VEROSPIRON 25 MG TABLETTA

• Pangásos szívelégtelenségben, ha a beteg nem reagál egyéb kezelésre, vagy az egyéb kezelést nem tolerálja, illetve, ha egyéb diuretikumok hatásának potenciálása szükséges.

• Essentialis hypertonia főleg hypokalaemia esetén, egyéb antihipertenzív szerekkel kombinálva.

• Májcirrózishoz kapcsolódó ödéma és/vagy ascites esetén.

• Primaer hyperaldosteronismus diagnosztizálására és kezelésére.

• Nephrosis szindrómához kapcsolódó ödéma esetén.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeket csak gyermekgyógyász szakorvos irányításával szabad kezelni. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre gyermekeknél és serdülőknél (lásd az 5.1 és 5.2 pontot).

Adagolás

Felnőttek

Primaer hyperaldosteronismus

A diagnózis felállítására

1. Hosszú teszt: A spironolaktont napi 400mg-os dózisban kell 3‑4hétig adni. A hypokalaemia és a hypertensio korrekciója valószínűsített bizonyítékként szolgál a primaer hyperaldosteronismus fennállására.

2. Rövid teszt: A spironolaktont napi 400mg-os dózisban kell 4napig adni. A primaer hyperaldosteronismus fennállását valószínűsítő diagnózist is mérlegelni kell, ha a szérum káliumszintje az adagolás során megemelkedik, de a Verospiron adásának abbahagyásakor ismét lecsökken.

Kezelésre

Napi 100‑400mg spironolakton adható műtéti előkészítésként. Ha a beteg nem műthető, a legkisebb hatásos dózissal tartós fenntartó kezelés végezhető. Ebben az esetben a kezdő dózis 14 naponként csökkenthető a legkisebb, még hatásos dózis eléréséig. Hosszú távú kezelés esetén célszerű a Verospiron-t egyéb diuretikumokkal kombinálni a mellékhatások csökkentése érdekében.

Pangásos szívelégtelenségben jelentkező vagy nephrosis szindrómához kapcsolódóödémák esetén

A kezdő dózis 100mg (25‑200mg/nap) egyszeri dózisban vagy két részre elosztva.

Nagyobb dózisok alkalmazása esetén minden esetben célszerű a Verospiron kombinálása egy proximálisabban ható diuretikummal. Ebben az esetben a Verospiron dózisát meg kell változtatni.

Súlyos szívelégtelenség kiegészítő kezelése(NYHA besorolás szerint III.-IV. osztály ésEF ≤35%)

A Randomizált Aldakton Kiértékeléses Vizsgálat alapján (RALES, lásd 5.1pont) a standard terápiával összefüggő kezelést a spironolakton napi egyszer 25mg-os dózisával kell kezdeni, ha a szérum káliumszintje ≤5,0mEq/l és a szérum kreatininszintje ≤2,5mg/dl. Klinikailag indokolt esetekben a napi egyszeri dózis 50mg-ra emelhető a napi 25mg-ot toleráló betegeknél. A dózis csak minden másnap adott 25mg-ra csökkenthető a napi egyszer 25mg-ot nem toleráló betegeknél (lásd 4.4pont).

Artériás hypertensio kiegészítő kezelése, ha az egyéb vérnyomáscsökkentő szerek hatása nem volt kielégítő

A kezdő dózis napi 25mg egyszeri dózisban, egyéb vérnyomáscsökkentőkkel kombinálva. A dózis megduplázható, amennyiben a vérnyomás 4hét után sem csökken le a célértékre. Hyperkaleamiára hajlamosító gyógyszereket (pl. ACE-gátló vagy angiotenzinreceptor-gátló) szedő magas vérnyomásos betegeknél a spironolakton bevezetését megelőzően a vér kálium- és kreatininszintjét ellenőrizni kell. A kezelést nem szabad megkezdeni, ha a vér káliumszintje >5,0mmol/l, vagy a kreatininszintje >2,5mg/dl. A kezelés első 3 hónapja alatt a vér kálium- és kreatininszintjét gyakran kell ellenőrizni.

Májcirrózishoz kapcsolódó ascites és ödéma

Ha a vizelet Na⁺/K⁺ aránya 1,0-nél nagyobb, a napi dózis 100mg, ha viszont ez az érték 1,0-nél kisebb, a dózis napi 200‑400mg.

A fenntartó dózist egyénre szabottan kell meghatározni.

Gyermekek és serdülők

A kezdő dózis napi 1‑3mg/ttkg egy vagy 2‑4 adagra elosztva. A dózist 1‑2mg/ttkg-ra kell csökkenteni fenntartó kezelés esetén, vagy ha egyéb diuretikumokkal kombinálva adjuk a Verospiron-t.

Szükség esetén a 25mg-os tabletta összetörésével szuszpenzió készíthető.

Gyermekeket csak gyermekgyógyász szakorvos irányításával szabad kezelni. Korlátozott számú adat áll rendelkezésre gyermekeknél és serdülőknél (lásd az 5.1 és 5.2 pontot).

Idősek

Ajánlott a legkisebb dózissal kezdeni a kezelést, és utána növelni a dózist a legkedvezőbb hatás eléréséig. A kezelés során óvatosan kell eljárni az esetleg meglévő súlyos máj- vagy veseműködési zavar miatt, mely a spironolakton metabolizmusát és kiválasztását is megváltoztathatja. Ezen kívül, az idősek esetében fennálló hyperkalaemia kockázatát is figyelembe kell venni (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

A spironolakton napi dózisa általában egyszeri dózisban vagy két részre elosztva, étkezések után adagolandó. A napi, illetve a napi első dózist célszerű reggel bevenni.

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Anuria.

- Akut veseelégtelenség.

- Veseelégtelenség (GFR <10ml/perc).

- Szívelégtelenségben, ha a GFR <30ml/perc, vagy a szérum kreatinin‑koncentráció >220mikromol/l.

- Hyperkalaemia.

- Hyponatraemia.

- Addison-kór.

- Eplerenon vagy egyéb káliummegtartó diuretikum egyidejű alkalmazása.

- Terhesség, szoptatás.

• Minden olyan esetben csak fokozott óvatossággal adható, amikor az alapbetegség acidózis és/vagy hyperkalaemia kialakulására hajlamosít.

• A diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél fennáll a hyperkalaemia kialakulásának kockázata.

• Főként már fennálló vesekárosodás és hyperkalaemia esetén a spironolakton alkalmazása a szérum karbamid-nitrogén-szint (BUN) átmeneti emelkedését okozhatja. Reverzibilis hyperchloraemiás metabolikus acidózist is kiválthat. Mindezek miatt vese- és májbetegség esetén, továbbá időskorban a vesefunkció és a szérum elektrolitok rendszeres ellenőrzése szükséges.

• Az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszereknek (pl.: más káliummegtakarító diuretikumoknak, ACE-gátlóknak, angiotenzinII-receptor-antagonistáknak, aldoszteronantagonistáknak, heparinnak, kis molekulasúlyú heparinnak vagy egyéb, hyperkalaemiát okozó szereknek, káliumpótlóknak, káliumban gazdag étrendnek vagy káliumtartalmú sópótlóknak) a spironolaktonnal való egyidejű alkalmazása súlyos hyperkalaemiát okozhat.

• A hyperkalaemia fatális kimenetelű is lehet. Létfontosságú a spironolaktonnal kezelt, súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek szérum-káliumértékeit monitorozni és a megfelelő tartományban tartani. Az egyéb káliummegtartó diuretikumok alkalmazása ellenjavallt. A 3,5mEq/l értéknél magasabb szérumkáliumszinttel rendelkező betegeknél kerülendő a per os káliumpótlók alkalmazása. A kálium és a kreatinin szintjének ellenőrzését ajánlott 1héttel a spironolakton-kezelés megkezdését követően vagy a dózisemelés után, valamint az első 3hónap során havonta, majd negyedévenként, és később félévente elvégezni. Amennyiben a szérum káliumszintje >5mEq/l, vagy a szérum kreatininszintje >4mg/dl, a kezelést abba kell hagyni vagy meg kell szakítani (lásd 4.2 pont Súlyos szívelégtelenség kiegészítő kezelése).

• Porphyriás betegeknek a Verospiron csak nagyfokú óvatossággal adható, mivel sok készítmény akut porphyria előfordulását provokálja.

• A Verospiron alkalmazásának ideje alatt alkoholt fogyasztani tilos.

• A spironolakton gynaecomastiát és menstruációs zavarokat okozhat.

Segédanyagok

Laktóz

Laktóz-intolerancia fennállása esetén figyelembe kell venni, hogy a tabletta 146,0mg laktóz‑monohidrátot, az 50mg-os kapszula 127,5mg laktóz-monohidrátot, illetve a 100mg-os kapszula 255,0mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, illetve kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Sunset yellow

A Verospiron 100mg kemény kapszula sunset yellow (E110) színezéket tartalmaz a kapszulahéj segédanyagaként, mely allergiás reakciókat okozhat.

A Verospiron egyidejű alkalmazása:

• egyéb káliummegtakarító diuretikumokkal, ACE-gátlókkal, angiotenzinII‑receptor‑antagonistákkal, aldoszteronantagonistákkal, káliumpótlókkal, káliumban gazdag étrenddel, vagy káliumtartalmú sópótlókkal súlyos hyperkalaemiához vezethet;

• az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek mellett a trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol nevű antibiotikum) gyógyszerkombinációnak a spironolaktonnal való egyidejű alkalmazása klinikailag releváns hyperkalaemiát okozhat;

• egyéb diuretikumokkal fokozott diuresis kialakulásához vezethet;

• immunszuppresszánsokkal, ciklosporinnal és takrolimusszal fokozhatja a spironolakton okozta hyperkalaemia kockázatát;

• kolesztiraminnal, ammónium-kloriddal – szintén fokozódhat a hyperkalaemia és a hyperchloraemiás metabolikus acidózis kialakulásának kockázata;

• triciklusos antidepresszánsokkal és antipszichotikumokkal – felerősödhet a spironolakton vérnyomáscsökkentő hatása;

• vérnyomáscsökkentőkkel – a vérnyomáscsökkenők hatása fokozódhat, és emiatt a vérnyomáscsökkentők dózisát lehet, hogy csökkenteni kell a spironolakton bevezetésekor, majd az igénynek megfelelően kell beállítani. Minthogy az ACE-gátlók csökkentik az aldoszteron termelődését, a spironolaktonnal való egyidejű alkalmazásuk nem lehet rutinszerű, különösen a vesekárosodással diagnosztizált betegek esetében.

• gliceril-trinitráttal és egyéb nitrátokkal, vagy más értágítókkal tovább fokozhatja a spironolakton által kiváltott vérnyomáscsökkenést;

• alkohollal, barbiturátokkal, narkotikumokkal – növelhetik a spironolakton orthostaticus hypotensiot kiváltó hatását;

• presszoraminokkal (noradrenalin) – a spironolakton csökkenti a noradrenalinnal szembeni vaszkuláris érzékenységet. Ezért körültekintéssel kell kezelni a spironolaktont szedő betegeket, az ebbe a csoportba tartozó hatóanyagok általános és helyi érzéstelenítések kapcsán történő alkalmazásakor.

• nem-szteroid gyulladásgátlókkal – néhány betegnél a nem-szteroid gyulladásgátlók csökkenthetik a kacs-, a káliummegtakarító- és a tiazid-típusú diuretikumok diuretikus, nátriuretikus és vérnyomáscsökkentő hatását. A nem-szteroid gyulladásgátlók (pl. acetilszalicilsav, indometacin és mefenaminsav) együttadása káliummegtakarító diuretikumokkal összefüggésbe hozható súlyos hyperkalaemia kialakulásával. Ezért a spironolakton és a nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű adásakor a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani annak eldöntéséhez, hogy a kívánt diuretikus hatást elérték-e nála.

• glükokortikoiddal, ACTH-val – fokozott elektrolithiány, különösen hypokalaemia fordulhat elő;

• digoxinnal – a spironolakton megnövelheti a digoxin felezési idejét, ezért a digoxin szérumszintje emelkedhet és toxikussá válhat. Spironolakton szedése mellett szükségessé válhat a digoxin dózisának csökkentése, és a beteget gondosan ellenőrizni kell a digitálisz túl-, illetve aluldozírozásának elkerülése érdekében.

• drogtesztek/laboratóriumi vizsgálatok kölcsönhatásai: a szakirodalomban több beszámoló is megjelent a spironolakton vagy metabolitjainak lehetséges zavaró hatásaival kapcsolatban, amely hatás a digoxin kimutatását célzó radioimmunoassay-knél lépett fel. A digoxint és spironolaktont kapó betegeknél a digoxinválaszt a szérum digoxin-koncentrációjának meghatározásától eltérő módon kell ellenőrizni, kivéve ha az alkalmazott digoxin-szintet meghatározó vizsgálatot bizonyítottan nem befolyásolja a spironolakton-kezelés. A jelenség klinikai jelentősége még nem ismert.

• a fluoreszcencia vizsgálatoknál a spironolakton megzavarhatja a hasonló fluoreszcens tulajdonságú anyagok meghatározását (pl. kortizol, adrenalin);

• a spironolakton kötődik az androgénreceptorhoz és növelheti a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét abirateronnal kezelt prosztatadaganatos betegeknél. Együttadása abirateronnal nem javasolt.

• fenazonnal – a spironolakton felgyorsítja a fenazon metabolizmusát;

• lítiummal – az együttadása kerülendő, mivel a diuretikumok csökkentik a lítium kiürülését a vesén keresztül, és ezáltal fokozódik a lítium toxicitásának kockázata;

• karbenoxolonnal – a karbenoxolon nátriumretenciót eredményezhet, csökkentve ezáltal a spironolakton hatását. A két hatóanyag egyidejű alkalmazása kerülendő.

• karbamazepinnel – diuretikumokkal együtt adagolva klinikailag jelentős hyponatraemiát okozhat;

• heparinnal, kis molekulasúlyú heparinnal – súlyos hyperkalaemiát okozhat az együttadás;

• kumarin-származékokkal – hatásukat csökkenti.

• A spironolakton fokozhatja a gonadotropinfelszabadítóhormon-analógok hatását (triptorelin, buszerelin, gonadorelin).

• mitotánnal ‑ a spironolakton csökkentheti a mitotán plazmaszintjét a mitotánnal kezelt, mellékvesekéreg-karcinómában szenvedő betegeknél, és emiatt nem szabad a mitotánnal együtt alkalmazni.

Terhesség

Mivel embernél antiandrogén hatása bizonyított, terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont). A spironolakton és metabolitjai átjuthatnak a placentán. A hím patkánymagzatok feminizációját, valamint nőstény és hím utódok endokrin zavarait figyelték meg a spironolaktonnal kapcsolatban.

Szoptatás

Szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A spironolakton metabolitjai az anyatejből kimutathatók. A spironolakton újszülötteknél/csecsemőknél kifejtett hatásairól nem áll rendelkezésre elegendő információ. A Verospiron alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából. Amennyiben mégis szükséges a spironolakton adása, a szoptatást abba kell hagyni és a csecsemőt más módon kell táplálni.

Alkalmazásának első időszakában – egyénenként meghatározandó ideig – kerülni kell a gépjárművezetést vagy baleseti veszéllyel járó munkavégzést, mivel egyes betegeknél aluszékonyság és szédülés fordult elő. A továbbiakban egyénileg határozandó meg a tilalom mértéke.

A mellékhatások az aldoszteron káliumkiválasztást fokozó hatásának kompetitív gátlásából és a spironolakton antiandrogén hatásából adódnak.

A nemkívánatos hatások a MedDRA szervrendszeri kategóriák szerint, a MedDRA által meghatározott előfordulási gyakorisági kategóriáknak megfelelően lettek feltüntetve: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

¹ Veseelégtelenségben szenvedő betegek, illetve a spironolaktonnal egyidejűleg káliumtartalmú készítményeket is szedő betegek esetén.

² Idősek, cukorbetegek és ACE-inhibitorokat szedő betegek esetén.

³ Májcirrózisban szenvedő betegek esetében.

⁴ Veseelégtelenségben szenvedő betegek, illetve a spironolaktonnal egyidejűleg káliumtartalmú készítményeket is szedő betegek esetén.

⁵ Nagy dózis esetén (450mg/nap).

⁶ Főleg hosszú távú kezeléseknél.

⁷ 25mg dózis esetén.

⁸ 50mg ill. 200mg dózis esetén.

A mellékhatások a gyógyszer alkalmazásának abbahagyása után általában megszűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A spironolakton túladagolásánál a kezelés során mellékhatásként is megfigyelt jelek és tünetek előfordulásával lehet számolni, mint pl. álmosság, zavartság, macopapulosus vagy erythemás kiütések, hányinger, hányás, szédülés vagy hasmenés. Ritkán hyponatremia vagy hyperkalaemia is előfordulhat, különösen a csökkent vesefunkciójú betegeknél. Hepaticus coma súlyos májbetegeknél alakulhat ki.

A hyperkalaemia tüneteként paresztézia, gyengeség, petyhüdt bénulás vagy izomgörcs jelentkezhet, és klinikailag nehéz lehet megkülönböztetni a hypokalaemiától. Az EKG-n észlelhető változások a káliumszint zavarának legkorábbi specifikus jelei.

Kezelése

Tüneti kezelést kell alkalmazni, specifikus antidotum nem ismert. A spironolakton alkalmazását abba kell hagyni. A gyógyszer alkalmazásának abbahagyása után javulás várható.

Biztosítani kell a folyadék- és elektrolit- valamint a sav‑bázis‑háztartás egyensúlyát: káliumbevitel csökkentése, a kálium kiválasztását fokozó diuretikum, parenteralis glükóz+inzulin vagy per os ioncserélő gyanták adása, súlyos esetben hemodialízis végzése szükséges.