WAMLOX 10 MG/320 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - WAMLOX 10 MG/320 MG
A Wamlox szubsztitúciós terápiaként javallott essentialis hypertonia kezelésére – azonos dózisszinten, egyidejűleg adott amlodipinnel és valzartánnal már megfelelően beállított betegek számára.
Adagolás
A Wamlox javasolt dózisa napi egy filmtabletta.
A Wamlox étkezéssel egy időben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.
A fix dózisú kombináció nem megfelelő a kezelés elkezdésére.
Az összetevők (amlodipin és valzartán) egyéni adagjainak titrálása a fix dózisú kombinációra történő váltás előtt javasolt.
A valzartánt és amlodipint külön tablettában/kapszulában kapó betegek kényelmi megfontolásból átállíthatóak olyan Wamlox filmtablettára, amely a korábbi dózisoknak megfelelő mennyiségben tartalmazza a hatóanyagokat.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan. Enyhe vagy közepes súlyos vesekárosodás esetén nincs szükség a dózis módosítására.
Közepesen súlyos fokú vesekárosodás esetén a kálium- és a kreatininszint monitorozása ajánlott.
Májkárosodás
A Wamlox alkalmazása ellenjavallt a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).
Májkárosodás, illetve epeút-elzáródás esetén a Wamlox óvatosan alkalmazandó (lásd 4.4 pont). Kolesztázissal nem járó, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén a valzartán legnagyobb javasolt dózisa 80mg. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin adagolásának ajánlását nem állapították meg.
Idősek (65 éves és idősebb)
Idős betegeknél a dózis emelésekor elővigyázatosság szükséges.
Gyermekek és serdülők
A Wamlox biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az adagolás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Wamlox filmtablettát kevés vízzel javasolt bevenni.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Súlyos májkárosodás, biliaris cirrhosis vagy kolesztázis.
-
A Wamlox egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
-
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
-
Súlyos hypotonia.
-
Sokk (a kardiogén sokkot is beleértve).
-
Balkamrai kiáramlási traktus obstrukciója (pl. obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia és szignifikáns aortastenosis).
-
Akut myocardialis infarctust követő hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.
Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.
Terhesség
AngiotenzinII (ATII)-receptor-antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ATII-receptor-antagonistával történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, egy másik kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Nátrium- és/vagy volumenhiányos betegek
A placebokontrollos vizsgálatokban az amlodipin/valzartán kombinációval kezelt, szövődménymentes hypertoniás betegek 0,4%-ánál észleltek túlzott hypotoniát. A renin-angiotenzin rendszer fokozott aktivációja esetén (pl. volumen- vagy nátriumhiány a nagydózisú vízhajtóval kezelt betegeknél), ha a beteg angiotenzin-receptor-blokkolót kap, tünetekkel járó hypotonia léphet fel. Az amlodipin/valzartán kombináció alkalmazása előtt ezen állapot rendezése, vagy a kezelés megkezdésekor szoros orvosi felügyelet javasolt.
Amennyiben amlodipin/valzartán-kezelés mellett hypotonia alakul ki, a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén fiziológiás sóoldatot kell adni intravénás infúzióban. A vérnyomás stabilizálódása után a kezelés folytatható.
Hyperkalaemia
Káliumpótló készítmények, káliummegtakarító vízhajtók, káliumtartalmú sópótlók, vagy a káliumszintet potenciálisan megemelő egyéb gyógyszerek (heparin stb.) egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel, a káliumszintek gyakori monitorozásával.
A veseartéria szűkülete
Az amlodipin/valzartán kombináció óvatosan alkalmazandó egy- vagy kétoldali veseartéria‑szűkületben, illetve szoliter vese esetén egyoldali veseartéria-szűkületben szenvedő betegeknél, mivel a karbamidszint és a szérum kreatininszint az ilyen betegeknél emelkedett lehet.
Vesetranszplantáció
Ez ideig nem állnak rendelkezésre adatok az amlodipin/valzartán kombináció biztonságos alkalmazásáról olyan betegek esetében, akiknél a közelmúltban vesetranszplantáció történt.
Májkárosodás
A valzartán nagyrészt változatlan formában az epével ürül. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje meghosszabbodik és az AUC-értékek magasabbak. Adagolási javaslatot nem állapítottak meg. Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban, vagy epeút‑elzáródásban szenvedő betegek amlodipin/valzartán-kezelése különös óvatosságot igényel.
Cholestasissal nem járó, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén a valzartán legnagyobb javasolt dózisa 80mg.
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén (GFR>30ml/perc/1,73m2) nem szükséges módosítani az amlodipin/valzartán dózisát. Közepesen súlyos vesekárosodás esetén a kálium- és a kreatininszint monitorozása ajánlott.
Primaer hyperaldosteronismus
Primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek kezelésére nem szabad alkalmazni az angiotenzinII‑antagonista valzartánt, mivel az alapbetegség érinti a renin-angiotenzin rendszert.
Angiooedema
A valzartánnal kezelt betegeknél angiooedemáról, köztük légúti obstrukciót okozó gége- és glottisoedemáról és/vagy az arc, az ajkak, a garat és/vagy a nyelv oedemájáról számoltak be. Ezen betegek közül néhány tapasztalt korábban angiooedemát egyéb gyógyszerek, köztük az ACE‑gátlók alkalmazásakor. Az amlodipin/valzartán adását azonnal abba kell hagyni az olyan betegeknél, akiknél angiooedema alakul ki, és azt nem szabad újra alkalmazni.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval (többek között a valzartánnal) kezelt betegek esetében (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a valzartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Szívelégtelenség/myocardialis infarctus utáni állapot
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásának következtében az arra érzékeny betegeknél a vesefunkció megváltozása várható. Olyan súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akik vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függhet, az ACE-gátlókkal, illetve angiotenzin‑receptor‑blokkolókkal történő kezelés oliguriát és/vagy progresszív azotaemiát okozott, valamint (ritkán) akut veseelégtelenséget és/vagy halált. Valzartán-kezelés kapcsán hasonló következményekről számoltak be. A szívelégtelenségben szenvedő vagy myocardialis infarctus utáni állapotban lévő betegek vizsgálata mindig ki kell terjedjen a vesefunkció értékelésére is.
Nem iszkémiás kóreredetű NYHA (New York Heart Association osztályozás) III. vagy IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú, placebokontrollos vizsgálatban (PRAISE-2) az amlodipin-kezelés kapcsán gyakrabban számoltak be tüdőödémáról, annak ellenére, hogy a placebóhoz viszonyítva nem volt lényeges különbség a szívelégtelenség súlyosbodásának előfordulása szempontjából.
Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint, fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli kardiovaszkuláris események kockázatát valamint a mortalitást.
Aorta- és mitrális billentyűszűkület
Egyéb értágítók alkalmazásához hasonlóan, rendkívüli óvatosság szükséges mitrális billentyűszűkület, illetve nem magas fokú, szignifikáns aortastenosis esetén.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, ARB-k vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, ARB-k vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél nem javasolt.
Az amlodipin/valzartán kombináció hatásait eddig nem tanulmányozták hypertoniás betegeken kívül egyéb betegcsoportokban.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A kombináció alkalmazása kapcsán felmerülő interakciók
Nem végeztek interakciós vizsgálatokat az amlodipin/valzartán kombináció és egyéb gyógyszerek interakciójának tanulmányozására.
Egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni
Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek
A gyakran alkalmazott vérnyomáscsökkentők (pl. alfa-blokkolók, vízhajtók), illetve más gyógyszerek, melyek mellékhatásaként vérnyomáscsökkenés léphet fel (pl. triciklusos antidepresszánsok, benignus prostata hyperplasia kezelésére alkalmazott alfa-blokkolók) fokozhatják a gyógyszerkombináció vérnyomáscsökkentő hatását.
Az amlodipinnel összefüggő interakciók
Egyidejű alkalmazása nem javasolt
Grépfrút vagy grépfrútlé
Az amlodipin grépfrúttal vagy grépfrútlével történő alkalmazása nem javasolt, mivel bizonyos betegeknél fokozódhat a biohasznosulás, ami a vérnyomáscsökkentő hatások növekedését eredményezi.
Egyidejű alkalmazás esetén óvatosság szükséges
CYP3A4-gátlók
Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-gátlókkal (proteáz inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása jelentősen megemelheti az amlodipin-expozíciót. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért klinikai ellenőrzésre és a dózis beállítására lehet szükség.
A CYP3A4 induktorai (antikonvulzívumok [pl. karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin, foszfenitoin, primidon], rifampicin, közönséges orbáncfű [Hypericum perforatum])
Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, közönséges orbáncfű – Hypericum perforatum) alkalmazása esetén.
Szimvasztatin
A szimvasztatin önmagában történő adásához képest a 10mg amlodipin többszöri dózisainak 80mg szimvasztatinnal történő egyidejű alkalmazása a szimvasztatin-expozíció 77%-os növekedését eredményezte. Az amlodipint kapó betegeknél a szimvasztatin dózisát javasolt napi 20mg-ra korlátozni.
Dantrolén (infúzió)
Állatoknál hyperkalaemiával társult, letális kamrafibrillációt és keringés összeomlást figyeltek meg verapamil és dantrolén intravénás adagolása után. A hyperkalaemia kockázata miatt a malignus hyperthermiára hajlamos betegeknél, és a malignus hyperthermia kezelése alatt a kalciumcsatorna‑blokkolók, mint az amlodipin, alkalmazását kerülni kell.
Takrolimusz
Amlodipinnel együtt adva fennáll az emelkedett takrolimusz-vérszint kockázata. A takrolimusz-toxicitás elkerülése érdekében, takrolimusszal kezelt betegnél monitorozni szükséges a takrolimusz vérszintjét és módosítani a dózisát, ha ez helyénvaló.
Klaritromicin
A klaritromicin a CYP3A4 gátlószere. Klaritromicint és amlodipint egyidejűleg szedő betegeknél fokozott a hypotonia kockázata. Amikor az amlodipint klaritromicinnel együtt alkalmazzák, ajánlott a betegeket szoros megfigyelés alatt tartani.
Egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni
Egyéb
Klinikai kölcsönhatás vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, digoxin, warfarin vagy ciklosporin farmakokinetikáját.
A valzartánnal összefüggő interakciók
Egyidejű alkalmazás nem javasolt
Lítium
Angiotenzin-konvertáló enzimgátlók vagy angiotenzinII-receptor-antagonisták, köztük a valzartán és lítium egyidejű alkalmazása kapcsán beszámoltak a szérum lítiumkoncentrációjának reverzibilis emelkedéséről és toxicitás kialakulásáról. Ezért egyidejű alkalmazás esetén a szérum lítiumszintjét szoros monitorozása javasolt. Ha vízhajtót is alkalmaznak az amlodipin/valzartán-kezelés mellett, a lítiumtoxicitás kialakulásának kockázata feltehetően tovább növekedhet.
Káliummegtakarító vízhajtók, káliumpótló készítmények, káliumtartalmú sópótlók és egyéb vegyületek, amelyek megemelhetik a kálium koncentrációját
Amennyiben valzartán-kezeléssel egyidejűleg káliumszintet befolyásoló gyógyszert rendelnek a betegnek, a plazma káliumszintjének monitorozása javasolt.
Egyidejű alkalmazás esetén óvatosság szükséges
Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID), beleértve a szeletív COX-2 gátlókat, acetilszalicilsavat (>3g/nap) és a nem szelektív NSAID készítményeket
Angiotenzin-II-antagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása kapcsán előfordulhat a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése. Az angiotenzin-II-antagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása ezenkívül fokozhatja a vesefunkció romlásának és a szérumkáliumszint emelkedésének kockázatát. Ennek megfelelően a kezelés elején javasolt a vesefunkció monitorozása, valamint a beteg megfelelő hidrálása.
Uptake-transzporter-inhibitorok (rifampicin, ciklosporin) vagy efflux-transzporter inhibitorok (ritonavir)
Egy humán májszövettel végzett in vitro vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a valzartán a hepaticus uptake-transzporter OATP1B1 és a hepaticus efflux-transzporter MRP2 szubsztrátja. Az uptake-transzporter-inhibitorok (rifampicin, ciklosporin) vagy efflux-transzporter inhibitorok (ritonavir) egyidejű alkalmazása növelheti a valzartán szisztémás expozícióját.
A RAAS kettős blokádja ARB-kel, ACE-gátlókkal és aliszkirénnel
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a RAAS-nek ACE-gátlók, ARB-k vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Egyéb
Valzartán-monoterápia kapcsán nem figyeltek meg klinkailag jelentős interakciókat az alábbi vegyületekkel: cimetidin, warfarin, furoszemid, digoxin, atenolol, indometacin, hidroklorotiazid, amlodipin, glibenklamid.
Terhesség
Amlodipin
Terhes nőknél az amlodipin biztonságosságát nem bizonyították. Állatkísérletekben nagy dózisok esetében reprodukciós toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont). Alkalmazása a terhesség ideje alatt csak akkor javasolt, ha nincs biztonságosabb alternatíva és a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.
Valzartán
Az ATII-receptor-antagonisták alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az ATII-receptor-antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A terhesség első harmada alatti ACE-gátló-expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzinII (ATII)-receptor-antagonisták alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az ATII-receptor-antagonistával történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek terhesség alatti alkalmazására vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ATII-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, egy másik kezelést el kell kezdeni.
Az angiotenzinII-receptor-antagonista-kezelés a terhesség második és harmadik trimeszterében ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponyacsontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont).
Amennyiben az ATII-receptor-antagonista-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzinII-receptor-antagonistát szedett, a hypotonia észlelése érdekében szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Szoptatás
Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin hatásai a csecsemőre nem ismertek. Ezért az amlodipin/valzartán alkalmazása nem javasolt, és olyan, másik kezelést kell előnyben részesíteni, melynek a szoptatás idejére vonatkozó biztonságossági profilja jobban ismert, különösen az újszülöttek vagy koraszülöttek szoptatása esetén.
Termékenység
A termékenységre vonatkozóan nincsenek klinikai vizsgálatok az amlodipin/valzartán kombinációval.
Valzartán
A valzartánnak hím és nőstény patkányok esetén 200mg/ttkg/nap-os per os dózisig nincs a reproduktív teljesítményre gyakorolt mellékhatása. Ez a dózis a mg/m2 alapon számított maximális javasolt humán dózis 6-szorosa (a számítások napi 320mg-os per os dózist és egy 60kg-os beteget tételeznek fel).
Amlodipin
Kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermatozoa feji végének reverzíbilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletben a hímek termékenységére gyakorolt mellékhatást tapasztaltak (lásd 5.3 pont).
Az amlodipin/valzartánt szedő és gépjárműveket vezető vagy gépeket kezelő betegeknél figyelembe kell venni azt, hogy időnként szédülés vagy fáradtság léphet fel.
Az amlodipin kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az amlodipin/valzartán biztonságosságát 5, kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, összesen 5175 beteg bevonásával, akik közül 2613-an kaptak valzartán/amlodipin kombinációt. A következő mellékhatások fordultak elő a leggyakrabban vagy ezek bizonyultak a legjelentősebbnek, vagy súlyosnak: nasopharyngitis, influenza, túlérzékenység, fejfájás, ájulás, orthostaticus hypotonia, ödéma, ujjbenyomatot tartó ödéma, arcödéma, perifériás ödéma, fáradtság, kipirulás, asthenia és hőhullám.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatásokat gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon osztályozták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).
| MedDRA szervrendszeri kategória | Mellékhatások | Gyakoriság | ||
| Amlodipin/valzartán | Amlodipin | Valzartán | ||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nasopharyngitis | Gyakori | - | - |
| Influenza | Gyakori | - | - | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tüntek | Hemoglobinszint és hematokritérték csökkenése | - | - | Nem ismert |
| Leukopenia | - | Nagyon ritka | - | |
| Neutropenia | - | - | Nem ismert | |
| Thrombocytopenia, néha purpurával | - | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Anorexia | Nem gyakori | - | - |
| Hypercalcaemia | Nem gyakori | - | - | |
| Hyperglykaemia | - | Nagyon ritka | - | |
| Hyperlipidaemia | Nem gyakori | - | - | |
| Hyperuricaemia | Nem gyakori | - | - | |
| Hypokalaemia | Gyakori | - | - | |
| Hyponatraemia | Nem gyakori | - | - | |
| Pszichiátriai kórképek | Depresszió | - | Nem gyakori | - |
| Szorongás | Ritka | - | - | |
| Insomnia/alvászavar | - | Nem gyakori | - | |
| Hangulatingadozás | - | Nem gyakori | - | |
| Zavartság | - | Ritka | - | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Koordinációs zavar | Nem gyakori | - | - |
| Szédülés | Nem gyakori | Gyakori | - | |
| Testhelyzettől függő szédülés | Nem gyakori | - | - | |
| Dysgeusia | - | Nem gyakori | - | |
| Extrapyramidalis szindróma | - | Nem ismert | - | |
| Fejfájás | Gyakori | Gyakori | - | |
| Hypertonia | - | Nagyon ritka | - | |
| Paraesthesia | Nem gyakori | Nem gyakori | - | |
| Perifériás neuropathia, neuropathia | - | Nagyon ritka | - | |
| Somnolencia | Nem gyakori | Gyakori | - | |
| Eszméletvesztés | - | Nem gyakori | - | |
| Tremor | - | Nem gyakori | - | |
| Hypaesthesia | - | Nem gyakori | - | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Látászavar | Ritka | Nem gyakori | - |
| Látásromlás | Nem gyakori | Nem gyakori | - | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Tinnitus | Ritka | Nem gyakori | - |
| Vertigo | Nem gyakori | - | Nem gyakori | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Palpitációk | Nem gyakori | Gyakori | - |
| Eszméletvesztés | Ritka | - | - | |
| Tachycardia | Nem gyakori | - | - | |
| Arrhythmiák (beleértve a bradycardiát, ventricularis tachycardiát és a pitvarfibrillációt) | - | Nagyon ritka | - | |
| Myocardialis infarctus | - | Nagyon ritka | - | |
| Érbetegségek és tünetek | Kipirulás | - | Gyakori | - |
| Hypotonia | Ritka | Nem gyakori | - | |
| Orthostaticus hypotonia | Nem gyakori | - | - | |
| Vasculitis | - | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Köhögés | Nem gyakori | Nagyon ritka | Nem gyakori |
| Dyspnoe | - | Nem gyakori | - | |
| Pharyngolaryngealis fájdalom | Nem gyakori | - | - | |
| Rhinitis | - | Nem gyakori | - | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasi diszkomfortérzés, gyomortáji fájdalom | Nem gyakori | Gyakori | Nem gyakori |
| Széklethabitus változás | - | Nem gyakori | - | |
| Székrekedés | Nem gyakori | - | - | |
| Hasmenés | Nem gyakori | Nem gyakori | - | |
| Szájszárazság | Nem gyakori | Nem gyakori | - | |
| Dyspepsia | - | Nem gyakori | - | |
| Gastritis | - | Nagyon ritka | - | |
| Gingiva hyperplasia | - | Nagyon ritka | - | |
| Hányinger | Nem gyakori | Gyakori | - | |
| Pancreatitis | - | Nagyon ritka | - | |
| Hányás | - | Nem gyakori | - | |
| Intestinalis angiooedema | - | - | Nagyon ritka | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények, beleértve a vér bilirubinszintjének emelkedését is | - | Nagyon ritka* | Nem ismert |
| Hepatitis | - | Nagyon ritka | - | |
| Intrahepaticus cholestasis, icterus | - | Nagyon ritka | - | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Alopecia | - | Nem gyakori | - |
| Angiooedema | - | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Dermatitis bullosa | - | - | Nem ismert | |
| Erythema | Nem gyakori | - | - | |
| Erythema multiforme | - | Nagyon ritka | - | |
| Exanthema | Ritka | Nem gyakori | - | |
| Hyperhidrosis | Ritka | Nem gyakori | - | |
| Fényérzékenységi reakció | - | Nem gyakori | - | |
| Pruritus | Ritka | Nem gyakori | Nem ismert | |
| Purpura | - | Nem gyakori | - | |
| Bőrkiütés | Nem gyakori | Nem gyakori | Nem ismert | |
| A bőr elszíneződése | - | Nem gyakori | - | |
| Urticaria és egyéb típusú kiütések | - | Nagyon ritka | - | |
| Exfoliativ dermatitis | - | Nagyon ritka | - | |
| Stevens–Johnson-szindróma | - | Nagyon ritka | - | |
| Quincke-oedema | - | Nagyon ritka | - | |
| Toxicus epidermalis necrolysis | - | Nem ismert | - | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Arthralgia | Nem gyakori | Nem gyakori | - |
| Hátfájás | Nem gyakori | Nem gyakori | - | |
| Ízületi duzzanat | Nem gyakori | - | - | |
| Izomgörcs | Ritka | Nem gyakori | - | |
| Myalgia | - | Nem gyakori | Nem ismert | |
| Bokaduzzanat | - | Gyakori | - | |
| Elnehezült végtagok | Ritka | - | - | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Emelkedett kreatininszint a vérben | - | - | Nem ismert |
| Vizelési zavar | - | Nem gyakori | - | |
| Nocturia | - | Nem gyakori | - | |
| Pollakisuria | Ritka | Nem gyakori | - | |
| Polyuria | Ritka | - | - | |
| Veseelégtelenség és vesekárosodás | - | - | Nem ismert | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Impotencia | - | Nem gyakori | - |
| Erectilis dysfunctio | Ritka | - | - | |
| Gynaecomastia | - | Nem gyakori | - | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyengeség | Gyakori | Nem gyakori | - |
| Diszkomfort, rossz közérzet | - | Nem gyakori | - | |
| Fáradtság | Gyakori | Gyakori | Nem gyakori | |
| Arcoedema | Gyakori | - | - | |
| Kipirulás, hőhullám | Gyakori | - | - | |
| Nem szív eredetű mellkasi fájdalom | - | Nem gyakori | - | |
| Oedema | Gyakori | Gyakori | - | |
| Perifériás oedema | Gyakori | - | - | |
| Fájdalom | - | Nem gyakori | - | |
| Ujjbenyomatot tartó oedema | Gyakori | - | - | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Emelkedett káliumszint a vérben | - | - | Nem ismert |
| Testtömeg-növekedés | - | Nem gyakori | - | |
| Testtömegcsökkenés | - | Nem gyakori | - | |
* Az esetek többségében cholestasissal
A kombinációval kapcsolatos további információk
A perifériás oedema az amlodipin ismert mellékhatása, amely általában kisebb gyakorisággal fordul elő az amlodipin/valzartán kombinációt szedő betegek esetében, mint az amlodipint önmagában kapóknál. Kettős vak, aktívkontrollos klinikai vizsgálatokban a perifériás oedema előfordulási gyakoriságai a következők voltak:
| A perifériás oedemát tapasztaló betegek aránya (%) | Valzartán (mg) | |||||
| 0 | 40 | 80 | 160 | 320 | ||
| Amlodipin (mg) | 0 | 3,0 | 5,5 | 2,4 | 1,6 | 0,90 |
| 2,5 | 8,0 | 2,3 | 5,4 | 2,4 | 3,9 | |
| 5 | 3,1 | 4,8 | 2,3 | 2,1 | 2,4 | |
| 10 | 10,3 | NA | NA | 9,0 | 9,5 | |
A perifériás oedema előfordulási gyakoriságainak átlaga 5,1% volt az amlodipin/valzartán kombináció mellett, mindegyik dózist egyenlő mértékben figyelembe véve.
További információk az egyes összetevőkről
A hatóanyagok valamelyikének (amlodipin vagy valzartán) alkalmazása kapcsán korábban jelentett mellékhatások az amlodipin/valzartán kombináció potenciális mellékhatásainak is minősülhetnek abban az esetben is, ha azokat nem figyelték meg az ezen készítménnyel végzett klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követő időszakban.
| Amlodipin | |
| Gyakori | Aluszékonyság, szédülés, palpitáció, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat. |
| Nem gyakori | Insomnia, hangulati változások (beleértve a szorongást), depresszió, tremor, dysgeusia, syncope, hypaesthesia, látászavarok (kettőslátás), tinnitus, hypotonia, nehézlégzés, rhinitis, hányás, dyspepsia, alopecia, purpura, a bőr elszíneződése, hyperhidrosis, viszketés, exanthema, myalgia, izomgörcsök, fájdalom, vizeletürítési zavarok, gyakoribb vizeletürítés, impotencia, gynaecomastia, mellkasi fájdalom, rossz közérzet, testtömeg-növekedés, ill.-csökkenés. |
| Ritka | Zavartság |
| Nagyon ritka | Leukocytopenia, thrombocytopenia, allergiás reakciók, hyperglykaemia, hypertonia, perifériás neuropathia, myocardialis infarctus, arrhythmiák (bradycardia, kamrai tachycardia, pitvarfibrilláció), vasculitis, pancreatitis, gastritis, gingiva hyperplasia, hepatitis, sárgaság, májenzimszint-emelkedés*, angiooedema, erythema multiforme, csalánkiütés, exfoliatív dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, Quincke-oedema, fényérzékenység. |
| Nem ismert | Extrapiramidális rendellenesség |
| * az esetek többségében cholestasissal | |
| Valzartán | |
| Nem ismert | Hemoglobinszint-csökkenés, hematokritérték-csökkenés, neutropenia, thrombocytopenia, a szérumkáliumszint emelkedése, májfunkciós laborértékek emelkedése, beleértve a szérum-bilirubinszint emelkedését, veseelégtelenség és ‑károsodás, szérum kreatininszint-emelkedés, angiooedema, myalgia, vasculitis, túlérzékenység, beleértve a szérumbetegséget. |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Nem állnak rendelkezésre tapasztalatok az amlodipin/valzartán kombináció túladagolásáról. A valzartán túladagolása esetén az elsődleges tünet a szédüléssel járó kifejezett hypotonia lehet. Az amlodipin túladagolása túlzott perifériás értágulatot, és esetleg reflexes tachycardiát eredményezhet. Beszámoltak kifejezett és potenciálisan elhúzódó szisztémás hypotoniáról, mely akár halálos kimenetelű sokkal járhat.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.
Kezelés
Amennyiben a gyógyszer bevétele után kevés idő telt el, hánytatás és gyomormosás megfontolandó. Egészséges önkénteseknél az amlodipin bevétele után közvetlenül, vagy legfeljebb két órával adott aktív szén jelentősen csökkentette az amlodipin felszívódását. Az amlodipin/valzartán kombináció túladagolása következtében fellépő, klinikailag jelentős hypotonia olyan kardiovaszkuláris rendszert támogató intézkedéseket igényel, mint pl. a szívműködés és légzés gyakori monitorozása, a végtagok megemelése, a keringő folyadéktérfogat és az ürített vizelet mennyiségének szoros megfigyelése. Érszűkítő hatású készítmény alkalmazása, amennyiben az nem ellenjavallt, hasznos lehet az értónus és a vérnyomás helyreállítására. Kalcium-glükonát intravénás alkalmazása előnyös lehet a kalciumcsatorna-blokkolók hatásának semlegesítésére.
Hemodialízissel valószínűleg sem a valzartán, sem az amlodipin nem távolítható el a szervezetből.
Farmakológiai tulajdonságok - WAMLOX 10 MG/320 MG
Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható készítmények, angiotenzinII‑antagonisták kombinációi; angiotenzinII-antagonisták és kalciumcsatorna-blokkolók, ATC kód: C09DB01.
Amlodipin
Az amlodipin gátolja a kalcium ionok membránon keresztül történő bejutását a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe. Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása az erek simaizomzatára gyakorolt közvetlen relaxáló hatás következménye, ami a perifériás vaszkuláris rezisztencia és a vérnyomás csökkenését eredményezi.
Hypertoniás betegeknél a napi egyszeri adag klinikailag szignifikáns mértékben, 24 órán át csökkenti a vérnyomást mind fekvő, mind álló helyzetben. Mivel a hatás lassan alakul ki, ezért akut hypotonia esetén az amlodipin alkalmazása nem jellemző.
Hypertoniás betegeknél terápiás dózisok alkalmazása után az amlodipin vazodilatációt okoz, melynek eredményeként csökken a fekve és az állva mért vérnyomás. Tartós adagolás esetén a vérnyomás csökkenését nem kíséri a szívfrekvencia vagy a plazma katekolaminszintek számottevő változása.
A plazmakoncentráció és a gyógyszerhatás között mind fiatal, mind idős betegeknél korreláció mutatható ki.
Egészséges vesefunkciójú hypertoniás betegeknél az amlodipin terápiás dózisainak hatására csökkent a renális vaszkuláris rezisztencia, és nőtt a glomerulus filtrációs ráta, valamint az effektív renális plazmaátáramlás, a filtrációs frakció változása, illetve proteinuria jelentkezése nélkül.
Más kalciumcsatorna-blokkolókhoz hasonlóan, amlodipinnel kezelt egészséges kamrafunkciójú betegeknél a szívműködés hemodinamikai mérései nyugalomban és terhelésre (vagy pacemaker‑ingerlésre) általában azt mutatták, hogy kismértékben nő a kardiális index, a dP/dt-re, a bal kamrai végdiasztolés nyomásra vagy térfogatra gyakorolt jelentős hatás nélkül. Hemodinamikai vizsgálatokban az egészséges állatoknak, illetve embereknek terápiás dózisban adott amlodipin alkalmazásához nem társult negatív inotróp hatás, még akkor sem, ha embereknél béta-blokkolókkal egyidejűleg alkalmazták.
Egészséges állatoknál és embereknél az amlodipin nem befolyásolja a sinus csomó működését, illetve az atrioventrikuláris átvezetést. Azon klinikai vizsgálatokban, amelyekben egyidejűleg alkalmaztak amlodipint és béta-blokkolókat hypertoniás vagy anginás betegeknél, nem észleltek az elektrokardiográfiás paraméterekre gyakorolt nemkívánatos hatásokat.
Alkalmazása hypertoniás betegeknél
Az „Antihypertensive and Lipid-Lowering treatment to prevent Heart Attack Trial” (ALLHAT – a szívroham megelőzése érdekében végzett vérnyomás- és lipidszint-csökkentő kezelés) elnevezésű, randomizált, kettős vak, morbiditási-mortalitási vizsgálatot azért végezték, hogy összehasonlítsák az újabb kezeléseket: enyhe, közepesen súlyos hypertoniában a tiazid-diuretikum, napi 12,5-25mg klórtalidon mellé elsővonalbeli kezelésként adott, napi 2,5-10mg amlodipint (kalciumcsatorna‑blokkoló) vagy a napi 10-40mg lizinoprilt (ACE-gátló).
Összesen 33357, 55éves vagy idősebb hypertoniás beteget randomizáltak és követtek átlagosan 4,9évig. A betegeknek legalább még egy, koszorúér-betegséghez vezető kockázati tényezőjük volt, köztük: korábbi myocardialis infarctus vagy stroke (>6 hónappal a vizsgálatba történő bevonás előtt) vagy egyéb, igazolt atheroscleroticus eredetű kardiovaszkuláris betegség (összesen 51,5%), 2-es típusú diabetes (36,1%), nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterinszint <35mg/dl vagy <0,906mmol/l (11,6%), elektrokardiogrammal vagy echocardiographiával diagnosztizált balkamra hypertrophia (20,9%), aktuális dohányzás (21,9%).
Az elsődleges kompozit végpontot a végzetes koszorúér-betegség vagy a nem végzetes myocardialis infarctus alkotta. Az elsődleges végpontban nem mutatkozott lényeges különbség az amlodipin-alapú és a klórtalidon-alapú terápiák között: kockázati arány (RR): 0,98; 95%-os CI: (0,90-1,07); p = 0,65. A másodlagos végpontok között, a szívelégtelenség előfordulási gyakorisága (egy kompozit kombinált kardiovaszkuláris végpont összetevője) szignifikánsan magasabb volt az amlodipin-csoportban, mint a klórtalidon-csoportban (10,2%, vs 7,7%; RR: 1,38; 95%-os CI: [1,25-1,52]; p<0,001). Ugyanakkor az összmortalitásban nem volt szignifikáns különbség az amlodipin-alapú kezelés és a klórtalidon-alapú kezelés között: RR: 0,96; 95%-os CI: [0,89-1,02] p = 0,20.
Valzartán
A valzartán szájon át alkalmazva aktív, hatásos, specifikus angiotenzinII-receptor-antagonista. Szelektíven hat az AT1 altípusú receptorra, amely felelős az angiotenzinII ismert hatásaiért. Valzartán által kiváltott AT1-receptor-blokádot követően az angiotenzinII plazmaszintjének megnövekedése stimulálhatja a nem gátolt AT2 altípusú receptorokat, amely úgy tűnik, hogy ellensúlyozza az AT1‑receptorok hatását. A valzartán nem rendelkezik parciális AT1-receptor-agonista hatással és sokkal (körülbelül 20000-szer) nagyobb affinitással kötődik az AT1-receptoroz, mint az AT2‑receptorhoz.
A valzartán nem gátolja az ACE-t, melyet más néven kinináz-II-nek is hívnak, és amely az angiotenzin-I-et alakítja át angiotenzinII-vé, és amely lebontja a bradikinint. Mivel az angiotenzinII‑antagonisták az ACE-ra nem gyakorolnak hatást, és nem potencírozzák a bradikinin vagy a substance-P hatásait, alkalmazásuk kapcsán csekély valószínűséggel jelentkezik köhögés. A valzartánt egy ACE-gátlóval összehasonlító klinikai vizsgálatokban a száraz köhögés incidenciája jelentősen alacsonyabb volt (p<0,05) a valzartán-kezelésben részesülő betegeknél, mint az ACE‑gátlóval kezelt betegeknél (2,6% vs 7,9%). Egy klinikai vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknél korábban ACE-gátló-kezelés mellett száraz köhögés alakult ki. A valzartánt kapó betegek 19,5%-ánál és a tiazid vízhajtót kapó betegek 19,0%-ánál jelentkezett száraz köhögés, szemben az ACE-gátlóval kezelt betegek 68,5%-ával (p<0,05). A valzartán nem kötődik vagy gátol más, a kardiovaszkuláris szabályozásban ismerten fontos szerepet játszó hormonreceptorokat vagy ioncsatornákat.
A hypertoniás betegeknek adott valzartán hatására a pulzusszám változása nélkül leesik a vérnyomás.
A legtöbb betegnél, egyetlen szájon át bevitt adag alkalmazása után a vérnyomáscsökkentő hatás 2órán belül jelentkezik, és a vérnyomáscsökkenés 4‑6órán belül éri el maximumát. Az antihipertenzív hatás a bevétel után 24órán keresztül fennmarad. Ismételt alkalmazás során, a maximális vérnyomáscsökkenés bármely dózis esetén általában 2‑4héten belül jelentkezik, és hosszú távú kezelés során fennmarad. A valzartán hirtelen megvonása nem járt együtt rebound (visszacsapásos) hypertonia kialakulásával, vagy más nemkívánatos klinikai eseménnyel.
Egyéb: a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és az ARB kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot II-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és ARB-k esetében is relevánsak.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók egyidejű alkalmazása diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél így tehát nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy ARB‑kezelés kiegészítése aliszkirénnel, II-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Linearitás
Az amlodipin és a valzartán farmakokinetikai jellemzői lineárisak.
Amlodipin/valzartán
Az amlodipin/valzartán szájon át történő alkalmazását követően a valzartán plazma csúcskoncentrációja 3, az amlodipin plazma csúcskoncentrációja 6‑8órán belül alakul ki. Az amlodipin/valzartán felszívódásának üteme és mértéke megfelel a külön tablettában adott valzartán és amlodipin biohasznosulásának.
Amlodipin
Felszívódás
Az amlodipin (önmagában) terápiás dózisainak szájon át történő alkalmazása után az amlodipin csúcskoncentrációja a plazmában 6‑12órán belül alakul ki. Az abszolút biohasznosulás számított értéke 64‑80% közé esik. Az amlodipin biohasznosulását nem befolyásolja az étkezés.
Eloszlás
Az amlodipin megoszlási térfogata körülbelül 21l/ttkg. Az amlodipinnel végzett in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a keringő gyógyszer körülbelül 97,5%-ban kötődik plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az amlodipin nagymértékben (körülbelül 90%) metabolizálódik a májban inaktív metabolitokká.
Elimináció
Az amlodipin eliminációja a plazmából bifázisos, a terminális eliminációs felezési ideje körülbelül 30‑50óra. Az egyensúlyi plazmaszintek 7‑8 napos folyamatos adagolás után alakulnak ki. Az eredetileg bevitt amlodipin 10%-a, míg a metabolitok 60%-a ürül a vizelettel.
Valzartán
Felszívódás
A valzartán (önmagában) terápiás dózisainak szájon át történő alkalmazása után a plazmában a valzartán csúcskoncentrációja 2‑4órán belül alakul ki. Az átlagos abszolút biohasznosulás 23%. A táplálék körülbelül 40%-kal csökkenti a valzartán-expozíciót (AUC mérés alapján) és körülbelül 50%-kal csökkenti a plazma csúcskoncentrációt (cmax), annak ellenére, hogy az adagolás után 8órával a valzartán koncentrációja a plazmában azonos volt táplálékkal, illetve éhgyomorra történő bevétel esetén. Az AUC-érték ezen csökkenését azonban nem kísérte a terápiás hatás csökkenése, így a valzartán étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.
Eloszlás
Intravénás bevitelt követően a valzartán egyensúlyi megoszlási térfogata körülbelül 17liter, ami arra utal, hogy a valzartán nem oszlik meg nagymértékben a szövetekben. A valzartán nagymértékben (94‑97%) kötődik a szérumfehérjékhez, elsősorban a szérumalbuminhoz.
Biotranszformáció
A valzartán nem alakul át nagymértékben, mivel a bevitt dózisnak csak körülbelül 20%-a nyerhető vissza metabolitok formájában. A hidroxi-metabolitot alacsony koncentrációban (a valzartán AUC kevesebb mint 10%-a) kimutatták a plazmában. Ez a metabolit farmakológiailag inaktív.
Elimináció
A valzartán multiexponenciális bomlási kinetikát mutat (t½α<1 óra és t½ß körülbelül 9óra). A valzartán elsősorban a széklettel (a bevitt dózis körülbelül 85%-a) és a vizelettel (a bevitt dózis körülbelül 13%-a) ürül, főként változatlan formában. Intravénás bevitelt követően a valzartán plazma clearance-ének értéke körülbelül 2l/óra, míg a renális clearance 0,62l/óra (a teljes clearance körülbelül 30%-a). A valzartán felezési ideje 6óra.
Különleges betegcsoportok
Gyermekek és serdülők (18 évesnél fiatalabb)
Nem állnak rendelkezésre gyermekekre és serdülőkre vonatkozó farmakokinetikai adatok.
Idősek (65 éves vagy idősebb)
Az amlodipin plazma csúcskoncentráció kialakulásáig eltelt idő hasonló volt fiatal és idős betegeknél. Idős betegeknél az amlodipin‑clearance csökkenő tendenciát mutat, ami a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) és az eliminációs felezési idő növekedését eredményezi. A valzartán szisztémás AUC-értéke 70%-kal magasabb idős betegeknél, mint fiataloknál, ezért dózisemeléskor óvatosság szükséges.
Vesekárosodás
Az amlodipin farmakokinetikáját nem befolyásolja számottevő mértékben a vesekárosodás. Amint az várható egy olyan vegyület esetében, amelynél a renális clearance a teljes plazma clearance-nek csak 30%-át teszi ki, nem láttak korrelációt a vesefunkció és a szisztémás valzartán-expozíció között.
Májkárosodás
Az amlodipin májkárosodásban szenvedő betegnél történő alkalmazásáról nagyon kevés klinikai adat áll rendelkezésre. A májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin csökkent clearance-e az AUC megközelítőleg 40‑60%-os növekedését eredményezi. Enyhe vagy közepesen súlyos krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél a valzartán expozíció (melyet az AUC-értéke alapján mérnek) átlagosan kétszerese az életkorra, nemre és testtömegre korrigált, egészséges kontrollcsoportban mértnek. Májbetegségben szenvedő betegek esetében óvatosság ajánlott (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - WAMLOX 10 MG/320 MG
Tablettamag:
mikrokristályos cellulóz;
mannit;
magnézium-sztearát;
kroszkarmellóz-nátrium;
povidon K25;
vízmentes, kolloid szilícium-dioxid;
nátrium-laurilszulfát.
Filmbevonat:
poli(vinil-alkohol);
titán-dioxid (E171);
makrogol 3000;
talkum;
sárga vas-oxid (E172);
vörös vas-oxid (E172) – csak az 5mg/320mg-os filmtablettában.
10, 14, 28, 30, 56, 60, 84, 90 és 100 filmtabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.