Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VELPHORO 500 MG
A Velphoro a szérumfoszforszint kontrollálására javallott olyan, krónikus vesebetegségben (CKD-ben)
szenvedő felnőtt betegeknél, akik hemodialízis-kezelést (HD-t) vagy peritonealis dialízis-kezelést (PD-t) kapnak.
A Velphoro a szérumfoszforszint kontrollálására javallott 4–5. stádiumú CKD-ben (meghatározása: glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²) szenvedő vagy dializált CKD-vel élő, 2 éves vagy idősebb gyermekeknél és serdülőknél.
A Velphoro-t kombinált terápia részeként kell alkalmazni a renalis csontbetegség kialakulásának megakadályozása érdekében, kalciumpótlás, 1,25-dihidroxi-D3-vitamin vagy valamely analógjának adása, vagy kalcimimetikumok alkalmazása mellett.
Adagolás
Kezdő dózis felnőtteknél és serdülőknél (≥ 12 éves kor)
Az ajánlott kezdő adag napi 1500 mg vas (3 tabletta), amelyet a nap folyamán, az étkezések között elosztva kell bevenni.
Dózisbeállítás és fenntartó kezelés felnőtteknél és serdülőknél (≥ 12 éves kor)
A szérumfoszforszintet monitorozni kell, és a szukroferri oxi-hidroxid adagját napi 500 mg vas (1 tabletta) lépésekben kell emelni vagy csökkenteni, 2–4 hetenként módosítva az adagolást mindaddig, amíg elfogadható szérumfoszforszintet érnek el, amelyet ezt követően rendszeresen ellenőrizni kell.
A klinikai gyakorlatban a kezelést folyamatosan, a szérumfoszforszint ellenőrzéséhez szükséges módon kell alkalmazni, bár a Velphoro-terápiára reagáló betegek az optimális szérumfoszforszintjüket általában a napi 1500–2000 mg-os vas-adag (3–4 tabletta) mellett érik el.
Ha egy vagy több adag kimarad, a következő étkezés során a gyógyszer normál adagjával kell folytatni
a szedést.
A maximálisan tolerálható napi dózis felnőtteknél és serdülőknél (≥ 12 éves kor)
Az ajánlott maximális dózis 3000 mg vas (6 tabletta).
Kezdő dózis, dózisbeállítás és fenntartó kezelés gyermekeknél és serdülőknél (2 és < 12 éves kor között)
A Velphoro kapható 125 mg belsőleges por formájában tasakos kiszerelésében is, ami 2 és < 12 éves kor közötti gyermekeknél és serdülőknél alkalmazható. A választott gyógyszerforma a beteg életkorától, választásától, jellemzőitől és bevételi hajlandóságától függ. A gyógyszerformák közötti váltás esetén azonos javasolt dózist kell alkalmazni. A Velphoro 2 és < 12 éves kor közötti gyermekek és serdülők részére javasolt kiindulási dózisait és a dózistitrálást az 1. táblázat tartalmazza.
-
táblázat Javasolt kezdő dózisok és dózistitrálás a 2 és < 12 éves kor közötti gyermekeknél és
serdülőknél
Beteg életkora (év)
Napi kezdő dózis Dózis növelése vagy
csökkentése
Maximális ajánlott
napi dózis
≥ 2 – < 6 500 mg 125 mg
vagy 250 mg
1250 mg
≥ 6 – < 9 750 mg 125, 250 vagy 375 mg 2500 mg
≥ 9 – < 12 1000 mg 250 mg
vagy 500 mg
3000 mg
A 2 és < 6 éves kor közötti betegeknek belsőleges port kell adni, mivel a rágótabletta gyógyszerforma nem megfelelő ebben a korcsoportban.
A 6 és < 12 éves kor közötti betegeknél a Velphoro rágótabletta is felírható a Velphoro belsőleges por
helyett vagy azzal kombinálva, amennyiben a napi adag 1000 mg vas (2 rágótabletta) vagy több.
A szérumfoszforszintet monitorozni kell, és a szukroferri oxi-hidroxid adagját napi lépésekben kell emelni vagy csökkenteni, 2–4 hetenként módosítva az adagolást mindaddig, amíg elfogadható szérumfoszforszintet érnek el, amelyet ezt követően rendszeresen ellenőrizni kell.
Gyermekek és serdülők (2 éves kor alatt)
A Velphoro biztonságosságát és hatásosságát 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Vesekárosodás
A Velphoro a szérumfoszforszint kontrollálására javallott olyan, CKD-ben szenvedő felnőtt betegeknél, akik HD-kezelést vagy PD-kezelést kapnak. A vesekárosodás korai szakaszaiban lévő betegek tekintetében nem állnak rendelkezésre klinikai adatok.
Májkárosodás
A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket kizárták a szukroferri oxi-hidroxiddal végzett klinikai vizsgálatokban való részvételből. Mindemellett a szukroferri oxi-hidroxiddal végzett klinikai vizsgálatok során nem észleltek májkárosodást vagy a májenzimértékek jelentős módosulását. A bővebb információkat lásd a 4.4 pontban.
Idősek (legalább 65 éves betegek)
A Velphoro-t több mint 248 idős (≥65 éves) betegnél alkalmazták a jóváhagyott adagolás szerint. A szukroferri oxi-hidroxiddal végzett klinikai vizsgálatokban a vizsgálati alanyok 29,7%-a legalább 65 éves, míg 8,7%-uk legalább 75 éves volt. A vizsgálatok során semmilyen, az idős betegekre
érvényes speciális dózist és alkalmazásra vonatkozó irányelvet nem alkalmaztak, és az adagolási
rendekkel kapcsolatban nem jelentkezett jelentős aggodalomra okot adó esemény.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Velphoro rágótabletta, melyet étkezéskor kell bevenni. Az étkezéssel bevitt foszfát felszívódásának maximalizálása érdekében a teljes napi adagot el kell osztani az egyes napi étkezések között. A betegeknek nem szükséges a megszokottnál több folyadékot inniuk, és be kell tartaniuk a számukra előírt diétát. A tablettákat szét kell rágni vagy össze kell törni, nem szabad a tablettákat egészben lenyelni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Haemochromatosis és a vasfelhalmozódás bármely más rendellenessége.
Hashártyagyulladás, gyomor- és májműködési zavarok, valamint gyomor-bélrendszeri műtét
Azok a betegek, akiknek a közelmúltban (az elmúlt 3 hónapban) hashártyagyulladása, jelentős gyomor- vagy májműködési zavarai voltak, és akik jelentősebb gyomor-bélrendszeri műtéten estek át, nem vehettek részt a Velphoro-val végzett klinikai vizsgálatokban. Ezeknél a betegeknél a
Velphoro-kezelés csak a haszon/kockázat arány gondos értékelését követően alkalmazható. Elszíneződött széklet
A szukroferri oxi-hidroxid elszíneződött (fekete) székletet okozhat. Az elszíneződött (fekete) széklet
vizuálisan elfedheti a gyomor-bélrendszeri vérzés jeleit (lásd 4.5 pont).
A szacharózra és keményítőkre (szénhidrátokra) vonatkozó információk
A Velphoro szacharózt tartalmaz. A ritkán előforduló örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
Fogkárosodást okozhat.
A Velphoro burgonyakeményítőt és hidegenduzzadó kukoricakeményítőt tartalmaz. A diabeteses betegeknek figyelembe kell venniük, hogy egy Velphoro tabletta körülbelül 1,4 g szénhidrátnak (0,116 kenyéregységnek) felel meg.
A Velphoro többnyire nem szívódik fel a gyomor-bélrendszerből. Bár a gyógyszerekkel való kölcsönhatás lehetősége kicsinek tűnik, az olyan gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés esetén, amelyeknek a hatóanyaga alacsony terápiás indexű, a Velphoro vagy az egyidejűleg adott gyógyszer adagolásának kezdetekor vagy dózisának beállításakor figyelemmel kell kísérni a klinikai hatásokat és a mellékhatásokat, vagy az orvosnak fontolóra kell vennie a vérszintek mérését. Ha olyan gyógyszert alkalmaznak, amelyről már ismert, hogy kölcsönhatásba lép a vassal (mint például az alendronát és a doxiciklin), vagy amelynek esetében a lehetséges kölcsönhatás a szukroferri oxi-hidroxiddal csak
in vitro vizsgálatokon alapul (mint például a levotiroxin), akkor azt legalább egy órával a Velphoro
bevétele előtt, vagy azt követően legalább két órával kell beadni.
In vitro és in vivo vizsgálatok arra utalnak, hogy a vadadusztát és a roxadusztát biohasznosulása
csökkenhet, ha foszfátkötőkkel, például Velphoro-val együtt szedik. A Velphoro-val való lehetséges
kölcsönhatások minimalizálása érdekében a vadadusztátot és a roxadusztátot legalább egy órával a
Velphoro bevétele előtt, vagy legalább két órával a Velphoro bevétele után kell bevenni.
A következő hatóanyagokkal végzett in vitro vizsgálatok nem mutattak releváns kölcsönhatást: acetilszalicilsav, cefalexin, cinakalcet, ciprofloxacin, klopidogrel, enalapril, hidroklorotiazid, metformin, metoprolol, nifedipin, pioglitazon és kinidin.
Interakciós vizsgálatokat csak egészséges önkénteseknél végeztek. Ezek során egészséges férfiakat és nőket vizsgáltak lozartán, furoszemid, digoxin, warfarin és omeprazol adagolásával. A Velphoro egyidejű adagolása nem befolyásolja ezeknek a gyógyszereknek a görbe alatti terület (AUC) mérésével meghatározott biohasznosulását.
A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a szukroferri oxi-hidroxid nem befolyásolja a HMG-CoA-reduktáz inhibitorainak (pl. atorvasztatin és szimvasztatin) lipidszintcsökkentő hatását. A klinikai vizsgálatok során készült post hoc elemzésekből az is kiderült, hogy a Velphoro az orális
D-vitamin-analógok iPTH-csökkentő hatását sem befolyásolja. A D-vitamin és az 1,25-dihidroxi-D-vitamin szintje nem változott.
A Velphoro nem befolyásolja a széklet guajak-alapú (Haemoccult) vagy immunológiai alapú (iColo Rectal és Hexagon Obti) okkultvér-vizsgálatainak eredményét.
Terhesség
A szukroferri oxi-hidroxid humán terhesség során való alkalmazására vonatkozóan nincsenek klinikai adatok.
Állatokon végzett reprodukciós és fejlődésre kifejtett toxicitási vizsgálatok nem mutattak ki a terhességre, az embrionális/magzati fejlődésre, a szülésre vagy a szülés utáni fejlődésre vonatkozó kockázatot (lásd 5.3 pont). A szukroferri oxi-hidroxid a haszon/kockázat arány gondos értékelését követően, terhes nőknek kizárólag akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A Velphoro szoptató nőknél való alkalmazására vonatkozóan nincsenek klinikai adatok. Mivel a vas felszívódása a készítményből minimális (lásd 5.2 pont), nem valószínű, hogy a szukroferri oxi-hidroxidból származó vas kiválasztódik az anyatejbe. A döntést arról, hogy a szoptatást vagy a szukroferri oxi-hidroxiddal történő kezelést folytatják, a szoptatásnak a gyermekre, valamint a terápiának az anyára gyakorolt kedvező hatásainak figyelembevételével kell meghozni.
Termékenység
A Velphoro emberi termékenységre gyakorolt hatásáról nincsenek adatok. Állatkísérletekben a szukroferri oxi-hidroxiddal történő kezelést követően nem mutattak ki a párzási teljesítményre, a termékenységre és az alom paramétereire gyakorolt káros hatást (lásd 5.3 pont).
A Velphoro nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek
kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A Velphoro jelenlegi biztonságossági profilja összesen 778, hemodialízis-kezelésben és 57, peritonealis dialízis-kezelésben részesülő beteg vizsgálatán alapul, akik egy legfeljebb 55 hetes időtartamú kezelés során szukroferri oxi-hidroxidot kaptak.
Ezekben a klinikai vizsgálatokban a betegek körülbelül 43%-a tapasztalt legalább egy mellékhatást a Velphoro-val történő kezelés során, és a mellékhatások 0,36%-át jelentették súlyosnak. A mellékhatások többsége, amelyekről a vizsgálatok során beszámoltak, emésztőrendszeri betegségek és tünetek voltak, közülük a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hasmenés és az elszíneződött széklet (nagyon gyakori) volt. Ezeknek az emésztőrendszeri betegségeknek és tüneteknek a túlnyomó többsége a kezelés korai szakaszában lépett fel, és a folyamatos adagolás során idővel megszűnt.
A Velphoro mellékhatásprofiljában nem figyeltek meg dózisfüggő trendeket.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatásokat, amelyekről ezeknél a betegeknél (n = 835) a Velphoro napi 250–3000 mg
vasadagot jelentő alkalmazása során beszámoltak, a 2. táblázat sorolja fel.
A jelentési gyakoriság szerinti besorolás: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), illetve
nem gyakori (≥1/1000 – <1/100).
-
táblázat Klinikai vizsgálatok során felismert mellékhatások
Szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Emésztőrendszeri
betegségek és tünetek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Hasmenés*
Faeces elszíneződött
Hányinger Székrekedés Hányás Dyspepsia Hasi fájdalom Szélgörcs
A fogak elszíneződése
A készítmény íze rendellenes
Hypercalcaemia Hypocalcaemia
Fejfájás Nehézlégzés
Haspuffadás
Gastritis
Hasi diszkomfort Dysphagia Gastrooesophagealis reflux betegség (GORD)
A nyelv elszíneződése
Pruritus
Bőrkiütés
Fáradtság
Kiemelt mellékhatások leírása
*Hasmenés
Hasmenés a klinikai vizsgálatok során a betegek 11,6%-ánál lépett fel. Az 55 hetes, hosszú távú vizsgálatok során ezeknek a hasmenésként jelentett mellékhatásoknak a többsége átmeneti volt, korán, a kezelés megkezdésekor jelentek meg, és a betegek 3,1%-ánál a kezelés abbahagyásához vezettek.
Gyermekek és serdülők
Általánosságban a Velphoro biztonságossági profilja a gyermekgyógyászati (2 – < 18 éves korú) betegeknél összemérhető volt a felnőtt betegekével. A leggyakrabban jelentett mellékhatások az alábbi emésztőrendszeri betegségek és tünetek voltak: hasmenés (nagyon gyakori, 16,7%), hányás (gyakori, 6,1%), gastritis (gyakori, 3,0%) és elszíneződött faeces (gyakori, 3,0%).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - VELPHORO 500 MG
Farmakoterápiás csoport: Minden egyéb terápiás készítmény; hyperkalaemia és hyperphosphataemia
gyógyszerei; ATC kód. V03AE05
Hatásmechanizmus
A Velphoro polinukleáris vas(III)-oxi-hidroxidból (pn-FeOOH), szacharózból és keményítőkből álló szukroferri oxi-hidroxidot tartalmaz. Foszfátkötés jön létre a hidroxilcsoportok és/vagy a víz és a foszfátionok közötti ligandcsere révén, a gyomor-bélrendszer fiziológiás pH-tartományában.
A szérumfoszforszintek az étkezéssel bevitt foszfát felszívódásának csökkenése következtében csökkennek.
Klinikai hatásosság
CKD-ben szenvedő, dialíziskezelésben részesülő betegeken végzett III. fázisú klinikai vizsgálat a Velphoro hatásosságát és biztonságosságát vizsgálta ebben a populációban. Ez egy nyílt, randomizált, aktív kontrollos (szevelamer-karbonát), párhuzamos csoportú, legfeljebb 55 hétig tartó vizsgálat volt. Hyperphosphataemiában szenvedő (≥1,94 mmol/l-es szérumfoszforszint) felnőtt betegeket szukroferri oxi-hidroxiddal kezeltek – a kezdő dózis napi 1000 mg vas volt, melyet egy 8 hetes dózisbeállítási időszak követett. A 12. héten megállapították, hogy a készítmény hatásossága nem kisebb a szevelamer-karbonát hatásosságánál. A vizsgálati alanyok a 12. héttől az 55. hétig folytatták a vizsgálati gyógyszer szedését. A 12. és a 24. hét közötti időszakban dózisbeállításokat engedélyeztek a készítmény tolerálhatóságának és hatásosságának értékelése céljából. A betegalcsoportoknak a
24. héttől a 27. hétig tartó kezelése a szukroferri oxi-hidroxid fenntartó dózisával (napi 1000–3000 mg vas) vagy a szukroferri oxi-hidroxid alacsony dózisával (napi 250 mg vas) a fenntartó dózis szuperioritását mutatta.
A 05A-vizsgálatban 1055, hemodialízis-kezelésben (N = 968) vagy peritonealis dialízis-kezelésben (N = 87) részesülő, a foszfátkötő 2–4 hetes kimosási periódusát követően ≥1,94 mmol/l-es szérumfoszforszinttel rendelkező beteget randomizáltak és kezeltek szukroferri oxi-hidroxiddal (a kezdő dózis napi 1000 mg vas volt (N = 707)) vagy aktív kontrollal (szevelamer-karbonát, N = 348), 24 hétig. A 24. hét végén 93 hemodialízis-kezelésben részesülő beteget, akiknek a szérumfoszforszintjét szukroferri oxi-hidroxiddal kontrollálták (<1,78 mmol/l) a vizsgálat első részében, újra randomizáltak a szukroferri oxi-hidroxid-kezelés további három hétig tartó folytatásához a 24. heti fenntartó dózisukkal (N = 44), vagy pedig egy hatástalan, napi 250 mg vasat tartalmazó, alacsony dózisú kontrollal (N = 49).
A 05A-vizsgálat befejezését követően 658 beteget (597 hemodialízis-kezelésben és 61 peritonealis dialízis-kezelésben részesülő beteget) 28 hetes kiterjesztett vizsgálatban (05B-vizsgálat) kezeltek szukroferri oxi-hidroxiddal (N = 391) vagy szevelamer-karbonáttal (N = 267), eredeti randomizációjuknak megfelelően.
Az átlagos szérumfoszforszintek értéke 2,5 mmol/l volt a vizsgálat kezdetekor, és 1,8 mmol/l a szukroferri oxi-hidroxiddal való kezelés 12. hetében (0,7 mmol/l-es csökkenés). A szevelamer-karbonáttal végzett kezelés során ezek az értékek a következők voltak: 2,4 mmol/l a vizsgálat kezdetekor, és 1,7 mmol/l a kezelés 12. hetében (0,7 mmol/l-es csökkenés).
A szérumfoszforszint értékének csökkenése 55 héten túl is fenntartható volt. A szérumfoszforszintek és a kalcium-foszfor szorzat értékei az étkezéssel bevitt foszfát felszívódásának csökkenése következtében csökkentek.
A válaszarány, amelyet a KDOQI („vesebetegség kimenetelének minőségi kezdeményezése”, Kidney Disease Outcomes Quality Initiative) által ajánlott tartományba eső szérumfoszforszintet elérő vizsgálati alanyok aránya alapján határoztak meg, a szukroferri oxi-hidroxidra vonatkozóan 45,3%, a szevelamer-karbonátra vonatkozóan pedig 59,1% volt a 12. héten, illetve a szukroferri oxi-hidroxidra 51,9%, a szevelamer-karbonátra pedig 55,2% volt az 52. héten.
A Velphoro átlagos napi dózisa a kezelés 55. hetét követően 1650 mg vas, a szevelamer-karbonát átlagos napi dózisa pedig 6960 mg volt.
Forgalomba hozatalt követő adatok
Elvégeztek egy előre tervezett, beavatkozással nem járó, forgalomba hozatalt követő biztonságossági
vizsgálatot (VERIFIE), amely során kiértékelték a Velphoro rövid és hosszú távú (legfeljebb
36 hónapos) biztonságosságát és hatékonyságát olyan felnőtt betegek esetén, akik hemodialízisben (N = 1198) vagy peritonealis dialízisben (N = 160) részesültek, és akiket a rutin klinikai gyakorlat
részeként 12‑36 hónapig követtek (biztonságossági elemzési csoport, N = 1365). A vizsgálat ideje alatt ezen betegek 45%-át (N = 618) kezelték a Velphoro-n kívül egyéb foszfátkötő készítménnyel (készítményekkel) is.
A biztonságossági elemzési csoportban a leggyakoribb mellékhatások a hasmenés és az elszíneződött széklet voltak; hasmenést a betegek 14%-a (N = 194), elszíneződött székletet 9%-a (N = 128) jelentett. A hasmenés előfordulási gyakorisága az első héten volt a legmagasabb, és a kezelés időtartama alatt csökkent. A hasmenés intenzitása a legtöbb beteg esetén enyhe vagy közepes volt, és többségük esetén 2 héten belül elmúlt. A széklet elszíneződése (feketére) szájon át alkalmazandó, vasalapú vegyületek esetén várható, és vizuálisan elfedheti a gyomor-bélrendszeri vérzést. A 40 dokumentált, egyidejű gyomor-bélrendszeri vérzéses esemény közül 4 esetén jelentették, hogy a Velphoro-kezeléssel összefüggő székletelszíneződés jelentéktelen mértékben késleltette a gyomor-bélrendszeri vérzés diagnosztizálását, anélkül, hogy ez befolyásolta volna a betegek egészségét. A fennmaradó esetekben nem jelentették a gyomor-bélrendszeri vérzés késleltetett diagnosztizálását.
A vizsgálat eredményei alapján a Velphoro valós körülmények (ideértve, hogy a betegek 45%-a más
foszfátkötő készítményeket is alkalmazott egyidejűleg) közötti hatékonysága összhangban van a
III. fázisú klinikai vizsgálatban megfigyelttel.
Gyermekek és serdülők
Egy nyílt klinikai vizsgálatban tanulmányozták a Velphoro hatásosságát és biztonságosságát 2 éves és idősebb, CKD-ben és hyperphosphataemiában (4–5. stádiumú CKD [meghatározása: glomerulusfiltrációs ráta < 30 ml/perc/1,73 m²], vagy dializált CKD) szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél. 85 alanyt randomizáltak a Velphoro (N = 66) vagy az aktív kontroll kalcium-acetát karba (N = 19) 10 hét dózistitrálásra (1. szakasz), amit 24 hét biztonsági kiterjesztés követett (2. szakasz). A legtöbb beteg ≥ 12 éves volt (66%). A betegek 80%-a CKD-ben szenvedő, dializált beteg volt (67% hemodialízist és 13% peritoneális dialízist kapó) és 20%-a CKD-ben szenvedő, dialízist nem kapó beteg volt.
A Velphoro-csoportban (N = 65), a szérumfoszforszint csökkenésében, a kiindulástól az 1. szakasz végére kialakult kis mértékű különbség −0,120 (0,081) mmol/l (95%-os konfidenciaintervallum
[CI]: -0,282, 0,043) volt, ami statisztikailag nem szignifikáns. Ezt a tényleges adatokkal végzett kevert modelles számításokból kapták, amelyek a kiinduláskor 2,08 mmol/l értéket és az 1. szakasz végén 1,91 mmol/l értéket mutattak (csökkenés: 0,17 mmol/l). Ez a hatás fennmaradt a 2. szakaszban is, noha az átlagos hatásban, az idő függvényében némi ingadozást észleltek (0,099 (0,198) mmol/l (95%-os CI: -0,306, 0,504)).
A normál tartományban lévő szérumfoszforszintű alanyok aránya a kiinduláskori 37%-ról az
1. szakasz végére 61%-ra nőtt, majd a 2. szakasz végére 58% lett, ami a szukroferri oxi-hidroxid tartós foszforcsökkentő hatását mutatja. Azon alanyok között, akiknél a szérumfoszforszint az életkori normál tartomány felett volt (N = 40), a szérumfoszforszint statisztikailag szignifikáns csökkenése volt látható a kiindulástól az 1. szakasz végére, a legkisebb négyzetek átlagának (standard hiba) változása
−0,87 (0,30) mg/dl (95%-os CI: -1,47, -0,27; p = 0,006) volt.
A Velphoro biztonságossági profilja a gyermekgyógyászati betegeknél általánosságban összemérhető volt a felnőtt betegeknél korábban megfigyelttel.
A Velphoro a foszfátnak a gyomor-bélrendszerben való megkötése útján hat, így a szérumkoncentráció nem játszik fontos szerepet hatásosságában. A Velphoro oldhatatlansága és bomlási jellemzői miatt nem végezhetők olyan klasszikus farmakokinetikai vizsgálatok, mint pl. a megoszlási térfogat, a görbe alatti terület, átlagos tartózkodási idő stb. meghatározása.
Két I. fázisú vizsgálatból megállapították, hogy a vastúlterhelés kockázata minimális, és egészséges
önkénteseknél nem voltak megfigyelhetők dózisfüggő hatások.
Felszívódás
A Velphoro aktív összetevője, a pn-FeOOH gyakorlatilag oldhatatlan, és így nem szívódik fel. Bomlásterméke, mely valamely mononukleáris vas, azonban felszabadulhat a pn-FeOOH felületéről, és felszívódhat.
Az abszolút abszorpciós vizsgálatokat embernél nem végezték el. Nem klinikai vizsgálatok során számos fajnál (patkány és kutya) kimutatták, hogy a szisztémás felszívódás nagyon alacsony (az alkalmazott dózis ≤1%-a).
16 CKD-ben szenvedő (8 pre-dialízisben és 8 hemodialízisben részesülő) betegnél és 8 alacsony vasraktárakkal rendelkező (szérumferritin <100 mikrogramm/l) egészséges önkéntesnél vizsgálták a vasfelvételt a Velphoro (napi 2000 mg vas) radioaktív jelzéssel ellátott hatóanyagából. Egészséges alanyok esetében a radioaktív jelzéssel ellátott vas átlagos felvételét a vérben 0,43%-ra (0,16-1,25%-os
tartomány) becsülték a 21. napon, pre-dialízisben részesülő betegek esetében 0,06%-ra
(0,008-0,44%-os tartomány), hemodialízisben részesülő betegek esetében 0,02%-ra (0-0,04%-os tartomány). A radioaktív jelzéssel ellátott vas szintje a vérben nagyon alacsony volt, és az erythrocytákra korlátozódott.
Eloszlás
Az eloszlási vizsgálatokat embernél nem végezték el. Nem klinikai vizsgálatok során számos fajnál (patkány és kutya) kimutatták, hogy a pn-FeOOH a plazmából a májba, a lépbe és a csontvelőbe jut, és a vörösvértestekbe beépülve hasznosul.
A betegeknél az abszorbeált vas várhatóan szintén eloszlik a célszervekben, azaz a plazmából a májba,
a lépbe és a csontvelőbe jut, és a vörösvértestekbe beépülve hasznosul.
Biotranszformáció
A Velphoro aktív összetevője, a pn-FeOOH nem metabolizálódik. A Velphoro bomlásterméke azonban, amely valamely mononukleáris vas, felszabadulhat a polinukleáris vas(III)-oxi-hidroxid felületéről, és felszívódhat. Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a szisztémás vasfelszívódás a Velphoro-ból alacsony.
Az in vitro eredmények arra utalnak, hogy a gyógyszer hatóanyagának szacharóz összetevője az emésztés során glükózzá és fruktózzá, valamint keményítő összetevője maltózzá és glükózzá alakul át. Ezek a vegyületek fel tudnak szívódni a vérből.
Elimináció
Patkányokon és kutyákon végzett vizsgálatok során a Velphoro 59Fe-jelzett hatóanyagának oralis
bevitelét követően a vizeletben nem, de a székletben találtak radioaktív jelzéssel ellátott vasat.
Gyógyszerészeti jellemzők - VELPHORO 500 MG
Erdeigyümölcs-aroma Neoheszperidin-dihidrokalkon Magnézium-sztearát
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
3 év
Felhasználhatósági időtartam a tartály első felbontását követően: 90 nap
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Molekulaszűrő nedvességmegkötő betétet és vattát tartalmazó, gyermekbiztos polipropilén zárókupakkal és zárófóliával ellátott, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály. 30 db vagy 90 db rágótablettát tartalmazó kiszerelés.
Gyermekbiztos, alumínium/alumínium, adagonként perforált buborékcsomagolás, minden buborékcsomagolásban 6 db rágótablettával. 30 × 1 darabos kiszerelés vagy 90 db rágótablettát tartalmazó gyűjtőcsomagolás (3 db 30 × 1 db rágótablettás csomag).
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.