YIMMUGO 100 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

• csökkent antitest-termeléssel járó, primer immunhiányos szindrómákban (primary immunodeficiency syndromes, PID);

• szekunder immunhiányos állapotokban (secondary immunodeficiencies, SID) olyan betegeknél, akik súlyos vagy visszatérő fertőzésekben szenvednek, az antimikrobiális kezelés hatástalannak bizonyul, és vagy igazolt specifikus antitestválasz-elégtelenség (PSAF)*, vagy 4g/lalatti szérumIgG-szint áll fenn.

*PSAF: a pneumococcus-poliszacharidot és –polipeptidet tartalmazó antigénvakcinákra az IgG‑antitest-titer legalább kétszeres emelkedése elmarad.

• primer immun thrombocytopenia (ITP), magas vérzési kockázatú vagy műtét előtt álló betegeknél, a thrombocytaszám korrekciójára;

• Guillain–Barré-szindróma;

• Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt adva; lásd 4.2pont);

• krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP);

• multifocalis motoros neuropathia (MMN).

Az IVIg-terápiát immunrendszeri betegségek kezelésében jártas kezelőorvos felügyelete alatt kell megkezdeni és monitorozni.

Adagolás

A dózis és az adagolási rend a terápiás indikációtól függ.

Minden betegnél előfordulhat, hogy a klinikai válaszreakciótól függően a dózist egyénileg kell meghatározni. Sovány és túlsúlyos betegeknél szükség lehet a testtömeg alapján meghatározott dózis módosítására.

A következő adagolási rendek útmutatásként szolgálnak.

Az adagolási renddel legalább 6g/l IgG mélyponti koncentrációt vagy a populáció életkorának megfelelő normál referenciatartományba eső szintet kell elérni (a következő infúzió előtt mérve). A terápia megkezdésétől az egyensúlyi állapot (steady state IgG‑szintek) elérése 3–6hónapot vesz igénybe. A javasolt kezdő dózis 0,4–0,8g/ttkg egy adagban, melyet 3–4hetente legalább 0,2g/ttkg adaggal kell folytatni.

A 6g/l szérum IgG mélyponti koncentráció eléréséhez havonta 0,2–0,8g/ttkg dózis szükséges. Az egyensúlyi állapot elérése után az adagolási intervallum 3–4hét között változhat.

Az IgG mélyponti koncentrációkat a fertőzés előfordulási gyakoriságával összefüggésben kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések gyakoriságának csökkentése érdekében szükség lehet a dózis emelésére és magasabb mélyponti koncentrációk megcélzására.

A javasolt dózis 3‑4hetente 0,2–0,4g/ttkg.

Az IgG mélyponti koncentrációkat a fertőzés előfordulásával összefüggésben kell mérni és értékelni. A dózist szükség szerint kell módosítani a fertőzések elleni optimális védelem eléréséhez. Persistáló infectio esetén szükség lehet dózisemelésre; meg kell fontolni a dóziscsökkentést amennyiben a beteg fertőzésmentes marad.

Immunmoduláció egyes kórállapotokban:

Két lehetséges kezelési rend alkalmazható:

• az 1.nap 0,8–1g/ttkg, ez a dózis 3napon belül egyszer ismételhető;

• naponta 0,4g/ttkg, 2–5napon át alkalmazva.

Relapszus esetén a kezelés megismételhető.

0,4g/ttkg/nap 5napon át (relapszus esetén az adagolást meg lehet ismételni).

2,0g/ttkg egyszeri adag.

A terápiát egyidejű acetilszalicilsav‑kezeléssel kell kiegészíteni.

Krónikus gyulladásos demyelinisatióspolyneuropathia(CIDP)

Kezdő dózis: 2g/ttkg 2–5 egymástkövető napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1g/ttkg 1–2 egymástkövető napon belül elosztva, 3hetente.

A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben 6hónap elteltével a kezelésnek nincs hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján a kezelőorvos dönt a hosszú távú kezelésről. Lehetséges, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegség egyéni lefolyása szerint módosítani kell.

Multifokális motoros neuropathia (MMN)

Kezdő dózis: 2g/ttkg 2–5egymástkövető napon belül elosztva.

Fenntartó dózis: 1g/ttkg 2–4hetente vagy 2g/ttkg 4–8hetente.

A kezelés hatását minden egyes ciklus után ki kell értékelni; amennyiben 6hónap elteltével a kezelésnek nincs hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján a kezelőorvos dönt a hosszú távú kezelésről. Lehetséges, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegség egyéni lefolyása szerint módosítani kell.

Az adagolási ajánlásokat a következő táblázat foglalja össze

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél (0–18éves) az adagolás nem tér el a felnőttekétől, mivel az adagolás minden indikációban testtömeg szerint van megadva, és a fentiekben említett állapotok klinikai kimenetele szerint kell módosítani.

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4pont.

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazás.

A Yimmugo intravénás infúzió formájában alkalmazandó, az infúzió kezdeti beadási sebessége az első 30perceben nem lehet nagyobb, mint 0,3ml/ttkg/óra. Lásd 4.4pont. Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell az infúzió a beadási sebességét, vagy az infúziót le kell állítani. Ha a beteg jól tolerálja, az infúzió beadási sebessége fokozatosan növelhető legfeljebb 2ml/ttkg/óra sebességre, az első infúzió esetén. A további infúziók esetében, amennyiben a szervezet jól tolerálja, az infúzió beadási sebessége fokozatosan legfeljebb 6ml/ttkg/óra sebességig növelhető.

Szubsztitúciós terápia:

Azoknál a betegeknél, akik a 6ml/ttkg/óra infúziós sebességet jól tolerálták, a beadási sebesség fokozatosan legfeljebb 8ml/ttkg/óra sebességig növelhető.

• A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1pont).

• Szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akikben IgA ellenes antitestek termelődtek. Esetükben ugyanis az IgA-t tartalmazó készítmény beadása anaphylaxiát okozhat.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetőségének javítása érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A lehetséges komplikációk gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy a beteg:

• nem túlérzékeny a humán normál immunglobulinokkal szemben, azáltal, hogy kezdetben az infúzió beadási sebessége lassú (0,3ml/ttkg/óra, ami 0,005ml/ttkg/perc-nek felel meg);

• az infúzió teljes beadási ideje alatt a mellékhatások tüneteire vonatkozóan szoros monitorozás alatt áll. A lehetséges mellékhatások jeleinek észlelésére, valamint annak biztosítása érdekében, hogy azonnali vészhelyzeti kezelést lehessen adni, ellenőrzött egészségügyi körülmények között végzett szoros monitorozás szükséges az első infúzió teljes beadási ideje alatt, majd az első infúzió befejezését követő első órában, különösen azoknál a betegeknél, akik immunglobulin terápiában még nem részesültek, vagy akiknél más immunglobulin készítményre váltanak, illetve akiknél jelentős idő telt el az előző kezelés óta. Minden más betegnél legalább 20perces megfigyelés szükséges az infúzió beadását követően.

IVIg alkalmazásakor minden betegnél szükséges:

• megfelelő folyadékpótlás az IVIg-infúzió megkezdése előtt;

• a vizeletürítés folyamatos monitorozása;

• a szérum kreatininszint folyamatos monitorozása;

• kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának kerülése (lásd 4.5pont).

Mellékhatás esetén vagy csökkenteni kell az infúzió sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. A szükséges kezelés a mellékhatás jellegétől és súlyosságától függ.

Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, kipirulás, hidegrázás, myalgia, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger és alacsony vérnyomás) az infúzió sebességével függhetnek össze. A 4.2pontban megadott javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell, és körültekintően meg kell figyelni, hogy az infúzió beadási ideje alatt van-e valamilyen tünetük.

Gyakrabban fordulhatnak elő mellékhatások

• olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritkán, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltanak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta;

• olyan betegeknél, akiknek aktív (fennálló) fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van.

A túlérzékenységi reakciók ritkák.

Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat,

• akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek.

• akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést.

Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó érvényes orvosi előírások szerint kell eljárni.

Klinikai bizonyíték van az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események, például myocardialis infarctus, cerebrovascularis történés (beleértve a stroke‑ot), tüdőembólia és mélyvénás thrombosis előfordulása közötti összefüggésre, amely feltételezhetően annak tulajdonítható, hogy az IVIg nagymértékű beáramlása miatt a kockázatnak kitett betegeknél viszonylag megnő a vér viszkozitása. Az IVIg csak fokozott óvatossággal rendelhető és adható be olyan betegeknek, akik túlsúlyosak, illetve akiknél már eleve fennállnak a thromboticus események kockázati tényezői (például magasabb életkor, hypertonia, diabetes mellitus és érrendszeri megbetegedés vagy thromboticus események előfordulása a kórelőzményben, szerzett vagy öröklött thrombophilia, tartós immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér fokozott viszkozitásával járó betegségek).

Thromboemboliás mellékhatások kockázatának kitett betegeknél az IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell alkalmazni.

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél akut veseelégtelenség eseteit jelentették. A legtöbb esetben kockázati tényezőket azonosítottak, például: már fennálló vesekárosodás, diabetes mellitus, hypovolemia, túlsúly, egyidejűleg alkalmazott nefrotoxikus gyógyszerek, illetve 65év feletti életkor.

Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának a kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni. Vesekárosodás esetén mérlegelendő az IVIg‑terápia leállítása.

Bár veseműködési zavart és akut veseelégtelenséget számos, különféle segédanyagokat, például szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó törzskönyvezett IVIg-készítmény alkalmazásával kapcsolatban jelentettek, ezek a mellékhatások az esetek összes számát tekintve aránytalanul nagyobb számban fordultak elő a stabilizálószerként szacharózt tartalmazó készítményeknél. A kockázatnak kitett betegeknél megfontolandó olyan IVIg-készítmények alkalmazása, amelyek ezeket a segédanyagokat nem tartalmazzák. A Yimmugo nem tartalmaz szacharózt, maltózt vagy glükózt.

AMS előfordulásáról számoltak be az IVIg-kezeléssel összefüggésben.

A szindróma általában az IVIg-kezelést követő néhány órától 2napig terjedő időszakban alakul ki. A liquor cerebrospinalis (cerebrospinal fluid, CSF) vizsgálata gyakran ad pozitív eredményt, több ezer sejt/mm³ mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta-sejtvonal tesz ki, akár több száz mg/dl mértékben emelkedett proteinszinttel.

Az AMS gyakrabban fordulhat elő nagy dózisú (2g/ttkg) IVIg-kezeléssel összefüggésben.

Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen jelek és tünetek jelentkeznek, alapos neurológiai vizsgálaton kell átesniük, beleértve a CSF vizsgálatokat, a meningitis egyéb kiváltó okainak kizárására.

Az IVIg-kezelés abbahagyása az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte néhány napon belül.

Az IVIg-készítmények olyan vércsoport-antitesteket tartalmazhatnak, amelyek hemolizinként viselkedhetnek, és in vivo a vörösvértestek (vvt.) immunglobulinnal történő beborítását idézhetik elő, pozitív direkt antiglobulin-reakciót (Coombs-teszt), és ritkán hemolízist eredményezve. Az IVIg-kezelést követően hemolitikus anémia alakulhat ki a fokozott vvt-szekvesztráció miatt. Az IVIg-kezelésben részesülteknél monitorozni kell a hemolízis klinikai jeleit és tüneteit. (Lásd 4.8pont.).

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-gel történő kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7–14napon belül spontán rendeződik.

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél néhány esetben akut nem kardiogén pulmonalis oedemát jelentettek [transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás/transfusion-related acute lung injury (TRALI)]. A TRALI jellemzői a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6órán belül alakulnak ki, gyakran 1–2órán belül. Ezért az IVIg-kezelésben részesülő betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.

Immunglobulin beadása után a beteg vérébe passzívan átvitt antitestek szintjének átmeneti emelkedése a szerológiai vizsgálatok álpozitivitását eredményezheti.

Vörösvértest‑antigének (például A, B, D) elleni antitestek passzív átvitele zavarhatja a vörösvértest‑antitestek bizonyos szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs teszt).

Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásával összefüggő fertőző betegségek elkerülésére egységesített eljárások felölelik a donorok kiválasztását, a levett anyag egyedi vizsgálatát és a plazmakeverékek vizsgálatát specifikus infekciós markerek irányába, és hatékony vírusinaktiváló és/vagy víruseltávolító eljárások beillesztését a gyártási folyamatba. Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző betegségeket okozó ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljesen. Ez jelentheti akár eddig ismeretlen vagy új vírusok és más kórokozók átvitelét is.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, mint a humán immundeficiencia-vírus (HIV), a hepatitisB vírus (HBV) és a hepatitisC vírus (HCV), valamint a burokkal nem rendelkező hepatitisA vírus (HAV) és parvovirus B19 esetében.

A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az immunglobulinokkal való kezelés során nem fordult elő a HAV vagy a parvovírus B19 átvitele. Feltételezhető továbbá, hogy az antitest-tartalom aktívan hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Gyermekek és serdülők

A felnőttekre vonatkozóan említett különleges figyelmeztetéseket és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket gyermekek és serdülők esetében is figyelembe kell venni.

Az immunglobulin-kezelést követő legalább 6héten – de akár 3hónapon – belül alkalmazott kanyaró, rubeola, a mumpsz és varicella (bárányhimlő) elleni élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák hatékonysága csökkenhet. A gyógyszer alkalmazását követően legalább 3hónapos szünetet kell tartani élő, attenuált vírust tartalmazó oltás beadása előtt. Kanyaróoltás esetén ez a korlátozottság akár 1év is lehet. Ezért kanyaróoltásra váró betegek antitest-szintjét ellenőrizni kell.

Kacsdiuretikumok

Kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása kerülendő.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél várhatóan ugyanazok az interakciók fordulhatnak elő, mint a felnőtteknél említettek.

Terhesség

Ennek a gyógyszernek human terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért terhesség alatt csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazandó. Az IVIg-készítményekről kimutatták, hogy átjutnak a placentán, főként a harmadik trimeszterben. Az immunglobulinokkal szerzett klinikai tapasztalatok alapján nem várható káros hatás a terhesség lefolyására, a magzatra, illetve az újszülöttre nézve.

Szoptatás

Ennek a gyógyszernek humán terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért szoptató anyáknak csak elővigyázatossággal adható. Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre kifejtett negatív hatás nem várható.

Termékenység

Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy nem várható a termékenységre gyakorolt káros hatás.

A Yimmugo kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azok a betegek, akik a kezelés során mellékhatásokat tapasztalnak, a tünetek megszűnéséig ne vezessenek gépjárművet, illetve ne kezeljenek gépeket.

A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások közé tartoznak (gyakoriság szerint csökkenő sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4pont):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, arthralgia, alacsony vérnyomás és középsúlyos deréktáji fádalom;

• reverzibilis hemolitikus reakciók; különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő hemolitikus anaemia;

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesés és izolált esetekben anaphylaxiás sokk, akkor is, ha a betegnél korábbi alkalmazás során nem jelentkezett túlérzékenység;

• (ritkán) tranziens bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – a gyakorisága ismeretlen);

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint például myocardialis infarktus, stroke, pulmonalis embólia, mélyvénás thrombosis;

• reverzibilis aszeptikus meningitis esetei;

• megnövekedett szérum-kreatininszint esetei és/vagy akut veseelégtelenség előfordulása;

• transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei.

Az átvihető ágensekre vonatkozó biztonságossági információk a 4.4pontban találhatók.

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti csoportosításnak (System Organ Class, SOC) és a Preferált Kifejezéseknek (Preferred Term Level) megfelelően készült.

A gyakoriságok értékelése a következő megállapodás szerint történt: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–<1/10); nem gyakori (≥1/1000–<1/100); ritka (≥1/10000–<1/1000); nagyonritka (<1/10000); nemismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Gyógyszermellékhatások (adverse drug reaction, ADR) gyakorisága aYimmugokészítménnyel végzett klinikai vizsgálatokban, PID és ITP indikáció esetén(A mellékhatások gyakorisága akezelt betegek (n=101), illetve beadott infúziók száma (n=1038) alapján került kiszámításra.)

A Yimmugo alkalmazásával kapcsolatban jelentett mellékhatások megfelelnek a humán normál immunglobulinok esetén várható profillal.

Gyermekeknél és serdülőknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőttekével.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás folyadéktúlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen veszélyeztetett betegeknél; beleértve a csecsemőket, az időseket, illetve a szív- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeket (lásd 4.4pont).