CIFRAN 500 MG FILMTABLETTA

A Cifran 500 mg filmtabletta a következő fertőzések kezelésére javallott (lásd a 4.4 és 5.1 pont).

A terápia megkezdése előtt különös figyelmet kell fordítani a ciprofloxacin rezisztenciával kapcsolatban rendelkezésre álló adatokra.

Felnőttek

• Gram-negatív baktériumok által okozott alsó légúti fertőzések

  • krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbációja

Krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbációja javallatban a Cifran 500 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• • cysticus fibrosis vagy a bronchiectasia talaján kialakult bronchopulmonalis fertőzések

  • pneumonia

• Krónikus sinusitis akut exacerbációja, különösen, ha Gram-negatív baktériumok okozzák.

• Krónikus suppurativ otitis media

• Malignus otitis externa

• Szövődménymentes akut cystitis

Szövődménymentes akut cystitis javallatban a Cifran 500 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• Akut pyelonephritis

• Szövődményes húgyúti fertőzések

• Bakteriális prostatitis

• A genitális traktus fertőzései

• Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott gonorrhoeás urethritis és cervicitis

• epididymo-orchitis, beleértve az érzékeny Neisseria gonorrhoeae által okozott eseteket is

• kismedencei gyulladások, beleértve az érzékeny Neisseria gonorrhoeae okozta eseteket is

• Gastrointestinalis fertőzések (pl. utazók hasmenése)

• Intraabdominalis fertőzések

• A bőr és lágyrészek Gram-negatív baktériumok okozta fertőzései

• A csontok és az ízületek fertőzései

• Neisseria meningitidis okozta invazív infekciók profilaxisa

• Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és terápia)

A ciprofloxacin alkalmazható neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére, amelyet feltételezhetően bakteriális fertőzés okoz.

Gyermekek és serdülők

• Cysticus fibrosisban szenvedő betegek Pseudomonas aeruginosa által okozott bronchopulmonalis fertőzései

• Szövődményes húgyúti fertőzések és akut pyelonephritis

• Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és terápia)

A ciprofloxacin gyermekek és serdülők súlyos fertőzéseinek kezelésére is alkalmazható, amennyiben ezt a kezelőorvos szükségesnek ítéli meg.

A kezelést csak olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülőkorúak cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás

A dózist az indikáció, a fertőzés súlyossága és helye, a kórokozó(k) ciprofloxacin érzékenysége, a beteg veseműködése, valamint a gyermekek és serdülők esetében a testtömeg határozza meg.

A kezelés időtartama a kórkép súlyosságától, valamint klinikai és bakteriológiai lefolyásától függ.

Bizonyos baktériumok okozta fertőzések (pl. Pseudomonas aeruginosa, Acinetobacter vagy Staphylococcusok) kezelésekor magasabb ciprofloxacin adagokra és más megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására lehet szükség.

Néhány fertőzés (pl. kismedencei gyulladásos betegség, intraabdominalis fertőzések, neutropeniás betegek fertőzései, valamint a csontok- és ízületek fertőzései) kezelése esetén szükség lehet más megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására, a kiváltó kórokozók függvényében.

Felnőttek

Gyermekek és serdülők

Idősek

Idős betegek esetében a fertőzés súlyosságától és a beteg kreatinin-clearance-étől függően kell az adagot megválasztani.

Károsodott vesefunkciójú betegek számára ajánlott kezdő és fenntartó dózisok:

A dózis módosítása károsodott májfunkciójú betegek esetén nem szükséges.

A csökkent vese- és/vagy májfunkciójú gyermekek kezeléséhez szükséges dózisokat nem vizsgálták.

1. Amennyiben a javasolt adagolás nem biztosítható a Cifran 500 mg filmtablettával, abban az esetben másik, az adagolási javaslatnak megfelelő hatáserősségű ciprofloxacin készítmény alkalmazandó.

Az alkalmazás módja

A tablettát folyadékkal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Étkezési időtől függetlenül szedhető. Éhgyomorra történő bevétel esetén gyorsabb a hatóanyag felszívódása. A ciprofloxacin filmtablettát nem szabad tejtermékekkel (pl. tej, joghurt) vagy hozzáadott ásványi anyagokat tartalmazó gyümölcslevekkel (pl. hozzáadott kalciumot tartalmazó narancslével) bevenni (lásd a 4.5pontot).

Súlyos esetekben, vagy ha a beteg képtelen a tablettát bevenni (például enteralisan táplált betegek), a kezelést a ciprofloxacin intravénásan adagolható formájával ajánlott kezdeni, amíg az orális adagolásra való áttérés lehetővé nem válik.

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve egyéb kinolonokkal szembeni túlérzékenység.

- Ciprofloxacin és tizanidin együttes alkalmazása (lásd a 4.5 pontot).

A ciprofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ciprofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3pont).

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A ciprofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségéről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és e billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Súlyos infekciók, valamint Gram-pozitív és anaerob kórokozók által okozott kevert fertőzések

A ciprofloxacin monoterápia nem alkalmas súlyos infekciók és olyan fertőzések kezelésére, amelyeket feltételezhetően Gram‑pozitív vagy anaerob pathogen baktériumok okozhatnak. Ilyen fertőzések esetén a ciprofloxacint egyéb, megfelelő antibakteriális készítménnyel kell együttadni.

Streptococcusok okozta fertőzések (beleértve a Streptococcus pneumoniae-t is)

A ciprofloxacin nem ajánlott a Streptococcusok által okozott fertőzések kezelésére, mivel ez esetben nem megfelelő a hatékonysága.

A genitális traktus fertőzései

Urethritist és cervicitis gonorrhoicát, mellékhere- és heregyulladást, valamint kismedencei gyulladást okozhatnak fluorokinolonra rezisztens Neisseria gonorrhoeae izolátumok. Ezért a ciprofloxacint csak akkor szabad urethritis és cervicitis gonorrhoica kezelésére alkalmazni, ha kizárható a ciprofloxacinra rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte. Mellékhere-heregyulladás és kismedencei gyulladás empírikus kezelésére a ciprofloxacin alkalmazása csak egy másik, megfelelő antibiotikummal (pl. cefalosporinnal) kombinációban lehetséges, kivéve, ha kizárható a ciprofloxacin rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte. Amennyiben 3nap alatt nem tapasztalható klinikai javulás, akkor a terápiát újra kell gondolni.

Húgyúti fertőzések

Az Escherichia coli (a leggyakoribb kórokozó húgyúti fertőzések esetén) fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciája változó az Európai Unióban. A felíró orvosoknak mindig ajánlott figyelembe venni az Escherichia coli fluorokinolonokkal szembeni helyi rezisztencia‑előfordulását.

Az egyszeri adag ciprofloxacinnak, ami menopauza előtti nők szövődménymentes cystitisében alkalmazható, várhatóan alacsonyabb a hatásossága, mint egy hosszabb kezelésnek. Ezt mindinkább figyelembe kell venni az Escherichia coli kinolonokkal szembeni növekvő rezisztenciája kapcsán.

Hasüregi fertőzések

Sebészi beavatkozást követő hasüregi fertőzések kezeléséről korlátozott számú adat áll rendelkezésre a ciprofloxacin hatásosságát illetően.

Utazók hasmenése

Ciprofloxacin választásakor figyelembe kell venni a látogatott országokban jelenlévő kórokozók ciprofloxacin-rezisztenciájáról rendelkezésre álló adatokat.

Csont- és ízületi fertőzések

A ciprofloxacint a mikrobiológiai leletek eredményétől függően más antimikrobás szerekkel kombinációban kell alkalmazni.

Inhalációs anthrax

A humán alkalmazás az in vitro érzékenységi teszteken és az állatkísérleti adatokon és korlátozott számú humán adatokon alapul. A kezelőorvosnak az anthrax kezelését illetően helyi és/vagy nemzetközi konszenzuson alapuló dokumentumok szerint kell tájékozódnia.

Gyermekek és serdülők

A ciprofloxacin gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazása esetén követni kell a rendelkezésre álló hivatalos irányelveket. A ciprofloxacin-kezelést kizárólag olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében.

Nem kifejlett állatokkal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ciprofloxacin arthropathiát okozhat a teherviselő ízületekben. Egy, a ciprofloxacin gyermekek körében történő alkalmazásának értékelésére végzett randomizált, kettős-vak vizsgálatból (ciprofloxacin: n=335, átlagos életkor = 6,3 év; összehasonlító készítmények: n=349, átlagos életkor = 6,2 év; életkor-tartomány = 1-17 év) származó biztonságossági adatok azt mutatták, hogy a vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathia (amelyet az ízülettel kapcsolatos klinikai jelek és tünetek alapján észleltek) incidenciája a +42.napon 7,2%, illetve 4,6% volt. Az egy éves utánkövetéskor a gyógyszerrel összefüggő arthropathia incidenciája 9,0%, illetve 5,7% volt. A vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathiás esetek számának növekedésében az idő előrehaladtával a csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A kezelést csak az előny/kockázat alapos mérlegelése után szabad megkezdeni az ízületet és/vagy a környező szöveteket érintő nemkívánatos események lehetséges előfordulása miatt (lásd 4.8 pont).

Cysticus fibrosisban előforduló bronchopulmonalis fertőzések

Klinikai vizsgálatok keretében 5-17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak. Még korlátozottabbak az 1-5 év közötti gyermekek kezeléséről rendelkezésre álló adatok.

Szövődményes húgyúti fertőzések és pyelonephritis

Húgyúti fertőzés esetén a ciprofloxacin-kezelést akkor kell fontolóra venni, ha más kezelés nem alkalmazható, és a ciprofloxacin alkalmazását a mikrobiológiai eredmények alátámasztják. Klinikai vizsgálatok keretében 1-17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak.

Egyéb specifikus súlyos fertőzések

Egyéb súlyos fertőzések kezelésére a ciprofloxacin a hivatalos irányelveknek megfelelően vagy alapos előny/kockázat elemzést követően akkor adható, ha más kezelés nem alkalmazható, vagy ha a hagyományos kezelés sikertelen, és amikor a mikrobiológiai eredmények alapján indokolt a ciprofloxacin alkalmazása.

Klinikai vizsgálatok során a ciprofloxacin alkalmazását a fent említetteken kívül specifikus súlyos fertőzésekben nem értékelték, és a klinikai tapasztalatok korlátozottak. Következésképpen az ilyen fertőzésekben szenvedő betegek kezelése során elővigyázatosság szükséges.

Túlérzékenység és allergiás reakciók, beleértve az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciókat, egyetlen dózis beadását követően is megjelenhetnek (lásd 4.8pont), és életveszélyesek lehetnek. Amennyiben ilyen reakció fordul elő, a ciprofloxacin adását fel kell függeszteni, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni.

Csont-ésizomrendszer

Olyan betegek esetében, akik anamnézisében kinolon-kezelés következtében létrejövő ínbetegség szerepel, a ciprofloxacin általában nem alkalmazható. Mindemellett nagyon ritka esetben a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó mikrobiológiai lelet, valamint az előny/kockázat mérlegelése alapján a ciprofloxacin rendelhető ilyen betegeknek bizonyos súlyos fertőzések kezelésére, főként a standard kezelés hatástalansága vagy a kórokozó rezisztenciája esetén, ha a mikrobiológiai vizsgálat eredménye is alátámasztja a ciprofloxacin alkalmazását.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A ciprofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mert súlyosbíthatja a tüneteket (lásd 4.8pont).

Látászavarok

A látás romlása vagy bármilyen szemprobléma észlelése esetén haladéktalanul konzultálni kell szemész szakorvossal.

Kimutatták, hogy a ciprofloxacin fényérzékenységi reakciókat okozhat. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a kezelés alatt kerüljék a túlzott és a közvetlen napfényt, illetve ultraibolya sugárzást (lásd 4.8pont).

A ciprofloxacinról, más kinolonokhoz hasonlóan ismert, hogy görcsrohamokat vált ki, illetve csökkenti a görcsküszöböt. Status epilepticus eseteket jelentettek. A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható görcsrohamok kialakulására hajlamosító központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegeknél. Görcsrohamok jelentkezése esetén a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni (lásd 4.8pont). Már a ciprofloxacin első adagjának alkalmazása után pszichiátriai reakciók léphetnek fel. Ritkán a depresszió vagy pszichózis öngyilkossági gondolatokig/szándékig vagy kísérletig és befejezett öngyilkosságig progrediálhat. Öngyilkossági gondolatok/szándék előfordulásakor a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8pont).

Szívbetegségek

A fluorokinolonok – beleértve a ciprofloxacint is – alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT‑intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:

• veleszületett hosszú QT-szindróma,

• egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl.: IA és III osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok),

• nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia),

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia)

A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a ciprofloxacint, ebben a betegcsoportokban való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség.

(Lásd 4.2 pont „Időskorúak”, 4.5, 4.8 és 4.9 pont)

A glükózanyagcsere zavarai

Súlyos és tartós hasmenés előfordulása a kezelés alatt vagy után (beleértve a több héttel a kezelés után jelentkező eseteket is) azonnali kezelést igénylő, antibiotikum okozta (életveszélyes, akár halálos kimenetelű) colitis tünete lehet (lásd a 4.8pontot). Ilyen esetekben a ciprofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő kezelést kell kezdeni. Ebben az esetben a perisztaltikát csökkentő szerek ellenjavalltak.

Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazásával összefüggő crystalluriáról (lásd 4.8pont). A ciprofloxacin készítménnyel kezelt betegeknek megfelelően hidratált állapotban kell lenniük, és el kell kerülni, hogy vizeletük túlzottan alkalikussá váljon.

Beszűkült vesefunkció

Mivel a ciprofloxacin főként a vesén keresztül választódik ki változatlan formában, beszűkült vesefunkciójú betegeknél a ciprofloxacin adagját módosítani kell a 4.2 pontban leírtaknak megfelelően, a ciprofloxacin kumulációjából adódó fokozott mellékhatások kivédése céljából.

Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazása során előforduló májnecrosisról és életveszélyes májelégtelenségről (lásd 4.8pont). Májbetegség bármely tünetének vagy jelének észlelése esetén (például étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység) a kezelést abba kell hagyni.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek esetében ciprofloxacin-kezeléssel összefüggő hemolitikus reakciókról számoltak be. Ezeknél a betegeknél a ciprofloxacin alkalmazása kerülendő, kivéve ha a potenciális előnyök felülmúlják a lehetséges kockázat mértékét. Ebben az esetben a hemolízis esetleges előfordulását monitorozni kell.

A ciprofloxacin-kezelés alatt vagy azt követően ciprofloxacin-rezisztenciát mutató baktériumok izolálhatók klinikai tünetekkel járó felülfertőződéssel vagy anélkül. Különös kockázata lehet a ciprofloxacin-rezisztens baktériumok kiválasztódásának hosszan tartó, illetve nosocomialis fertőzések kezelése során és/vagy Staphylococcus és Pseudomonas fajok okozta fertőzés esetén.

A ciprofloxacin gátolja a CYP1A2 enzimet, így az enzim által metabolizált, egyidejűleg alkalmazott szerek (pl. teofillin, klozapin, olanzapin, ropinirol, tizanidin, duloxetin, agomelatin) szérumszintjének emelkedését okozhatja. A ciprofloxacin és a tizanidin egyidejű alkalmazása ellenjavallt. Azokat a betegeket pedig, akik a fenti szereket a ciprofloxacinnal egyidejűleg szedik, szorosan monitorozni kell a túladagolás klinikai jeleinek szempontjából, és szükséges lehet a szérumkoncentrációk (pl. teofillin) meghatározása (lásd 4.5pont).

A ciprofloxacin és a metotrexát együttes adása nem javasolt (lásd a 4.5pontot).

A ciprofloxacin Mycobacterium tuberculosis ellenes in vitro aktivitása álnegatív bakteriológiai tenyésztési eredményeket adhat a ciprofloxacin-kezelés alatt álló betegekből származó mintákban.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Egyéb gyógyszerek hatása a ciprofloxacinra:

QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a ciprofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint pl. IA és III osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont).

A ciprofloxacin többértékű kationt tartalmazó gyógyszerekkel és ásványi anyag készítményekkel (például kalcium, magnézium, alumínium, vas), foszfátkötő polimerekkel (például szevelamer vagy lantán-karbonát), szukralfáttal vagy savkötőkkel, valamint nagymértékben pufferelt, magnéziumot, alumíniumot vagy kalciumot tartalmazó gyógyszerekkel (például didanozin tabletta) történő együttes (orális) alkalmazása csökkentheti a ciprofloxacin felszívódását. Emiatt a ciprofloxacint e készítmények beadása előtt 1‑2órával, vagy azt követően legalább 4 órával kell alkalmazni.

Ez a korlátozás nem vonatkozik a H2‑receptorblokkolók osztályába tartozó antacidumokra.

Az étkezéssel bevitt kalcium nem befolyásolja jelentős mértékben a felszívódást. Kerülni kell azonban a ciprofloxacin önmagában tejtermékkel vagy hozzáadott ásványi anyagokat tartalmazó itallal (például tej, joghurt, hozzáadott kalciumot tartalmazó narancslé) történő egyidejű bevételét, mivel ezek csökkenthetik a ciprofloxacin felszívódását.

A probenecid gátolja a ciprofloxacin renális kiválasztását. Probenecid és ciprofloxacin együttes adása a ciprofloxacin szérumkoncentrációjának emelkedését eredményezi.

Metoklopramid

A metoklopramid meggyorsítja az orálisan beadott ciprofloxacin felszívódását, ezáltal a maximális plazmakoncentrációk hamarabb kialakulnak. A ciprofloxacin biohasznosulására gyakorolt hatást nem figyeltek meg.

Omeprazol

Ciprofloxacin- és omeprazol-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása a ciprofloxacin cmax- és AUC‑értékeinek kismértékű csökkenését eredményezi.

A ciprofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre:

A ciprofloxacin tizanidinnel nem adható együtt (lásd 4.3pont). Egészséges alanyok körében végzett klinikai vizsgálat során ciprofloxacin egyidejű adását követően a szérum tizanidin koncentrációja emelkedett (cmax-növekedés: 7-szeres, tartomány: 4-21-szeres; AUC-növekedés: 10-szeres, tartomány: 6-24-szeres). A szérum emelkedett tizanidin koncentrációja fokozott hypotensiv és sedativ hatással járt.

Ciprofloxacin egyidejű alkalmazása gátolhatja a vesében a metotrexát tubularis transzportját, ami a metotrexát plazmaszintjének és a metotrexáttal összefüggő toxikus reakciók kockázatának emelkedéséhez vezethet. Egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott (lásd 4.4pont).

A ciprofloxacin és a teofillin egyidejű alkalmazása a teofillin szérumkoncentrációjának nemkívánatos növekedését okozhatja. Ez teofillin által kiváltott mellékhatások kialakulását eredményezheti, amelyek ritkán életveszélyesek, illetve halálos kimenetelűek is lehetnek. Együttes alkalmazásuk során a teofillin szérumkoncentrációját ellenőrizni és a teofillin adagját szükség szerint csökkenteni kell (lásd 4.4pont).

Ciprofloxacin és koffein vagy pentoxifillin (oxpentifillin) együttes alkalmazásakor e xantin származékok szérumkoncentrációjának emelkedéséről számoltak be.

A ciprofloxacin és fenitoin egyidejű alkalmazása a fenitoin szérumszintjeinek emelkedését vagy csökkenését eredményezheti, ezért a gyógyszerszintek monitorozása ajánlott.

Ciklosporin

A szérum kreatininkoncentráció átmeneti emelkedése volt megfigyelhető ciprofloxacin és ciklosporin‑tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor. Ezért ilyen esetben a betegek szérum kreatininkoncentrációját gyakran (hetente 2 alkalommal) ellenőrizni kell.

K-vitamin antagonisták

K-vitamin antagonisták egyidejű adása ciprofloxacinnal fokozhatja antikoaguláns hatásukat. A hatásfokozódás kockázata változhat az éppen zajló fertőzés, az életkor és a beteg általános állapota szerint, így nehéz megállapítani, hogy a ciprofloxacin mennyiben járul hozzá az INR (international normalized ratio) érték növekedéséhez. A ciprofloxacin és K-vitamin antagonisták (pl. warfarin, acenokumarol, fenprokumon vagy fluindion) együttes alkalmazása alatt és röviddel azután az INR gyakori ellenőrzése ajánlott.

Duloxetin

Klinikai vizsgálatok azt bizonyították, hogy duloxetin együttes adása a CYP450 1A2 izoenzimek erős inhibitoraival, így például fluvoxaminnal, a duloxetin AUC- és cmax-értékeinek emelkedését eredményezheti. Bár nem állnak rendelkezésre hasonló klinikai adatok a ciprofloxacinnal való kölcsönhatásra vonatkozóan, egyidejű alkalmazásuk esetén hasonló hatások várhatóak (lásd 4.4 pont).

Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a ropirinol ciprofloxacinnal, a CYP450 1A2 izoenzimek egy közepesen erős gátlójával történő egyidejű alkalmazása a ropirinol cmax és AUC értékének 60, illetve 84%-os növekedését eredményezheti. A ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazása alatt és röviddel utána tanácsos a ropinirol okozta mellékhatások monitorozása, és szükség esetén az adag megfelelő beállítása (lásd 4.4pont).

Lidokain

Egészséges önkénteseken bebizonyították, hogy amennyiben a lidokain-tartalmú gyógyszereket ciprofloxacinnal, a CYP450 1A2 izoenzimek közepesen erős inhibitorával együtt adják, az intravénásan adott lidokain clearance-e 22%-kal csökken. Bár a lidokain-kezelés jól tolerálható volt, egyidejű alkalmazásukkor számolni kell a ciprofloxacinnal való esetleges interakcióval, amely mellékhatások kialakulásával járhat.

Klozapin és 250mg ciprofloxacin 7 napon keresztül történő együttes adását követően a klozapin szérumkoncentrációja 29%-kal, az N-dezmetil-klozapiné pedig 31%-kal nőtt. A klozapin adagjának klinikai ellenőrzése és megfelelő beállítása ajánlott a ciprofloxacinnal folytatott kezelés alatt és röviddel az után (lásd 4.4pont).

Szildenafil

Egészséges önkénteseken a szildenafil cmax- és AUC-értékei kétszeres emelkedést mutattak 50 mg szildenafil és 500 mg ciprofloxacin egyidejű, orális alkalmazását követően. Ezért fokozott óvatossággal kell rendelni a ciprofloxacint szildenafillal való együttes alkalmazás esetén, figyelembe véve a terápiás előnyök és kockázatok arányát.

Agomelatin

Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a fluvoxamin, a CYP450 1A2 izoenzim erős inhibitoraként jelentősen gátolja az agomelatin metabolizmusát, az agomelatin-expozíció 60-szoros növekedését eredményezve. Bár a ciprofloxacinnal, mint a CYP450 1A2 izoenzim közepesen erős inhibitorával esetlegesen fennálló kölcsönhatásra vonatkozóan nincsenek klinikai adatok, együttes alkalmazásuk esetén hasonló hatások várhatók (lásd 4.4 pont „Citokróm P450” bekezdés).

Zolpidem

A ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás a zolpidem szérumszintjének emelkedését eredményezheti, emiatt együttadásuk nem javasolt.

Terhesség

A terhes nők ciprofloxacin-kezelésére vonatkozó adatok alapján a ciprofloxacin nem okoz malformációt és foetalis-, illetve neonatalis toxicitást. Állatokon végzett vizsgálatok során nem találtak közvetlen vagy közvetett káros hatást a reprodukciós toxicitás tekintetében. Kinolon-hatásnak kitett fiatal állatokban és magzatokban az éretlen porcot érintő hatásokat figyeltek meg, ezért nem zárható ki, hogy a gyógyszer az éretlen emberi szervezet/magzat ízületi porcának károsodását okozhatja (lásd 5.3pont).

A ciprofloxacin alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

A ciprofloxacin kiválasztódik a humán anyatejbe. Az ízületi károsodás lehetséges kockázata miatt a ciprofloxacin szoptatás alatt nem alkalmazható.

Neurológiai hatásai következtében a ciprofloxacin befolyásolhatja a reakcióidőt, ezért a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek gyengülhetnek.

A leggyakrabban tapasztalt mellékhatás a hányinger és a hasmenés.

A ciprofloxacinnal (szájon át, intravénás- és szekvenciális kezeléssel) végzett klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő surveillance során tapasztalt gyógyszer-mellékhatásai az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek csoportosításra. A gyakorisági elemzés a ciprofloxacin orális és intravénás alkalmazására vonatkozó adatokat egyaránt figyelembe veszi.

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos –esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat), memória- és koncentrációromlás, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4pont).

** INR – international normalized ratio

*** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Az arthropathiára vonatkozóan fentebb említett incidenciák adatai felnőtteken végzett vizsgálatokból származnak. Gyermekeknél az arthropathia gyakori előfordulásáról számoltak be (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A készítmény 12g adagjával történt túladagolás esetén enyhe toxikus tünetekről számoltak be.

A készítmény 16g adagjával történt akut túladagolása akut veseelégtelenséget okozott.

A túladagolás tünetei: szédülés, tremor, fejfájás, fáradékonyság, központi idegrendszeri görcsrohamok, hallucinációk, zavartság, hasi diszkomfort, vese- és májkárosodás, valamint crystalluria és haematuria. Reverzibilis vesetoxicitásról számoltak be.

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG monitorozás szükséges, mert fennáll a QT‑intervallum meghosszabodásának lehetősége.

A rutin sürgősségi intézkedéseken (pl. gyomormosást követően orvosi szén adása) kívül javasolt a veseműködés monitorozása, beleértve a vizelet pH-t is, valamint a crystalluria megelőzése érdekében szükség esetén a vizelet savanyítása. A betegek megfelelő hidráltsági állapotát fenn kell tartani.

Túladagoláskor a kalcium- vagy magnézium-tartalmú antacidumok elméletileg csökkentik a ciprofloxacin felszívódását.

Hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel a ciprofloxacinnak csak kis mennyisége (<10%) távozik.