VYNDAQEL 20 MG LÁGY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - VYNDAQEL 20 MG
A Vyndaqel a transthyretin amyloidosis kezelésére javallott I. stádiumú, tünetekkel járó polyneuropathiában szenvedő felnőtt betegeknél, a perifériás neurológiai károsodás késleltetésére.
A kezelést transthyretin amyloid polyneuropathiában (ATTR-PN) szenvedő betegek kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni.
Adagolás
A tafamidisz-meglumin javasolt dózisa naponta egyszer 20 mg, szájon át adva. A tafamidisz és a tafamidisz-meglumin mg alapon nem felcserélhetők.
Ha a bevételt követően hányás jelentkezik, és az ép Vyndaqel kapszula felismerhető, akkor lehetőség szerint egy újabb Vyndaqel dózist kell bevenni. Ha nincs felismerhető kapszula, akkor újabb dózis bevétele nem szükséges, és az adagolást a következő napon a szokásos rend szerint kell folytatni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Idős (≥ 65 éves) betegeknél nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont).
Máj- és vesekárosodás
Vesekárosodásban vagy enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin clearance <30 ml/perc) kapcsán. A tafamidisz-meglumint súlyosan beszűkült májműködésű betegeknél nem vizsgálták, és elővigyázatosság javasolt (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A tafamidisznek gyermekek esetén nincs releváns alkalmazása. Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A lágy kapszulákat egészben kell lenyelni, és nem szabad összetörni vagy szétvágni. A Vyndaqel bevehető étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A tafamidisz-meglumin szedése alatt a fogamzóképes korú nőknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmazniuk, és a megfelelő fogamzásgátlás alkalmazását legalább 1 hónapig folytatniuk kell a tafamidisz-meglumin-kezelés abbahagyása után (lásd 4.6 pont).
A tafamidisz-meglumint az ATTR-PN-es betegek standard kezelése kiegészítéseként kell alkalmazni. Az orvosoknak monitorozniuk kell a betegeket, és folyamatosan értékelniük kell az egyéb kezelések, beleértve a standard kezelés részét képező májtranszplantáció szükségességét is. Mivel a
tafamidisz-meglumin májtranszplantáció után történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, a májtranszplantáción áteső betegeknél a tafamidisz-meglumin adását abba kell hagyni.
A tafamidisz-meglumin és az emlőrákrezisztencia-fehérje (BCRP) szubsztrátjainak egyidejű alkalmazása növelheti a BCRP-szubsztrát expozícióját. Együttes alkalmazás esetén a betegeket figyelemmel kell kísérni a BCRP-szubsztrátokkal kapcsolatos mellékhatások szempontjából, és megfontolandó a BCRP-szubsztrát dózisának csökkentése (lásd 4.5 pont).
Ez a gyógyszer legfeljebb 44 mg szorbitot tartalmaz kapszulánként, ami fruktózforrás.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények és a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni.
A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását.
Egy egészséges önkéntesekkel végzett klinikai vizsgálatban a 20 mg tafamidisz-meglumin nem indukálta vagy gátolta a CYP3A4 citokróm P450 enzimet.
A tafamidisz in vitro gátolja a BCRP efflux transzportert IC50=1,16 µM értékkel, és klinikailag releváns koncentrációkban gyógyszerkölcsönhatásba léphet ezen transzporter szubsztrátjaival (pl. metotrexát, rozuvasztatin, atorvasztatin, apixabán, rivaroxabán, imatinib). Egy egészséges résztvevőkkel végzett klinikai vizsgálatban a BCRP-szubsztrát rozuvasztatin expozíciója körülbelül kétszeresére emelkedett napi 61 mg tafamidisz többszöri adagját követően. Ezért a tafamidisz egyidejű alkalmazása esetén figyelemmel kell kísérni a betegeket a BCRP-szubsztrátokkal kapcsolatos mellékhatások szempontjából. Megfontolandó a BCRP-szubsztrát dózisának csökkentése (lásd
4.4 pont).
Hasonlóan, a tafamidisz gátolja az OAT1 és OAT3 uptake transzportereket (szervesanion-transzportereket) IC50=2,9 µM, illetve IC50=2,36 µM értékkel, és klinikailag releváns koncentrációkban gyógyszerkölcsönhatásba léphet ezen transzporterek szubsztrátjaival (pl. nem szteroid gyulladásgátlók, bumetanid, furoszemid, lamivudin, metotrexát, oszeltamivir, tenofovir, ganciklovir, adefovir, cidofovir, zidovudin, zalcitabin). In vitro adatok alapján az OAT1- és az OAT3-szubsztrátok AUC-jének maximális előrejelzett változásait kevesebb mint 1,25-nek határozták meg a tafamidisz-meglumin 20 mg-os dózisára vonatkozóan, ezért az OAT1- vagy OAT3-transzporter tafamidisz általi gátlása várhatólag nem eredményez klinikailag szignifikáns interakciókat.
Egyéb gyógyszerek tafamidisz-megluminra gyakorolt hatását értékelő interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Laborvizsgálati teszt eltérések
A tafamidisz csökkentheti a teljes tiroxin szérumkoncentrációját, anélkül, hogy emellett megváltozna a szabad tiroxin (T4) vagy a pajzsmirigyserkentő hormon (TSH) szintje. Ez a teljes tiroxinértékekre vonatkozó megfigyelés valószínűleg abból ered, hogy a tiroxin kisebb mértékben kötődik vagy leválik a transztiretinről (TTR) a tafamidisz TTR tiroxin receptor iránti nagy kötő affinitása következtében.
Nem észleltek olyan ennek megfelelő klinikai leleteket, amelyek a pajzsmirigy működési zavarára utalnának.
Fogamzóképes korú nők
A megnyúlt felezési idő miatt a fogamzóképes korú nőknek a tafamidisz-meglumin-kezelés alatt és a kezelés abbahagyása után még egy hónapig fogamzásgátlást kell alkalmazniuk.
Terhesség
Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs adat a tafamidisz-meglumin tekintetében. Az állatkísérletek fejlődési toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A tafamidisz-meglumin alkalmazása terhesség alatt és a fogamzásgátlást nem alkalmazó, fogamzóképes korú nőknél nem javasolt.
Szoptatás
Az állatkísérletekből rendelkezésre álló adatok a tafamidisz anyatejbe történő kiválasztódását igazolták. Újszülöttekre/csecsemőkre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A tafamidisz-meglumin alkalmazása szoptatás alatt nem ajánlott.
Termékenység
A nem klinikai vizsgálatokban nem észlelték a fertilitás romlását (lásd 5.3 pont).
A farmakodinámiás és farmakokinetikai profil alapján a tafamidisz-meglumin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A klinikai adatok összesen 127 ATTR-PN-es beteg, átlagosan 538 napos (szélső értékek 15–994 nap), naponkénti 20 mg-os tafamidisz-meglumin-expozícióját tükrözik. A mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatások az alábbiakban MedDRA szervrendszeri kategóriánként és a standard konvenciót alkalmazó gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori
(≥ 1/100-< 1/10) és nem gyakori (≥ 1/1000-< 1/100). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A klinikai program során jelentett mellékhatások az alábbi táblázatos felsorolásban abban a gyakorisági kategóriában szerepelnek, amely gyakorisággal a III. fázisú, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat (Fx-005) során felléptek.
| Szervrendszeri kategória | Nagyon gyakori |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Húgyúti fertőzés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasmenés |
| Gyomortáji fájdalom |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A túladagolással kapcsolatban minimális klinikai tapasztalat áll rendelkezésre. Klinikai vizsgálatokban két, transthyretin amyloid cardiomyopathiával (ATTR-CM) diagnosztizált beteg véletlenül 160 mg tafamidisz-meglumin egyszeri adagját vette be, ezzel összefüggő nemkívánatos események kialakulása nélkül. A tafamidisz-meglumin klinikai vizsgálatban egészséges résztevőknek adott legmagasabb dózis 480 mg egyszeri dózis volt. Egy esetben számoltak be enyhe hordeolumról a kezeléssel összefüggő nemkívánatos eseményként ezen adag mellett.
Kezelés
Túladagolás esetén szükség esetén a szokásos szupportív kezelést kell alkalmazni.
Farmakológiai tulajdonságok - VYNDAQEL 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Az idegrendszer egyéb gyógyszerei, ATC kód: N07XX08 Hatásmechanizmus
A tafamidisz egy szelektív TTR stabilizátor. A tafamidisz a tiroxin kötőhelyein kapcsolódik a
TTR-hez, stabilizálja a tetramert és lelassítja a monomerekké történő disszociációt, az amyloidogén folyamat sebességmeghatározó lépését.
Farmakodinámiás hatások
A transthyretin amyloidosis súlyos legyengítő kórforma, amelyet az vált ki, hogy különböző, oldhatatlan szálas fehérjék – vagy amyloid – halmozódnak fel a szövetekben olyan mennyiségben, hogy károsítják azok normális működését. A transthyretin tetramer monomerekké történő disszociációja a transthyretin amyloidosis pathogenezisének sebességmeghatározó lépése. Az összehajtogatott monomerek részleges denaturáción mennek keresztül, ennek következtében másként összehajtogatott monomer amyloidogén intermediereket alkotnak. Ezután ezek az intermedierek hibásan, oldható oligomerekké, profilamentumokká, filamentumokká és amyloid szálakká állnak össze. A tafamidisz a transthyretin natív, tetramer formáján, negatívan együttműködő módon kötődik a két thyroxin-kötő helyhez, megelőzve a monomerekké történő disszociációt. A TTR tetramer disszociációt gátló hatása adja a tafamidisznek a betegség progressziójának lassítására történő alkalmazásának magyarázatát I. stádiumú ATTR-PN-es betegeknél.
Farmakodinámiás markerként TTR stabilizációs vizsgálatot végeztek, amelyben a TTR tetramer stabilitását értékelték.
A tafamidisz a vad típusú TTR tetramert és 14 variáns TTR tetramerjeit egyaránt stabilizálta a tafamidisz napi egyszeri adagolása utáni klinikai tesztelés során. Továbbá a tafamidisz 25 tesztelt variáns esetében ex vivo stabilizálta a TTR tetramert, vagyis 40 amyloidogén TTR genotípus TTR stabilizálása igazolt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A tafamidisz-megluminnal, I. stádiumú ATTR-PN-es betegeknél végzett pivotális vizsgálat egy
18-hónapos, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat volt. A vizsgálatban a napi egyszeri 20 mg tafamidisz-meglumin biztonságosságát és hatásosságát értékelték 128 olyan ATTR-PN-es betegnél, akiknek Val30Met mutációjuk, és elsősorban I. stádiumú betegségük volt; 128 betegből 126 rutinszerűen nem igényeltek segítséget a járáshoz. Az elsődleges végpont az alsó végtagi neuropathia romlását jelző pontszám, a „Neuropathy Impairment Score of the Lower Limb” (NIS-LL
– az alsó végtagok orvos által végzett neurológiai vizsgálatának eredménye) és a „Norfolk Quality of Life - Diabetic Neuropathy” kérdőív pontszáma (Norfolk QOL-DN – a beteg által jelentett eredmény, összesített életminőségi pontszám [TQOL]). A további végpontok közé tartoztak a vastag idegrostok (ingerületvezetés, vibrációs küszöb és a pulzusszám mély belégzésre bekövetkező változása – heart rate response to deep breathing – HRDB) és a vékony idegrostok funkciója (a hőre kialakuló fájdalom és hűtési küszöb, valamint a HRDB), valamint a tápláltsági állapotnak a módosított
testtömeg-indexszel (mBMI – BMI szorozva a g/l-ben mért szérum albuminszinttel) történő mérése. A 18 hónapos kezelési időszakot befejező 91 beteg közül ezt követően 86-ot bevontak a vizsgálat egy nyílt kiterjesztésébe, ahol mindannyian naponta egyszer 20 mg tafamidisz-meglumint kaptak, még további 12 hónapig.
A 18 hónapos kezelés után több, tafamidisz-megluminnal kezelt beteg volt NIS-LL reagáló (a NIS-LL-ben bekövetkező változás kevesebb, mint 2 pont). Az elsődleges végpontok előre meghatározott analíziseinek az eredményei az alábbi táblázatban találhatók:
| A Vyndaqel és a placebo összehasonlítása: NIS-LL és TQOL a 18. hónapban (Fx-005-vizsgálat) | |||
| Placebo | Vyndaqel | ||
| Előre meghatározott ITT (intention to treat = kezelni szándékozott) analízis | N = 61 | N = 64 | |
| NIS-LL reagálók (a betegek %-a)Különbség (Vyndaqel mínusz placebo) A különbség 95%-os CI-a (p-érték) | 29,5% | 45,3% | |
| 15,8%-0,9%, 32,5% (0,068) | |||
| A vizsgálat megkezdésétől bekövetkező TQOL változás LS átlaga (SE)Az LS átlagban (SE) bekövetkező változás A különbség 95%-os CI-a (p-érték) | 7,2 (2,36) | 2,0 (2,31) | |
| -5,2 (3,31)-11,8, 1,3 (0,116) | |||
| Előre meghatározott hatásossági értékelés analízise | N = 42 | N = 45 | |
| NIS-LL reagálók (a betegek %-a)Különbség (Vyndaqel mínusz placebo) A különbség 95%-os CI-a (p-érték) | 38,1% | 60,0% | |
| 21,9%1,4%, 42,4% (0,041) | |||
| A vizsgálat megkezdésétől bekövetkező TQOL változás LS átlaga (SE)Az LS átlagban (SE) bekövetkező változás A különbség 95%-os CI-a (p-érték) | 8,9 (3,08) | 0,1 (2,98) | |
| -8,8 (4,32)-17,4, -0,2 (0,045) | |||
| Az előre meghatározott ITT (intention to treat = kezelni szándékozott) NIS-LL reagáló analízisben azokat a betegeket, akik a 18. hónapos időpont előtt májtranszplantáció miatt befejezték a kezelést, a nem reagálók csoportjába sorolták. Az előre meghatározott hatásosságiértékelés analízise a 18-hónapos, protokoll szerinti kezelést befejező betegek esetén nyert adatokat használta fel. | |||
A másodlagos végpontok azt igazolták, hogy a placebóhoz viszonyítva a tafamidisz-meglumin-kezelés a neurológiai funkció kisebb arányú romlásával és a tápláltsági státusz (mBMI) javulásával járt a placebóval összehasonlítva, amint a következő táblázat mutatja.
| Másodlagos végpontok, a vizsgálat megkezdésétől a 18. hónapig bekövetkező változásoklegkisebb négyzetes becslésének (LS) átlaga (standard hiba) (kezelési szándék szerinti populáció) (Study Fx-005) | ||||
| Placebo N=61 | Vyndaqel N=64 | p-érték | Vyndaqel %-os változás a placebóhozképest | |
| A vizsgálat megkezdésétől aNIS-LL-ben bekövetkező változás LS átlaga (SE) | 5,8 (0,96) | 2,8 (0,95) | 0,027 | -52% |
| A vizsgálat megkezdésétől a vastag idegrostokban bekövetkező változásLS átlaga (SE) | 3,2 (0,63) | 1,5 (0,62) | 0,066 | -53% |
| A vizsgálat megkezdésétől a vékony idegrostokban bekövetkező változásLS átlaga (SE) | 1,6 (0,32) | 0,3 (0,31) | 0,005 | -81% |
| A vizsgálat megkezdésétől a mBMI-ben bekövetkező változásLS átlaga (SE) | -33,8 (11,8) | -39,3 (11,5) | <0,0001 | NA |
| A mBMI a szérum albumin és a testtömeg-index szorzatából származott.Ismételt méréses varianciaanalízis alapján, amelyben a kiindulástól számított változás a függő változó, nem strukturált a kovariancia-mátrix, rögzített hatás a kezelés, a hónap és a havonkénti kezelés, és az alany egy véletlenszerű hatás a modellben.NA = Nem alkalmazható | ||||
A vizsgálat nyílt kiterjesztésében a NIS-LL mértékében bekövetkező változás 12 hónapig tartó kezelés alatt hasonló volt, mint amit megfigyeltek azoknál a betegeknél, akiket tafadimiszre randomizáltak, és ezzel kezeltek az előző kettős vak 18 hónapig tartó vizsgálatban.
A tafamidisz hatásait a nem Val30Met mutáció okozta ATTR-PN-ben szenvedő betegeknél értékelték egy kiegészítő 21 beteg bevonásával végzett nyílt elrendezésű, illetve egy forgalomba hozatalt követő megfigyeléses vizsgálatban, 39 közreműködésével.
Ezen vizsgálatok eredményei, a tafamidisz hatásmechanizmusa és a TTR stabilizálásában elért eredmények alapján a tafamidisz-meglumin várhatóan előnyös lesz olyan, I. stádiumú ATTR-PN-es betegek számára, akiknél az ATTR-PN nem Val30Met, hanem más mutációk miatt alakult ki.
A tafamidis hatásait kettős vak, placebokontrollos, randomizált három karú vizsgálatban értékelték 441 vad típusú vagy örökletes transthyretin amyloid cardiomyopathiában szenvedő (ATTR-CM) betegnél. Az összevont tafamidis meglumin (20 mg és 80 mg) elsődleges elemzése a placebóval szemben szignifikáns csökkenést mutatott (p = 0,0006) a bármely okból bekövetkező halálozás és a kardiovaszkuláris kórházi kezelések gyakoriságában.
A terápiás dózist meghaladó, egyszeri 400 mg tafamidisz oldat per os alkalmazása egészséges önkénteseknél nem mutatott a QTc-intervallum megnyúlást.
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a tafamidisz vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől transthyretin amyloidosisban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Ezt a gyógyszert „kivételes körülmények” között engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer alkalmazására vonatkozóan – a betegség ritka előfordulása miatt – nem lehetett teljes körű információt gyűjteni. Az Európai Gyógyszerügynökség minden rendelkezésére bocsátott új információt évente felülvizsgál, és szükség esetén módosítja az alkalmazási előírást.
Felszívódás
A lágy kapszula éhomra történő, naponta egyszer per os alkalmazása után a maximális csúcskoncentráció (Cmax) 4 óra medián időtartamon (tmax) belül alakul ki. Magas zsír- és kalóriatartalmú étel egyidejű alkalmazása megváltoztatta a felszívódás sebességét, de annak mértékét azonban nem. Ezek az eredmények alátámasztják a tafamidisz étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül történő alkalmazását.
Eloszlás
A tafamidisz fehérjekötődése a plazmában magas (> 99%). A dinamikus egyensúlyi állapotú látszólagos megoszlási térfogat 16 liter.
A tafamidisz plazmafehérjékhez való kötődésének mértékét állati és emberi plazmával vizsgálták. A tafamidisz TTR iránti affinitása nagyobb, mint az albumin iránti affinitása. Ezért a plazmában a tafamidisz nagyobb valószínűséggel inkább a TTR-hez kapcsolódik, annak ellenére, hogy az albumin TTR-hez viszonyított koncentrációja szignifikánsan magasabb (600 μM illetve 3,6 μM).
Biotranszformáció és elimináció
Humán vonatkozásban nincs egyértelmű bizonyíték a tafamidisz biliáris excretiójára. A preklinikai adatok alapján az sejthető, hogy a tafamidisz glükuronidációval metabolizálódik, és az epén keresztül választódik ki. A biotranszformációnak ez a módja embereknél valószínűsíthető, mert a teljes beadott dózis megközelítőleg 59%-a nyerhető vissza a székletből, és kb. 22%-a vizeletből. Populációs
farmakokinetikai eredmények alapján a tafamidisz-meglumin látszólagos per os clearance-e 0,228 l/óra, a felezési idő átlaga a populációban körülbelül 49 óra.
Dózis és idő linearitás
A tafamidisz-meglumin napi egyszeri adagolásából származó expozíció a dózis egyszeri 480 mg-ig történő emelésével, valamint napi 80 mg-ig terjedő többszöri adagolással nőtt. Általánosságban a növekedés arányos vagy közel arányos volt a dózissal, és a tafamidisz clearance-e idővel állandó volt.
A farmakokinetikai paraméterek 20 mg tafamidisz-meglumin egyszeri és ismételt alkalmazása után is hasonlóak voltak, ami a tafamidisz-metabolizmus indukciójának vagy gátlásának hiányát mutatja.
A tafamidisz-meglumin 15–60 mg-os adagjának belsőleges oldat formájában történő, 14 napon át végzett, napi egyszeri adagolásával nyert eredmények azt igazolták, hogy a dinamikus egyensúlyi állapot a 14. napra kialakult.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
A farmakokinetikai adatok a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Pugh pontszám 7-9) az egészséges alanyokhoz képest a tafamidisz szisztémás expozíciójának (megközelítőleg 40%-os) csökkenésére és teljes clearance-ének emelkedésére (0,52 l/óra, illetve 0,31 l/óra) utalnak, ami a tafamidisz-meglumin nagyobb arányú, nem kötött frakciójának a következménye. Mivel a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél alacsonyabb a
TTR-szint, mint az egészséges alanyoknál, ezért a dózis módosítása nem szükséges, mivel a tafamidisz és a célpontjaként szereplő TTR fehérje sztöchiometriája elegendő a TTR tetramer stabilizálásához. A tafamidisz-expozíció nem ismert súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében.
Vesekárosodás
A tafamidiszt nem értékelték kifejezetten vesekárosodásban szenvedő betegekre irányuló vizsgálatban. A kreatinin clearance-nek a tafamidisz farmakokinetikájára kifejtett hatását egy populációs farmakokinetikai elemzésben értékelték olyan betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e több mint 18 ml/perc volt. Farmakokinetikai becslések nem jeleztek különbséget a tafamidisz látszólagos per os clearance-ében olyan betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e kisebb, mint 80 ml/perc, és azoknál, akiknek a kreatinin clearance-e 80 ml/perc vagy annál nagyobb volt. Nem tartják szükségesnek a dózis módosítását vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Idősek
A populációs farmakokinetikai eredmények alapján a ≥ 65 éves betegeknél átlagosan 15%-kal alacsonyabb a dinamikus egyensúlyi állapotú, látszólagos per os becsült clearance, mint a 65 évesnél fiatalabb betegeknél. Ugyanakkor a clearance-ben mutatkozó különbség az átlag Cmax és AUC
< 20%-os emelkedését eredményezi a fiatalabb vizsgálati alanyokkal összehasonlítva, és klinikailag nem szignifikáns.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
In vitro adatok arra utalnak, hogy a tafamidisz nem gátolja jelentősen a CYP1A2, CYP3A4, CYP3A5, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2C19, valamint a CYP2D6 citokróm P450 enzimeket. Nem várható, hogy a tafamidisz klinikailag releváns gyógyszerkölcsönhatást okozna a CYP1A2, a CYP2B6 vagy a CYP3A4 indukciója által.
In vitro vizsgálatok alapján nem valószínű, hogy a tafamidisz klinikailag releváns koncentrációkban gyógyszerkölcsönhatásokba léphet az UDP-glükuronil-transzferáz (UGT) szubsztrátjaival szisztémásan. A tafamidisz gátolhatja az UGT1A1 intestinalis hatásait.
A tafamidisz csekély potenciállal gátolta a multidrog rezisztencia proteint (MDR1) (más néven P-glikoprotein, P-gp) szisztémásan és a gastrointestinalis (GI) traktusban, a szerveskation-
transzporter-2-t (OCT2), a multidrug és toxin extrúziós transzporter-1-et (MATE1) és a MATE2K-t, a szervesanion-transzporter polipeptid 1B1-et (OATP1B1) és az OATP1B3-at klinikailag releváns koncentrációkban.
Gyógyszerészeti jellemzők - VYNDAQEL 20 MG
Kapszulahéj:
Zselatin (E 441)
Glicerin (E 422)
Sárga vas-oxid (E 172) Szorbitán
Szorbit (E 420)
Mannit (E 421)
Titán-dioxid (E 171) Tisztított víz
Kapszulatartalom:
Makrogol 400 (E 1521)
Szorbitán-monooleát (E 494)
Poliszorbát 80 (E 433) Jelölőfesték (Opacode purple):
Etil-alkohol Izopropil-alkohol Tisztított víz
Makrogol 400 (E 1521) Polivinil-acetát-ftalát Propilénglikol (E 1520)
Kárminvörös (E 120) Briliáns kék FCF (E 133)
Ammónium-hidroxid (E 527) 28%
PVC/PA/Alu/PVC-Alu perforált, egyadagos buborékcsomagolásban.
Kiszerelés: 30 × 1 darab lágy kapszulát tartalmazó kiszerelés és 90 darabos gyűjtőcsomagolás (3 csomag, egyenként 30 × 1 darab lágy kapszulát tartalmaz).
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.