VELPHORO 125 MG BELSŐLEGES POR TASAKBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VELPHORO 125 MG
A Velphoro a szérumfoszforszint kontrollálására javallott olyan, krónikus vesebetegségben (CKD-ben)
szenvedő felnőtt betegeknél, akik hemodialízis-kezelést (HD-t) vagy peritonealis dialízis-kezelést (PD-t) kapnak.
A Velphoro a szérumfoszforszint kontrollálására javallott 4–5. stádiumú CKD-ben (meghatározása: glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²) szenvedő vagy dializált CKD-vel élő, 2 éves vagy idősebb gyermekeknél és serdülőknél.
A Velphoro-t kombinált terápia részeként kell alkalmazni a renalis csontbetegség kialakulásának megakadályozása érdekében, kalciumpótlás, 1,25-dihidroxi-D3-vitamin vagy valamely analógjának adása, vagy kalcimimetikumok alkalmazása mellett.
Adagolás
Kezdő dózis, dózistitrálás és fenntartó dózis a 2 és < 12 éves kor közötti gyermekeknél és serdülőknél
Az ajánlott kezdőadagok leírása gyermekgyógyászati betegek különböző korcsoportjainál az
-
táblázatban található.
-
táblázat Javasolt kezdődózisok és dózistitrálás a 2 és < 12 éves kor közötti gyermekeknél és
serdülőknél
Beteg életkora (év)
Napi kezdődózis Dózis növelése vagy
csökkentése
Maximális ajánlott
napi dózis
≥ 2 – < 6 500 mg 125 mg
vagy 250 mg
1250 mg
≥ 6 – < 9 750 mg 125, 250 vagy 375 mg 2500 mg
≥ 9 – < 12 1000 mg 250 mg
vagy 500 mg
3000 mg
A szérumfoszforszintet monitorozni kell, és a szukroferri oxi-hidroxid adagját kéthetente egyszer növelni vagy csökkenteni kell, a napi dózis 1. táblázatban feltüntetett módosításával, amíg elfogadható szérumfoszforszintet érnek el, amelyet ezt követően rendszeresen ellenőrizni kell.
A 6 és < 12 éves kor közötti betegeknél a Velphoro rágótabletta is felírható a Velphoro belsőleges por
helyett vagy azzal kombinálva, amennyiben a napi adag 1000 mg vas (2 rágótabletta) vagy több.
Ha egy vagy több adag kimarad, a következő étkezés során a gyógyszer normál adagjával kell folytatni
a szedést.
További elérhető gyógyszerformák és hatáserősségek
A Velphoro kapható rágótabletta (500 mg vas) formájában, ami felnőtteknél, valamint 6 éves vagy idősebb gyermekeknél és serdülőknél alkalmazható. A választott gyógyszerforma a beteg életkorától, választásától, jellemzőitől és bevételi hajlandóságától függ. A gyógyszerformák közötti váltás esetén azonos javasolt dózist kell alkalmazni. A Velphoro belsőleges port nem vizsgálták felnőtteknél. A 2 és
< 6 éves kor közötti betegeknek belsőleges port kell adni, mivel a rágótabletta gyógyszerforma nem megfelelő ebben a korcsoportban.
Gyermekek és serdülők (2 éves kor alatt)
A Velphoro biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Vesekárosodás
A Velphoro a szérumfoszforszint kontrollálására javallott olyan, CKD-ben szenvedő felnőtt betegeknél, akik HD-kezelést vagy PD-kezelést kapnak. A vesekárosodás korai szakaszaiban lévő betegek tekintetében nem állnak rendelkezésre klinikai adatok.
Májkárosodás
A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket kizárták a szukroferri oxi-hidroxiddal végzett klinikai vizsgálatokban való részvételből. Mindemellett a szukroferri oxi-hidroxiddal végzett klinikai vizsgálatok során nem észleltek májkárosodást vagy a májenzimértékek jelentős módosulását. A bővebb információkat lásd a 4.4 pontban.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Az étkezéssel bevitt foszfát felszívódásának maximalizálása érdekében a teljes napi adagot (a tasakok összes számát) az egyes napi főétkezésekre elosztva kell bevenni, azaz a legmagasabb foszfáttartalmú étkezések alkalmával. Ha a tasakok összes száma nem osztható el egyenlően a főétkezések között, akkor a fennmaradó adagokat egy vagy két főétkezésnél kell bevenni. A Velphoro teljes napi adagja beadásának optimális módját az egyes betegek esetében a saját étkezési szokásaik szerint kell meghatározni.
Az alkalmazás előtt a Velphoro belsőleges port össze kell keverni egy kis mennyiségű pépes étellel (például almaszósszal) vagy nem szénsavas üdítővel vagy vízzel, és étkezéskor kell bevenni. A belsőleges por minden tasakja legalább 5 ml folyadékot igényel a szuszpenzió elkészítéséhez, pl.
2 tasakot legalább 10 ml folyadékkal kell szuszpendálni. A folyadék mennyisége növelhető, ha az
összhangban marad az adott beteg dietetikai utasításaiban meghatározott napi folyadékbevitellel.
A betegnek a Velphoro belsőleges port a szuszpendálás után 30 percen belül el kell fogyasztania. A Velphoro belsőleges por nem melegíthető (pl. mikrohullámú sütőben), és nem adható melegített ételhez vagy italhoz. A keveréket erősen keverni kell, mivel a por nem oldódik fel teljesen, hanem pirosasbarna színű szuszpenzióban marad. Ha szükséges, a szuszpenzió újraszuszpendálható közvetlenül az elfogyasztás előtt.
A Velphoro belsőleges por felírt adagja – melyet a fent leírt módon, vízben szuszpendálva elkészítettek – enterális táplálással, > 6 FR méretű (French-katéterskála) táplálócsövön keresztül is beadható. Kövesse a táplálócső gyártójának utasításait a gyógyszer beadásához. A megfelelő dózis biztosításához a belsőleges szuszpenzió beadása után az enterális táplálócsövet át kell mosni vízzel. További részleteket lásd 6.6 pont.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Haemochromatosis és a vasfelhalmozódás bármely más rendellenessége.
Hashártyagyulladás, gyomor- és májműködési zavarok, valamint gyomor-bélrendszeri műtét
Azok a betegek, akiknek a közelmúltban (az elmúlt 3 hónapban) hashártyagyulladása, jelentős gyomor- vagy májműködési zavarai voltak, és akik jelentősebb gyomor-bélrendszeri műtéten estek át, nem vehettek részt a Velphoro-val végzett klinikai vizsgálatokban. Ezeknél a betegeknél a
Velphoro-kezelés csak a haszon/kockázat arány gondos értékelését követően alkalmazható.
Elszíneződött széklet
A szukroferri oxi-hidroxid elszíneződött (fekete) székletet okozhat. Az elszíneződött (fekete) széklet
vizuálisan elfedheti a gyomor-bélrendszeri vérzés jeleit (lásd 4.5 pont).
A szacharózra és keményítőkre (szénhidrátokra) vonatkozó információk
A Velphoro szacharózt tartalmaz. A ritkán előforduló örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
Fogkárosodást okozhat.
A Velphoro burgonyakeményítőt és hidegen duzzadó kukoricakeményítőt tartalmaz. A diabeteses betegeknek figyelembe kell venniük, hogy egy tasak Velphoro belsőleges por körülbelül 0,7 g szénhidrátnak (0,056 kenyéregységnek) felel meg.
A Velphoro többnyire nem szívódik fel a gyomor-bélrendszerből. Bár a gyógyszerekkel való kölcsönhatás lehetősége kicsinek tűnik, az olyan gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés esetén, amelyeknek a hatóanyaga alacsony terápiás indexű, a Velphoro vagy az egyidejűleg adott gyógyszer adagolásának kezdetekor vagy dózisának beállításakor figyelemmel kell kísérni a klinikai hatásokat és a mellékhatásokat, vagy az orvosnak fontolóra kell vennie a vérszintek mérését. Ha olyan gyógyszert alkalmaznak, amelyről már ismert, hogy kölcsönhatásba lép a vassal (mint például az alendronát és a doxiciklin), vagy amelynek esetében a lehetséges kölcsönhatás a szukroferri oxi-hidroxiddal csak
in vitro vizsgálatokon alapul (mint például a levotiroxin), akkor azt legalább egy órával a Velphoro
bevétele előtt, vagy azt követően legalább két órával kell beadni.
In vitro és in vivo vizsgálatok arra utalnak, hogy a vadadusztát és a roxadusztát biohasznosulása csökkenhet, ha foszfátkötőkkel, például Velphoro-val együtt szedik. A Velphoro-val való lehetséges kölcsönhatások minimalizálása érdekében a vadadusztátot és a roxadusztátot legalább egy órával a Velphoro bevétele előtt, vagy legalább két órával a Velphoro bevétele után kell bevenni.
A következő hatóanyagokkal végzett in vitro vizsgálatok nem mutattak releváns kölcsönhatást: acetilszalicilsav, cefalexin, cinakalcet, ciprofloxacin, klopidogrel, enalapril, hidroklorotiazid, metformin, metoprolol, nifedipin, pioglitazon és kinidin.
Interakciós vizsgálatokat csak egészséges önkénteseknél végeztek. Ezek során egészséges férfiakat és nőket vizsgáltak lozartán, furoszemid, digoxin, warfarin és omeprazol adagolásával. A Velphoro egyidejű adagolása nem befolyásolja ezeknek a gyógyszereknek a görbe alatti terület (AUC) mérésével meghatározott biohasznosulását.
A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a szukroferri oxi-hidroxid nem befolyásolja a HMG-CoA-reduktáz inhibitorainak (pl. atorvasztatin és szimvasztatin) lipidszintcsökkentő hatását. A klinikai vizsgálatok során készült post hoc elemzésekből az is kiderült, hogy a Velphoro az orális
D-vitamin-analógok iPTH-csökkentő hatását sem befolyásolja. A D-vitamin és az 1,25-dihidroxi-D-vitamin szintje nem változott.
A Velphoro nem befolyásolja a széklet guajak-alapú (Haemoccult) vagy immunológiai alapú (iColo Rectal és Hexagon Obti) okkultvér-vizsgálatainak eredményét.
Terhesség
A szukroferri oxi-hidroxid humán terhesség során való alkalmazására vonatkozóan nincsenek klinikai adatok.
Állatokon végzett reprodukciós és fejlődésre kifejtett toxicitási vizsgálatok nem mutattak ki a terhességre, az embrionális/magzati fejlődésre, a szülésre vagy a szülés utáni fejlődésre vonatkozó kockázatot (lásd 5.3 pont). A szukroferri oxi-hidroxid a haszon/kockázat arány gondos értékelését követően, terhes nőknek kizárólag akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A Velphoro szoptató nőknél való alkalmazására vonatkozóan nincsenek klinikai adatok. Mivel a vas felszívódása a készítményből minimális (lásd 5.2 pont), nem valószínű, hogy a szukroferri oxi-hidroxidból származó vas kiválasztódik az anyatejbe. A döntést arról, hogy a szoptatást vagy a szukroferri oxi-hidroxiddal történő kezelést folytatják, a szoptatásnak a gyermekre, valamint a terápiának az anyára gyakorolt kedvező hatásainak figyelembevételével kell meghozni.
Termékenység
A Velphoro emberi termékenységre gyakorolt hatásáról nincsenek adatok. Állatkísérletekben a szukroferri oxi-hidroxiddal történő kezelést követően nem mutattak ki a párzási teljesítményre, a termékenységre és az alom paramétereire gyakorolt káros hatást (lásd 5.3 pont).
A Velphoro nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek
kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A Velphoro jelenlegi biztonságossági profilja összesen 778, hemodialízis-kezelésben és 57, peritonealis dialízis-kezelésben részesülő beteg vizsgálatán alapul, akik egy legfeljebb 55 hetes időtartamú kezelés során szukroferri oxi-hidroxidot kaptak.
Ezekben a klinikai vizsgálatokban a betegek körülbelül 43%-a tapasztalt legalább egy mellékhatást a Velphoro-val történő kezelés során, és a mellékhatások 0,36%-át jelentették súlyosnak. A mellékhatások többsége, amelyekről a vizsgálatok során beszámoltak, emésztőrendszeri betegségek és tünetek voltak, közülük a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hasmenés és az elszíneződött széklet (nagyon gyakori) volt. Ezeknek az emésztőrendszeri betegségeknek és tüneteknek a túlnyomó többsége a kezelés korai szakaszában lépett fel, és a folyamatos adagolás során idővel megszűnt.
A Velphoro mellékhatásprofiljában nem figyeltek meg dózisfüggő trendeket.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatásokat, amelyekről ezeknél a betegeknél (n = 835) a Velphoro napi 250–3000 mg
vasadagot jelentő alkalmazása során beszámoltak, a 2. táblázat sorolja fel.
A jelentési gyakoriság szerinti besorolás: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), illetve
nem gyakori (≥1/1000 – <1/100).
-
táblázat Klinikai vizsgálatok során felismert mellékhatások
Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Emésztőrendszeri
betegségek és tünetek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Hasmenés*
Faeces elszíneződött
Hányinger Székrekedés Hányás Dyspepsia Hasi fájdalom Szélgörcs
A fogak elszíneződése
A készítmény íze rendellenes
Hypercalcaemia Hypocalcaemia
Fejfájás Nehézlégzés
Haspuffadás
Gastritis
Hasi diszkomfort Dysphagia Gastrooesophagealis reflux betegség (GORD)
A nyelv elszíneződése
Pruritus
Bőrkiütés
Fáradtság
Kiemelt mellékhatások leírása
*Hasmenés
Hasmenés a klinikai vizsgálatok során a betegek 11,6%-ánál lépett fel. Az 55 hetes, hosszú távú vizsgálatok során ezeknek a hasmenésként jelentett mellékhatásoknak a többsége átmeneti volt, korán, a kezelés megkezdésekor jelentek meg, és a betegek 3,1%-ánál a kezelés abbahagyásához vezettek.
Gyermekek és serdülők
Általánosságban a Velphoro biztonságossági profilja a gyermekgyógyászati (2 – < 18 éves korú) betegeknél összemérhető volt a felnőtt betegekével. A leggyakrabban jelentett mellékhatások az emésztőrendszeri betegségek és tünetek voltak: hasmenés (nagyon gyakori, 16,7%), hányás (gyakori, 6,1%), gastritis (gyakori, 3,0%) és elszíneződött faeces (gyakori, 3,0%).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - VELPHORO 125 MG
Farmakoterápiás csoport: Minden egyéb terápiás készítmény; hyperkalaemia és hyperphosphataemia gyógyszerei; ATC kód. V03AE05
Hatásmechanizmus
A Velphoro polinukleáris vas(III)-oxi-hidroxidból (pn-FeOOH), szacharózból és keményítőkből álló szukroferri oxi-hidroxidot tartalmaz. Foszfátkötés jön létre a hidroxilcsoportok és/vagy a víz és a foszfátionok közötti ligandcsere révén, a gyomor-bélrendszer fiziológiás pH-tartományában.
A szérumfoszforszintek az étkezéssel bevitt foszfát felszívódásának csökkenése következtében csökkennek.
Klinikai hatásosság
CKD-ben szenvedő, dialíziskezelésben részesülő betegeken végzett III. fázisú klinikai vizsgálat a Velphoro hatásosságát és biztonságosságát vizsgálta ebben a populációban. Ez egy nyílt, randomizált, aktív kontrollos (szevelamer-karbonát), párhuzamos csoportú, legfeljebb 55 hétig tartó vizsgálat volt. Hyperphosphataemiában szenvedő (≥1,94 mmol/l-es szérumfoszforszint) felnőtt betegeket szukroferri oxi-hidroxiddal kezeltek – a kezdő dózis napi 1000 mg vas volt, melyet egy 8 hetes dózisbeállítási időszak követett. A 12. héten megállapították, hogy a készítmény hatásossága nem kisebb a szevelamer-karbonát hatásosságánál. A vizsgálati alanyok a 12. héttől az 55. hétig folytatták a vizsgálati gyógyszer szedését. A 12. és a 24. hét közötti időszakban dózisbeállításokat engedélyeztek a készítmény tolerálhatóságának és hatásosságának értékelése céljából. A betegalcsoportoknak a
24. héttől a 27. hétig tartó kezelése a szukroferri oxi-hidroxid fenntartó dózisával (napi 1000–3000 mg vas) vagy a szukroferri oxi-hidroxid alacsony dózisával (napi 250 mg vas) a fenntartó dózis szuperioritását mutatta.
A 05A-vizsgálatban 1055, hemodialízis-kezelésben (N = 968) vagy peritonealis dialízis-kezelésben (N = 87) részesülő, a foszfátkötő 2–4 hetes kimosási periódusát követően ≥1,94 mmol/l-es szérumfoszforszinttel rendelkező beteget randomizáltak és kezeltek szukroferri oxi-hidroxiddal (a kezdő dózis napi 1000 mg vas volt (N = 707)) vagy aktív kontrollal (szevelamer-karbonát, N = 348), 24 hétig. A 24. hét végén 93 hemodialízis-kezelésben részesülő beteget, akiknek a szérumfoszforszintjét szukroferri oxi-hidroxiddal kontrollálták (<1,78 mmol/l) a vizsgálat első részében, újra randomizáltak a szukroferri oxi-hidroxid-kezelés további három hétig tartó folytatásához a 24. heti fenntartó dózisukkal (N = 44), vagy pedig egy hatástalan, napi 250 mg vasat tartalmazó, alacsony dózisú kontrollal (N = 49).
A 05A-vizsgálat befejezését követően 658 beteget (597 hemodialízis-kezelésben és 61 peritonealis dialízis-kezelésben részesülő beteget) 28 hetes kiterjesztett vizsgálatban (05B-vizsgálat) kezeltek szukroferri oxi-hidroxiddal (N = 391) vagy szevelamer-karbonáttal (N = 267), eredeti randomizációjuknak megfelelően.
Az átlagos szérumfoszforszintek értéke 2,5 mmol/l volt a vizsgálat kezdetekor, és 1,8 mmol/l a szukroferri oxi-hidroxiddal való kezelés 12. hetében (0,7 mmol/l-es csökkenés). A szevelamer-karbonáttal végzett kezelés során ezek az értékek a következők voltak: 2,4 mmol/l a vizsgálat kezdetekor, és 1,7 mmol/l a kezelés 12. hetében (0,7 mmol/l-es csökkenés).
A szérumfoszforszint értékének csökkenése 55 héten túl is fenntartható volt. A szérumfoszforszintek és a kalcium-foszfor szorzat értékei az étkezéssel bevitt foszfát felszívódásának csökkenése következtében csökkentek.
A válaszarány, amelyet a KDOQI („vesebetegség kimenetelének minőségi kezdeményezése”, Kidney Disease Outcomes Quality Initiative) által ajánlott tartományba eső szérumfoszforszintet elérő vizsgálati alanyok aránya alapján határoztak meg, a szukroferri oxi-hidroxidra vonatkozóan 45,3%, a szevelamer-karbonátra vonatkozóan pedig 59,1% volt a 12. héten, illetve a szukroferri oxi-hidroxidra 51,9%, a szevelamer-karbonátra pedig 55,2% volt az 52. héten.
A Velphoro átlagos napi dózisa a kezelés 55. hetét követően 1650 mg vas, a szevelamer-karbonát átlagos napi dózisa pedig 6960 mg volt.
Forgalomba hozatalt követő adatok
Elvégeztek egy előre tervezett, beavatkozással nem járó, forgalomba hozatalt követő biztonságossági
vizsgálatot (VERIFIE), amely során kiértékelték a Velphoro rövid és hosszú távú (legfeljebb
36 hónapos) biztonságosságát és hatékonyságát olyan felnőtt betegek esetén, akik hemodialízisben (N = 1198) vagy peritonealis dialízisben (N = 160) részesültek, és akiket a rutin klinikai gyakorlat
részeként 12‑36 hónapig követtek (biztonságossági elemzési csoport, N = 1365). A vizsgálat ideje alatt ezen betegek 45%-át (N = 618) kezelték a Velphoro-n kívül egyéb foszfátkötő készítménnyel (készítményekkel) is.
A biztonságossági elemzési csoportban a leggyakoribb mellékhatások a hasmenés és az elszíneződött széklet voltak; hasmenést a betegek 14%-a (N = 194), elszíneződött székletet 9%-a (N = 128) jelentett. A hasmenés előfordulási gyakorisága az első héten volt a legmagasabb, és a kezelés időtartama alatt csökkent. A hasmenés intenzitása a legtöbb beteg esetén enyhe vagy közepes volt, és többségük esetén 2 héten belül elmúlt. A széklet elszíneződése (feketére) szájon át alkalmazandó, vasalapú vegyületek esetén várható, és vizuálisan elfedheti a gyomor-bélrendszeri vérzést. A 40 dokumentált, egyidejű gyomor-bélrendszeri vérzéses esemény közül 4 esetén jelentették, hogy a Velphoro-kezeléssel összefüggő székletelszíneződés jelentéktelen mértékben késleltette a gyomor-bélrendszeri vérzés diagnosztizálását, anélkül, hogy ez befolyásolta volna a betegek egészségét. A fennmaradó esetekben nem jelentették a gyomor-bélrendszeri vérzés késleltetett diagnosztizálását.
A vizsgálat eredményei alapján a Velphoro valós körülmények (ideértve, hogy a betegek 45%-a más
foszfátkötő készítményeket is alkalmazott egyidejűleg) közötti hatékonysága összhangban van a
III. fázisú klinikai vizsgálatban megfigyelttel.
Gyermekek és serdülők
Egy nyílt klinikai vizsgálatban tanulmányozták a Velphoro hatásosságát és biztonságosságát 2 éves és idősebb, CKD-ben és hyperphosphataemiában (4–5. stádiumú CKD [meghatározása: glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²], vagy dializált CKD) szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél. 85 alanyt randomizáltak a Velphoro (N = 66) vagy az aktív kontroll kalcium-acetát karba (N = 19) 10 hét dózistitrálásra (1. szakasz), amit 24 hét biztonsági kiterjesztés követett (2. szakasz). A legtöbb beteg ≥ 12 éves volt (66%). A betegek 80%-a CKD-ben szenvedő, dializált beteg volt (67% hemodialízist és 13% peritoneális dialízist kapó) és 20%-a CKD-ben szenvedő, dialízist nem kapó beteg volt.
A Velphoro-csoportban (N = 65), a szérumfoszforszint csökkenésében, a kiindulástól az 1. szakasz végére kialakult kis mértékű különbség -0,120 (0,081) mmol/l (95%-os konfidenciaintervallum
[CI]: -0,282, 0,043) volt, ami statisztikailag nem szignifikáns, ezt a tényleges adatokkal végzett kevert modelles számításokból kapták, amelyek a kiinduláskor 2,08 mmol/l értéket és az 1. szakasz végén 1,91 mmol/l értéket mutattak (csökkenés: 0,17 mmol/l). Ez a hatás fennmaradt a 2. szakaszban is, noha az átlagos hatásban az idő függvényében némi ingadozást észleltek (0,099 (0,198) mmol/l (95%-os
CI: -0,306, 0,504)).
A normál tartományban lévő szérumfoszforszintű alanyok aránya a kiinduláskori 37%-ról az
-
szakasz végére 61%-ra nőtt, majd a 2. szakasz végére 58% lett, ami a szukroferri-oxi-hidroxid tartós foszforcsökkentő hatását mutatja. Azon alanyok között, akiknél a szérumfoszforszint az életkori normál tartomány felett volt (N = 40), a szérumfoszforszint statisztikailag szignifikáns csökkenése volt látható a kiindulástól az 1. szakasz végére, a legkisebb négyzetek átlagának (standard hiba)
változása -0,87 (0,30) mg/dl (95%-os CI: -1,47, -0,27; p = 0,006) volt.
A Velphoro biztonságossági profilja a gyermekgyógyászati betegeknél általánosságban összemérhető volt a felnőtt betegeknél korábban megfigyelttel.
A Velphoro a foszfátnak a gyomor-bélrendszerben való megkötése útján hat, így a szérumkoncentráció nem játszik fontos szerepet hatásosságában. A Velphoro oldhatatlansága és bomlási jellemzői miatt nem végezhetők olyan klasszikus farmakokinetikai vizsgálatok, mint pl. a megoszlási térfogat, a görbe alatti terület, átlagos tartózkodási idő stb. meghatározása.
Két I. fázisú vizsgálatból megállapították, hogy a vastúlterhelés kockázata minimális, és egészséges
önkénteseknél nem voltak megfigyelhetők dózisfüggő hatások.
Felszívódás
A Velphoro aktív összetevője, a pn-FeOOH gyakorlatilag oldhatatlan, és így nem szívódik fel. Bomlásterméke, mely valamely mononukleáris vas, azonban felszabadulhat a pn-FeOOH felületéről, és felszívódhat.
Az abszolút abszorpciós vizsgálatokat embernél nem végezték el. Nem klinikai vizsgálatok során számos fajnál (patkány és kutya) kimutatták, hogy a szisztémás felszívódás nagyon alacsony (az alkalmazott dózis ≤1%-a).
16 CKD-ben szenvedő (8 pre-dialízisben és 8 hemodialízisben részesülő) betegnél és 8 alacsony vasraktárakkal rendelkező (szérumferritin <100 mikrogramm/l) egészséges önkéntesnél vizsgálták a vasfelvételt a Velphoro (napi 2000 mg vas) radioaktív jelzéssel ellátott hatóanyagából. Egészséges alanyok esetében a radioaktív jelzéssel ellátott vas átlagos felvételét a vérben 0,43%-ra (0,16-1,25%-os
tartomány) becsülték a 21. napon, pre-dialízisben részesülő betegek esetében 0,06%-ra
(0,008-0,44%-os tartomány), hemodialízisben részesülő betegek esetében 0,02%-ra (0-0,04%-os tartomány). A radioaktív jelzéssel ellátott vas szintje a vérben nagyon alacsony volt, és az erythrocytákra korlátozódott.
Eloszlás
Az eloszlási vizsgálatokat embernél nem végezték el. Nem klinikai vizsgálatok során számos fajnál (patkány és kutya) kimutatták, hogy a pn-FeOOH a plazmából a májba, a lépbe és a csontvelőbe jut, és a vörösvértestekbe beépülve hasznosul.
A betegeknél az abszorbeált vas várhatóan szintén eloszlik a célszervekben, azaz a plazmából a májba,
a lépbe és a csontvelőbe jut, és a vörösvértestekbe beépülve hasznosul.
Biotranszformáció
A Velphoro aktív összetevője, a pn-FeOOH nem metabolizálódik. A Velphoro bomlásterméke azonban, amely valamely mononukleáris vas, felszabadulhat a polinukleáris vas(III)-oxi-hidroxid felületéről, és felszívódhat. Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a szisztémás vasfelszívódás a Velphoro-ból alacsony.
Az in vitro eredmények arra utalnak, hogy a gyógyszer hatóanyagának szacharóz összetevője az emésztés során glükózzá és fruktózzá, valamint keményítő összetevője maltózzá és glükózzá alakul át. Ezek a vegyületek fel tudnak szívódni a vérből.
Elimináció
Patkányokon és kutyákon végzett vizsgálatok során a Velphoro 59Fe-jelzett hatóanyagának oralis
bevitelét követően a vizeletben nem, de a székletben találtak radioaktív jelzéssel ellátott vasat.
Gyógyszerészeti jellemzők - VELPHORO 125 MG
Maltodextrin Mikrokristályos cellulóz Xantángumi
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Magnézium-sztearát
Gyermekbiztos, kettős, egyadagos polietilén-tereftalát/alumínium/polietilén laminált tasak. 90 tasakos kiszerelés.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Elkészítés és kezelés
A Velphoro belsőleges port össze kell keverni egy kis mennyiségű pépes étellel (például almaszósszal) vagy egy kis mennyiségű vízzel vagy nem szénsavas üdítővel (lásd 4.2 pont). A keveréket erősen keverni kell, mivel a por nem oldódik fel teljesen, hanem pirosasbarna színű szuszpenzióban marad. A szuszpenziót az elkészítéshez képest 30 percen belül be kell adni. Ha szükséges a szuszpenzió újraszuszpendálható közvetlenül az elfogyasztás előtt.
Enterális táplálócső
A Velphoro belsőleges por felírt adagja – melyet a fent leírt módon, vízben szuszpendálva elkészítettek – enterális táplálással, > 6 FR méretű (French-katéterskála) enterális táplálócsövön keresztül is beadható. A gyermekek és felnőttek táplálásánál a felhasználásnak és a korcsoportnak megfelelő csőméret a 8–12 FR, azaz a kis vagy közepes csőátmérő.
Kövesse a táplálócső gyártójának utasításait a gyógyszer beadásához. A megfelelő dózis biztosításához a belsőleges szuszpenzió beadása után a táplálócsövet át kell mosni vízzel. Az öblítő térfogat az 50 cm hosszú cső esetében a teljes dózis beadása érdekében 6 ml (8 FR) vagy 10 ml (12 FR). Mivel a készímény barnás színű, a cső elzáródása vagy a maradékok lerakódása látszik az átlátszó táplálócsőben.