DESLORATADINE STADA 0,5 MG/ML BELSŐLEGES OLDAT
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - DESLORATADINE 0,5 MG/ML
Adagolás
Felnőttek és (12éves vagy idősebb) serdülők
A Desloratadine Stada javasolt adagja naponta egyszer 10ml (5mg) belsőleges oldat.
Gyermekek és serdülők
A gyógyszert rendelő orvosnak tudnia kell, hogy 2éves kor alatt a rhinitises esetek többsége infekciós eredetű (lásd 4.4pont), és hogy az infekciós rhinitis dezloratadinnal történő kezelésére nincsenek adatok.
1‑5éves gyermekek: 2,5ml (1,25mg) Desloratadine Stada belsőleges oldat naponta 1×.
6‑11éves gyermekek: 5ml (2,5mg) Desloratadine Stada belsőleges oldat naponta 1×.
A dezloratadin 0,5mg/ml belsőleges oldat hatásosságát és biztonságosságát 1 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
A dezloratadin 1‑11 éves korú gyermekeknél, valamint 12‑17éves korú serdülőknél történő alkalmazását illetően a hatásosságra vonatkozó klinikai vizsgálati tapasztalat korlátozott (lásd 4.8 és 5.1pont).
Az intermittáló allergiás rhinitis (a tünetek hetente kevesebb mint 4napig, vagy kevesebb mint 4hétig vannak jelen) kezelését a beteg anamnézisének értékelése alapján kell végezni, és a terápia a panaszok megszűnését követően megszakítható, majd azok ismételt megjelenésekor újra megkezdhető. Perzisztáló allergiás rhinitis esetén (a tünetek hetente 4 vagy több napig, és több mint 4hétig vannak jelen) az allergén-expozíciós időszakok alatt a betegeknek folyamatos terápia javasolható.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazás.
Az adag étkezések alatt vagy étkezésektől függetlenűl is bevehető.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy loratadinnal szembeni túlérzékenység.
Gyermekek és serdülők
2évesnél fiatalabb gyermekeknél az allergiás rhinitis diagnózis elkülönítése a rhinitis egyéb formáitól különösen nehéz. Figyelembe kell venni a felső légúti infekció hiányát, illetve a strukturális abnormitásokat, továbbá az anamnézist, a fizikális vizsgálatot, valamint a megfelelő laboratóriumi vizsgálatokat és a bőrpróbákat.
A felnőttek és a 2‑11éves gyermekek körülbelül 6%‑a fenotípusosan a dezloratadint lassan metabolizálók közé tartozik, és náluk magasabb expozíció jelentkezik (lásd 5.2pont). A dezloratadin biztonságossága a 2‑11éves, lassan metabolizáló gyermekekben ugyanolyan, mint a normálisan metabolizáló gyermekekben.
A dezloratadin hatásait <2éves, lassan metabolizálók esetében még nem vizsgálták.
Vesekárosodás
Súlyos veseelégtelenségben a dezloratadint körültekintően kell alkalmazni (lásd 5.2pont).
Konvulziók
A dezloratadin körültekintéssel alkalmazandó azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében vagy családi anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, valamint különösen kisgyermekeknél, mivel náluk nagyobb valószínűséggel alakulnak ki újabb görcsrohamok a dezloratadin-kezelés alatt. Azoknál a betegeknél, akiknél a terápia alatt görcsroham fordul elő, az egészségügyi szakemberek fontolóra vehetik a dezloratadin-kezelés leállítását.
Szorbit
Ez a gyógyszer szorbitot tartalmaz. A veleszületett fruktóz‑intoleranciában (HFI) szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert. Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények valamit a táplálékkal elfogyasztott (vagy fruktóz) additív hatását figyelembe kell venni.
A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbit tartalma befolyásolhatja az egyidejűleg szájon át alkalmazott egyéb gyógyszerek biohasznosulását.
Propilénglikol
Ez a gyógyszer milliliterenként 102,3mg propilénglikolt tartalmaz.
Klinikai vizsgálatokban a dezloratadin tablettát eritromicinnel vagy ketokonazollal együttadva nem észleltek klinikai szempontból számottevő kölcsönhatást (lásd 5.1pont).
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.
Dezloratadin és alkohol együttadását vizsgáló klinikai farmakológiai vizsgálatban a dezloratadin nem fokozta az alkohol teljesítményt rontó hatását (lásd 5.1pont). A forgalomba hozatalt követő alkalmazás alatt azonban jelentettek alkohol-intolerancia és -mérgezéses eseteket. Ezért alkohol egyidejű fogyasztása esetén óvatosság javasolt.
Terhesség
A terhes nőkre vonatkozó nagy mennyiségű adat (több mint 1000terhesség) alapján a dezloratadin nem okoz malformációt és foetalis illetve neonatalis toxicitást. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont). A dezloratadin alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Dezloratadint azonosítotak a kezelt anyák szoptatott újszülöttjei/csecsemői esetében. A dezloratadin hatása az újszülöttre/csecsemőre nem ismert. A dezloratadin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve.
Termékenység
A férfi és női termékenységre való hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok.
Klinikai vizsgálatok alapján a dezloratadin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a legtöbb embernél nem jelentkezik álmosság. Minthogy azonban létezik egyéni eltérés az egyes gyógyszerekre adott reakciókban, a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy mindaddig ne végezzenek szellemi frissességet igénylő tevékenységeket, mint például autóvezetés vagy gépek kezelése, amíg meg nem bizonyosodtak a gyógyszerre adott saját reakciójukról.
A biztonságossági profil összefoglalása
Gyermekek
Gyermekgyógyászati populáción végzett klinikai vizsgálatokban a dezloratadint szirup gyógyszerformában összesen 246, 6hónapos és 11éves kor közötti gyermeknek adagolták. Összességében a nemkívánatos események incidenciája a 2 és 11éves kor közötti gyermeknél hasonló volt a dezloratadint és a placebót szedő csoportokban.
6‑23hónapos csecsemőknél és kisgyermekeknél a leggyakrabban, a placebo‑csoportét meghaladó gyakoriságban jelentett, mellékhatások a hasmenés (3,7%), a láz (2,3%) és az álmatlanság (2,3%) voltak. Egy további vizsgálatban 6 és 11éves kor közötti résztvevőknél egyetlen, 2,5mg‑os adag dezloratadin belsőleges oldat adását követően nem észleltek nemkívánatos eseményeket.
Egy 578, 12 és 17éves kor közötti serdülőn végzett klinikai vizsgálatban a leggyakoribb mellékhatás a fejfájás volt, mely a dezloratadinnal kezelt betegek 5,9%‑ánál és a placebót kapó betegek 6,9%‑ánál jelentkezett.
Felnőttek és serdülők
A felnőtteknél és serdülőknél különböző indikációkban – beleértve az allergiás rhinitist és a krónikus idiopathiás urticariát is – folytatott klinikai vizsgálatokban, a javasolt napi 5mg dezloratadin adaggal kezelt betegek 3%‑ánál jelentettek olyan nemkívánatos hatásokat, melyek a placebo‑csoportban ritkábban fordultak elő. A placebóhoz képest nagyobb mértékben előforduló, leggyakrabban jelentett mellékhatások a fáradtság (1,2%), a szájszárazság (0,8%) és a fejfájás (0,6%) voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A klinikai vizsgálatok során, a placebóval kezelteknél jelentkező mellékhatások gyakoriságát meghaladó gyakorisággal jelentett mellékhatásokat, illetve a forgalomba hozatalt követően jelentett egyéb nemkívánatos hatásokat az alábbi táblázat tartalmazza. Az előfordulási gyakoriságok definíciója a következő: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Dezloratadin mellett észlelt mellékhatások |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nem ismert | Étvágynövekedés |
| Pszichiátriai kórképek | |
| Nagyon ritka | Hallucinációk |
| Nem ismert | Szokatlan viselkedés, agresszió, depresszív hangulat |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Fejfájás |
| Gyakori (2évesnél fiatalabb gyermekeknél) | Álmatlanság |
| Nagyon ritka | Szédülés, aluszékonyság, álmatlanság, pszichomotoros hiperaktivitás, konvulziók |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Nem ismert | szemszárazság |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Nagyon ritka | Tachycardia, palpitatio |
| Nem ismert | QT‑szakasz megnyúlása |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Szájszárazság |
| Gyakori (2évesnél fiatalabb gyermekeknél) | Hasmenés |
| Nagyon ritka | Hasi fájdalom, hányinger, hányás, dyspepsia,, diarrhoea |
| Máj-és epebetegségek illetve tünetek | |
| Nagyon ritka | Emelkedett májenzimszintek, emelkedett bilirubinszint, hepatitis |
| Nem ismert | Sárgaság |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nem ismert | Fényérzékenység |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon ritka | Myalgia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Gyakori | Kimerültség |
| Gyakori (2évesnél fiatalabb gyermekeknél) | Láz |
| Nagyon ritka | Túlérzékenységi reakciók (úgymint anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, viszketés, bőrkiütés és urticaria) |
| Nem ismert | Gyengeség |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Nem ismert | Testtömeg-növekedés |
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél a forgalomba hozatalt követően jelentettek egyéb, nem ismert gyakoriságú mellékhatásokat, ideértve a QT‑szakasz megnyúlását, az arrhythmiát, a bradycardiát, a szokatlan viselkedést, és az agressziót.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során tapasztaltak alapján a túladagolással összefüggő mellékhatásprofil hasonló a terápiás dózisoknál megfigyelthez, de a hatások mértéke nagyobb lehet.
Kezelés
Túladagolás esetén megfontolandó a még fel nem szívódott hatóanyag eltávolítása a szokásos módszerekkel. Tüneti és szupportív kezelés javasolt.
A dezloratadin hemodialízissel nem távolítható el, a peritoneális dialízissel történő eliminálásról nincs adat.
Tünetek
Egy felnőtteken és serdülőkön végzett, többszöri dózisadagolású klinikai vizsgálatban, melyben legfeljebb 45mg (a javasolt adag kilencszeresének megfelelő) dezloratadint adtak, klinikailag számottevő hatásokat nem észleltek.
Gyermekek és serdülők
A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során tapasztaltak alapján a túladagolással összefüggő mellékhatásprofil hasonló a terápiás dózisoknál megfigyelthez, de a hatások mértéke nagyobb lehet.
Farmakológiai tulajdonságok - DESLORATADINE 0,5 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: antihisztaminok – H1‑receptor-antagonisták, ATC kód: R06AX27
Hatásmechanizmus
A dezloratadin nem‑szedatív, hosszú hatású hisztamin‑antagonista, szelektív, perifériás H1‑receptor‑antagonista hatással. A szájon át adott dezloratadin szelektíven blokkolja a perifériás H1‑hisztamin‑receptorokat, mivel a hatóanyag nem jut be a központi idegrendszerbe.
A dezloratadin antiallergiás tulajdonságait in vitro vizsgálatokkal bizonyították, és megállapították, hogy gátolja a gyulladáskeltő cytokinek (pl. IL‑4, IL‑6, IL‑8 és IL‑13) felszabadulását az emberi hízósejtekből és basophil leukocytákból, továbbá az endothelsejtekben megakadályozza a P‑szelektin adhéziós molekula expresszióját. E megfigyelések klinikai jelentősége még bizonyításra szorul.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Gyermekek
A dezloratadin belsőleges oldat hatásosságát nem értékelték külön, gyermekpopuláción folytatott klinikai vizsgálatokkal. A dezloratadin szirup biztonságosságát azonban, ami ugyanolyan koncentrációjú dezloratadint tartalmaz, három vizsgálat igazolta gyermekkorban. Antihisztamin‑terápiára alkalmas 1‑11éves gyermekeket, 1‑5éves kor esetén napi 1,25mg, illetve 6‑11éves kor esetén 2,5mg dózissal kezeltek. A betegek jól tolerálták a kezelést, ahogy ezt a klinikai laboratóriumi vizsgálatok, az életfontosságú működések, az EKG‑görbe intervallumainak (többek között a QTc) paraméterei mutatták. A javasolt adagolásban alkalmazott dezloratadin plazmakoncentrációja (lásd 5.2pont) nem különbözött a felnőtt populációban meghatározottól. Ily módon, mivel az allergiás rhinitis/krónikus idiopathiás urticaria kórlefolyása, valamint a dezloratadin farmakológiai jellemzői felnőttekben, ill. gyermekekben hasonlóak, a dezloratadin hatásosságáról felnőttekben gyűjtött adatok a gyermekekre is vonatkoztathatók.
A dezloratadin szirup hatásosságát nem vizsgálták 12évesnél fiatalabb gyermekeken végzett gyermekgyógyászati vizsgálatokban.
Felnőttek és serdülők
Többszörös adagú, felnőtteken és serdülőkön végzett klinikai vizsgálat során, legfeljebb 20mg/nap adagú dezloratadint 14napon keresztül alkalmazva, statisztikailag vagy klinikailag lényeges, szív- és érrendszerre kifejtett hatást nem észleltek. Felnőtteken és serdülőkön végzett klinikai farmakológiai vizsgálat során, melyben a dezloratadint 45mg/nap (a terápiás adag kilencszeresének megfelelő) dózisban alkalmazták 10napig, nem észlelték a QTc‑intervallum megnyúlását.
A dezloratadin alig penetrál a központi idegrendszerbe. Ellenőrzött klinikai vizsgálatokban a javasolt napi dózissal (5mg) kezelt felnőtteknél és serdülőknél az aluszékonyság incidenciája nem volt nagyobb, mint a placebót szedőknél. A klinikai vizsgálatok során a napi egyszeri 7,5mg‑os adagban felnőtteknek és serdülőknek adott dezloratadin tabletta nem befolyásolta a betegek pszichomotoros teljesítményét. Felnőtteken végzett, egyszeri dózisú vizsgálatban az 5mg dezloratadin nem befolyásolta a repülőgép‑vezetési teljesítményt – beleértve a szubjektív álmosság fokozódását –, illetve a repüléssel kapcsolatos feladatok ellátását.
A felnőtteken végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok során a dezloratadint alkohollal együtt adva nem fokozta az alkohol teljesítményt csökkentő, ill. álmosító hatását. Nem volt lényeges különbség a pszichomotoros teljesítményben a dezloratadinnal vagy placebóval kezelt betegcsoportok között függetlenül attól, hogy kaptak‑e alkoholt, vagy sem.
Ketokonazollal és eritromicinnel végzett többszörös dózisú interakciós vizsgálatokban a dezloratadin plazmaszintje nem változott jelentős mértékben.
Allergiás rhinitises felnőtteknél és serdülőknél a dezloratadin tabletta hatékonyan enyhítette a tüneteket, mint például a tüsszögést, az orrváladékozást és orrviszketést, a szem viszketését, a könnyezést és a kötőhártya‑vérbőséget, valamint a szájpad viszketését. A panaszokat a dezloratadin 24órán keresztül hatásosan csökkentette.
A 12‑17éves kor közötti serdülőknél a dezloratadin tabletta hatásosságát klinikai vizsgálatokban nem bizonyították egyértelműen.
Az allergiás rhinitist, a létező szezonális és perennialis osztályozás mellett, a tünetek időtartama szerint intermittáló allergiás rhinitisként (IAR) és perzisztáló allergiás rhinitisként (PER) is lehet osztályozni. Az intermittáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek hetente kevesebb mint 4napig, vagy kevesebb mint 4hétig vannak jelen. A perzisztáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek hetente 4 vagy több napig és több mint 4hétig vannak jelen.
A dezloratadin tabletta a rhino-conjunctivitises életminőség-kérdőív összpontszáma alapján hatásosan csökkentette a szezonális allergiás rhinitis (SAR) által okozott megterhelést. A legnagyobb javulást a gyakorlati problémák és a mindennapos tevékenységet korlátozó panaszok terén észlelték.
Krónikus idiopathiás urticariát mint az urticariával járó állapotok modelljét vizsgálták, mivel a háttérben meghúzódó patofiziológia az etiológiától függetlenül hasonló, valamint azért, mert a krónikus betegek prospektív toborzása könnyebb. Mivel a hisztamin‑felszabadulás minden urticariával járó betegség oki tényezője, ezért a dezloratadin a krónikus idiopathiás urticaria mellett, várhatóan az egyéb, urticariával járó állapotok tüneteinek enyhítésére is hatásos, amint ezt a klinikai ajánlások javasolják.
Két, 6hétig tartó placebo‑kontrollos klinikai vizsgálatban, a krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegeknél a dezloratadin már 1nappal a kezelés megkezdése után hatásosan csökkentette a viszketést, a bőrkiütések nagyságát és számát. Mindkét vizsgálatban a hatás tartósan fennmaradt az adagolást követő 24órán keresztül. Antihisztaminokkal krónikus idiopathiás urticariában folytatott más vizsgálatokhoz hasonlóan, az antihisztaminokra nem reagáló, kis részarányú betegeket kizárták a vizsgálatból. A viszketés legalább 50%‑os enyhülését a dezloratadinnal kezelt betegek 55%‑ánál, míg a placebo‑kezelésben részesülők 19%‑ánál tapasztaltál. A dezloratadin szintén szignifikáns mértékben csökkentette az alvászavart és a nappali funkcióromlást, melyeket ezen változók értékelésére használt négyfokozatú skálán mértek.
Felszívódás
A dezloratadin az adagolást követő 30perc múlva kimutatható a plazmában felnőtteknél és serdülőknél. Felszívódása jó, a maximális plazmakoncentrációt hozzávetőleg 3óra múlva éri el; terminális felezési ideje kb. 27óra.
A dezloratadin a felezési időnek (kb. 27óra) és a napi egyszeri adagolásnak megfelelő mértékben kumulálódott. A dezloratadin biohasznosulása 5‑20mg dózistartományban az alkalmazott dózis nagyságával arányos.
Farmakokinetikai és klinikai vizsgálatokban a résztvevők 6%‑ánál alakult ki magasabb dezloratadin‑koncentráció. E lassan metabolizáló fenotípus prevalenciája hasonló volt a felnőtteknél (6%), mint a 2‑11éves korú gyermekeknél (6%), és nagyobb volt a feketebőrű betegeknél (18% a felnőtteknél, 16% a gyermekeknél), mint a kaukázusiak között (2% a felnőtteknél, 3% a gyermekeknél) mindkét populációban.
Egészséges felnőtteknél a tabletta gyógyszerformával végzett többszörös adagolású farmakokinetikai vizsgálatban négy résztvevő bizonyult lassan metabolizálónak. Náluk a Cmax koncentráció hozzávetőlegesen 3‑szoros volt 7óránál, a terminális felezési idő pedig kb. 89órára változott. Hasonló farmakokinetikai jellemzőket figyeltek meg a szirup gyógyszerformával 2‑11éves kor közötti, lassan metabolizáló, allergiás rhinitisszel diagnosztizált gyermekeken végzett többszörös adagolású farmakokinetikai vizsgálatban. A dezloratadinra vonatkozó expozíció (AUC) 6‑szor nagyobb volt, a Cmax pedig kb. 3‑4‑szer magasabb volt 3‑6óránál, a terminális felezési idő pedig kb. 120órára változott.
Lassan metabolizáló felnőtteknél és gyermekeknél a korosztálynak megfelelő adagokkal történő kezelés esetén az expozíció azonos volt. A biztonságossági profil azonban ebben az alcsoportban sem különbözött az általános populációra jellemzőtől.
A dezloratadin hatásait <2éves, lassan metabolizálók esetében nem vizsgálták.
Más, a javasolt dózisok egyszeri adagolásával gyermekeken végzett vizsgálatokban a dezloratadin AUC és Cmax értékei hasonlóak voltak az 5mg dezloratadin sziruppal kezelt felnőttekben mért értékekhez.
Eloszlás
A dezloratadin mérsékelten (83‑87%‑ban) kötődik plazmafehérjékhez. A dezloratadint naponta egyszer, 5‑20mg dózisban, 14napon keresztül ismételten adva felnőtteknek és serdülőknek, nem észlelték az aktív hatóanyag klinikai szempontból számottevő akkumulációját.
Egy keresztezett elrendezésű, egyszeri dózisadagolású vizsgálatban a dezloratadin tabletta és szirup bioekvivalens készítményeknek bizonyultak. Mivel a dezloratadin belsőleges oldat azonos koncentrációban tartalmazza a dezloratadint, bioekvivalencia-vizsgálat végzésére nem volt szükség, és várhatóan bioekvivalens a sziruppal és a tablettával.
Biotranszformáció
A dezloratadin metabolizmusáért felelős enzimet még nem azonosították, ezért nem zárható ki teljes mértékben a lehetőség, hogy kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel. A dezloratadin nem gátolja a CYP3A4 működését in vivo, továbbá in vitro vizsgálatok szerint nem gátolja a CYP2D6 működését és nem szubsztrátja, ill. nem inhibitora a P‑glikoproteinnek.
Elimináció
Egyszeri dózisú, 7,5mg dezloratadinnal végzett klinikai vizsgálat során a tápláléknak (magas zsír- és kalóriatartalmú reggeli) nem volt hatása a dezloratadinra. Egy másik vizsgálatban a grépfrútlének szintén nem volt hatása a dezloratadinra.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Egy egyszeri és egy többszöri dózisadagolású vizsgálatban a dezloratadin farmakokinetikáját hasonlították össze krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek és egészséges vizsgálati alanyok esetén. Az egyszeri dózisadagolású vizsgálatban a dezloratadin-expozíció hozzávetőlegesen 2‑szer nagyobb volt az enyhe-közepesen súlyos és 2,5‑szer nagyobb volt a súlyos krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében, az egészséges alanyokhoz képest. A többszörös adagolású vizsgálatban a dinamikus egyensúlyi állapot a 11.nap után alakult ki, és az egészséges vizsgálati alanyokhoz képest a dezloratadin-expozíció az enyhe-közepesen súlyos krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél körülbelül 1,5‑szer, illetve a súlyos krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél 2,5‑szer volt nagyobb. A dezloratadin és a 3‑hidroxidezloratadin expozíciójában (AUC és Cmax) bekövetkezett változások egyik vizsgálatban sem voltak klinikailag relevánsak.
Gyógyszerészeti jellemzők - DESLORATADINE 0,5 MG/ML
Folyékony szorbit (E420) (nem kristályosodó)
Propilénglikol
Citromsav-monohidrát
Nátrium-citrát
Hipromellóz 2910
Szukralóz
Dinátrium-edetát
Tutti frutti aroma
Tisztított víz
A Desloratadine Stada belsőleges oldat hat különböző térfogatban (50ml, 60ml, 100ml, 120ml, 150ml és 300ml) multi-ply polietilén bevonatú alátéttel ellátott gyermekbiztos (C/R), csavarmenetes műanyagkupakkal vagy külső és belső polipropilén, illetve polietilén réteggel ellátott gyermekbiztos (C/R), csavarmenetes műanyagkupakkal lezárt III‑as típusú borostyánszínű üvegpalackokban és dobozban.
A dobozban vagy 2,5ml és 5ml adaghoz jelzéssel ellátott mérőkanál vagy 0,5ml‑es osztásokkal ellátott 5ml‑es adagoló szájfecskendő található.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.