VOSEVI 400 MG/100 MG/100 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VOSEVI 400 MG/100 MG/100 MG
A Vosevi-kezelést a HCV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell elkezdenie és monitoroznia.
Adagolás
A Vosevi ajánlott adagja 12 éves és idősebb, legalább 30 kg testtömegű betegek számára egy 400 mg/100 mg/100 mg-os tabletta vagy két 200 mg/50 mg/50 mg-os tabletta, naponta egyszer, étkezés közben bevéve (lásd 5.2 pont).
A kezelésnek az összes HCV genotípusra érvényes ajánlott időtartamát az 1. táblázat mutatja.
-
táblázat: Az összes HCV genotípusra vonatkozó, ajánlott kezelési időtartam a Vosevi esetében 12 éves és idősebb, legalább 30 kg testtömegű betegek számára
Betegpopuláció Kezelési időtartam DAA-naiv betegek cirrhosis nélkül 8 hét DAA-naiv betegek kompenzált cirrhosissal 12 hét8 hetes időtartam alkalmazása megfontolható a3. genotípussal fertőzött betegek esetében (lásd 5.1 pont) DAA-kezelésben már részesült, cirrhosisban nemszenvedő vagy kompenzált cirrhosisban szenvedőbetegek* 12 hét DAA: közvetlen hatású vírusellenes szer
* Klinikai vizsgálatokban a DAA-kezelésben már részesült betegek kombinációs kezelést kaptak, amely a következő hatóanyagok közül bármelyeket tartalmazta: daklataszvir, daszabuvir, elbasvir, grazoprevir, ledipaszvir, ombitaszvir, paritaprevir, szofoszbuvir, velpataszvir, voxilaprevir (szofoszbuvirrel és velpataszvirrel adagolva kevesebb mint
12 hétig).
Kihagyott adag
Ha a Vosevi egy adagja kimarad, és még nem telt el 18 óra a bevétel szokásos időpontja óta, akkor arra kell utasítani a betegeket, hogy a lehető leghamarabb vegyék be a tablettá(ka)t, és ezután a szokásos időben vegyék be következő adagot. Ha már eltelt 18 óra, a betegeket arra kell utasítani, hogy várjanak, és a következő Vosevi adagot a szokásos időpontban vegyék be. A betegeket utasítani kell arra, hogy ne vegyen be kétszeres adagot a Vosevi tablettából.
A betegeket utasítani kell arra, hogy ha az adagolást követő 4 órán belül hányás következik be, akkor a Vosevi egy további dózisát kell bevenni. Ha a hányás az adagolást követő 4 órán túl történik, akkor nincs szükség a Vosevi újabb adagjára (lásd 5.1 pont).
Idősek
Időseknél nem indokolt az adag módosítása (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a Vosevi adagjának módosítása.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (becsült glomerulusfiltrációs ráta
[eGFR] < 30 ml/perc/1,73 m2) és hemodialízisre szoruló, végstádiumú vesebetegségben (end stage renal disease, ESRD) szenvedő betegeknél csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre biztonságosági adatok. A Vosevi-t dialízisre szoruló, ESRD-s betegeknél nem tanulmányozták. A Vosevi dózismódosítás nélkül alkalmazható ezeknél a betegeknél, ha nem áll rendelkezésre más releváns kezelési lehetőség (lásd 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 pont).
Májkárosodás
A Vosevi adagjának módosítása nem szükséges enyhe májkárosodásban (Child–Pugh–Turcotte [CPT] A stádium) szenvedő betegeknél. A Vosevi nem ajánlott közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban (Child–Pugh–Turcotte [CPT] B vagy C osztály) szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A Vosevi biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb és 30 kg-nál alacsonyabb testtömegű
gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A betegeket arra kell utasítani, hogy a tablettá(ka)t egészben nyeljék le, étkezés közben (lásd 5.2 pont). Keserű íze miatt a filmtablettát nem ajánlott megrágni vagy összetörni.
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az erős P-glikoprotein- (P-gp) és/vagy erős citokróm-P450-induktorként viselkedő gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás (pl. karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, rifampicin, rifabutin és közönséges orbáncfű) (lásd 4.5 pont).
Rozuvasztatinnal és dabigatrán-etexiláttal történő együttes alkalmazás (lásd 4.5 pont). Etinilösztradiolt tartalmazó gyógyszerekkel, például kombinált orális fogamzásgátló szerekkel vagy
fogamzásgátló hüvelygyűrűkkel vagy transzdermális tapaszokkal történő egyidejű alkalmazás (lásd
4.5 pont).
Súlyos bradycardia és szívblokk
Életet veszélyeztető, súlyos bradycardia és szívblokk eseteit figyelték meg, amikor a szofoszbuvirt tartalmazó terápiás sémákat amiodaronnal együtt adták. A bradycardia általában órákon–napokon belül kialakult, de a hosszabb idő elteltével jelentkező esetek többségét legfeljebb 2 héttel a HCV- kezelés elkezdése után figyelték meg.
Az amiodaron a Vosevi-kezelést kapó betegeknél csak akkor alkalmazható, ha az egyéb választható antiarrhythmiás kezelések nem tolerálhatók vagy ellenjavalltak.
Amennyiben szükségesnek tartják az amiodaron egyidejű alkalmazását, akkor az első 48 órában ajánlott a kardiális funkciók monitorozása fekvőbeteg-intézményben, ezt követően pedig a pulzusszám ellenőrzése napi rendszerességgel ambuláns körülmények között vagy önellenőrzéssel legalább a kezelés első 2 hetében.
Az amiodaron hosszú felezési ideje miatt azoknál a betegeknél is a fent részletezett szívmonitorozást kell végezni, akik az előző néhány hónap során hagyták abba az amiodaron-kezelést, és el kell kezdeniük a Vosevi-kezelést.
Mindegyik, amiodaronnal egyidejűleg vagy röviddel a Vosevi-kezelés megkezdése előtt kezelt beteg figyelmét fel kell hívni a bradycardia és a szívblokk tüneteire, illetve arra, hogy sürgősen forduljon orvoshoz, amennyiben ezeket tapasztalja.
Egyidejű HCV/HBV-fertőzés
Nincsenek adatok a Vosevi HCV-vel/hepatitis B vírussal (HBV) egyidejűleg fertőzött betegeknél való alkalmazásáról. A HBV reaktiválódási esetekről – amelyek közül néhány halálos kimenetelű volt – számoltak be DAA-kezelést követően. A kezelés megkezdése előtt HBV-szűrést kell végezni minden betegnél. Egyidejű HCV/HBV fertőzésben szenvedő betegeknél van kockázata a HBV
reaktiválódásnak, és ezért őket az aktuális klinikai irányelveknek megfelelően kell monitorozni és kezelni.
Vesekárosodás
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (becsült glomerulusfiltrációs ráta
[eGFR] < 30 ml/perc/1,73 m2) és hemodialízisre szoruló, ESRD-s betegeknél csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre biztonságossági adatok. A Vosevi dózismódosítás nélkül alkalmazható ezeknél a betegeknél, ha nem áll rendelkezésre más releváns kezelési lehetőség (lásd 4.8, 5.1 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe májkárosodásban (CPT A stádium) szenvedő betegeknél nincs szükség a Vosevi adagjának módosítására. A Vosevi alkalmazása közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (CPT B vagy C stádium) nem ajánlott (lásd 5.2 pont).
Májátültetésen átesett betegek
A Vosevi biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták májátültetésen átesett betegek
HCV-fertőzésének kezelésében. A Vosevi-vel való kezelést, a javasolt adagolással (lásd 4.2 pont) összhangban, az adott beteg számára lehetséges előnyök és kockázatok felmérésének kell vezetnie.
Közepesen erős P-gp- és közepesen erős CYP-induktorokkal történő alkalmazás
A közepesen erős P-gp- és/vagy közepesen erős CYP-induktorként viselkedő gyógyszerek (például efavirenz, modafinil, oxkarbazepin vagy rifapentin) csökkenthetik a szofoszbuvir, a velpataszvir és/vagy voxilaprevir plazmakoncentrációját, ami a Vosevi csökkent terápiás hatásához vezet. Az ilyen gyógyszerek Vosevi-vel történő egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont).
Alkalmazás erős OATP1B-gátlókkal
Az erős OATP1B-gátló gyógyszerek (pl. ciklosporin) jelentősen növelhetik a voxilaprevir plazmakoncentrációját, aminek a biztonságosságát nem állapították meg. Az erős OATP1B-gátlók és a Vosevi egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont).
Bizonyos HIV elleni antiretrovirális terápiákkal történő alkalmazás
Kimutatták, hogy a Vosevi növeli a tenofovir-expozíciót, amennyiben tenofovir-dizoproxil-fumarátot és egy farmakokinetikai hatásnövelőt (ritonavir vagy kobicisztát) tartalmazó HIV elleni terápiával együtt alkalmazzák. A tenofovir-dizoproxil-fumarát biztonságosságát a Vosevi és egy farmakokinetikai hatásnövelő melletti alkalmazása esetén nem igazolták. A Vosevi és az elvitegravir/kobicisztát/emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát fix dózisú kombinációját tartalmazó tabletta vagy egy hatásfokozóval kiegészített HIV-proteáz-gátlóval (például darunavir) együtt adott tenofovir-dizoproxil-fumarát együttes alkalmazásával járó lehetséges kockázatokat és előnyöket mérlegelni kell, különösen azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a veseműködési zavar kockázata.
Azoknál a betegeknél, akik elvitegravir/kobicisztát/emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumaráttal vagy tenofovir-dizoproxil-fumaráttal és egy hatásfokozó HIV-proteáz-gátlóval egyidejűleg kapják a Vosevi-t, monitorozni kell a tenofovirral járó mellékhatásokat. A vesefunkció monitorozásával kapcsolatos ajánlásokért olvassa el a tenofovir-dizoproxil-fumarát, az
emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát vagy az elvitegravir/kobicisztát/emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát alkalmazási előírását.
Alkalmazás cukorbetegeknél
A cukorbetegek javulást tapasztalhatnak a vércukorszint szabályozása terén, ami tünetekkel járó hypoglykaemiát okozhat a HCV direkt hatású antivirális készítménnyel történő kezelésének elkezdését
követően. A direkt hatású antivirális készítménnyel történő terápiát elkezdő cukorbetegek glükózszintjét szorosan monitorozni kell – különösen az első három hónapban –, és szükség esetén a cukorbetegségre kapott kezelését módosítani kell. A beteg diabetikus kezeléséért felelős kezelőorvost tájékoztatni kell a direkt hatású antivirális készítménnyel történő terápia megkezdéséről.
Segédanyagok
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban ez a gyógyszer nem szedhető.
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Mivel a Vosevi szofoszbuvirt, velpataszvirt és voxilaprevirt tartalmaz, ezért bármely interakció, amelyet ezekkel a hatóanyagokkal kapcsolatban külön-külön észleltek, előfordulhat a Vosevi alkalmazása kapcsán.
Farmakokinetikai interakciók
A Vosevi más gyógyszerekre gyakorolt potenciális hatása
A velpataszvir és voxilaprevir a P-gp-gyógyszertranszporterek, az emlőrák-rezisztenciaprotein (breast cancer resistance protein, BCRP), az organikus aniontranszporter polipeptid (OATP) 1B1 és az OATP1B3 gátlói. A Vosevi olyan gyógyszerekkel való együttes alkalmazása, amelyek e transzporterek szubsztrátjai, megnövelheti e gyógyszerek expozícióját. Ellenjavallt az olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyek szenzitív szubsztrátjai ezeknek a transzportereknek, és amelyek esetében a megemelkedett plazmaszintek súlyos eseményekkel társulnak (lásd 2. táblázat). A dabigatrán-etexilát (P-gp szubsztrát) és rozuvasztatin (OATB1B és BCRP szubsztrát) alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont és 2. táblázat).
Más gyógyszerek Vosevi-re gyakorolt potenciális hatása
A szofoszbuvir, a velpataszvir és a voxilaprevir szubsztrátja a P-gp és a BCRP gyógyszertranszporternek. A velpataszvir és a voxilaprevir az OATP1B1 és OATP1B3 gyógyszertranszportereknek is szubsztrátja. In vitro a velpataszvirnak főként a CYP2B6, CYP2C8 és CYP3A4 általi és a voxilaprevirnek főként a CYP3A4 általi lassú metabolikus turnoverét is megfigyelték.
A Vosevi plazmaexpozícióját esetleg csökkentő gyógyszerek
Az erős P-glikoprotein- (P-gp) és/vagy erős CYP2B6-, CYP2C8-, illetve CYP3A4-induktorként viselkedő gyógyszerek (pl. karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, rifampicin, rifabutin és közönséges orbáncfű) csökkenthetik a szofoszbuvir, velpataszvir és/vagy voxilaprevir plazmakoncentrációját, ami a Vosevi terápiás hatásának csökkenéséhez vezet. Ilyen gyógyszerek Vosevi-vel való egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont és 2. táblázat).
A közepesen erős P-gp-induktorként és/vagy közepesen erős CYP-induktorként viselkedő gyógyszerek (például efavirenz, modafinil, oxkarbazepin vagy rifapentin) csökkenthetik a szofoszbuvir, velpataszvir és/vagy voxilaprevir plazmakoncentrációit, ami a Vosevi csökkent terápiás hatásához vezet. Ilyen gyógyszerek Vosevi-vel történő egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd
4.4 pont és 2. táblázat).
A Vosevi plazmaexpozícióját esetleg növelő gyógyszerek
A P-gp-t, illetve BCRP-t gátló gyógyszerek együttes alkalmazása megnövelheti a szofoszbuvir, velpataszvir vagy voxilaprevir plazmakoncentrációját. Az OATP1B-t, CYP2B6-ot, CYP2C8-at, illetve CYP3A4-et gátló gyógyszerek megnövelhetik a velpataszvir vagy voxilaprevir plazmakoncentrációit.
Az OATP1B erős gátlóinak (pl. ciklosporin) alkalmazása a Vosevi-vel nem ajánlott (lásd 4.4 pont és 2. táblázat). A Vosevi alkalmazása mellett nem várhatók P-gp-, BCRP-, illetve CYP-gátlók által mediált, klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatások. A Vosevi alkalmazható P-gp-, BCRP-, illetve CYP-gátlókkal.
Farmakodinamikai interakciók
K-vitamin antagonistákkal kezelt betegek
Mivel a Vosevi-kezelés alatt változhat a májfunkció, a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) értékének
szoros monitorozása javasolt.
Közvetlenül ható antivirális gyógyszerekkel végzett kezelés (DAA-kezelés) hatása a máj által metabolizált gyógyszerekre
A máj által metabolizált gyógyszerek (például immunszuppresszánsok, mint a kalcineurin-gátlók) farmakokinetikáját befolyásolhatják a DAA-kezelés során bekövetkező, a HCV vírus clearance-ével összefüggő májfunkció-változások.
Etinilösztradiolt tartalmazó gyógyszerekkel kezelt betegek
Az etinilösztradiolt tartalmazó gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás megnövelheti a glutamát- piruvát-transzamináz (GPT) szintek megemelkedésének kockázatát, ezért ellenjavallt (lásd 4.3 pont és 2. táblázat).
A Vosevi és egyéb gyógyszerek közötti interakciók
A 2. táblázat a bizonyított vagy klinikailag potenciálisan jelentős gyógyszer-interakciókat mutatja be (ahol a legkisebb négyzetek mértani átlagának [geometric least-squares mean – GLSM] arányára vonatkozó 90%-os konfidencia-intervallum [CI] az előre meghatározott interakciós határok között
„↔”, felett „↑” vagy alatt „↓” volt). A leírt gyógyszerkölcsönhatások a szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kombinációval, komponenseivel (szofoszbuvirral, velpataszvirral és/vagy voxilaprevirrel) végzett vizsgálatokon alapulnak, vagy előrejelzett gyógyszer-interakciók, amelyek a Vosevi alkalmazása mellett előfordulhatnak. A táblázat nem tartalmaz minden információt.
-
táblázat: A Vosevi és egyéb gyógyszerek közötti interakció
Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin SAVCSÖKKENTŐ GYÓGYSZEREK Antacidumok Például: alumínium- vagymagnézium-hidroxid; kalcium-karbonát(A gyomor pH-értékének növekedése csökkenti a velpataszvir oldhatóságát) Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↔ Szofoszbuvir↓ Velpataszvir↔ Voxilaprevir A savcsökkentők és a Vosevialkalmazása 4 órás különbséggel javasolt. Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin H2-receptor antagonisták Famotidin(40 mg egyszeri adag + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg egyszeri adag)cFamotidin a Vosevi-vel együtt bevéveCimetidind Nizatidind Ranitidind(A gyomor pH-értékének növekedése csökkenti a velpataszvir oldhatóságát) Megfigyelt:Szofoszbuvir ↔ ↔ H2-receptor antagonisták adhatók a Vosevi-vel együtt vagy attól időben elcsúsztatva, napi kétszer 40 mg famotidinnek megfelelő adagot nem meghaladó adagokban. Velpataszvir ↔ ↔ Voxilaprevir ↔ ↔ Famotidin(40 mg egyszeri adag + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg egyszeri adag)cFamotidin 12 órával aVosevi előtt bevéved(A gyomor pH-értékének növekedése csökkenti avelpataszvir oldhatóságát) Megfigyelt:Szofoszbuvir ↔ ↔ Velpataszvir ↔ ↔ Voxilaprevir ↔ ↔ Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin Protonpumpagátlók Omeprazol(20 mg egyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg egyszeri adag)cOmeprazol 2 órával aVosevi előtt bevéveLanzoprazold Rabeprazold Pantoprazold Ezomeprazold(A gyomor pH-értékének növekedése csökkenti a velpataszvir oldhatóságát) Megfigyelt:Szofoszbuvir ↓0,77(0,65;0,91) ↓0,73(0,67;0,79) A protonpumpagátlók alkalmazhatók Vosevi-vel együtt, a 20 mg omeprazolnak megfelelő dózist nem meghaladó dózisokban. Velpataszvir↓ ↓0,43(0,38;0,49) ↓0,46(0,41;0,52) Voxilaprevir ↓0,76(0,69;0,85) ↔ Omeprazol(20 mg egyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg egyszeri adag)cOmeprazol 4 órával a Vosevi után bevéved(A gyomor pH-értékének növekedése csökkenti a velpataszvir oldhatóságát) Megfigyelt:Szofoszbuvir ↔ ↔ Velpataszvir↓ ↓0,49(0,43;0,55) ↓0,49(0,43;0,55) Voxilaprevir ↔ ↔ ANTIARRHYTHMIÁS SZEREK Amiodaron Az amiodaron-, voxilaprevir-,velpataszvir- és szofoszbuvir- koncentrációra gyakorolt hatás nem ismert. Az amiodaron egyidejű alkalmazásaszofoszbuvirt tartalmazó terápiával súlyos, tünetekkel járó bradycardiát eredményezhet.Csak akkor alkalmazható, ha más alternatíva nem áll rendelkezésre. Ennek a készítménynek a Vosevi-vel történő együttes alkalmazása esetén(lásd 4.4 és 4.8 pont) szoros monitorozás ajánlott. Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin Digoxin Csak a velpataszvirral való kölcsönhatásátvizsgálták.Várt:↔ Szofoszbuvir↔ Voxilaprevir A Vosevi és a digoxin egyidejűalkalmazása megnövelheti a digoxin koncentrációját. Elővigyázatosság indokolt, és a digoxin terápiás koncentrációjának monitorozása ajánlott. Digoxin (0,25 mg egyszeriadag)e + velpataszvir (100 mg egyszeri adag) A velpataszvir-expozícióra gyakorolthatást nem vizsgálták.Várt:↔ Velpataszvir (P-gp-gátlás) Megfigyelt:Digoxin ↑1,88(1,71;2,08) ↑1,34(1,13;1,60) ANTIKOAGULÁNSOK Dabigatrán-etexilát (75 mgegyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg egyszeri adag) + voxilaprevir(100 mg egyszeri dózis)f A szofoszbuvir, velpataszvir ésvoxilaprevir koncentrációira való hatást nem vizsgálták.Várt:↔ Szofoszbuvir↔ Velpataszvir↔ Voxilaprevir A Vosevi dabigatrán-etexiláttal valóegyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). (P-gp-gátlás) Megfigyelt:Dabigatrán ↑2,87(2,61;3,15) ↑2,61(2,41;2,82) Edoxabán(OATP1B1 gátlása) Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↑ Edoxabán (aktív metabolit)↔ Szofoszbuvir↔ Velpataszvir↔ Voxilaprevir A Vosevi edoxabánnal történőegyüttes alkalmazása nem javasolt. Amennyiben a direkt Xa-gátló alkalmazását szükségesnek ítélik, apixabán vagy rivaroxabán alkalmazása mérlegelhető. K-vitamin antagonisták(Májfunkció-változások a Vosevi-kezelés alatt) A gyógyszer-kölcsönhatásokat nem vizsgálták. Az INR szoros monitorozása javasolt a Vosevi valamennyi K- vitamin antagonistával való egyidejű alkalmazása esetén ANTIKONVULZÁNSOK FenitoinFenobarbitál(P-gp- és CYP-indukció) Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↓ Szofoszbuvir↓ Velpataszvir↓ Voxilaprevir A Vosevi fenobarbitállal vagyfenitoinnal való egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Karbamazepin(P-gp- és CYP-indukció) Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↓ Velpataszvir↓ Voxilaprevir A Vosevi és a karbamazepinegyidejű alkalmazása ellenjavallt(lásd 4.3 pont). Megfigyelt:Szofoszbuvir ↓0,52(0,43;0,62) ↓0,52(0,46;0,59) Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin ANTIFUNGÁLIS SZEREK Ketokonazol(P–gp- és CYP3A-gátlás) Csak a velpataszvirral való kölcsönhatását vizsgálták.Várt:↔ Szofoszbuvir↑ Voxilaprevir A Vosevi, illetve a ketokonazol adagjának módosítása nem szükséges. Ketokonazol (200 mg napi kétszer) + velpataszvir (100 mg egyszeri adag)f A ketokonazol-expozícióra gyakorolt hatást nem vizsgálták.Várt:↔ Ketokonazol ItrakonazoldPozakonazold Izavukonazold Megfigyelt:Velpataszvir ↑1,29(1,02;1,64) ↑1,71(1,35;2,18) (P-gp- és CYP3A-gátlás) Vorikonazol(CYP3A-gátlás) Csak a voxilaprevirrel való kölcsönhatást vizsgálták.Várt:↔ Szofoszbuvir↑ Velpataszvir A Vosevi vagy a vorikonazol adagjának módosítása nem szükséges. Vorikonazol (200 mg naponta kétszer) + voxilaprevir (100 mg egyszeri adag)f Megfigyelt:Voxilaprevir ↔ ↑1,84(1,66;2,03) Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin ANTIMIKOBAKTERIALIS SZEREK Rifampicin (egyszeri adag) A kölcsönhatást csak velpataszvirrel és A Vosevi rifampicinnel való voxilaprevirrel vizsgálták. egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). (OATP1B-gátlás) Várt:↔ Rifampicin ↔ Szofoszbuvir Rifampicin (600 mg, Megfigyelt: naponta egyszer) + Velpataszvir ↑ ↑ velpataszvir (100 mg 1,28 1,46 egyszeri adag)f (1,05; (1,17; 1,56) 1,83) Rifampicin (600 mg, Voxilaprevir ↑ ↑ naponta egyszer) + 11,10 7,91 voxilaprevir (100 mg (8,23; (6,20; egyszeri adag) f 14,98) 10,09) Rifampicin (többszöri adag) A rifampicin-expozícióra gyakorolt hatást nem vizsgálták. (P-gp- és CYP-indukció) Várt: ↔ Rifampicin Rifampicin (600 mg, Megfigyelt: naponta egyszer) + Szofoszbuvir ↓ ↓ szofoszbuvir (400 mg 0,23 0,28 egyszeri adag) f (0,19; (0,24; 0,29) 0,32) Rifampicin (600 mg, Velpataszvir ↓ ↓ naponta egyszer) + 0,29 0,18 velpataszvir (100 mg (0,23; (0,15; egyszeri adag)f 0,37) 0,22) Rifampicin (600 mg, Voxilaprevir ↔ ↓ naponta egyszer) + 0,27 voxilaprevir (100 mg (0,23; egyszeri adag)f 0,31) Rifabutin Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↓ Velpataszvir↓ Voxilaprevir A Vosevi és a rifabutin egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). (P-gp- és CYP-indukció) Megfigyelt:Szofoszbuvir ↓0,64(0,53;0,77) ↓0,76(0,63;0,91) Rifapentin(P-gp- és CYP-indukció) Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↓ Szofoszbuvir↓ Velpataszvir↓ Voxilaprevir A Vosevi rifapentinnel történő egyidejű alkalmazása nem javasolt (4.4 pont) Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin HIV ANTIVIRÁLIS SZEREK – REVERZTRANSZKRIPTÁZ-GÁTLÓK Tenofovir-dizoproxil- fumarát(P–gp-gátlás) Kimutatták, hogy a Vosevi növeli a tefonovir-expozíciót (P-gp gátlás).A tefonovir-expozíció (AUC és Cmax) mintegy 40%-kal növekedett az együttesen alkalmazott Vosevi- és darunavir + ritunavir +tenofovir-dizoproxil-fumarát/emtricitabin-kezelés során.Azokat a betegeket, akik egyidejűleg részesülnek tenofovir-dizoproxil-fumarát- és Vosevi-kezelésben, monitorozni kell a tenofovir-dizoproxil-fumaráttal járó mellékhatások előfordulása tekintetében is.A vesefunkció monitorozásával kapcsolatos ajánlásokért olvassa el atenofovir-dizoproxil-fumarátot tartalmazó készítmény alkalmazási előírását (lásd4.4 pont). Efavirenz/emtricitabin/tenofovir-dizoproxil- fumarát (600/200/300 mg, naponta egyszer)g + szofoszbuvir/velpataszvir (400/100 mg, naponta egyszer)f,h(CYP-indukció) Csak a szofoszbuvirral/velpataszvirrelvaló kölcsönhatást vizsgáltákVárt:↓ Voxilaprevir A Vosevi és efavirenz/emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát együttes alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Megfigyelt:Efavirenz ↔ ↔ ↔ Szofoszbuvir ↑1,38(1,14;1,67) ↔ Velpataszvir ↓0,53(0,43;0,64) ↓0,47(0,39;0,57) ↓0,43(0,36;0,52) Emtricitabin/rilpivirin/tenofovir-alafenamid (200/25/25 mg, naponta egyszer)i + szofoszbuvir/ velpataszvir/voxilaprevir (400/100/100 mg, naponta egyszer) + voxilaprevir (100 mg naponta egyszer)f Megfigyelt:Rilpivirin ↔ ↔ ↔ A Vosevi, illetve az emtricitabin/rilpivirin/tenofovir-alafenamid adagjának módosítása nem szükséges. Szofoszbuvir ↔ ↔ Velpataszvir ↔ ↔ ↔ Voxilaprevir ↔ ↔ ↔ HIV ANTIVIRÁLIS SZEREK – HIV-PROTEÁZ-INHIBITOROK Ritonavirral felerősítettatazanavir (100 + 300 mg, egyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir(400/100/100 mg, egyszeri adag)f(OATP1B-, P–gp- ésCYP3A-gátlás) Az atazanavir és ritonavir expozíciójáravaló hatást nem vizsgálták.Várt:↔ Atazanavir↔ Ritonavir A Vosevi és atazanavir együttesalkalmazása várhatóan növeli a voxilaprevir koncentrációját. A Vosevi együttes alkalmazása atazanavirt tartalmazó terápiával nem javasolt. Megfigyelt:Szofoszbuvir ↑1,29(1,09;1,52) ↑1,40(1,25;1,57) Velpataszvir ↑1,29(1,07;1,56) ↑1,93(1,58;2,36) Voxilaprevir ↑4,42(3,65;5,35) ↑4,31(3,76;4,93) Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin Ritonavirral felerősítettdarunavir (100 mg +800 mg, naponta egyszer) + emtricitabin/tenofovir- dizoproxil-fumarát (200/300 mg, naponta egyszer)j + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir(400/100/100 mg, naponta egyszer) + voxilaprevir (100 mg naponta egyszer)f(OATP1B-, P–gp- ésCYP3A-gátlás) Megfigyelt:Darunavir ↔ ↔ ↓0,66(0,58;0,74) A Vosevi, a (ritonavirral felerősített)darunavir, illetve az emtricitabin/ tenofovir-dizoproxil-fumarát adagjának módosítása nem szükséges. Ritonavir ↑1,60(1,47;1,75) ↑1,45(1,35;1,57) ↔ Szofoszbuvir ↓0,70(0,62;0,78) ↔ Velpataszvir ↔ ↔ ↔ Voxilaprevir ↑1,72(1,51;1,97) ↑2,43(2,15;2,75) ↑4,00(3,44;4,65) Lopinavir(OATP1B-gátlás) Kölcsönhatást nem vizsgáltak.Várt:↔ Lopinavir↔ Szofoszbuvir↔ Velpataszvir↑ Voxilaprevir A Vosevi egyidejű alkalmazásalopinavirt tartalmazó terápiákkal nem javasolt. HIV ANTIVIRÁLIS SZEREK INTEGRÁZGÁTLÓK Raltegravir (400 mg, naponta kétszer)k + emtricitabin/tenofovir- dizoproxil-fumarát (200/300 mg, naponta egyszer)j + szofoszbuvir/velpataszvir (400/100 mg, naponta egyszer)f,h Csak a szofoszbuvir/velpataszvirral való kölcsönhatást vizsgálták.Várt:↔ Voxilaprevir A Vosevi, a raltegravir, illetve az emtricitabin/tenofovir-dizoproxil- fumarát adagjának módosítása nem szükséges. Megfigyelt:Raltegravir ↔ ↔ ↓0,79(0,42;1,48) Szofoszbuvir ↔ ↔ Velpataszvir ↔ ↔ ↔ Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin Elvitegravir/kobicisztát/emtricitabin/tenofovir- alafenamid-fumarát (150/150/200/10 mg,naponta egyszer)l + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir(400/100/100 mg, naponta egyszer) + voxilaprevir (100 mg naponta egyszer)f(OATP1B-, P-gp-/BCRP- ésCYP3A-gátlás) Megfigyelt:Elvitegravir ↔ ↔ ↑1,32(1,17;1,49) A Vosevi, illetve az elvitegravir/kobicisztát/emtricitabin/tenofovir- alafenamid-fumarát adagjának módosítása nem szükséges. Kobicisztát ↔ ↑1,50(1,44;1,58) ↑3,50(3,01;4,07) Tenofovir ↓0,79(0,68;0,92) ↔ Szofoszbuvir ↑1,27(1,09;1,48) ↔ Velpataszvir ↔ ↔ ↑1,46(1,30;1,64) Voxilaprevir ↑1,92(1,63;2,26) ↑2,71(2,30;3,19) ↑4,50(3,68;5,50) Dolutegravir (50 mg,naponta egyszer) + szofoszbuvir/velpataszvir (400/100 mg, naponta egyszer)h Csak a szofoszbuvir/velpataszvirral valókölcsönhatást vizsgáltákVárt:↔ Voxilaprevir A Vosevi, illetve a dolutegraviradagjának módosítása nem szükséges. Megfigyelt:Dolutegravir ↔ ↔ ↔ Szofoszbuvir ↔ ↔ Velpataszvir ↔ ↔ ↔ GYÓGYNÖVÉNYKÉSZÍTMÉNYEK Közönséges orbáncfű(P-gp- és CYP-indukció) Az interakciót nem vizsgálták.Várt:↓ Szofoszbuvir↓ Velpataszvir↓ Voxilaprevir A Vosevi és a közönséges orbáncfűegyidejű alkalmazása ellenjavallt(lásd 4.3 pont). HMG-CoA-REDUKTÁZ-INHIBITOROK Atorvasztatin Csak a szofoszbuvirral/velpataszvirral való kölcsönhatást vizsgálták.Várt:↔ Voxilaprevir Az atorvasztatin a Vosevi-vel együtt adva legfeljebb 20 mg atorvasztatin adagban alkalmazható. Atorvasztatin (40 mgegyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir (400/100 mg napi egyszeri adag)f Megfigyelt:atorvasztatin ↑1,7(1,5;1,9) ↑1,5(1,5;1,6) Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin Rozuvasztatin A szofoszbuvirral, a velpataszvirral és avoxilaprevirrel való kölcsönhatást nem vizsgáltákVárt:↔ Szofoszbuvir↔ Velpataszvir↔ Voxilaprevir A Vosevi és a rozuvasztatin egyidejűalkalmazása ellenjavalt (lásd 4.3 pont). Rozuvasztatin (10 mgegyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg napi egyszeri adag) + voxilaprevir (100 mg napi egyszeri adag)f(OATP1B- és BCRP-gátlás) Megfigyelt:Rozuvasztatin ↑18,916,2,22,0) ↑7,4(6,7,8,2) Pravasztatin A szofoszbuvirral, a velpataszvirral ésvoxilaprevirral való kölcsönhatást nem vizsgálták.Várt:↔ Szofoszbuvir↔ Velpataszvir↔ Voxilaprevir A pravasztatin a Vosevi-vel együttadva legfeljebb 40 mg pravasztatin adagban alkalmazható. Pravasztatin (40 mgegyszeri adag) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir (400/100/100 mg napi egyszeri adag) + voxilaprevir (100 mg napi egyszeri adag)f(OATP1B-gátlás) Megfigyelt:Pravasztatin ↑1,89(1,53;2,34) ↑2,16(1,79;2,60) Egyéb sztatinok(OATP1B-gátlás) A fluvasztatinra, lovasztatinra,pitavasztatinra és szimvasztatinra való hatást nem vizsgálták. Az egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal nem zárhatók ki az interakciók. A Vosevi-vel történő együttes alkalmazás nem javasolt. NARKOTIKUS HATÁSÚ ANALGETIKUMOK Metadon Csak a szofoszbuvirral való kölcsönhatást vizsgálták.Várt:↔ Velpataszvir↔ Voxilaprevir A Vosevi, illetve a metadon adagjának módosítása nem szükséges. Metadon(Metadon-fenntartó kezelés [30-130 mg/nap]) +szofoszbuvir (400 mg, naponta egyszer)f Megfigyelt:R-metadon ↔ ↔ ↔ S-metadon ↔ ↔ ↔ Szofoszbuvir ↔ ↑1,30(1,00,1,69) Gyógyszerek terápiás terület szerint/A kölcsönhatás lehetséges mechanizmusa A gyógyszerszintekre gyakorolt hatásokÁtlagos arány (90%-os konfidencia- intervallum)a,b A Vosevi-vel történő együttesalkalmazásra vonatkozó ajánlás Aktív Cmax AUC Cmin IMMUNSZUPPRESSZÁNSOK Ciklosporin(600 mg egyszeri adag)f + szofoszbuvir (400 mg egyszeri adag)e(OATP1B- vagy P-gp- vagyBCRP-gátlás) Megfigyelt:Ciklosporin ↔ ↔ A Vosevi és ciklosporin egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Szofoszbuvir ↑2,54(1,87;3,45) ↑4,53(3,26;6,30) Ciklosporin(600 mg-os egyszeri adag)e+ velpataszvir (100 mg egyszeri adag)f Ciklosporin ↔ ↓0,88(0,78;1,0) Velpataszvir ↑1,56(1,22;2,01) ↑2,03(1,51;2,71) Ciklosporin(600 mg-os egyszeri adag)e+ voxilaprevir (100 mg egyszeri adag)f Ciklosporin ↔ ↔ Voxilaprevir ↑19,0(14,1,25,6) ↑9,4(7,4,12,0) Takrolimusz A velpataszvir- vagy voxilaprevir-expozícióra gyakorolt hatást nem vizsgálták.Várt:↔ Velpataszvir↔ Voxilaprevir Az együttes alkalmazás elkezdésekora Vosevi vagy a takrolimusz adagjának módosítása nem szükséges. Ezt követően szoros monitorozásra és a takrolimusz adagjának potenciális módosítására lehet szükség. Takrolimusz (5 mg egyszeriadag)e + szofoszbuvir (400 mg egyszeri adag)f Megfigyelt:Takrolimusz ↓0,73(0,59;0,90) ↑1,09(0,84;1,40) Szofoszbuvir ↓0,97(0,65;1,43) ↑1,13(0,81;1,57) HORMONÁLIS FOGAMZÁSGÁTLÓK Oralis norgesztimát/etinilösztradiol (norgesztimát 0,180 mg/0,215 mg/0,25 mg/ etinilösztradiol 0,025 mg) + szofoszbuvir/velpataszvir/ voxilaprevir(400/100/100 mg, naponta egyszer) + voxilaprevir (100 mg naponta egyszer)f Megfigyelt:Norelgesztrom in ↔ ↔ ↔ A Vosevi és etinilösztradiolttartalmazó fogamzásgátlók egyidejú alkalmazása ellenjavalt (lásd4.3. pont). Alternatív fogamzásgátló módszerek – mint például a kizárólag progesztint tartalmazó fogamzásgátló szerek vagy nem hormonális fogamzásgátló módszerek – alkalmazását kell mérlegelni. Norgesztrel ↔ ↔ ↔ Etinil- ösztradiol ↔ ↔ ↔ STIMULÁLÓK Modafinil(P–gp- és CYP-indukció) A kölcsönhatást nem vizsgáltákVárt:↔ Modafinil↓ Szofoszbuvir↓ Velpataszvir↓ Voxilaprevir A Vosevi és modafinil együttesalkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). -
Az önmagukban vagy kombinációban alkalmazott vizsgálati gyógyszerek mellett egyidejűleg alkalmazott gyógyszer
farmakokinetikai paramétereinek átlagos aránya (90%-os CI). Nincs hatás = 1,00.
-
Az összes interakciós vizsgálatot egészséges önkéntesekkel végezték.
-
A farmakokinetikai kölcsönhatás hiányának alsó határértéke 70%.
-
Ezek azonos gyógyszercsoportba tartozó gyógyszerek, amelyeknél hasonló interakciókra lehet számítani.
-
Biológiai egyenértékűség/egyenértékűség határa 80-125%.
-
A farmakokinetikai kölcsönhatás hiányának határértékei 70-143%.
-
Efavirenz, emtricitabin és tenofovir DF fixdózisú kombinációja formájában alkalmazva
-
Szofoszbuvir, velpataszvir fixdózisú kombinációja formájában alkalmazva.
-
Emtricitabin, rilpivirin, és tenofovir-alafenamid fixdózisú kombinációja formájában alkalmazva.
-
Emtricitabin, tenofovir-dizoproxil-fumarát fixdózisú kombinációja formájában alkalmazva
-
A farmakokinetikai kölcsönhatás hiányának határértékei 50-200%.
-
Elvitegravir, kobicisztát, emtricitabin és tenofovir-alafenamid fixdózisú kombinációja formájában alkalmazva.
-
Terhesség
A szofoszbuvir, velpataszvir, voxilaprevir, illetve Vosevi terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem állnak rendelkezésre adatok, illetve korlátozott mennyiségű adat (kevesebb mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre.
Szofoszbuvir
Állatkísérletek nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).
Nem lehetett teljes mértékben megbecsülni a szofoszbuvir esetében az ajánlott klinikai adag melletti
humán expozícióhoz viszonyított expozíciós tűréshatárt patkányoknál (lásd 5.3 pont).
Velpataszvir
Az állatkísérletek lehetséges kapcsolatot mutattak a reproduktív toxicitással (lásd 5.3 pont).
Voxilaprevir
Állatkísérletek nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).
A Vosevi alkalmazása elővigyázatosságból nem ajánlott a terhesség alatt. Szoptatás
Nem ismert, hogy a szofoszbuvir, a szofoszbuvir metabolitjai, a velpataszvir vagy a voxilaprevir kiválasztódnak-e a humán anyatejbe.
A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai adatok a szofoszbuvir metabolitjainak és a velpataszvirnek anyatejbe való kiválasztódását igazolták. Szoptató patkányoknak adva, a voxilaprevirt kimutatták a szoptatott utódok plazmájában.
Az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. Ezért a Vosevi-t nem szabad alkalmazni a szoptatás alatt.
Termékenység
A Vosevi termékenységre kifejtett hatásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre humán adatok. Állatkísérletek nem igazolták a szofoszbuvir, velpataszvir vagy a voxilaprevir káros hatását a termékenység tekintetében.
A Vosevi nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek
kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
és III. fázisú klinikai vizsgálatokban a 8 héten keresztül szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kezelésben részesülő betegeknél azoknak a betegeknek az aránya, akik mellékhatások miatt végleg abbahagyták a kezelést, 0,1% volt. A 12 hetes szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kezelésben részesülő betegek közül senki nem hagyta abba végleg a kezelést mellékhatások miatt a II. és
fázisú kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatokban.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A Vosevi mellékhatásainak felmérése klinkai vizsgálatokból származó biztonságossági adatokon és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokon alapul. Minden nemkívánatos reakció szerepel a
-
táblázatban. A mellékhatások az alábbiakban szervrendszeri kategóriák és gyakoriság szerint vannak csoportosítva. A gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori
(≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000) vagy nagyon ritka (< 1/10 000).
-
táblázat: A Vosevi azonosított mellékhatásai
Gyakoriság Mellékhatások Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori fejfájás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon gyakori hasmenés, hányinger Gyakori hasi fájdalom, csökkent étvágy, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Gyakori kiütések Nem gyakori angioödémaa A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Gyakori myalgia Nem gyakori izomgörcsök Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei: Gyakori emelkedett összbilirubinszint -
A szofoszbuvir/velpataszvir tartalmú készítmények forgalomba hozatalát követően azonosított mellékhatás
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Szívritmuszavarok
Súlyos bradycardia és szívblokk eseteit figyelték meg, amikor a szofoszbuvirt tartalmazó terápiás sémákat amiodaronnal és/vagy más, a szívfrekvenciát csökkentő gyógyszerrel kombinációban adták (lásd 4.4 és 4.5 pont).
Bőrbetegségek
Gyakoriság nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma. Laboratóriumi eltérések
Összbilirubin
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban az összbilirubinszintnek a normálérték felső határának 1,5- szeresével megegyező vagy annál kisebb mértékű növekedését tapasztalták a cirrhosisban nem szenvedő betegek 4%-ánál, valamint a kompenzált cirrhosisos betegek 10%-ánál az OATP1B1 és az OATP1B3 voxilaprevirrel történő gátlásának tulajdoníthatóan. Az összbilirubinszintek csökkentek a Vosevi-kezelés befejezése után.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A szofoszbuvir biztonságosságát ledipaszvirrel vagy velpataszvirrel fix dóziskombinációban adagolva 154, dialízisre szoruló, ESRD-ben szenvedő beteg bevonásával vizsgálták (4062-es számú és 4063-as számú vizsgálat). Ebben az elrendezésben a GS-331007 (a szofoszbuvir metabolitja) expozíciója 20- szorosra emelkedett, meghaladva azokat a szinteket, ahol a preklinikai vizsgálatokban mellékhatásokat tapasztaltak. Ebben a korlátozott klinikai biztonságossági adatkészletben a mellékhatások és a halálesetek aránya nem emelkedett meg egyértelműen az ESRD-ben szenvedő betegeknél vártakhoz képest.
Gyermekek és serdülők
A Vosevi biztonságossági értékelése 12 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél 21, DAA-naiv, 1-es, 2-es, 3-as vagy 4-es genotípusú HCV-fertőzésben (cirrhosis nélkül) szenvedő betegtől származó adatokon alapul, akiket egy II. fázisú, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban (1175. vizsgálat) 8 hétig kezeltek Vosevi-vel. A megfigyelt mellékhatások összhangban voltak a felnőttek körében Vosevi-vel végzett klinikai vizsgálatokban megfigyelt mellékhatásokkal.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
-
A legnagyobb dokumentált adag a szofoszbuvir esetében egy egyszeri 1200 mg-os adag, a velpataszvir esetében pedig egy egyszeri 500 mg-os adag, a voxilaprevir esetében pedig egy egyszeri 900 mg-os volt. Az egészséges felnőtt önkéntesekkel végzett szofoszbuvir és velpataszvir vizsgálatokban nem figyeltek meg kedvezőtlen hatást ezeknél a dózisszinteknél, míg a mellékhatások hasonló gyakorisággal és súlyossággal fordultak elő, mint a placebót kapó csoportokban. A leggyakoribb mellékhatások a 900 mg voxilaprevirt kapott betegeknél a hasmenés (34%), hányinger (17%) és fejfájás (9%) volt.
A Vosevi túladagolásának nincsen specifikus ellenszere. Ha túladagolás történik, akkor a betegnél monitorozni kell a toxicitásra utaló jeleket. A Vosevi túladagolásának kezelése általános, tüneti intézkedésekből áll, beleértve az élettani paraméterek monitorozását és a beteg klinikai állapotának megfigyelését. Hemodialízissel a szofoszbuvir elsődleges keringő metabolitja, a GS-331007 hatékonyan eltávolítható, az extrakciós arány 53%. Hemodialízis valószínűleg nem eredményezi a velpataszvir vagy voxilaprevir jelentős mértékű eltávolítását, mert a velpataszvir és voxilaprevir nagymértékben kötődnek plazmafehérjékhez.
Farmakológiai tulajdonságok - VOSEVI 400 MG/100 MG/100 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás vírusellenes szerek; Közvetlen hatású vírusellenes szerek, ATC kód: J05AP56
Hatásmechanizmus
A szofoszbuvir a vírus replikációjához szükséges HCV NS5B RNS-függő RNS-polimeráz pángenotípusos inhibitora. A szofoszbuvir egy nukleotid prodrug, amely intracelluláris metabolizmuson megy keresztül. Ennek során farmakológiailag aktív uridinanalóg-trifoszfát
(GS-461203) képződik, amelyet az NS5B-polimeráz képes a HCV RNS-be beépíteni, és ezután láncterminátorként viselkedik. Egy biokémiai vizsgálatban a GS-461203 gátolta a HCV 1b, 2a, 3a és 4a genotípusok rekombináns NS5B aktivitását. A GS-461203 sem a humán DNS- és
RNS-polimerázokat, sem a mitokondriális RNS-polimerázt nem gátolja.
A velpataszvir pángenotípusos gátlója a HCV NS5A-proteáznak, amely szükséges a vírusreplikációhoz.
A voxilaprevir pángenotípusos gátlója a HCV NS3/4A-proteáznak. A voxilaprevir az NS3/4A proteáz
nem kovalens, reverzibilis gátlójaként hat. Antivirális hatás
A laboratóriumi törzsekből származó, NS5B-, NS5A- és NS3-proteázszekvenciákat kódoló, teljes hosszúságú vagy kiméra replikonok ellen a szofoszbuvir, velpataszvir és voxilaprevir 50%-ban hatásos koncentrációértékei (EC50) a 4. táblázatban szerepelnek. A klinikai izolátumok ellen a szofoszbuvir. velpataszvir és voxilaprevir EC50-értékei az 5. táblázatban szerepelnek.
táblázat: A szofoszbuvir, velpataszvir és voxilaprevir teljes hosszúságú vagy kiméra replikonok elleni hatása
| Replikonok genotípusa | Szofoszbuvir EC50, nMa | Velpataszvir EC50, nMa | Voxilaprevir EC50, nMa |
| 1a | 40 | 0,014 | 3,9e |
| 1b | 110 | 0,016 | 3,3e |
| 2a | 50 | 0,005-0,016c | 3,7-4,5e |
| 2b | 15b | 0,002-0,006c | 1,8-6,6f |
| 3a | 50 | 0,004 | 6,1f |
| 4a | 40 | 0,009 | 2,9e |
| 4d | 33 | 0,004 | 3,2e |
| 5a | 15b | 0,021-0,054d | 1,9f |
| 6a | 14-25b | 0,006-0,009 | 3,0-4,0e |
| 6e | NA | 0,130d | 0,33f |
| 6n | NA | NA | 2,9f |
NA: Nincs adat
-
Több, azonos laboratóriumi replikont alkalmazó kísérletből származó átlagérték.
-
2b-, 5a- vagy 6a-genotípusokból származó, NS5B-géneket hordozó stabil kiméra 1b-replikonokat alkalmaztak a vizsgálathoz.
-
Különböző teljes hosszúságú NS5A-replikontörzsek, illetve L31 vagy M31-polimorfizmust tartalmazó teljes hosszúságú
NS5A-géneket hordozó kiméra NS5A-replikontörzsek vizsgálatával szerzett adatok.
-
A 9-184. NS5A-aminosavakat hordozó kiméra NS5A-replikon vizsgálatával szerzett adatok.
-
A Renilla luciferázt kódoló replikonokat expresszáló stabil sejtvonalai.
-
Átmenetileg transzfektált replikonokból kapott adatok.
táblázat: A szofoszbuvir, velpataszvir és voxilaprevir klinikai izolátumokból származó NS5A-t, NS5B-t vagy NS3 proteázt hordozó tranziens replikonok elleni hatása
| Replikonokgenotípusa | Klinikai izolátumokból származó NS5B-t hordozó replikonok | Klinikai izolátumokból származó NS5A-t hordozó replikonok | Klinikai izolátumokból származó NS3 proteázt hordozó replikonok | |||
| Klinikai izolátumok száma | Medián szofoszbuvir EC50, nM(tartomány) | Klinikai izolátumok száma | Medián velpataszvir EC50, nM(tartomány) | Klinikai izolátumok száma | Medián voxilaprevir EC50, nM(tartomány) | |
| 1a | 67 | 62 | 23 | 0,019 | 58 | 0,59 |
| (29-128) | (0,011-0,078) | (0,14-19,16) | ||||
| 1b | 29 | 102 | 34 | 0,012 | 29 | 0,50 |
| (45-170) | (0,005-0,500) | (0,19-2,87) | ||||
| Replikonokgenotípusa | Klinikai izolátumokból származó NS5B-t hordozó replikonok | Klinikai izolátumokból származó NS5A-t hordozó replikonok | Klinikai izolátumokból származó NS3 proteázt hordozó replikonok | |||
| Klinikai izolátumok száma | Medián szofoszbuvir EC50, nM(tartomány) | Klinikai izolátumok száma | Medián velpataszvir EC50, nM(tartomány) | Klinikai izolátumok száma | Medián voxilaprevir EC50, nM(tartomány) | |
| 2a | 1 | 28 | 8 | 0,011 | 18 | 2,8 |
| (0,006-0,364) | (1,78-6,72) | |||||
| 2b | 14 | 30(14–81) | 16 | 0,002(0,0003-0,007) | 43 | 2,1(0,92-8,3) |
| 3a | 106 | 81 | 38 | 0,005 | 32 | 6,3 |
| (24-181) | (0,002-1,871) | (1,3-21,48) | ||||
| 4a | NA | NA | 5 | 0,002 | 58 | 0,52 |
| (0,001-0,004) | (0,12-1,7) | |||||
| 4d | NA | NA | 10 | 0,007 | 11 | 0,85 |
| (0,004-0,011) | (0,41-1,1) | |||||
| 4r | NA | NA | 7 | 0,003 | 1 | 1,15 |
| (0,002-0,006) | NA | |||||
| 5a | NA | NA | 42 | 0,005 | 16 | 1,8 |
| (0,001-0,019) | (0,87-5,63) | |||||
| 6a | NA | NA | 26 | 0,007 | 15 | 2,7 |
| (0,0005-0,113) | (0,23-7,35) | |||||
| 6e | NA | NA | 15 | 0,024 | 12 | 0,2 |
| (0,005-0,433) | (0,12-0,43) | |||||
NA = Nincs adat
A 40%-os humán szérum jelenléte nem volt hatással a szofoszbuvir anti-HCV aktivitására, viszont rendre 13-ad és 6,8-ed részére való csökkenést okozott a velpataszvir és voxilaprevir anti-HCV aktivitásában az 1a-genotípusú HCV-replikonokkal szemben.
Rezisztencia
Sejtkultúrában
A szofoszbuvirre az NS5B S282T szubsztitúciót választották ki a 1–6-os genotípus replikonjában, és ezt kapcsolatba hozták a szofoszbuvirra való érzékenység felére, –18-ad részére való csökkenésével.
A velpataszvir esetében az 1-6-os genotípus replikonokban a legalább két genotípus esetén szelektált rezisztenciával társuló szubsztitúciók a következők voltak: L31I/V és Y93H. Az NS5A rezisztencia- asszociált vírusvariánsok (RAV-ok) irányított mutagenezise azt igazolta, hogy a velpataszvirral szembeni érzékenység kevesebb mint 100-ad részére való csökkenését eredményező szubsztitúciók 1a-genotípus esetén az M28G, A92K és Y93H/N/R/W, 1b-genotípus esetén az A92K, 2b-genotípus esetén a C92T és Y93H/N, 3-as genotípus esetén az Y93H, illetve 6-os genotípus esetén az L31V és P32A/L/Q/R. A 2a-, 4a-, illetve 5a-genotípusokban tesztelt egyedi RAV-ok egyike sem vezetett a velpataszvirral szembeni érzékenység kevesebb mint 100-ad részére való csökkenéséhez.
A voxilaprevir 1–6-os genotípusú replikonjai esetében a 2 vagy több genotípusban kiválasztott rezisztenciával társuló helyettesítések a Q41H, az A156V/T/L és a D168E/H/Y voltak. Az ismert NS3 RAV-ok helyspecifikus mutagenezise azt mutatta, hogy a voxilaprevirre való
érzékenység >100-ad részére való csökkenését okozó helyettesítések az A156V, az A156T vagy az A156L az 1a, 1b, 2a, 3a és 4-es genotípusokban. Nem volt olyan tesztelt egyedi RAV a 2b, 5a, 6a genotípusokban, amely >100-ad részére való csökkenést okozott volna a voxilaprevir érzékenységben.
Mind a velpataszvir, mind a voxilaprevir esetében a RAV-ok kombinációi gyakran nagyobb érzékenységcsökkenést mutattak, mint az egyes RAV-ok egyedül.
Keresztrezisztencia sejtkultúrában
A voxilaprevir in vitro aktivitást mutat a legtöbb olyan NS3 RAV ellen, amely az első generációs NS3/4A proteáz-gátlókkal szembern rezisztenciát mutat. Ezen túlmenően a velpataszvir in vitro
aktivitást mutat a legtöbb olyan NS5A RAV ellen, amely ledipaszvirra és daklataszvirra rezisztens. A szofoszbuvir, a velpataszvir és a voxilaprevir teljes aktivitást mutattak azokkal a szubsztitúciókkal szemben, amelyek a DAA-k egyéb, más hatásmechanizmussal rendelkező osztályába tartozó szereivel szemben rezisztenciát mutatnak, pl. a voxilaprevir teljesen aktív volt a NS5A és NS5B NI RAV-okkal szemben.
Klinikai vizsgálatokban
DAA kezelésben részesült felnőtt betegek bevonásával végzett vizsgálatok
Az NS5A-gátlóban már részesült, szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevirrel 12 héten keresztül a POLARIS-1 vizsgálatban (lásd 10. táblázat) kezelt 263 beteg közül 7 (3%) betegnél (2 1-es genotípusú, 4 3-as genotípusú, és 1 4-es genotípusú) nem érte el a tartós virológiai választ (SVR12) és így alkalmas volt a rezisztenciaelemzésre. A kezelés be nem tartása következtében, a farmakokinetikai adatokkal alátámasztva 6 beteg visszaesett, és 1-nél a virológiai áttörés következett be. Egy 1a genotípusú és a virológiai áttörésben érintett betegnél kialakultak az L31M és Y93H NS5A RAV-ok. Egy 4d genotípusú relapszált betegnél Y93H NS5A RAV alakult ki. A többi 5 relapszált betegnél nem alakultak ki NS3, NS5A, vagy NS5B nukleozid-gátló (nucleoside inhibitor, NI) RAV-ok.
A DAA-kezelésben már részesült, szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevirrel 12 héten át a POLARIS-4 (lásd a 11. táblázatot) vizsgálatban kezelt 182 beteg közül 1 (1%) beteg relapszált és minősült alkalmasnak a rezisztenciaelemzésre. Ennél az 1a genotípusú HCV-vel fertőzött betegnél nem alakultak ki NS3, NS5A vagy NS5B NI RAV-ok.
DAA-naiv felnőtt betegek bevonásával végzett vizsgálatok
A POLARIS-2 szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir 8 hetes kezelési csoportjában (lásd 12. táblázat) összesen 501-ből 21 (4%) betegnél (16 1-es genotípusú, 2 2-es genotípusú, 2 4-es genotípusú és 1 5-ös genotípusú) lett alkalmas relapszus miatt a rezisztenciaelemzésre. E 21 beteg közül 1 betegnek volt kialakulóban lévő Q30R és L31M NS5A RAV-val rendelkező vírusa a kezelés sikertelenségekor. A kezelés sikertelenségekor a 21 beteg egyikénél sem alakultak ki NS3 és NS5B NI RAV-ok. A szofoszbuvir/velpataszvir 12 hetes kezelési csoportban a 440 beteg közül összesen 3 beteg (2-en 1. genotípusúak illetve 1 4. genotípusú) (összesen 1%) lett alkalmas rezisztenciaelemzésre relapszusa miatt. Ezen 3 beteg közül 1 betegnek (33%) volt kialakulóban lévő NS5A RAV Y93N-nel rendelkező vírusa a kezelés sikertelenségekor. Ezen 3 beteg egyikénél sem alakultak ki NS3 vagy NS5B NI RAV- ok.
A POLARIS-3 szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir 8 hetes kezelési csoportjában (lásd 14. táblázat) 110-ből 2 (2%) beteg (3-as genotípus) lett alkalmas relapszus miatt rezisztenciaelemzésre. Ezen betegek egyikénél sem alakultak ki NS3, NS5A és NS5B NI RAV-ok. A szofoszbuvir/velpataszvir
12 hetes kezelési csoportban a 109 beteg közül összesen 2 (2%) lett alkalmas rezisztenciaelemzésre virológiai sikertelenség miatt. Mindkét betegnek volt kialakulóban lévő NS5A RAV Y93H-val rendelkező vírusa a kezelés sikertelenségekor. E betegek egyikénél sem alakultak ki NS3 vagy NS5B NI RAV-ok.
A kiindulási rezisztenciával társuló HCV-variánsok hatása a kezelés kimenetelére
DAA-kezelésben már részesült felnőtt betegek bevonásával végzett vizsgálatok
Elemzéseket végeztek a korábban is meglévő, a vizsgálat megkezdésekor fennálló kiindulási NS3 és NS5A RAV-ok és a kezelés kimenetele közötti összefüggés vizsgálatára olyan betegeknél, akiket korábban DAA-val kezeltek, és szofoszbuvirt/velpataszvirt/voxilaprevirt kaptak 12 hétig a POLARIS- 1 és POLARIS-4 vizsgálatban. Ezeket mutatja a 6. táblázat.
táblázat: Az SVR12 a vizsgálat megkezdésekor fennálló NS3 vagy NS5A RAV-val rendelkező, illetve nem rendelkező, DAA-kezelésben már részesült betegeknél, vizsgálatonként
| szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir 12 hét | ||
| POLARIS-1 (n = 260) | POLARIS-4 (n = 179) | |
| NS3 vagy NS5A RAV-ok nincsenek | 98% (42/43) | 99% (85/86) |
| Bármilyen NS3 vagy NS5A RAV | 97% (199/205) | 100% (83/83) |
| Csak NS3 | 100% (9/9) | 100% (39/39) |
| Csak NS5A | 97% (120/124) | 100% (40/40) |
| NS3 és NS5A | 97% (70/72) | 100% (4/4) |
| Nem határozták meg sem az NS3, sem azNS5A RAV-ota | 100% (12/12) | 100% (10/10) |
-
Betegek, akiknél az NS3 és/vagy NS5A génszekvenálás sikertelen volt
Az SVR12 19-ből 18 (95%) betegnél teljesült, akik a vizsgálat megkezdésekor a POLARIS-1-ben rendelkeztek NS5B NI RAV-okkal, beleértve 2 olyan beteget is, akiknél a vírusban a vizsgálat megkezdésekor az NS5A RAV-ok mellett megvolt az S282T NS5B NI RAV. A POLARIS-4-ben, összesen 14 betegnél voltak a vírusban NS5B NI RAV-ok a vizsgálat megkezdésekor és mindegyikük elérte az SVR12-t.
DAA-naiv felnőtt betegek bevonásával végzett vizsgálatok
Elemzéseket végeztek a vizsgálat megkezdésekor már meglévő NS3 és NS5A RAV-ok és kezelés eredménye közötti kapcsolat felderítésére olyan betegeknél, akiket korábban nem kezeltek DAA-val és szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevirt kaptak 8 hétig a POLARIS-2 és POLARIS-3 vizsgálatokban. Ezeket a 7. táblázat mutatja.
táblázat: Az SVR12 a vizsgálat megkezdésekor NS3 vagy NS5A RAV-val nem rendelkező, illetve nem rendelkező DAA-naiv betegeknél, vizsgálatonként
| szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir 8 hét | ||
| POLARIS-2(n = 498) | POLARIS-3(n = 108) | |
| Nincs NS3 vagy NS5A RAV | 98% (224/229) | 98% (80/82) |
| Bármilyen NS3 vagy NS5A RAV | 94% (234/250) | 100% (23/23) |
| Csak NS3 | 91% (100/110) | 100% (2/2) |
| Csak NS5A | 95% (114/120) | 100% (20/20) |
| NS3 és NS5A | 100% (20/20) | 100% (1/1) |
| Nem határozták meg sem az NS3, sem azNS5A RAV-ota | 100% (19/19) | 100% (3/3) |
-
Betegek, akiknél az NS3 és/vagy NS5A génszekvenálás sikertelen volt
A SVR12-t mind a 39 betegnél elérték, akiknél a POLARIS-2-ben a vizsgálat megkezdésekor voltak NS5B NI RAV-ok, és 3 közül 2 (67%) betegnél a POLARIS-3-ban. Az S282T NS5B NI RAV nem volt kimutatható egyetlen betegnél sem a POLARIS-2 és a POLARIS-3 vizsgálatokban. A POLARIS-2-ben az 1a genotípusú betegek körében az SVR12 87%-os volt (53/61) azoknál, akik Q80K/L/R RAV-okkal rendelkeztek és 94%-os (99/105) azoknál, akik nem rendelkeztek Q80K/L/R RAV-okkal.
Gyermekek és serdülők körében végzett vizsgálat
A kiindulási NS3, NS5A és NS5B szekvenciákra vonatkozó adatokat 21 olyan gyermeknél és serdülőnél vették fel egy II. fázisú vizsgálatban, akiknek az életkora 12 év és legfeljebb 18 év között volt, és akiket korábban nem kezeltek DAA kezelési sémával. A 21 betegből 1-nél mutattak ki a kiinduláskor NS3, 10-nél NS5A és/vagy 3 betegnél NS5B NI RAV-okat. 8 hetes Vosevi-kezelést követően az SVR12-t mind a 21 beteg elérte, ideértve azokat a betegeket is, akiknél a kiinduláskor NS3, NS5A és/vagy NS5B NI RAV-ok voltak.
Klinikai hatásosság
A Vosevi (szofoszbuvir [SOF]/velpataszvir [VEL]/voxilaprevir [VOX]) hatásosságát négy, III. fázisú vizsgálatban (két vizsgálat DAA-kezelésben már részesült és két vizsgálat DAA-naiv betegeknél) értékelték ki 1-6-os genotípusú HCV-fertőzött, cirrhosisban nem szenvedő vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő felnőtt betegeknél, amint az a 8. táblázatban látható. Valamennyi vizsgálat demográfiai adatai és a vizsgálat megkezdésekor meglévő jellemzők a 9. táblázatban láthatók.
táblázat: A Vosevi alkalmazásával végzett vizsgálatok
| Vizsgálat | Populáció | Vizsgálati karok(Kezelt betegek száma) | További vizsgálati adatok |
| POLARIS-1(randomizált,kettős vak) | NS5A-gátlóval már kezelt betegek, GT1-6 cirrhosissal vagy cirrhosis nélkül | Placebo kontrollos vizsgálat, amelyben a GT1 fertőzött betegeket 1:1 arányban randomizáltak SOF/VEL/VOX-ra vagy placebóra 12 héten keresztül. A GT2-6 fertőzött betegeket csak a SOF/VEL/VOX 12 hetes csoportba választottákbe. | |
| POLARIS-4(nyíltelrendezésű) | DAA-val már kezelt betegek (akik nem kaptak NS5A-gátlót) GT1-6, cirrhosissal vagy cirrhosis nélkül | GT1-3 fertőzött betegeket 1:1arányban randomizáltak SOF/VEL/VOX-ra vagy SOF/VEL-re 12 héten keresztül. A GT4-6 fertőzött betegeket csak a SOF/VEL/VOX 12 hetes csoportba választották be. | |
| POLARIS-2(nyíltelrendezésű) | DAA-naiv betegek, 1-es, 2-es, 4-es, 5-ös és 6-os genotípussal, cirrhosissal vagy cirrhosis nélkül3-as genotípus cirrhosis nélkül | GT1-4 fertőzött betegeket 1:1arányban randomizáltak SOF/VEL/VOX-ra 8 héten vagy SOF/VEL-re 12 héten keresztül. A GT5-6 fertőzött betegeket csak a SOF/VEL/VOX 8 hetes csoportba választották be. | |
| POLARIS-3(nyíltelrendezésű) | DAA-naiv betegek, GT3-mal és cirrhosissal | Betegeket 1:1 arányban randomizáltak SOF/VEL/VOX-ra 8 héten vagy SOF/VEL-re12 héten keresztül. |
-
SOF/VEL/VOX 12 hét (N=263)
-
Placebo 12 hét (N=152)
-
SOF/VEL/VOX 12 hét (N=182)
-
SOF/VEL 12 hét (N=151)
-
SOF/VEL/VOX 8 hét (N=501)
-
SOF/VEL 12 hét (N=440)
-
SOF/VEL/VOX 8 hét (N=110)
-
SOF/VEL 12 hét (N=109)
DAA: közvetlen hatású antivirális szer; GT: genotípus; SOF: szofoszbuvir; VEL: velpataszvir; VOX: voxilaprevir
táblázat: A POLARIS-1, -2, -3 és -4 vizsgálatokba bevont betegek demográfiai és a vizsgálat megkezdésekor fennálló jellemzői
| DAA-kezelésben már részesült betegek bevonásával végzett vizsgálatok | DAA-naiv betegek bevonásával végzett vizsgálatok | |||
| A betegek csoportosítása: | POLARIS-1(n = 415) | POLARIS-4(n =333) | POLARIS-2(n =941) | POLARIS-3(n =219) |
| Életkor (év) medián(tartomány) | 59 (27–84) | 58 (24–85) | 55 (18–82) | 56 (25–75) |
| Férfi | 77% (321) | 77% (257) | 52% (492) | 72% (157) |
| Rassz | ||||
| Fekete bőrű/Afroamerikai | 14% (60) | 9% (29) | 10% (95) | < 1% (1) |
| Fehér bőrű | 81% (335) | 87% (291) | 80% (756) | 90% (197) |
| Spanyolajkú/latino | 6% (25) | 8% (27) | 9% (84) | 8% (17) |
| Genotípus | ||||
| 1a genotípus | 53% (218) | 29% (98) | 36% (341) | 0 |
| 1b genotípus | 18% (76) | 14% (46) | 13% (122) | 0 |
| 2-es genotípus | 1% (5) | 19% (64) | 12% (116) | 0 |
| 3-as genotípus | 19% (78) | 32% (106) | 19% (181) | 100% (219) |
| DAA-kezelésben már részesült betegek bevonásával végzett vizsgálatok | DAA-naiv betegek bevonásával végzett vizsgálatok | |||
| A betegek csoportosítása: | POLARIS-1(n = 415) | POLARIS-4(n =333) | POLARIS-2(n =941) | POLARIS-3(n =219) |
| 4-es genotípus | 5%(22) | 5,7% (19) | 13% (120) | 0 |
| 5-ös genotípus | < 1% (1) | 0 | 2% (18) | 0 |
| 6-os genotípus | 2% (8) | 0 | 4% (39) | 0 |
| IL28B CC | 18% (74) | 19% (62) | 32% (302) | 42% (93) |
| HCV RNS ≥ 800 000 NE/ml | 74% (306) | 75% (249) | 69% (648) | 69% (151) |
| Kompenzált cirrhosis | 41% (172) | 46% (153) | 18% (174) | 100% (219) |
| Vizsgálóhely | ||||
| USA | 57% (236) | 56% (188) | 59% (552) | 44% (96) |
| Nem USA | 43% (179) | 44% (145) | 41% (389) | 56% (123) |
A klinikai vizsgálatok során a szérum HCV RNS-szintjét a COBAS AmpliPrep/COBAS Taqman HCV-teszttel (2.0-ás verzió) mérték, a vizsgálat alsó méréshatára (lower limit of quantification, LLOQ) 15 NE/ml volt. A HCV gyógyulási arányának meghatározásához alkalmazott elsődleges végpont a tartós virológiai válasz (sustained virologic response, SVR) volt, amely a meghatározás szerint az LLOQ alatti HCV RNS-szintet jelentette, a kezelés befejezése után 12 héttel vizsgálva (SVR12).
DAA-kezelésben részesült betegek bevonásával végzett vizsgálatok
NS5A-gátlót már kapott felnőttek (POLARIS-1)
A 10. táblázat mutatja be az SVR12 előfordulását HCV genotípusonként a POLARIS-1 vizsgálatban. Az előzetes DAA terápiás sikertelenség és a Vosevi első dózisának alkalmazása között eltelt medián időtartam a POLARIS-1 vizsgálatban résztvevő betegek esetében 39 hét volt (11-299 hét). A placebo csoportban egyetlen beteg sem ért el SVR4-t.
táblázat: Az SVR12 előfordulása NS5A-gátlót már kapott betegeknél a POLARIS-1* vizsgálatban HCV-genotípusonként
| SOF/VEL/VOX 12 hét (n = 263) | |||||||||
| Összesen (minden GT)a(n = 263) | GT-1 | GT-2 (n = 5) | GT-3 (n = 78) | GT-4 (n = 22) | GT-5 (n = 1) | GT-6 (n = 6) | |||
| GT-1a (n = 101) | GT-1b (n = 45) | Összesenb(n = 150) | |||||||
| SVR12 | 96%(253/263) | 96%(97/101) | 100%(45/45) | 97%(146/150) | 100%(5/5) | 95%(74/78) | 91%(20/22) | 100%(1/1) | 100%(6/6) |
| Eredmény az SVR nélküli betegeknél | |||||||||
| Kezelésközbeni virológiai válasz hiányac | <1% (1/263) | 1% (1/101) | 0/45 | 1% (1/150) | 0/5 | 0/78 | 0/22 | 0/1 | 0/6 |
| Relapszusd | 2%(6/261) | 1%(1/100) | 0/45 | 1%(1/149) | 0/5 | 5%(4/78) | 5%(1/21) | 0/1 | 0/6 |
| Egyébe | 1%(3/263) | 2%(2/101) | 0/45 | 1%(2/150) | 0/5 | 0/78 | 5%(1/22) | 0/1 | 0/6 |
GT = genotípus
*A leggyakoribb korábbi NS5A-gátlók a ledipaszvir (LDV) (51%), daklataszvir (27%), és az ombitaszvir (11%) voltak.
-
Egy meghatározatlan genotípusú beteg elérte az SVR12-t.
-
Négy betegnek az 1a genotípustól vagy az 1b genotípustól eltérő volt az 1-es genotípus altípusa; mind a 4 beteg elérte az
SVR12-t.
-
Annak az 1 betegnek a kezelés közbeni virológiai válasz hiányára vonatkozó farmakokinetikai adatai, aki nem tartotta be a kezelést.
-
A relapszus nevezőjét azoknak a betegeknek a száma képezi, akiknél a kezelés alatti utolsó értékelés során a
HCV RNS-szint < LLOQ volt.
-
Egyéb betegek, akiknél hiányosak az adatok és azok, akik abbahagyták a kezelést a virológiai szuppresszió előtt.
DAA-kezelésben már részesült felnőtt betegek, akik nem kaptak NS5A-gátlót (POLARIS-4)
A 11. táblázat mutatja be az SVR12 előfordulását HCV genotípusonként és virológiai eredmények szerint a POLARIS-4 vizsgálatban. Az előzetes DAA kudarc és a Vosevi vagy szofoszbuvir/velpataszvir első dózisának alkalmazása között eltelt medián időtartam a POLARIS-4 vizsgálatban résztvevő betegek esetében 76 hét volt (10-549 hét).
táblázat: Az SVR12 előfordulása HCV genotípusonként és virológiai eredmények szerint a
POLARIS-4 vizsgálatban
| SOF/VEL/VOX12 hét(n = 182) | SOF/VEL12 hét(n = 151) | |
| Összesített SVR12 | 98% (178/182) | 90% (136/151) |
| 1-es genotípus | 97% (76/78) | 91% (60/66) |
| 1a genotípus | 98% (53/54) | 89% (39/44) |
| 1b genotípus | 96% (23/24) | 95% (21/22) |
| 2-es genotípus | 100% (31/31) | 97% (32/33) |
| 3-as genotípus | 96% (52/54) | 85% (44/52) |
| 4-es genotípus | 100% (19/19) | 0/0 |
| Eredmény az SVR nélküli betegeknél | ||
| Kezelés közbeni virológiai válasz hiányaa | 0/182 | 1% (1/151) |
| Relapszusb | 1% (1/182) | 9% (14/150) |
| Egyébc. | 2% (3/182) | 0/151 |
-
A betegek többségénél (85%) nem volt sikeres egy szofoszbuvirt tartalmazó korábbi kezelési rend.
-
A relapszus nevezőjét azoknak a betegeknek a száma képezi, akiknél a kezelés alatti utolsó értékelés során a
HCV RNS-szint < LLOQ volt.
-
Egyéb betegek, akiknél hiányosak az adatok, és akik abbahagyták a kezelést a virológiai szuppresszió előtt.
DAA-naiv betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok
DAA-naiv felnőttek 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös vagy 6-os HCV fertőzéssel (POLARIS-2)
A 12. táblázat mutatja be az SVR12 előfordulását HCV genotípusonként és virológiai eredmények
szerint a POLARIS-2 vizsgálatban.
táblázat: Az SVR12 előfordulása HCV genotípusonként és virológiai eredmények szerint a
POLARIS-2* vizsgálatban
| SOF/VEL/VOX8 hét(n = 501) | SOF/VEL12 hét(n = 440) | |
| Összesített SVR12a | 95% (477/501) | 98% (432/440) |
| 1-es genotípusb | 93% (217/233) | 98% (228/232) |
| 1a genotípus | 92% (155/169) | 99% (170/172) |
| 1b genotípus | 97% (61/63) | 97% (57/59) |
| 2-es genotípus | 97% (61/63) | 100% (53/53) |
| 3-as genotípus | 99% (91/92) | 97% (86/89) |
| 4-es genotípus | 94% (59/63) | 98% (56/57) |
| 5-ös genotípus | 94% (17/18) | 0/0 |
| 6-os genotípus | 100% (30/30) | 100% (9/9) |
| Eredmény az SVR nélküli betegeknél | ||
| Kezelés közbeni virológiai válasz hiánya | 0/501 | 0/440 |
| Relapszusc | 4% (21/498) | 1% (3/439) |
| Egyébd | 1% (3/501) | 1% (5/440) |
* A POLARIS-2-be bevont betegek 23%-a kapott korábbi interferon alapú kezelést.
-
Két, nem meghatározott genotípusú beteg a SOF/VEL/VOX csoportban elérte az SVR12-t.
-
Két, az 1a vagy 1b genotípustól eltérő 1-es genotípusa volt, és mindkét beteg elérte az SVR12-t
-
A relapszus nevezőjét azoknak a betegeknek a száma képezi, akiknél a kezelés alatti utolsó értékelés során a
HCV RNS-szint < LLOQ volt.
-
Egyéb betegek, akiknél hiányosak az adatok, és akik abbahagyták a kezelést a virológiai szuppresszió előtt.
A POLARIS-2 vizsgálat során a Vosevi-vel 8 hétig tartó kezelésnek a 12 hetes szofoszbuvir/velpataszvir kezeléshez viszonyított noninferioritása nem igazolódott, egy előre
meghatározott –5%-os határértékkel. Az SVR12 különbségét az 1a genotípusú fertőzéses és/vagy cirrhosisos betegeknél kapott alacsonyabb válaszarány okozta. Az 1a genotípussal rendelkező, cirrhosis nélküli, a Vosevi-vel 8 héten át kezelt betegeknél a kimenetelt a következő, a vizsgálat kezdetekor fennálló tényezők befolyásolták: testtömegindex (BMI) ≥ 30 kg/m2, Q80K/L/R RAV-ok, IL28B non-CC, HCV RNS ≥ 800 000 NE/ml. Az SVR12 98% volt azoknál, akiknél kettő vagy kevesebb tényező állt fenn, és 81%, azoknál, akiknél három vagy négy tényező állt fenn. A cirrhosis megléte szerinti SVR12 értékek a POLARIS-2 vizsgálatban, HCV genotípusok szerint a
táblázatban láthatók.
-
táblázat: Az SVR12 előfordulása HCV genotípusonként és virológiai eredmények szerint a 8 hetes Vosevi kezelést kapott cirrhosis nélküli és cirrhosisos betegeknél a POLARIS-2 vizsgálatban
SOF/VEL/VOX 8 hét Cirrhosis nélkül(411/501) Cirrhosissal(90/501) Összesített SVR12a 96% (395/411) 91% (82/90) 1-es genotípusb 94% (162/172) 90% (55/61) 1a genotípus 92% (109/118)c 90% (46/51) 1b genotípus 98% (52/53) 90% (9/10) 2-es genotípus 96% (47/49) 100% (14/14) 3-as genotípus 99% (90/91) 100% (1/1) 4-es genotípus 96% (51/53) 80% (8/10) 5-ös genotípus 94% (16/17) 100% (1/1) 6-os genotípus 100% (27/27) 100% (3/3) SVR nélküli betegek eredményei Kezelés közbeni virológiai válasz hiánya 0/411 0/90 Relapszusd 3% (14/409) 8% (7/89) Egyébe <1% (2/411) 1% (1/90) -
Két, cirrhosis nélküli beteg meghatározatlan genotípussal a SOF/VEL/VOX csoportban elérte az SVR12-t.
-
Egy, nem cirrhosisos betegnek az 1a genotípustól vagy az 1b genotípustól eltérő volt az 1-es genotípus altípusa; a beteg elérte az SVR12-t.
-
Az SVR12 89%-os az USA-beli vizsgálóhelyeken bevont 1a genotípusú betegeknél, és 97%-os az USA-n kívüli vizsgálóhelyeken bevont 1a genotípusú betegeknél
-
A relapszus nevezőjét azoknak a betegeknek a száma képezi, akiknél a kezelés közbeni utolsó értékelés során a HCV RNS-szint < LLOQ volt.
-
Egyéb betegek, akiknél hiányosak az adatok, és akik abbahagyták a kezelést a virológiai szuppresszió előtt.
DAA-naiv felnőttek 3-as genotípusú HCV-fertőzéssel és kompenzált cirrhosissal (POLARIS-3) A 14. táblázat mutatja be az SVR12 előfordulását és a virológiai eredményeket a POLARIS-3 vizsgálatban.
-
-
táblázat: Az SVR12 előfordulása és virológiai eredmények a POLARIS-3 vizsgálatban (HCV 3-as genotípus kompenzált cirrhosissal)*
SOF/VEL/VOX8 hét(n = 110) SOF/VEL12 hét(n = 109) SVR12 96% (106/110) 96% (105/109) SVR nélküli betegek eredményei Kezelés közbeni virológiai válasz hiánya 0/110 1% (1/109) Relapszusa 2% (2/108) 1% (1/107) Egyébb 2% (2/110) 2% (2/109) * A POLARIS-3-ba bevont betegek 29%-a kapott korábban interferon alapú kezelést.
-
A relapszus nevezőjét azoknak a betegeknek a száma képezi, akiknél a kezelés közbeni utolsó értékelés során a HCV RNS-szint < LLOQ volt.
-
Egyéb betegek, akiknél hiányosak az adatok, és akik abbahagyták a kezelést a virológiai szuppresszió előtt.
Korábban szofoszbuvirt/velpataszvirt tartalmazó terápiás sémákkal kezelt felnőttek
A 12 hetes Vosevi-kezelést olyan betegeknél értékelték, akiket korábban szofoszbuvirt/velpataszvirt tartalmazó terápiás sémával kezeltek. Az újbóli kezelésig eltelt medián idő 414 nap volt (tartomány:
198–1271 nap). A bevont 31 betegből 74% (23/31) volt férfi, 81% (25/31) fehér bőrű, 71%-uk (22/31) kiindulási testtömegindexe < 30 kg/m2, 48%-uknak (15/31) kompenzált cirrhosisa volt, 58%-uk (18/31) korábban szofoszbuvirt, velpataszvirt és voxilaprevirt kapott, 42%-uk (13/31) pedig szofoszbuvirt és velpataszvirt. A legtöbb beteg 1-es genotípusú (61% (19/31) [1a, 48% (15/31); 1b, 13% (4/31)]) vagy 3-as genotípusú (26% (8/31)) HCV-fertőzésben szenvedett. A teljes SVR12-arány 100% (31/31) volt.
Idősek
A Vosevi-t alkalmazó klinikai vizsgálatokban 189 beteg volt 65 éves vagy annál idősebb (a II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban az összes beteg 17%-a). A 65 éves és annál idősebb betegeknél
megfigyelt válaszarány minden kezelési csoport esetén hasonló volt a 65 évesnél fiatalabb betegeknél megfigyelthez.
Gyermekek és serdülők
A 8 hetes szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kezelés hatásosságát HCV-fertőzött, 12 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél egy II. fázisú, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban (1175. vizsgálat) értékelték 21, DAA-val korábban nem kezelt betegnél.
A kezelt 21 beteg körében a medián életkor 14 év volt (tartomány: 12–16); a betegek 62%-a nő volt, 76% fehér bőrű, 5% fekete bőrű és 10% ázsiai; 10% spanyolajkú/latino. Az átlagos testtömeg 54 kg (tartomány: 38–86 kg); az átlagos testtömegindex 20,5 kg/m2 (tartomány: 17–32 kg/m2); 52%-uknál volt a kiindulási HCV RNS-szint ≥ 800 000 NE/ml. Az 1-es genotípusú HCV-vel diagnosztizált betegek aránya 29%, a 2-es genotípusú betegek aránya 19%, a 3-as genotípusú betegek aránya 43%, a 4-es genotípusú betegek aránya 10% volt, és egyik betegnél sem állt fenn ismert cirrhosis. A betegek többsége (76%) vertikális fertőzésátvitel során fertőződött meg. Az SVR12-arány összességében 100% volt.
-
Felszívódás
A szofoszbuvir, a GS-331007, a velpataszvir és voxilaprevir farmakokinetikai tulajdonságait egészséges felnőtt vizsgálati alanyoknál, illetve krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegeknél vizsgálták.
Szofoszbuvir
A Vosevi orális alkalmazását követően a szofoszbuvir gyorsan felszívódott, és a plazma csúcskoncentrációt az adag alkalmazása után 2 órával mérték. A GS-331007 medián plazma csúcskoncentrációját az adag alkalmazása után 4 órával mérték. A HCV fertőzőtt betegek populációs farmakokinetikai analízise alapján az átlagos dinamikus egyensúlyi állapotú AUC0-24 és Cmax értékek a szofoszbuvirra (n = 1038) 1665 ng×óra/ml, valamint 678 ng/ml voltak; az átlagos dinamikus egyensúlyi állapotú AUC0-24 , és Cmax értékek a GS-331007-ra (n = 1593) 12 834 ng×óra/ml valamint 744 ng/ml voltak, A szofoszbuvir és a GS-331007 AUC0-24 valamint a Cmax értékei hasonlóak voltak az egészséges felnőtt alanyoknál és a HCV fertőzéses betegek esetében.
Velpataszvir
A velpataszvir medián plazma csúcskoncentrációját az adag alkalmazása után 4 órával mérték.
A HCV-fertőzőtt betegek populációs farmakokinetikai analízise alapján az átlagos dinamikus egyensúlyi állapotú AUC0-24 és Cmax értékek a velpataszvirra (n = 1595) 4041 ng×óra/ml valamint 311 ng/ml voltak. Az egészséges alanyokhoz viszonyítva (n = 137), a velpataszvir AUC0-24 , és Cmax értékei 41%-kal és 39%-kal alacsonyabbak voltak a HCV-vel fertözőtt betegeknél.
Voxilaprevir
A voxilaprevir medián csúcskoncentrációját az adag alkalmazása után 4 órával mérték. A HCV fertőzőtt betegek populációs farmakokinetikai analízise alapján az átlagos dinamikus egyensúlyi állapotú AUC0-24 és Cmax értékei a voxilaprevirre (n = 1591) 2577 ng×óra/ml és 192 ng/ml voltak. Az egészséges alanyokhoz viszonyítva (n = 63), a voxilaprevir AUC0-24 , valamint Cmax értékei egyaránt 260%-kal magasabbak voltak a HCV-vel fertőzőtt betegek esetében.
Ételek hatása
Amikor a Vosevi-t vagy komponenseit együtt étellel adagolták, akkor a szofoszbuvir AUC0-inf és Cmax értékei rendre 64–144%-kal és 9–76%-kal voltak magasabbak; a velpataszvir AUC0-inf és Cmax értékei rendre 40–166%-kal és 37–187%-kal voltak magasabbak; a voxilaprevir AUC0-inf és Cmax értékei rendre 112–435%-kal és 147–680%-kal voltak magasabbak. A GS-331007 AUC0-inf értéke nem változott, és a Cmax értéke 19–35%-kal volt alacsonyabb, amikor a Vosevi-t vagy komponenseit együtt étellel adagolták.
Eloszlás
A szofoszbuvir körülbelül 61-65%-ban kötődik a humán plazmafehérjékhez, és a kötődés az
1-20 µg/ml-es koncentrációtartományban független a gyógyszer koncentrációjától. A GS-331007 fehérjekötődése minimális volt a humán plazmában. Egészséges alanyoknál a [14C]-szofoszbuvir egyszeri, 400 mg-os adagjának alkalmazásakor a [14C]-hez köthető radioaktivitás vér-plazma aránya kb. 0,7-nek adódott.
A velpataszvir több mint 99%-ban kötődik a humán plazmafehérjékhez, és a kötődés az
0,09-1,8 µg/ml-es koncentrációtartományban független a gyógyszer koncentrációjától. Egészséges alanyoknál a [14C]-velpataszvir egyszeri, 100 mg-os adagjának alkalmazásakor a [14C]-hez köthető radioaktivitás vér-plazma aránya 0,5 és 0,7 között volt.
A voxilaprevir több mint 99%-ban kötődik a humán plazmafehérjékhez. Egészséges alanyoknál a [14C]-voxilaprevir egyszeri, 100 mg-os adagjának alkalmazásakor a [14C]-hez köthető radioaktivitás vér-plazma aránya 0,5 és 0,8 között mozgott.
Biotranszformáció
A szofoszbuvir nagymértékben metabolizálódik a májban, amelynek eredményeként a farmakológiailag aktív nukleozidanalóg-trifoszfát GS-461203 képződik. A metabolikus aktivációs útvonal a molekula karboxilészter-csoportját érintő, a humán katepszin A (CatA) vagy karboxilészteráz-1 (CES1) által katalizált szakaszos hidrolízisből, valamint a hisztidin triád nukleotidkötő protein-1 (HINT1) által katalizált foszforamidát hasításból, majd a pirimidin
nukleotid-bioszintézisének útvonalán történő foszforilációból áll. A defoszforiláció eredményeképpen a nukleozid metabolit GS-331007 képződik, amely hatékonyan már nem refoszforilálható, és in vitro nincs anti-HCV-aktivitása. A [14C]-szofoszbuvir 400 mg-os adagjának egyszeri orális alkalmazásakor az összesített szisztémás expozíció megközelítőleg > 90%-áért a GS-331007 felelős.
A velpataszvir elsősorban a CYP2B6, CYP2C8, és CYP3A4 lassú turnoverű szubsztrátja. A
[14C]-velpataszvir 100 mg-os adagjának egyszeri alkalmazásakor a plazmában jelentkező radioaktivitás legnagyobb részéért (> 98%) a kiindulási gyógyszervegyület felelős. Emberi plazmában a monohidroxilált és demetilált velpataszvir metabolitokat azonosították. A székletben a változatlan formában lévő velpataszvir a fő vegyület.
A voxilaprevir elsősorban a CYP3A4 lassú turnoverű szubsztrátja. A [14C]-voxilaprevir 100 mg-os adagjának egyszeri orális alkalmazásakor a plazmában jelentkező radioaktivitás legnagyobb részéért (kb. 91%) a kiindulási gyógyszervegyület felelős. Emberi plazmában a hidroxilált és demetilált voxilaprevir metabolitokat azonosították. A székletben a változatlan formában lévő voxilaprevir a fő speciesz.
Elimináció
A [14C]-szofoszbuvir egyszeri, 400 mg-os orális adagjának alkalmazását követően a
[14C]-radioaktivitás átlagos teljes visszanyerése nagyobb volt 92%-nál, amelyből körülbelül 80% a vizeletben, 14% a székletben, míg 2,5% a kilélegzett levegőben volt megtalálható. A szofoszbuvir vizeletből visszanyert adagjának döntő többsége a GS-331007 (78%) metabolit, míg 3,5%-a volt a szofoszbuvir. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a vesén keresztül történő kiválasztás a GS-331007 fő
eliminációs útvonala. A Vosevi alkalmazását követően a szofoszbuvir terminális felezési idejének
mediánja 0,5 óra, míg a GS-331007-é 29 óra.
A [14C]-velpataszvir egyszeri, 100 mg-os orális adagjának alkalmazását követően a [14C]-radioaktivitás átlagos teljes visszanyerése 95% volt, amelyből körülbelül 94% a székletben és 0,4% a vizeletben volt megtalálható. A székletben a változatlan formában lévő velpataszvir a fő entitás, amely az alkalmazott dózis átlag 77%-ának felel meg, ezt követi a monohidroxilált velpataszvir (5,9%) és a demetilált velpataszvir (3,0%). Ezek az adatok arra utalnak, hogy a kiindulási gyógyszervegyület epével történő kiválasztása az egyik fő eliminációs útvonal a velpataszvir esetében. A Vosevi alkalmazását követően a velpataszvir terminális felezési idejének mediánja megközelítőleg 17 óra.
A [14C]-voxilaprevir egyszeri, 100 mg-os orális dózisának alkalmazását követően után a [14C]- radioaktivitás átlagos teljes visszanyerése 94%-os volt, és az összes radioaktivitást a székletből, és nem a vizeletből mérték. A székletben a fő speciesz a változatlan voxilaprevir volt, a beadott dózis átlag 40%-os értékével. A székletben azonosított további voxilaprevir metabolitok között volt a bélben képződő dez-[metil-ciklo-propil-szulfonamid]-voxilaprevir (22,1%), a dehidro-voxilaprevir (7,5%), és két dez-[metil-ciklo-propil-szulfonamid]-oxi-voxilaprevir metabolit (5,4% és 3,9%). A kiindulási gyógyszervegyület epével történő kiválasztása volt a voxilaprevir legfőbb eliminációs útvonala. A Vosevi alkalmazását követően a voxilaprevir terminális felezési idejének mediánja megközelítőleg
33 óra volt.
Linearitás/nemlinearitás
A szofoszbuvir és a GS-331007 AUC-értékei a 200-1200 mg-os dózistartományban közel dózisarányosak. A velpataszvir AUC értéke az arányosnál nagyobb mértékben nő az 5–50 mg-os dózistartományban, és arányosnál kisebb mértékben az 50–450 mg-os dózistartományban, jelezve, hogy a velpataszvir felszívódása az oldhatóság miatt korlátozott. A voxilaprevir (étkezés után vizsgált) AUC növekedése a dózisarányosnál nagyobb a 100–900 mg-os dózistartományban.
A szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir más gyógyszerekre gyakorolt potenciális hatása in vitro
A szofoszbuvir, a velpataszvir és a voxilaprevir szubsztrátja a P-gp és a BCRP gyógyszertranszportereknek, míg a GS-331007 nem az. A voxilaprevir és kisebb mértékben a velpataszvir az OATP1B1-nek és az OATP1B3-nak is szubsztrátjai. In vitro a velpataszvirnek elsősorban a CYP2B6, CYP2C8 és CYP3A4 általi, a voxilaprevirnek elsősorban a CYP3A4 általi lassú metabolikus turnoverét is megfigyelték.
A szofoszbuvir és a GS-331007 nem gátlói a P-gp, BCRP, multidrogrezisztencia-asszociált fehérje 2 (MRP2), epesóexport pumpa (BSEP), OATP1B1, OATP1B3 és a szerves kation transzporter (OCT) 1 gyógyszertranszportereknek, és a GS-331007 nem gátlója az OAT1-nek, az OAT3-nak, az OCT2-nek és a multidrog és toxin extrúziós fehérje (MATE) 1-nek. A szofoszbuvir és a GS-331007 nem gátlói vagy induktorai a CYP vagy uridin glükuroniltranszferáz (UGT) 1A1 enzimeknek.
A velpataszvir a P-gp, a BCRP, az OATP1B1, az OATP1B3 és OATP2B1 gyógyszertranszporterek gátlója, és a fenti transzporterek részvételével létrejövő gyógyszerkölcsönhatásokban való szerepe elsősorban a felszívódás folyamatára korlátozódik. Klinikailag releváns koncentrációknál a velpataszvir nem gátlója a BSEP, nátrium-taurokolát kotranszporter fehérje (NTCP), OATP1A2 vagy OCT1 májtranszportereknek, az OCT2, OAT1, OAT3, MRP2 vesetranszportereknek vagy a MATE1 vagy a CYP vagy UGT1A1 enzimeknek.
A voxilaprevir gátlója a P-gp, BCRP, OATP1B1 és OATP1B3 gyógyszertranszportereknek, és a fenti transzporterek részvételével létrejövő gyógyszerkölcsönhatásokban való szerepe elsősorban a felszívódás folyamatára korlátozódik. Klinikailag releváns koncentráció mellett a voxilaprevir nem inhibitora az OCT1 májtranszportereknek, az OCT2, OAT1-, OAT3-vesetranszportereknek, a MATE1 vagy a CYP vagy UGT1A1 enzimeknek.
Farmakokinetika különleges betegcsoportoknál
Rassz és nem
A szofoszbuvir, a GS-331007, a velpataszvir vagy a voxilaprevir tekintetében nem figyeltek meg klinikailag releváns farmakokinetikai különbségeket a rasszok, illetve nemek között.
Idősek
A HCV-fertőzött betegeknél végzett populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy az elemzett (18-85 éves) életkortartományban az életkornak nem volt klinikailag releváns hatása a szofoszbuvir-, GS-331007-, velpataszvir- vagy voxilaprevir-expozícióra. Azon 75 és 84 év közötti 13 betegnél, akikre vonatkozóan van rendelkezésre álló farmakokinetikai adat, a voxilaprevir átlagos expozíciója 93%-kal magasabb volt, mint a18 és 64 év közötti betegeknél megfigyelt átlagos expozíció.
Vesekárosodás
A 15. táblázat összefoglalja a különböző fokú vesekárosodás (RI) azon hatásait, amelyeket a Vosevi komponenseinek expozícióira gyakorol, összehasonlítva normál vesefunkciójú betegekkel, ahogy az a szövegben az alábbiakban leírva szerepel.
táblázat: A különböző fokú vesekárosodás hatása a SOF, a GS-331007, velpataszvir és
voxilaprevir expozíciókra (AUC), összehasonlítva normál vesefunkciójú betegekkel
| HCV-negatív alanyok | HCV-fertőzött alanyok | ||||||
| Enyhe | Közepesen | Súlyos | Hemodialízist | Súlyos | Hemodialízis | ||
| vesekároso | súlyos | vesekároso | igénylőESRD | vesekároso | t igénylő | ||
| dás | ESRD | ||||||
| dás | vesekároso | dás | Adagolás | Adagolás | |||
| (eGFR ≥50 | dás | (eGFR | 1 órával a | 1 órával a | (eGFR | ||
| és <80 ml/ | (eGFR ≥30 | <30 ml/ | hemodialízis | hemodialízis | <30 ml/ | ||
| perc/1,73 m2) | és <50 ml/perc/ | perc/1,73 m2) | előtt | után | perc/1,73 m2) | ||
| 1,73 m2) | |||||||
| szofoszbuvir | 1,6-szeres↑ | 2,1-szeres↑ | 2,7-szeres↑ | 1,3-szeres↑ | 1,6-szeres↑ | ~2-szeres↑ | 1,8-szeres↑ |
| GS-331007 | 1,6-szeres↑ | 1,9-szeres↑ | 5,5-szeres↑ | ≥ 10-szeres↑ | ≥ 20-szoros↑ | ~7-szeres↑ | 18-szoros↑ |
| velpataszvir | - | - | 1,5-szeres↑ | - | - | - | 1,4-szeres↑ |
| voxilaprevir | - | - | 1,7-szeres↑ | - | - | - | - |
A szofoszbuvir farmakokinetikáját enyhe (eGFR ≥ 50 és < 80 ml/perc/1,73 m2), közepesen súlyos (eGFR ≥ 30 és < 50 ml/perc/1,73 m2), súlyos (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) vesekárosodásban, illetve hemodialízisre szoruló, végstádiumú vesebetegségben szenvedő, HCV-negatív felnőtt betegeknél vizsgálták a szofoszbuvir egyszeri, 400 mg-os adagjának alkalmazását követően a normális vesefunkciójú (eGFR > 80 ml/perc/1,73 m2) betegekhez viszonyítva. A GS-331007 hatékonyan eltávolítható hemodialízissel, az extrakciós együttható körülbelül 53%. A szofoszbuvir 400 mg-os egyszeri adagjának alkalmazását követően 4 órás hemodialízissel az alkalmazott adag körülbelül 18%-át távolították el.
Azon, súlyos vesekárosodásban szenvedő, HCV-fertőzött felnőtt betegeknél, akik 200 mg szofoszbuvirt kaptak ribavirinnel kombinációban (n = 10), vagy akik 400 mg szofoszbuvirt kaptak ribavirinnel kombinációban (n = 10) 24 héten át, illetve akik 90/400 mg ledipaszvir/szofoszbuvir kezelésben részesültek (n = 18) 12 héten át, a szofoszbuvir és a GS-331007 farmakokinetikája összhangban volt a súlyos vesekárosodásban szenvedő, HCV-negatív felnőtt betegeknél tapasztaltakkal.
A velpataszvir farmakokinetikáját súlyos (a Cockroft-Gault-képlet alapján eGFR < 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő, HCV-negatív felnőtt betegeknél vizsgálták a velpataszvir egyszeri, 100 mg-os adagjának alkalmazását követően. A voxilaprevirt a vese nem eliminálja.
Emellett, a voxilaprevir farmakokinetikáját súlyos (a Cockroft-Gault-képlet alapján eGFR
< 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő, HCV-negatív felnőtt betegeknél vizsgálták a voxilaprevir
egyszeri, 100 mg-os adagjának alkalmazását követően. A voxilaprevir farmakokinetikáját
nem vizsgálták dialízisre szoruló, ESRD-ben szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont).
A szofoszbuvir/velpataszvir II.-III. fázisú klinikai vizsgálataiban a szofoszbuvir, a GS-331007 és a velpataszvir farmakokinetikáját HCV-vel fertőzött, hemodialízisre szouló, ESRD-ben szenvedő és 12 héten át napi egyszeri 400/100 mg szofoszbuvir/velpataszvir adaggal történő kezelésben részesülő betegeknél vizsgálták, a vesekárosodás nélküli betegekkel összehasonlítva.
Bár a szofoszbuvir, a GS-331007, a velpataszvir és a voxilaprevir fix dóziskombinációinak expozícióit közvetlenül nem vizsgálták HCV-fertőzött, hemodialízisre szoruló, ESRD-ben szenvedő felnőtt betegeknél a Vosevi adagolása után, a szofoszbuvir, a GS-331007 és a velpataszvir expozíciók várhatólag hasonlók lesznek a szofoszbuvir/velpataszvir 400/100 mg-os adagjával kezelt,
HCV-fertőzött, hemodialízisre szoruló, ESRD-ben szenvedő betegeknél tapasztaltakhoz.
Májkárosodás
A szofoszbuvir farmakokinetikáját 400 mg szofoszbuvir 7 napig tartó adagolását követően vizsgálták közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban (CPT B- és C stádiumú) szenvedő, HCV-fertőzött felnőtt betegeknél. A normális májfunkciójú betegekhez képest a szofoszbuvir AUC0-24-értéke 126%-kal volt magasabb a közepesen súlyos, míg 143%-kal a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, míg a
GS-331007 AUC0-24-értéke 18%, illetve 9%-kal adódott magasabbnak. A HCV-fertőzött felnőtt betegeknél végzett populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a cirrhosisnak (CPT A stádiumú) nincsen klinikailag releváns hatása a szofoszbuvir- és GS-331007-expozícióra.
A velpataszvir farmakokinetikáját közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban (CPT B és C stádiumú) szenvedő, HCV-fertőzött felnőtt betegeknél vizsgálták a velpataszvir egyszeri, 100 mg-os adagjának alkalmazását követően. A velpataszvir plazmaexpozíciója (AUCinf) hasonló volt a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél, a súlyos májkárosodásban szenvedőknél és a normál májfunkciókkal rendelkező kontroll alanyoknál. A HCV-fertőzött felnőtt betegeknél végzett populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a cirrhosisnak (CPT A stádiumú) nincsen klinikailag releváns hatása a velpataszvir-expozícióra.
A voxilaprevir farmakokinetikáját egyszeri 100 mg voxilaprevir dózissal vizsgálták közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő (CPT B és C stádiumú) HCV-negatív felnőtt betegeknél. A normális májműködésű betegekhez képest a voxilaprevir AUCinf értéke rendre 299%-kal és 500%-kal volt magasabb a közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A voxilaprevir szabad frakciója körülbelül 2-szer nagyobb volt súlyos májkárosodás esetében, összehasonlítva a közepesen súlyos májkárosodás vagy a normális májfunkció eseteivel. A HCV-fertőzött felnőtt betegeknél végzett populációs farmakokinetikai elemzés azt jelezte, hogy cirrhosisos betegeknél (CPT A stádium) a voxilaprevir expozíció 73%-kal volt magasabb, mint a nem cirrhosisos betegeknél (lásd 4.2 pont).
Testtömeg
Egy populációs farmakokinetikai elemzés alapján felnőtteknél a testtömegnek nincs jelentős hatása a
szofoszbuvir-, velpataszvir- vagy voxilaprevir-expozícióra.
Gyermekek és serdülők
A szofoszbuvir-, GS-331007-, velpataszvir- és voxilaprevir-expozíciók naponta egyszer szájon át adott 400 mg/100 mg/100 mg szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevirt kapó 12 éves és idősebb gyermekeknél és serdülőknél hasonlóak voltak a felnőttekéhez.
A Vosevi farmakokinetikáját 12 évesnél fiatalabb és 30 kg-nál alacsonyabb testtömegű gyermekeknél nem állapították meg (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - VOSEVI 400 MG/100 MG/100 MG
Tablettamag
vízmentes, kolloid szilícium-dioxid kopovidon
kroszkarmellóz-nátrium (E468) laktóz-monohidrát
magnézium-sztearát mikrokristályos cellulóz (E460)
Filmbevonat
fekete vas-oxid (E172) vörös vas-oxid (E172) sárga vas-oxid (E172) makrogol (E1521) poli(vinil-alkohol) (E1203) talkum (E553b)
titán-dioxid (E171)
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásában tárolandó. A tartályt tartsa jól lezárva.
Polipropilén gyermekbiztos zárással rendelkező, 28 darab filmtablettát és poliészter tekercset és
szilikagél páramegkötőt tartalmazó, nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály.
Kiszerelés: 1 darab (28 darab filmtablettát tartalmazó) tartály, dobozban.