INTRATECT 100 G/L OLDATOS INFÚZIÓ

Szubsztitúciós terápia felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (018 éves korig):

• Csökkent ellenanyag-termeléssel járó primer immunhiányos szindrómák (primer immundeficienciák – PID).

• Szekunder immunhiányos állapotokban (szekunder immundeficienciák – SID), ha a beteg súlyos vagy recidiváló fertőzésben szenved, és az antimikrobiális kezelés hatástalan, és vagy bizonyított specifikus antitest termelési elégtelenség (proven specific antibody failure –

PSAF)* áll fenn, vagy a szérum IgG-szint <4g/l.

* PSAF = az IgG antitest titer legalább kétszeresére történő emelése sikertelen a pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák ellenére

Immunmoduláció felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (018 éves korig):

• Primer immunthrombocytopeniás purpura (ITP) magas vérzési kockázatú vagy műtét előtt álló betegeknél, a thrombocytaszám korrigálására

• GuillainBarré-szindróma

• Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt adva; lásd 4.2 pont)

• Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy – CIDP)

• Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Az IVIg-terápiát az immunrendszeri betegségek kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell megkezdeni és ellenőrizni.

Adagolás

A dózisok nagysága és az adagolási rend a javallattól függ.

Az adagot a klinikai választól függően, egyénileg kell meghatározni. A testtömeg alapján meghatározott dózis esetén a sovány vagy túlsúlyos betegeknél szükség lehet dózismódosításra.

Az alábbi adagolási rendek útmutatásként szolgálnak:

Szubsztitúciós terápia primer immunhiányos szindrómákban

Az adagolási séma segítségével legalább 6g/l IgG vagy a populáció korának megfelelő normál referencia tartományba eső völgykoncentrációt kell elérni (az IgG meghatározást az esedékes infúzió előtt kell elvégezni). A kezelés megkezdésétől az egyensúlyi állapot (steady-state IgG-szintek) eléréséig általában 3–6hónapnak kell eltelnie. Az ajánlott kezdőadag 0,4–0,8g/ttkg egy adagban, melyet 3–4hetenként minimum 0,2g/ttkg adaggal kell folytatni.

A 6g/l szérum IgG völgykoncentráció fenntartásához 0,2–0,8g/ttkg havi adag szükséges. Az egyensúlyi állapot elérése után az adagolási intervallum 34 hét között változhat.

Fertőzések előfordulása kapcsán az IgG völgykoncentrációk ellenőrzése és értékelése szükséges. A bakteriális fertőzések előfordulási gyakoriságának csökkentése érdekében szükség lehet a dózis emelésére és magasabb völgykoncentrációk megcélzására.

Szubsztitúciós terápia szekunder immunhiányos állapotokban (a 4.1 pontban található meghatározás szerint)

Az ajánlott adag: 3–4 hetente 0,2–0,4g/ttkg.

Az IgG völgykoncentrációt a fertőzés incidenciájával összefüggésben kell mérni és értékelni. A dózist a fertőzések elleni optimális védelem eléréséhez szükséges mértékig kell módosítani. Persistáló infectio esetén szükség lehet dózisemelésre; amennyiben a beteg fertőzésmentes marad, meg kell fontolni a dóziscsökkentést.

Immunmoduláció egyes kórállapotokban:

Primer immunthrombocytopenia

Két lehetséges kezelési rend alkalmazható:

• az 1.nap 0,8–1g/ttkg, ez az adag 3 napon belül egy alkalommal ismételhető,

• 0,4g/ttkg naponta, 2–5napon át adva.

A kezelés relapsus esetén megismételhető.

GuillainBarré-szindróma

0,4g/ttkg/nap 5napon keresztül (relapsus esetén az adagolást meg lehet ismételni).

Kawasaki-betegség

2,0g/ttkg egyszeri adag.

A terápiát egyidejű acetilszalicilsav kezeléssel kell kiegészíteni.

Krónikus gyulladásosdemyelinisatiós polyneuropathia(CIDP)

Kezdő adag: 2g/ttkg 2–5egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó adagok: 1g/ttkg 12egymást követő napon belül elosztva, 3hetente.

A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben az első 6hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani.

Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Kezdő adag: 2g/ttkg 2–5egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó adag: 1g/ttkg 2–4hetente vagy 2g/ttkg 4–8hetente.

A kezelés hatását minden ciklus után ki kell értékelni; amennyiben az első 6hónap után nincs a kezelésnek hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatásos, a hosszan tartó kezelésről az orvos dönt, a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Előfordul, hogy az adagolást és az adagolási időközöket a betegségnek az adott betegnél tapasztalt lefolyásához kell igazítani.

Adagolási ajánlások táblázatos összefoglalása:

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők (018 éves korig) esetében az adagolás nem tér el a felnőttekétől, mivel az adagolás mindegyik javallat esetében testtömeg szerint van megadva, és a fentiekben említett állapotok klinikai kimenetele szerint kell módosítani.

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4pont.

Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazás.

Az Intratect100g/l intravénás infúzió formájában alkalmazandó, az infúzió kezdeti sebessége az első 30percben nem lehet nagyobb, mint 0,3ml/ttkg/óra. Lásd 4.4pont. Mellékhatások jelentkezése esetén, vagy az infúzió sebességét kell csökkenteni, vagy az infúziót le kell állítani. Ha a beteg jól tolerálja, az infúzió sebessége fokozatosan emelhető, maximum 1,9ml/ttkg/óra sebességre.

Szubsztitúciós terápia:

Ha a beteg az 1,9ml/ttkg/óra infúziós sebességet jól tolerálta, akkor az fokozatosan 6ml/ttkg/órára növelhető. Ha még ezt is jól viseli, akkor fokozatosan tovább növelhető, legfeljebb 8ml/ttkg/órára.

Általában véve, az adagolást és az infúzió beadásának sebességét a beteg egyedi szükségleteihez kell igazítani (lásd még 4.4 pont).

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1 pont).

Szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akikben IgA ellenes antitestek termelődtek. Esetükben ugyanis az IgA-t tartalmazó készítmény beadása anaphylaxiát okozhat.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

A lehetséges komplikációk gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy a beteg:

• nem túlérzékeny humán immunglobulinokkal szemben, vagyis eleinte a beadás sebessége lassú (0,3 ml/ttkg/óra, ami 0,005 ml/ttkg/percnek felel meg)

• az infúzió teljes beadási ideje alatt a mellékhatások tüneteire vonatkozóan szoros ellenőrzés alatt áll. A lehetséges mellékhatások jeleinek észlelésére,valamint annak biztosítása érdekében, hogy azonnali vészhelyzeti kezelést lehessen adni, ellenőrzött egészségügyi körülmények között végzett szoros megfigyelés szükséges az első infúzió teljes beadási ideje alatt, majd az első infúzió befejezését követő első órában, különösen azoknál a betegeknél, akik immunglobulin terápiában még nem részesültek, vagy akiknél más immunglobulin készítményre váltanak, illetve akiknél jelentős idő telt el az előző kezelés óta. Minden más betegnél legalább 20perces megfigyelés szükséges az infúzió beadását követően.

IVIg alkalmazásakor minden betegnél szükséges:

• az IVIg-infúziót megelőző bőséges folyadékbevitel

• a vizeletmennyiség ellenőrzése

• a szérum kreatininszint ellenőrzése

• kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának kerülése (lásd 4.5 pont).

Mellékhatások észlelésekor az infúzió sebességét csökkenteni kell, vagy az infúziót le kell állítani. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ.

Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, rohamokban jelentkező kipirulás, hidegrázás, myalgia, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger, hypotensio) az infúzió sebességével függhetnek össze. A 4.2pontban megadott javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell, és körültekintően meg kell figyelni, hogy van-e valamilyen tünetük az infúzió ideje alatt.

Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő

• olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetekben, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltottak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta.

• olyan betegeknél, akiknek aktív (fennálló) fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van.

Túlérzékenység

A túlérzékenységi reakciók ritkák.

Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat,

• akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek.

• akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést.

Sokk esetén a sokkterápia irányelvei követendők.

Thromboembolia

Klinikai bizonyíték van az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események, például myocardialis infarctus, cerebrovascularis történés (a stroke‑ot is beleértve), tüdőembólia és mélyvénás thrombosis előfordulása közötti összefüggésre, amely feltételezhetően annak tulajdonítható, hogy az IVIg nagymértékű beáramlása miatt a kockázatnak kitett betegeknél viszonylag megnő a vér viszkozitása. Az IVIg csak fokozott óvatossággal rendelhető és adható be olyan betegeknek, akik túlsúlyosak, illetve akiknél már eleve fennállnak a thromboticus események kockázati tényezői (például magasabb életkor, hypertonia, diabetes mellitus és érrendszeri megbetegedés vagy thromboticus események előfordulása a kórelőzményben, szerzett vagy öröklött thrombophilia, tartós immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér fokozott viszkozitásával járó betegségek).

Thromboemboliás mellékhatások kockázatának kitett betegek esetében az IVIg‑készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagban kell alkalmazni.

Akut veseelégtelenség

Akut veseelégtelenség eseteiről számoltak be IVIg‑kezelésben részesülő betegeknél. A legtöbb esetben kockázati tényezőket azonosítottak, például már fennálló vesekárosodás, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, nephrotoxicus gyógyszer egyidejű szedése, 65 év feletti életkor.

Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni. Vesekárosodás esetén mérlegelendő az IVIg‑terápia leállítása.

Bár veseműködési zavarról és akut veseelégtelenségről számos törzskönyvezett, különböző segédanyagokat, például szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó IVIg‑készítménnyel kapcsolatban beszámoltak, ezek a mellékhatások azonban az esetek összes számát tekintve aránytalanul nagyobb számban fordultak elő a stabilizálószerként szacharózt tartalmazó készítmények esetében. A kockázatnak kitett betegek esetében megfontolandó az ilyen segédanyagokat nem tartalmazó IVIg‑készítmények alkalmazása. Az Intratect100g/l nem tartalmaz szacharózt, maltózt vagy glükózt.

Asepticus meningitis szindróma (AMS)

AMS előfordulásáról számoltak be IVIg‑kezelésben részesülő betegek esetében.

A szindróma általában az IVIg‑kezelés utáni néhány órától 2 napig terjedő időszakban alakul ki. A liquor cerebrospinalis (cerebrospinal fluid, CSF) vizsgálata gyakran ad pozitív eredményt, több ezer sejt/mm³ mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta-sejtvonal tesz ki, akár több száz mg/dl mértékben emelkedett proteinszinttel.

AMS gyakrabban fordulhat elő nagy dózisú (2 g/ttkg) IVIg-kezelés kapcsán.

Azoknak a betegeknek, akik erre utaló jeleket és tüneteket produkálnak, alapos neurológiai vizsgálaton kell átesniük, beleértve a CSF vizsgálatokat, a meningitis egyéb lehetséges okainak kizárása céljából.

Az IVIg-kezelés abbahagyása az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte néhány napon belül.

Haemolyticus anaemia

Az IVIg‑készítmények vércsoport‑antitesteket tartalmazhatnak, amelyek haemolysinként viselkedhetnek, és in vivo a vörösvértestek (vvt.) immunglobulinnal való beborítását idézhetik elő, pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs teszt), és ritkán haemolysist eredményezve. Az IVIg‑kezelés után haemolyticus anaemia alakulhat ki a fokozott vvt-szekvesztrációja miatt. Az IVIg‑kezelésben részesülőknél ellenőrizni kell a haemolysis klinikai jeleit és tüneteit (lásd 4.8 pont).

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-gel történő kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 714napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás(TRALI)

Az IVIg-et kapó betegeknél néhány esetben akut nem kardiogén pulmonalis oedemát jelentettek [Transfusion related acute lung injury (TRALI)]. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6órán belül alakulnak ki, gyakran 12órán belül. Ezért az IVIg-et kapó betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.

Szerológiai vizsgálatok megzavarása

Immunglobulin beadása után a beteg vérébe passzív módon bevitt különböző antitestek szintjének átmeneti emelkedése a szerológiai vizsgálatok álpozitivitását eredményezheti.

Vörösvértest‑antigének (például A, B, D) elleni antitestek passzív átvitele zavarhatja a vörösvértest‑antitestek bizonyos szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs teszt).

Átvihető fertőző ágensek

Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásával összefüggő fertőző betegségek elkerülésére egységesített eljárások felölelik a donorok kiválasztását, a levett anyag egyedi vizsgálatát és a plazmakeverékek vizsgálatát specifikus infekciós markerek irányába, és hatékony vírusinaktiváló és/vagy víruseltávolító eljárások beillesztését a gyártási folyamatba. Mindezek ellenére emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző betegségeket okozó ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljesen. Ez jelentheti akár eddig ismeretlen vagy új vírusok és más kórokozók átvitelét is.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, mint a humán immundeficiencia vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV) ellen. A burokkal nem rendelkező hepatitis A vírus (HAV) és a parvovírus B19 esetében ezen eljárások hatékonysága korlátozott lehet.

A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az immunglobulinokkal való kezelés során nem fordult elő a HAV vagy a parvovírus B19 átvitele. Feltételezhető továbbá, hogy az antitest-tartalom aktívan hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Gyermekek és serdülők

A felnőttekre vonatkozóan említett különleges figyelmeztetéseket és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket gyermekek és serdülők esetében is figyelembe kell venni.

Élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák

Az immunglobulin kezelést követő legalább 6 héten - de akár 3 hónapon - belül alkalmazott kanyaró, rózsahimlő, mumpsz és bárányhimlő elleni élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinák hatékonysága csökkenhet. Élő, attenuált vírust tartalmazó oltóanyaggal a gyógyszer alkalmazását követően legkorábban 3 hónappal immunizáljunk. Kanyaróoltás esetén ez az intervallum akár egy év is lehet, ezért a kanyaróoltásra váró betegek antitest szintjét ellenőrizni kell.

Kacsdiuretikumok

Együttadása kacsdiuretikumokkal kerülendő.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél várhatóan ugyanazok az interakciók fordulhatnak elő, mint a felnőtteknél említettek.

Terhesség

Ennek a gyógyszernek humán terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért terhesség és szoptatás ideje alatt csak kellő elővigyázatossággal alkalmazható. Az IVIg‑készítmények bizonyítottan átjutnak a placentán, főként a harmadik trimeszter során. Az immunglobulinokkal történő kezelések során eddig összegyűlt klinikai tapasztalatok alapján nem várható, hogy az immunglobulin a terhesség lefolyására, a magzatra, illetve az újszülöttre káros hatást gyakorolna.

Szoptatás

Ennek a gyógyszernek humán terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért szoptató anyáknak csak kellő elővigyázatossággal adható.

Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Anyatejjel táplált újszülött gyermekekre/csecsemőkre kifejtett negatív hatás nem várható.

Termékenység

Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy nem várható a termékenységre gyakorolt káros hatás.

Az Intratect 100 g/l kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A kezelés során mellékhatásokat tapasztaló betegek a tünetek elmúlásáig ne vezessenek gépjárművet, és ne kezeljenek gépeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások (csökkenő gyakoriság szerinti sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4pont):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és középsúlyos deréktáji fájdalom

• reverzibilis haemolyticus reakciók; különösen az A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesést, vagy egy-egy esetben anaphylaxiás sokkot is okozhat, akkor is, ha a korábbi alkalmazás során nem jelentkeztek túlérzékenységi reakciók.

• (ritkán) tranziens bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – a gyakoriság ismeretlen)

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint pl. myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosis

• reverzibilis asepticus meningitis esetei

• megnövekedett szérum kreatininszint esetei és/vagy akut veseelégtelenség előfordulása

• transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei

Az átvihető ágensekkel kapcsolatos biztonságossági tudnivalókat lásd a 4.4 pontban.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A lefolytatott klinikai vizsgálatok során jelentett feltételezett gyógyszermellékhatások:

Az Intratect (50 g/l) oldatos infúzióval három klinikai vizsgálatot végeztek: kettőt elsődleges immunhiányos (PID) állapotban szenvedő betegekkel, egyet pedig immunthrombocytopeniás purpurában (ITP) szenvedőkkel. A két PID vizsgálatban összesen 68 beteget kezeltek Intratect (50 g/l) oldatos infúzióval, majd értékelték a biztonságosságot. A kezelési időszak 6, illetve 12 hónap volt. Az ITP vizsgálatot 24 beteg részvételével végezték.

A 92 beteg összesen 830 Intratect (50 g/l) oldatos infúziós kezelést kapott, melyek során összesen 51mellékhatást jegyeztek fel.

Az Intratect100g/l oldatos infúzióval egy klinikai vizsgálatot végeztek PID-ben szenvedő betegek bevonásával. Harminc beteget kezeltek Intratect100g/l oldatos infúzióval 3-6 hónapon át, és értékelték a biztonságosságot. 30 beteg összesen 165 Intratect 100 g/l oldatos infúziót kapott, melyek közül összesen 19 infúzió (11,5%) beadása okozott mellékhatásokat.

Ezeknek a mellékhatásoknak a többsége az enyhétől a mérsékeltig terjedő és önmagát korlátozó jellegű volt. A vizsgálatok során súlyos mellékhatást nem figyeltek meg.

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti csoportosításnak (System Organ Class, SOC) és a Preferált Kifejezéseknek (Preferred Term Level) megfelelően készült.

A gyakoriságok értékelése a következő megállapodás szerint történt:

nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 –<1/100); ritka (≥1/10000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az Intratect (50 g/l) oldatos infúzióval végzett klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások gyakorisága PID és ITP indikáció esetén(A mellékhatások gyakorisága a beadott infúziók (n=830), illetve a kezelt betegek (n=92) száma alapján került kiszámításra.)

Az Intratect 100 g/l oldatos infúzióval végzett klinikai vizsgálat során észlelt mellékhatások gyakorisága PID indikáció esetén(A mellékhatások gyakorisága a beadott infúziók (n=165), illetve a kezelt betegek (n=30) száma alapján került kiszámításra.)

A spontán jelentett további mellékhatások részletesen

Gyakoriság: nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: angina pectoris

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: rigor

Immunrendszeri betegségek és tünetek: anaphylaxiás sokk, allergiás reakció

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei: csökkent vérnyomás

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: hátfájás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: dyspnoe NOS

Érbetegségek és tünetek: sokk

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: leukopénia

Kiválasztott mellékhatások leírása

Az Intratecttel kapcsolatban jelentett mellékhatások megfelelnek a humán normál immunglobulinok esetében várt profilnak.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők esetében a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőttekével.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás hypervolaemiához és hyperviscositáshoz vezethet, különösen, ha veszélyeztetett betegeknél alkalmazzák, ideértve a csecsemőket, az időskorú betegeket, illetve a szívműködési vagy veseműködési zavarban szenvedő betegeket (lásd 4.4 pont).