NEODOLPASSE OLDATOS INFÚZIÓ

A Neodolpasse oldatos infúzió posztoperatív fájdalmak kezelésére javallott.

Bizonyított, hogy jól reagálnak a Neodolpasse-kezelésre

• az akut gyöki és vertebrális fájdalmak, valamint

• a gyulladásos állapotok, továbbá

• a reumatikus betegségekhez kapcsolódó akut fájdalmak.

A lázas állapot önmagában nem javallata a készítménynek.

A Neodolpasse oldatos infúzió felnőttek (18éves kortól) kezelésére javallott.

Adagolás

A következő ajánlás felnőttekre vonatkozik (18éves kor felett):

• A Neodolpasse oldatos infúzió szokásos napi adagja 250ml.

• Kivételes esetben két palack 250ml-es infúzió is beadható, ilyenkor az első infúzió vége és a második kezdete között legalább 8órának el kell telnie.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Nem végeztek vizsgálatokat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Ezért a vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Neodolpasse legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni és a vesefunkciók szoros monitorozása is szükséges. A Neodolpasse kontraindikált súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 4.4pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Nem végeztek vizsgálatokat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan májkárosodásban szenvedő betegek esetében. Ezért olyan betegeknél, akiknek károsodott a májfunkciója, a Neodolpasse legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni és a májenzimek aktivitásának szoros monitorozása is szükséges. A Neodolpasse ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 4.4pont).

Idősek (65éves kortól)

Nem végeztek vizsgálatokat a hatásosságra és a biztonságosságra vonatkozóan időseknél (65éves kortól). Jól ismert, hogy a súlyos következményekkel járó mellékhatások kialakulásának esélye a nem-szteroid gyulladásgátló és a reumaellenes gyógyszer (NSAID) alkalmazása estén idősebb betegekben nagyobb. Ha az NSAID adását szükségesnek ítélik, a Neodolpasse legkisebb hatásos dózisát kell alkalmazni, különösen a legyengült időseknél és az alultáplált betegeknél (lásd 4.4pont).

Gyermekek és serdülők

A Neodolpasse oldatos infúzió ellenjavallt gyermekek és 18 éves kor alatti serdülők részére (lásd 4.3pont).

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

Az oldat alacsony ozmolaritásának köszönhetően (megközelítőleg 303 mOsm/l) a Neodolpasse oldatos infúzió perifériás vénába beadható.

A 250 ml oldatos infúziót 1,5–2óra alatt kell beadni.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartamát a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatásos dózis szükséges legrövidebb ideig történő alkalmazására kell korlátozni, általában 5–10napra.

• A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A többi nem-szteroid gyulladásgátlóhoz (NSAID) hasonlóan a diklofenák is ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél acetilszalicilsav, vagy egyéb NSAID adását követően asthma, urticaria vagy akut rhinitis tünetei jelentkeztek.

• Aktív gyomor- vagy bélrendszeri fekély, vérzés, vagy perforáció.

• Visszatérő peptikus fekély/vérzés a kórtörténetben (igazolt fekély vagy vérzés két vagy több különálló epizódja).

• A kórtörténetben előforduló gyomor-bélrendszeri vérzés/perforáció NSAID terápiával összefüggésben.

• Vérképzőrendszeri betegségek (pl. vérképzési rendellenességek, csontvelő betegségek, porphyria, haemorrhagiás diathesis).

• Cerebrovasculáris vérzések.

• Akut súlyos vérzések.

• Igazolt pangásos szívelégtelenség (NYHA II-IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artéria-betegség és/vagy cerebrovascularis betegség.

• Súlyos máj- vagy vesekárosodás (lásd 4.4pont).

• Tachyarrhytmia.

• A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6pont).

• Gyermekek és 18év alatti serdülők.

• Myasthenia gravis, bulbáris paralysis.

• Akut szűk zugú glaucoma.

• Gastrointestinális stenosis.

• Megacolon, paralitikus ileus.

• Vizeletretenció (pl. prosztata adenoma, illetve prosztata hypertrophia, hólyagnyaki obstuctio).

Figyelembe kell venni az infúziós terápia általános ellenjavallatait, mint például a hyperhydratio, pangásos szívelégtelenség, vesekárosodás (oliguria, anuria), tüdő- és agy oedema.

A DIKLOFENÁKRA VONATKOZÓ FIGYELMEZTETÉSEK

Diklofenák alkalmazása esetén a terhességük első vagy második trimeszterében lévő nőket szorosan monitorozni kell. Alkalmazása szoptató nők számára nem ajánlott (lásd 4.6pont).

A Neodolpasse együttes alkalmazását szisztémás NSAID-okkal, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív inhibitorokat is, kerülni kell, a szinergista előnyökre vonatkozó bizonyítékok hiánya, valamint a további nemkívánatos hatások lehetősége miatt. Kivétel ez alól a trombocytaaggregáció-gátló acetilszalicilsav alacsony dózisa.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2pont és alább a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat).

Gastrointestinalis hatások

Az NSAID-dok összes képviselőjénél beszámoltak gyomor-bélrendszeri vérzésről, fekélyről vagy perforációról, amely végzetes is lehet, és felléphet a kezelés bármely szakaszában, akár figyelmeztető jelek, vagy súlyos gastrointestinális kórelőzmény hiányában is. Idősek esetében a következmények általában súlyosabbak.

Az egyidejű alkoholfogyasztás a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázatát fokozhatja.

Diklofenákkal kezelt betegeknél előforduló gastrointestinalis vérzés vagy fekély esetén a kezelést le kell állítani.

Az NSAID-ok, beleértve a diklofenákot is, a gastrointestinalis anastomosis insufficientia fokozott kockázatával járhatnak. Szoros orvosi felügyelet és körültekintés ajánlott, ha gastrointestinalis műtétet követően diklofenákot alkalmaznak.

Mint minden NSAID esetén, beleértve a diklofenákot is, a szoros orvosi ellenőrzés feltétlenül szükséges. Különös körültekintéssel kell eljárni, ha olyan betegnek rendelnek diklofenákot, akinek gastrointestinalis (GI) betegségre utaló tünetei vannak, vagy a kórelőzménye gyomor vagy bélrendszeri fekélyre, vérzésre vagy perforációra utal (lásd 4.8pont).

A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kialakulásának kockázata fokozódik a nagyobb NSAID dózisok mellett olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében előfordult fekély, különösen vérzéssel vagy perforációval kombinálva (lásd 4.3pont) valamint idősek esetén.

Az ilyen betegek kezelését a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni. Megfontolandó a protektív gyógyszerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátló) kombinált terápia az ilyen betegek esetén, valamint azoknál a betegeknél, akik alacsony dózisú acetilszalicilsav-kezelésben részesülnek egyidejűleg, vagy más olyan készítményt kapnak, melyek növelhetik a gastrointestinalis mellékhatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5pont).

Olyan, főként idős betegeknek, akiknek a kórtörténetében gastrointestinalis toxicitás szerepel, be kell számolniuk minden szokatlan tünetről (főleg gastrointestinalis vérzésről), különösen a kezelés kezdetén.

Fokozott figyelem javasolt azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a fekély és vérzés kialakulásának kockázatát növelő kezelést kapnak, mint pl. orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok, pl. warfarin,

acetilszalicilsav (lásd 4.5pont).

Szoros orvosi ellenőrzésre és elővigyázatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gyomor-bélrendszeri betegség (Crohn-betegség, colitis ulcerosa) szerepel, mert állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8pont).

Idősek

A NSAID kezelésben részesülő betegek közül különösen az idősek vannak kitéve a nemkívánatos hatások nagyobb kockázatának, főleg a gastrointestinalis vérzésnek vagy perforációnak, ami akár halálos is lehet.

Fokozott elővigyázatossággal kell eljárni idős betegek esetében általános egészségügyi megfontolásokból is. A legyengült és alultáplált idős betegek esetében különös figyelmet kell fordítani a legkisebb hatékony dózis alkalmazására (lásd 4.2pont).

Cardiovasculáris és cerebrovasculáris hatások

Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és tanácsokkal kell ellátni, mivel a NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma.

Cardiovascularis betegség jelentős kockázati tényezőivel (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus és dohányzás) rendelkező betegeket csak alapos mérlegelést követően szabad diklofenakkal kezelni. Mivel a diklofenák cardiovascularis kockázatai az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével fokozódhatnak, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek csökkentésére, illetve a terápiára adott válaszát.

A parenteralis adásra vonatkozó indikáció alapos mérlegelése szükséges azoknál a betegeknél, akiknek a szisztolés vérnyomása 100 Hgmm alatti, vagy akik instabil cardiovascularis rendszerrel rendelkeznek (például szívinfarktushoz, politraumához vagy kezdődő sokkhoz kapcsolódó keringési elégtelenség).

Bőrreakciók

Akár fatális kimenettel járó súlyos bőrelváltozásokat – többek között exfoliativ dermatitist, Steven–Johnson-szindrómát, toxicus epidermalis necrolysist és generalizált, bullosus fix gyógyszerkiütést – jelentettek nagyon ritkán a dikofenák alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8pont). A betegeknél a kezelés kezdetén a legnagyobb a kockázata ezen reakciók megjelenésének. A diklofenák kezelést le kell állítani bőrkiütés, nyálkahártya sérülés, vagy a túlérzékenység bármely egyéb tünetének első jelentkezésekor.

Májra gyakorolt hatások

Szoros orvosi felügyeletre van szükség, ha a diklofenákot májkárosodásban szenvedő betegek számára rendelik, mivel az állapotuk súlyosbodhat.

Egyéb nem-szteroid antireumatikus gyógyszerekhez hasonlóan a diklofenák egy vagy több májenzim szintjének átmeneti emelkedését is okozhatja. Elhúzódó diklofenák kezelés esetén, elővigyázatossági intézkedésként, a májfunkciót rendszeresen ellenőrizni kell. A diklofenák kezelést le kell állítani, ha a kóros májfunkciós eredmények tartósan fennállnak vagy rosszabbodnak, ha májbetegségre utaló klinikai jelek vagy tünetek, vagy egyéb tünetek (pl. eosinophilia, bőrkiütések) alakulnak ki.

Diklofenák alkalmazása során hepatitis is előfordulhat bevezető tünetek nélkül.

Elővigyázatosságra van szükség, ha hepaticus porfíriás betegeknél alkalmazzák a diklofenákot, mivel rohamot provokálhat.

Cardiovascularis rendszer, vese, elektrolit- és folyadékegyensúly

Mivel a NSAID-kezeléssel összefüggésben beszámoltak folyadék retencióról és oedemáról, fokozottan kell figyelni a károsodott szív- és veseműködésű, valamint a hipertóniás kórelőzménnyel rendelkező betegekre, idősekre, az egyidejűleg diuretikumokat vagy egyéb olyan gyógyszereket alkalmazó betegekre, amelyek a vesefunkciót jelentősen befolyásolhatják, (lásd még „Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások”). Fokozott elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknél jelentős extracelluláris volumencsökkenés áll fenn bármely okból (pl. nagyműtét előtt vagy után), a lehetséges vérzéses-, elektrolit- vagy volumen-szövődmények miatt. Diklofenák alkalmazásakor ilyen esetekben óvintézkedésként a vesefunkció monitorozása javasolt.

A kezelés megszakítása általában az eredeti állapot visszatéréséhez vezet.

Hypernatraemiában vagy hypokalaemiában szenvedő betegek esetében különös elővigyázatossággal kell eljárni.

Vérképzőszervi hatások

A diklofenák kizárólag rövid időtartamú kezelésre ajánlott. Elhúzódó diklofenák kezelés alatt, mint egyéb NSAID-ok esetében, ajánlott a vérkép ellenőrzése.

Gondosan ellenőrizni kell azokat a betegeket, akiknek véralvadási zavarai és thrombocytopeniája van (lásd 4.3pont).

Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan, a diklofenák nagyobb dózisokban időszakosan gátolja a thrombocyta aggregáció egyik lépését.

Központi idegrendszer

Fokozott elővigyázatosság szükséges a pszichiátriai betegségekben, epilepsziában, Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében (lásd 4.8pont).

Fennálló asthma/túlérzékenység/immunrendszer

Asthma, szezonális allergiás rhinitis, orrnyálkahártya-duzzanat (pl. orrpolipok), krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy a légutak krónikus fertőzései esetén (különösen, ha az allergiás rhinitis-szerű tünetekhez társul) gyakoribbak a NSAID készítményekre adott reakciók, pl. asthma exacerbációk (az ún. fájdalomcsillapító intolerancia vagy fájdalomcsillapító által okozott asthma), Quincke-oedema vagy urticaria, mint más betegeknél. Ennek megfelelően az ilyen betegeknél különleges körültekintés (a sürgősségi ellátásra való felkészülés) ajánlott. Ez érvényes azon betegekre is, akik más anyagokra allergiásak, pl. bőrreakciók, viszketés vagy urticaria formájában.

Az infúzió megkezdése előtt a betegeket célzottan ki kell kérdezni a túlérzékenységi reakciókkal (pl. allergiás rhinitis), krónikus obstruktív tüdőbetegséggel, krónikus pulmonális fertőzéssel vagy asthmával kapcsolatban.

Hasonlóan egyéb NSAID-okhoz, allergiás reakciók - ideértve az anafilaxiás/anaflaktoid reakciókat – előfordulhatnak, még abban az esetben is, ha korábban nem alkalmaztak diklofenákot.

A hypersensitiv reakciók Kounis-syndromává is súlyosbodhatnak, ami súlyos allergiás reakció, amely szívizom infarctushoz vezethet. Az ilyen reakció megjelenő tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom, amely a diklofenákkal szemben kialakult allergiás reakcióval együtt jelentkezik.

A beteget tájékoztatni kell arról, hogy amennyiben túlérzékenységi reakciót észlel, pl. arc oedemát, légúti duzzanatot (gége duzzanat), nehézlégzést, asthmát, tachycardiát, bőrreakciókat (erythema, exanthema, urticaria, pruritus) és/vagy vérnyomáscsökkenést, a kezelést le kell állítani és azonnal orvoshoz kell fordulni.

Különös gonddal kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknél szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti rendellenességek állnak fenn. Asepticus meningitis tüneteiről (tarkómerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz és dezorientáció) számoltak be ezekkel az elsődleges betegségekkel kapcsolatban (lásd 4.8pont).

Ha a Neodolpasse alkalmazása közben súlyos paraesthesiáról vagy fájdalomról számolnak be, az infúziót le kell állítani.

Általános

Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák is elfedheti a fertőzés jeleit és tüneteit (pl. fájdalom) farmakodinámiás tulajdonságainak köszönhetően.

A betegeknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk, ha a tünetek (pl. fájdalom, gyulladás) fennmaradnak vagy súlyosbodnak – mint pl. az általános állapot súlyosbodása vagy láz megjelenése. Meg kell fontolni fertőzés ellenes/antibiotikus kezelés rendelését.

Fájdalomcsillapítók okozta fejfájás

Fájdalomcsillapítók nem ajánlott nagy dózisban történő, és hosszú távú alkalmazása fejfájást okozhat, amit nem szabad a gyógyszer magasabb dózisával kezelni. Szükség esetén a beteget erről tájékoztatni kell.

Fájdalomcsillapító okozta nephropathia

Fájdalomcsillapítók, különösen többféle hatóanyag kombináció szedése maradandó vesekárosodást okozhat, ideértve a veseelégtelenség kockázatát is. Szükség esetén a beteget erről tájékoztatni kell.

Laboratóriumi eredmények

A diklofenák kezelés időtartamától függően a szérum ionogram, a sav-bázis háztartás, a folyadékegyensúly, a májenzimek, valamint a máj- és a veseműködés, a vérkép, a véralvadás és a széklet Weber monitorozása szükséges.

A vércukor ellenőrzése szükséges, ha a Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazása orális antidiabetikumok mellett történik.

Kálium-spóroló vizelethajtók és Neodolpasse infúzió együttes adása esetén a szérum káliumszintet ellenőrizni kell.

Antikoagulánsok és Neodolpasse együttadásakor a véralvadás monitorozására is szükség van. További ajánlatokkal kapcsolatban lásd a 4.5pontot.

AZ ORFENADRINRA VONATKOZÓ FIGYELMEZTETÉSEK

Az orfenadrin hosszú ideig történő folyamatos adása hozzászokást eredményezhet. Mivel a Neodolpasse alkalmazása nem ajánlott hosszú ideig folyamatosan, ez a hatás nem várható.

A hypotoniás betegek vérnyomását az intravénás injektálás után és a távozásuk előtt ellenőrizni kell.

A Neodolpasse oldatos ingfúzió nátriumot tartalmaz

Ez a gyógyszer adagonként kb. 47,5mmol azaz 1,09g nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 54,5%-ának felnőtteknél.

A gyógyszer napi maximális dózisa a WHO által ajánlott napi nátrium bevitel kb. 109%-ának felel meg. A Neodolpasse oldatos infúzió magas nátrium tartalmú. Ezt figyelembe kell venni az alacsony nátrium tartalmú diétán lévő betegeknél.

A következő gyógyszerkölcsönhatások jelentkezhetnek a Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazásakor:

Diklofenákkal kapcsolatos kölcsönhatások:

Orfenadrinnal kapcsolatos kölcsönhatások:

DIKLOFENÁK

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és / vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy egy prosztaglandinszintézis-gátlónak a korai terhesség alatt történő alkalmazása után nő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A kockázat feltehetően a dózissal és a kezelés időtartamával nő. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nőtt.

Állatok esetében a prosztaglandinszintézis-gátlók fokozták a pre- és post-implantációs veszteséget és az embrionális-magzati letalitást növelték. Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt prosztaglandinszintézis-gátlót adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a diklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezért a Neodolpasse oldatos infúziót a terhesség első és második trimesztere alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Ha a Neodolpasse-t olyan nő alkalmazza, aki terhességet tervez, vagy a terhesség első és második trimeszterében van, akkor az adagnak a lehető legalacsonyabbnak, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion antenatalis monitorozása, ha a Neodolpasse-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében minden prosztaglandinszintézis-gátló az alábbi hatásoknak

teheti ki

• az anyát és újszülöttet a terhesség végén:

  • a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami egy olyan thrombocytaaggregáció–gátló hatás eredménye, ami már nagyon kis dózisok mellett is jelentkezhet;

  • az uterus contractiók gátlása, ami késlekedő vagy elhúzódó szülést eredményez.

Ezért a Neodolpasse oldatos infúzió ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.3 és 5.3pont).

Szoptatás

Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák kismértékben átjut az anyatejbe. Ezért a Neodolpasse oldatos infúzió nem alkalmazható szoptatás ideje alatt.

Termékenység

A prosztaglandinok fontos szerepet játszanak az ovulációban, a beágyazódásban és a placenta érképződésében. Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák alkalmazása károsíthatja a nők fogamzóképességét, ezért nem alkalmazható olyan nőknél, akik terhességet terveznek. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel vagy meddőség miatt kivizsgálás alatt állnak, a Neodolpasse-kezelés abbahagyása megfontolandó.

ORFENADRIN

Terhesség

Nincs, vagy korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre az orfenadrin-citrát alkalmazásáról a terhesség első trimeszterében. Nincs tapasztalat az orfenadrin-citrát alkalmazásáról a terhesség második és harmadik trimeszterében. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében. A humán alkalmazás lehetséges kockázata nem ismert. Ezért az orfenadrin-citrát csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az orfenadrin-citrát kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Ezért az orfenadrin-citrát csak az előnyök és kockázatok alapos mérlegelése után alkalmazható a szoptatás időszakában,

A Neodolpasse közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Ha a Neodolpasse oldatos infúzió alkalmazása során látászavar, szédülés, forgó jellegű szédülés, aluszékonyság vagy más központi idegrendszeri mellékhatás jelentkezik, kerülni kell a járművezetést vagy gépek kezelését. A betegeket megfelelően tájékoztatni kell, különösen alkohol egyidejű fogyasztása tekintetében.

A következő gyakorisági kategóriák alkalmazhatóak a nemkívánatos hatások értékelése során: Nagyongyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100–<1/10)

Nem gyakori (≥1/1000–<1/100)

Ritka (≥1/10000–<1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A DIKLOFENÁKKAL KAPCSOLATOS NEMKÍVÁ NATOS HATÁSOK

A leggyakoribb mellékhatások a gyomor-bélrendszeri hatások voltak. Előfordul peptikus fekély, perforáció, gastrointestinalis vérzés – ami néha, különösen idősekben, végzetes. NSAID-ok adása után előfordult hányinger, hányás, hasmenés, meteorizmus, székrekedés, emésztési zavarok, gyomorfájdalom, melaena, haematemesis, aftás szájnyálkahártya gyulladás, a megelőzően már meglévő colitis ulcerosa, illetve Crohn-betegség súlyosbodása (lásd 4.4pont). Gastritis előfordulása ritkább.

NSAID-kezeléssel összefüggésben beszámoltak oedemaról, hypertensioról és szívelégtelenségről.

Az alábbi mellékhatások tartalmazzák a rövidtávú és hosszú távú diklofenák alkalmazással kapcsolatban jelentett mellékhatásokat is.

Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy a diklofenák alkalmazása mellett fokozott az artériás trombózisos események kockázata (pl. szívinfarktus vagy stroke), különösen a nagy adagok (nap 150mg) mellett és hosszú távú kezelés esetén (lásd a 4.3 Ellenjavallatok, és a 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az alábbi, potenciálisan veszélyes mellékhatások tüneteinek jelentkezése esetén a diklofenák kezelést le kell állítani és azonnal orvoshoz kell fordulni:

• mellkasi fájdalom, ami a Kounis-szindrómának nevezett, potenciálisan súlyos allergiás reakció tünete lehet

• gyomor problémák, gyomorégés, gyomor fájdalom

• haematemesis, melaena, haematuria

• bőrreakciók, pl. kiütés vagy viszketés

• légzési nehézség, respiratórikus distressz vagy légszomj, duzzanat a fej területén

• a bőr vagy a szem besárgulása

• étvágytalansággal járó súlyos kimerültség

• tartós torokfájás, szájfekélyek, kimerültség vagy láz

• orrvérzés, bőrvérzés

• az arc, láb, lábszár duzzanata

• csökkent vizeletürítés súlyos kimerültséggel

• súlyos fejfájás vagy nyakmerevség

• zavartság

AZ ORFENADRIN NEMKÍVÁNATOS HATÁSAI

általában a szer paraszimpatolitikus tulajdonságához köthetők.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

DIKLOFENÁK:

A diklofenák túladagolásnak nincsenek tipikus klinikai tünetei.

Túladagolás kapcsán jelentkezhet hányás, gastrointestinalis vérzés, hasmenés, szédülés, tinnitus vagy görcsök. Jelentős mérgezés esetén akut veseelégtelenség vagy májkárosodás, valamint légzésdepresszió és cianózis lehetősége áll fenn.

ORFENADRIN:

Az akut orfenadrin mérgezés tünetei a meleg, száraz bőr, verejtékezés, kipirulás, nyálkahártya szárazság, megnövekedett légzésfrekvencia, kitágult pupillák, motilitás-zavarok, izomremegés, ataxia, tónusos-klónusos görcsök, hallucinációk, anuria, szívritmuszavarok, szívelégtelenség, kimerültség, kollapszus, eszméletvesztés, az elektrolit- és sav-bázis háztartás zavarai.

Terápia

DIKLOFENÁK:

Specifikus antidotuma nincs.

Az akut mérgezés kezelése szupportív és tüneti kezelésből és szupportív intézkedésekből áll, ideértve a vitális paraméterek monitorozását. Szupportív intézkedések és tüneti kezelés szükségesek az olyan szövődmények esetén, mint a hypotonia, veseelégtelenség, görcsök, gastrointestinalis zavarok és légzésdepresszió.

A specifikus intézkedések, mint például a forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió a NSAID-ok kiürülésében feltehetően nem segítenek, a nagy fehérjekötődési arány és extenzív metabolizáció miatt.

ORFENADRIN:

Forszírozott diurézis, a vizelet-volumen és vizelet ürítés növelésére, Peritoneális dialízis, hemodialízis,

Szupportív intézkedések: intravénás hidrálás és keringés javító intézkedések, a tünetek függvényében. Az orfenadrin által kiváltott antikolinerg hatás kezelésére megfontolható a fizosztigmin terápia.