VIPIDIA 6,25 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VIPIDIA 6,25 MG
A Vipidia a 2-es típusú diabetesben szenvedő, 18 éves vagy annál idősebb felnőtteknek javallott a glykaemiás kontroll javítására más glükózcsökkentő gyógyszerekkel, köztük inzulinnal kombinációban, ha ezek diétával és testmozgással együtt sem biztosítanak megfelelő glykaemiás kontrollt (lásd 4.4, 4.5 és 5.1 pontokat a különböző kombinációkról rendelkezésre álló adatokról).
Adagolás
A különböző adagolási rendhez a Vipidia filmtabletta 25 mg-os, 12,5 mg-os, illetve 6,25 mg-os
hatáserősségekben áll rendelkezésre.
Felnőttek (≥ 18 éves)
Az alogliptin ajánlott dózisa naponta egy 25 mg-os tabletta metformin, tiazolidindion, szulfanilurea vagy inzulin mellett adva, vagy hármas kombinációs terápiában alkalmazva metforminnal, valamint tiazolidindionnal vagy inzulinnal.
Ha az alogliptint metforminnal és/vagy tiazolidindionnal alkalmazzák kombinációban, a metformin és/vagy a tiazolidindion dózisát fenn kell tartani, és a Vipidiát egyidejűleg kell alkalmazni.
Ha az alogliptint szulfanilureával vagy inzulinnal alkalmazzák kombinációban, a szulfanilurea vagy az inzulin alacsonyabb dózisa megfontolható a hypoglykaemia kockázatának csökkentésére (lásd
4.4 pont).
Óvatosan kell eljárni, ha az alogliptint metforminnal és tiazolidindionnal kombinációban alkalmazzák, mivel a hypoglykaemia fokozott kockázatát figyelték meg ezen hármas kombinációs terápia alkalmazásánál (lásd 4.4 pont). Hypoglykaemia esetén a tiazolidindion vagy a metformin alacsonyabb dózisa mérlegelhető.
Különleges betegcsoportok Idősek (≥ 65 éves)
Dózismódosítás az életkor alapján nem szükséges. Azonban előrehaladott korú betegeknél, az ebben a betegcsoportban potenciális vesekárosodás miatt, az alogliptin adagolásának konzervatívnak kell lennie.
Vesekárosodás
Enyhe fokú vesekárosodásban (kreatinin clearance (CrCl) > 50 - ≤ 80 ml/perc) szenvedő betegeknél
nem szükséges az alogliptin dózisának módosítása (lásd 5.2 pont).
Közepes fokú vesekárosodásban (CrCl ≥ 30 - ≤ 50 ml/perc) szenvedő betegeknél az alogliptin ajánlott
dózisának felét kell alkalmazni (12,5 mg naponta egyszer, lásd 5.2 pont).
Súlyos fokú vesekárosodásban (CrCl < 30 ml/perc) vagy végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dialízisre szoruló betegeknek az alogliptin ajánlott dózisának negyedét kell adni (6,25 mg naponta egyszer, lásd 5.2 pont). Az alogliptin a dialízis idejétől függetlenül alkalmazható. Művesekezelésben részesülő betegek kezelésével kapcsolatban a tapasztalatok korlátozottak. Az alogliptint nem vizsgálták peritoneális dialízis kezelésre szoruló betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).
A vesefunkció megfelelő vizsgálata ajánlott a kezelés megkezdése előtt, majd utána rendszeresen (lásd
4.4 pont).
Májkárosodás
Enyhe –, vagy közepes fokú májkárosodásban (Child-Pugh pontszám 5-9) szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges. Az alogliptint súlyos fokú májkárosodásban (Child-Pugh érték > 9) szenvedő betegek körében nem vizsgálták, ezért alkalmazása az ilyen betegeknél nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az alogliptin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás. Az alogliptin gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható a hatásosság hiánya miatt (lásd 5.1 pont).
Az alkalmazás módja
Oralis alkalmazásra.
A Vipidiát naponta egyszer kell bevenni étellel vagy anélkül. A tablettát egészben, vízzel kell lenyelni.
Ha egy adag kimaradt, azonnal be kell venni, amint a betegnek eszébe jut. Ugyanazon a napon nem szabad kétszeres adagot bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység vagy a kórtörténetben szereplő súlyos túlérzékenységi reakció, beleértve az anafilaxiás reakciót, az anafilaxiás shockot és az angiooedemát is bármely dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4)-gátlóval szemben (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Általános
A Vipidia nem használható 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél vagy diabeteses ketoacidózis kezelésére. A Vipidia nem helyettesíti az inzulint inzulint igénylő betegeknél.
Alkalmazása más antihyperglykaemiás gyógyszerekkel és a hypoglykaemia
A hypoglykaemia fokozott kockázata miatt szulfanilureával, inzulinnal kombinációban vagy tiazolidindionnal plusz metforminnal kombinációs terápiában ezen gyógyszerek alacsonyabb dózisa mérlegelhető a hypoglykaemia kockázatának csökkentésére, amennyiben ezeket a gyógyszereket alogliptinnel kombinálva alkalmazzák (lásd 4.2 pont).
Nem vizsgált kombinációk
Az alogliptint nem vizsgálták nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (SGLT-2)-gátlókkal vagy glukagonszerű fehérje 1 (GLP-1)-analógokkal kombinációban és formálisan hármas terápiában metforminnal és egy szulfanilureával sem.
Vesekárosodás
Mivel a közepes fokú, vagy a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint dialízist igénylő végstádiumú vesebetegségben a dózis módosítása szükséges, ezért a vesefunkció megfelelő monitorozása ajánlott az alogliptin terápia megkezdése előtt, majd utána rendszeresen (lásd 4.2 pont).
Művesekezelést igénylő betegeknél a kezeléssel kapcsolatos a tapasztalat korlátozott. Az alogliptint nem vizsgálták peritoneális dialízisben részesülő betegeknél (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Az alogliptint súlyos fokú májkárosodásban (Child-Pugh pontszám > 9) szenvedő betegek körében
nem vizsgálták, ezért alkalmazása ezen betegek számára nem ajánlott (lásd 4.2 és 5.2 pont). Szívelégtelenség
A New York Heart Association szerinti III és IV funkcionális stádiumú, pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a klinikai vizsgálatokból származó tapasztalatok korlátozottak, ezért óvatosság szükséges ezen betegeknél.
Túlérzékenységi reakciók
Túlérzékenységi reakciókat, beleértve az anafilaxiás reakciókat, angiooedemát és exfoliatív bőrbetegségeket, köztük Stevens-Johnson-szindrómát és erythema multiformét figyeltek meg DPP-4-gátlóknál és jelentettek spontán az alogliptinnel kapcsolatban a gyógyszer forgalomba hozatalát követően. Az alogliptin klinikai vizsgálataiban anafilaxiás reakciókat kis gyakorisággal jelentettek.
Pancreatitis acuta
A DPP-4-gátlók alkalmazása pancreatitis acuta kialakulásának kockázatával társult. 13 vizsgálat adatainak összesített elemzésében 25 mg alogliptinnel, 12,5 mg alogliptinnel, aktív kontrollal vagy placebóval kezelt betegeknél a pancreatitisről szóló jelentések teljes aránya sorrendben 2, 1, 1 vagy 0 esemény/1000 betegév volt. A kardiovaszkularis kimenetel vizsgálatban a pancreatitisről szóló jelentések aránya az alogliptinnel vagy placebóval kezelt betegeknél sorrendben 3 illetve 2 esemény
volt 1000 betegévenként. Forgalomba hozatalt követően előfordultak pancreatitis acutával kapcsolatos spontán mellékhatás jelentések. A betegeket tájékoztatni kell a pancreatitis acuta jellemző tüneteiről: tartós és erős hasi fájdalom, mely a hát felé sugározhat. Pancreatitis gyanúja esetén a Vipidia adását le kell állítani. Ha a pancreatitis acuta igazolásra került, a Vipidia adását nem szabad újrakezdeni. Ha a beteg kórtörténetében pancreatitis szerepel, elővigyázatosság javasolt.
Májat érintő hatások
A forgalomba hozatalt követően érkeztek májműködési zavarra vonatkozó jelentések, beleértve a májelégtelenséget is. Ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a lehetséges májfunkciós zavarok miatt. Májkárosodásra utaló tünetek esetén azonnal májfunkciós vizsgálatokat kell végezni. Ha eltérést tapasztalnak, és más etiológiát nem állapítanak meg, az alogliptin-kezelés megszüntetése megfontolandó.
Bullózus pemphigoid
A forgalomba hozatalt követően a DPP-4-inhibitorokat, köztük az alogliptint szedő betegeknél bullózus pemphigoid előfordulására vonatkozó jelentések érkeztek. Bullózus pemphigoid gyanúja esetén az alogliptin szedését abba kell hagyni.
A Vipidia nátriumot tartalmaz
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Más gyógyszerek hatásai az alogliptinre
Az alogliptin elsősorban változatlan formában választódik ki a vizeletbe. A citokróm (CYP) P450 enzimrendszeren való metabolizmusa elhanyagolható (lásd 5.2 pont). CYP-gátlókkal való interakció így nem várható, és interakciót eddig nem mutattak ki.
Klinikai interakciós vizsgálatokból származó adatok azt is igazolták, hogy a gemfibrozilnak (egy CYP2C8/9-gátló), a flukonazolnak (egy CYP2C9-gátló), a ketokonazolnak (egy CYP3A4-gátló), a ciklosporinnak (egy p-glikoprotein-gátló), a voglibóznak (egy alfa-glükozidáz-gátló) a digoxinnak, a metforminnak, a cimetidinnek, a pioglitazonnak vagy az atorvasztatinnak nincs klinikailag releváns hatása az alogliptin farmakokinetikájára.
Az alogliptin hatásai más gyógyszerekre
In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy az alogliptin nem gátolja, és nem is serkenti a CYP450 izoenzimeket az ajánlott 25 mg-os alogliptin dózisnál elért koncentrációkban (lásd 5.2 pont). Igy nem várható interakció a CYP450 izoenzimek szubsztrátjaival, és interakciót eddig nem mutattak ki. In vitro vizsgálatokban az alogliptin nem bizonyult sem szubsztrátnak, sem inhibitornak a vesében zajló hatóanyag-diszpozíció kulcs transzportereire nézve, melyek a szerves anion transzporter-1, a szerves anion transzporter-3 vagy a szerves kation transzporter-2 (OCT2). Klinikai adatok nem utalnak interakcióra p-glikoprotein-gátlókkal vagy szubsztrátokkal.
Klinikai vizsgálatokban az alogliptinnek nem volt klinikailag releváns hatása a koffein, az (R)-warfarin, a pioglitazon, a gliburid, a tolbutamid, az (S)-warfarin, a dextrometorfán, az
atorvasztatin, a midazolám, egy orális fogamzásgátló (noretindron és etinil-ösztradiol), a digoxin, a fexofenadin, a metformin vagy a cimetidin farmakokinetikájára, bár az in vivo bizonyíték alapján kisfokú tendenciát mutatott a CYP1A2, CYP3A4, CYP2D6, CYP2C9, p-glikoprotein és az OCT2- szubsztrátjaival való interakció előidézésére.
Egészséges önkénteseknek warfarinnal egyidejűleg adva az alogliptinnek nem volt hatása a
protrombinidőre vagy az International Normalised Ratio (INR) értékre. Kombináció más antidiabetikus gyógyszerekkel
Metforminnal, pioglitazonnal (tiazolidindion), voglibózzal (alfa-glükozidáz-gátló) és gliburiddal (szulfanilurea) végzett vizsgálatok eredményei nem mutattak klinikailag releváns farmakokinetikai interakciókat.
Terhesség
Az alogliptin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). Az alogliptin alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az alogliptin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek az alogliptin kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel vagy az alogliptin-kezelést szakítják meg, figyelembe
véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint az alogliptin-terápia előnyét a nőre nézve. Termékenység
Az alogliptin fertilitásra gyakorolt hatását embernél nem vizsgálták. Állatkísérletekben fertilitásra gyakorolt káros hatásokat nem figyeltek meg (lásd 5.3 pont).
A Vipidia nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban a betegeket figyelmeztetni kell a hypoglykaemia kockázatára, amennyiben szulfanilureával, inzulinnal kombinálják vagy tiazolidindion és metformin kombinációs terápiában kerül alkalmazásra.
A biztonságossági profil összefoglalása
A közölt információ összesen 9405, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegekkel történt vizsgálaton alapul, köztük 3750 beteget kezeltek 25 mg alogliptinnel és 2476 beteget kezeltek 12,5 mg alogliptinnel, akik egy II. fázisú vagy 12, III. fázisú, kettős vak, placebo- vagy aktív kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt. A kardiovaszkularis kimenetel vizsgálatát 5380, 2-es típusú diabetesben szenvedő és nemrégiben akut coronaria szindróma eseményen átesett, 2701, alogliptinre randomizált és 2679, placebóra randomizált betegekkel végezték. Ezen vizsgálatok az alogliptin glykaemiás kontrollra gyakorolt hatásait, valamint az alogliptin biztonságosságát értékelték önmagában adva, kezdő kombinációs terápiaként metforminnal vagy egy tiazolidindionnal, illetve metforminhoz vagy
egy szulfanilureához vagy egy tiazolidindionhoz (metforminnal vagy egy szulfanilureával vagy azok nélkül) vagy inzulinhoz (metforminnal vagy anélkül) hozzáadott terápiaként.
13 vizsgálat adatainak összevont elemzésében a nemkívánatos események, a súlyos nemkívánatos események és a terápia megszakítását eredményező nemkívánatos események összesített gyakorisága összevethető volt a 25 mg alogliptinnel, 12,5 mg alogliptinnel, aktív kontrollal vagy placebóval kezelt betegeknél. A leggyakoribb mellékhatás a 25 mg alogliptinnel kezelt betegeknél a fejfájás volt.
Az alogliptin biztonságossága hasonló volt időseknél (≥ 65 éves) és nem időseknél (< 65 éves). A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatások felsorolása szervrendszer és gyakoriság szerinti. A gyakoriságok definíciója: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka
(≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az 5659 betegre kiterjedő, alogliptin monoterápiás vagy hozzáadott kombinációs terápiás, pivotális,
III. fázisú klinikai vizsgálatok összegzésében, a megfigyelt mellékhatások alább kerülnek felsorolásra (1. táblázat).
1. táblázat: Mellékhatások
| Szervendszeri kategóriaMellékhatás | A mellékhatások gyakorisága |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | gyakori gyakori |
| felsőlégúti fertőzéseknasopharyngitis | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | nem ismert |
| túlérzékenység | |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | gyakori |
| hypoglykaemia | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | gyakori |
| fejfájás | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| hasi fájdalom | gyakori |
| gastrooesophagealis reflux betegség | gyakori |
| hasmenés | gyakori |
| pancreatitis acuta | nem ismert |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | nem ismert |
| májműködési zavar, köztükmájelégtelenség | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei | |
| viszketés | gyakori |
| kiütés | gyakori |
| exfoliatív bőrbetegségek, köztükStevens-Johnson-szindróma, erythema multiforme | nem ismert nem ismert |
| angiooedema | nem ismert |
| csalánkiütés | nem ismert |
| bullózus pemphigoid | nem ismert |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | nem ismert |
| interstitialis nephritis |
Gyermekek és serdülők
Az alogliptinnel végzett klinikai vizsgálatban, amelyet 10 és 17 év közötti, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermek és serdülő betegek bevonásával végeztek, a mellékhatások hasonlóak voltak a felnőtteknél megfigyeltekhez.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatokban az alogliptin legmagasabb alkalmazott dózisa egészséges önkénteseknél az
egyszeri 800 mg-os adag illetve 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a napi egyszeri
400 mg-os adag 14 napon át (az ajánlott napi 25 mg-os alogliptin dózis sorrendben 32-szerese, illetve 16-szorosa) történt.
Kezelés
Túladagolás esetén megfelelő szupportív kezelést kell alkalmazni, a beteg klinikai állapotához
igazítva.
Hemodialízis az alogliptin minimális mennyiségét távolítja el (egy 3 órás dialízis kezelés során az anyag kb. 7%-a került eltávolításra). Túladagoláskor a hemodialízis klinikai haszna emiatt csekély. Nem ismert, hogy a peritoneális dialízis eltávolítja-e az alogliptint.
Farmakológiai tulajdonságok - VIPIDIA 6,25 MG
Farmakoterápiás csoport: Antidiabetikus terápia, dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) inhibitorok.
ATC kód: A10BH04
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
Az alogliptin a DPP-4 erős és igen szelektív gátlója, több, mint 10 000-szer szelektívebb a DPP-4, iránt mint más hasonló enzimek, köztük a DPP-8 és a DPP-9 iránt. A DPP-4 az inkretin hormonok, a glukagonszerű fehérje-1 (glucagon-like peptide-1, GLP-1) és a glükózfüggő inzulinotróp polipeptid (glucose-dependent insulinotropic polypeptide, GIP) gyors lebontásában szerepet játszó fő enzim, ezek a bélben szabadulnak fel, és szintjük az étkezésre adott válaszként emelkedik. A GLP-1 és a GIP fokozza az inzulin bioszintézisét és szekrécióját a hasnyálmirigy béta-sejtjeiből, míg a GLP-1 egyaránt gátolja a glukagon szekrécióját és a máj glükóz termelését. Az alogliptin így glükózfüggő mechanizmussal javítja a glykaemiás kontrollt, mely által az inzulinelválasztás fokozott és a glukagonszint csökkent, amikor a glükózszint magas.
Klinikai hatásosság
Az alogliptint vizsgálták monoterápiaként, kezdő terápiaként metforminnal vagy egy tiazolidindionnal kombinálva és hozzáadott terápiaként metforminnal vagy egy szulfanilureával vagy egy tiazolidindionnal (metforminnal vagy egy szulfanilureával vagy azok nélkül) vagy inzulinnal (metforminnal vagy anélkül) kombinálva.
25 mg alogliptin alkalmazása 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a DPP-4-gátlás csúcsát
1-2 órán belül elérte, és meghaladta a 93%-ot mind az egyszeri 25 mg-os adag, mind a 14 napos, napi egyszeri dozírozás után. A DPP-4 gátlása 81% fölött maradt 24 órával a 14 napos dozírozás után. A reggeli, ebéd és vacsora utáni 4 órás postprandialis glükózkoncentrációkat átlagolva a 14 napos,
25 mg-os alogliptin-kezelés placebóra korrigálva, a kiindulási értékhez képest átlagosan -35,2 mg/dl-es csökkenést okozott.
A 25 mg alogliptin önmagában és 30 mg pioglitazonnal kombinálva is jelentős csökkenést eredményezett a postprandialis glükóz és postprandialis glukagon értékekben, emellett szignifikánsan (p< 0,05) emelte a prostprandialis aktív GLP-1 szinteket a 16. héten a placebóval összehasonlítva.
Továbbá, 25 mg alogliptin önmagában és 30 mg pioglitazonnal kombinációban statisztikailag szignifikáns (p< 0,001) csökkenést eredményezett az össztrigliceridben a 16. héten, amit a placebóhoz viszonyított, a kiindulási értékben bekövetkezett további posztprandiális AUC(0-8) változással mértek.
Összesen 14 779, 2-es típusú diabetesben szenvedő beteg – köztük 6448 beteget kezeltek 25 mg alogliptinnel illetve 2476 beteget kezeltek 12,5 mg alogliptinnel – vett részt egy II. fázisú és 13,
III. fázisú (köztük a kardiovaszkuláris kimenetel vizsgálat), kettős vak, placebó- vagy aktív kontrollos klinikai vizsgálatban, melyeket az alogliptin glykaemiás kontrollra gyakorolt hatásainak és biztonságosságának értékelésére végeztek. Ezen vizsgálatokban 2257, alogliptinnel kezelt beteg volt
≥ 65 éves és 386, alogliptinnel kezelt beteg volt ≥ 75 éves. A vizsgálatokban 5744 enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő, 1290 közepes fokú vesekárosodásban szenvedő és 82 súlyos fokú vesekárosodott/végstádiumú vesebetegségben szenvedő beteg vett részt, akiket alogliptinnel kezeltek.
Összességében az ajánlott 25 mg-os napi alogliptin dózisú kezelés monoterápiában, kezdő vagy hozzáadott kombinációs terápiaként javította a glykaemiás kontrollt. Ezt a glikált hemoglobin (HbA1c) és az éhomi szérum glükóz klinikailag releváns és statisztikailag szignifikáns csökkenése alapján határozták meg a kontrollhoz képest, a kiindulási értéktől a vizsgálat végpontjáig. A HbA1c-csökkenések hasonlóak voltak a különböző, köztük a vesekárosodás, az életkor, a nem és a
testtömegindex szerinti alcsoportokban, míg kisfokú különbség volt a rasszok között (pl. fehér és nem fehér). A kontrollhoz viszonyítva, klinikailag jelentős HbA1c-csökkenést is megfigyeltek 25 mg alogliptin esetén, függetlenül a kiindulási alapkezeléstől. Magasabb kiinduláskori HbA1c nagyobb HbA1c-csökkenéssel társult. Általában az alogliptin testtömegre és lipidekre gyakorolt hatása semleges volt.
Alogliptin monoterápiaként
Napi egyszeri 25 mg-os alogliptin kezelés a HbA1c és az éhomi szérum glükóz statisztikailag szignifikáns javulását eredményezte a kiinduláshoz képest, a placebo kontrollhoz hasonlítva a
26. héten (2. táblázat).
Alogliptin hozzáadott terápiaként metforminnal
Napi egyszeri 25 mg alogliptin hozzáadása metformin-hidroklorid terápiához (az átlagos dózis = 1847 mg) a HbA1c és az éhomi szérum glükóz statisztikailag szignifikáns javulását
eredményezte a kiinduláshoz képest a 26. héten placebó hozzáadásához viszonyítva (2. táblázat). Szignifikánsan (p< 0,001) több 25 mg alogliptint kapó beteg (44,4%) érte el a ≤ 7,0%-os HbA1c célértéket a 26. héten, mint placebót kapó (18,3%).
Napi egyszeri 25 mg alogliptin hozzáadása a metformin-hidroklorid terápiához (átlagos
dózis = 1835 mg) a HbA1c kiindulási értékhez viszonyított javulását eredményezte az 52. héten és a
104. héten. Az 52. héten a 25 mg alogliptin plusz metforminnal elért HbA1c csökkenés (-0,76%, 3. táblázat) hasonló volt a glipizid (átlagos dózis = 5,2 mg) plusz metformin-hidroklorid terápiánál
(átlagos dózis = 1824 mg, -0,73%) elérthez. A 104. héten a 25 mg alogliptin plusz metforminnal elért HbA1c csökkenés (-0,72%, 3. táblázat) nagyobb volt a glipizid plusz metforminnál (-0,59%) elérthez képest. Az éhomi vércukorszint kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása az 52. héten szignifikánsan nagyobb volt a 25 mg alogliptin plusz metforminnál, mint a glipizid plusz metforminnál (p< 0,001). A 104. hétre az éhomi vércukorszint kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása 25 mg alogliptin és metformin esetén -3,2 mg/dl volt, szemben a glipizid és metformin esetén észlelt 5,4 mg/dl-rel. Több, 25 mg alogliptint és metformint kapó beteg (48,5%) érte el a
≤7,0%-os HbA1c célértéket, mint glipizidet és metformint kapó (42,8%) (p = 0,004).
Alogliptin hozzáadott terápiaként egy szulfanilureával
Napi egyszeri 25 mg alogliptin hozzáadása gliburid terápiához (az átlagos dózis = 12,2 mg) a HbA1c és az éhomi szérum glükóz statisztikailag szignifikáns javulását eredményezte a kiinduláshoz képest a
26. héten placebo hozzáadásához hasonlítva (2. táblázat). Az éhomi szérum glükóz átlagos változása a kiinduláshoz képest az 26. héten 25 mg alogliptin esetén 8,4 mg/dl-es csökkenést mutatott a placebónál megfigyelt 2,2 mg/dl-es növekedéssel összehasonlítva. Szignifikánsan több (p = 0,002)
25 mg alogliptint kapó beteg (34,8%) érte el a ≤7,0%-os HbA1c célértéket a 26. héten, mint placebót
kapó (18,2%).
Alogliptin hozzáadott terápiaként egy tiazolidindionnal
Napi egyszeri 25 mg alogliptin hozzáadása pioglitazon terápiához (az átlagos dózis = 35,0 mg metforminnal vagy egy szulfanilureával vagy azok nélkül) a HbA1c és az éhomi szérum glükóz statisztikailag szignifikáns javulását eredményezte a kiinduláshoz képest a 26. héten placebo hozzáadásához hasonlítva (2. táblázat). Klinikailag jelentős HbA1c-csökkenést is megfigyeltek 25 mg alogliptin esetén a placebóhoz képest, függetlenül attól, hogy a beteg kapott-e egyidejű metformin vagy szulfanilurea terápiát. Szignifikánsan több (p = 0,004) 25 mg alogliptint kapó beteg (49,2%) érte el a ≤7,0%-os HbA1c célértéket a 26. héten, mint placebót kapó (34,0%).
Alogliptin hozzáadott terápiaként egy tiazolidindionnal és metforminnal
Napi egyszeri 25 mg alogliptin hozzáadása 30 mg-os pioglitazon és metformin-hidroklorid terápiához (az átlagos dózis = 1867,9 mg) a HbA1c és az éhomi szérum glükóz javulását eredményezte a kiinduláshoz képest az 52. héten, ami nem volt rosszabb és statisztikailag jobb volt, mint amit 45 mg pioglitazon és metformin-hidroklorid terápia (az átlagos dózis = 1847,6 mg, 3. táblázat) hozott létre. A 25 mg alogliptin plusz 30 mg pioglitazon és metformin esetén megfigyelt jelentős HbA1c-csökkenés a teljes 52 hetes kezelési periódus alatt következetesen jelen volt 45 mg pioglitazonnal és metforminnal összehasonlítva (p< 0,001 minden időpontban). Továbbá az éhomi szérum glükóz átlagos változása a kiinduláshoz képest az 52. héten 25 mg alogliptin plusz 30 mg pioglitazon és metformin esetén szignifikánsan nagyobb volt, mint a 45 mg pioglitazon és metformin esetén (p< 0,001). Szignifikánsan több (p< 0,001) 25 mg alogliptint plusz 30 mg pioglitazont és metformint (33,2%) kapó beteg érte el a
≤ 7,0%-os HbA1c célértéket az 52. héten, mint 45 mg pioglitazont és metformint kapó beteg (21,3%).
Alogliptin hozzáadott terápiaként inzulinnal (metforminnal vagy anélkül)
Napi egyszer 25 mg alogliptin hozzáadása inzulin terápiához (átlagos dózis = 56,5 NE metforminnal vagy anélkül) a HbA1c és az éhomi szérum glükóz statisztikailag szignifikáns javulását eredményezte a kiinduláshoz képest a 26. héten placebo hozzáadásával összehasonlítva (2. táblázat). Klinikailag szignifikáns HbA1c-csökkenést is megfigyeltek 25 mg alogliptin esetén a placebóhoz képest, függetlenül attól, hogy a beteg kapott-e egyidejű metformin terápiát vagy sem. Több 25 mg alogliptint kapó beteg (7,8%) érte el a ≤7,0%-os HbA1c célértéket a 26. héten, mint placebót kapó (0,8%).
| 2. táblázat: A HbA1c változása (%) a kiinduláshoz képest 25 mg alogliptinnél a 26. héten placebokontrollos vizsgálat szerint (FAS, LOCF) | |||
| Vizsgálat | Az átlagos kiindulásiHbA1c (%) (SD) | A HbA1c átlagos változása a kiindulástól (%)†(SE) | A HbA1c placebóra korrigált változása a kiindulástól (%)†(2-oldalas 95% CI) |
| Monoterápia placebo-kontrollos vizsgálata | |||
| 25 mg alogliptin napi egyszer(n = 128) | 7,91(0,788) | -0,59(0,066) | -0,57*(-0,80, -0,35) |
| Hozzáadott kombinációs terápia kontrollos vizsgálatok | |||
| 25 mg alogliptin napi egyszer metforminnal(n = 203) | 7,93(0,799) | -0,59(0,054) | -0,48*(-0,67, -0,30) |
| 25 mg alogliptin napi egyszer egy szulfanilureával(n = 197) | 8,09(0,898) | -0,52(0,058) | -0,53*(-0,73, -0,33) |
| 25 mg alogliptin napi egyszer tiazolidindionnal ± metforminnal vagy egy szulfanilureával(n = 195) | 8,01(0,837) | -0,80(0,056) | -0,61*(-0,80, -0,41) |
| 25 mg alogliptin napi egyszer inzulinnal ± metforminnal(n = 126) | 9,27(1,127) | -0,71(0,078) | -0,59*(-0,80, -0,37) |
| FAS = full analysis set – teljes elemzett populációLOCF = last observation carried forward - az utolsó megfigyelés továbbvitelével† Legkisebb négyzetek átlagai a korábbi antihyperglykaemiás terápia státuszára és a kiindulási értékekre igazítva* p< 0,001 placebóval vagy placebo+kombinációs kezeléssel összehasonlítva | |||
| 3. táblázat: A HbA1c változása (%) a kiinduláshoz képest 25 mg alogliptinnél aktív kontrollosvizsgálatok szerint (PPS, LOCF) | |||
| Vizsgálat | Az átlagos kiindulási HbA1c (%) (SD) | A HbA1c átlagos változása a kiindulástól (%)†(SE) | A HbA1c kezeléssel korrigált változása a kiindulástól (%)†(1-oldalas CI) |
| Hozzáadott kombinációs terápia vizsgálatok | |||
| 25 mg alogliptin | |||
| napi egyszer | |||
| metforminnal vs. egy | |||
| szulfanilurea és | |||
| metformin | |||
| változás az 52. héten | 7,61 | -0,76 | -0,03 |
| (n = 382) | (0,526) | (0,027) | (-végtelen, 0,059) |
| változás a 104. héten | 7,61 | -0,72 | -0,13* |
| (n = 382) | (0,526) | (0,037) | (-végtelen -0,006) |
| 25 mg alogliptin | |||
| napi egyszer | |||
| tiazolidindionnal és | |||
| metforminnal vs. egy | |||
| titráló tiazolidindion | |||
| és metformin | |||
| változás a 26. héten | 8,25 | -0,89 | -0,47* |
| (n = 303) | (0,820) | (0,042) | (-végtelen, -0,35) |
| változás az 52. héten | 8,25 | -0,70 | -0,42* |
| (n = 303) | (0,820) | (0,048) | (-végtelen, -0,28) |
| PPS = per protocol set – protokoll szerinti populációLOCF = last observation carried forward - az utolsó megfigyelés továbbvitelével* a „nem rosszabb mint” és a „jobb mint” statisztikailag igazolt† Legkisebb négyzetek átlagai a korábbi antihyperglykaemiás terápia státuszára és a kiindulási értékekre igazítva | |||
Vesekárosodott betegek
Az alogliptin ajánlott dózisainak hatásosságát és biztonságosságát egy placebokontrollos vizsgálat során 2-es típusú diabetesben szenvedő és súlyosan vesekárosodott/végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek alcsoportjában elkülönítetten tanulmányozták (59 beteg alogliptint és 56 beteg placebót kapott 6 hónapon át), és a normál vesefunkciójú betegeknél kapott profillal megegyezőnek találták.
Idősek (≥ 65 éves)
Az alogliptin hatásossága 2-es típusú diabetesben szenvedő és ≥ 65 éves betegek esetén öt, 26 hetes placebo-kontrollos vizsgálat összevont elemzésében megegyező volt a < 65 éves betegeknél kapottal.
Továbbá napi egyszeri 25 mg-os alogliptin kezelés a HbA1c kiinduláshoz képest elért javulását eredményezte az 52. héten, mely hasonló volt, mint amit a glipizid (az átlagos dózis = 5,4 mg) hozott létre. Fontos, hogy bár az alogliptin és a glipizid HbA1c és éhomi szérum glükóz változásai hasonlóak, a hypoglykaemiás epizódok 25 mg alogliptint (5,4%) kapó betegeknél jelentősen ritkábbak voltak a glipizidet kapókkal összehasonlítva (26,0%).
Klinikai biztonságosság
Kardiovaszkuláris biztonságosság
13 vizsgálat adatainak összevont analízisében a kardiovaszkuláris eredetű halálozás, nem végzetes myocardialis infarctus és nem végzetes stroke együttes incidenciája összevethető volt a 25 mg alogliptinnel, aktív kontrollal vagy placebóval kezelt betegeknél.
Továbbá 5380, meglévő, nagy kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező olyan betegnél, akiknél nemrég (15-90 napja) akut coronaria esemény zajlott le, a standard kezeléshez adott alogliptin főbb kardiovaszkuláris nemkívánatos eseményekre (major adverse cardiovascular events - MACE), köztük a kardiovaszkuláris eredetű halálozás, a nem végzetes myocardialis infarctus és a nem végzetes stroke alkotta összetett végpont bármely eseményének első előfordulásáig eltelt időre gyakorolt, placebóhoz viszonyított hatásának értékelésére egy prospektív, randomizált, kardiovaszkuláris végpontú, biztonságossági vizsgálatot végeztek. A vizsgálat megkezdésekor a betegek átlagos életkora 61 év, a diabetes átlagos időtartama 9,2 év és az átlagos HbA1c 8,0% volt.
A vizsgálat igazolta, hogy az alogliptin a placebóhoz képest nem fokozza a főbb kardiovaszkuláris nemkívánatos események meglétének kockázatát [relatív hazárd: 0,96; 1-oldalas 99%-os konfidencia intervallum: 0-1,16]. Az alogliptin csoportban a betegek 11,3%-ánál tapasztaltak főbb kardiovaszkuláris nemkívánatos eseményeket, szemben a placebo csoport betegeinek 11,8%-ával.
| 4. táblázat: A kardiovaszkuláris kimenetel vizsgálatban jelentettMACE | ||
| Betegek száma (%) | ||
| 25 mg alogliptin | Placebo | |
| N = 2701 | N = 2679 | |
| Elsődleges összetett végpont [kardiovaszkuláris eredetű halálozás, nem végzetes myocardialis infarctus és nem végzetes stroke elsőeseménye] | 305 (11,3) | 316 (11,8) |
| Kardiovaszkuláris eredetűhalálozás* | 89 (3,3) | 111 (4,1) |
| Nem végzetes myocardialis infarctus | 187 (6,9) | 173 (6,5) |
| Nem végzetes stroke | 29 (1,1) | 32 (1,2) |
| *Összességében az alogliptin csoportban 153 vizsgálati alany (5,7%) és a placebo csoportban 173 vizsgálati alany (6,5%) halálozott el (összmortalitás) | ||
703 betegnél tapasztaltak a szekunder, főbb kardiovaszkuláris nemkívánatos események összetett végpontjába tartozó eseményt (kardiovaszkuláris eredetű halálozás, nem végzetes myocardialis infarctus, nem végzetes stroke és instabil angina miatti sürgős revaszkularizáció első eseménye). Az alogliptin csoport 12,7%-a (344 vizsgálati alany) tapasztalt szekunder, főbb kardiovaszkuláris nemkívánatos események összetett végpontjába tartozó eseményt szemben a placebo csoport
13,4%-ával (359 vizsgálati alany) [relatív hazárd = 0,95; 1-oldalas 99%-os konfidencia intervallum:
0-1,14].
Hypoglykaemia
12 vizsgálat adatainak összesített elemzése szerint a hypoglykaemia bármely epizódjának összesített gyakorisága kisebb volt a 25 mg alogliptinel kezelt betegeknél, mint a 12,5 mg alogliptinnel, aktív kontrollal vagy placebóval kezelt betegeknél (sorrendben 3,6%, 4,6%, 12,9% és 6,2%). Ezen epizódok többségének intenzitása enyhe vagy közepesen súlyos volt. A súlyos hypoglykaemia epizódjainak összesített gyakorisága hasonló volt a 25 mg alogliptinnel vagy 12,5 mg alogliptinnel kezelt
betegeknél, de kisebb gyakoriságú, mint aktív kontrollal vagy placebóval kezelt betegeknél (sorrendben 0,1%, 0,1%, 0,4% és 0,4%). A prospektív, randomizált, kontrollos, kardiovaszkuláris kimenetel vizsgálatban a vizsgáló által jelentett hypoglykaemias események hasonlóak voltak a placebót kapó betegeknél (6,5%) és a standard kezelés mellett alogliptint kapó betegeknél (6,7%).
A monoterápiában adott alogliptin egyik klinikai vizsgálatában a hypoglykaemia gyakorisága hasonló volt a placebót kapóékhoz, és alacsonyabb, mint a placebót kapóké egy szulfanilureához adva egy másik vizsgálatban.
A hypoglykaemia nagyobb arányát figyelték meg hármas terápiában tiazolidindionnal és metforminnal illetve inzulinnal kombinációban, ahogy ezt más DPP-4-gátlóknál is megfigyelték.
A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeket (≥ 65 éves) hypoglykaemiás epizódokra fogékonyabbnak tekintik, mint a < 65 éves betegeket. 12 vizsgálat adatainak összesített elemzése szerint a hypoglykaemia bármely epizódjának összesített gyakorisága hasonló volt a 25 mg alogliptinel kezelt ≥ 65 éves betegeknél (3,8%), mint a < 65 éves betegeknél (3,6%).
Gyermekek és serdülők
Kettős vak, randomizált, placebokontrollos, multinacionális (6 ország, 37 helyszín) vizsgálatot végeztek olyan, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő (10–17 éves) gyermek és serdülő betegekkel, akiknél a metformin- és/vagy inzulin-alapkezeléssel vagy anélkül alkalmazott diéta és/vagy testmozgás ellenére sem volt megfelelő a glykaemiás kontroll. Összesen 151 (köztük
27 alapkezelés nélküli, és 124 metforminnal és/vagy inzulinnal kezelt) beteget randomizáltak 1:1 arányban, akik vagy 25 mg alogliptinnel (n = 75) vagy placebóval (n = 76) végzett kezelésben részesültek naponta egyszer. A 25 mg alogliptinnel és a placebóval végzett kezelés között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az elsődleges hatásossági végpont tekintetében, ami a
HbA1c-érték változását jelenti a kiindulástól a 26. hétig a teljes elemzett populáció (full analysis set, FAS) vagy a protokoll szerinti populáció (per protocol set, PPS) körében, a FAS érzékenységi vizsgálatában, vagy bármely alcsoportban, beleértve az antidiabetikus alapkezelés nélküli betegeket, valamint a metformin és/vagy inzulin-alapkezelésben részesülő betegeket is. Hasonló eredményeket figyeltek meg a másodlagos végpontok tekintetében, ami a HbA1c-érték változását jelenti a kiindulástól a 12., 18., 39. és 52. hétig a FAS és a PPS populációba tartozó alanyok körében.
A vizsgálat eredményeit az 5. táblázat mutatja be.
| 5. táblázat: A HbA1c változása (%) a kiindulástól a 26. hétig napi 25 mg alogliptin vagy placebo mellett 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő(10–17 éves) gyermek és serdülő betegeknél | ||
| Terápiás csoport | HbA1c (%)* | HbA1c (%) különbség alogliptin vs placebo* |
| 25 mg alogliptin | 0,091 ± 0,288(n = 54) | 0,102[-0,627, 0,831] |
| Placebo | -0,011 ± 0,281(n = 56) | |
| *A legkisebb négyzetek átlagai ± SE[ ] a kétoldali, 95 %-os konfidenciaintervallumot mutatjaSE: standard hiba | ||
Az alogliptin farmakokinetikája hasonlónak bizonyult egészséges egyéneknél és 2-es típusú
diabetesben szenvedő betegeknél.
Felszívódás
Az alogliptin abszolút biohasznosulása kb. 100%.
Nagy zsírtartalmú étel adása nem eredményezett változást az alogliptin teljes és csúcsexpozíciójában,
a Vipidia ezért bevehető étellel vagy anélkül.
Egyszeri, legfeljebb 800 mg-os, orális dózisok alkalmazása után egészséges egyénekben az alogliptin gyorsan felszívódott, a csúcs plazmakoncentrációt 1-2 órával (medián tmax) az adagolás után érve el.
Ismételt adagolás után nem figyeltek meg klinikailag releváns felhalmozódást, sem egészséges egyénekben, sem 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél.
Az alogliptin teljes és csúcs expozíciója a 6,25-100 mg-os, egyszeri alogliptin dózisokkal arányosan emelkedett (lefedve a terápiás dózistartományt). Az alogliptin AUC egyénenkénti variációs koefficiense kicsi volt (17%).
Eloszlás
12,5 mg alogliptin egyszeri intravénás dózisa után egészséges önkénteseknél a végső fázisban a megoszlási térfogat 417 l volt, ami a hatóanyag jó szöveti eloszlását jelzi.
Az alogliptin 20-30%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az alogliptin metabolizmusa nem kiterjedt, a dózis 60-70%-a változatlan hatóanyagként ürül a vizelettel.
Két kisebb metabolitot mutattak ki [14C] alogliptin orális adagjának alkalmazása után, az N-demetilált alogliptint, az M-I-et (az anyavegyület < 1%-a), és az N-acetilált alogliptint, az M-II-t (az anyavegyület < 6%-a). Az M-I hatásos metabolit, az alogliptinhez hasonlóan a DPP-4 igen szelektív gátlója; az M-II nem mutat semmilyen gátló aktivitást a DPP-4-gyel vagy más DPP-vel rokon enzimekkel szemben. In vitro adatok mutatják, hogy a CYP2D6 és a CYP3A4 hozzájárul az alogliptin korlátozott metabolizmusához.
In vitro vizsgálatok jelzik, hogy az alogliptin nem indukálja a CYP1A2-t, a CYP2B6-ot és a CYP2C9-et, továbbá nem gátolja a CYP1A2-t, a CYP2B6-ot, a CYP2C8-at, a CYP2C9-et, CYP2C19-et, CYP2D6-ot vagy a CYP3A4-et az ajánlott 25 mg-os alogliptin dózisnál elért koncentrációknál. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy az alogliptin a CYP3A4 enyhe induktora, de in vivo vizsgálatokban nem mutatták ki, hogy az alogliptin indukálja a CYP3A4-et.
In vitro vizsgálatokban az alogliptin nem gátolta a következő vese transzportereket: OAT1, OAT3 és
OCT2.
Az alogliptin elsősorban (R)-enantiomerként van jelen (> 99%); (S)-enantiomerré való királis átalakuláson nem vagy csak kismértékben megy keresztül. Terápiás adagoknál az (S)-enantiomer nem mutatható ki.
Elimináció
Az alogliptin kb. 21 órás, átlagos, végső felezési idővel (t1/2) eliminálódott.
[14C] alogliptin egy orális dózisának alkalmazása után a teljes radioaktivitás 76%-a a vizelettel ürült és 13%-át nyerték vissza a székletből.
Az alogliptin átlagos veseclearance-e (170 ml/perc) nagyobb volt, mint a becsült, átlagos glomeruláris filtrációs ráta (kb. 120 ml/perc), ami kisfokú aktív veseexkrécióra utal.
Időfüggőség
Egyszeri adag alkalmazása után az alogliptin teljes expozíciója (AUC(0-inf)) hasonló volt a napi egyszeri adagolás egy adagja intervallumának (AUC(0-24)) expozíciójához 6 nap után. Ez az alogliptin kinetikájának időtől való függetlenségét jelzi ismételt adagolás után.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
50 mg alogliptin egyetlen adagját adták 4 betegcsoportnak, akik különböző fokú vesekárosodásban szenvedtek (CrCl-hez a Cockcroft-Gault képletet használva): enyhe fokú (CrCl = > 50 - ≤ 80 ml/perc), közepes fokú (CrCl = ≥ 30 - ≤ 50 ml/perc), súlyos fokú (CrCl = < 30 ml/perc) és hemodializált végstádiumú vesebetegség.
Az alogliptin AUC kb. 1,7-szeres növekedését figyelték meg enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Mivel az alogliptin AUC-értékek eloszlása ezeknél a betegnél ugyanazon tartományban volt, mint a kontroll egyéneké, enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2 pont).
Közepes fokú és súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő illetve hemodializált, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél az alogliptin szisztémiás expozíciójának sorrendben körülbelül 2-szeres és 4-szeres emelkedését figyelték meg. (A végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeket közvetlenül az alogliptin adása után hemodializálták. Az átlagos dializátum koncentrációt alapul véve a 3 órás dialízis kezelés során a hatóanyag kb. 7%-át távolították el.) Az alogliptin szisztémás expozíciójának normál vesefunkciójú egyéneknél megfigyelthez hasonló szinten való fenntartására ezért kisebb alogliptin dózisokat kell használni közepes fokú és súlyos fokú vesekárosodásban vagy dialízisra szoruló végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
A teljes alogliptin expozíció kb. 10%-kal volt alacsonyabb, és a csúcs expozíció kb. 8%-kal volt alacsonyabb közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges kontroll egyénekhez képest. Ezen csökkenések mértékét nem tekintették klinikailag relevánsnak. Enyhe – közepes fokú májkárosodásban (Child-Pugh pontszám 5-9) szenvedő betegeknél emiatt dózismódosítás nem szükséges. Az alogliptint súlyos fokú májkárosodásban (Child-Pugh pontszám > 9) szenvedő betegek körében nem vizsgálták (lásd 4.2 pont).
Életkor, nem, rassz, testtömeg
Az életkornak (65-81 éves), nemnek, rassznak (fehér, fekete és ázsiai) és a testtömegnek nem volt semmilyen klinikailag releváns hatása az alogliptin farmakokinetikájára. Dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az alogliptin farmakokinetikáját az alogliptin-benzoát oralis adagolását követően 10–17 éves, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél vizsgálták. A betegcsoport farmakokinetikai elemzése alapján gyermekeknél és serdülőknél az átlagos expozíció az AUCτ és a Cmax tekintetében a felnőttekhez viszonyítva kismértékben, vagyis kevesebb mint 25%-kal alacsonyabb a napi 25 mg-os dózis ismételt adagolását követően (lásd 4.2 pont). A testtömegtartomány gyermekek és serdülők esetében 54,5 kg-tól 195 kg-ig, felnőtteknél 71,7 kg-tól 130 kg-ig terjedt.
Gyógyszerészeti jellemzők - VIPIDIA 6,25 MG
Tablettamag
mannit
mikrokristályos cellulóz hidroxipropilcellulóz kroszkarmellóz-nátrium magnézium-sztearát
Filmbevonat
hipromellóz
titán-dioxid (E171) vörös vas-oxid (E172) sárga vas-oxid (E172) makrogol 8000
Jelölőfesték
shellak
fekete vas-oxid (E172)
Poliklorotrifluoretilén (PCTFE)/polivinil-klorid (PVC) buborékcsomagolás átszakítandó alumínium
zárófóliával. 10, 14, 28, 30, 56, 60, 84, 90, 98 vagy 100 filmtablettás kiszerelések. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.