiát.
A parenteralis vaskomplexekkel szembeni túlérzékenységi reakciók kialakulásának fokozottabb a kockázata olyan betegek esetében is, akik immunrendszeri vagy gyulladásos megbetegedésben szenvednek (pl. szisztémás lupus erithematosus, rheumatoid arthritis).
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az anaphylaxiás reakciókat felismerni és kezelni képes képzett szakszemélyzet azonnal rendelkezésre áll olyan környezetben, ahol az újraélesztéshez szükséges minden eszköz/feltétel biztosítva van. Minden alkalmazást követően a beteget legalább 30percig monitorozni kell a mellékhatások kialakulása szempontjából. Amennyiben az injekció beadása során túlérzékenységi reakciók vagy intolerábilitás jelei mutatkoznak, a kezelést azonnal abba kell hagyni. A cardiopulmonalis újraélesztés feltételeinek és az akut anaphylaxiás reakciók kezeléséhez szükséges berendezéseknek rendelkezésre kell állniuk, beleértve egy injektálható, 1:1000arányú adrenalin oldatot is. Szükség szerint antihisztaminokkal/kortikoszteroidokkal történő kiegészítő kezelés is alkalmazható.
Hypophosphataemiás osteomalacia
A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek olyan, tünetekkel járó hypophosphataemiát, amely osteomalaciához és klinikai beavatkozást (beleértve a műtétet) igénylő csonttörésekhez vezetett. A betegeket meg kell kérni, hogy forduljanak orvoshoz, ha fokozódó, myalgiával vagy csontfájdalommal kísért fáradtságot tapasztalnak. A szérum foszfátszintjét monitorozni kell azon betegeknél, akiket többszöri alkalmazás során nagyobb dózisokkal kezelnek vagy hosszú távú kezelésben részesülnek, valamint azon betegeknél, akiknél fennállnak a hypophosphataemia kockázati tényezői. Tartósan fennálló hypophosphataemia esetén a vas‑karboximaltózzal végzett kezelést újra kell értékelni.
Máj- vagy vesekárosodás
Májműködési zavarban szenvedő betegeknek parenteralis vas csak a kockázat/előny alapos felmérése után adható. Olyan májműködési zavar esetén, amelyben a vastúlterhelés precipitációs tényező – főként porphyria cutanea tarda (PCT) esetén – a parenteralis vaskészítmények alkalmazását kerülni kell. A vastúlterhelés elkerülése érdekében javasolt a vasháztartás gondos monitorozása.
A 200mg vasat meghaladó egyszeri adagokban részesülő, hemodialízis alatt álló krónikus vesebetegekről nem állnak rendelkezésre biztonságossági adatok.
Fertőzés
A parenteralis vaskészítmények körültekintéssel alkalmazandók akut vagy krónikus fertőzés, asztma, ekcéma vagy atópiás allergia fennállása esetén. Bacteriaemia fennállása esetén javasolt a Vas(III)‑karboximaltóz Teva‑kezelés leállítása. Ezért a krónikus fertőzésben szenvedő betegek esetében előny/kockázat értékelést kell végezni az erythropoesis gátlásának figyelembevételével.
Extravasatio
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva alkalmazása során körültekintéssel kell eljárni a paravénás szivárgás elkerülése érdekében. A Vas (III)‑karboximaltóz Teva paravénás szivárgása a beadás helyén bőrirritációhoz és esetleg a beadási hely környékének hosszan tartó, barnás elszíneződéséhez vezethet. Paravénás szivárgás esetén a Vas (III)‑karboximaltóz Teva beadását haladéktalanul le kell állítani.
Segédanyagok
A gyógyszer a hígítatlan diszperzióban milliliterenként 4,23mg nátriumot tartalmaz.
2ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
10ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer injekciós üvegenként legfeljebb 46mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 2,3%-ának.
20ml diszperziót tartalmazó injekciós üveg: Ez a gyógyszer injekciós üvegenként legfeljebb 92mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 4,6%-ának.
A szájon át adott vas felszívódása csökken, ha parenteralis vaskészítményekkel egyidejűleg alkalmazzák. Ezért – amennyiben szükséges – az orális vaspótlást a Vas (III)‑karboximaltóz Teva utolsó beadása után legalább 5napig nem szabad megkezdeni.
Terhesség
A vas‑karboximaltóz terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre (lásd 5.1.pont). A terhességben történő alkalmazás előtt az előny/kockázat gondos mérlegelésére van szükség, és a Vas (III)‑karboximaltóz Teva terhességben nem alkalmazható, kivéve, ha arra feltétlenül szükség van.
A terhesség első trimeszterében kialakuló vashiányos anaemia a legtöbb esetben szájon át szedhető vaskészítménnyel kezelhető. A Vas (III)‑karboximaltóz Teva‑val végzett kezelést a terhesség második és harmadik trimeszterében történő alkalmazására kell korlátozni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az alkalmazás előnye felülmúlja az anyát és a magzatot érintő potenciális kockázatot.
Parenteralis vaskészítmények beadása után foetalis bradycardia alakulhat ki. Ez rendszerint átmeneti, és az anyánál jelentkező túlérzékenységi reakció következménye. A születendő gyermeket szoros monitorozás alatt kell tartani az alatt az idő alatt, amíg a terhes nőnek intravénásan beadják a parenteralis vaskészítményt.
Állatkísérletekből származó adatok arra utalnak, hogy a vas (III)‑karboximaltózból felszabaduló vas átjut a placentán, és terhesség alatti alkalmazása befolyásolhatja a magzati csontfejlődést (lásd 5.3pont).
Szoptatás
Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vas‑karboximaltózból származó vas anyatejbe való átjutása elhanyagolható mértékű (≤1%). Szoptató nőkkel kapcsolatos korlátozott számú adat alapján nem valószínű, hogy a vas (III)‑karboximaltóz kockázatot jelentene a szoptatott csecsemőre nézve.
Termékenység
Nincsenek adatok a vas‑karboximaltóz humán termékenységre gyakorolt hatásáról. Állatkísérletek során a vas‑karboximaltóz‑kezelést követően nem mutatkozott változás az állatok termékenységében (lásd 5.3pont).
Nem valószínű, hogy a Vas (III)‑karboximaltóz Teva befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A 4.táblázat egyrészt a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatban – amelyek során több mint 9000vizsgálati alany (beleértve több mint 100, 1. év és betöltött 18.életév közötti gyermeket és serdülőt) kapott vas‑karboximaltózt –, másrészt a forgalomba hozatal után tapasztaltak révén bejelentett gyógyszer‑mellékhatásokat tartalmazza (a részleteket illetően lásd a táblázat lábjegyzeteit).
A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger volt (ez az alanyok 3,2%‑ánál fordult elő), ami után következtek az injekció/infúzió beadása helyén fellépő reakciók, hypophosphataemia, fejfájás, kipirulás, szédülés és vérnyomásemelkedés. Az injekció/infúzió beadása helyén jelentkező reakciók közé több olyan gyógyszermellékhatás tartozik, amely önmagában nem gyakori vagy ritka gyakorisági kategóriájú.
A legsúlyosabb gyógyszermellékhatások az anaphylaxiás reakciók (ritka gyakorisággal); fatális eseteket is jelentettek. További részletekért lásd a 4.4pontot.
4. táblázat: A klinikai vizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján megállapított gyógyszermellékhatások
| Szervrendszer | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) | Ritka (≥1/10000 – <1/1000) | Nem ismert gyakoriságú(1) |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenység | anaphylaxiás reakciók | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | hypophosphataemia | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás, szédülés | ízérzészavar, paraesthesia | eszméletvesztés(1) | |
| Pszichiátriai kórképek | szorongás(2) | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | tachycardia | Kounis-szindróma(1) | ||
| Érbetegségek és tünetek | kipirulás, hypertonia | hypotonia | presyncope(2), phlebitis syncope(2), | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | dyspnoe | bronchospasmus(2) | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hányinger | hasi fájdalom, hányás, obstipatio, hasmenés, dyspepsia | flatulentia | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés(3), pruritus, urticaria, erythema | angiooedema(2), a bőr elszíneződése a beadástól távol, sápadtság(2) | arcon jelentkező ödéma(1) | |
| A csont és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia, végtagfájdalom, hátfájás, izomgörcsök | hypo-phosphataemiás osteomalacia(1) | ||
| Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók | az injekció/infúzió beadási helyén fellépő reakciók (4) | láz, fáradékonyság, hidegrázás, mellkasi fájdalom, perifériás ödéma, rossz közérzet | influenzaszerű megbetegedés (amely jelentkezhet néhány órán belül vagy akár néhány nappal később is)(2) | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | emelkedett glutamát-piruvát-transzaminázszint, emelkedett glutamát-oxálacetát aminotranszferáz-szint, gamma‑glutamil-transzferázszint, a vér emelkedett, alkalikus foszfatáz, valamint laktát‑dehidrogenáz szintje |
(1) Kizárólag a forgalomba hozatal után jelentett, előreláthatólag ritka gyógyszermellékhatások.
(2) A forgalomba hozatal után jelentett, és a klinikai vizsgálatok során egyaránt megfigyelt gyógyszermellékhatások.
(3) A következő ajánlott kifejezések tartoznak ide: bőrkiütés (az egyéni gyógyszermellékhatás nem gyakoriként van meghatározva) és bőrpírral járó, generalizált, macularis, maculopapularis, viszkető bőrkiütés (az összes egyéni gyógyszermellékhatás ritka gyakoriságúként van meghatározva).
(4) A teljesség igénye nélkül, többek között a következő ajánlott kifejezések tartoznak ide: az injekció/infúzió beadási helyén fellépő fájdalom, haematoma, elszíneződés, extravasatio, irritáció, reakció (az összes egyéni gyógyszermellékhatás nem gyakoriként van meghatározva), valamint paraesthesia (egyedi gyógyszermellékhatás, ritka gyakoriságúként van meghatározva).
Gyermekek és serdülők
A biztonságossági profil az 1. év és betöltött 18.életév közötti gyermekek és serdülők körében hasonló volt a felnőttekéhez. 7klinikai kísérletben 110gyermek és serdülő kapott vas(III)‑karboximaltózt. Súlyos mellékhatásokat nem jelentettek. A jelentett nem súlyos mellékhatások az alábbiak voltak: hypophosphataemia (n=5), urticaria (n=5), injekció/infúzió beadási helyén jelentkező reakciók (n=4), hasi fájdalom (n=2), kipirulás (n=2), fejfájás (n=2), láz (n=2), emelkedett májenzimszintek (n=2) és bőrkiütés (n=2). Egy‑egy alkalommal jelentettek obstipatiót, gastritist, vérnyomásemelkedést, pruritust és szomjúságérzést.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az alkalmazás időpontjában fennálló vashiány korrekciójához szükséges mennyiséget meghaladó Vas(III)‑karboximaltóz Teva beadása vasfelhalmozódást okozhat a vasraktárakban, ami végül haemosiderosishoz vezet. A vasháztartás paramétereinek, például a szérum ferritin‑ és a transzferrin‑szaturáció (TSAT) monitorozása segíthet a vasfelhalmozódás felismerésében. Ha vasfelhalmozódás történik, a szokványos orvosi gyakorlatnak megfelelő kezelést kell alkalmazni, pl. fontolóra kell venni egy vaskelátor alkalmazását.
Farmakológiai tulajdonságok - VAS 50 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Anaemia elleni készítmények, vas, parenterális készítmény, ATC‑kód: B03AC
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva diszperziós injekció/infúzió a vas‑karboximaltóz vaskomplex kolloid oldata.
A komplexet úgy tervezték, hogy – kontrollált módon – hasznosítható vasat biztosítson a szervezeten belül a szállító és tároló fehérjék számára (transzferrin, illetve ferritin).
A vörösvértestek 59Fe hasznosítása a radioaktív jelzéssel ellátott vas‑karboximaltózból 91% és 99% közötti érték volt a vashiányos (ID, Iron Deficiency) alanyoknál és 61%‑tól 84%‑ig terjedt a renalis anaemiában szenvedő alanyoknál, a dózis alkalmazását követő 24.napon.
A vas‑karboximaltóz‑kezelés hatására a normál tartományon belüli értékre emelkedik a reticulocytaszám, a szérumferritinszint és a transzferrin-szaturáció (TSAT) szintje.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát olyan, különböző terápiás területeken vizsgálták, amelyek intravénás úton bevitt vas alkalmazását teszik szükségessé a vashiány korrigálása érdekében. A fő vizsgálatok részletes ismertetése lentebb található.
Kardiológia
Krónikus szívelégtelenség
A CONFIRMHF egy kettős vak, randomizált, kétkarú vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n=150) hasonlította össze placebóval (n=151), krónikus szívelégtelenségben és vashiányban szenvedő alanyoknál egy 52hetes kezelési időszakon át. Az első napon, valamint a 6.héten (korrekciós fázis) az alanyok vagy a szűréskor mért kiindulási Hb‑szintet és testtömeget alapul vevő, egyszerűsített adagolási mátrix szerinti adagolásban kaptak vas‑karboximaltózt (lásd 4.2.pont), vagy placebót, vagy egyik készítményt sem kapták. A 12., 24. és 36.héten (fenntartó fázis) az alanyok vas‑karboximaltózt (500mg vasat), vagy placebót kaptak, amennyiben a szérum ferritinszintjük <100ng/ml, vagy 100‑300ng/ml volt TSAT <20% mellett,. A vas‑karboximaltóz placebóval szembeni terápiás előnyét az elsődleges hatásossági végponttal, a 6perces járásteszt (6-minute walk test, 6MWT) kiinduláskori és 24.héten mért eredménye közötti változással igazolták (33±11méter, p=0,002). Ez a hatás a vizsgálat teljes időtartama alatt, egészen az 52.hétig fennmaradt (36±11méter, p<0,001).
Az EFFECT‑HF vizsgálat egy nyílt elrendezésű (vak végpontértékeléssel zajló), randomizált, kétkarú vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n=86) hasonlította össze a szokásos kezeléssel (n=86) krónikus szívelégtelenségben és vashiányban szenvedő alanyoknál egy 24hetes kezelési időszakon át. Az 1.napon, valamint a 6.héten (korrekciós fázis) az alanyok vagy a szűréskor mért kiindulási Hb‑szintet és testtömeget alapul vevő, egyszerűsített adagolási mátrix szerinti adagolásban kaptak vas‑karboximaltózt (lásd 4.2pont), vagy a szokásos ellátás szerinti kezelést kapták. A 12.héten (fenntartó fázis) az alanyok vas‑karboximaltózt (500mg vasat) vagy a szokásos ellátás szerinti kezelést kaptak, amennyiben a szérum ferritinszintjük <100ng/ml, vagy 100–300ng/ml volt 20% alatti TSAT mellett. A vas‑karboximaltóz a szokásos ellátás szerinti kezeléssel szembeni terápiás előnyét az elsődleges hatásossági végponttal, a testtömegre korrigált VO2 kiinduláskori és 24.héten mért eredménye közötti változással igazolták (legkisebb négyzetek átlaga: 1,04±0,44, p=0,02).
Nefrológia
Hemodialízist igénylő krónikus vesebetegség
A VIT-IV-CL-015 vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n=97) hasonlította össze vas‑szacharózzal (n=86) a hemodialízist kapó, vashiányos vérszegénységben szenvedő alanyoknál. Az alanyok hetente 2‑3alkalommal kaptak 200mg vas‑karboximaltózt vagy vas‑szacharózt közvetlenül a dializátorba, egészen addig. amíg az egyénileg kumulálódó vasdózis mennyiségét elérték (vas‑karboximaltóz esetében az átlagos kumulálódó vasdózis: 1700mg). Az elsődleges hatásossági végpont azon alanyok százalékos aránya volt, akiknél ≥1,0g/dl emelkedést értek el a Hb tekintetében a kiindulást követő 4.héten. A kiindulást követő 4.héten 44,1% reagált a vas‑karboximaltózzal végzett kezelésre (azaz a Hb tekintetében az emelkedés ≥1,0g/dl volt), szemben a vas‑szacharóz esetében elért 35,3%-kal (p=0,2254).
Nem dialízisfüggő, krónikus vesebetegség
Az 1VIT04004 vizsgálat egy nyílt elrendezésű, randomizált, aktív kontrollos vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltózt (n=147) hasonlította össze orálisan alkalmazott vassal (n=103). A vas‑karboximaltóz‑csoportba tartozó alanyok kiinduláskor 1000mg vasat, a 14.és 28.napon pedig 500mg vasat kaptak, ha a TSAT<30%, a szérum ferritin pedig <500ng/ml volt a vizit alkalmával. A vasat orálisan kapó karhoz tartozó alanyok 65mg vasat kaptak naponta háromszor, vas‑szulfát formájában, a kiindulástól az 56.napig. Az alanyok utánkövetése az 56.napig történt. Az elsődleges hatásossági végpont a kiindulás és a vizsgálat vége vagy a beavatkozás időpontja között a Hb tekintetében bármikor ≥1,0g/dl értéket elért alanyok százaléka volt. Ezt a vas‑karboximaltózt kapó alanyok 60,54%‑a, illetve az orálisan vasat kapó csoporthoz tartozó alanyok 34,7%‑a érte el (p<0,001). Az átlagos hemoglobinváltozás az 56.napig/a vizsgálat végéig 1,0g/dl volt a vas‑karboximaltóz‑csoportnál, illetve 0,7g/dl a vasat orálisan kapó csoportnál (p=0,034, 95%‑os CI: 0,0‑0,7).
Gasztroenterológia
Gyulladásos bélbetegség
A VIT-IV-CL-008 vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltóz, illetve az orálisan kapott vas‑szulfát vashiányos anaemia csökkentésében mért hatásosságát hasonlította össze, gyulladásos bélbetegségben (inflammatory bowel disease, IBD) szenvedő alanyoknál. Az alanyok vagy hetente egyszer kaptak vas‑karboximaltózt (n=111) legfeljebb 1000mg vasat tartalmazó egyszeri dózisokban, addig, amíg az egyéneneként kiszámított (a Ganzoni‑képlet szerinti) vasdózist el nem érték (átlagos kumulatív vasdózis: 1490mg) vagy 100mg vasat kaptak naponta kétszer, vas‑szulfát formájában (n=49), 12héten át. A vas‑karboximaltózt kapó alanyok esetében, a Hb tekintetében, az átlagos emelkedés 3,83g/dl volt a 12.héten a kiinduláshoz képest, ami nem rosszabb a vas‑szulfáttal végzett, napi kétszeri adagolású, 12hetes terápiánál (3,75g/dl, p=0,8016).
A FER-IBD-07-COR vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltóz, illetve a vas‑szacharóz hatásosságát hasonlította össze remittáló vagy enyhe IBD‑ben szenvedő alanyoknál. A vas‑karboximaltózt kapó alanyoknak, a kiindulási Hb‑szintet és a testtömeget felhasználó, egyszerűsített adagolási mátrix szerint, legfeljebb 1000mg vasat tartalmazó egyszeri adagokat adtak (lásd 4.2pont), míg a vas‑szacharózt kapó alanyoknál az adagolás 200mg vasat tartalmazó adagok formájában és a Ganzoni‑képlet felhasználásával, egyénenként kiszámított vasdózisok szerint történt egészen addig, amíg a kumulatív vasdózist el nem érték. Az alanyok utánkövetését 12hétig végezték. A vas‑karboximaltózt kapó alanyok 65,8%‑a (n=240; átlagos kumulatív vasdózis: 1414mg), illetve a vas‑szacharózt kapók 53,6%‑a (n=235; átlagos kumulatív adag: 1207mg; p=0,004) reagált a 12.héten (ami a Hb tekintetében ≥2g/dl emelkedésként határozható meg). A vas‑karboximaltózzal kezelt alanyok 83,8%‑ánál, illetve a vas‑szacharózzal kezelt alanyok 75,9%‑ánál értek el a Hb tekintetében ≥2g/dl emelkedést, vagy normál határértékeken belüli Hb‑értéket a 12.héten (p=0,019).
Nők egészsége
Post partum
A VIT-IV-CL-009 vizsgálat egy randomizált, nyílt elrendezésű, non‑inferioritási vizsgálat volt, amely a vas‑karboximaltóz (n=227), illetve a vas‑szulfát (n=117) hatásosságát hasonlította össze a szülés utáni vérszegénységben szenvedő nőknél. Az alanyok vagy vas‑karboximaltózt kaptak legfeljebb 1000mg vasat tartalmazó egyszeri dózisokban, egészen addig, amíg a (Ganzoni‑képlettel) egyénenként kiszámított kumulatív vasdózisukat el nem érték, vagy 100mg vasat kaptak naponta kétszer, orálisan alkalmazott vas‑szulfát formájában, 12héten át. Az alanyok utánkövetése 12hétig tartott. A Hb tekintetében az átlagos változás a kiindulástól a 12.hétig 3,37g/dl volt a vas‑karboximaltóz‑csoportnál (n=179; átlagos kumulatív vasdózis: 1347mg), illetve 3,29g/dl a vas‑szulfátot kapó csoportnál (n=89), ami azt jelenti, hogy nem volt inferioritás a kezelések között.
Terhesség
Intravénás vastartalmú gyógyszerek terhességben csak akkor alkalmazhatók, ha feltétlenül szükséges. A vas‑karboximaltózzal történő kezelést a terhesség második és harmadik trimeszterére kell korlátozni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az alkalmazás előnye felülmúlja mind az anyát, mind a magzatot érintő potenciális kockázatot, lásd 4.6pont.
A terhes nőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozottan állnak rendelkezésre biztonságossági adatok a randomizált, nyílt FERASAP200901 vizsgálatból, mely a vas‑karboximaltóz (n=121) és az orálisan alkalmazott vas‑szulfát‑kezelést (n=115) hasonlította össze második és harmadik trimeszterben lévő, vashiányos anaemiában szenvedő várandós nőknél egy 12héten át tartó kezelési időszakon keresztül. Az alanyok vagy vas‑karboximaltózt kaptak 1000mg‑os vagy 1500mg‑os kumulatív vas dózisban (átlagos kumulatív dózis: 1,029mg vas) a szűréskor mért Hb‑szint és testtömeg alapján, vagy naponta kétszer 100mg orálisan beadott vasat, 12héten át. A kezeléssel összefüggő mellékhatások előfordulási aránya hasonló volt a vas‑karboximaltózt kapó nőknél, és az orális vaskezelésben részesülőknél (11,4% a vas‑karboximaltóz‑csoportban; 15,3% az orális vaskezelést kapó csoportban). A kezeléssel összefüggő leggyakoribb mellékhatás a hányinger, a felső hasi fájdalom és a fejfájás volt. Az újszülöttek Apgar‑értékei és vas‑paraméterei is hasonlóak voltak a két kezelési csoportban.
Gyermekek és serdülők
A 14éves vagy ennél idősebb serdülőket 4, felnőttekkel végzett vizsgálatba vonták be. Gyermekgyógyászati vizsgálatokat végeztek továbbá vashiányos anaemiában szenvedő, 1éves és betöltött 18év közötti gyermekek és serdülők bevonásával. A vashiányos anaemia leggyakoribb okai a gastrointestinalis betegségek (pl. gyulladásos bélbetegség, Helicobacter pylori okozta gastritis, coeliakia) és az erős méhvérzés voltak.
Egy prospektív, farmakokinetikai/farmakodinamikai, II.fázisú vizsgálatban (1VIT13036) 35fő, 9,8év átlagéletkorú (tartomány: 1,5–17,5év) gyermeket kezeltek 2egymást követő dóziskohorszban egyszeri dózisban adott, 7,5mg vas/ttkg vas‑karboximaltózzal (n=16) vagy 15mg vas/ttkg vas‑karboximaltózzal (n=19), legfeljebb 750mg vas maximális dózisban. A hemoglobinszint, a ferritinszint és a TSAT emelkedése dózisfüggő volt. Az injekciót követő 35.napon a hemoglobin átlagos (SD) emelkedése 1,9(1,38)g/dl volt a 7,5mg vas/ttkg dózisú vas‑karboximaltóz esetében és 2,8(1,15)g/dl a 15mg vas/ttkg dózisú vas‑karboximaltóz esetében. Lásd még a 4.8pontot.
Egy prospektív, nyílt elrendezésű, párhuzamos csoportos, III.fázisú vizsgálatban (1VIT17044) a vas‑karboximaltóz hatásosságát és biztonságosságát hasonlították az orális vasterápiával. 40fő, 14,5év átlagéletkorú (tartomány: 1év ‑ betöltött 18.életév) gyermeket kezeltek 7napos időközönként adott 2dózis 15mg vas/ttkg vas‑karboximaltózzal (a maximális egyszeri dózis 750mg volt) és 39fő 14,0év átlagéletkorú (tartomány: 1év‑betöltött 18.életév) gyermeket kezeltek 28napig orális vas‑szulfáttal. Hasonló hemoglobinszint‑emelkedést figyeltek meg mind a vas‑karboximaltóz‑kezelés, mind az orális vas‑szulfát‑kezelést követően. A vas‑karboximaltóz‑kezelés után a hemoglobinszint emelkedése a kiindulástól a 35.napig (legkisebb négyzetek átlaga[95%‑os CI]) 2,22[1,69 és 2,75]g/dl volt az orális vas‑szulfát‑kezelés után pedig 1,92[1,43 és 2,41]g/dl. Összességében az intravénás vasat kapó csoport betegeinek 87,5%‑a ért el 1g/dl‑nél nagyobb hemoglobinszint‑emelkedést a vizsgálat végéig. A vasraktárak feltöltésének mérésére alkalmazott ferritinszint‑ és TSAT‑emelkedés az orális vas‑szulfát‑kezeléshez viszonyítva magasabb volt a vas‑karboximaltóz‑terápiát követően. A ferritinszint‑emelkedés a kiindulástól a 35.napig a vas‑karboximaltóz‑kezelést követően (legkisebb négyzetek átlaga[95%‑os CI]) 132,1[105,44 és 158,76]ng/ml, az orális vas‑szulfát‑kezelés után pedig 11,0[-15,62 és 37,65]ng/ml volt. A megfelelő TSAT‑emelkedés 24,3[19,19 és 29,41]%, illetve 8,7[3,70 és 13,63]% volt. Lásd még a 4.8pontot.
Ferritin‑monitorozás vaspótló terápia után
A VIT-IV-CL-008 vizsgálat alapján csak korlátozott számú adatok igazolják, hogy a vaspótló terápiát követő 2‑4.héten a ferritinszint gyorsan, azt követően pedig lassabban csökken. A vizsgálat 12hetes utánkövetése során az átlagos ferritinszint nem csökkent annyira, hogy újbóli kezelésre lett volna szükség. A rendelkezésre álló adatok alapján tehát nem teljesen egyértelműen határozható meg a ferritinszint ismételt ellenőrzésének optimális időpontja, de a vaspótló terápiát követő 4héten belül végzett ellenőrzés korainak mondható. Ezért a kezelőorvosnak az adott beteg állapota alapján ajánlott döntenie a ferritinszint további ellenőrzéséről.
Eloszlás
Pozitron emissziós tomográfia (PET) segítségével kimutatták, hogy a vas‑karboximaltózból származó 59Fe és 52Fe gyorsan kiürül a vérből és a csontvelőbe kerül, illetve lerakódik a májban és a lépben.
Amikor 100‑1000mg vasat tartalmazó vas‑karboximaltóz egyszeri dózisát adták vashiányos alanyoknak, a beadása után 15perccel 37mikrogramm/ml, 1,21óra elteltével pedig 333mikrogramm/ml volt a maximális teljes szérumvasszint. A központi kompartment térfogata jól korrelál a plazma térfogatával (körülbelül 3liter).
Elimináció
A befecskendezett vagy infundált vas gyorsan kiürült a plazmából, a terminális felezési idő 7–12óra volt, és a készítmény átlagosan 11‑18órán keresztül maradt a plazmában. A vas renalis eliminációja elhanyagolható mértékű volt.
Gyermekek és serdülők
A vas‑karboximaltóz farmakokinetikai tulajdonságai 15mg vas/ttkg dózisban a vashiányos felnőtt betegekéhez hasonlóak voltak. A szérumvas szintje a dózissal arányosan emelkedett egyszeri 7,5mg vas/ttkg vagy 15mg vas/ttkg dózis beadását követően. Az egyszeri 15mg vas/ttkg (legfeljebb 750mg) vas‑karboximaltóz beadása után 1,12órával az átlagos maximális teljes szérumvas értékét 310mikrogramm/ml‑nek mérték. A terminális felezési idő 9,8óra és a populációs farmakokinetikai analízis alapján becsült eloszlási térfogat 0,42‑3,14l volt. Modellalapú szimulációk alapján a gyermekgyógyászati alanyoknál, a felnőttekhez viszonyítva rendszerint alacsonyabb a szisztémás expozíció (AUC0-72h) (korcsoportonkénti medián érték: 3,340mikrogramm×h/ml [1–2év], 4,110mikrogramm×h/ml [3–12év], 4,740mikrogramm×h/ml [13éves és betöltött 18éves életkor között], 8,864mikrogramm×h/ml [felnőttek]).
Gyógyszerészeti jellemzők - VAS 50 MG/ML
nátrium‑hidroxid (a pH beállításához),
sósav (a pH beállításához),
injekcióhoz való víz.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
A kompatibilitás csak a polietilénből és üvegből készült tartályok esetében ismert.
Felhasználhatósági időtartam felbontatlan csomagolásban:
2év
A tartály első felbontásától számított felhasználhatósági idő:
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve amikor a felbontás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Felhasználhatósági időtartam steril 0,9 %(m/V)-os nátrium-klorid oldattal történő hígítás után:
A fizikai és kémiai stabilitás 15 – 25 °C közötti hőmérsékleten tárolva 24 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 15 – 25 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.
A gyógyszer hígítás vagy első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva kiszerelései:
-
2ml diszperzió, ami 100mg vasat tartalmaz. Injekciós üveg (I‑es típusú), (brómbutil) gumidugóval és zöld, műanyag fedéllel ellátott alumíniumkupakkal lezárva. Elérhető kiszerelés: 1, 2 vagy 5darab injekciós üveg.
-
10ml diszperzió, ami 500mg vasat tartalmaz. Injekciós üveg (I‑es típusú), (brómbutil) gumidugóval és lila, műanyag fedéllel ellátott alumíniumkupakkal lezárva. Elérhető kiszerelés: 1, 2 vagy 5darab injekciós üveg.
-
20ml diszperzió, ami 1000mg vasat tartalmaz. Injekciós üveg (I‑es típusú), (brómbutil) gumidugóval és kék, műanyag fedéllel ellátott alumíniumkupakkal lezárva. Elérhető kiszerelés: 1darab injekciós üveg.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Használat előtt szabad szemmel vizsgálja meg az injekciós üveget: Kizárólag üledékmentes, homogén diszperziót tartalmazó injekciós üveg használható fel.
Minden Vas (III)‑karboximaltóz Teva injekciós üveg egyszer használatos. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A Vas (III)‑karboximaltóz Teva kizárólag steril 0,9mV%‑os nátrium‑klorid oldattal keverhető. Semmilyen egyéb intravénás hígító oldat vagy terápiás szer nem használható, mivel fennáll a csapadékképződés és/vagy az interakció lehetősége. A hígításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2pontban.
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás:II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg‑szakellátást vagy fekvőbeteg‑szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
7. A forgalomba hozatali engedély jogosultja
Teva B.V.,
Swensweg 5,
2031 GA, Haarlem,
Hollandia.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható