ZAVEDOS 10 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ

Az idarubicin-hidroklorid antimitotikus és citotoxikus hatású, egyéb citotoxikus szerekkel kombinálva alkalmazzák kemoterápiás kezeléseknél (lásd 4.2 pont). Intravénás alkalmazása a következő daganatos megbetegedéseknél javallott:

Felnőttek

• Akut, nem lymphoid leukaemia (ANLL/AML) remissziójának indukciójára elsővonalbeli kezelésként, vagy a remisszió indukciójára relapsusban, illetve refrakter stádiumban lévő betegeknél.

• Akut lymphoid leukaemiában (ALL), annak második vonalbeli kezelésére.

• Kombinált kemoterápiás kezelésnél egyéb citotoxikus, daganatgátló szerek mellé kiegészítésül.

Gyermekek

• Akut myeloid leukaemia (AML – akut, nem lymphoid leukaemia – ANLL) remissziójának indukciójára citarabinnal kombinálva, első vonalbeli kezelésként.

• Akut lymphoid leukaemiában (ALL), annak második vonalbeli kezelésére.

• Kombinált kemoterápiás kezelésnél egyéb citotoxikus, daganatgátló szerek mellé kiegészítésül.

Parenterális alkalmazás: kizárólag intravénás infúzióként.

A dózist általában a testfelületre számítva mg/m²-ben adják meg. A parenterális idarubicin-hidroklorid kombinációban is alkalmazható egyéb tumorellenes szerekkel.

Adagolás

Felnőttek

• ANLL/AML kezelése:
  Felnőtteknek 12mg/testfelületm², naponta, 3napon át, citarabinnal kombinálva vagy 8mg/testfelületm², naponta, 5napon át, mono- vagy kombinációs terápiában.

• ALL kezelése:
  Felnőttkori ALL-ben a javasolt egyszeri intravénás dózis naponta 12mg/testfelületm², 3napon át.

Gyermekek

• AML-ben szenvedő gyermekeknek a citarabinnal kombinálva adott idarubicin-hidroklorid javasolt dózistartománya naponta 10–12mg/testfelületm² intravénásan, 3napon át.

• ALL-ben szenvedő gyermekeknél a javasolt egyszeri intravénás dózis naponta 10mg/testfelületm², 3napon át.

Megjegyzés: Ezek általános irányelvek. A pontos adagolást lásd az egyes protokollokban.

Az alkalmazás módja

Az oldat alkalmazása:

Az elkészített oldat kizárólag intravénásan alkalmazható: a por feloldása után kapott oldatot izotóniás (0,9%-os) nátrium-klorid infúziós oldathoz vagy 5%-os glükóz infúziós oldathoz csatolt szerelékbe kell fecskendezni. Ily módon a Zavedos infúzió a folyamatosan csepegő infúziós oldattal 5-10perc alatt adható be.

Direkt bólus injekció nem javasolt az extravasatio kockázata miatt, ami még akkor is fennáll, ha az injekciós tűn keresztül vér szívható vissza.

A javasolt dózistartományok alkalmazása esetén mindig figyelembe kell venni a beteg hematológiai állapotát, valamint kombinált terápia esetén az egyéb citotoxikus szerek dózisát.

Dózismódosítás

A készítmény alkalmazása máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében:

Mivel kevés adat áll rendelkezésre a készítmény alkalmazására vonatkozóan máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében, specifikus adagolási javallat nincs, de a dózis csökkentése megfontolandó azoknál a betegeknél, akiknek szérumbilirubin-szintje és/vagy szérumkreatinin-szintje magasabb mint 2mg/dl (lásd 4.4 pont).

Az idarubicin-hidroklorid nem adható súlyos máj- és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknek (lásd 4.3 pont).

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Egyéb antraciklinekkel vagy antracéndionokkal szembeni túlérzékenység.

• Súlyos májkárosodás.

• Súlyos vesekárosodás.

• Súlyos cardiomyopathia.

• Közelmúltban lezajlott myocardialis infarktus.

• Súlyos arrhythmiák.

• Tartós myelosuppressio.

• Korábbi kezelés az idarubicin és/vagy antraciklinek és antracéndionok maximális kumulatív dózisával (lásd 4.4 pont).

• Terhességben történő alkalmazás kizárólag az előny/kockázat mérlegelését követően (lásd 4.6pont).

• A szoptatást a gyógyszeres terápia alatt abba kell hagyni (lásd 4.6 pont).

Általános

Az idarubicin-hidroklorid kizárólag a citotoxikus kemoterápiában jártas szakorvos felügyeletével alkalmazható. Ezáltal biztosítható a betegség és/vagy a kezelés súlyos szövődményeinek (pl. haemorrhagia, különösen súlyos fertőzések) azonnali és hatékony kezelése.

A kezelés megkezdése előtt alapos hematológiai és kardiológiai kivizsgálás szükséges. Ki kell zárni az esetleges szisztémás fertőzéseket, illetve gondoskodni kell azok, valamint az esetleges súlyos vérzéses állapotok gyors és hatékony kezeléséről.

A kezelés megkezdése előtt a betegnek az előzetes citotoxikus kezelés által okozott akut toxicitásból (mint stomatitis, neutropenia, thrombocytopenia, és generalizált fertőzések) fel kell épülnie.

Szívműködés

Az antraciklin-kezelés kockázata a kardiotoxiciás, ami korai (azaz akut) és késői (azaz késleltetett) tünetek formájában jelentkezhet.

Korai (akut) tünetek: Az idarubicin-hidroklorid akut kardiotoxicitása főként sinus tachycardiaként és/vagy EKG-eltérésként (pl. nem specifikus ST-T-hullám-változásként) jelentkezik. Tachyarrhythmiákat (beleértve a korai kamrai kontrakciókat és kamrai tachycardiát), bradycardiát, AV-blokkot és Tawara-szár- (bundle branch) blokkot is jelentettek. Ezek az események általában nem jelzik előre a késői kardiotoxicitás kialakulását, ritkán jelentősek klinikailag, és általában ritkán teszik szükségessé az idarubicin-hidroklorid‑kezelés megszakítását.

Késői (késleltetett) tünetek: A késleltetett kardiotoxicitás általában a terápia későbbi szakaszában vagy a kezelés abbahagyása után 2‑3hónappal alakul ki, de késői esetekről is beszámoltak (akár több hónappal-évvel a kezelés befejeztét követően is). A késői cardiomyopathia a bal kamrai ejekciós frakció (left ventricular ejection fraction, LVEF) csökkenésében és/vagy pangásos szívelégtelenség tüneteiben (pl. dyspnoe, tüdőödéma, perifériás oedema, szív- és májmegnagyobbodás, oliguria, ascites, mellkasi folyadékgyülem, galoppritmus) manifesztálódik. Szubakut hatásokat, pl. pericarditist/myocarditist szintén jelentettek. Az életveszélyes szívelégtelenség az antraciklin által indukált cardiomyopathia legsúlyosabb formája, és a gyógyszer legfontosabb dózislimitáló toxicitását reprezentálja.

Kumulatív maximális dózist intravénás (iv.) vagy per os alkalmazott idarubicin-hidrokloridnál nem állapítottak meg, azonban a 150–290mg/m² összdózisú iv. idarubicin-hidroklorid‑kezelésben részesülő betegek 5%-nál jeleztek cardiomyopathiát. A legfeljebb 400mg/m² kumulatív dózisú per os idarubicin-hidrokloriddal kezelt betegeknél a rendelkezésre álló adatok a kardiotoxicitás kis valószínűségére utalnak.

Az idarubicin-hidroklorid-kezelés előtt a beteg szívfunkcióját meg kell határozni, és a szívfunkciót ellenőrizni kell a kezelés során is a felmerülő súlyos szívkárosodások kockázatának minimalizálása céljából. A kockázat csökkenthető az LVEF rendszeres ellenőrzésével a terápia során és az idarubicin-hidroklorid-kezelés megszakításával a funkciócsökkenés első jelére. A szívfunkció ismételt értékelésére (LVEF-értékelés) szolgáló kvantitatív módszerek közé tartozik a MUGA (Multiple Uptake Gated Acquisition, nukleáris medicinális vizsgálat a kamrafunkció meghatározására) és az echokardiográfiás vizsgálat. A terápia kezdetén EKG-val és/vagy MUGA-scan-nel, vagy echokardiográfiás vizsgálattal történő kardiológiai kivizsgálás javasolt, különösen a fokozott kardiotoxicitási rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél. Az LVEF MUGA vagy echokardiográfiás vizsgálattal történő meghatározását meg kell ismételni, különösen nagyobb kumulatív dózis esetében. A kamrafunkció meghatározásához használt vizsgálómódszert konzisztensen kell alkalmazni az utánkövetés során.

A kardiotoxicitás kockázati tényezői közt szerepel az aktív és a latens cardiovascularis betegség, a mediastinum/perdicardium területét érintő egyidejű vagy korábbi radioterápia, korábbi kezelés antraciklinekkel vagy antracéndion-származékokkal, a szív kontraktilitását csökkentő vagy kardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. trasztuzumab) történő egyidejű gyógyszeres kezelés. Az antraciklinek, köztük az idarubicin-hidroklorid nem alkalmazható egyidejűleg egyéb kardiotoxikus gyógyszerekkel, kivéve ha a beteg szívfunkcióját gondosan ellenőrzik (lásd 4.5 pont). Egyéb kardiotoxikus gyógyszerekkel, különösen a hosszú felezési idejű gyógyszerekkel, mint például a trasztuzumabbal történő kezelést követően az antraciklin-kezelésben részesülő betegek szintén fokozott kockázatnak vannak kitéve a kardiotoxicitás kialakulásának tekintetében. A trasztuzumab jelentett felezési ideje változó. A trasztuzumab további 7hónapon át a keringésben maradhat. Ezért a kezelőorvosnak, amennyiben lehetséges, a trasztuzumab-kezelés abbahagyását követően legalább 7hónapig kerülni kell az antraciklin alkalmazását. Ha ez nem lehetséges, a beteg szívműködését gondosan ellenőrizni kell.

A szívfunkció szoros monitorozása elengedhetetlen a nagy kumulatív dózist kapó vagy kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél. Az idarubicin-függő kardiotoxicitás azonban kisebb kumulatív dózisoknál és a kockázati tényezők jelenlététől függetlenül is felléphet.

Csecsemőknél és gyermekeknél, úgy tűnik, nagyobb a fogékonyság az antraciklin által indukált kardiotoxicitásra, ezért a szívműködés időszakos vizsgálatát hosszú távon el kell végezni.

Az idarubicin-hidroklorid és egyéb antraciklinek vagy antracéndionok toxicitása összeadódhat.

Hematológiai toxicitás

Az idarubicin-hidroklorid potenciálisan csontvelő-károsító. A terápiás dózis alkalmazása mellett is minden betegnél kialakul a súlyos myelosuppressio. A terápia minden ciklusa előtt és közben értékelni kell a hematológiai statust, beleértve a minőségi vérképet (a fehérvérsejtszám minőségi összetételét) is. Dózisfüggő reverzibilis leukopenia és/vagy granulocytopenia (neutropenia) az idarubicin hematológiai toxicitásának fő manifesztációja, és a gyógyszer leggyakoribb akut dózislimitáló toxicitása. A leukopenia és neutropenia általában súlyos, emellett thrombocytopenia és anaemia is előfordulhat. A neutrophil- és thrombocytaszám nadírja általában a gyógyszer alkalmazását követő 10‑14.napon alakul ki, azonban a sejtszám általában a 3. héten normalizálódik.

A súlyos myelosuppressio időszaka alatt bekövetkező fertőzések és/vagy vérzések által okozott halálesetekről számoltak be.

A súlyos myelosuppressio klinikai tünetei lehetnek az alábbiak: láz, fertőzések, sepsis/septikaemia, septicus sokk, vérzés, szöveti hypoxia vagy halál. Lázas neutropenia fellépése esetén iv. antibiotikus kezelés javasolt.

Másodlagos leukaemia

Praeleukaemiás fázissal vagy anélkül jelentkező másodlagos leukaemiát jelentettek antraciklinekkel, köztük idarubicin-hidrokloriddal kezelt betegeknél. A másodlagos leukaemia sokkal gyakoribb, ha a gyógyszereket DNS-károsító antineoplasztikus szerekkel kombinálják, ha a beteg előzetesen erélyes citotoxikus kezelésben részesült, vagy ha az antraciklinek dózisát emelték. Ezen leukaemiák latenciaideje 1‑3év is lehet.

Emésztőrendszeribetegségek és tünetek

Az idarubicin-hidroklorid emetogén. A mucositis (többnyire stomatitis, kevésbé gyakran oesophagitis) rendszerint kevéssel a gyógyszer beadását követően jelentkezik, és súlyos esetben néhány nap alatt a nyálkahártya kifekélyesedéséhez vezethet. A legtöbb beteg esetében azonban ez a mellékhatás a terápia harmadik hetére megszűnik.

Esetenként súlyos emésztőrendszeri események (mint perforáció, vérzés) előfordulását figyelték meg per os idarubicin-hidroklorid-kezelésben részesülő olyan betegek esetében, akik akut leukaemiában szenvedtek, vagy egyéb patológiás eltérés szerepelt a kórtörténetükben, illetve olyan gyógyszeres terápiában részesültek, amelyről ismert, hogy emésztőrendszeri szövődményeket okoz. Olyan aktív emésztőrendszeri betegségben szenvedő betegek esetében, akiknél fokozott a vérzés és/vagy a perforáció veszélye, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a per os idarubicin-hidroklorid-kezelés várható előnyét annak kockázatával szemben.

Máj- és/vagy vesekárosodás

Tekintettel arra, hogy máj- és/vagy vesekárosodás hatással lehet az idarubicin-hidroklorid diszpozíciójára, a máj- és vesefunkciókat a hagyományos klinikai laboratóriumi vizsgálatok segítségével (indikátorként a szérumbilirubin-szintet és szérumkreatinin-szintet használva) a kezelést megelőzően valamint a kezelés alatt ellenőrizni kell. Számos III. fázisú klinikai vizsgálat során az idarubicin-kezelés ellenjavallt volt, amennyiben a szérumbilirubin-szint és/vagy szérumkreatinin-szint meghaladta a 2,0mg/dl értéket. Egyéb antraciklinek esetében, amennyiben a szérumbilirubin-szint 1,2és 2,0mg/dl között van, általában 50%-os dóziscsökkentést alkalmaznak (lásd 4.2 pont).

Az infúzió bekötésének helyén fellépő reakciók

Az infúzió kis vénába, illetve ismételten ugyanabba a vénába történő bekötése esetén fennáll a véna sclerosisának veszélye.

Ha pontosan követjük az alkalmazás javasolt menetét, minimalizálható a phlebitis/thrombophlebitis kockázata az infúzió bekötésének helyén (lásd 4.2 pont).

Extravasatio

Az idarubicin-hidroklorid intravénás infúzióként történő alkalmazásakor kialakuló extravasatio helyi fájdalmat, súlyos szöveti laesiókat (hólyagképződés, súlyos cellulitis) és szövetelhalást okozhat. Az idarubicin-hidroklorid intravénás adagolása során az extravasatióra utaló jelek vagy tünetek esetén az infúzió adását azonnal le kell állítani.

Extravasatio esetén dexrazoxánt lehet alkalmazni a szöveti sérülések elkerülése érdekében.

Tumorlízis-szindróma

Az idarubicin-hidroklorid hyperuricaemiát okozhat, a megnövekedett purinkatabolizmus következményeként, ami kísérőjelensége a hatóanyag által indukált gyors tumorsejt-szétesésnek (“tumorlízis-szindróma”). A kezdő terápiát követően ellenőrizni kell a vér húgysav-, kálium-, kalcium‑, foszfát- és kreatininszintjét. A hidrálás, a vizelet lúgosítása, valamint a hyperuricaemia megelőzése céljából alkalmazott allopurinol-profilaxis jelentősen csökkentheti a tumorlízis-szindróma lehetséges szövődményeit.

Immunszuppresszív hatások / fokozott fogékonyság a fertőzésekre

Kemoterápiás szerek, így az idarubicin-hidroklorid miatt immunkompromittált állapotban lévő betegeknél élő, vagy élő attenuált kórokozót tartalmazó vakcinák alkalmazása súlyos vagy halálos kimenetelű fertőzéseket okozhat. Idarubicin-hidrokloridot kapó betegeknél az élő kórokozót tartalmazó vakcinával történő oltást kerülni kell. Elölt vagy inaktivált kórokozót tartalmazó vakcinák alkalmazása lehetséges, ugyanakkor az ezekre adott válasz csökkenhet.

Reproduktív rendszer

Az idarubicin genotoxicitást okozhat. Az idarubicin-hidrokloriddal kezelt férfiaknak és nőknek javasolni kell, hogy alkalmazzanak hatékony fogamzásgátló módszert a kezelés során, és még egy adott ideig utána is. Az idarubicin-hidrokloriddal kezelt férfiaknak javasolni kell, hogy, a terápia által okozott irreverzibilis infertilitás lehetősége miatt – amennyiben indokolt és elérhető –, kérjenek tanácsot a spermakonzerválásról (lásd 4.6 pont). A terápia befejezése után gyermekvállalást tervező betegeknek javasolni kell, hogy előbb beszéljenek egy megfelelő szakemberrel.

Egyéb

Egyéb citotoxikus szerekhez hasonlóan thrombophlebitis és thromboemboliás tünetek – beleértve a tüdőembóliát is – előfordulását jelentették az idarubicin-hidroklorid alkalmazásával összefüggésben.

Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy a készítmény a vizelet vörösre színeződését okozhatja a kezelést követő 1‑2 napban.

A Zavedos por oldatos infúzióhoz laktózt tartalmaz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az idarubicin-hidroklorid erősen myelosuppressiv hatású, ezért olyan kemoterápiás kezelésekkel kombinálva, amelyek hasonló aktivitással rendelkező hatóanyagokat tartalmaznak, additív myelosuppressiv hatás megjelenésével kell számolni, valamint egyéb additív toxikus hatásokkal, különös tekintettel a gyomor-bél rendszeri hatásokra (lásd 4.4 pont).

Az idarubicin-hidroklorid egyéb, potenciálisan kardiotoxikus kemoterápiás gyógyszerekkel, valamint a szívműködésre ható egyéb készítményekkel (pl. kalciumcsatorna-blokkolókkal) történő együttes alkalmazása a terápia alatt a cardialis funkciók folyamatos ellenőrzését igényli.

Az idarubicin-hidroklorid gyógyszerkombinációban körültekintően alkalmazandó májenziminduktorokkal, -inhibitorokkal, illetve hepatotoxikus hatású készítményekkel.

A máj- vagy vesefunkciók változását indukáló egyidejűleg alkalmazott terápia befolyásolhatja az idarubicin-hidroklorid metabolizmusát, farmakokinetikáját, terápiás hatékonyságát és/vagy toxicitását (lásd 4.4 pont).

Additív myelosuppressiv hatás jelentkezhet az egyidejűleg alkalmazott vagy az idarubicin‑hidroklorid‑kezelést megelőző 2‑3héten belül alkalmazott sugárkezelés hatására is.

Együttadása nem javasolt:

Élő, legyengített kórokozót tartalmazó vakcinák: Halálos kimenetelű szisztémás betegség kockázata áll fenn. A kockázat fokozott azoknál a betegeknél, akik már immunszupprimáltak fennálló alapbetegségük miatt.

Elölt kórokozókat tartalmazó vakcinák alkalmazása javasolt, ahol lehetséges (poliomyelitis).

Daganatellenes kemoterápia és orális antikoagulánsok együttes alkalmazása esetén az INR‑érték (International Normalised Ratio) gyakoribb ellenőrzése javasolt, mivel a kölcsönhatás kockázata nem zárható ki.

Ciklosporin A: együttadása a ciklosporin A‑val, mint egyedüli kemoszenzitizáló hatású gyógyszerrel, jelentősen megnövelte az akut leukaemia miatt kezelés alatt álló betegeknél az idarubicin AUC-értékét (1,78-szoros növekedés) és az idarubicinol AUC-értékét (2,46-szoros növededés). E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.

Néhány beteg esetében dózismódosítás válhat szükségessé.

Terhesség

Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok az idarubicin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatoknál végzett vizsgálatokban reprodukciós toxicitást mutattak ki (lásd 5.3pont).

Az idarubicint nem szabad terhesség alatt alkalmazni, kivéve, ha a potenciális előnyök meghaladják a magzatot érő potenciális kockázatokat. A beteget tájékoztatni kell a magzatot érintő potenciális veszélyekről.

Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél

A fogamzóképes nőknek javasolni kell, hogy ne essenek teherbe és alkalmazzanak hatékony fogamzásgátló módszert az idarubicin-kezelés alatt, és az utolsó dózis után még legalább 6,5hónapig. A fogamzóképes női partnerrel élő férfiaknak javasolni kell, hogy alkalmazzanak hatékony fogamzásgátló módszert az idarubicin-kezelés alatt, és az utolsó dózis után még legalább 3,5hónapig (lásd 4.4pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy az idarubicin-hidroklorid és metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Mivel egyéb antraciklinek kiválasztódnak a humán anyatejbe, és fennáll a lehetősége annak, hogy az anyatejjel táplált csecsemőknél súlyos mellékhatások alakulnak ki az idarubicin hatására, javasolni kell a nőknek, hogy ne szoptassanak az idarubicin-kezelés alatt, és az utolsó dózis után még legalább 14napig.

Termékenység

Az idarubicin-hidroklorid az emberi spermiumban kromoszómakárosodást indukálhat, ezért az idarubicin-kezelés alatt álló férfiaknak hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk legalább még 3,5hónapig az utolsó dózis után (lásd 4.4pont). A kezelés előtt a férfiak és a nők egyaránt kérjenek tanácsot a termékenység megőrzésével kapcsolatban.

Az idarubicin-hidroklorid hatásait a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre szisztematikusan nem vizsgálták.

Az idarubicin-hidrokloriddal történt kezelések alatt megfigyelt és jelentett mellékhatások gyakoriság szerinti összefoglalása az alábbi kategóriák szerint:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg)

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon gyakori fertőzések

Nem gyakori sepsis, septikaemia

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és a polipokat is)

Nem gyakori másodlagos leukaemia (akut myeloid leukaemia és myelodysplasiás szindróma)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori anaemia, súlyos leukopenia és neutropenia, thrombocytopenia

Nem ismert pancytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka anaphylaxia

Endokrin betegségek és tünetek

Nagyon gyakori anorexia

Nem gyakori dehydratio

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon gyakori hyperuricaemia

Nem ismert tumorlízis-szindróma

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Ritka cerebralis haemorrhagia

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori bradycardia, sinus tachycardia, tachyarrhythmia, a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) tünetmentes csökkenése, pangásos szívelégtelenség, cardiomyopathia**

Nem gyakori EKG-eltérések*, myocardialis infarktus

Nagyon ritka pericarditis, myocarditis, atrioventricularis és Tawara-szár-blokk

Érbetegségek és tünetek

Gyakori haemorrhagia, lokális phlebitis, thrombophlebitis

Nem gyakori sokk

Nagyon ritka thromboembolia, kipirulás

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori hányinger, hányás, mucositis/stomatitis, hasmenés, hasüregi fájdalom vagy égő érzés

Gyakori gastrointestinalis vérzés, hasi fájdalom

Nem gyakori oesophagitis, colitis^†

Nagyon ritka gyomoreróziók vagy fekélyek

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori a májenzimek szintjének és a bilirubin szintjének emelkedése

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori alopecia

Gyakori kiütés/viszketés, a besugárzásnak kitett bőrfelület túlérzékenysége^‡

Nem gyakori bőr- és köröm-hiperpigmentáció, urticaria, cellulitis^§, szövetnekrózis

Nagyon ritka acralis erythema

Nem ismert lokális reakciók

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori a kezelést követően a vizelet 1-2napig tartó vörösre színeződése

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon gyakori láz, fejfájás, hidegrázás

* Nem specifikus ST-szakasz-változások.

**A társuló jeleket és tüneteket lásd 4.4 pontban.

^† Beleértve a súlyos enterocolitist/perforációval járó neutropeniás enterocolitist is.

^‡ Ún. „radiation recall reaction”

^§ Ez a betegség súlyos formában is előfordulhat.

Vérképzőszervi rendszer

A kifejezett myelosuppressio az idarubicin-hidroklorid-kezelés legsúlyosabb mellékhatása, azonban ez nélkülözhetetlen a leukaemiás sejtek eradikációjához (lásd 4.4 pont).

A leukocyta- és thrombocytaszám általában az idarubicin-hidroklorid alkalmazását követő 10‑14.napon éri el a mélypontot. A sejtszámok általában a 3. héten elérik a normálértéket. A súlyos myelosuppressio fázisa során beszámoltak fertőzések és/vagy vérzések miatt bekövetkezett halálesetekről.

A myelosuppressio klinikai következményei lehetnek: láz, fertőzések, sepsis, septicus sokk, haemorrhagia és szöveti hypoxia, melyek halálhoz is vezethetnek. Ha lázas neutropenia jelentkezik, iv. antibiotikus kezelés javasolt.

Kardiotoxicitás

Az életet veszélyeztető pangásos szívelégtelenség a cardiomyopathia legsúlyosabb formája, és a gyógyszer dózislimitáló toxicitását képezi (lásd 4.4 pont).

Egyes mellékhatások leírása

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Stomatitis és súlyosabb esetekben nyálkahártyafekély, hányás és hasmenés okozta dehydratio, vastagbél‑perforáció veszélye, stb.

Az infúzió beadási helyén fellépő reakciók

A phlebitis/thrombophlebitis kockázatát és a megelőzést elősegítő intézkedéseket lásd a 4.2 pontban; a véletlen paravénás beszűrődés fájdalmat, súlyos cellulitist és szövetnekrózist okozhat.

Egyéb mellékhatások: hyperuricaemia

A hidrálás, a vizelet lúgosítása, valamint a megelőzés céljából alkalmazott allopurinol‑profilaxis csökkentheti a tumorlízis-szindróma lehetséges szövődményeit.

Gyermekek

A mellékhatások hasonlóak a felnőtteknél tapasztaltakhoz, kivéve azt, hogy a gyermekek hajlamosabbak az antraciklin által indukált kardiotoxicitásra.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az idarubicin-hidroklorid nagyon nagy dózisai várhatóan 24 órán belül akut myocardialis toxicitást és 1-2 héten belül súlyos myelosuppressiót okozhatnak.

Késői szívelégtelenséget figyeltek meg az antraciklinekkel kapcsolatban néhány hónappal a túladagolást követően.

A beteget a túladagolást követően legalább 6hónapig megfigyelés alatt kell tartani, a szívkárosodás jeleinek észlelésekor a hagyományos kezelést kell alkalmazni.