ZOLPIDEM VITABALANS 10 MG FILMTABLETTA

A Zolpidem Vitabalans az álmatlanság rövid távú kezelésére javallt felnőttek számára, olyan helyzetekben, amikor az álmatlanság súlyos vagy akadályozza az illető megszokott életvitelét, vagy rendkívüli kellemetlenséget jelent a beteg számára.

Adagolás

A kezelés a lehető legrövidebb legyen. Általában néhány naptól két hétig, legfeljebb – a fokozatos elhagyással együtt – négy hétig tarthat.

Ugyanúgy, mint más hipnotikumok esetében, a hosszú ideig tartó használat nem ajánlott, a kezelés időtartama nem haladhatja meg a négy hetet.

Egyes esetekben szükség lehet a beteg maximális kezelési időt meghaladó, hosszabb tartamú kezelésére.

Azonban a kezelés folytatása előtt a beteg állapotát újra értékelni kell.

Felnőttek

A kezelés egyszeri gyógyszerbevétellel történjen, mely ugyanaznap éjjel nem ismételhető.

Felnőtteknek a napi javasolt adag 10 mg, amit közvetlenül lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem legkisebb hatásos adagját kell alkalmazni és a 10 mg-ot nem szabad átlépni.

Idősek

Az idős, illetve legyengült betegek számára, akik különösen érzékenyek lehetnek a zolpidem hatására, 5 mg-os napi adag javasolt. Az adagot csak bizonyos esetekben szabad megemelni.

Májkárosodás

Enyhe, vagy közepesen súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek esetében, akiknek a szervezetéből az egészségeseknél lassabban ürül ki a zolpidem, 5 mg-os kezdő adag javasolt, különös óvatossággal kell eljárni az idős betegeknél. Felnőtteknél (65 év alatt) akkor lehet 10 mg-ra emelni az adagot, ha a klinikai válasz nem megfelelő és a beteg jól tolerálja a gyógyszert! Súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeknél a zolpidem ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

A zolpidem maximális napi adagja 10 mg minden betegcsoportban.

Gyermekek és serdülők

A zolpidem alkalmazása nem javasolt gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél, mivel nincsenek adatok, amelyek alátámasztják az ebben az életkorban való alkalmazást. A placebokontrollos klinikai vizsgálatokból származó, jelenleg rendelkezésre álló adatok leírását lásd az 5.1 pontban.

Az alkalmazás módja

Orális alkalmazásra.

A tablettát folyadékkal kell bevenni, közvetlenül lefekvés előtt.

• Myasthenia gravis.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Alvási apnoe szindróma.

• Akut légzési és/vagy súlyos légzési elégtelenség.

• Súlyos májelégtelenség.

Az insomnia oka tisztázandó, ha lehetséges. A háttérben meghúzódó tényezőket kezelni kell, mielőtt altatót rendelnének. Ha az insomnia 7-14 napos kezelés során nem javul, ez elsődleges pszichiátriai vagy organikus megbetegedés fennállását jelezheti, ami kivizsgálást tesz szükségessé.

Másnapi pszichomotoros képességromlás

A másnapi pszichomotoros képesség, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is, romlásának kockázatát növeli, ha

• a zolpidem a mentális éberséget igénylő tevékenységek előtt 8 óránál kevesebb időn belül kerül bevételre (lásd 4.7 pont);

• az ajánlott adagnál nagyobb adag kerül bevételre;

• a zolpidemet más központi idegrendszeri depresszánsokkal, vagy a zolpidem vérszintjét megemelő gyógyszerekkel, vagy alkohollal, vagy tiltott szerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

A zolpidemet egyszer kell bevenni közvetlenül lefekvéskor és nem szabad ugyanaznap éjjel újra bevenni.

Amnézia

A benzodiazepinek és benzodiazepin gyógyszerek anterográd amnéziát indukálhatnak. Ez rendszerint néhány órával a gyógyszer bevétele után fordul elő. A kockázat csökkentése érdekében a betegeknek meg kell arról bizonyosodniuk, hogy 8 óra megszakítatlan alvásidő áll a rendelkezésükre (lásd 4.8 pont).

Tolerancia

A rövid hatású benzodiazepinek és benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek altató hatásának hatékonyságában némi csökkenés következhet be néhány heti ismételt használat után.

Dependencia

A benzodiazepinek, illetve benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek használata az e készítmények iránti fizikai és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A dependencia rizikója az adag nagyságával és a kezelés időtartamával nő, és azon betegek esetében is nagyobb, akiknek pszichiátriai rendellenesség és/vagy alkohol, ill. drog abusus szerepel a kórelőzményében. Ezeket a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, amikor benzodiazepineket vagy a benzodiazepinekhez hasonló szereket kapnak.

Ha egyszer kialakult a fizikai függőség, akkor a kezelés hirtelen befejezését elvonási tünetek kísérhetik. Ez a következő tünetek megjelenését jelentheti: fejfájás, ill. izomfájdalom, rendkívüli szorongás és feszültség, nyugtalanság, zavarodottság, ingerlékenység. Súlyos esetekben a következő tünetek fordulhatnak elő: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagok zsibbadtsága és zsibogása, a fény, a zajok és a fizikai kontaktus iránti érzékenység, hallucinációk, illetve epilepsziás görcsrohamok.

Rebound hatás: Az altató szedésének abbahagyása után átmenetileg fokozott formában visszatérhetnek azok a tünetek, amelyek a benzodiazepinekkel, ill. benzodiazepinekkel rokon gyógyszerekkel való kezeléshez vezettek. Ezeket más reakciók, így hangulatváltozások, szorongás és nyugtalanság is kísérhetik.

Mivel az elvonási tünetek, illetve a rebound jelenség kialakulásának a rizikója a kezelés hirtelen abbahagyása után nagyobb, ezért az adag fokozatos csökkentése javasolt.

A rövid hatástartamú benzodiazepinek, ill. benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek esetében az adagok között elvonási tünetek jelentkezhetnek.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen (lásd 4.2 pont), és a négy hetet – az adag fokozatos csökkenésének folyamatát is beleértve – ne haladja meg. Ezen kezelési időn túl terjedő meghosszabbításra csak a beteg állapotának ismételt ellenőrzését követően kerülhet sor.

Célszerű a kezelés megkezdésekor tájékoztatni a beteget arról, hogy ez a gyógyszeres kezelés korlátozott időtartamú lesz, és pontosan elmagyarázni, hogy a dózist miként fogják fokozatosan csökkenteni. A beteg továbbá legyen a tudatában a rebound insomnia lehetőségének, hogy az ilyen tünetek miatti szorongás a lehető legkisebb legyen, ha jelentkeznének a gyógyszer elhagyásakor.

A rövid hatástartamú benzodiazepinek, ill. benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek esetében az adagolási intervallumban is jelentkezhetnek elvonási tünetek, különösen nagy adagok alkalmazásánál.

Egyéb pszichiátriai és paradox reakciók

A benzodiazepinek, ill. benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek használatakor a következő egyéb pszichiátriai és paradox reakciók fordulhatnak elő: nyugtalanság, súlyos insomnia, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzékcsalódás, dühroham, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok, természetellenes viselkedés, és más nemkívánatos magatartási hatások.

Ezek jelentkezése esetén abba kell hagyni a gyógyszer szedését. Az ilyen reakciók nagyobb valószínűséggel lépnek fel a gyermekek és az idősek körében.

Alvajárás és akapcsolódóviselkedésformák

Alvajárást és más, kapcsolódó viselkedési formákat, ilyen például az „alva-vezetés”, étel készítése és elfogyasztása, telefonálás, szex, az eseményre vonatkozó amnéziával, leírták zolpidemet szedő betegeknél, akik nem voltak teljesen ébren. Úgy tűnik, hogy alkohol, valamint más CNS-depresszánsok alkalmazása a zolpidemmel fokozza az ilyen viselkedés kockázatát, ugyanúgy, mint az ajánlottnál nagyobb dózisban használt zolpidem. A zolpidem szedésének megszakítását kell határozottan megfontolni azoknál a betegeknél, akik ilyen viselkedésről (azaz például alva-vezetés) számolnak be, a betegre és másokra való veszélyessége miatt (lásd a 4.5 és 4.8 pontot).

A benzodiazepinek és benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek pszichotikus betegek primer terápiájára nem javasoltak.

Depresszió

A benzodiazepin és benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek a depresszió, illetve a depresszióhoz társuló szorongás egyedüli kezelésére nem alkalmazhatók (az ilyen betegek esetében öngyilkosságot válthatnak ki). A zolpidem csak óvatossággal adható depresszió tüneteit mutató betegeknél. Öngyilkosságra való hajlam léphet fel. Mivel fennáll a lehetősége, hogy a beteg szándékosan túladagolja magát, ezeknek a betegeknek a gyógyszerből az ésszerűen legkevesebb mennyiséget kell biztosítani. A már létező depressziót elnyomhatja a zolpidem. Mivel az álmatlanság a depresszió tünete lehet, ezért ha fennáll az álmatlanság, a beteget újra ki kell értékelni.

Súlyos sérülések

Farmakológiai tulajdonságai miatt a zolpidem álmosságot és csökkent tudatszintet okozhat, aminek következtében a beteg eleshet és ez súlyos sérülésekhez vezethet.

Opioidok együttes alkalmazásának kockázata:

A Zolpidem Vitabalans és opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt szedatív gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Zolpidem Vitabalans együttes felírása opioidokkal olyan betegek számára korlátozódik, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek.

Ha a Zolpidem Vitabalans és opioidok együttes felírásáról születik döntés, akkor a legkisebb hatásos dózist kell a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2pontban).

A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek: Lásd az ajánlott adagolást.

Mivel a benzodiazepin, vagy a benzodiazepinekkel rokon szerek súlyosbíthatják a légzési elégtelenséget, a zolpidemet különös óvatossággal kell adni krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknek.

A benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek nem javallottak súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére, mivel encephalopathiát okozhatnak.

Rendkívüli óvatosságra van szükség, ha benzodiazepinek és benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek alkalmazására kerül sor olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében alkohol vagy drog abusus szerepel.

Alkohol

Alkohol egyidejű fogyasztása nem javasolt. Ha a készítményt alkohollal együtt alkalmazzák, akkor a szedatív hatás fokozódhat, ez befolyásolja a gépjárművezetéshez, illetve gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Központiidegrendszeri depresszánsokkal történő kombináció

Fokozott központi idegrendszeri depressziós hatás alakulhat ki antipszichotikumokkal (neuroleptikumokkal), hipnotikumokkkal, anxiolitikumokkal/szedativumokkal. antidepresszánsokkal, kábító fájdalomcsillapítókkal, epilepszia-ellenes gyógyszerekkel, anesztetikumokkal, szedativ antihisztaminokkal történő együttes alkalmazáskor. Ezért, a zolpidem együttes alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel fokozhatja az álmosságot és a másnapi pszichomotoros képességromlást, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is (lásd 4.4 és 4.7 pont). Vizuális hallucináció izolált eseteiről is beszámoltak zolpidemet antidepresszánsokkal, beleértve a bupropiont, dezipramint, fluoxetint, szertralint és venlafaxint, együtt szedő betegeknél.

Fluvoxaminnel történő együttes alkalmazása megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttes alkalmazásuk nem javasolt.

A központi gátló hatás fokozódása fordulhat elő, ha egyidejűleg alkalmazzák izomrelaxánsokkal. Kábító fájdalomcsillapítókkal való együttadáskor az eufória fokozódhat, növelve a pszichés függőség kialakulásának veszélyét.

Opioidok:

Szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinnel rokon gyógyszerek, mint a Zolpidem Vitabalans, opioidokkal történő együttadása növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt. Korlátozni kell az egyidejű alkalmazás dózisát és a kezelés időtartamát (lásd 4.4 pont).

CYP450gátlók és indukálók

A zolpidem a citokróm CY-P450 izoformák metabolizálódik, a fő enzim a CYP3A4, a CYP1A2 kisebb mértékben járul hozzá. A CY-P450 izoformákat (főleg a CYP3A4-et) gátló vegyületek megemelhetik a plazmakoncentrációt, és fokozhatják a zolpidem hatását.

Ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttadásuk nem javasolt.

A zolpidem maximális plazmakoncentrációjának körülbelül 60%-os csökkenése figyelhető meg, ha rifampicinnel együtt adják be. A zolpidem farmakodinámiás hatása csökken, ha rifampicinnel (egy CYP3A4 indukálószer) együtt adják be.

Ha azonban itrakonazollal (CYP3A4 gátló) együtt alkalmazzák a zolpidemet, akkor a farmakokinetikai és farmakodinámiás hatásai nem különböznek jelentősen. Ezen eredmények klinikai relevanciája nem ismert.

Ha a zolpidemet ketokonazollal, egy potens CYP3A4 gátlóval együtt alkalmazzák, a zolpidem elimináció felezési ideje megnyúlik, a zolpidemmel való teljes érintkezés (AUC) 83%-kal megnő, és a zolpidem látszólagos orális kiürülése csökken. A zolpidem rutinszerű dózis-állítása nem szükséges, de a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a zolpidem ketokonazollal való alkalmazása fokozhatja a szedatív hatást.

Egyéb gyógyszerek

Ha a zolpidemet együtt adják warfarinnal, haloperidollal, klorpromazinnal, digoxinnal vagy ranitidinnel, nem figyelhető meg szignifikáns farmakokinetikai kölcsönhatás.

Nem áll rendelkezésre elegendő adat a Zolpidem biztonságos alkalmazására a terhesség és szoptatás alatt. Jóllehet az állatkísérletekben nem mutattak ki teratogén, illetve embriotoxikus hatásokat, a biztonságossága emberek esetében nem bizonyított a terhesség során. Ezért a terhesség alatt, különösen az első trimeszterben nem alkalmazható a zolpidem.

Ha fogamzásképes korú nő részére rendelik a zolpidemet, akkor figyelmeztetni kell, hogy beszélje meg az orvosával a készítmény abbahagyását, ha terhességet kíván, vagy azt gyanítja, hogy terhes lehet.

Amennyiben valamilyen kényszerítő orvosi okból zolpidem alkalmazására kerül sor a terhesség késői szakasza vagy a szülés alatt, a gyógyszer farmakológiai hatásából adódóan számítani lehet az újszülöttre gyakorolt hatásaira, amilyen a hypothermia, csökkent izomtónus és a mérsékelt légzésdepresszió.

Továbbá, azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség utolsó szakaszában, hosszantartó benzodiazepin ill. benzodiazepinekkel rokon gyógyszerrel való kezelésben részesült anyáktól születtek, fizikai függőség alakulhat ki és a szülést követően fennállhat az elvonási tünetek jelentkezésének a veszélye.

A zolpidem minimális mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Ezért nem alkalmazható a szoptatás időszakában, mert a csecsemőre gyakorolt hatásait nem vizsgálták.

A Zolpidem Vitabalans nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gépjárművezetőket, illetve gépeket használókat figyelmeztetni kell arra, hogy - mint az egyéb hipnotikumok esetében – fennállhat a gyógyszerbevétel utáni reggelen az álmosság, megnyúlt reakcióidő, szédülés, aluszékonyság, homályos/kettős látás, valamint az éberség és a gépjárművezetési képesség csökkenésének lehetséges kockázata (lásd 4.8 pont). A kockázat minimalizálásának érdekében legalább 8óra pihenőidő javasolt a zolpidem bevétele és a gépjárművezetés, a gépek kezelése valamint magasban végzett munka között.

A gépjárművezetési képesség zavara és olyan viselkedés, mint az “alva-vezetés” előfordult zolpidemet önmagában, terápiás adagban alkalmazva.

Továbbá, a zolpidem alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő együttes bevétele növeli az ilyen viselkedés kockázatát (lásd 4.4 és 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt és egyéb pszichoaktív anyagot, amikor zolpidemet szednek.

A gyógyszer káros mellékhatásait az alábbi táblázatban adjuk meg, a következő konvenciókat használva: nagyon gyakori: ≥1/10; gyakori: ≥1/100 – <1/10; nem gyakori: ≥1/1000–<1/100; ritka: ≥1/10000–l <1/1000; nagyon ritka: <1/10000; nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Bizonyíték van arra, hogy a zolpidem alkalmazásakor kialakuló egyes reakciók dózisfüggőek, főleg a központi idegrendszeri hatások. Ezek elvileg enyhébbek, ha a zolpidemet közvetlenül lefekvés előtt veszik be. Ezek leggyakrabban idős betegekben jelentkeznek.

Ezek a jelenségek főleg a terápia kezdetén jelentkeznek, vagy idős betegekben, és az ismételt alkalmazás során eltűnnek.

Amnézia

A terápiás dózisokban anterográd amnézia fordulhat elő, ennek a veszélye a magasabb dózisoknál megnő. A kockázat csökkentése érdekében a betegeknek gondoskodniuk kell arról, hogy nyolc órát zavartalanul alhassanak. Az amnesztikus hatás kapcsolódhat a nem megfelelő viselkedéshez (lásd 4.4 pont).

Depresszió

A benzodiazepinek és benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek alkalmazása alatt a már meglévő depresszió manifesztálódhat (lásd 4.4 pont).

Pszichiátriai és „paradox” reakciók

Nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzékcsalódások, dührohamok, rémálmok, fokozott álmatlanság, hallucinációk, pszichózisok, alvajárás, természetellenes viselkedés és más nemkívánatos magatartási hatások léphetnek fel a benzodiazepinek és benzodiazepinekkel rokon szerek alkalmazásakor. Az ilyen hatások kialakulása valószínűbb az idősek körében (lásd 4.4 pont).

Függőség

Az alkalmazás (még a terápiás adagokban is) fizikai függőség kialakulásához vezethet; a kezelés abbahagyása elvonási, ill. rebound jelenségeket okozhat (lásd 4.4 pont).

Pszichés függőség fordulhat elő. Több gyógyszer abususa esetén is beszámoltak a vele való visszaélésről.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A zolpidem egyedüli vagy más CNS-depresszáns szerek (beleértve az alkoholt is) túladagolásáról szóló beszámolókban a tudatzavar az aluszékonyságtól a könnyű kómáig terjedt, és halálos végkimenetelről is beszámoltak.

400 mg zolpidemmel (ami a javasolt adag negyvenszerese) történt túladagolásból is voltak betegek, akik felépültek.

Általános tüneti és támogató kezelésre van szükség. Szükség esetén, amennyiben lehetséges, azonnali gyomormosást kell végezni. Szükség szerinti intravénás folyadékpótlást kell alkalmazni. A felszívódás csökkentése érdekében aktív szén adható, amennyiben a gyomormosásnak nincsen előnye. Légzési és keringési funkciók folyamatos monitorozását kell biztosítani. Szedativ szerek kerülendők, még excitatio kialakulásakor is.

Súlyos tünetek fellépése estén flumazenil adása megfontolandó. A flumanezil beadása hozzájárulhat neurológiai tünetek (görcsök) kialakulásához.

Bármely gyógyszerrel történt túladagolás kezelésekor többféle gyógyszer bevételének a lehetőségére is gondolni kell.

A zolpidem nagy megoszlási térfogata és nagyfokú fehérjéhez kötődése miatt sem a hemodialízis, sem a forszírozott diurézis nem hatásos eljárás.