WEGOVY 0,5 MG FLEXTOUCH OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
- semaglutide
- NORM0
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - WEGOVY 0,5 MG
Felnőttek
A Wegovy a testtömeg kontrollálásához – beleértve a testtömeg csökkentését és a testtömeg fenntartását is – kiegészítő kezelésként szolgál a csökkentett kilokalória- (kcal-) tartalmú étrend és a fokozott fizikai aktivitás mellett, olyan felnőttek számára, akiknek a kezdeti testtömegindexe (BMI)
-
≥ 30 kg/m2 (elhízás), vagy
-
≥ 27 kg/m2 de < 30 kg/m2 (túlsúly) és akiknél egyidejűleg legalább egy testtömeggel kapcsolatos kísérőbetegség, például dysglykaemia (praediabetes vagy 2-es típusú diabetes mellitus), magasvérnyomás-betegség, dyslipidaemia, obstruktív alvási apnoe szindróma vagy szív- és érrendszeri betegség is fennáll.
A cardiovascularis kockázat csökkentésére, valamint az elhízással összefüggő szívelégtelenségre vonatkozó vizsgálati eredményeket, és a vizsgált populációkat lásd az 5.1 pontban.
12 éves és annál idősebb gyermekek és serdülők (≥ 12 év)
A Wegovy a testtömeg kontrollálásához kiegészítő kezelésként szolgál a csökkentett kilokalória-(kcal-) tartalmú étrend és a fokozott fizikai aktivitás mellett, olyan legalább 12 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél, akiknél
-
elhízás* és
-
60 kg feletti testtömeg áll fenn.
A Wegovy injekcióval végzett kezelést le kell állítani és újra kell értékelni, ha 2,4 mg dózist vagy a még tolerált legnagyobb dózist 12 héten keresztül alkalmazva a 12 éves és annál idősebb gyermek és serdülő betegek BMI-értéke nem csökkent legalább 5%-kal a kezelés megkezdésekor mért értékhez képest.
*Elhízás (BMI ≥ 95-ös percentilishez tartozó BMI) a nem- és az életkor-specifikus BMI-növekedési görbék szerint meghatározva (CDC.gov) (lásd 1. táblázat).
-
táblázat – Elhízásra (≥ 95-ös percentilishez tartozó BMI) vonatkozó BMI-határértékek nem és életkor szerint, 12 éves és annál idősebb gyermek és serdülő betegeknél (CDC kritériumok)
Életkor (év) BMI (kg/m2) 95-ös percentilisnél Férfi Nő 12 24,2 25,2 12,5 24,7 25,7 13 25,1 26,3 13,5 25,6 26,8 14 26,0 27,2 14,5 26,4 27,7 15 26,8 28,1 15,5 27,2 28,5 16 27,5 28,9 16,5 27,9 29,3 Életkor (év) BMI (kg/m2) 95-ös percentilisnél Férfi Nő 17 28,2 29,6 17,5 28,6 30,0
-
Adagolás
Felnőttek
A heti egyszeri 2,4 mg szemaglutid fenntartó dózis eléréséhez a terápiát 0,25 mg-os kezdődózissal kell indítani. A gasztrointesztinális tünetek valószínűségének csökkentése érdekében a dózist 16 hetes időszak alatt heti egyszeri 2,4 mg fenntartó dózisra kell növelni (lásd 2. táblázat).
A 2,4 mg dózis legalább 4 hetes alkalmazását követően, azoknál a felnőtteknél, akiknél a kezelés megkezdésekor a BMI ≥ 30 kg/m2 volt, ha szükséges, a dózis heti egyszeri 7,2 mg-ra növelhető. Ha a 7,2 mg alkalmazásával nem tapasztalható további klinikai javulás a testtömeg tekintetében, a dózis heti egyszeri 2,4 mg-ra csökkentendő.
Jelentős gasztrointesztinális tünetek esetén fontolja meg a dózisemelés késleltetését vagy az előző dózisra történő csökkentést addig, amíg a tünetek nem javulnak.
-
táblázat Dózisemelési protokoll
Dózisemelés Heti dózis 1–4. hét 0,25 mg 5–8. hét 0,5 mg 9–12. hét 1 mg 13–16. hét 1,7 mg Fenntartó dózis 2,4 mg Fenntartó dózis 7,2 mg Átállítás az orálisan alkalmazott szemaglutidról a subcutan alkalmazott szemaglutidra
Az orálisan alkalmazott szemaglutid és a subcutan alkalmazott szemaglutid közötti váltás hatását nehéz előre meghatározni, mert az orálisan alkalmazott szemaglutid nagyobb farmakokinetikai variabilitást mutat a felszívódás során a subcutan alkalmazott szemaglutidhoz képest.
A napi egyszeri 25 mg orálisan alkalmazott szemaglutiddal kezelt betegek átállíthatóak heti egyszeri 2,4 mg subcutan szemaglutidra. A beteg a subcutan szemaglutid alkalmazását az orálisan alkalmazott szemaglutid (Wegovy tabletta) utolsó dózisát követő napon kezdheti meg.
12 éves és annál idősebb gyermekek és serdülők
12 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél (12 – 18 éves korig) a felnőttekéhez hasonló dózisemelési protokollt kell alkalmazni (lásd 2. táblázat). A dózist addig kell emelni, amíg a 2,4 mg-ot (fenntartó dózis) vagy a még tolerált legnagyobb dózist el nem érik. 2,4 mg-nál nagyobb heti dózis nem javasolt.
2-es típusú diabetesben szenvedő betegek
A hypoglykaemia kockázata csökkenthető, ha a szemaglutid-kezelés megkezdésekor csökkentik a szulfonilurea vagy az inzulin dózisát (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Kimaradt dózis
Ha egy dózis kimaradt, azt minél előbb, a kihagyott dózistól számítva 5 napon belül be kell adni. Ha már több mint 5 nap eltelt, a kimaradt dózist teljesen ki kell hagyni, és a következő dózist a szokásos rend alapján előírt napon kell beadni. Akármelyik eset fordul is elő, a beteg folytathatja a szokásos heti
egyszeri adagolási sémát. Ha több dózis maradt ki, fontolóra kell venni a dózis csökkentését az újrakezdéshez szükséges kezdődózis meghatározásakor.
Különleges betegcsoportok
Idősek (≥ 65 évesek)
Életkor alapján nincs szükség dózismódosításra. A 85 éves vagy annál idősebb betegek esetén a terápiás tapasztalat korlátozott.
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem kell módosítani a dózist. A szemaglutid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre. A szemaglutid alkalmazása nem ajánlott súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2), beleértve a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeket is (lásd 4.4, 4.8 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. A szemaglutid súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre. A szemaglutid alkalmazása nem ajánlott súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, és elővigyázatossággal alkalmazandó enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
12 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél nincs szükség dózismódosításra. 2,4 mg feletti dózis alkalmazása nem javasolt.
A szemaglutid biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Subcutan alkalmazásra.
A Wegovy oldatos injekciót hetente egyszer kell beadni, bármely napszakban, étkezéskor, vagy étkezéstől függetlenül.
Az injekciót subcutan kell beadni a hasba, a combba vagy a felkarba. Az injekció beadási helye változtatható. Nem szabad intravénásan vagy intramuscularisan alkalmazni.
A 7,2 mg dózist vagy 1 db 7,2 mg-os injekcióban vagy 3 db 2,4 mg-os injekcióban lehet beadni az eszköztől függően. Az injekciók beadhatóak ugyanarra a testterületre, de legalább 5 cm távolságot kell tartani közöttük.
A heti beadás napja szükség esetén megváltoztatható, ha legalább 3 nap (> 72 óra) eltelik a dózisok között. Az új beadási nap kiválasztása után onnan kell folytatni a heti egyszeri adagolást.
Amikor a Wegovy injekciót az egyszeri alkalmazásra való előretöltött injekciós tollal adják be, a tollat egészen addig határozottan oda kell nyomni a bőrhöz, amíg a sárga sáv mozgása meg nem szűnik. Az injekció beadása körülbelül 5–10 másodpercig tart.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer beadása előtt figyelmesen olvassák el a betegtájékoztatóban található használati utasítást.
Az alkalmazás előtti utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Aspiráció általános anesztéziával vagy mély szedációval összefüggésben
Pulmonalis aspiráció eseteiről számoltak be olyan, GLP-1-receptor-agonistákat kapó betegeknél, akiknél általános anesztéziát vagy mély szedációt végeztek. Ezért az általános anesztéziával, illetve mély szedációval végzett beavatkozások előtt mérlegelni kell a késleltetett gyomorürítés miatt visszamaradó gyomortartalom fokozott kockázatát (lásd 4.8 pont).
Emésztőrendszeri hatások és dehydratio
GLP-1-receptor-agonisták alkalmazásához emésztőrendszeri mellékhatások társulhatnak. Ezt figyelembe kell venni vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésekor, mert az émelygés, a hányás és a hasmenés dehydratiót okozhat, ami ritka esetekben a vesefunkció romlásához vezethet (lásd
4.8 pont). A szemaglutiddal kezelt betegeket tájékoztatni kell a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokkal összefüggő kiszáradás lehetséges kockázatáról, és óvintézkedéseket kell tenniük a folyadékhiány elkerülése érdekében.
Akut pancreatitis
GLP-1-receptor-agonisták alkalmazásakor akut pancreatitist figyeltek meg (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni az akut pancreatitis jellegzetes tüneteire. Pancreatitis gyanúja esetén a szemaglutid alkalmazását abba kell hagyni. Ha az akut pancreatitis beigazolódik, a szemaglutid-kezelést nem szabad újrakezdeni. Elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel.
Az akut pancreatitis egyéb jeleinek és tüneteinek hiányában a hasnyálmirigyenzimek emelkedése önmagában nem prediktív az akut pancreatitisre.
Nem-arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION)
Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a nem-arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION) megnövekedett kockázatát jelzik szemaglutid-kezelés alatt. Nincs arra vonatkozó azonosított időintervallum, hogy a kezelés megkezdését követően, mikor alakulhat ki NAION. Hirtelen látásvesztés esetén szemészeti vizsgálatot kell végezni, ha a NAION beigazolódik, a szemaglutid-kezelést meg kell szakítani (lásd 4.8 pont).
2-es típusú diabetesben szenvedő betegek
A szemaglutidot nem szabad az inzulin helyettesítőjeként alkalmazni 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél.
A szemaglutidot nem szabad más GLP-1-receptor-agonistával együtt alkalmazni. Az együttes alkalmazást eddig nem vizsgálták, és a túladagolással összefüggő mellékhatások előfordulásának megnövekedett kockázata valószínűsíthető.
Hypoglykaemia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Az inzulin és a szulfonilurea ismerten hypoglykaemiát okoz. Azoknál a betegeknél, akik a szemaglutidot szulfonilurea- vagy inzulin-kezeléssel együtt kapják, megnőhet a hypoglykaemia kockázata. A hypoglykaemia kockázata csökkenthető, ha GLP–1-receptor-agonista-kezelés megkezdésekor csökkentik a szulfonilurea vagy az inzulin dózisát.
Diabeteses retinopathia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Diabeteses retinopathiában szenvedő, szemaglutiddal kezelt betegeknél azt észlelték, hogy megnő a diabeteses retinopathia által kiváltott szövődmények kialakulásának kockázata (lásd 4.8 pont). A glükózkontroll gyors javulásához a diabeteses retinopathia átmeneti romlása társult, de más mechanizmust sem lehet kizárni. A szemaglutidot alkalmazó, diabeteses retinopathiás betegeket szorosan monitorozni kell, és a klinikai irányelvek szerint kell kezelni őket. Nincs tapasztalat a Wegovy olyan 2-es típusú diabeteses betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban, akik egyidejűleg kontrollálatlan vagy potenciálisan instabil diabeteses retinopathiában szenvednek. Ezeknél a betegeknél a Wegovy alkalmazása nem javasolt.
Gastroparesisben szenvedő betegek
A gastroparesisben szenvedő, szemaglutiddal kezelt betegek súlyosabb vagy erőteljesebb emésztőrendszeri mellékhatásokat tapasztalhatnak. A szemaglutidot elővigyázatosan kell alkalmazni ezeknél a betegeknél, és alkalmazása súlyos gastroparesisben nem ajánlott (lásd 4.8 pont).
Nem vizsgált betegcsoportok
A Wegovy biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták az alábbi betegeknél:
-
a testtömegkontroll érdekében más készítményekkel kezeltek,
-
1-es típusú diabetesben szenvedők,
-
súlyos vesekárosodásban szenvedők (lásd 4.2 pont),
-
súlyos májkárosodásban szenvedők (lásd 4.2 pont),
-
a New York Heart Association (NYHA) IV. stádiumú pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.
Ezeknél a betegeknél nem javasolt az alkalmazása.
A Wegovy alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre a következő betegeknél:
-
85 éves vagy annál idősebb betegek (lásd 4.2 pont),
-
enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedők (lásd 4.2 pont),
-
gyulladásos bélbetegségben szenvedők.
Ezeknél a betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni. Ismert hatású segédanyag
Nátrium
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
A szemaglutid késlelteti a gyomorürülést, és potenciálisan befolyásolhatja az egyidejűleg per os alkalmazott gyógyszerek felszívódását. A 2,4 mg szemaglutid esetében nem figyeltek meg klinikailag jelentős hatást a gyomorürülés sebességére, valószínűleg toleranciahatás miatt. A 7,2 mg szemaglutid gyomorürülés sebességére kifejtett hatását nem vizsgálták. A szemaglutidot körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akik per os olyan gyógyszert kapnak, amelynél gyors emésztőrendszeri felszívódásra van szükség.
Paracetamol
A szemaglutid lassítja a gyomorürülést, amint azt a paracetamol farmakokinetikai vizsgálatakor egy szabványos étkezési teszt során kimutatták. A paracetamol AUC0-60perc-értéke 27%-kal, Cmax-értéke pedig 23%-kal csökkent 1 mg szemaglutid egyidejű alkalmazását követően. A teljes paracetamol expozíció (AUC0-5óra) nem változott. A szemaglutid esetében nem figyeltek meg klinikailag jelentős hatást a paracetamolra. Szemaglutiddal történő egyidejű alkalmazáskor nincs szükség a paracetamol dózisának módosítására.
Szájon át szedett fogamzásgátlók
A szemaglutid várhatóan nem csökkenti az orális fogamzásgátlók hatékonyságát. A szemaglutid nem módosította klinikailag jelentős mértékben sem az etinilösztradiol, sem a levonorgesztrel teljes expozícióját, amikor egy kombinált orális fogamzásgátlót (0,03 mg etinilösztradiol + 0,15 mg levonorgesztrel) a szemaglutiddal egyidejűleg alkalmaztak. Az etinilösztradiol expozíciója nem változott; a levonorgesztrel dinamikus egyensúlyi állapotban mért expozíciója pedig 20%-kal nőtt. A Cmax-érték egyik vegyület esetében sem változott.
Atorvasztatin
A szemaglutid nem módosította az atorvasztatin teljes expozícióját az atorvasztatin egyszeri dózisa után (40 mg). Az atorvasztatin Cmax-értéke 38%-kal csökkent. Ezt úgy ítélték meg, hogy klinikai szempontból nem jelentős.
Digoxin
A szemaglutid nem módosította a digoxin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét a digoxin egyszeri dózisa után (0,5 mg).
Metformin
A szemaglutid nem módosította a metformin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét napi kétszer 500 mg metformin 3,5 napig történő adása után.
Warfarin és más kumarinszármazékok
A szemaglutid nem módosította az R- és S-warfarin teljes expozícióját, illetve Cmax-értékét a warfarin egyszeri dózisa után (25 mg), és a warfarinnak az INR (International Normalised Ratio) értékével mért farmakodinámiás hatásai sem módosultak klinikailag jelentős mértékben. Jóllehet, acenokumarol és szemaglutid együttes alkalmazásakor az INR csökkenésének eseteiről számoltak be. Amikor megkezdik a warfarinnal vagy más kumarinszármazékkal kezelt betegeknél a szemaglutid-kezelést, ajánlott az INR értékének gyakori monitorozása.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nők számára fogamzásgátlás alkalmazása javasolt a szemaglutid-kezelés során (lásd 4.5 pont).
Terhesség
Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A szemaglutid terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Ezért nem szabad szemaglutidot alkalmazni a terhesség alatt. Ha a beteg terhességet tervez vagy terhes lesz, a szemaglutid-kezelést abba kell hagyni. Tervezett terhesség előtt legalább 2 hónappal le kell állítani a szemaglutid-kezelést a hosszú felezési idő miatt (lásd 5.2 pont).
Szoptatás
Utódjukat szoptató patkányoknál a szemaglutid kiválasztódott az anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülöttekre/csecsemőkre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Nem szabad szemaglutidot alkalmazni a szoptatás alatt.
Termékenység
A szemaglutid humán termékenységre kifejtett hatása nem ismert. A szemaglutid nem volt hatással a hím patkányok termékenységére. Nőstény patkányoknál az ivarzási ciklus meghosszabbodását és a peteérések számának enyhe csökkenését figyelték meg olyan dózisok esetén, amelyek maternális testtömegcsökkenést okoztak.
A szemaglutid nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Szédülés azonban jelentkezhet elsősorban a dózisemelési időszak alatt. Ha a szédülés előfordul, gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni csak fokozott elővigyázatossággal szabad.
2-es típusú diabetesben szenvedő betegek
Ha a szemaglutidot szulfonilureával vagy inzulinnal együtt alkalmazzák, a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket a gépjárművezetés és a gépek kezelése alatt jelentkező hypoglykaemia elkerülésére (lásd 4.4 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások emésztőrendszeri betegségek és tünetek voltak, többek között hányinger, hasmenés, székrekedés, hasi fájdalom és hányás. Ezek a reakciók főként a dózisemelési időszakban voltak láthatóak (lásd Kiválasztott mellékhatások leírása).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A 3. táblázat a klinikai vizsgálatokban felnőtteknél azonosított és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatásokat tartalmazza. Hacsak másként nincs jelezve, a gyakoriságok négy IIIa fázisú vizsgálat (STEP 1–4) összességén alapulnak, amelyekben 2650 felnőtt beteg kapott Wegovy injekciót. A klinikai vizsgálatok időtartama 68 hét volt.
A mellékhatások MedDRA szervrendszeri kategória és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
-
táblázat: Mellékhatások
MedDRA szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyonritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek éstünetek Anaphylaxiás reakció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hypoglykaemia 2-es típusú diabetesbenszenvedő betegeknéla Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájásb Szédülésb Ízérzés zavarab,c Dysaesthesiaa,c,f,g Szembetegségek és szemészeti tünetek Diabeteses retinopathia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknéla Nem-arteritises elülső ischaemiás opticusneuropathia (NAION) Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Szapora szívverésa,c Érbetegségek és tünetek Hypotensio Orthostaticus hypotensio Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányása,b Hasmenésa,b Székrekedésa,b Hányingera,b Hasi fájdalomb,c Gastritisb,c Gastro-oesophagealis refluxbetegségb Dyspepsiab EructatiobFlatulenciab Hasfeszülésb Akut pancreatitisa A gyomor-ürülés lassulása Bél-elzáródásc,d,e Máj- ésepebetegségek, illetve tünetek Cholelithiasisa A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Hajhullása Angiooedema Általános tünetek, az alkalmazáshelyén fellépő reakciók Kimerültségb,c Az injekció beadásának helyén fellépő reakciókc Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Megemelkedett amilázszintc Megemelkedett lipázszintc a) Lásd alább, a Kiválasztott mellékhatások leírása című részt.
b) Főként a dózisemelési időszakban volt látható.
c) Összefoglaló név, mely több preferált kifejezést tartalmaz.
d) A forgalomba hozatalt követő jelentésekből.
e) Összefoglaló név, mely a következő preferált kifejezéseket tartalmazza: bélelzáródás, ileus, vékonybél-elzáródás.
f) A gyakoriság a IIIa fázisú klinikai vizsgálatok adatain alapul. A 7,2 mg dózis esetén nagyobb gyakoriságot figyeltek meg. További információért kérjük, nézze meg alább a „Dysaesthesia” alcímet.
g) Összefoglaló név, mely a következő preferált kifejezéseket tartalmazza: dysaesthesia, hyperaesthesia, paraesthesia, a bőr égő érzése, égő érzés, bőrfájdalom, érzékeny bőr, kellemetlen érzés a bőrön, a bőr sensibilisatiója, allodynia és hyperpathia.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az adott mellékhatásokra vonatkozó alábbi gyakoriságok, hacsak másként nincs megadva, a IIIa fázisú (STEP 1–4) klinikai vizsgálatokra vonatkoznak.
Emésztőrendszeri mellékhatások
A 68 hetes vizsgálati időszak alatt a szemaglutiddal kezelt betegek 43,9%-ánál fordult elő hányinger (16,1%-nál a placebo esetén), 29,7%-ánál hasmenés (15,9%-nál a placebo esetén), 24,5%-ánál hányás (6,3%-nál a placebo esetén) és 19,7%-ánál hasi fájdalom (10%-nál a placebo esetén). Az események többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt, és rövid ideig tartott. Székrekedés a szemaglutiddal kezelt betegek 24,2%-ánál fordult elő (11,1%-nál placebo esetén), és enyhe vagy közepesen súlyos volt, és hosszabb ideig tartott. A szemaglutiddal kezelt betegeknél az émelygés medián időtartama 8 nap volt, ugyanez az érték hányásnál 2 nap, hasmenésnél 3 nap és székrekedésnél 47 nap volt.
A közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (eGFR ≥ 30 – <60 ml/perc/1,73 m2) több emésztőrendszeri mellékhatást tapasztalhatnak szemaglutiddal történő kezelés esetén.
Emésztőrendszeri események a betegek 4,3%-ánál vezettek a kezelés végleges leállításához.
A gastroparesisben szenvedő betegek súlyosabb vagy erőteljesebb emésztőrendszeri hatásokat tapasztalhatnak, ha szemaglutid-kezelésben részesülnek.
Akut pancreatitis
A IIIa fázisú klinikai vizsgálatokban a független szakértő által megerősített akut pancreatitis gyakorisága 0,2% volt a szemaglutiddal, illetve < 0,1% a placebóval végzett kezelés esetén. A cardiovascularis kimenetelt tanulmányozó SELECT klinikai vizsgálatban a független szakértő által megerősített akut pancreatitis gyakorisága 0,2% volt a szemaglutiddal, és 0,3% a placebóval végzett kezelés esetén.
Akut epekőbetegség / Cholelithiasis
A szemaglutiddal kezelt betegek 1,6%-ánál cholelithiasisról számoltak be, ami a betegek 0,6%-ánál vezetett cholecystitishez. A placebóval kezelt betegek 1,1%-ánál, illetve 0,3%-ánál jelentettek cholelithiasist, illetve cholecystitist.
Hajhullás
A szemaglutiddal kezelt betegek 2,5%-ánál és a placebóval kezelt betegek 1,0%-ánál jelentettek hajhullást. A STEP UP klinikai vizsgálatban a 7,2 mg szemaglutiddal kezelt betegek 5,3%-ánál és a placebóval kezelt betegek 1,0%-ánál jelentettek hajhullást. Az események többnyire enyhék voltak, és a legtöbb beteg a kezelés folytatása során felépült. A nagyobb testtömegcsökkenést elérő betegeknél gyakrabban jelentettek hajhullást (≥ 20%).
Megnövekedett pulzusszám
A IIIa fázisú vizsgálatokban szemaglutiddal kezelt betegeknél a kiindulási átlagos 72 ütés/perchez képest a pulzusszám 3 ütés/perc átlagos emelkedését figyelték meg. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a kiindulástól számított pulzusnövekedés ≥ 10 ütés/perc volt bármely időpontban a kezelési időszak alatt, 67,0% volt a szemaglutid-csoportban, míg 50,1% a placebocsoportban.
Immunogenitás
A fehérjéket vagy peptideket tartalmazó gyógyszerek potenciálisan immunogén tulajdonságaival összhangban szemaglutid-kezelést követően a betegeknél antitestek fejlődhetnek ki. A 2,4 mg szemaglutid esetén 2,9–10,9% és a 7,2 mg szemaglutid esetén 15,3% volt azoknak a betegeknek az aránya, akik a klinikai vizsgálat megkezdését követő bármely időpontban pozitívnak bizonyultak az antiszemaglutid-antitestekre, és egyetlen betegnél sem észleltek antiszemaglutidneutralizáló-
antitesteket vagy endogén GLP-1 neutralizáló hatású antiszemaglutid-antitesteket. A kezelés során a magas szemaglutid koncentrációk csökkenthették a vizsgálat érzékenységét, ezért az álnegatív eredmény kockázata nem zárható ki. Mindazonáltal azoknál az alanyoknál, akiknél az antitest-vizsgálat eredménye pozitív volt a kezelés során és a kezelést követően, az antitestek jelenléte átmeneti volt, és nem volt észlelhető hatásuk a hatékonyságra és a biztonságosságra.
Hypoglykaemia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
A STEP 2 vizsgálatban klinikailag jelentős hypoglykaemiát figyeltek meg a szemaglutiddal kezelt betegek 6,2%-ánál (0,1 esemény/betegév), szemben a placebóval kezelt betegeknél észlelt 2,5%-kal (0,03 esemény/betegév). A szemaglutid melletti hypoglykaemia előfordult szulfonilurea együttes alkalmazásakor és a nélkül is. Egy epizódot jelentettek súlyosként (a betegek 0,2%-ánál,
0,002 esemény/betegév) egy olyan beteg esetében, aki nem részesült egyidejűleg szulfonilurea-terápiában. A szemaglutid szulfonilureával történő együttes alkalmazásakor a hypoglykaemia kockázata megnövekedett.
A STEP-HFpEF-DM vizsgálatban, klinikailag jelentős hypoglykaemiát figyeltek meg mind a szemaglutiddal, mind a placebóval kezelt betegek 4,2%-ánál, amikor szulfonilureával és/vagy inzulinnal együtt alkalmazták (0,065 esemény/betegév a szemaglutid és 0,098 esemény/betegév a placebo esetén).
Diabeteses retinopathia 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Egy 2 évig tartó klinikai vizsgálat során a szemaglutid 0,5 mg és 1 mg-os dózisát vizsgálták placebóval összevetve 3297, olyan beteg bevonásával, akik 2-es típusú diabetesben szenvedtek, magas volt a cardiovascularis rizikójuk, hosszú ideje állt fenn náluk diabetes, és rosszul kontrollált volt a vércukorszintjük. Ebben a vizsgálatban diabeteses retinopathia szövődményének minősített esemény a szemaglutid mellett (3,0%) több betegnél fordult elő, mint placebo mellett (1,8%). Ezt ismert diabeteses retinopathiában szenvedő, inzulinnal kezelt betegek körében figyelték meg. A kezelési különbség korán jelentkezett, és a vizsgálat teljes ideje alatt fennállt. A STEP 2 vizsgálatban retinabetegséget a szemaglutiddal kezelt betegek 6,9%-ánál, az 1 mg szemaglutiddal kezelt betegek 6,2%-ánál és a placebóval kezelt betegek 4,2%-ánál jelentettek. Az események nagy részét diabeteses retinopathiaként (4,0%, 2,7% és 2,7%) és nem proliferatív retinopathiaként (0,7%, 0% és 0%) jelentették.
Dysaesthesia
A 2,4 mg szemaglutiddal kezelt betegek 2,1%-ánál, míg a placebóval kezelt betegek 1,2%-ánál jelentettek a megváltozott bőrérzékeléshez társuló klinikai képet, mint például paraesthesiát, bőrfájdalmat, érzékeny bőrt, dysaesthesiát és a bőr égő érzését. Az események erőssége az enyhétől a közepes fokúig terjedt, és a legtöbb betegnél elmúlt a kezelés folytatása során.
A STEP UP klinikai vizsgálatban a 7,2 mg szemaglutiddal kezelt betegek 21,6%-ánál és a placebóval kezelt betegek 0,3%-ánál jelentettek dysaesthesiával kapcsolatos eseményt. A 7,2 mg szemaglutiddal kezelt csoportban az események többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt és az események 85%-a (a 434 eseményből 368) még a kezelés folytatása során megszűnt. A 7,2 mg szemaglutid sc. csoportban 28% (az összesen 434 eseményből 123) a klinikai vizsgálati készítmény dózisának módosítását követően szűnt meg.
Nem-arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION)
Különböző nagy epidemiológiai vizsgálatok eredményei alapján, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt betegek szemaglutid-expozíciója a NAION-kialakulás kockázati arányának megközelítőleg kétszeres növekedésével jár együtt, ami körülbelül egy további esetet jelent 10 000 kezelésben töltött betegévenként.
Gyermekek és serdülők
Legalább 12 éves, de 18 évesnél fiatalabb, elhízott vagy túlsúlyos, és legalább egy, a testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálat során, 133 beteg kapott szemaglutidot. A klinikai vizsgálat időtartama 68 hét volt.
Összességében, a gyermekeknél és serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága hasonló volt a felnőtteknél megfigyeltekhez. Epekövességet a szemaglutiddal kezelt betegek 3,8%-ánál, és a placebóval kezeltek 0%-ánál jelentettek.
Nem találtak növekedésre vagy nemi érésre kifejtett hatást a 68 hetes kezelést követően. Egyéb különleges betegcsoportok
A fennálló cardiovascularis betegséggel rendelkező felnőttekkel végzett SELECT és SUSTAIN 6 klinikai vizsgálatokban a mellékhatásprofil hasonló volt a testtömegkontrollal kapcsolatosan végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatok során tapasztalthoz.
A HFpEF klinikai vizsgálatokban, melyeket az elhízással kapcsolatos, megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFpEF) szenvedő felnőttekkel végeztek, a mellékhatásprofil hasonló volt ahhoz, mint amit a testtömegkontrollal kapcsolatban végzett IIIa fázisú klinikai vizsgálatok során tapasztaltak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - WEGOVY 0,5 MG
Farmakoterápiás csoport: Cukorbetegség kezelésére való gyógyszerek, glükagonszerű peptid-1-analógok (GLP-1-analógok), ATC kód: A10BJ06
Hatásmechanizmus
A szemaglutid egy GLP-1-analóg, a humán GLP-1-hez viszonyított 94%-os szekvenciahomológiával. A szemaglutid GLP-1-receptor-agonistaként hat, amely szelektíven kötődik a GLP-1-receptorhoz, a natív GLP-1 célpontjához, és aktiválja azt.
A GLP-1 az étvágy és a kalóriabevitel fiziológiás szabályozója, és a GLP-1-receptor az étvágyszabályozásban részt vevő számos agyi területen jelen van.
Állatkísérletek azt mutatják, hogy a szemaglutid a GLP-1-receptoron keresztül fejti ki a hatását az agyban. A szemaglutid közvetlen hatással van az agy azon területeire, amelyek a hypothalamusban és az agytörzsben a táplálékbevitel homeosztatikus szabályozásában vesznek részt. Az egyes agyterületeken, köztük a szeptumban, a thalamusban és az amygdalában, kifejtett közvetlen és közvetett hatással a szemaglutid befolyásolhatja a hedonikus jutalmazási rendszert.
A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a szemaglutid csökkenti az energiabevitelt, növeli a jóllakottságérzést, a telítettségérzést és az étkezés feletti kontrollt, csökkenti az éhségérzetet, valamint a sóvárgás gyakoriságát és intenzitását. Emellett a szemaglutid csökkenti azt a késztetést, hogy a beteg a magas zsírtartalmú ételeket részesítse előnyben.
A szemaglutid a homeosztatikus és a hedonikus szabályozás összetevőit összehangolja a végrehajtó funkcióval és ezáltal szabályozza a kalóriabevitelt, az étvágyat, a jutalmazást és az ételválasztást.
Ezenfelül, klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a szemaglutid glükózfüggő jelleggel csökkenti a vér glükózszintjét oly módon, hogy stimulálja az inzulinelválasztást és csökkenti a glükagonelválasztást, amikor magas a vér glükózszintje. A vércukorszint csökkentésének mechanizmusában szerepet játszik a gyomor ürülésének kismértékű késleltetése is a korai postprandialis fázisban. Hypoglykaemia alatt a szemaglutid csökkenti az inzulinelválasztást és nem mérsékli a glükagonelválasztást.
GLP-1-receptorok a szívben, az érrendszerben, az immunrendszerben és a vesékben is expresszálódnak. Klinikai vizsgálatokban a szemaglutid jótékony hatást gyakorolt a plazmalipidekre, csökkentette a szisztolés vérnyomást és gyulladáscsökkentő hatása is volt. Továbbá, állatkísérletek kimutatták, hogy a szemaglutid csökkentette az atherosclerosis kialakulását, és gyulladáscsökkentő hatása volt a szív- és érrendszerben.
A szemaglutid cardiovascularis kockázatot csökkentő hatásának mechanizmusa valószínűleg multifaktoriális, mely részben a testtömegcsökkentő hatásokon keresztül és az ismert cardiovascularis kockázati tényezőkre kifejtett hatások révén valósul meg (vérnyomáscsökkentés, a lipidprofil és a glükózmetabolizmus javulása, és az ultraszenzitív vizsgálattal mért C-reaktív protein (hsCRP – high-sensitivity C-reactive protein) szintjének csökkenésével igazolt gyulladáscsökkentés). A cardiovascularis kockázat csökkentésének pontos mechanizmusa nem ismert.
Farmakodinámiás hatások
Étvágy, energiabevitel és ételválasztás
A szemaglutid csökkenti az étvágyat azáltal, hogy növeli a teltségérzetet és a jóllakottságot, miközben csökkenti az éhségérzetet és a várható élelmiszerfogyasztást. Egy I. fázisú klinikai vizsgálatban,
20 hetes adás után szemaglutiddal az energiabevitel 35%-kal volt alacsonyabb ad libitum étkezés során a placebóhoz képest. Ezt az étkezés jobb kontrollja, az étel utáni kisebb vágyakozás és a magas zsírtartalmú ételek viszonylag alacsonyabb preferenciája tette lehetővé. Az étel utáni vágyakozást tovább vizsgálták a STEP 5 klinikai vizsgálatban egy evési kontrollra vonatkozó kérdőív (CoEQ – Control of Eating Questionnaire) segítségével. A 104. héten mind a vágyakozás feletti kontroll, mind a sós ételek utáni vágyakozás esetén a becsült kezelési különbség szignifikánsan kedvezőbb volt a szemaglutid javára, míg az édes ételek utáni vágyakozással kapcsolatban nem tapasztaltak egyértelmű hatást.
Éhomi és postprandiális lipidek
Az 1 mg szemaglutid placebóhoz viszonyítva 12%-kal csökkentette az éhomi triglicerid-koncentrációt és 21%-kal a VLDL- (very low density lipoprotein) koncentrációt. A postprandiális triglicerid- és VLDL-emelkedés magas zsírtartalmú étkezést követően > 40%-kal csökkent.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Testtömegkontroll érdekében, a csökkentett kalóriabevitellel és a fokozott fizikai aktivitással együttesen alkalmazott szemaglutid hatásosságát és biztonságosságát négy, 68 hetes, kettős vak, randomizált, placebokontrollos IIIa fázisú vizsgálatban (STEP 1–4) értékelték. Összesen 4684 felnőtt beteget vontak be a vizsgálatokba (2652 főt randomizáltak szemaglutid-kezelésre). Továbbá, 2 éves alkalmazást követően, a szemaglutid placebóval szemben mutatott hatásosságát és a biztonságosságát értékelték egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos IIIb fázisú klinikai vizsgálatban (STEP 5), melybe 304 beteget vontak be (152 részesült szemaglutid-kezelésben).
A 7,2 mg szemaglutid hatásosságát és biztonságosságát két, 72 hetes, kettős vak, randomizált, placebokontrollos, 3 vizsgálati kart tartalmazó, IIIb fázisú klinikai vizsgálattal értékelték (STEP UP és STEP UP T2D), amelyekben 1919 beteg vett részt (1312 beteget 7,2 mg szemaglutid-kezelésre randomizáltak).
A szemaglutiddal végzett kezelés szuperior, klinikailag jelentős és tartós testtömegcsökkenést mutatott a placebóhoz képest az elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2), vagy túlsúlyos (BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) és egyidejűleg legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő betegeknél. Továbbá, a vizsgálatok során a betegek nagyobb aránya ért el ≥ 5%, ≥ 10%, ≥ 15% és ≥ 20% testtömegcsökkenést a szemaglutid esetében a placebóhoz képest. A testtömegcsökkenés a gastrointestinalis tünetek – például az émelygés, a hányás vagy a hasmenés – megjelenésétől függetlenül bekövetkezett.
Szemaglutid-kezelés esetén statisztikailag szignifikáns javulás mutatkozott a derékkörfogatban, a szisztolés vérnyomásban és a fizikai teljesítőképességben is a placebóhoz képest.
A hatásosság kortól, nemtől, rassztól, etnikumtól, kiindulási testtömegtől, BMI-től, 2-es típusú diabetes jelenlététől és a vesefunkció szintjétől függetlenül igazolódott. Minden alcsoportban megfigyelhető volt a hatásosság változó mértéke. Viszonylag nagyobb testtömegcsökkenés volt megfigyelhető nők esetében és a 2-es típusú diabetesben nem szenvedő betegek körében, csakúgy, mint az alacsonyabb kiindulási testtömegű betegek között a magasabb kiindulási testtömegűekhez viszonyítva.
STEP 1: Testtömegkontroll
Egy 68 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 1961, elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2), vagy túlsúlyos (BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) és legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő beteget randomizáltak szemaglutidra vagy placebóra. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt.
A testtömegcsökkenés korán jelentkezett és folytatódott a vizsgálat során. A kezelés végén (68. hét) a testtömegcsökkenés szuperior és klinikailag jelentős volt a placebóhoz képest (lásd 4. táblázat és
1. ábra). Továbbá, a betegek nagyobb aránya ért el ≥ 5%, ≥ 10%, ≥ 15% és ≥ 20% testtömegcsökkenést a szemaglutid esetében a placebóhoz képest (lásd 4. táblázat). A kiinduláskor prediabetesben szenvedő betegek közül, a betegek nagyobb aránya vált normoglykaemiás státuszúvá a szemaglutid-kezelés végén a placebóhoz képest (84,1% vs. 47,8%).
-
táblázat STEP 1: Eredmények a 68. héten
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 1306 655 Testtömeg Kiindulás (kg) 105,4 105,2 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 −14,9 −2,4 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −12,4 [−13,4; −11,5]* - Változás a kiinduláshoz képest (kg) −15,3 −2,6 Eltérés (kg) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −12,7 [−13,7; −11,7] - A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 83,5* 31,1 A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 66,1* 12,0 A ≥ 15%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 47,9* 4,8 Derékkörfogat (cm) Kiindulás 114,6 114,8 Változás a kiinduláshoz képest1 −13,5 −4,1 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −9,4 [−10,3; −8,5]* - 2,4 mg szemaglutid placebo Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Kiindulás 126 127 Változás a kiinduláshoz képest1 −6,2 −1,1 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −5,1 [−6,3; −3,9]* - * p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a placebóra randomizált betegek 17,1%-a, illetve 22,4%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 68. hétig, az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a 2,4 mg szemaglutid és a placebo esetében a becsült testtömegváltozások mértéke −16,9%, illetve −2,4% volt.
A testtömeg változása (%)
3 A bináris regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
−2,8
−2,4
−15,6
−14,9
Subcutan alkalmazott 2,4 mg szemaglutid
Hét
placebo
Többszörös imputatio (MI)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP 1: A testtömeg átlagos változása (%) a kiindulástól a 68. hétig
A 68 hetes klinikai vizsgálatot követően, a vizsgálatot kiterjesztették egy 52 hetes kezelés nélküli időszakra, melybe 327 olyan beteget vontak be, akik a szemaglutid vagy a placebo fenntartó dózisával befejezték a klinikai vizsgálat fő szakaszát. A kezelés nélküli időszakban, azaz a 68. héttől a 120. hétig az átlagos testtömeg mindkét terápiás csoportban növekedett. Mindemellett, azoknak a betegeknek, akiket a klinikai vizsgálat fő szakaszában szemaglutiddal kezeltek, 5,6%-kal a kiindulási érték alatt maradt a testtömege, szemben a placebocsoportnál tapasztalt 0,1%-kal.
STEP 2: Testtömegkontroll 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél
Egy 68 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 1210 túlsúlyos vagy elhízott (BMI ≥ 27 kg/m2) és 2-es típusú diabetesben szenvedő beteget randomizáltak heti egyszeri 2,4 mg szemaglutid-, 1 mg szemaglutid- vagy placebokezelésre. A vizsgálatba bevont betegek nem megfelelően kontrollált diabetesben szenvedő (HbA1c 7–10%) betegek voltak és vagy csak diétával és testmozgással, vagy 1–3 orális antidiabetikummal kezelték őket. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt.
A 68 hétig tartó szemaglutid-kezelés a testtömeg és a HbA1c szuperior és klinikailag jelentős csökkenését eredményezte a placebóhoz képest (lásd 5. táblázat és 2. ábra).
-
-
táblázat STEP 2: Eredmények a 68. héten
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 404 403 Testtömeg Kiindulás (kg) 99,9 100,5 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 −9,6 −3,4 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −6,2 [−7,3; −5,2]* - Változás a kiinduláshoz képest (kg) −9,7 -3,5 Eltérés (kg) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −6,1 [−7,2; −5,0] - A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 67,4* 30,2 A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 44,5* 10,2 A ≥ 15%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 25,0* 4,3 Derékkörfogat (cm) Kiindulás 114,5 115,5 Változás a kiinduláshoz képest1 −9,4 −4,5 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −4,9 [−6,0; −3,8]* - Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Kiindulás 130 130 Változás a kiinduláshoz képest1 −3,9 −0,5 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −3,4 [−5,6; −1,3]** - HbA1c (mmol/mol [%]) Kiindulás 65,3 (8,1) 65,3 (8,1) Változás a kiinduláshoz képest1 −17,5 (−1,6) −4,1 (−0,4) Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −13,5 [−15,5; −11,4](−1,2 [−1,4; −1,1])* -- * p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra; **p < 0,05 (nem korrigált kétoldalas) szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a placebóra randomizált betegek 11,6%-a, illetve 13,9%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 68. hétig, az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a 2,4 mg szemaglutid és a placebo esetében a becsült testtömegváltozások mértéke −10,6%, illetve −3,1% volt.
3 A bináris regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
−3,3
−3,4
−9,9
−9,6
Hét
Subcutan alkalmazott
2,4 mg szemaglutid
placebo
Többszörös imputatio (MI)
A testtömeg változása (%)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP 2: A testtömeg átlagos változása (%) a kiindulástól a 68. hétig
STEP 3: Testtömegkontroll intenzív viselkedésterápiával
Egy 68 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 611, elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2) vagy túlsúlyos
(BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) és legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő beteget randomizáltak szemaglutidra vagy placebóra. A vizsgálat során minden beteg intenzív viselkedésterápiában (intensive behavioural therapy; IBT) részesült, amely nagyon korlátozó étrendből, fokozott fizikai aktivitásból és viselkedési tanácsadásból állt.
A 68 héten át tartó szemaglutid-kezelés és az IBT a placebóhoz képest szuperior és klinikailag jelentős
testtömegcsökkenést eredményezett (lásd 6. táblázat).
-
-
táblázat STEP 3: Eredmények a 68. héten
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 407 204 Testtömeg Kiindulás (kg) 106,9 103,7 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 −16,0 −5,7 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −10,3 [−12,0; −8,6]* - Változás a kiinduláshoz képest (kg) −16,8 −6,2 Eltérés (kg) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −10,6 [−12,5; −8,8] - A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 84,8* 47,8 A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 73,0* 27,1 A ≥ 15%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 53,5* 13,2 2,4 mg szemaglutid placebo Derékkörfogat (cm) Kiindulás 113,6 111,8 Változás a kiinduláshoz képest1 −14,6 −6,3 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −8,3 [−10,1; −6,6]* - Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Kiindulás 124 124 Változás a kiinduláshoz képest1 −5,6 −1,6 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −3,9 [−6,4; −1,5]* - * p < 0,005 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a placebóra randomizált betegek 16,7%-a, illetve 18,6%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 68. hétig, az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést, az első megszakításig, a 2,4 mg szemaglutid és a placebo esetében a becsült testtömegváltozások mértéke −17,6%, illetve −5,0% volt.
3 A bináris regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
STEP 4: Tartós testtömegkontroll
Egy 68 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 902, elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2) vagy túlsúlyos
(BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) és legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt. A 0. héttől a 20. hétig (bevezetés) minden beteg szemaglutidot kapott. A 20. héten (kiindulás) azokat a betegeket, akik elérték a 2,4 mg-os fenntartó dózist, a kezelés folytatására vagy placebóra randomizálták. A 0. héten (a bevezető időszak kezdetekor) a betegek átlagos testtömege 107,2 kg volt, az átlagos BMI pedig 38,4 kg/m2.
A 20. héten (kiinduláskor) 2,4 mg fenntartó dózist elérő, és a szemaglutiddal végzett kezelést 48 héten át (20–68. héten) folytató betegeknél továbbra is csökkent a testtömeg, és szuperior és klinikailag jelentős testtömegcsökkenés mutatkozott azokhoz képest, akik placebóra váltottak (lásd a 7. táblázatot és a 3. ábrát). A testtömeg a 20. héttől a 68. hétig egyenletesen emelkedett a 20. héten placebóra áttérő betegeknél (kiindulás). Mindazonáltal a megfigyelt átlagos testtömeg alacsonyabb volt a 68. héten, mint a bevezető időszak kezdetén (0. hét) (lásd a 3. ábrát). A 0. héttől (bevezetés) a 68. hétig (kezelés vége) szemaglutiddal kezelt betegek átlagosan 17,4%-os testtömegcsökkenést értek el, ahol a betegek 87,8%-a ≥ 5% testtömegcsökkenést, 78,0%-a ≥ 10%, 62,6%-a ≥ 15%, és 38,6%-a ≥ 20% testtömegcsökkentést ért el.
-
táblázat STEP 4: Eredmények a 20. héttől a 68. hétig
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 535 268 Testtömeg Kiindulás (kg)1 96,5 95,4 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2,3 −7,9 6,9 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]2 −14,8 [−16,0; −13,5]* - Változás a kiinduláshoz képest (kg) −7,1 6,1 Eltérés (kg) a placebóhoz képest [95%-os CI]2 −13,2 [−14,3; −12,0] - Derékkörfogat (cm) Kiindulás 105,5 104,7 Változás a kiinduláshoz képest1 −6,4 3,3 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]2 −9,7 [−10,9; −8,5]* - 2,4 mg szemaglutid placebo Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Kiindulás1 121 121 Változás a kiinduláshoz képest1,2 0,5 4,4 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]2 −3,9 [−5,8; −2,0]* - * p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 Kiindulás = 20. hét
2 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
A testtömeg változása (%)
3 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a placebóra randomizált betegek 5,8%-a, illetve 11,6%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 68. hétig az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a 2,4 mg szemaglutid és a placebo esetében a becsült testtömegváltozások mértéke −8,8%, illetve −6,5% volt.
−5,4
−5,0
−17,7
−17,4
Subcutan alkalmazott
2,4 mg szemaglutid
Hét
placebo
Többszörös imputatio (MI)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP 4: A testtömeg átlagos változása (%) a 0. héttől a 68. hétig
STEP 5: 2 év adatai
Egy 104 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 304, elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2) vagy túlsúlyos
(BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) és legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő beteget randomizáltak szemaglutidra vagy placebóra. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt. Kiinduláskor a betegeknél az átlagos BMI-érték 38,5 kg/m2, míg az átlagos testtömeg 106,0 kg volt.
A 104 héten át tartó szemaglutid-kezelés a placebóhoz képest szuperior és klinikailag jelentős testtömegcsökkenést eredményezett. Szemaglutiddal az átlagos testtömeg a kiindulástól a 68. hétig csökkent, ami után plató alakult ki. Placebóval az átlagos testtömeg kevésbé csökkent és a plató
körülbelül 20 hetes kezelés után alakult ki (lásd a 8. táblázatot és a 4. ábrát). A szemaglutiddal kezelt betegek átlagosan 15,2%-os testtömegcsökkenést értek el, ahol a betegek 74,7%-a ≥ 5% testtömegcsökkenést, 59,2%-a ≥ 10%, és 49,7%-a ≥ 15% testtömegcsökkentést ért el. A kiinduláskor prediabetesben szenvedő betegek közül a szemaglutiddal kezelt betegek 80%-a, míg a placebóval kezelt betegek 37%-a ért el normoglykaemiás státuszt a kezelés végén.
-
-
táblázat STEP 5: Eredmények a 104. héten
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 152 152 Testtömeg Kiindulás (kg) 105,6 106,5 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 −15,2 −2,6 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −12,6 [−15,3; −9,8]* - Változás a kiinduláshoz képest (kg) −16,1 −3,2 Eltérés (kg) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −12,9 [−16,1; −9,8] - A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 74,7* 37,3 A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 59,2* 16,8 A ≥ 15%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 49,7* 9,2 Derékkörfogat (cm) Kiindulás 115,8 115,7 Változás a kiinduláshoz képest1 −14,4 −5,2 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −9,2 [−12,2; −6,2]* - Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Kiindulás 126 125 Változás a kiinduláshoz képest1 −5,7 −1,6 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −4,2 [−7,3; −1,0]* - * p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a placebóra randomizált betegek 13,2%-a, illetve 27,0%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 104. hétig, az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a szemaglutid és a placebo esetében a becsült testtömegváltozások mértéke −16,7%, illetve −0,6% volt.
3 A bináris regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
−1,9
−2,6
−15,9 −15,2
Hét
Subcutan alkalmazott 2,4 mg szemaglutid
placebo
Többszörös imputatio (MI)
A testtömeg változása (%)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP 5: A testtömeg átlagos változása (%) a 0. héttől a 104. hétig
STEP 8: Szemaglutid vs. liraglutid
Egy 68 hetes, randomizált, nyílt, párosan placebokontrollos klinikai vizsgálatban 338, elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2) vagy túlsúlyos (BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) és legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő beteget randomizáltak heti egyszeri szemaglutidra, napi egyszer 3 mg liraglutidra vagy placebóra. A heti egyszeri szemaglutid és a 3 mg liraglutid nyílt elrendezésű kezelés volt, de mindegyik aktív kezelési csoport kettős vak volt az ugyanolyan
gyakorisággal adott placebóval szemben. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt. Kiinduláskor a betegeknél az átlagos BMI-érték 37,5 kg/m2, míg az átlagos testtömeg 104,5 kg volt.
A 68 héten át tartó heti egyszeri szemaglutid-kezelés a liraglutidhoz képest szuperior és klinikailag jelentős testtömegcsökkenést eredményezett. Szemaglutiddal az átlagos testtömeg a kiindulástól a
68. hétig csökkent. Liraglutiddal az átlagos testtömeg kevésbé csökkent (lásd a 9. táblázatot). ≥ 20%-os testtömegcsökkenést a szemaglutiddal kezelt betegek 37,4%-a ért el, szemben a liraglutiddal kezelt betegek 7,0%-ával. A 9. táblázatban láthatóak a ≥ 10%, a ≥ 15% és a ≥ 20%-os testtömegcsökkenéshez mint megerősítő jellegű végpontokhoz tartozó eredmények.
-
-
táblázat STEP 8: A szemaglutidot a liraglutiddal összehasonlító 68 hetes klinikai vizsgálat eredményei
2,4 mg szemaglutid 3 mgliraglutid Teljes elemzési halmaz (N) 126 127 Testtömeg Kiindulás (kg) 102,5 103,7 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 −15,8 −6,4 Eltérés (%) a liraglutidhoz képest [95%-os CI]1 −9,4 [−12,0; −6,8]* - Változás a kiinduláshoz képest (kg) −15,3 −6,8 Eltérés (kg) a liraglutidhoz képest [95%-os CI]1 −8,5 [−11,2; −5,7] - 2,4 mg szemaglutid 3 mgliraglutid A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 69,4* 27,2 A ≥ 15%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 54,0* 13,4 A ≥ 20%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 37,4* 7,0 * p < 0,005 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a 3 mg liraglutidra randomizált betegek 13,5%-a, illetve 27,6%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 68. hétig, az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a 2,4 mg szemaglutid és a 3 mg liraglutid esetében a becsült testtömegváltozások mértéke −16,7%, illetve −6,7% volt.
3 A bináris regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
STEP 9: Testtömegkontroll a térd osteoarthritisében szenvedő betegeknél
Egy 68 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 407, elhízott és az egyik vagy mindkét térdet érintő közepes fokú osteoarthritisben (OA) szenvedő beteget randomizáltak, kiegészítő kezelésként vagy szemaglutidra vagy placebóra, a csökkentett kilokalória-tartalmú étrendre és a fokozott fizikai aktivtásra vonatkozó tanácsadás mellett. A térd osteoarthritisével összefüggésben jelentkező fájdalomra kifejtett terápiás hatást WOMAC-index (Western Ontario and McMaster Universities Osteoarthritis 3.1 Index) segítségével értékelték. A WOMAC-indexet a csípő és/vagy a térd osteoarthritisében szenvedő betegeknél, a kezeléssel összefüggésben, a tünetekben és az alsó végtagok funkcionalitásában bekövetkező változások értékelésére tervezték. Kiinduláskor a betegek átlagos BMI-értéke 40,3 kg/m2, míg az átlagos testtömegük 108,6 kg volt. Mindegyik beteg rendelkezett a térd osteoarthritisét megállapító klinikai diagnózissal, és a kiindulási WOMAC-fájdalomértékük átlaga 70,9 volt, egy 0-tól 100-ig terjedő skálán.
A 68 hétig tartó szemaglutid-kezelés a testtömeg szuperior és klinikailag szignifikáns csökkenését eredményezte a placebóhoz képest (lásd 10. táblázat).
A szemaglutid kezelés klinikailag jelentős javulást mutatott a térd osteoarthritisével kapcsolatban jelentkező fájdalomra vonatkozóan a placebóhoz képest (lásd 10. táblázat). Szemaglutiddal a térd osteoarthritisével kapcsolatban jelentkező fájdalom javulását úgy érték el, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazását nem növelték.
-
táblázat STEP 9: Eredmények a 68. héten
2,4 mg szemaglutid placebo Teljes elemzési halmaz (N) 271 136 Testtömeg Kiindulás (kg) 108,7 108,5 Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 −13,7 −3,2 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −10,5 [−12,3; −8,6]* - A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 85,2* 33,6 WOMAC-fájdalomérték4 Kiindulás 72,8 67,2 Változás a kiinduláshoz képest1,2 −41,7 −27,5 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −14,1 [−20,0, −8,3]* - A klinikailag jelentős javulást elérő betegek aránya (%)3,5 59,0 35,0 * p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni kezeléstől vagy a térd osteoarthritisével kapcsolatos más beavatkozástól, és tekintet nélkül a fájdalomcsillapító kimosási periódusának való megfelelésre (az utóbbi csak a WOMAC-kal kapcsolatos végpont tekintetében releváns). A klinikai
vizsgálat alatt a randomizációkor elkezdett kezelést a 2,4 mg szemaglutidot alkalmazó csoportban a betegek 12,5%-a, míg a placebocsoportban a betegek 21,3%-a szakította meg véglegesen.
2 Az ismételt mérések vegyes modellje alapján, feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt, és nem kapott további elhízás elleni kezelést, és nem történt a térd osteoarthritisével kapcsolatos beavatkozás, és a fájdalomcsillapító kimosási periódusát betartották (az utóbbi csak a térd osteoarthritisével kapcsolatos fájdalom tekintetében releváns), beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a testtömeg becsült változása a kiindulástól a 68. hétig −14,5% volt a 2,4 mg szemaglutid, és −2,3% a placebo esetében, míg a WOMAC-fájdalomérték −43,0 volt a 2,4 mg szemaglutid és −28,3 a placebo esetében.
3 A logisztikus regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
4 A WOMAC-pontszámok skálája 0-tól 100-ig terjed, ahol kisebb érték kisebb korlátozottságot jelent.
5 Küszöbértéknek a WOMAC-pontszám ≤−37,3 változását tekintették, annak megállapítására, hogy a javulás jelentős volt-e. A küszöbérték klinikai vizsgálati adatokból viszonyítási pontot alkalmazó módszerrel származtatott érték.
A testösszetételre gyakorolt hatás
A STEP 1 klinikai vizsgálat egy alvizsgálatában, (N = 140) a testösszetételt kétspektrumú röntgenabszorpciometria (DEXA) segítségével mérték. A DEXA vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a szemaglutiddal végzett kezelést, a zsírmentes testtömegben bekövetkezett csökkenéshez képest, a zsírtömeg nagyobb csökkenése kísérte, ami a testösszetétel javulását eredményezte a placebóhoz képest, 68 hét után. Továbbá, a teljes zsírtömeg csökkenése a visceralis zsír mennyiségének csökkenésével járt együtt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a teljes testtömegcsökkenés nagy része a zsírszövet csökkenésének tudható be, beleértve a zsigeri zsírt is.
A STEP UP klinikai vizsgálat egy alvizsgálatában (N = 55) a testösszetételt mágneses rezonancia vizsgálattal (MR) mérték. Az MR-vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a szemaglutid injekció 2,4 mg és 7,2 mg dózisával végzett kezelést a zsírmentes testtömegben/testtérfogatban bekövetkezett csökkenéshez képest a zsírtömeg/zsírtérfogat nagyobb csökkenése kísérte, ami a testösszetétel javulását eredményezte a placebóhoz képest, 72 hét után.
Fizikai teljesítőképesség javulása
A szemaglutid kismértékű javulást mutatott a fizikai teljesítőképesség pontszámaiban. A fizikai teljesítőképességet mind az általános, egészséggel kapcsolatos életminőségre vonatkozó kérdőív, a Short Form-36v2 Health Survey, Acute Version (SF-36), mind pedig az elhízásra specifikus kérdőív, az Impact of Weight on Quality of Life Lite Clinical Trials Version (IWQOL-Lite-CT) segítségével értékelték.
STEP UP és STEP UP T2D: A testtömeg kontrollálása a szemaglutid nagyobb dózisával
Két 72 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 1407 elhízott beteget (STEP UP), valamint 512 elhízott és 2-es típusú diabetes mellitusban is szenvedő beteget randomizáltak 5:1:1 (STEP UP) vagy 3:1:1 (STEP UP T2D) arányban heti egyszeri 7,2 mg szemaglutid-, 2,4 mg szemaglutid- vagy placebokezelésre. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt.
A STEP UP vizsgálatban, kiinduláskor a betegek életkorának átlaga 47 év volt, a BMI átlaga
39,9 kg/m2, míg az átlagos testtömeg 113 kg volt. 26,3%-uk férfi és 73,7%-uk nő volt, a betegek közül 85,5% a kaukázusi/fehér, 8,6% az afroamerikai/fekete, 4,5% az ázsiai és 1,2% egyéb rasszba tartozott. Összesen 4,5%-uk tartozott a hispán vagy latinó etnikumba.
A STEP UP T2D vizsgálatban, kiinduláskor a betegek életkorának átlaga 56 év volt, a BMI átlaga 38,6 kg/m2, míg az átlagos testtömeg 110,1 kg volt. 48,2%-uk férfi és 51,8%-uk nő volt, a betegek közül 83,6% a kaukázusi/fehér, 8,6% az afroamerikai/fekete, 6,3% az ázsiai és 1,6% egyéb rasszba tartozott. Összesen 5,7%-uk tartozott a hispán vagy latinó etnikumba.
A két klinikai vizsgálatban (STEP UP és STEP UP T2D) a kezelés végén (72. hét) a 7,2 mg szemaglutid injekcióval elért testtömegcsökkenés szuperior és klinikailag jelentős volt a placebóhoz képest (lásd 11. táblázat, valamint 5. és 6. ábra). Továbbá, a betegek nagyobb aránya ért el ≥ 5%,
≥ 10%, ≥ 15% és ≥ 20% testtömegcsökkenést a 7,2 mg szemaglutid esetében, a placebóhoz képest.
A STEP UP vizsgálatban a 7,2 mg szemaglutid injekcióval elért testtömegcsökkenés szuperior volt a 2,4 mg szemaglutid injekcióhoz képest és a betegek nagyobb aránya ért el ≥ 20% és ≥ 25% testtömegcsökkenést a 2,4 mg szemaglutid injekcióhoz viszonyítva (lásd 11. táblázat).
-
táblázat STEP UP és STEP UP T2D: Eredmények a 72. héten
STEP UP STEP UP T2D szemaglutid 7,2 mg injekció szemaglutid 2,4 mginjekció placebo szemaglutid 7,2 mginjekció placebo Teljes elemzési halmaz (N) 1005 201 201 307 102 Testtömeg / testösszetétel Kiindulás (kg) 112,4 116,5 112,4 110,5 112,1 Változás (%) a kiinduláshoz képest1 −18,7 −15,6 −3,9 −13,2 −3,9 Változás (%) a kiinduláshoz képestVizsgálati készítmény szerinti hatásbecslés2 −20,7 −17,5 −2,4 −14,1 −3,6 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −14,8[−16,2; −13,4]* - - −9,3[−11,0; −7,7]* - Eltérés (%) a 2,4 mg-hozképest [95%-os CI]1 −3,1[−4,7; −1,6]* - - - - Változás (kg) a kiinduláshoz képest −20,9 −17,3 −4,6 −14,5 −4,3 Eltérés (kg) a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −16,3[−17,9; −14,8] - - −10,2[−12,1; −8,4] - A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 90,7 89,9 36,8 86,3 34,7 A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérőbetegek aránya (%)3 82,4 75,1 20,5 62,9 11,6 A ≥ 15%-ostesttömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 66,5 54,5 7,6 41,2 7,4 A ≥ 20%-os testtömegcsökkenést elérőbetegek aránya (%)3,4 47,7 33,3 2,9 21,3 2,1 A ≥ 25%-os testtömegcsökkenést elérőbetegek aránya (%)3,5 31,2 15,3 0 - - Derékkörfogat (cm) Kiindulás 118,4 120,3 118,6 121,8 123,9 Változás a kiinduláshoz képest1 −17,5 −14,6 −5,9 −12,3 −5,8 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −11,7[−13,0; −10,4]* - - −6,5[−9,0; −4,1]* - STEP UP STEP UP T2D szemaglutid 7,2 mg injekció szemaglutid 2,4 mginjekció placebo szemaglutid 7,2 mginjekció placebo HbA1c (%) Kiindulás 5,7 5,6 5,7 8,0 8,2 Változás a kiinduláshoz képest1 −0,3 −0,3 −0,02 −1,7 −0,2 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]1 −0,3[−0,4; −0,2] - - −1,5[−1,8; −1,2]* - * p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 Becsült változások a randomizálástól a 72. hétig, az ismételt mérések vegyes modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést a kezelés első megszakításáig, feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, valamint nem esett át bariátriai műtéten.
3 Az észlelt arányok a klinikai vizsgálatban töltött időszakon alapulnak (megszakítás nélküli időszak a randomizálástól az utolsó vizitig), függetlenül a kezelés abbahagyásától, a dózis csökkentésétől, vagy további elhízás elleni kezelés megkezdésétől, vagy bariátriai műtéttől.
4 A kezelésben részt vettek megfigyelt aránya (kizárva azokat az adatokat, melyek úgy keletkeztek, hogy legalább két egymást követően kihagyott dózis miatt a beteg az adott időpontban nem volt kezelve), a STEP UP vizsgálatban ≥ 20% testtömegcsökkenést ért el a betegek 50,9%-a a 7,2 mg szemaglutidra, 35,1%-a a 2,4 mg szemaglutidra és 2,9%-a a placebóra randomizáltak közül.
A testtömeg változása (%)
5 A kezelésben részt vettek megfigyelt aránya, a STEP UP vizsgálatban ≥ 25% testtömegcsökkenést ért el a betegek 33,2%-a a 7,2 mg szemaglutidra, 16,7%-a a 2,4 mg szemaglutidra és 0%-a a placebóra randomizáltak közül.
−3,8 −3,9
−15,6
−16,4
−18,7
−19,5
Subcutan alkalmazott 7,2 mg szemaglutid
Hét
Subcutan alkalmazott 2,4 mg szemaglutid
placebo
Többszörös imputatio (MI)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP UP: A testtömeg átlagos változása (%) a 0. héttől a 72. hétig
−4,0 −3,9
−10,7
−10,4
−13,5
−13,2
Subcutan alkalmazott 7,2 mg szemaglutid
Hét
Subcutan alkalmazott 2,4 mg szemaglutid
placebo
Többszörös imputatio (MI)
A testtömeg változása (%)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP UP T2D: A testtömeg átlagos változása (%) a 0. héttől a 72. hétig
A cardiovascularis eredmények értékelése
SELECT: Túlsúlyos vagy elhízott betegekkel végzett cardiovascularis kimenetelt tanulmányozó klinikai
vizsgálat
A SELECT egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, eseményvezérelt klinikai vizsgálat volt, melybe 17 604 olyan beteget vontak be, akik fennálló cardiovascularis betegséggel rendelkeztek és testtömegindexük (BMI) legalább 27 kg/m2 volt. A betegeket a standard kezelés kiegészítéseként vagy 2,4 mg szemaglutidra (n = 8803) vagy placebóra (n = 8801) randomizálták. A klinikai vizsgálatban eltöltött idő mediánja 41,8 hónap volt. A klinikai vizsgálatban részt vett betegek 99,4%-ánál állt rendelkezésre a vitalis status.
A vizsgálati populáció átlagéletkora 61,6 év volt, 27,7%-uk nő, 72,3%-uk férfi beteg volt, a betegek 38,2%-a 65 éves vagy annál idősebb (n = 6728) és 7,8%-a 75 éves vagy annál idősebb (n = 1366) volt. A BMI átlaga 33,3 kg/m2 és a testtömeg átlaga 96,7 kg volt. Azokat a betegeket, akik anamnézisében 1-es vagy 2-es típusú diabetes szerepelt kizárták a klinikai vizsgálatból.
Az elsődleges végpont a randomizálástól az első jelentős nemkívánatos cardiovascularis eseményig (MACE - major adverse cardiovascular events) eltelt idő volt, melyet a következő események kompozit végpontjaként határoztak meg: cardiovascularis elhalálozás (beleértve a meg nem határozott okból bekövetkező elhalálozást), nem fatális myocardialis infarctus vagy nem fatális stroke. A SELECT klinikai vizsgálatba bevont 17 604 beteg közül az elsődleges végpont (az első MACE-ig eltelt idő) 1270 esetében jelentkezett. Konkrétan, a 8803 szemaglutiddal kezelt beteg közül 569 esetben jegyeztek fel első MACE-t (6,5%), szemben azzal, hogy a 8801 placebóval kezelt beteg közül 701 esetben jegyeztek fel első MACE-t (8,0%). A szemaglutidot kapó betegnél összesen 63 (11,1%), míg a placebót kapó betegeknél összesen 83 (11,4%) első MACE volt meg nem határozott okból bekövetkező elhalálozás.
MACE tekintetében a 2,4 mg szemaglutid szuperioritását 0,80 relatív hazárddal (hazard ratio - HR) [95%-os CI: 0,72; 0,90] igazolták a placebóval szemben, mely 20%-os relatív kockázatcsökkenésnek felel meg (lásd 7. ábrát). Az egyes komponensek hatása a MACE csökkentésére a 8. ábrán látható. A MACE 2,4 mg szemaglutiddal elért csökkenésére nem volt hatással a kor, a nem, a rassz, az etnikum, a kiindulási BMI, vagy a vesekárosodás mértéke.
A cardiovascularis elhalálozás elemzésével (az első megerősítő másodlagos végpont) kapott relatív hazárd: 0,85 [0,71; 1,01][95%-os CI].
placebo
Subcutan alkalmazott 2,4 mg szemaglutid
HR: 0,80
95%-os CI [0,72–0,90]
10
Eseményt tapasztaló betegek aránya (%)
8
6
4
2
0
0 6 12 18 24 30 36 42 48
Kockázattal rendelkező betegek
A randomizálás óta eltelt idő (hónap)
2,4 mg szemaglutid 8 803 8 695 8 561 8 427 8 254 7 229 5 777 4 126 1 734 placebo 8 801 8 652 8 487 8 326 8 164 7 101 5 660 4 015 1 672 Az adatok a klinikai vizsgálatban eltöltött időszakból származnak. A kumulatív incidencia becslések a randomizálástól az eseményt értékelő független bizottság által igazolt nem cardiovascularis elhalálozásból eredő első MACE-ig eltelt időn alapulnak konkurens kockázatként modellezve, az Aalen-Johansen becslési módszer alkalmazásával. Az esemény szempontjából nem fontos betegeket a klinikai vizsgálatban töltött megfigyelési időszakuk végén kiszűrték. A randomizálástól az első MACE jelentkezéséig eltelt időt Cox-szerinti arányos hazárdmodellel elemezték, ahol a kezelést mint kategória szerinti nem változó tényezőt vették figyelembe. A relatív hazárdot és a konfidenciaintervallumot a csoportos szekvenciális elrendezéshez igazították a valószínűségi arány szerinti rendezés segítségével. Az 50. hónapnál, ahol a populáció körülbelül 10% még részt vett a klinikai vizsgálatban, megrövidítették az X-tengelyt.
HR: relatív hazárd, CI: konfidenciaintervallum.
CV: cardiovascularis, EAC (event adjudication comittee): eseményt értékelő független bizottság, MACE (major adverse cardiovascular event): jelentős nemkívánatos cardiovascularis esemény
-
ábra: A randomizálástól az első MACE-ig eltelt idő – Kumulatív incidencia-függvény ábrája
Elsődleges végpont és komponensei
Elsődleges végpont
0,80 [0,72; 0,90]
569/8 803; 701/8 801
CV-elhalálozás
0,85 [0,71; 1,01]
223/8 803; 262/8 801
Nem fatalis MI
0,72 [0,61; 0,85]
234/8 803; 322/8 801
Nem fatalis stroke
0,93 [0,74; 1,15]
154/8 803; 165/8 801
Másodlagos megerősítő végpontok
Szívelégtelenség, összetett A 2,4 mg szemaglutid
Bármilyen okból bekövetkező halálozás kedvezőbb
A placebo kedvezőbb
0,82 [0,71; 0,96]
0,81 [0,71; 0,93]
300/8 803; 361/8 801
375/8 803; 458/8 801
HR [95%-os CI]
Események száma/ elemzésbe bevont betegek (2,4 mg szemaglutid; placebo)
0,4 0,6 1 1,4 2
Az adatok a klinikai vizsgálatban eltöltött időszakból származnak. A randomizálástól az egyes végpontok jelentkezéséig eltelt időt Cox-szerinti arányos hazárdmodellel elemezték, ahol a kezelést mint kategória szerinti nem változó tényezőt vették figyelembe. Az esemény szempontjából nem fontos betegeket a klinikai vizsgálatban töltött megfigyelési időszakuk végén kiszűrték. Az elsődleges végpontra a relatív hazárdot és a konfidenciaintervallumot a csoportos szekvenciális elrendezéshez igazították a valószínűségi arány szerinti rendezés segítségével. A másodlagos végpontok nincsenek multiplicitásra kontrollálva. A CV-halálozás mind a cardiovascularis halálozást, mind a meg nem határozott okból bekövetkezett elhalálozást tartalmazza.
HR: relatív hazárd, CI: konfidenciaintervallum.
CV: cardiovascularis, MI: myocardialis infarctus, A szívelégtelenség kompozit végpont komponensei: hospitalizáció szívelégtelenség miatt, sürgős orvosi vizit szívelégtelenség miatt vagy cardiovascularis elhalálozás.
-
ábra: A randomizálástól az első MACE jelentkezéséig eltelt idő Forest-ábrája, a MACE
komponensei és a másodlagos megerősítő végpontok
SUSTAIN 6: 2-es típusú diabetesben szenvedő betegekkel végzett cardiovascularis kimenetelt tanulmányozó vizsgálat
A SUSTAIN 6 klinikai vizsgálatban 3297, nem megfelelően kontrollált 2-es típusú diabetesben szenvedő és egyidejűleg magas cardiovascularis kockázattal rendelkező beteget a standard kezelés kiegészítéseként heti egyszeri subcutan alkalmazott 0,5 mg vagy 1 mg szemaglutidra vagy placebóra randomizáltak. A kezelés időtartama 104 hét volt. Az átlagéletkor 65 év, a testtömegindex (BMI) átlaga pedig 33 kg/m2 volt.
Az elsődleges végpont a randomizálástól az első jelentős nemkívánatos cardiovascularis eseményig (MACE - major adverse cardiovascular events): cardiovascularis elhalálozásig, nem fatális myocardialis infarctusig vagy nem fatális stroke-ig eltelt idő volt. A MACE teljes száma 254 volt, ebből 108 (6,6%) a szemaglutid, míg 146 (8,9%) a placebo esetében.
A 0,5 mg és 1 mg szemaglutiddal történő kezelés cardiovascularis biztonságossága megerősítést nyert, mivel a szemaglutid vs. placebo esetében a relatív hazárd (hazard ratio - HR) 0,74 volt [95%-os CI: 0,58, 0,95], ami a nem fatalis stroke és a nem fatalis myocardialis infarctus arányának csökkenéséből ered, és nem volt különbség a cardiovascularis elhalálozásban (lásd 9. ábra).
Eseményt tapasztaló betegek aránya (%)
HR: 0,74
95%-os CI: 0,58–0,95
szemaglutid placebo
Kockázattal rendelkező betegek
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
Subcutan alkalmazott
szemaglutid
placebo
-
ábra: A kompozit kimenetel első előfordulásáig eltelt idő Kaplan–Meier-görbéje: cardiovascularis elhalálozás, nem fatalis myocardialis infarctus vagy nem fatalis stroke (SUSTAIN 6)
STEP-HFpEF és STEP-HFpEF-DM: Megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFpEF) szenvedő betegekkel végzett funkcionális eredményt tanulmányozó vizsgálat, melyben mind 2-es típusú diabetesben nem szenvedő és 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek is részt vettek.
Két 52 hetes, kettős vak, klinikai vizsgálatban, 529 elhízással kapcsolatos, megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFpEF) szenvedő beteget és 616 olyan beteget, aki elhízással kapcsolatos, megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFpEF) és egyidejűleg 2-es típusú diabetesben (STEP-HFpEF-DM) is szenvedett, 2,4 mg szemaglutid-kezelésre vagy placebokezelésre randomizáltak a standard kezelés kiegészítéseként.
A STEP-HFpEF és a STEP-HFpEF-DM vizsgálatokban kiinduláskor a betegek 66,2%-a és 70,6%-a volt New York Heart Association (NYHA) II. stádiumú, 33,6%-a és 29,2%-a volt NYHA
III. stádiumú, valamint 0,2%-a és 0,2%-a volt NYHA IV. stádiumú. 68 év volt az életkor középértéke mindkét vizsgálatban, a balkamrai ejekciós frakció (LVEF) mediánja 57,0% és 56,0%, továbbá a testtömegindex (BMI) középértéke 38,5 kg/m2 és 37,9 kg/m2 volt. A STEP-HFpEF vizsgálatban a beteg 56,1%-a, míg a STEP-HFpEF-DM vizsgálatban a betegek 44,3%-a volt nő. A betegek nagy része szívre és érrendszerre ható gyógyszeres kezelést kapott, ~81% diuretikumot, ~81% béta-blokkolót, ~34% ACE-gátlót, és ~45% angiotenzinreceptor-blokkolót (ARB).
A STEP-HFpEF-DM vizsgálatban a betegek vércukorcsökkentő gyógyszereket is kaptak a standard ellátás részeként, 32,8% nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlót (SGLT-2i) és 20,8% inzulin-kezelést kapott.
A 2,4 mg szemaglutid kezelési hatását a szívelégtelenség tüneteire a Kansas City Cardiomyopathia Kérdőív (KCCQ-CSS) segítségével értékelték, amely tartalmazza a tünetek (gyakoriság és megterhelés) és a fizikai korlátozottság tárgyköröket. A pontszámok 0-tól 100-ig terjednek, a nagyobb pontszám jobb egészségi állapotnak felel meg. A 2,4 mg szemaglutid hatását a 6-perces járástávolságra (6-MWD) a 6-perces járáspróbával (6MWT) értékelték. A KCCQ-CSS és a 6MWD kiindulási értékei tünetekkel nagymértékben rendelkező populációra utalnak.
Mindkét klinikai vizsgálatban a 2,4 mg szemaglutid szuperior hatásúnak bizonyult mind a KCCQ-CSS, mind 6MWD értékeire (lásd 12. táblázat). Előnyösnek bizonyult mind a szívelégtelenség, mind a fizikai teljesítőképesség szempontjából.
-
-
táblázat: A 6MWD, a KCCQ-CSS és a testtömeg eredményei a két randomizált 52 hetes
klinikai vizsgálatból (STEP-HFpEF és STEP-HFpEF-DM)
STEP-HFpEF STEP-HFpEF-DM 2,4 mgszemaglutid placebo 2,4 mgszemaglutid Placebo Teljes elemzési halmaz (N) 263 266 310 306 KCCQ-CSS (pontszám) Kiindulás (átlag)1 57,9 55,5 58,8 56,4 Változás a kiinduláshoz képest2 16,6 8,7 13,7 6,4 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]2 7,8 [4,8; 10,9] 7,3 [4,1; 10,4] Jelentős változást tapasztaló betegek aránya (%)3 43,2 32,5 42,7 30,5 6MWD (méter) Kiindulás (átlag)1 319,6 314,6 279,7 276,7 Változás a kiinduláshoz képest2 21,5 1,2 12,7 −1,6 Eltérés a placebóhoz képest [95%-os CI]2 20,3 [8,6; 32,1] 14,3 [3,7; 24,9] Jelentős változással rendelkező betegek aránya (%)4 47,9 34,7 43,8 30,6 Testtömeg Kiindulás (kg)1 108,3 108,4 106,4 105,2 Változás (%) a kiinduláshoz képest2 −13,3 −2,6 −9,8 −3,4 Eltérés (%) a placebóhoz képest [95%-os CI]2 −10,7 [−11,9; −9,4] −6,4 [−7,6; −5,2] 1 Megfigyelt átlag.
2 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatióval, és a KCCQ, valamint a 6MWD esetében kompozit imputáció alkalmazásával is, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
3 Jelentősnek értékelték a változást, ha az adott betegnél a STEP-HFpEF vizsgálatban az érték a 17,2 pont, míg a STEP-HFpEF-DM vizsgálatban a 16,3 pont küszöbértéket meghaladta (a beteg által az állapotáról alkotott összbenyomását mérő skálán [Patient Global Impression of Status: PGI-S) 1 kategóriányi javulás alapján viszonyítási pontot alkalmazó módszerrel származtatott érték). A százalékértékeket a viziten megvizsgált betegek alapján számították).
4 Jelentősnek értékelték a változást, ha az adott betegnél a STEP-HFpEF vizsgálatban az érték a 22,1 méter, míg a STEP-HFpEF-DM vizsgálatban a 25,6 méter küszöbértéket meghaladta (a beteg által a változásról alkotott összbenyomását mérő skálán [Patient Global Impression of Change: PGI-C] a „közepes mértékben jobban” alapján viszonyítási pontot alkalmazó módszerrel származtatott érték). A százalékértékeket a viziten megvizsgált betegek alapján számították.
A szemaglutid kezelési előnye a placebóval szemben következetesen megmutatkozott a kor, a nem, a BMI, a rassz, az etnikum, a földrajzi régió, a szisztolés vérnyomás, a balkamrai ejekciós frakció (LVEF) és a szívelégtelenség kezelésére egyidejűleg alkalmazott kezelés alapján képzett alpopulációk esetén.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Wegovy vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően testtömegkontroll-kezelésben (lásd 4.2 pont, gyermekekre és serdülőkre vonatkozó információk).
STEP TEENS: Testtömegkontroll 12 éves és annál idősebb gyermek és serdülő betegeknél
Egy 68 hetes, kettős vak klinikai vizsgálatban 201, a nemi érés folyamatában lévő 12 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb, elhízott vagy túlsúlyos, és legalább egy testtömeggel kapcsolatos komorbiditásban szenvedő gyermeket és serdülőt randomizáltak 2:1 arányban szemaglutidra vagy placebóra. Minden beteg csökkentett kilokalória-tartalmú diétát követett és fokozott fizikai aktivitást végzett a vizsgálat alatt.
A kezelés végére (68. hét) a BMI-értékben a szemaglutiddal elért javulás a placebóhoz képest szuperior és klinikailag jelentős volt (lásd 13. táblázat és 10. ábra). Továbbá, a betegek nagyobb aránya ért el ≥5%, 10% és ≥15% testtömegcsökkenést a szemaglutiddal, mint a placebóval (lásd 13. táblázat).
-
táblázat STEP TEENS: Eredmények a 68. héten
| 2,4 mg szemaglutid | placebo | |
| Teljes elemzési halmaz (N) | 134 | 67 |
| BMI | ||
| Kiindulás (BMI) | 37,7 | 35,7 |
| Változás (%) a kiinduláshoz képest1,2 | −16,1 | 0,6 |
| Eltérés (%) a placebóhoz képest1 [95%-os CI] | −16,7 [−20,3; −13,2]* | - |
| Kiindulás (BMI SDS) | 3,4 | 3,1 |
| Változás a kiindulási BMI SDS értékhez képest1 | −1,1 | −0,1 |
| Eltérés a placebóhoz képest1 [95%-os CI] | −1,0 [−1,3; −0,8] | - |
| Testtömeg | ||
| Kiindulás (kg) | 109,9 | 102,6 |
| Változás (%) a kiinduláshoz képest1 | −14,7 | 2,8 |
| Eltérés (%) a placebóhoz képest1 [95%-os CI] | −17,4 [−21,1; −13,8] | - |
| Változás a kiinduláshoz képest (kg)1 | −15,3 | 2,4 |
| Eltérés (kg) a placebóhoz képest1 [95%-os CI] | −17,7 [−21,8; −13,7] | - |
| A ≥ 5%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 | 72,5* | 17,7 |
| A ≥ 10%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 | 61,8 | 8,1 |
| A ≥ 15%-os testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)3 | 53,4 | 4,8 |
| Derékkörfogat (cm) | ||
| Kiindulás | 111,9 | 107,3 |
| Változás a kiinduláshoz képest1 | −12,7 | −0,6 |
| Eltérés a placebóhoz képest1 [95%-os CI] | −12,1 [−15,6; −8,7] | - |
| Szisztolés vérnyomás (Hgmm) | ||
| Kiindulás | 120 | 120 |
| Változás a kiinduláshoz képest1 | −2,7 | −0,8 |
| Eltérés a placebóhoz képest1 [95%-os CI] | −1,9 [−5,0; 1,1] | - |
* p < 0,0001 (nem korrigált kétoldalas) a szuperioritásra.
1 ANCOVA modell használatával becsült, többszörös imputatio alkalmazásával, az összes adat alapján, függetlenül a randomizált kezelés abbahagyásától vagy más elhízás elleni gyógyszer elkezdésétől vagy bariátriai műtéttől.
2 A vizsgálat során a randomizált kezelést véglegesen abbahagyta a 2,4 mg szemaglutidra, illetve a placebóra randomizált betegek 10,4%-a, illetve 10,4%-a. Feltételezve, hogy az összes randomizált beteg az adott kezelésen maradt és nem kapott további elhízás elleni kezelést, a randomizálástól a 68. hétig, az ismételt mérések vegyes
modellje alapján, beleértve az összes megfigyelést az első megszakításig, a 2,4 mg szemaglutid és a placebo esetében a BMI becsült változásának mértéke −17,9%, illetve 0,6% volt.
3 A logisztikus regressziós modellből becsült érték ugyanazon imputatiós eljárás alapján, mint az elsődleges elemzésnél.
A BMI változása (%)
−0,1 0,6
−16,2 −16,1
Subcutan alkalmazott 2,4 mg szemaglutid
Hét
placebo
Többszörös imputatio (MI)
Megfigyelt értékek az egyes ütemezett viziteket teljesítő betegek esetében, és becslések többszörös imputatióval (MI) a visszanyert lemorzsolódásokból.
-
ábra STEP TEENS: A BMI átlagos változása (%) a kiindulástól a 68. hétig
A natív GLP-1-hez viszonyítva a szemaglutidnak hosszabb a felezési ideje, kb. 1 hét, így alkalmas heti egyszeri subcutan beadásra. A megnyúlt felezési idő elsődleges magyarázata az albuminkötődés, amely csökkenti a renális clearance-t, és védelmet nyújt a metabolikus lebomlás ellen. Ezenkívül a szemaglutid stabil a DPP-4 enzim révén bekövetkező lebontással szemben.
Felszívódás
A 2,4 mg és a 7,2 mg szemaglutid fenntartó dózisok subcutan beadását követően az átlagos szemaglutid dinamikus egyensúlyi koncentráció körülbelül 75 nmol/l és 236 nmol/l volt túlsúlyos betegeknél (BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) vagy elhízottaknál (BMI ≥ 30 kg/m2), a III. fázisú vizsgálatok adatai alapján, ahol a betegek 90%-ánál az átlagos koncentráció 51 nmol/l és 110 nmol/l között, valamint 164 nmol/l és 332 nmol/l között volt. A szemaglutid dinamikus egyensúlyi állapotban elért expozíciója arányosan nőtt a heti egyszeri 0,25 mg dózistól a 7,2 mg dózisig történő adagolással. A dinamikus egyensúlyi állapotban elért expozíció a 72. hétig stabil maradt az idő múlásával. A hasba, a combba vagy a felkarba történő subcutan beadás hasonló expozíciót eredményezett. A szemaglutid abszolút biohasznosulása 89% volt.
Eloszlás
Túlsúlyos és elhízott betegeknél a subcutan beadott szemaglutid átlagos eloszlási térfogata körülbelül 12,4 l volt. A szemaglutid nagymértékben kötődött a plazmaalbuminhoz (> 99%).
Metabolizmus/biotranszformáció
Kiválasztás előtt a szemaglutid a peptidgerinc proteolitikus hasításával és a zsírsav-oldallánc sorozatos béta-oxidációjával metabolizálódik. A neutrális endopeptidáz (NEP) enzimet az aktív metabolikus enzimek egyikeként azonosították.
Elimináció
A szemaglutiddal kapcsolatos anyagok fő kiválasztási útvonala a vizelet és a széklet. A felszívódott dózis körülbelül 3%-a választódott ki intakt szemaglutidként a vizeletbe.
A túlsúlyos (BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) vagy elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2) betegeknél a szemaglutid clearance körülbelül 0,05 l/h volt. A körülbelül 1 hetes eliminációs felezési idő miatt a szemaglutid az utolsó, 2,4 mg-os dózistól számítva körülbelül még 7 hétig van jelen a keringésben.
Különleges betegcsoportok
Idősek
18 – 86 éves betegek részvételével végzett III. fázisú klinikai vizsgálatokból származó adatok alapján az életkor nem befolyásolja a szemaglutid farmakokinetikáját.
Nem, rassz és etnikum
A nem, a rassz (fehér, fekete vagy afroamerikai, ázsiai) és az etnikum (spanyol vagy latin, nem spanyol vagy nem latin) nem befolyásolta a szemaglutid farmakokinetikáját a IIIa fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
Testtömeg
A testtömeg befolyásolta a szemaglutid expozícióját. A nagyobb testtömeg alacsonyabb expozícióval járt; 20%-os testtömegkülönbség két személy között körülbelül 18%-os különbséget okoz az expozícióban. A klinikai vizsgálatok során az expozíciós válasz szempontjából értékelt 2,4 mg-os és 7,2 mg-os heti szemaglutid-dózis megfelelő szisztémás expozíciót biztosított az 54,4–251,2 kg testtömegtartományban.
Vesekárosodás
A vesekárosodás klinikailag nem befolyásolta érdemben a szemaglutid farmakokinetikáját. Ezt különböző (enyhe, közepes fokú, súlyos fokú, valamint dialízist igénylő) vesekárosodás esetén, normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva mutatták ki egyszeri 0,5 mg szemaglutid-dózis alkalmazását követően. Ezt a túlsúlyos (BMI ≥ 27 kg/m2 – < 30 kg/m2) vagy elhízott (BMI ≥ 30 kg/m2) és enyhe – közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél is kimutatták a IIIa fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
Májkárosodás
A májkárosodás egyáltalán nem befolyásolta a szemaglutid expozícióját. Egy egyszeri 0,5 mg szemaglutid-dózissal végzett vizsgálatban a szemaglutid farmakokinetikáját különböző (enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos) fokú májkárosodásban értékelték, normál májfunkciójú betegekével összehasonlítva.
Prediabetes és diabetes
A prediabetes és a diabetes nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a szemaglutid expozíciójára a
III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.
Immunogenitás
Szemaglutiddal kezelve, szemaglutid elleni antitestek kialakulása alacsony gyakorisággal fordult elő (lásd 4.8 pont), és a válasz látszólag nem befolyásolta a szemaglutid farmakokinetikáját.
Gyermekek és serdülők
A szemaglutid farmakokinetikai tulajdonságait egy olyan klinikai vizsgálattal értékelték, melyben 12 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb, elhízott vagy túlsúlyos, és legalább egy testtömeggel
kapcsolatos komorbiditásban szenvedő gyermekek és serdülők (124 beteg, testtömeg: 61,6 – 211,9 kg)
vettek részt. A szemaglutid expozíciója 12 éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél hasonló volt, mint az elhízott vagy túlsúlyos felnőtteknél.
A szemaglutid biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem vizsgálták.
Gyógyszerészeti jellemzők - WEGOVY 0,5 MG
Előretöltött fecskendő és egyszeri dózist tartalmazó előretöltött injekciós toll
dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát nátrium-klorid
sósav (a pH beállításához)
nátrium-hidroxid (a pH beállításához) injekcióhoz való víz
FlexTouch előretöltött injekciós toll
dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát propilénglikol
fenol
sósav (a pH beállításához)
nátrium-hidroxid (a pH beállításához) injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Egyszeri dózist tartalmazó előretöltött injekciós toll
Wegovy 0,25 mg oldatos injekció Wegovy 0,5 mg oldatos injekció Wegovy 1 mg oldatos injekció Wegovy 1,7 mg oldatos injekció Wegovy 2,4 mg oldatos injekció
2 év.
A Wegovy hűtés nélkül legfeljebb 28 napig tárolható maximum 30 °C hőmérsékleten. Dobja ki az injekciós tollat, amennyiben 28 napnál hosszabb ideig hűtőszekrényen kívül tartották!
Wegovy 7,2 mg oldatos injekció
3 év.
A Wegovy hűtés nélkül legfeljebb 28 napig tárolható maximum 30 °C hőmérsékleten. Dobja ki az injekciós tollat, amennyiben 28 napnál hosszabb ideig hűtőszekrényen kívül tartották!
FlexTouch előretöltött injekciós toll
Wegovy 0,25 mg FlexTouch oldatos injekció előretöltött injekciós tollban Wegovy 0,5 mg FlexTouch oldatos injekció előretöltött injekciós tollban Wegovy 1 mg FlexTouch oldatos injekció előretöltött injekciós tollban Wegovy 1,7 mg FlexTouch oldatos injekció előretöltött injekciós tollban Wegovy 2,4 mg FlexTouch oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
A Wegovy beteghez történő szállítására legfeljebb 30 °C-on maximum 48 óra vehető igénybe.
Használat előtt: 3 év
Az első használat után: 6 hét. Legfeljebb 30 °C-on vagy hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C között) tárolandó.
Előretöltött fecskendő
2 év.
A Wegovy hűtés nélkül legfeljebb 28 napig tárolható maximum 30 °C hőmérsékleten. Dobja ki a fecskendőt, amennyiben 28 napnál hosszabb ideig hűtőszekrényen kívül tartották!
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Hűtést biztosító alkatrésztől vagy tárgytól távol tartandó. Nem fagyasztható!
Egyszeri dózist tartalmazó előretöltött injekciós toll
A fénytől való védelem érdekében a toll az eredeti dobozában tárolandó. FlexTouch előretöltött injekciós toll
A fénytől való védelem érdekében az injekciós toll kupakját tartsa az injekciós tollon, amikor nem használja.
Előretöltött fecskendő
A fénytől való védelem érdekében a fecskendő az eredeti dobozában tárolandó.
Egyszeri dózist tartalmazó előretöltött injekciós toll
1 ml-es üvegfecskendő (I-es típusú üveg) csatlakoztatott rozsdamentes acéltűvel, merev tűvédővel (II-es típusú/poliizoprén) és gumidugattyúval (I-es típusú/klórbutil).
FlexTouch (0,25 mg, 0,5 mg) 1,5 ml-es előretöltött injekciós toll
1,5 ml-es üvegpatron (I-es típusú üveg), egyik végén gumi- (klórbutil-) dugattyúval, másik végén alumíniumkupakkal lezárva, melybe egy többrétegű (brómbutil/poliizoprén) gumilapot helyeztek. A patront egy polipropilénből, polioximetilénből, polikarbonátból és akrilnitril-butadién-sztirolból készült egyszer használatos, előretöltött injekciós tollba szerelték.
FlexTouch (0,5 mg, 1 mg, 1,7 mg, 2,4 mg) 3 ml-es előretöltött injekciós toll
3 ml-es üvegpatron (I-es típusú üveg), egyik végén gumi- (klórbutil-) dugattyúval, másik végén alumíniumkupakkal lezárva, melybe egy többrétegű (brómbutil/poliizoprén) gumilapot helyeztek. A patront egy polipropilénből, polioximetilénből, polikarbonátból és akrilnitril-butadién-sztirolból készült egyszer használatos, előretöltött injekciós tollba szerelték.
Előretöltött fecskendő
1 ml-es üvegfecskendő (I-es típusú üveg) csatlakoztatott rozsdamentes acéltűvel, merev tűvédővel (II-es típusú/poliizoprén) és gumidugattyúval (I-es típusú/klórbutil). Az előretöltött fecskendőt polipropilén dugattyúszárral és polipropilén ujjtámasszal látták el.
Kiszerelés
Egyszeri dózist tartalmazó előretöltött injekciós toll (0,25 mg, 0,5 mg, 1 mg, 1,7 mg, 2,4 mg és 7,2 mg)
4 db előretöltött injekciós tollat tartalmazó kiszerelés.
FlexTouch előretöltött injekciós toll (0,25 mg, 0,5 mg, 1 mg és 1,7 mg)
1 db előretöltött injekciós tollat és 4 db egyszer használatos NovoFine Plus tűt tartalmazó kiszerelés.
FlexTouch előretöltött injekciós toll (2,4 mg)
Kiszerelések:
1 db előretöltött injekciós toll és 4 db egyszer használatos NovoFine Plus tű. 3 db előretöltött injekciós toll és 12 db egyszer használatos NovoFine Plus tű.
Előretöltött fecskendő (0,25 mg, 0,5 mg, 1 mg, 1,7 mg és 2,4 mg)
4 db előretöltött fecskendőt tartalmazó kiszerelés.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A Wegovy oldatos injekciót nem szabad felhasználni, ha nem tűnik tisztának és színtelennek! A Wegovy injekciót nem szabad felhasználni, ha korábban megfagyott!
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Egyszeri dózist tartalmazó előretöltött injekciós toll
Az injekciós toll kizárólag egyszeri adag beadására való. FlexTouch előretöltött injekciós toll
Ez az injekciós toll többszöri alkalmazásra való. 4 dózist tartalmaz. A 4 dózis beadását követően – annak ellenére, hogy a készítményt helyesen alkalmazták – maradhat még oldat az injekciós tollban. Bármennyi oldat maradt az injekciós tollban, annak mennyisége nem elegendő még egy dózis beadásához és az injekciós tollat ki kell dobni.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy minden egyes injekció beadása után a tűt az arra vonatkozó előírások szerint dobja ki, és hozzácsatlakoztatott injekciós tű nélkül tárolja a Wegovy injekciós tollat. Ezzel elkerülhető a tű elzáródása és szennyeződése, a fertőzések átvitele, az oldat kifolyása és a pontatlan adagolás.
Az injekciós toll kizárólag egyetlen személy által történő használatra való.
A Wegovy injekciót legfeljebb 8 mm hosszúságú és 30G, 31G vagy 32G vastagságú egyszer
használatos tűvel szabad beadni.
Előretöltött fecskendő
A fecskendő kizárólag egyszeri adag beadására való.