CEFAZOLIN PANPHARMA 2 G POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ VAGY INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CEFAZOLIN 2 G
A cefazolin egy antibiotikum, amely a következő, cefazolinra érzékeny kórokozók (lásd 5.1pont) által okozott fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és 1hónaposnál idősebb gyermekeknél (lásd 4.2 és 4.4pont):
-
Bőr‑ és lágyrészfertőzések;
-
Csont‑ és ízületi fertőzések;
-
Perioperatív fertőzések profilaxisa.
A cefazolin alkalmazását a parenteralis kezelést igénylő esetekre kell korlátozni.
Figyelembe kell venni az antibiotikumok megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Az adagolás a kórokozó érzékenységétől (lásd 5.1pont) és a betegség súlyosságától függ.
Adagolás
Normál veseműködésű felnőttek, serdülők és 12évesnél idősebb gyermekek:Nagymértékben érzékeny kórokozók által okozott fertőzések
A szokásos dózis felnőtteknek naponta 1‑2g, két vagy három egyenlő adagra elosztva, 8 vagy 12óránként.
Kevésbé érzékeny kórokozók által okozott fertőzések
A szokásos dózis naponta 3‑4g, három vagy négy egyenlő adagra elosztva, 6 vagy 8óránként.
Súlyos fertőzésekben naponta legfeljebb 6g adható, három vagy négy egyenlő dózisra elosztva, 6vagy 8óránként.
Perioperatív fertőzések profilaxisa
Kontaminált vagy potenciálisan kontaminált műtétek esetében a perioperatív fertőzés megelőzésére ajánlott dózisok a következők:
-
1‑2g intravénásan 30perccel‑1órával a műtét kezdete előtt.
-
Hosszabb ideig tartó műtéti beavatkozások esetében 500mg‑1g intravénásan a műtét alatt (a beadás a sebészeti beavatkozás időtartamától függően változtatható).
-
500mg‑1g intravénásan 6‑8óránként a műtétet követő 24órán keresztül.
Fontos, hogy (1) a preoperatív dózist 30perccel‑1órával a műtét elkezdése előtt adják be, hogy az első bemetszés megejtésekor már megfelelő legyen az antibiotikumszint a szérumban és a szövetekben; valamint, hogy a cefazolint (2) szükség esetén a műtét során is alkalmazni kell megfelelő időközönként, hogy biztosított legyen a megfelelő antibiotikumszint, amikor a beteg szervezete a leginkább ki van téve a fertőző mikroorganizmusoknak. A dózisok ismétlése közötti ajánlott intervallum 4óra a műtét előtt alkalmazott első adagtól számítva. A cefazolin profilaktikus alkalmazását a műtét után általában 24órán belül le kell állítani. Szívműtétek esetén a cefazolin profilaktikus alkalmazása a klinikai állapottól függően a műtét befejezését követő 48órán keresztül folytatódhat.
Vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegek
Megfelelő kezdő dózist kell alkalmazni. Az ezt követő dózisokat a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján kell megállapítani.
Cefazolin fenntartó terápia vesekárosodásban szenvedő betegeknél
| Kreatinin‑clearance (ml/perc) | Szérum-kreatininszint (mg/100ml) | Napi összdózis | Adagolási intervallum |
| ≥55 | ≤1,5 | Szokásos dózis* | Változatlan |
| 35–54 | 1,6–3,0 | Szokásos dózis* | Legalább 8óra |
| 11–34 | 3,1–4,5 | A szokásos dózis fele | 12óra |
| ≤10 | ≥4,6 | A szokásos dózis negyede | 18‑24óra |
*Normál veseműködésű felnőtt betegek napi dózisa
Dializált betegeknél az adagolás a dialízis körülményeitől függ.
Lásd még 4.4pont.
12éves és annál fiatalabb gyermekek:Érzékeny kórokozók által okozott fertőzések
Naponta 25‑50mg/testtömegkilogramm (ttkg) ajánlott 2‑4 egyenlő adagra elosztva, 6, 8 vagy 12óránként.
Kevésbé érzékeny kórokozók mikroorganizmusok által okozott fertőzések
Naponta legfeljebb 100mg/ttkg ajánlott 3‑4 egyenlő adagra elosztva, 6 vagy 8óránként.
Koraszülöttek és 1hónaposnál fiatalabb csecsemők
Mivel az alkalmazás biztonságossága koraszülötteknél és 1hónaposnál fiatalabb csecsemőknél nem ismert, a cefazolin alkalmazása ebben a betegcsoportban nem ajánlott. Lásd még 4.4pont.
Iránymutatás a gyermekgyógyászati adagoláshoz
| Testtömeg | 5kg | 10kg | 15kg | 20kg | 25kg |
| Naponta 25mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 12óránként kell beadni | 63mg | 125mg | 188mg | 250mg | 313mg |
| Naponta 25mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 8óránként kell beadni | 42mg | 85mg | 125mg | 167mg | 208mg |
| Naponta 25mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 6óránként kell beadni | 31mg | 62mg | 94mg | 125mg | 156mg |
| Naponta 50mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 12óránként kell beadni | 125mg | 250mg | 375mg | 500mg | 625mg |
| Naponta 50mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 8óránként kell beadni | 83mg | 166mg | 250mg | 333mg | 417mg |
| Naponta 50mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 6óránként kell beadni | 63mg | 125mg | 188mg | 250mg | 313mg |
| Naponta 100mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 8óránként kell beadni | 167mg | 333mg | 500mg | 667mg | 833mg |
| Naponta 100mg/ttkg dózis:amit egyenlően elosztva, 6óránként kell beadni | 125mg | 250mg | 375mg | 500mg | 625mg |
Vesekárosodásban szenvedő gyermekek
Megfelelő kezdő dózist kell alkalmazni. Az ezt követő dózisokat a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján kell megállapítani.
Enyhe vesekárosodásban (kreatinin‑clearance 70‑40ml/perc) szenvedő gyermekek számára elegendő a szokásos napi adag 60%‑a, amit két egyenlő adagra elosztva, 12óránként kell beadni.
Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance 40‑20ml/perc) szenvedő gyermekek számára elegendő a szokásos napi adag 25%‑a, amit két egyenlő adagra elosztva, 12óránként kell beadni.
Súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance 20‑5ml/perc) szenvedő gyermekek számára elegendő a szokásos napi adag 10%‑a, amit két egyenlő adagra elosztva, 24óránként kell beadni.
Mindezek az iránymutatások a kezdő adag beadása utáni dózisokra vonatkoznak. Lásd még 4.4pont.
Idősek:Normál veseműködésű időseknél nincs szükség dózismódosításra.
A kezelés időtartama:
A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ.
Az alkalmazás módja
A Cefazolin PANPHARMA 2g lassú intravénás (iv.) injekcióban vagy lassú intravénás infúzióban alkalmazható.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
-
Cefazolinnal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Egyéb béta‑laktám antibiotikumokkal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szembeni súlyos túlérzékenység (például anaphylaxiás reakció) az anamnézisben.
Túlérzékenység
A terápia elkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy a betegnél előzőleg semmilyen túlérzékenységi reakció nem jelentkezett cefalosporinok, penicillinek vagy egyéb gyógyszerek alkalmazását követően.
Allergiára hajlamos betegeknél a cefazolint kellő körültekintés mellett kell alkalmazni. Penicillinek és cefalosporinok közötti kereszt‑allergiát dokumentáltak.
Minden egyéb béta‑laktám antibiotikumhoz hasonlóan, a cefazolin esetében is beszámoltak súlyos, esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókról. Súlyos túlérzékenységi reakciók jelentkezése esetén a cefazolin‑kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell megkezdeni. A beadás előtt meg kell állapítani, hogy a beteg anamnézisében szerepel‑e cefazolinnal, más cefalosporinnal vagy bármilyen egyéb típusú béta‑laktám antibiotikummal szembeni súlyos túlérzékenységi reakció. A cefazolin azoknál a betegnél is fokozott körültekintéssel alkalmazandó, akinek az anamnézisében egyéb béta‑laktám készítményekkel szemben fellépett, nemsúlyosként besorolt túlérzékenységi reakció szerepel.
Antibiotikummal összefüggő pseudomembranosus colitis
Súlyos vagy tartós hasmenés esetén gondolni kell az antibiotikummal összefüggő pseudomembranosus colitis lehetőségére. Ez az állapot életveszélyes lehet, ezért a cefazolin‑kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő kezelést kell megkezdeni. Ilyen esetekben a perisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt. Lásd még a 4.8pont: Nemkívánatos hatások, mellékhatások.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist és/vagy az adagolási intervallumot a vesekárosodás súlyossági fokától függően kell beállítani (lásd 4.2pont). Bár a cefazolin ritkán okoz vesekárosodást, ajánlott a vesefunkció monitorozása, főként olyan súlyos betegségben szenvedő betegeknél, akik maximális adagokat kapnak, illetve akiket egyidejűleg más, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel, például aminoglikozidokkal vagy erős hatású diuretikumokkal (pl. furoszemid) kezelnek.
Encephalopathia
A béta-laktám-expozíció az encephalopathia kockázatával jár (zavartság, tudatzavar, epilepszia vagy abnormális mozgások), különösen túladagolás vagy veseelégtelenség esetén.
Intrathecalis alkalmazás
A készítmény intrathecalisan nem alkalmazható. A cefazolin intrathecalis alkalmazását követően a központi idegrendszer súlyos intoxikációjáról (köztük convulsiókról) számoltak be.
Bakteriális rezisztencia és felülfertőzések
A cefazolinnal végzett hosszas kezelés cefazolin‑rezisztens baktériumok szelektálódásához vezethet. A betegeknél szorosan monitorozni kell az esetleges felülfertőzések kialakulását. Amennyiben ez bekövetkezik, gondoskodni kell a megfelelő intézkedésekről.
Véralvadási zavarok
A cefazolin‑kezelés kivételes esetekben véralvadási zavarokat idézhet elő. Kockázati tényező a betegnél fennálló K‑vitamin‑hiány, vagy más véralvadási mechanizmusokra gyakorolt hatás (parenteralis táplálás, malnutritio, máj‑ és vesekárosodás, thrombocytopenia). Véralvadási zavar olyan társbetegségek (haemophilia, gyomor‑ és nyombélfekély) jelenlétében is bekövetkezhet, amelyek kiválthatják vagy súlyosbíthatják a vérzést. Ezért ilyen betegeknél monitorozni kell a protrombin időt. Amennyiben ennek jelentős mértékű csökkenése következik be, K‑vitamin-pótlásra van szükség.
Gyermekek
Koraszülöttek és egy hónaposnál fiatalabb csecsemők
A cefazolint nem javasolt adni koraszülötteknek és 1hónaposnál fiatalabb csecsemőknek, mivel ebben a betegpopulációban alkalmazásával kapcsolatban jelenleg nincs elegendő tapasztalat.
Cefazolin PANPHARMA 2g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer megközelítőleg 101,2mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 5,06%-ának felnőtteknél.
Antibiotikumok
A bakteriosztatikus hatású antibiotikumok (pl. tetraciklinek, szulfonamidok, eritromicin, klóramfenikol) in vitro megfigyelt potenciális antagonista hatását figyelembe kell venni, amikor ezeket az antibiotikumokat cefazolinnal együtt alkalmazzák.
Probenecid
Probenecid egyidejű alkalmazása csökkenti a cefazolin renalis clearance‑ét.
K1‑vitamin
Egyes cefalosporinok, például a cefamandol, cefazolin és cefotetán megzavarhatják a K1‑vitamin metabolizmusát, különösen K1‑vitamin hiányban szenvedő betegeknél. Ilyen esetben K1‑vitamin-pótlásra lehet szükség.
Antikoagulánsok
A cefalosporinok nagyon ritkán véralvadási zavarokat okozhatnak (lásd 4.4pont). Véralvadásgátlók (pl. warfarin vagy heparin) adjuváns alkalmazása során monitorozni kell a véralvadási paramétereket. Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor az antibiotikumokkal kezelt betegeknél fokozódott az orális antikoagulánsok hatása. A valószínű kockázati tényezők a fertőzés, a gyulladás és a beteg kora, valamint általános állapota.
Ilyen körülmények között nehéz megállapítani, hogy a fertőző betegség, illetve annak kezelése milyen mértékben járul hozzá a kóros INR‑értékek kialakulásához. Néhány antibiotikumcsoport azonban nagyobb mértékben érintett ebben, különösen a fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, a kotrimoxazol és egyes cefalosporinok.
Nephrotoxicus hatóanyagok
Nem lehet kizárni az antibiotikumok (pl. aminoglikozidok, kolisztin, polimixin B), jódtartalmú kontrasztanyagok, szerves platinavegyületek, nagy dózisú metotrexát, egyes antivirális gyógyszerek (pl. aciklovir, foszkarnet), pentamidin, ciklosporin, takrolimusz és diuretikumok (pl. furoszemid) nephrotoxikus hatásának fokozódását.
Ezek cefazolinnal egyidejűleg történő alkalmazása során a vesefunkciót szorosan monitorozni kell.
Laboratóriumi vizsgálatok
A glükóz vizeletből történő kimutatására szolgáló, Benedict‑oldattal vagy Fehling‑oldattal végzett laboratóriumi vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak a cefazolinnal kezelt betegeknél.
A direkt és az indirekt Coombs‑teszt is álpozitív eredményt adhat. Ez vonatkozhat azokra az újszülöttekre is, akiknek az édesanyja cefalosporinokat kapott.
Termékenység
Állatkísérletek során nem igazoltak a termékenységre gyakorolt hatást.
Terhesség
A cefazolin a placentán keresztül bekerül az embrió/magzat szervezetébe. Nincs kellő tapasztalat a cefazolin humán alkalmazásáról terhesség alatt. A cefazolin terhesség alatt elővigyázatosságból csak az előny/kockázat arány gondos értékelése után alkalmazható, különösen a terhesség első trimesztere alatt.
Szoptatás
A cefazolin kis koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe, ezért kizárólag az előny/kockázat arány gondos értékelése után alkalmazható. Amennyiben a csecsemőnél a szoptatás alatt hasmenés vagy candidiasis jelentkezik, az anyának a kezelés ideje alatt nem szabad szoptatnia, vagy a cefazolin‑kezelést kell abbahagynia.
Ez a gyógyszer jelentősen befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, különös tekintettel az encephalopathia előfordulásának lehetőségére.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A mellékhatások gyakoriságát a következők szerint osztályozták:
nagyon gyakori (>1/10);
gyakori (≥1/100 – <1/10);
nem gyakori (≥1/1000 – <1/100);
ritka (≥1/10000 – <1/1000);
nagyon ritka (<1/10000);
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| MedDRASzervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nem gyakori | Oralis candidiasis |
| Ritka | Genitalis fertőzések, vaginitis. Bármely más antibiotikumhoz hasonlóan a tartós alkalmazás a rezisztens mikroorganizmusok túlszaporodásához vezethet. Rhinitis | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Leukopenia, granulocytopenia, neutropenia, thrombocytopenia, leukocytosis, granulocytosis, monocytosis, lymphocytopenia, basophilia és eosinophilia volt megfigyelhető a vérképben. Ezek a mellékhatások ritkák és reverzibilisek. |
| Nagyon ritka | Koagulációs (véralvadási) zavarok és ebből eredő vérzés (lásd 4.4pont). | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Láz |
| Nagyon ritka | Anaphylaxiás sokk (a légutak beszűkülésével járó gégeduzzanat, emelkedett szívfrekvencia, légszomj, vérnyomásesés, nyelvduzzanat, analis pruritus, genitalis pruritus, arc‑oedema) | |
| Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek | Ritka | Hyperglykaemia, hypoglykaemia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Görcsrohamok (vesekárosodásban szenvedő, indokolatlanul nagy dózisokkal kezelt betegeknél) |
| Ritka | Szédülés | |
| Nem ismert | Fejfájás, vertigo, paraesthesia, encephalopathia (zavartság, tudatzavar, epilepszia vagy abnormális mozgások), különösen túladagolás vagy veseelégtelenség esetén. | |
| Érbetegségek és tünetek | Nem gyakori | Thrombophlebitis |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Ritka | Pleuralis folyadékgyülem, dyspnoe vagy nehézlégzés, köhögés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Hányinger, hányás, hasmenés |
| Ritka | Étvágytalanság | |
| Nagyon ritka | Pseudomembranosus colitis (ezt a szövődményt azonnal kezelni kell, ha a hasmenés az antibiotikum-kezeléssel összefüggésben jelentkezik.) | |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | Ritka | A glutamát-oxálacetát-transzamináz, glutamát-piruvát-transzamináz, alkalikus foszfatáz, gamma‑glutamil‑transzferáz, bilirubin és/vagy laktát-dehidrogenáz szintjének átmeneti emelkedése, átmeneti hepatitis és átmeneti cholestaticus icterus. |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Bőrkiütés |
| Nem gyakori | Erythema, erythema multiforme, urticaria, angiooedema | |
| Ritka | Toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson‑szindróma | |
| Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek | Ritka | Nephrotoxicitás, interstitialis nephritis, nemmeghatározott nephropathia, proteinuria, a vér-karbamidnitrogén- (BUN) szint átmeneti emelkedése, általában azoknál a betegeknél, akiket egyéb, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel kezelnek egyidejűleg. |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Nagyon ritka | Vulvovaginalis pruritus |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | Fájdalom az intramuscularis injekció beadásának helyén, esetenként indurációval |
| Ritka | Általános rosszullét, kimerültség, mellkasi fájdalom. |
A cefazolin‑kezelés alatt vagy után jelentkező súlyos és tartós hasmenés esetén a betegnek orvoshoz kell fordulnia, mivel a hasmenés egy súlyos, azonnali kezelést igénylő betegség (pseudomembranosus colitis) tünete lehet. A betegnek semmilyen körülmények között nem szabad saját elhatározásból bélperisztaltikát gátló gyógyszereket alkalmaznia (lásd 4.4pont).
A cefalosporinok tartós alkalmazása cefalosporin‑rezisztens baktériumok és gombák, főként az Enterobacter, Citrobacter, Pseudomonas, Enterococcus és Candida fajok elszaporodását okozhatja. Ez rezisztens kórokozók, illetve élesztőgombák okozta felülfertőződésekhez vagy kolonizációhoz vezethet (lásd 4.4pont).
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
A GOT, a GPT, a vérkarbamidszint és az alkalikusfoszfatáz-szint átmeneti emelkedése vese‑, illetve májkárosodásra utaló klinikai jelek nélkül.
Állatkísérletes adatok azt igazolták, hogy a cefazolin képes nephrotoxicitást előidézni. Bár embereknél nem bizonyították, ezt a lehetőséget figyelembe kell venni, elsősorban a hosszú időn át nagy dózisokkal kezelt betegeknél. Ritkán interstitialis nephritis és nem meghatározott nephropathiák eseteiről számoltak be. Az érintett betegek súlyos betegségekben szenvedtek, és számos gyógyszert kaptak. A cefazolin szerepét az interstitialis nephritis és egyéb nephropathiák kialakulásában nem igazolták.
Ritka esetekben a kezelés alatt az alábbiakról számoltak be:
-
Csökkent hemoglobin‑ és/vagy hematokrit‑értékek, anaemia, agranulocytosis, aplasticus anaemia, pancytopenia és haemolyticus anaemia.
A következő esetekről számoltak be bizonyos cefalosporinokkal végzett kezelés során:
-
rémálmok, szédülés, hiperaktivitás, idegesség vagy szorongás, álmatlanság, aluszékonyság, gyengeség, hőhullámok, színlátási zavarok, zavartság, epilepsziás epizódok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolás tünetei
A túladagolás fájdalmat, gyulladásos reakciókat és phlebitist okozhat az injekció beadásának helyén. Magas cefalosporin‑adagok parenteralis alkalmazása szédülést, paraesthesiát és fejfájást okozhat. A cefalosporinok túladagolása metabolikus encephalopathiát (zavart tudatállapot, motoros rendellenességek és görcsrohamok) okozhat, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Túladagolás esetén a következő laboratóriumi eltérések alakulhatnak ki: a kreatinin‑, karbamidnitrogén‑, májenzim‑ és bilirubinszintek emelkedése, pozitív Coombs‑teszt, thrombocytosis és thrombocytopenia, eosinophilia, leukopenia, valamint megnyúlt protrombin idő.
A túladagolás kezelése
Görcsrohamok fellépése esetén a gyógyszer alkalmazását azonnal abba kell hagyni. Antiepileptikummal végzett kezelésre lehet szükség. A vitális funkciók és paraméterek szoros monitorozása szükséges. Egyéb kezelésre nem reagáló, súlyos túladagolás esetén hemodialízis és hemoperfúzió kombinációja hatásos lehet, de ezt még nem igazolták.
Farmakológiai tulajdonságok - CEFAZOLIN 2 G
Farmakoterápiás csoport: szisztémás alkalmazású antibakteriális szerek, egyéb béta‑laktám antibiotikumok, első generációs cefalosporinok
ATC kód: J01DB04
Hatásmechanizmus
Minden cefalosporin (amelyek béta‑laktám antibiotikumok) gátolja a sejtfalképződést és szelektív inhibitora a peptidoglikán-szintézisnek. A mechanizmus első lépése a gyógyszer sejtreceptorokhoz kötődése (penicillinkötő fehérjék). A kötődés létrejötte után a transzpeptidáz reakció gátlás alá kerül, megakadályozva a peptidoglikán szintézisét. Ez a folyamat a baktérium líziséhez vezet.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
Cefalosporinok esetében az invivo hatásossággal összefüggő legfontosabb farmakokinetikai‑farmakodinámiás mutató a két gyógyszeralkalmazás közötti intervallum azon százaléka, amely alatt a szabad hatóanyag koncentrációja meghaladja az adott kórokozóra vonatkozó minimális gátló koncentrációt (vagyis t% >MIC).
A rezisztencia mechanizmusa
A béta‑laktám antibiotikumokban található egy úgynevezett béta‑laktám gyűrű, ami elengedhetetlen az antimikrobiális hatáshoz. Ha ez a gyűrű felhasad, az antibiotikus hatás elvész. Számos baktériumfaj rendelkezik olyan enzimekkel (béta‑laktamázok), amelyek képesek felhasítani ezt a gyűrűt, és ezáltal rezisztenssé válhatnak az ilyen típusú antibiotikumokkal szemben.
Mint minden cefalosporin és egyéb béta‑laktám antibiotikum esetében, az egyes baktériumcsoportoknál a szerzett rezisztencia különböző mechanizmusai alakulhatnak ki: a célmolekulában (penicillinkötő proteinek, PBP‑k) bekövetkező változások, a molekula központi szerkezetének béta‑laktamázok általi enzimatikus lebontása, a támadáspont módosulása. A cefalosporinok és penicillinek között keresztrezisztencia áll fenn. Az indukálható, kromoszómához kötött béta laktamázokkal rendelkező Gram‑negatív mikroorganizmusokat – mint pl. Enterobacter spp, Serratia spp, Citrobacter spp és Providencia spp – cefazolinra rezisztensnek kell tekinteni invitro érzékenységük ellenére.
Az érzékenységi vizsgálatok határértékei
A minimális gátló koncentráció (Minimum inhibitory concentration, MIC) határértékeket az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) állapította meg az alábbiak szerint:
| Baktériumfaj | Érzékeny | Rezisztens |
| Staphylococcus spp. | Megjegyzés A | Megjegyzés A |
| A, B, C és G csoportú Streptococcusok | Megjegyzés B | Megjegyzés B |
| PK/PD (fajtól független) határértékek | ≤1 mg/l | >2 mg/l |
A – A Staphylococcusok cefalosporinokkal szembeni érzékenységére a cefoxitin-érzékenységből lehet következtetni, kivéve a cefixim, a ceftazidim, a ceftazidim/avibaktám, a ceftibutén és a ceftolozán/tazobaktám esetében, amelyeknek nincsenek határértékei és nem alkalmazhatók Staphylococcus-fertőzésre.
B – Az A, B, C és G csoportú Streptococcusok cefalosporinokkal szembeni érzékenységére a benzinpenicillin-érzékenységből lehet következtetni.
Mikrobiológiai érzékenység
Bizonyos törzseknél a szerzett rezisztencia prevalenciája a földrajzi területtől és a vizsgálat idejétől függően változhat. Ezért ajánlatos a helyi rezisztenciaviszonyokra vonatkozó információkat beszerezni, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Amennyiben a helyi rezisztenciaviszonyok miatt a hatásosság kérdéses, szakértő tanácsát kell kérni.
| Általában érzékeny fajok |
| Gram‑pozitív mikroorganizmusokStaphylococcus aureus (meticillin‑érzékeny) |
| Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet |
| Haemophilus influenzae β‑hemolizáló, A, B, C és Gcsoportú Streptococcusok Streptococcus pneumoniaeStaphylococcus epidermidis (meticillin‑érzékeny) |
| Természetes rezisztenciával rendelkező kórokozók |
| Citrobacter spp.Enterobacter spp. (Enterobacter cloacae, Enterobacter aerogenes)Morganella morganiiProteus stuartiiProteus vulgarisPseudomonas aeruginosa Serratia spp.Staphylococcus, meticillin‑rezisztens, indol‑pozitívProteus spp.Klebsiella pneumoniaeProteus mirabilis |
Felszívódás és eloszlás
-
Im. alkalmazás:
A cefazolin im. alkalmazást követő, humán farmakológiai szérumszintjeit és hatásának időtartamát az alábbi táblázat ismerteti.
| Dózis (g) | Plazmakoncentráció (mikrogramm/ml) | |||||
| 30perc | 1óra | 2óra | 4óra | 6óra | 8óra | |
| 0,25 | 15,5 | 17,0 | 13,0 | 5,1 | 2,5 | |
| 0,50 | 36,2 | 36,8 | 37,9 | 15,5 | 6,5 | 3,0 |
| 1,0* | 60,0 | 63,8 | 54,3 | 29,3 | 13,2 | 7,1 |
*‑ Két vizsgálatból kapott adat mediánja
-
Iv. alkalmazás:
A cefazolin (egészséges egyéneknek) 3,5mg/ttkg‑os adagban, egy órán át adott folyamatos iv. infúziója, majd a következő két órában adott 1,5mg/ttkg‑os adagja után a harmadik órában körülbelül 28mg/ml‑es szérumkoncentrációt észleltek.
Az alábbi táblázatban a cefazolin átlagos plazmakoncentrációja látható egyetlen 1 g‑os adag intravénás alkalmazását követően.
| Plazmakoncentráció (mikrogramm/ml) | |||||
| 5perc | 15perc | 30perc | 1óra | 2óra | 4óra |
| 188,4 | 135,8 | 106,8 | 73,7 | 45,6 | 16,5 |
A cefazolin átlagos felezési ideje 1,8óra, ami akár 15‑30órával is meghosszabbodhat súlyos vesekárosodás esetén, és magasabb érték lehet anuriában.
A plazma-csúcskoncentráció 63,6mg/l, illetve 188,4mg/l, ami 1g folyamatos iv. infúzióban történő beadásának megkezdésétől számított 1‑2óra elteltével alakult ki. A felezési idő 100perc.
Amennyiben a cefazolint olyan betegnek adják, akinél nem áll fenn epeúti elzáródás, a szérumkoncentrációt jóval meghaladó koncentrációk alakulnak ki az epehólyag szövetében és az epében.
A cefazolin könnyen átjut a placentabarrieren. Az emberi anyatejben található cefazolin mennyisége csekély.
A fehérjekötődés mértéke a humán szérumban fiziológiás körülmények között 85‑90%. A cefazolin kismértékben diffundál a cerebrospinalis folyadékba.
Biotranszformáció
A cefazolin nem metabolizálódik.
Elimináció
A cefazolin főként a vizelettel ürül, és csak kis százaléka az epével. 500mg cefazolin intramuscularis injekcióban történő beadását követően a beadott adag 56‑89%‑a ürül a vesén keresztül hat órán belül, és a cefazolin 80‑majdnem 100%-a kiürül 24órán belül. A cefazolin vizeletben elért csúcskoncentrációja 500mg cefazolin intramuscularis injekcióban történő beadását követően meghaladja az 1000mikrogramm/ml‑t, 1g cefazolin im. beadása után pedig a 4000 mikrogramm/ml‑t.
Gyógyszerészeti jellemzők - CEFAZOLIN 2 G
Bontatlan állapotban:
Cefazolin PANPHARMA 2g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz (15ml‑es injekciós üveg)
2év.
Cefazolin PANPHARMA 2g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz (50ml‑es injekciós üveg)
18hónap.
Feloldás után:
Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on 2 órán át, illetve 2–8°C-on 6 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni, kivéve, amikor a felbontás/elkészítés/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, és nem haladhatja meg a kémiai és fizikai stabilitásról fent leírt időket.
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozban.
A gyógyszer feloldás/hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
Színtelen, 15 vagy 50 ml-es injekciós üveg, amely gumidugóval és letéphető műanyag kupakkal van lezárva.
Kiszerelések: 10 db vagy 25 db 15 ml-es injekciós üveg dobozban, illetve 10 db vagy 25 db 50 ml-es injekciós üveg dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A Cefazolin PANPHARMA steril por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz, ezért a betegnek történő beadása előtt fel kell oldani. A feloldáshoz alkalmazott oldószer térfogata az alkalmazás módjától függ.
Az injekciós üveghez hozzá kell adni a feloldáshoz szükséges oldat ajánlott mennyiségét, majd alaposan fel kell rázni az injekciós üveget, amíg annak tartalma teljesen feloldódik. Beadás előtt az oldatot szabad szemmel meg kell vizsgálni. Kizárólag tiszta, szuszpendált részecskéktől mentes oldat használható fel.
A Cefazolin PANPHARMA oldatot közvetlenül alkalmazás előtt kell elkészíteni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Intravénás injekció
A Cefazolin PANPHARMA 2g készítmény közvetlenül beadható intravénásan. A Cefazolin PANPHARMA 2g készítményt lassan, 30‑60perc alatt kell befecskendezni.
Az Cefazolin PANPHARMA 2g készítményt a következő kompatibilis oldatok egyikének 10ml-es térfogatával kell feloldani:
-
0,9%‑os nátrium‑klorid‑oldat,
-
5%‑os glükóz‑oldat,
-
injekcióhoz való víz.
Intravénás infúzió
A Cefazolin PANPHARMA 2g beadható folyamatos vagy intermittáló infúzió formájában.
Feloldás után a cefazolin‑oldatot a következő kompatibilis oldatok 50ml‑es vagy 100ml‑es térfogatával kell hígítani:
-
0,9%‑os nátrium‑klorid‑oldat,
-
5%‑os glükóz‑oldat,
-
Ringer‑oldat,
-
injekcióhoz való víz
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).