VOMITA 8 MG FILMTABLETTA

Citosztatikus kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás, valamint posztoperatív hányinger és hányás megelőzése, ill. kezelése.

A készítmény felnőttek számára javallott.

Adagolás

Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás

Felnőttek

A daganatellenes kezelés emetogén hatása az alkalmazott kemoterápiás és radioterápiás sémák adagjaitól és kombinációitól függően változik. Az ondanszetron alkalmazásának módját és adagját a napi 8-32mg dózistartományon belül rugalmasan kell meghatározni és az alábbiak szerint kiválasztani:

Emetogén kemoterápia és radioterápia esetén

Az ajánlott per os dózis 8mg 1‑2órával a kezelés megkezdése előtt, majd 12óra múlva újabb 8mg.

Az első 24óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os vagy rectalis kezelést kell folytatni a kemoterápiát követően 5napig. Az ajánlott per os adag naponta 2‑szer 8mg.

Erősen emetogén kemoterápia esetén (pl. nagy dózisú ciszplatin)

A javasolt dózis 1 vagy 2órával a kemoterápia megkezdése előtt 24mg ondanszetron per os, 12mg dexametazon-nátrium-foszfát alkalmazásával együtt.

Az első 24óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os vagy rectalis kezelést kell folytatni a kemoterápiát követően 5napig. Az ajánlott per os adag naponta 2‑szer 8mg.

Gyermekek

Nincsenek kontrollált klinikai vizsgálatokból származó adatok az ondanszetron alkalmazásával kapcsolatban a kemoterápia okozta késleltetett vagy tartós hányinger vagy hányás megelőzésére, valamint radioterápia okozta hányinger vagy hányás esetén gyermekeknél.

Gyermekek számára az ondanszetron tekintetében ajánlott per os adagolási mód a Vomita 8 mg filmtablettával nem valósítható meg, mivel a filmtabletta nem felezhető. Ezért ez a készítmény gyermekek kezelésére nem alkalmazható.

Idősek

A 65 évnél idősebb betegek jól tolerálják az ondanszetront, ezért az adag nagyságát, az adagolás gyakoriságát vagy módját nem szükséges megváltoztatni.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Májkárosodásban szenvedő betegek

Az ondanszetron clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő szignifikánsan nő, a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8mg-ot. Az emetogén-kemoterápiában vagy -radioterápiában részesülő betegek emesis elleni kezelésére és a késői emesis megelőzésére ajánlott per os adagolási mód a Vomita 8 mg filmtablettával nem valósítható meg, mivel a filmtabletta nem felezhető. Ezért ez a készítmény kemoterápiában vagy radioterápiában részesülő közepesen vagy súlyosan májkárosodott betegek kezelésére nem alkalmazható.

Szparteint vagy debrizokint lassan metabolizáló betegek

Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint lassan metabolizáló egyéneknél. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegeknél nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Posztoperatív hányinger és hányás

Felnőttek

A posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére az ajánlott per os adag 16mg, 1órával az anesztézia bevezetése előtt.

A már kialakult hányinger és hányás csillapítására az ondanszetront injekcióban ajánlott alkalmazni.

Gyermekek

Nem végeztek vizsgálatokat per os alkalmazott ondanszetronnal posztoperatív hányinger és hányás megelőzésében, ill. kezelésében; erre a célra a lassan beadott intravénás injekció ajánlott.

2évesnél fiatalabb gyermekeknél az ondanszetron posztoperatív hányinger és hányás kezelésére történő alkalmazására vonatkozóan nincs adat.

Idősek

A posztoperatív hányinger és hányás megelőzéséről és kezeléséről időskorban kevés a tapasztalat, bár a 65évesnél idősebb, kemoterápiában részesülő betegek jól tolerálják az ondanszetront.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Májkárosodásban szenvedő betegek

Az ondanszetron clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő szignifikánsan nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8mg-ot.

Szparteint vagy debrizokint lassan metabolizáló betegek

Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint lassan metabolizáló egyéneknél. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegeknél nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Ondanszetronnal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Apomorfinnal történő egyidejű alkalmazás (lásd 4.5 pont).

Kemoterápiában vagy radioterápiában részesülő közepes mértékű vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében a tabletta oszthatatlansága miatt ez a készítmény nem alkalmazható.

Túlérzékenységi reakcióról számoltak be olyan betegeknél, akiknél egyéb szelektív 5-HT3‑antagonista túlérzékenységi reakciót váltott ki. Az esetleges légzési problémákat tünetileg kell kezelni és a klinikusnak erre kifejezetten figyelemmel kell lennie, mint az esetleges túlérzékenységi reakciók előjelére.

Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt (lásd 5.1 pont „Farmakodinámiás hatások”). Ezen felül a forgalomba hozatalt követően Torsades de Pointes eseteket jelentettek ondanszetronnal kezelt betegeknél. Az ondanszetron alkalmazását kerülni kell veleszületett hosszú QT-szindrómás betegek esetében. Az ondanszetron óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QTc-megnyúlás vagy ennek kockázata áll fenn, beleértve az elektrolit-rendellenességekben, pangásos szívelégtelenségben és bradyarrhythmiában szenvedő betegeket, továbbá azokat, akik QT-megnyúlást vagy elektrolit-rendellenességeket okozó egyéb gyógyszereket szednek.

Myocardialis ischaemia eseteiről számoltak be ondanszetronnal kezelt betegeknél. Egyes betegeknél – különösen intravénás alkalmazás esetén – a tünetek közvetlenül az ondanszetron alkalmazása után jelentkeztek. A betegeket figyelmeztetni kell a myocardialis ischaemia jeleire és tüneteire.

Az ondanszetron-kezelés megkezdése előtt rendezni kell a hypokalaemiát és a hypomagnesaemiát.

A forgalomba hozatalt követően szerotonin-szindrómás betegekről számoltak be (ideértve a megváltozott mentális állapotú, instabil autonóm idegrendszerű, és neuromuszkuláris elváltozásokat mutató betegeket) ondanszetron és más szerotoninerg készítmények (ezen belül szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI) és szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI)) együttes alkalmazása után. Amennyiben az ondanszetronnal egyidejűleg más szerotoninerg kezelés klinikailag indokolt, úgy a beteg megfelelő követése javasolt.

Mivel az ondanszetronról ismert, hogy növeli a tranzitidőt a vastagbélben, a subacut ileus jeleit mutató betegeket a gyógyszer beadása után megfigyelés alatt kell tartani.

Tonsillectomián átesett betegeknél a hányinger és hányás megelőzésére adott ondanszetron elfedheti az okkult vérzést. Ezért ezeket a betegeket is gondos megfigyelés alatt kell tartani az ondanszetron alkalmazása után.

A Vomita 8mg filmtabletta laktózt tartalmaz, ezért a ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban nem szedhető.

Nem bizonyított, hogy az ondanszetron indukálná vagy gátolná más, az általában együtt adott gyógyszerek metabolizmusát. Célzott vizsgálatok eredményei szerint nincs farmakokinetikai interakció, amikor az ondanszetront alkohollal, temazepammal, furoszemiddel, alfentanillal, tramadollal, morfiummal, lidokainnal, propofollal vagy tiopentállal együtt adják.

Az ondanszetront a májban több citokróm P-450 enzim metabolizálja: a CYP3A4, a CYP2D6 és a CYP1A2. Az ondanszetront metabolizáló metabolikus enzimek sokfélesége következtében az egyik enzim gátlását vagy csökkent aktivitását (pl. a CYP2D6 genetikai hiánya) normál helyzetben a többi enzim kompenzálja, és ezért az ondanszetron teljes clearance és a szükséges adag alig, vagy nem szignifikánsan változik.

Apomorfin

A súlyos hypotoniáról és eszméletvesztésről szóló beszámolók alapján, amelyek akkor fordultak elő, mikor az ondanszetront az apomorfinnal együtt alkalmazták, az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt.

Fenitoin, karbamazepin, rifampicin

A CYP3A4 erős induktoraival (fenitoin, karbamazepin és rifampicin) kezelt betegeknél növekedett az ondanszetron orális clearance-e, és csökkent a koncentrációja a vérben.

Tramadol

Kisebb vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az ondanszetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.

Az ondanszetron és a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerek együttes alkalmazása további QT-szakasz megnyúlást eredményezhet. Az ondanszetron egyidejű alkalmazása kardiotoxikus szerekkel (pl. antraciklinekkel, mint doxorubicin, daunorubicin vagy trasztuzumab), antibiotikumokkal (mint pl. eritromicin vagy ketokonazol), antiarrhythmiás szerekkel (mint pl. amiodaron) és béta-blokkolókkal (pl. atenolol vagy timolol) növelheti az arrhythmiák kockázatát (lásd 4.4pont).

A forgalomba hozatalt követően szerotonin-szindrómás betegekről számoltak be (ideértve a megváltozott mentális állapotú, instabil autonóm idegrendszerű, és neuromuszkuláris elváltozásokat mutató betegeket) ondanszetron és más szerotoninerg készítmények (ezen belül az SSRI-k és SNRI-k) együttes alkalmazása után (lásd. 4.4 pont).

Fogamzóképes korú nők

A fogamzóképes tkorú nőknek meg kell fontolniuk a fogamzásgátlás alkalmazását.

Terhesség

Epidemiológiai vizsgálatokból nyert humán tapasztalatok alapján az ondanszetron feltételezhetően orofaciális fejlődési rendellenességet okoz, ha a terhesség első trimeszterében alkalmazzák.

Egy kohorszvizsgálatban, amelyet 1,8 millió nő bevonásával végeztek, az ondanszetron első trimeszterbeli alkalmazása a szájüregi hasadékok fokozott kockázatával társult (10000 kezelt nőből 3hozzáadott eset; korrigált relatív kockázat 1,24 %-os megbízhatósági tartomány 1,03-1,48).

A szívfejlődési rendellenességekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok eredményei ellentmondók.

Az állatkisérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében.

Az ondanszetron nem alkalmazható a terhesség első trimeszterében.

Szoptatás

A kísérletek tanúsága szerint az ondanszetron kiválasztódik szoptató állatok tejébe. Ezért ondanszetron kezelésben részesülő anyák esetén nem javasolt a szoptatás.

Pszichomotoros tesztek eredménye szerint az ondanszetron nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, és nem okoz szedációt.

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak csoportosítva. Az előfordulás gyakoriságának definíciói:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100 – <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

ritka (≥1/10000 – <1/1000)

nagyon ritka (<1/10000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A nagyon gyakori, gyakori, és nem gyakori események általában klinikai vizsgálati adatokból származnak. A placebocsoportban történő előfordulást is figyelembe vették.

A ritka és nagyon ritka események általában a forgalomba hozatal utáni spontán bejelentések adatai.

A gyakorisági adatok az indikációnak és a gyógyszerformának megfelelő szokásos ajánlott dózisokban adott ondanszetronra vonatkoznak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: Azonnali túlérzékenységi reakciók, néha súlyos formában, beleértve az anaphylaxiát is.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Fejfájás.

Nem gyakori: Görcsrohamok, mozgászavarok (köztük extrapyramidalis reakciók, mint dystoniás reakciók, oculogyriás krízis és dyskinesia) előfordultak, de maradandó klinikai tünetekre nincs bizonyíték.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: Átmeneti látászavarok (pl. homályos látás), túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt.

Nagyon ritka: Átmeneti vakság, túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt. A jelentett esetek többségében az átmeneti vakság 20percen belül megszűnt. A legtöbb beteg kemoterápiát kapott, benne ciszplatint. Az átmeneti vakság néhány esetben kortikális eredetű volt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: Arrhythmiák, mellkasi fájdalom ST-szakasz depresszióval vagy anélkül, bradycardia.

Ritka QT szakasz megnyúlása (beleértve a Torsades de Pointes esetet).

Nem ismert: Myocardialis ischaemia (lásd 4.4 pont).

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: Melegségérzés vagy kipirulás.

Nem gyakori: Hypotonia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségekés tünetek

Nem gyakori: Csuklás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Székrekedés.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: A májfunkciós értékek aszimptómás emelkedése*.

*Ezek az események általában azoknál a betegeknél fordultak elő, akik ciszplatin-tartalmú kemoterápiás kezelést kaptak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Jelenleg kevés adat áll rendelkezésre az ondanszetronnal történt túladagolásról. Az esetek többségében a tünetek hasonlóak voltak az ajánlott dózissal kezelt betegeknél észleltekhez (lásd 4.8pont). A következő túladagolási tünetekről számoltak be: látászavarok, súlyos székrekedés, hypotonia és vasovagalis epizód, átmeneti másodfokú AV-blokkal.

Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt. Túladagolás esetén EKG-vizsgálat javasolt.

Kezelés

Az ondanszetronnak nincs specifikus antidótuma, ezért túladagolás esetén tüneti, ill. szupportív terápiát kell alkalmazni.

Ipecacuana adása az ondanszetron túladagolásának kezelésére nem javasolt, mivel nem valószínű, hogy a betegek reagálnának rá az ondanszetron antiemetikus hatása miatt.