RAMIPRIL-ZENTIVA 10 MG TABLETTA

• Hypertonia kezelése.

• Cardiovascularis prevenció: a cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentése olyan betegek esetén, akiknél:

• manifeszt atherothromboticus cardiovascularis betegség (korábbi szívkoszorúér-betegség, stroke vagy perifériás érrendszeri megbetegedés szerepel) vagy

• a diabetes legalább egy cardiovascularis rizikófaktorral együtt jelentkezik (lásd 5.1pont).

• Vesebetegség kezelése:

• mikroalbuminuriával jelentkező, kezdődő, diabeteses glomerularis nephropathia;

• makroproteinuriával jelentkező, manifeszt, diabeteses glomerularis nephropathia legalább egy cardiovascularis rizikófaktorral rendelkező betegek esetén (lásd 5.1pont);

• ≥3g/nap makroproteinuriával jelentkező, manifeszt, nem-diabeteses glomerularis nephropathia (lásd 5.1pont).

• Tünetekkel járó szívelégtelenség kezelése.

• Másodlagos prevencióként acut myocardialis infarctust követően: klinikai tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a mortalitás csökkentése a myocardialis infarctus akut fázisától kezdve, ha a kezelés az acut myocardialis infarctust követően 48óra múlva elkezdődik.

Adagolás

A Ramipril-Zentiva tablettát naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időpontban javasolt bevenni.

A Ramipril-Zentiva tabletta bevehető étkezés előtt, alatt vagy után is, mivel az ételek nem befolyásolják a gyógyszer biohasznosulását (lásd 5.2pont).

A Ramipril-Zentiva tablettát folyadékkal kell bevenni. Nem szabad összerágni vagy összetörni.

Amennyiben 2,5mg hatáserősségre van szükség, a Ramipril-Zentiva 5 mg tabletta felezése ajánlott.

2,5 mg-nál kisebb dózis a Ramipril-Zentiva tablettákkal nem valósítható meg. Amennyiben alacsonyabb dózisra van szükség (pl. 1,25 mg), más, forgalomban lévő ramipriltartalmú gyógyszert kell alkalmazni.

Felnőttek

Diuretikum-kezelés alatt álló betegek

A Ramipril-Zentiva-kezelés megkezdését követően hypotonia jelentkezhet ennek előfordulása valószínűbb az egyidejű diuretikum-kezelésben részesülő betegeknél. Óvatosság ajánlott, mivel ezeknél a betegeknél folyadék- vagy sóhiány következhet be.

Amennyiben lehetséges, a diuretikummal történő kezelést 2‑3nappal a Ramipril-Zentiva‑kezelés megkezdése előtt fel kell függeszteni (lásd 4.4pont).

Azoknál a hypertoniás betegeknél, akiknél a diuretikum-kezelést nem függesztik fel, a ramipril‑kezelést 1,25mg‑os adaggal kell kezdeni. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. A Ramipril-Zentiva tabletta további adagjának meghatározását a célvérnyomás értéknek megfelelően kell beállítani.

Hypertonia

Az adagolást egyénileg kell meghatározni a beteg jellemzői alapján (lásd 4.4pont) és az elérendő vérnyomásnak megfelelően.

A Ramipril-Zentiva alkalmazható monoterápiaként vagy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyéb csoportjaival kombinációban (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

Kezdő adag

A Ramipril-Zentiva-kezelést fokozatosan kell elkezdeni, a javasolt kezdő adag 2,5mg naponta.

Az erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegeknél jelentős vérnyomásesés tapasztalható az első adag bevétele után. Ezeknél a betegeknél 1,25mg‑os kezdő adag javasolt és a kezelést orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni (lásd 4.4pont).

Titrálás és fenntartó adagolás

Az adag 2‑4hetenként duplázható a célvérnyomás értékek fokozatos elérése érdekében a Ramipril‑Zentiva megengedett maximális napi adagja 10mg. Az adagot általában naponta egyszeri alkalommal kell bevenni.

Cardiovascularis prevenció

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 2,5mg Ramipril-Zentiva naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adagot fokozatosan kell emelni. 1‑2hetes kezelést követően javasolt az adag duplázása, majd további 2‑3hét után emelhető a Ramipril-Zentiva adag a célzott, 10mg‑os napi egyszeri fenntartó adagig.

Diuretikummal kezelt betegek esetén az ajánlott adagolást lásd fent.

Vesebetegség kezelése

Diabeteses és mikroalbuminuriás betegek kezelése

Kezdő adag:

A javasolt kezdő adag 1,25mg ramipril naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adag tovább emelhető. 2hét után javasolt a napi egyszeri adag duplázása, majd további 2hét után emelhető az 5mg‑os napi egyszeri adagig.

Diabeteses és legalább egy cardiovascularis rizikófaktorral rendelkező betegek

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 2,5mg Ramipril-Zentiva naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adag tovább emelhető. 1‑2hét után javasolt az adag duplázása 5mg‑ra, majd további 2‑3hét után emelhető 10mg‑ra a Ramipril-Zentiva adagja. A célzott napi egyszeri adag 10mg.

≥3g/nap makroproteinuriával jelentkező, nem-diabeteses nephropathia

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 1,25mg ramipril naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adag tovább emelhető. 2hét után javasolt az adag duplázása, majd további 2hét után emelhető az adag 5mg‑ra.

Tünetekkel járó szívelégtelenség

Kezdő adag

Diuretikum-kezeléssel stabilizált betegeknél a javasolt kezdő adag 1,25mg naponta.

Titrálás és fenntartó adagolás

Az adag 1‑2hetenként történő duplázásával kell a maximális napi 10mg‑os adagot elérni. Ajánlott a napi kétszeri adagolás.

Másodlagos prevenció acut myocardialis infarctust követő szívelégtelenség esetén

Kezdő adag

Klinikailag és hemodinamikailag stabil betegeknél a myocardialis infarctust követően 48órával a kezdő adag napi kétszer 2,5mg 3napon keresztül. Ha a beteg a 2,5mg‑os adagot nem tolerálja, akkor 2napon keresztül napi kétszeri 1,25mg-ot kell alkalmazni, az adag napi kétszer 2,5mg‑ra, majd kétszer 5mg‑ra történő emelése előtt. Ha az adag nem emelhető napi kétszer 2,5mg‑ra, a kezelést abba kell hagyni.

Diuretikummal kezelt betegek esetén az ajánlott adagolást lásd fent.

Titrálás és fenntartó adagolás

A napi adagot – az adag 1‑3naponta történő megduplázásával – fokozatosan kell emelni a napi kétszeri 5mg‑os célzott fenntartó adag eléréséig.

Amennyiben lehetséges, a fenntartó adagot két adagra osztva javasolt bevenni.

Ha az adag nem emelhető a napi kétszeri 2,5mg‑ra, a kezelést abba kell hagyni.

Nincs elegendő tapasztalat a súlyos (NYHA IV.) szívelégtelenségben szenvedő betegek myocardialis infarctusát követő kezeléssel kapcsolatban. Amennyiben ilyen beteg kezeléséről születik döntés, a kezelést napi egyszeri 1,25mg‑os adaggal javasolt kezdeni és fokozott óvatosság szükséges minden adagemelés esetén.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a napi adagot a kreatinin-clearance alapján kell meghatározni (lásd 5.2pont):

• ha a kreatinin-clearance ≥60ml/perc, nem szükséges a kezdő adag (2,5mg/nap) módosítása a maximális napi adag 10mg;

• ha a kreatinin-clearance 30‑60ml/ perc, nem szükséges a kezdő adag (2,5mg/nap) módosítása a maximális napi adag 5mg;

• ha a kreatinin-clearance 10‑30ml/ perc, a javasolt kezdő adag 1,25mg és a maximális napi adag 5mg;

• hemodializált, hypertoniás betegek: a ramipril kismértékben dializálható a javasolt kezdő adag napi 1,25mg és a maximális napi adag 5mg a gyógyszert néhány órával a dialízis után kell bevenni.

Májkárosodásban szenvedő betegek(lásd 5.2pont)

Ezen betegek Ramipril-Zentiva-kezelését csak szoros orvosi felügyelet mellett szabad elkezdeni, és a maximális napi adag 2,5mg Ramipril-Zentiva.

Idősek

Alacsonyabb kezdő adagokat és lassabb dózisemelést kell alkalmazni, mivel a mellékhatások elfordulásának az esélye nagyobb, különösen a nagyon idős és esendő betegeknél. 1,25mg‑os csökkentett adag alkalmazása mérlegelendő.

Gyermekek és serdülők

A ramipril biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében még nem igazolták. A Ramipril-Zentiva-ra vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló adatokat lásd a 4.8, 5.1, 5.2 és 5.3pontban, ezek alapján azonban nem lehet speciális adagolási javaslatot megállapítani gyermekgyógyászati alkalmazásban.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az 1,25 mg ramipril, naponta egyszer kezdő adag a Ramipril–Zentiva tablettákkal nem biztosítható, ehhez más készítmények állnak rendelkezésre.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy bármely más ACE (angiotenzin‑konvertálóenzim)‑gátlóval szembeni túlérzékenység.

• Korábbi angiooedema (örökletes, idiopathiás, illetve korábbi ACE-gátlók vagy angiotenzinII‑receptor-antagonisták (AIIRA) hatására kialakult angiooedema).

• Szakubitril/valzartán-kezelés együttes alkalmazása (lásd 4.4 és 4.5 pont).

• Extrakorporális kezelések esetén, ha a vér negatív töltésű membránokkal érintkezik (lásd 4.5pont).

• Jelentős kétoldali arteria renalis stenosisban vagy vese arteria stenosisban egyetlen működő vese esetén (lásd 4.5pont).

• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).

• A ramiprilt nem szabad alkalmazni hypotoniás vagy hemodinamikailag instabil beteg esetén.

• A Ramipril-Zentiva egyidejű alkalmazása aliszkiréntartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Különleges betegcsoportok

• Terhesség: ACE-gátlóval, mint a ramipril, vagy angiotenzinII-receptor-antagonistával (AIIRA) történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE‑gátlóval/AIIRA-val történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló/AIIRA szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

• Hypotonia veszélyének kitett betegek

• Erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegek

Az erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegek az ACE‑gátlás következtében hirtelen jelentkező, jelentős vérnyomásesés és vesefunkció‑károsodás kockázatának vannak kitéve, különösen az ACE-gátló vagy az együttadott diuretikum első adagjának alkalmazásakor vagy az adag első emelésekor.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer jelentős aktiválódására lehet számítani és orvosi felügyelet, beleértve a vérnyomás ellenőrzését is, szükséges a következő esetekben:

• súlyos hypertoniában szenvedő betegeknél;

• dekompenzált pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél;

• hemodinamikailag jelentős balkamra-beáramlási vagy -kiáramlási nehezítettségben (pl. az aorta- vagy mitrális billentyű stenosis) szenvedő betegeknél;

• működő második vese esetén egyoldali arteria renalis stenosisban szenvedő betegeknél;

• fennálló vagy potenciális folyadék- és sóhiányban szenvedő betegeknél (a diuretikumokkal kezelteket is ideértve);

• májcirrózisos és/vagy asciteses betegeknél;

• nagy sebészeti beavatkozások vagy az altatás során hypotoniát kiváltó gyógyszerek alkalmazása esetén.

Általában ajánlatos a dehidrációt, hypovolaemiát vagy a sóhiányt a kezelés megkezdése előtt korrigálni (szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a korrektív kezelést azonban alaposan mérlegelni kell a volumenterhelés kockázatával szemben).

• A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE‑gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

• Myocardialis infarctust követő átmeneti vagy tartós szívelégtelenség

• Acut vérnyomásesés következtében kialakuló cardialis vagy cerebralis ischaemia veszélyének kitett betegek

A kezelés kezdetén különleges orvosi ellenőrzés szükséges.

• Idősek

Lásd 4.2pont.

Sebészeti beavatkozások

Javasolt az angiotenzin-konvertáló enzimgátló-, így a ramipril-kezelést is ahol lehetséges, a beavatkozás előtt egy nappal megszakítani.

Veseműködés ellenőrzése

A kezelés megkezdése előtt és alatt, főként a kezelés első heteiben, a veseműködést ellenőrizni, és az adagot igazítani kell. Különösen óvatos ellenőrzés szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 4.2pont). A veseműködési zavar kockázata különösen szívelégtelenségben vagy veseátültetésen átesett betegeknél áll fenn.

Angiooedema

ACE-gátlókkal – beleértve a ramiprilt is – kezelt betegeknél angiooedemát jelentettek (lásd 4.8pont).

Az angiooedema (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata, légzéskárosodással vagy anélkül) kialakulásának kockázata fokozódhat azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg olyan gyógyszerekkel kezelnek, amelyek angiooedemát okozhatnak, mint pl. az mTOR (mammalian target of rapamycin)‑gátlók (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz), vildagliptin vagy neprilizin (NEP)-gátlók (mint pl. a racekadotril). A ramipril együttes alkalmazása szakubitril/valzartánnal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Angiooedema esetén, a Ramipril-Zentiva-kezelést meg kell szakítani.

Azonnal sürgősségi ellátást kell kezdeni. A beteget legalább 12‑24órán át meg kell figyelni és csak a tünetek teljes megszűnése után bocsátható el.

Intestinalis angiooedemát jelentettek ACE-gátlókkal – beleértve a Ramipril-Zentiva-t – kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Ezeknél a betegeknél hasi fájdalom (hányingerrel vagy hányással, vagy anélkül) jelentkezett.

Deszenzibilizáló kezelés során kialakuló anaphylaxiás reakciók

Az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók valószínűsége és súlyossága fokozott a rovarmérgekkel és más allergénekkel szembeni deszenzibilizáló kezelés és ACE-gátlás során. Megfontolandó a Ramipril‑Zentiva‑kezelés átmeneti felfüggesztése a deszenzibilizáló kezelés megkezdése előtt.

Az elektrolit-háztartás monitorozása: hyperkalaemia

ACE-gátlókkal – beleértve a Ramipril-Zentiva-t – kezelt néhány betegnél előfordult hyperkalaemia. A hyperkalaemia kialakulásának kockázata veseelégtelenségben, időseknél (≥70éves), kezeletlen diabetes mellitusban szenvedők, a káliumsókat, káliummegtakarító diuretikumokat és egyéb szérum káliumszintet emelő hatóanyagokat szedőknél, vagy olyan állapotokban, mint a dehidráció, akut cardialis decompensatio, metabolikus acidózis jelentkezik. Amennyiben szükséges a fenti szerek egyidejű alkalmazása, javasolt a szérum káliumszint rendszeres ellenőrzése (lásd 4.5pont).

Az elektrolit-háztartás monitorozása: hyponatremia

Nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztás szindrómát (SIADH) és ennek következtében kialakuló hyponatraemiát figyeltek meg néhány ramiprillel kezelt betegnél. A szérum nátriumszintjének rendszeres monitorozása javasolt időseknél és olyan betegek esetében, akiknél fennáll a hyponatraemia kockázata.

Neutropenia/agranulocytosis

Ritkán tapasztalható neutropenia/agranulocytosis, valamint thrombocytopenia és anaemia, emellett beszámoltak csontvelő depresszióról is. Javasolt a fehérvérsejtszám ellenőrzése a lehetséges leukopenia felismerésére. Gyakoribb ellenőrzés szükséges a kezelés kezdeti időszakában, károsodott veseműködés, egyidejű kollagén betegségben (pl. lupus erythematosus, scleroderma) szenvedő betegeknél és mindazoknál, akik a vérképet esetlegesen befolyásoló egyéb gyógyszert szednek (lásd 4.5 és 4.8pont).

Etnikai különbségek

Az ACE-gátlók nagyobb gyakorisággal okoznak angiooedemát a fekete bőrszínű betegekben, mint a nem-fekete bőrszínű betegekben.

Más ACE-gátlókhoz hasonlóan előfordulhat, hogy a ramipril kevésbé hatékonyan csökkenti a vérnyomást a fekete bőrszínű betegeknél, mint a nem-fekete betegeknél, feltehetően azért, mert a fekete bőrszínű hypertoniás populációban gyakrabban fordul elő az alacsony reninszinttel jelentkező magas vérnyomás.

Köhögés

Az ACE-gátlók szedésekor köhögést jelentettek. A köhögés jellemzően nem produktív, hosszan tartó és a kezelés megszakítását követően megszűnik. Az ACE-gátlók által kiváltott köhögést a köhögés differenciál diagnózisakor figyelembe kell venni.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Ellenjavallt kombinációk

ACE-gátlók együttes alkalmazása szakubitril/valzartán kombinációval ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 és 4.4 pont). A ramipril-kezelést tilos elkezdeni a szakubitril/valzartán utolsó adagjának bevételét követő 36 órán belül. A szakubitril/valzartán alkalmazását tilos elkezdeni a Ramipril-Zentiva utolsó adagjának bevételét követő 36órán belül.

Extrakorporális kezelések, melyek során a vér negatív töltésű felületekkel érintkezik, mint például nagy átáramlású dializáló vagy hemofiltrációs membránok (pl. poliakrilonitril membránok) és dextrán‑szulfáttal történő alacsony denzitású lipoprotein-aferezis, a súlyos anaphylactoid reakciók fokozott veszélye miatt (lásd 4.3pont). Amennyiben ilyen kezelésre szükséges, megfontolandó más típusú dializáló membrán vagy egy másik csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő szer alkalmazása.

Elővigyázatosan alkalmazandó

Káliumsók, heparin, káliummegtakarító diuretikumok, ésegyéb szérum káliumszintet emelő hatóanyagok(beleértendők azangiotenzinII‑receptor-antagonisták, a trimetoprim önmagábanvagy fix dózisú kombinációban szulfametoxazollal,a takrolimusz és a ciklosporin): előfordulhat hyperkalaemia, ezért a szérum káliumszint szoros ellenőrzése szükséges.

Vérnyomáscsökkentők (pl. diuretikumok) és egyéb hatóanyagok, melyek csökkentik a vérnyomást (pl.nitrátok, triciklusos antidepresszánsok, érzéstelenítők, akut alkoholfogyasztás, baklofén, alfuzozin, doxazozin, prazozin, tamszulozin, terazozin): a hypotonia veszélyének fokozódását figyelembe kell venni (lásd 4.2pont – diuretikumok).

Vazopresszor szimpatomimetikumok és egyéb hatóanyagok (pl.izoproterenol, dobutamin, dopamin,adrenalin, noradrenalin),melyek csökkenthetik a Ramipril-Zentiva vérnyomáscsökkentő hatását: ajánlott a vérnyomás ellenőrzése.

Allopurinol, immunszuppresszív szerek, kortikoszteroidok, prokainamid, citosztatikumokés egyéb olyan anyagok,amelyek a vérsejtszámot változtathatják: a hematológiai reakciók valószínűsége fokozott (lásd 4.4pont).

Lítiumsók: az ACE-gátlók csökkentik a lítium kiválasztását és ez növelheti a lítium toxicitását. A lítiumszintet ellenőrizni kell.

Antidiabetikumok, ideértve az inzulint is: előfordulhatnak hypoglykaemiás reakciók. Ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.

Nem-szteroid gyulladásgátlók és az acetilszalicilsav: figyelembe kell venni a Ramipril-Zentiva vérnyomáscsökkentő hatásának csökkenését. Ezen felül az ACE-gátlók és a nem-szteroid gyulladásgátlók együttadása fokozza a vesefunkció károsodásának és a káliumiszint emelkedésének a veszélyét.

mTOR-gátlók vagy vidagliptin: azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg mTOR-gátlókkal (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz) vagy vildagliptinnel kezelnek, fennáll az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata, ezért ezeknél a betegeknél óvatosság szükséges az mTOR-gátló- vagy vildagliptin-kezelés megkezdésekor.

Neprilizin (NEP)-gátlók: angiooedema kialakulásának fokozott kockázatát jelentették ACE-gátlók és NEP-gátlók (neutrális endopeptidáz-gátlók, mint pl. a racekadotril) együttes alkalmazása során (lásd 4.4 pont).

Szakubitril/valzartán

ACE-gátlók együttes alkalmazása szakubitril/valzartánnal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt.

Terhesség

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy ACE-gátlók/angiotenzinII-receptor-antagonisták (AIIRA) második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második, illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Az ACE-gátlót szedő anyák újszülöttjeit fokozottan meg kell figyelni a hypotonia, oliguria és hyperkalaemia kialakulása szempontjából (lásd még 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás

Mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat a ramipril szoptatásban történő alkalmazására vonatkozóan (lásd 5.2 pont), a Ramipril-Zentiva adása nem javasolt szoptatás alatt. Szoptatás alatt olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek biztonságossági profilja jobban alátámasztott, különösen újszülöttek és koraszülöttek szoptatása esetén.

Egyes mellékhatások (pl. a vérnyomáscsökkenés tünetei, mint pl. a szédülés) miatt romolhat a koncentráló- és a reakcióképesség, ami veszélyt jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (pl. gépjárművezetés vagy a gépek kezelése).

Ez jellemzően a terápia kezdeti szakaszában vagy más készítményről való átálláskor fordulhat elő. Az első adag bevételét követően, illetve az adagok emelésekor néhány órán át nem javasolt a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése.

A biztonságossági profil összefoglalása

A ramipril biztonságossági profiljába a tartós, száraz köhögés és a hypotonia okozta tünetek tartoznak. A súlyos mellékhatások közé az angiooedema, hyperkalaemia, vese- vagy májkárosodás, pancreatitis, súlyos bőrreakciók és a neutropenia/agranulocytosis tartoznak.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100, <1/10), nem gyakori (≥1/1000, <1/100), ritka (≥1/10000, <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Gyermekek és serdülők

A ramipril biztonságosságát 2 klinikai vizsgálat során monitorozták 325, 2-16 év közötti gyermek és serdülő bevonásával. A mellékhatások természetüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak a felnőtteknél tapasztaltakhoz, az alábbi mellékhatások gyakorisága azonban magasabb volt gyermekek és serdülők esetében:

• Tachycardia, orrdugulás, rhinitis: a gyermekeknél és serdülőknél „gyakori” (azaz ≥1/100‑<1/10), míg a felnőtteknél „nem gyakori” (azaz ≥1/1000 - <1/100).

• Conjunctivitis: a gyermekeknél és serdülőknél „gyakori” (azaz ≥1/100 - <1/10), ugyanakkor a felnőtteknél „ritka” (azaz ≥1/10000 - <1/1000).

• Remegés, urticaria: a gyermekeknél és serdülőknél „nem gyakori” (azaz ≥1/1000 - <1/100), a felnőtteknél viszont „ritka” (azaz ≥1/10000 - <1/1000).

A ramipril általános biztonságossági profilja gyermekeknél és serdülőknél nem tér el jelentős mértékben a felnőtteknél megállapított biztonságossági profiltól.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az ACE-gátlókkal történő túladagolással összefüggő tünetek közé tartozhatnak a túlzott mértékű perifériás vazodilatáció (jellemzően hypotoniával, shockkal), bradycardia, elektrolitzavarok és veseelégtelenség.

Kezelés

A beteg szoros orvosi ellenőrzése szükséges, valamint tüneti és támogató kezelést kell alkalmazni. A javasolt beavatkozások közé tartozik az elsődleges detoxikálás (gyomormosás, adszorbensek adása), valamint a hemodinamikai stabilitás helyreállítását célzó kezelések, ideértve az alfa‑1‑adrenerg‑agonisták, vagy angiotenzinII (angiotenzin‑amid) alkalmazását is. A ramiprilát, a ramipril aktív metabolitja, kevéssé távolítható el hemodialízissel a keringésből.