XEFO 4 MG FILMTABLETTA

• Enyhe vagy közepesen erős akut fájdalom rövid távú tüneti kezelése felnőtteknél.

• Osteoarthrosis kapcsán jelentkező fájdalom és gyulladás tüneti kezelése felnőtteknél.

• Rheumatoid arthritis kapcsán jelentkező fájdalom és gyulladás tüneti kezelése felnőtteknél.

Adagolás

A megfelelő adagolási rendet minden betegnél az egyéni terápiás válasz alapján kell meghatározni. Anemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont).

Fájdalom

8-16mg lornoxikám naponta, 2 vagy 3adagra elosztva. A javasolt napi maximális adag 16mg.

Osteoarthrosis és rheumatoid arthritis

A javasolt kezdő adag 12mg lornoxikám naponta, 2 vagy 3adagra elosztva. A fenntartó adag nem haladhatja meg a napi 16mg lornoxikámot.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A lornoxikám nem javallott gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Idősek

65év feletti idős betegek esetében nincs szükség az adagolás külön módosítására, kivéve, vese- vagy májkárosodás esetén. A lornoxikámot óvatosan kell alkalmazni, mert ez a csoport kevésbé tolerálja a gastrointestinalis mellékhatásokat (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az ajánlott maximális napi adag 12mg 2 vagy 3adagra elosztva (lásd 4.4pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében az ajánlott maximális napi adag 12mg, 2vagy 3adagra elosztva (lásd 4.4pont). A lornoxikám kontraindikált súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Orális alkalmazásra.

A Xefo filmtablettát szájon át megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Thrombocytopenia.

• Más nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel (NSAID) köztük az acetilszalicilsavval szembeni túlérzékenység (olyan tünetekkel, mint például asthma, rhinitis, angiooedema, illetve urticaria).

• Súlyos szívelégtelenség.

• Gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés, illetve egyéb vérzéses rendellenességek.

• A kórelőzményben szereplő korábbi NSAID-terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció.

• Aktív vagy kórelőzményben szereplő, visszatérő, peptikus fekély/vérzés (két vagy több, különálló igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód).

• Súlyos májkárosodás.

• Súlyos vesekárosodás (szérum kreatinin >700mikromol/l).

• A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6pont).

A lornoxikám csökkenti a vérlemezke-aggregációt és meghosszabbítja a vérzési időt. Következésképpen óvatosan kell eljárni a fokozott vérzésre hajlamos betegeknél.

Az alábbi betegségekkel rendelkező pácienseknél a lornoxikám kizárólag a kockázatok és előnyök gondos mérlegelése után alkalmazható.

• Vesekárosodás: a lornoxikám óvatosan adható enyhe (szérum-kreatinin érték 150‑300mikromol/1), illetve közepesen súlyos (szérum-kreatinin érték 300–700mikromol/1) vesekárosodás esetén, mert a vese perfúziójának fenntartása a renalis prosztaglandinoktól függ. (lásd 4.2 pont). A lornoxikám kezelést abba kell hagyni, ha a vesefunkció a kezelés alatt romlik.

A vesefunkciót ellenőrizni kell olyan betegeknél:

• akik nagyobb sebészeti beavatkozáson mennek keresztül

• szívelégtelenségben szenvednek

• ha egyidejűleg diuretikumokat vagy olyan gyógyszeres kezelést kapnak, amelyek feltételezhetően vagy bizonyítottan vesekárosodást okoznak (lásd 4.5 pont).

• Véralvadási zavarokban szenvedő betegek: gondos klinikai monitorozás és laboratóriumi ellenőrzés ajánlott (például PTI).

• Májkárosodás (például májcirrózis): májkárosodásban szenvedő betegek esetén klinikai megfigyelés és laboratóriumi ellenőrzés ajánlott, mert a lornoxikám felhalmozódhat (lásd 5.2 pont) (megnövekszik az AUC) a 12-16mg-os napi adagokkal történő kezelés után. Ettől eltekintve, egészséges alanyokhoz viszonyítva úgy tűnik, hogy a májkárosodás nem befolyásolja a lornoxikám farmakokinetikai paramétereit.

• Hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél (három hónapnál hosszabb): NSAID-dal a vesefunkció, a májfunkció és a hematológiai értékek rendszeres laboratóriumi vizsgálata ajánlott.

• 65év feletti idősek: a vese és a májfunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott. A sebészeti beavatkozáson átesett idős betegeknél tanácsos az elővigyázatosság.

NSAID-dal való egyidejű kezelés

Kerülni kell a lornoxikám és egyéb NSAID-ok (beleértve a ciklooxigenáz-2 enzim szelektív gátlóit) együttes alkalmazását (lásd 4.5 pont).

A nemkívánatos hatások minimalizálása

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2pont, és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok).

Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforáció

Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekély és perforáció: valamennyi NSAID esetében jelentettek gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforációt, melyek halálos kimenetelűek lehetnek, a kezelés során bármikor előfordulhatnak, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, akár szerepelt súlyos gastrointestinalis esemény a kórelőzményben, akár nem.

A kórelőzményben szereplő fekélybetegség esetén, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval szövődött, illetve idős korban a gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata emelkedik az NSAID adagjának növelésével (lásd 4.3pont). Az ilyen betegek az elérhető legkisebb adaggal kezdjék a kezelést (lásd 4.2 pont). Ezeknek a betegeknek, valamint akiknek kis dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, a gastrointestinalis vérzés veszélyét feltehetőleg növelő gyógyszert kell egyidejűleg szedniük, nyálkahártyavédő hatóanyagokkal (például: mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) kombinált kezelését kell megfontolni (lásd alább és 4.5pont). Rendszeres időközönként klinikai felülvizsgálat ajánlott.

Azoknak a betegeknek, kiváltképpen, ha időskorúak, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, jelenteniük kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (elsősorban a gastrointestinalis vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság javasolt olyan betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekély vagy vérzés kockázatát, mint például a szájon át szedendő kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, mint például a warfarin, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy a thrombocytaaggregáció-gátló szerek, mint például az acetilszalicilsav (lásd 4.5pont).

Ha gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki a lornoxikámot szedő betegeknél, a kezelést meg kell szakítani.

Az NSAID-ok óvatosan adhatóak olyan betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség szerepel (például colitis ulcerosa, Crohn-betegség) mert állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8pont).

Idősek

Az időskorúaknál nagyobb kockázata van az NSAID-okkal kapcsolatos mellékhatások előfordulásának, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.2pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hypertonia és/ vagy enyhe/ közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és oedema.

Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint, egyes NSAID–ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kockázata. A lornoxikám tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Nem megfelelően beállított hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben, diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben, és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak alapos megfontolás után kezelhetők lornoxikámmal. Hasonló megfontolás szükséges hosszú távú kezelés megkezdése előtt olyan betegek esetében, akiknél fennállnak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezői (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás).

Bőrbetegségek

Súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókat, beleértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens‑Johnson-szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN), nagyon ritkán jelentettek az NSAID-ok alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában jelentkezik. A lornoxikám kezelést abba kell hagyni bőrkiütés, nyálkahártya sérülések, vagy túlérzékenység bármely más jelének első megjelenésekor.

Légzési rendellenességek

Óvatosan kell eljárni, ha a beteg asthma bronchialéban szenved, vagy az korábban már előfordult nála, mivel NSAID-ok esetén ilyen betegeknél bronchospasmus kiváltását jelentették.

Szisztémás Lupus Erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség

Óvatosan kell eljárni a szisztémás lupus erythematosusban (SLE) és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél, mivel az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet.

Nephrotoxicitás

Az NSAID-ok és a takrolimusz egyidejű alkalmazása fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát a vesében termelődő prosztaciklin szintézisének csökkenése folytán. A vesefunkciót ezért fokozottan monitorozni kell a kombinált terápiát kapó betegeknél (lásd 4.5 pont).

Laboratóriumi értékek eltérése

Akárcsak a legtöbb NSAID esetében, a szérum transzaminázszint alkalomszerű megemelkedéséről, a szérum bilirubin vagy más májfunkciós paraméterek emelkedéséről, továbbá a szérum kreatinin és karbamid nitrogén emelkedéséről, valamint más laboratóriumi értékek eltéréseiről is beszámoltak. Amennyiben valamelyik eltérés jelentősnek, illetve tartósnak bizonyulna, akkor le kell állítani a lornoxikám alkalmazását, és el kell rendelni a megfelelő vizsgálatokat.

Laktóz

A gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Fertilitás

A lornoxikám alkalmazása, bármely más ciklooxigenáz/prosztaglandin-szintézis gátlóéhoz hasonlóan hátrányosan befolyásolhatja a fertilitást, és nem ajánlott azon nők részére, akik teherbe kívánnak esni. Fontolóra kell venni a lornoxikám kezelés elhagyását olyan nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, illetve akik terméketlenségük miatt kivizsgáláson esnek át (lásd 4.6 pont).

Varicella

Kivételes esetekben varicella lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzésként jelentkező szövődmények forrása. A mai napig nem zárható ki annak lehetősége, hogy az NSAID-ok hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ennek megfelelően varicella fertőzés alatt kerülni kell a lornoxikám alkalmazását.

A lornoxikám egyidejű alkalmazása

• Cimetidinnel: emelkedett lornoxikám plazmakoncentráció, amely növelheti a lornoxikám mellékhatásainak kockázatát. (Nem mutattak ki kölcsönhatást lornoxikám és ranitidin, illetve lornoxikám és savkötők között.)

• Antikoagulánsokkal: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin, hatását (lásd 4.4 pont). Az INR alapos monitorozása javasolt.

• Fenprokumonnal: a fenprokumon kezelés hatékonysága csökkent.

• Heparinnal: az NSAID-ok heparinnal együtt adva fokozzák a vérzés, illetve a spinális vagy epidurális hematoma kialakulását spinális vagy epidurális érzéstelenítés során (lásd 4.4pont).

• ACE-gátlókkal: csökkenhet az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatása.

• Diuretikumokkal: csökkent a kacsdiuretikumok, a tiazid diuretikumok és a kálium spóroló diuretikumok vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatásossága (a hyperkalaemia és a nefrotoxicitás fokozott kockázata).

• Béta-blokkolókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság.

• Angiotenzin II receptorgátlókkal: csökkent vérnyomáscsökkentő hatásosság.

• Digoxinnal: csökkent a digoxin vese clearance-e, amely növeli a digoxin toxicitást.

• Kortikoszteroidokkal: fokozott a gastrointestinalis fekély, illetve vérzés kockázata (lásd 4.4pont).

• Kinolon antibiotikumokkal (például levofloxacin, ofloxacin): a görcsrohamok előfordulásának veszélye fokozott.

• Thrombocytaaggregáció-gátlókkal (például klopidogrél): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4pont).

• Egyéb NSAID-okkal: fokozott a gastrointestinalis vérzés és fekélyesedés kockázata.

• Metotrexáttal: emelkedett a metotrexát plazmaszintje. Ennek eredményeként fokozódhat a toxicitás. Amikor egyidejű kezelés szükséges gondos monitorozást kell végezni.

• Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-k): fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4pont).

• Lítiummal: az NSAID-ok gátolják a lítium renalis kiválasztását, ezáltal a lítium plazmaszintje a toxikus határ fölé emelkedhet. Ezért a lítium plazmakoncentrációjának folyamatos ellenőrzése szükséges, különösen a kezelés megkezdésekor, módosításakor és befejezésekor.

• Ciklosporinnal: emelkedett a ciklosporin koncentráció a szérumban. A ciklosporin nephrotoxicitása fokozódhat a renális prosztaglandin által közvetített hatások révén. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell.

• Szulfonilureákkal (például glibenklamid): a hypoglykaemia veszélye fokozott.

• A CYP2C9 izoenzimek ismert induktorai és inhibitoraival: a lornoxikám (a többi citokróm P450 2C9 (CYP2C9) izoenzim függő NSAID-hoz hasonlóan) kölcsönhatásba lép a CYP2C9 izoenzimek ismert induktoraival és inhibitoraival (lásd 5.2pont, Biotranszformáció).

• Takrolimusszal: a renalis prosztaciklinszintézis csökkenése miatt fokozza a nephrotoxicitás veszélyét. Kombinált kezelés alatt a vesefunkciót monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

• Pemetrexeddel: az NSAID-ok csökkenthetik a pemetrexed renalis kiválasztását, mely fokozott renalis és gastrointestinalis toxicitást és mieloszuppressziót eredményez.

A lornoxikám felszívódása késleltetett, ha a Xefo filmtablettákat táplálékkal együtt veszik be. Emiatt, ha gyors hatás (fájdalomcsillapítás) szükséges a Xefo filmtablettát nem szabad táplálékkal együtt bevenni.

A táplálék mintegy 20%-kal csökkentheti a felszívódást és növelheti a Tmax-ot. (lásd 5.2 pont).

4.6

Terhesség

A lornoxikám ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). Továbbá a terhesség első és második trimeszterében, valamint a szülés során sem szabad alkalmazni, mivel nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok.

Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a lornoxikám tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3pont).

A prosztaglandin-szintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhesség kimenetelét és/vagy az embrió/ magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai felvetették annak a lehetőségét, hogy megnő a vetélés és a szívfejlődési rendellenesség kockázata egy prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszer korai terhességben való alkalmazása után. A kockázat feltehetőleg növekszik az adaggal és a terápia időtartamával. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása fokozza a pre- és posztimplantációs veszteséget és az embrio-foetalis letalitást. A terhesség első és második trimeszterében prosztaglandinszintézis-gátlókat nem, illetve csak nagyon indokolt esetben szabad alkalmazni.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a lornoxikám alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában elmúlik. Ezenkívül, a második trimeszterben végzett kezelést követően a ductus arteriosus (Botallo-vezeték) beszűküléséről számoltak be, amely a legtöbb esetben a kezelés abbahagyása után megszűnt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében a lornoxikám nem adható, kivéve, ha egyértelműen szükséges. Ha teherbe esni szándékozó, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében lévő nő alkalmazza a lornoxikámot, akkor a lehető legkisebb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. A 20. terhességi héttől kezdve több napos lornoxikám-expozíció esetén megfontolandó az oligohydramnion és a Botallo-vezeték szűkületének antenatális monitorozása. A lornoxikám-kezelést abba kell hagyni, ha oligohidramnion vagy a Botallo-vezeték beszűkülése észlelhető.

A terhesség harmadik trimeszterében adott prosztaglandinszintézis-gátlók cardiopulmonalis rendellenességet (a Botallo-vezeték korai szűkülete/ záródása, illetve pulmonalis hypertonia) és károsodott veseműködést okozhatnak a magzatnál (lásd fent), amely veseelégtelenséghez, és így a magzatvíz mennyiségének csökkenéséhez vezethet. A terhesség végén a prosztaglandinszintézis-gátlók fokozhatják az anya és a magzat vérzékenységét és gátolhatják a méhösszehúzódásokat, ezáltal késleltethetik vagy elnyújthatják a szülést. Ezért a lornoxikám alkalmazása ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3pont).

Szoptatás

A lornoxikám emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan nincsenek adatok. A lornoxikám viszonylag magas koncentrációban választódik ki a szoptató patkányok anyatejébe. Ezért a lornoxikám nem alkalmazható szoptató anyáknál.

Termékenység

A lornoxikám, mint bármely más, a ciklooxigenáz / prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszer alkalmazása károsíthatja a termékenységet, és nem ajánlott azoknál a nőknél, akik próbálnak teherbe esni. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségei vannak a teherbe eséssel vagy akik rész vesznek a meddőség vizsgálatában, fontolóra kell venni a lornoxikám megvonását.

Azok a betegek, akik lornoxikám kezelés alatt szédülést és/vagy álmosságot tapasztalnak, ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket.

Az NSAID-okkal kapcsolatban leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események az emésztőrendszert érintik. Felléphet peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, mely néha, különösen az időskorúaknál, halálos kimenetelű lehet (lásd 4.4pont). Az NSAID-ok alkalmazását követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulentiát, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, szurokszékletet, vérhányást, fekélyes stomatitist, a colitis és Crohn-betegség súlyosbodását jelentették (lásd 4.4pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg.

A lornoxikámmal kezelt betegeknek mintegy 20%-ánál várható, hogy mellékhatások jelentkeznek. A lornoxikám leggyakoribb mellékhatásai között szerepel a hányinger, dyspepsia, emésztési zavar, hasi fájdalom, hányás és hasmenés. A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján ezek a tünetek általában a betegek kevesebb, mint 10%-ánál fordultak elő.

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel kapcsolatban.

Klinikai vizsgálatokból származó és epidemiológiai adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során (különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén) fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata (lásd 4.4pont).

Kivételes esetekben varicella fertőzés alatt súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéssel járó szövődmények jelentkezhetnek.

Az alábbi 1. táblázatban felsorolt mellékhatások a II-es, III-as és IV-es fázisú klinikai vizsgálatokban kezelt 6417beteg általában több mint 0,05%-nál fordultak elő.

A nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát a következőképpen definiálták: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000 - <1/1000) nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: Nemkívánatos reakciók

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Jelenleg nem állnak rendelkezésre túladagolással kapcsolatos tapasztalatok, amelyek alapján meghatározhatók lennének a túladagolás következményei, illetve amelyek alapján specifikus kezelés javasolható lenne. Azonban a lornoxikám túladagolása esetén várhatóan az alábbi tünetek jelentkeznek: hányinger, hányás, agyi tünetek (szédülés, látászavarok). Súlyos tünetek a kóma és görcsök felléptéig fokozódó ataxia, máj- és vesekárosodás, és potenciálisan okozhatnak véralvadási zavarokat.

Megállapított túladagolás vagy túladagolás gyanúja esetén a gyógyszer adását abba kell hagyni. Rövid felezési idejének köszönhetően a lornoxikám gyorsan kiürül. A lornoxikám nem dializálható. Jelenleg nincs ismert specifikus ellenszere. A szokásos sürgősségi intézkedések foganatosítása megfontolandó. Az alapelveket figyelembe véve kizárólag a lornoxikám bevétele után közvetlenül adott aktív szén képes a gyógyszer felszívódását csökkenteni. A gastrointestinalis rendellenességek kezelhetők, például egy prosztaglandin analóggal vagy ranitidinnel.