ZILDALIS 3,6 MG IMPLANTÁTUM ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN

Prostatacarcinoma kezelése az alábbi esetekben (lásd még 5.1pont)

• Metasztatizáló prostatacarcinoma kezelése, amikor a goszerelin igazoltan a sebészeti kasztrációhoz hasonló túlélési előnyöket biztosít (lásd 5.1pont).

- Lokálisan előrehaladott prostatacarcinoma kezelése a sebészeti kasztráció alternatívájaként, azokban az esetekben, amikor a goszerelin igazoltan az antiandrogénekhez hasonló túlélési előnyöket biztosít (lásd 5.1pont).

- Sugárterápia adjuváns kezeléseként a magas kockázatú, lokalizált vagy lokálisan előrehaladott prostatacarcinomában szenvedő betegeknél, azokban az esetekben, amikor a goszerelin igazoltan jobb betegségmentes‑ és össz-túlélést biztosít (lásd 5.1pont).

- Sugárterápiát megelőző neoadjuváns kezelésként a magas kockázatú, lokalizált vagy lokálisan előrehaladott prostatacarcinomában szenvedő betegeknél, amikor a goszerelin igazoltan jobb betegségmentes túlélést biztosít (lásd 5.1pont).

- Lokálisan előrehaladott, a betegség progressziójának magas kockázatát hordozó, radikális prostatectomián átesett betegek adjuváns kezeléseként, azokban az esetekben, amikor a goszerelin igazoltan jobb betegségmentes túlélést biztosít (lásd 5.1pont).

Pre‑ és perimenopausa idején jelentkező, előrehaladott, hormonérzékeny emlőkarcinóma kezelése.

A Zildalis 3,6mg a kemoterápia alternatívájaként javallott a pre-/perimenopausalis nők korai, ösztrogénreceptor pozitív emlőrákjának standard kezelésében.

Endometriosis: Az endometriosis kezelésében a Zildalis enyhíti a tüneteket, többek között a fájdalmat, továbbá csökkenti az endometrialis léziók méretét, illetve számát.

Endometrium‑elvékonyítás: a Zildalis az endometrium előzetes elvékonyítására javallott endometrium ablatio vagy resectio előtt.

Méhfibrómák: Sebészeti beavatkozás előtt vas-terápiával kombinálva, a hematológiai értékek javítása érdekében azoknál az anaemiás betegeknél, akik méhfibrómáktól szenvednek.

Asszisztált megtermékenyítés: A hypophysis működésének leállítása (down regulation) a szuperovuláció előkészítése során.

Adagolás

Felnőttek

Egy Zildalis 3,6mg depo implantátum subcutan injektálva az elülső hasfalba minden 28. napon. Nincs szükség dózismódosításra vese‑ vagy májkárosodásban szenvedő, illetve idős betegeknél.

Az endometriosis csupán hat hónapig kezelhető, mivel jelenleg nem állnak rendelkezésre hosszabb ideig tartó kezelésre vonatkozó klinikai adatok. Ismételt kezelési periódusok alkalmazása a csontdenzitás csökkenésének veszélye miatt nem javasolt. Azoknál a betegeknél, akik a Zildalis‑t, endometriosis kezelésére kapják, az egyidejű alkalmazott hormonpótló kezelés (napi ösztrogén- és progeszterontartalmú gyógyszer) igazoltan csökkentette a csontdenzitás‑vesztést, továbbá enyhítette a vasomotoros tüneteket is.

Alkalmazása endometrium‑elvékonyításban: négy‑ vagy nyolchetes kezelés. A második depó szükséges lehet a nagy uterusszal rendelkező betegeknél, valamint a sebészeti beavatkozás rugalmas időzítésének lehetővé tételére.

Méhfibrómák következtében anaemiás nők kezelése: a Zildalis 3,6mg implantátum vassal kiegészítve a műtét előtt legfeljebb 3hónapig alkalmazható.

Asszisztált megtermékenyítés: A Zildalis 3,6mg‑ot a hypophysis működésének elnyomása („down‑regulációja”) érdekében adják, aminek eredményeként a szérum ösztradiolszint a korai follicularis fázisban mérhető értékhez hasonló szintet ér el (kb. 150pmol/l). Ez rendszerint 7‑21napot vesz igénybe.

A „down‑reguláció” elérésekor, a szuperovulációt (az ováriumok kontrollált stimulációja) gonadotropin adásával kezdik meg. A depó agonistával elért „down‑reguláció” tartósabb, ami arra utal, hogy egyes esetekben fokozott lehet a gonadotropin‑igény. A folliculus kialakulásának megfelelő szakaszában a gonadotropin adását megszakítják és humán choriogonadotropint (hCG) adnak az ovuláció indukciójára. A kezelés monitorozását, a petesejt kivételét és a megtermékenyítési eljárást az adott intézményben szokásos gyakorlatnak megfelelően végzik el.

Gyermekek és serdülők

A Zildalis gyermekek kezelésére nem javallott.

Az alkalmazás módja

A Zildalis subcutan alkalmazásra javallott. A Zildalis helyes alkalmazása érdekében olvassa el a dobozon található utasításokat.

A felszín alatt futó artéria inferior epigastrica és elágazásai miatt fokozott figyelem szükséges, ha a Zildalis-t az elülső hasfalba adják.

Fokozott elővigyázatosságra van szükség az alacsony testtömeg-indexű (BMI) betegeknél, illetve azoknál, akik antikoagulánsokat kapnak (lásd 4.4pont).

Kellő körültekintéssel kell megbizonyosodni arról, hogy az injekció subcutan kerül beadásra, a tasakon feltüntetett technika alkalmazásával. A tű ne hatoljon be érbe, izomba vagy a peritoneumba.

Amennyiben a Zildalis implantátumot sebészi úton kell eltávolítani, az eszköz ultrahang segítségével lokalizálható.

A megsemmisítéshez és a gyógyszer egyéb kezeléséhez szükséges különleges elővigyázatossági intézkedéseket lásd a 6.6pontban.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Terhesség és szoptatás (lásd 4.6pont).

A GnRH‑agonistákkal, többek között goszerelinnel kezelt betegeknél fokozott a depresszió kialakulásának kockázata (mely súlyos lehet). A betegeket erről tájékoztatni kell, és megfelelő kezelésben kell részesíteni, ha a tünetek jelentkeznek.

Az androgén-deprivációs terápia a QT‑szakasz megnyúlást okozhat.

Azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében QT‑szakasz megnyúlás szerepel, vagy akiknél fennállnak a QT‑szakasz megnyúlás kockázati tényezői, továbbá akik a QT‑szakasz esetleges megnyúlást előidéző gyógyszereket szednek (lásd 4.5pont), a Zildalis‑kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak értékelnie kell az előny/kockázat arányt, beleértve a Torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is.

Az injekció beadásának helyén jelentkező sérülésről beszámoltak a goszerelinnel kapcsolatosan, beleérve azokat az eseteket, amikor fájdalom, haematoma, vérzés és érsérülés történt. Az érintett betegeknél monitorozni kell az esetleges hasűri vérzésre utaló jeleket és tüneteket. Nagyon ritka esetekben beadási hiba okozott, vértranszfúziót, illetve sebészeti beavatkozást igénylő érsérülést, valamint haemorrhagiás sokkot. Fokozott óvatosság szükséges, ha a goszerelint alacsony testtömeg-indexű betegeknek vagy olyanoknak adják, akik teljes antikoagulációs gyógyszerelést kapnak (lásd 4.4pont).

Férfibetegek

A goszerelin alkalmazása alaposan megfontolandó olyan férfibetegeknél, akiknél uréter-elzáródás vagy gerincvelő‑kompresszió fokozott kockázata áll fenn, továbbá az ilyen betegeket a terápia első hónapjában szoros monitorozás alatt kell tartani. Ha gerincvelő‑kompresszió vagy uréter-elzáródás miatti veseelégtelenség van jelen, vagy alakul ki, az ilyen szövődményeknél általában elfogadott specifikus kezelést kell alkalmazni.

Megfontolandó egy anti‑androgén kezdeti alkalmazása (pl. napi 300mg ciproteron‑acetát három napig a goszerelin‑kezelés előtt és három hétig a kezelés megkezdése után) az LHRH‑analóg kezelés elindításakor, mivel a jelentések szerint ez megelőzi a kezdeti szérum tesztoszteronszint emelkedés lehetséges következményeit.

Az LHRH‑agonisták alkalmazása a csontok ásványianyag‑tartalmának csökkenését eredményezheti. Férfiaknál az előzetes adatok arra utalnak, hogy a biszfoszfonátok LHRH‑agonistákkal való együttes alkalmazása csökkentheti a csontban az ásványianyag‑vesztést. Fokozott elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknél az osteoporosis további kockázati tényezői is jelen vannak (pl. krónikus alkoholabúzus, dohányzás, hosszú távú kezelés antikonvulzív szerekkel vagy kortikoszteroidokkal, osteoporosis a családi anamnézisben).

Az ismerten depresszióban vagy hypertoniában szenvedő betegeket gondosan monitorozni kell.

Az LHRH‑agonistákkal kezelt férfiak között a glükóz‑tolerancia csökkenését figyelték meg. Ez diabetes kialakulásában, illetve a már meglévő diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a glykaemiás kontroll elvesztésében manifesztálódhat. Ezért megfontolandó a vércukorszint monitorozása.

Myocardialis infarctust és szívelégtelenséget figyeltek meg egy farmakoepidemiológia vizsgálatban, amelyben LHRH‑agonistákat alkalmaztak prostatacarcinoma kezelésére. Úgy tűnik, hogy a kockázat az antiandrogénekkel történő kombináció során fokozódik.

Nőbetegek

Emlőcarcinoma indikáció

Csökkent csont ásványianyag‑sűrűség:

Az LHRH‑agonisták alkalmazása a csont ásványianyag‑sűrűségének csökkenését okozhatja. Korai emlőkarcinóma kétéves kezelését követően a csont‑ásványianyag vesztés átlagosan 6,2% volt a combnyakban és 11,5% a lumbalis csigolyákban. Ez a veszteség részben reverzíbilisnek mutatkozott a kezelés befejezése utáni egyéves utánkövetésnél, amikor a kiinduláshoz képest 3,4% volt a combnyakban, és 6,4% a lumbalis csigolyákban mért érték, bár ez nagyon korlátozott számú adaton alapul. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a nők többségénél a terápia megszüntetése után a csontvesztés megszűnik és a csontállomány sűrűsége helyreáll.

Előzetes adatok alapján arra lehet következtetni, hogy emlőcarcinomás betegeknél a goszerelin tamoxifennel kombinált alkalmazása csökkentheti a csont ásványianyag‑vesztést.

Benignus indikációk

Csont ásványianyag‑vesztés

Az LHRH‑agonisták alkalmazása valószínűleg a csont ásványianyag‑sűrűségének átlagosan havonta 1%‑os csökkenését okozza egy hathónapos kezelés során. A csontdenzitás minden 10%‑os csökkenése a csonttörések kockázatának kb. két‑háromszoros növekedésével függ össze. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a nők többségénél a terápia leállítása után a csontvesztés megszűnik és a csontállomány helyreáll.

Azoknál a betegeknél, akik a goszerelint hormonpótló terápia kiegészítéseként endometriosis kezelésére kapják, a goszerelin kimutatottan mérsékli a csontdenzitás csökkenést és a vasomotoros tüneteket.

Nem állnak rendelkezésre specifikus adatok a bizonyítottan osteoporosisban szenvedő, és azon betegekre vonatkozóan, akiknél fennállnak az osteoporosis kockázati tényezői (pl. krónikus alkoholabúzus, dohányzás, hosszan tartó kezelés a csont ásványianyag‑sűrűségét csökkentő gyógyszerekkel, pl. antikonvulzív szerekkel és kortikoszteroidokkal; osteoporosis a családi anamnézisben; hiányos táplálkozás, pl. anorexia nervosa). Mivel a csont ásványianyag‑sűrűség csökkenése ezeknél a betegeknél valószínűleg még károsabb hatású, a goszerelin‑kezelést egyénenként kell megfontolni, és kizárólag akkor lehet elkezdeni, ha gondos mérlegelés után a kezelés előnyei meghaladják a kockázatokat. További intézkedések megfontolandók a csont ásványianyag‑vesztés megakadályozására.

Megvonásos vérzés

A korai goszerelin‑kezelés során néhány nőnél különböző időtartamú és intenzitású hüvelyi vérzés fordulhat elő. Ha hüvelyi vérzés jelentkezik, ez általában a kezelés elindítása utáni első hónapban tapasztalható. Az ilyen vérzés valószínűleg ösztrogén megvonásos vérzés, amely várhatóan spontán megszűnik. Ha a vérzés folytatódik, ennek okát ki kell vizsgálni.

Jóindulatú nőgyógyászati elváltozások hat hónapot meghaladó kezelésének hatásaira vonatkozóan jelenleg nem állnak rendelkezésre klinikai adatok.

A goszerelin alkalmazása a méhnyak ellenállásának növekedéséhez vezethet, ezért a méhnyak tágítását fokozott körültekintéssel kell végezni.

A goszerelint kizárólag asszisztált reprodukcióra használatos terápiás séma részeként lehet alkalmazni, ezen a területen jártas szakorvos ellenőrzése mellett.

Az egyéb LHRH‑agonistákhoz hasonlóan a goszerelin 3,6mg implantátum és gonadotropin kombinációja esetén is beszámoltak az ovarium hyperstimulatiós szindróma (OHSS) előfordulásáról. A stimuláló ciklust szoros monitorozás alatt kell tartani annak érdekében, hogy megállapítható legyen, mely betegeknél áll fenn az OHSS kialakulásának kockázata. Ha fennáll az OHSS kockázata, a humán choriogonadotropin (hCG) alkalmazásától el kell tekinteni, amennyiben ez lehetséges.

Polycystás ovarium szindrómában szenvedő betegeknél a goszerelin asszisztált reprodukciós protokollban való alkalmazása óvatosságot igényel, mivel a folliculusok képződése fokozott lehet.

A fogamzóképes nőknek nem‑hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a goszerelin ‑kezelés alatt és a kezelés befejezése után, amíg a menstruáció helyre nem áll.

Az ismerten depresszióban és hypertoniában szenvedő betegek gondos monitorozása szükséges.

A goszerelin‑kezelés alatt a doppingvizsgálat pozitív eredményt adhat.

Gyermekek és serdülők

A goszerelin alkalmazása gyermekeknél nem javallott, mivel ebben a betegcsoportban nem állapították meg a hatásosságát és biztonságosságát.

Mivel az androgén deprivációs kezelés a QT‑szakasz megnyúlását okozhatja, a Zildalis együttes alkalmazását gondosan mérlegelni kell a QT‑szakaszt ismerten megnyújtó vagy Torsade de pointes kialakulását indukáló gyógyszerekkel, mint amilyenek az IA (pl. kinidin, dizopiramid) vagy III csoportba (amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiarrhythmiás szerek, valamint metadonnal, moxifloxacinnal, antipsychoticumokkal stb. (lásd 4.4pont).

Terhesség

A Zildalis terhesség alatt nem alkalmazható, mivel az LHRH‑agonisták ezen időszakban történő alkalmazása esetén elméletileg fennáll az abortusz vagy a magzati rendellenesség kialakulásának veszélye. A fertilis korban lévő nőket a kezelés megkezdése előtt gondosan meg kell vizsgálni a terhesség kizárása érdekében. A kezelés alatt nem‑hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazni, amíg a menstruáció helyre nem áll (lásd még a menstruáció helyreállására vonatkozó figyelmeztetés a 4.4pontban).

A terhességet ki kell zárni, mielőtt a goszerelint asszisztált reprodukciós eljárásban használnák. Ebben az indikációban nincs a goszerelin alkalmazása és a petesejt fejlődése, a terhesség vagy a terhesség kimenetele során észlelt rendellenességek közötti oki kapcsolatra utaló klinikai bizonyíték.

Szoptatás

A Zildalis alkalmazása a szoptatás időszakában nem javasolt.

A goszerelin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A következő, gyógyszer mellékhatásokra vonatkozó gyakorisági kategóriákat az összes, klinikai vizsgálatokból, a posztmarketing vizsgálatokból és a spontán bejelentésekből származó jelentések alapján állapították meg. A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások többek között a hőhullámok, a verejtékezés és az injekció beadásának helyén fellépő reakciók.

A mellékhatások gyakoriságát a következő kategóriák szerint osztályozták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 –<1/100), ritka (≥1/10000 –<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Táblázat: A goszerelin 3,6mg implantátum mellékhatásai MedDRA szervrendszer osztályok szerinti felsorolásban

^a Az LHRH‑agonistákkal kezelt férfiak között megfigyelték a glükóz‑tolerancia csökkenését. Ez megnyilvánulhat diabetesben, illetve diabeteses betegek esetén felborulhat a glükóz‑háztartás. ^b Farmakológiai hatások, amelyek ritkán teszik szükségessé a kezelés felfüggesztését. ^c Ezek megnyilvánulhatnak hypotoniában vagy hypertoniában, és alkalmanként figyelték meg a goszerelinnel kezelt betegeknél. Ezek az eltérések általában átmenetiek, a goszerelin‑terápia folytatása mellett vagy annak felfüggesztésekor megszűnnek. Az ilyen változások miatti orvosi beavatkozásra, beleértve a goszerelin‑kezelés megszüntetését, ritkán volt szükség. ^d Ezek a mellékhatások általában enyhék és gyakran a terápia felfüggesztése nélkül megszűnnek. ^e Kezdetben a prostatacarcinomás betegeknél átmenetileg fokozódhat a csontfájdalom, ami tünetileg kezelhető. ^f Egy farmakoepidemiológia vizsgálatban figyelték meg, amelyben LHRH‑agonistákat alkalmaztak a prostatacarcinoma kezelésére. Úgy tűnik, hogy antiandrogénekkel kombinálva a kockázat nő. ^g Hajhullást jelentettek nőknél, beleértve a jóindulatú indikációkban kezelt fiatalabb betegeket is. Ez általában enyhe, de alkalmanként súlyos is lehet. ^h Főként a testszőrzet hullása, amely a csökkent androgénszint várható hatása.

ⁱ Acnét legtöbbször a goszerelin‑kezelés megkezdése utáni első hónapban jelentettek.

Posztmarketing tapasztalatok

Kisszámú esetben a vérkép megváltozását, májműködési zavart, pulmonalis emboliát és interstitialis pneumoniát jelentettek a goszerelin‑kezeléssel összefüggésben.

Továbbá a jóindulatú nőgyógyászati betegségekkel kezelt nőknél a következő gyógyszer‑mellékhatásokat jelentették:

Acne, a testszőrzet változása, bőrszárazság, testtömeg‑növekedés, a szérum‑koleszterinszint emelkedése, ovarium hyperstimulatiós szindróma (gonadotropinokkal való együttadáskor), vaginitis, hüvelyi folyás, idegesség, alvászavarok, fáradtság, perifériás ödéma, izomfájdalmak, görcsök a lábikrában, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, hasi panaszok, a hang megváltozása.

Kezdetben az emlőkarcinómás betegek a tünetek átmeneti felerősödését tapasztalhatják, amelyeket tünetileg kezelhetők.

Ritkán, metasztatizáló emlőkarcinómában szenvedő betegeknél hypercalcaemia alakul ki a kezelés kezdetén. Hypercalcaemiára utaló tünetek (pl. szomjúság) jelenlétekor a hypercalcaemiát ki kell zárni.

Ritkán, néhány beteg az LHRH‑analóg kezelés folyamán a természetes menopausa állapotába kerülhet és a menstruáció a kezelés megszüntetése után nem tér vissza. Nem ismert, hogy ez a goszerelin‑kezelés hatása vagy a nőgyógyászati állapotuk tükröződése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Humán túladagolással kapcsolatosan kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Azokban az esetekben, amikor a goszerelint véletlenül az előírt idő előtt vagy nagyobb dózisban adták, nem észleltek klinikailag releváns mellékhatást. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy a goszerelin magasabb adagjai mellett is csak a szándékos terápia hatásai, úgymint a nemi hormon koncentrációkra, valamint a reproduktív traktusra gyakorolt hatások jelentkeznek. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell végezni.