ROSUVASTATIN SANDOZ 5 MG FILMTABLETTA

Hypercholesterinaemia kezelése

Primaer hypercholesterinaemiában (IIa típus, beleértve a heterozygota familiaris hypercholesterinaemiát is) vagy kevert dyslipidaemiában (IIb típus) szenvedő felnőttek, serdülők és legalább 6 éves gyermekek esetén a diéta kiegészítéseként, amikor a diétára és egyéb nem gyógyszeres kezelésre (például testmozgásra, testsúlycsökkentésre) a válaszreakció nem megfelelő.

Felnőttek, serdülők és 6 éves vagy idősebb gyermekek kezelésére homozygota familiaris hypercholesterinaemiában, a diéta és egyéb lipidcsökkentő terápia (például LDL-aferezis) kiegészítéseként, vagy ha ilyen kezelések nem alkalmazhatók.

Kardiovaszkuláris események megelőzése

A súlyosabb kardiovaszkuláris események megelőzésére olyan betegeknél, akiknél a becslések alapján magas az első kardiovaszkuláris esemény kockázata (lásd 5.1 pont), az egyéb kockázati tényezők korrekciójának a kiegészítéseként.

A terápia megkezdése előtt a beteget standard koleszterinszint-csökkentő diétára kell állítani, amit a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell. Az adagot az aktuális konszenzusos irányelvek alkalmazásával a terápiás cél és a beteg terápiás válasza alapján egyénileg kell meghatározni.

A Rosuvastatin Sandoz filmtablettát a nap bármely szakában, étkezéssel vagy attól függetlenül be lehet venni.

Hypercholesterinaemia kezelése

Sztatinkészítményeket korábban még nem szedő vagy egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor terápiáról átállított betegek számára az ajánlott kezdő adag szájon át naponta egyszer 5mg vagy 10mg. A kezdő dózis megválasztásakor figyelembe kell venni az adott beteg koleszterinszintjét és a későbbi kardiovaszkuláris kockázat mértékét csakúgy, mint a mellékhatások lehetséges kockázatát (lásd lentebb). Szükség esetén az adag 4 hét múlva a következő dózisszintre emelhető (lásd 5.1 pont). Annak fényében, hogy az alacsonyabb dózisokhoz képest a 40mg-os dózisok esetében nagyobb arányban számoltak be a mellékhatások előfordulásáról (lásd 4.8pont), a végső, 40mg-os legmagasabb dózis eléréséhez az adagemelés csak azoknál a nagy kardiovaszkuláris kockázatú, súlyos hypercholesterinaemiás betegeknél javallt (különösen azoknál, akik familiaris hypercholesterinaemiában szenvednek), akiknél a 20mg-os dózissal nem sikerült a terápiás célértéket elérni, és akik állapotát a későbbiekben rutinszerűen ellenőrzik (lásd 4.4 pont).

A 40mg‑os dózis bevezetésekor szakorvosi felügyelet javasolt.

Kardiovaszkuláris események megelőzése

A kardiovaszkuláris események kockázatának a csökkentésével kapcsolatos vizsgálat során az alkalmazott dózis naponta 20mg volt (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

A gyermekek esetében csak szakorvosok alkalmazhatják a készítményt.

6 – betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők (Tanner-skála szerint <II.–V. stádium)

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemia

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekek és serdülők esetében a szokásos kezdő adag naponta 5mg.

• A 6–9 éves, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5-10 mg, szájon át adva. A 10mg-nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem vizsgálták.

• A 10 – betöltött 18. életév közötti, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5-20 mg, szájon át adva. A 20mg‑nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem vizsgálták.

Gyermekkorú betegeknél a dózisemelés az egyedi terápiás válasz és tolerálhatóság alapján a gyermekgyógyászati kezelésre vonatkozó ajánlások szerint kell történjen (lásd 4.4 pont). A gyermekeket és a serdülőket a rozuvasztatin-kezelés megkezdése előtt a standard koleszterinszint‑csökkentő diétára kell állítani, amit a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Homozygota familiaris hypercholesterinaemia

A 6‑betöltött 18. életév közötti, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél az ajánlott maximális adag naponta egyszer 20mg.

A naponta egyszer 5–10mg ajánlott kezdő adag függ az életkortól, a testtömegtől és a korábbi sztatin‑alkalmazástól. A dózist a gyermekkorú betegek egyéni terápiás válaszreakciója és toleranciája alapján kell titrálni a maximális naponta egyszer 20mg‑os adagig, a gyermekek kezelésére vonatkozó ajánlások szerint (lásd 4.4pont). A rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt a gyermekeket és a serdülőket hagyományos koleszterinszint-csökkentő diétára kell állítani; ezt a diétát a rozuvasztatin‑kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Ebben a betegcsoportban a 20mg-tól eltérő dózisokkal korlátozott a tapasztalat.

A 40mg-os filmtabletta gyermekkorú betegek kezelésére nem alkalmas.

A 6 évesnél fiatalabb gyermekek kezelése

Biztonságosságát és hatásosságát 6 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Ezért a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazása nem javasolt 6évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére.

Idősek

70 évesnél idősebb betegek számára kezdő dózisként 5mg javallt (lásd 4.4 pont). Az életkorral kapcsolatosan egyéb adagmódosítás nem szükséges.

Vesekárosodás

Enyhe – közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél adagmódosítás nem szükséges. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin-clearance értéke <60ml/perc) számára a javasolt kezdő adag 5mg. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a 40mg-os dózis alkalmazása ellenjavallt. Súlyos vesekárosodásban a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta bármely dózisban való alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Májkárosodás

A rozuvasztatin szisztémás expozíciója legfeljebb 7-es Child–Pugh-értékekkel rendelkező betegeknél nem nőtt. Mindazonáltal a rozuvasztatin szisztémás expozíciójának a fokozódását figyelték meg azoknál a betegeknél, akiknél a Child–Pugh szerinti pontérték 8 vagy 9 volt (lásd 5.2 pont). Ezeknél a betegeknél a vesefunkció vizsgálatát mérlegelni kell (lásd 4.4 pont). A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adásával kapcsolatosan nincs tapasztalat olyan betegeknél, akiknél a Child–Pugh szerinti pontérték a 9-et meghaladja. Aktív májbetegségben szenvedő betegek számára a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Népcsoportok/Etnikai megfontolások

Fokozott szisztémás expozíciót tapasztaltak ázsiai egyéneknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Az ázsiai eredetű betegek számára az ajánlott kezdő adag 5mg. Ezeknél a betegeknél a 40mg-os dózis alkalmazása ellenjavallt.

Genetikai polimorfizmusok

Az SLCO1B1 (OATP1B1) c.521CC és az ABCG2 (BCRP) c.421AA genotípusai összefüggést mutattak a rozuvasztatin-expozíció (AUC) növekedésével. Azon betegek esetében, akiknél ismert a c.521CC vagy c.421AA genotípus, az általában ajánlott adag fele, és legfeljebb napi egyszeri 20mg rozuvasztatin adag ajánlott (lásd a 4.4, 4.5 és 5.2 pont).

Myopathia kialakulására hajlamosító tényezők fennállása esetén

Myopathia kialakulására hajlamosító tényezők esetén a betegek számára javasolt kezdő adag 5mg (lásd 4.4pont).

A 40mg-os dózis alkalmazása néhány ilyen beteg számára ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Egyidejű terápia

A rozuvasztatin különböző transzportfehérjék szubsztrátja (például OATP1B1 és BCRP). A myopathia (beleértve a rhabdomyolysist is) kockázata fokozódik, amikor a rozuvasztatint egyidejűleg alkalmazzák bizonyos olyan gyógyszerekkel, amelyek megnövelhetik a rozuvasztatin plazmakoncentrációját ezekkel a transzportfehérjékkel történő interakció következtében (például ciklosporin, tikagrelor és bizonyos proteáz-inhibitorok, beleértve a ritonavir kombinációját atazanavirrel, lopinavirrel és/vagy tipranavirrel; lásd 4.4 és 4.5pont). Amikor lehetséges, meg kell fontolni az alternatív kezelést, és ha szükséges, mérlegeljük a Rosuvastatin Sandoz terápia átmeneti felfüggesztését. Azokban az esetekben, amikor ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása elkerülhetetlen, az egyidejű kezelés előnyét és kockázatát, valamint a Rosuvastatin Sandoz adagolás módosítását gondosan mérlegelni kell (lásd 4.5pont).

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazása ellenjavallt:

• készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

• aktív májbetegségben szenvedő betegek esetében, így azoknál, akiknél a szérum transzaminázértékek megmagyarázhatatlanul, tartósan emelkedtek, és akiknél a szérum transzaminázérték a normálérték felső határának (ULN) háromszorosát meghaladja;

• súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <30ml/perc);

• myopathiában szenvedő betegek esetében;

• olyan betegeknél, akiket egyidejűleg szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kombinációjával kezelnek (lásd 4.5.pont);

• egyidejűleg ciklosporinnal kezelt betegeknél;

• terhesség és szoptatás ideje alatt, valamint olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megfelelő fogamzásgátló módszert.

A 40mg-os dózis ellenjavallt azon betegek számára, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ilyen tényezők:

• közepes fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance <60ml/perc);

• hypothyreosis;

• a beteg kórtörténetében vagy a családi anamnézisben szereplő öröklött izombetegségek;

• a kórtörténetben szereplő, egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor vagy fibrát adásával összefüggésben jelentkező izomkárosodás;

• alkoholabúzus;

• olyan esetek, amikor a rozuvasztatin plazmaszintek emelkedése következhet be;

• ázsiai betegek;

• fibrátok együttes adása.

(Lásd 4.4, 4.5 és 5.2 pont.)

Vesére gyakorolt hatások

Magasabb adagokkal, különösen napi 40mg rozuvasztatinnal kezelt betegeknél proteinuriát figyeltek meg. Ezt tesztcsík vizsgálattal mutatták ki és főleg tubuláris eredetű volt. A proteinuria a legtöbb esetben átmeneti volt, vagy csak időszakosan jelentkezett. Nem igazolt, hogy a proteinuria előre jelezné az akut vagy a progresszív vesebetegség kialakulását (lásd 4.8 pont). A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során a vesét érintő súlyos eseményeket nagyobb arányban jelentették 40mg-os adag alkalmazása mellett. A 40mg-os dózissal kezelt betegek egészségi állapotának rutin ellenőrzése során a vesefunkció vizsgálatát mérlegelni kell.

A vázizomzatra gyakorolt hatások

Vázizmokra gyakorolt hatásokról, például myalgia, myopathia és ritkán rhabdomyolysis jelentkezéséről számoltak be olyan betegeknél, akik bármely adagban, de különösképpen 20mg-nál nagyobb adagban kaptak rozuvasztatint. Nagyon ritkán ezetimib és HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok együttes alkalmazásakor rhabdomyolysist jelentettek. Farmakodinámiás kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 4.5 pont), ezért együttes alkalmazáskor fokozott óvatossággal kell eljárni.

A forgalomba hozatalt követően a 40mg dózis esetében nagyobb arányban jelentettek rozuvasztatinhoz társuló rhabdomyolysist, hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz.

Kreatin-kináz-érték mérése

A kreatin-kináz (CK) értékét nem szabad meghatározni kimerítő edzés után, vagy akkor, ha a CK‑érték növekedéséhez vezető egyéb kézenfekvő ok fennáll, mivel az a mérési eredmény értékelését zavarhatja. Amennyiben a kezelés megkezdése előtt a CK-értékek szignifikánsan emelkedtek (>5×ULN), 5 – 7 napon belül megerősítő vizsgálatot kell végezni. A kezelést nem szabad elkezdeni, ha az ismételt mérés megerősíti, hogy a kezelés előtti CK-érték >5×ULN.

A kezelés előtt

Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz a Rosuvastatin Sandoz filmtablettát is csak fokozott óvatossággal szabad rendelni olyan betegeknek, akiknél a myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ilyen tényezők:

• vesekárosodás;

• hypothyreosis;

• a beteg kórtörténetében vagy a családi anamnézisben szereplő öröklött izombetegségek;

• a kórtörténetben másik HMG-CoA-reduktáz-inhibitorral vagy fibráttal összefüggésben fellépő izomkárosodás;

• alkoholabúzus;

• 70 évesnél idősebb életkor;

• olyan állapotok, amikor a plazmaszint emelkedése következhet be (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont);

• fibrátokkal való együttes alkalmazás.

Ezekben a betegekben a kezelés veszélyét a terápia lehetséges előnyével szemben kell mérlegelni és ilyenkor klinikai monitorozás javasolt. Amennyiben a kezelést megelőzően a CK-értékek szignifikánsan emelkedtek (>5×ULN), a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés ideje alatt

A betegeket meg kell kérni, hogy azonnal jelezzék, ha megmagyarázhatatlan eredetű izomfájdalom, ‑gyengeség vagy –görcsök lépnek fel, főleg, ha azokat rosszullét vagy láz kíséri. Ezeknél a betegeknél a CK-értékeket meg kell határozni. A terápiát abba kell hagyni, ha a CK-értékek kifejezetten emelkedtek (>5×ULN), vagy ha az izomtünetek súlyosak és a mindennapok során kellemetlenséggel járnak (akkor is, ha a CK-értékek ≤5×ULN). Amennyiben a tünetek megszűnnek és a CK-értékek normalizálódnak, meg kell fontolni, hogy Rosuvastatin Sandoz filmtablettával vagy más HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorral végzett kezelést a legalacsonyabb dózisban, szoros ellenőrzés mellett újraindítják-e. Tünetmentes betegeknél a CK-értékek rutinszerű ellenőrzése nem szükséges.

Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált necrotizáló myopathiáról (IMNM), melyet klinikailag tartós proximalis izomgyengeség és emelkedett szérum kreatinkináz jellemez a sztatin-kezelés – beleértve a rozuvasztatin -kezelést is ‑ alatt, vagy annak megszakítását követően.

Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont).

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

A klinikai vizsgálatok során nem volt arra utaló bizonyíték, hogy annál a kisszámú betegnél, akit rozuvasztatinnal és egyidejűleg más gyógyszerrel kezeltek, fokozódtak volna a vázizomzatra gyakorolt hatások. Ugyanakkor egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokat és fibrinsav‑származékokat, így gemfibrozilt vagy ciklosporint, nikotinsavat, azol-típusú antimikotikumokat, proteágátlókat és makrolid típusú antibiotikumokat egyszerre szedő betegeknél a myositis és a myopathia előfordulási gyakoriságának a növekedését figyelték meg. A gemfibrozil egyes HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal való együttes adása fokozza a myopathia kockázatát. Ezért a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta és a gemfibrozil kombinációja nem ajánlott. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta fibrátokkal vagy niacinnal való együttes alkalmazásakor a lipidszintek további csökkenésével járó előnnyel szemben gondosan mérlegelni kell ezen kombinációk potenciális veszélyeit. A 40mg-os dózis ellenjavallt akkor, ha egyidejűleg fibrátot is adnak (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A rozuvasztatint tilos szisztémás fuzidinsav-készítményekkel egyidejűleg, illetve a fuzidinsav‑kezelés befejezését követő 7 napig alkalmazni. Azoknál a betegeknél, akiknél a szisztémás fuzidinsav-kezelés elengedhetetlen, a sztatin-kezelést a fuzidinsavval történő kezelés teljes időtartamára fel kell függeszteni. Azoknál a betegeknél, akik sztatint és fuzidinsavat kombinációban kaptak, rhabdomyolysis eseteiről számoltak be (amelyek némelyike halálos kimenetelű volt) (lásd 4.5pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy amennyiben az izomgyengeség, az izomfájdalom vagy az izomérzékenység bármely jelét tapasztalják, azonnal kérjenek orvosi segítséget.

A sztatin-kezelés az utolsó fuzidinsav adag alkalmazása után 7 nappal újrakezdhető.

Kivételes esetekben, amikor a fuzidinsav tartós szisztémás alkalmazására van szükség – például súlyos fertőzések kezelésekor – a rozuvasztatin és a fuzidinsav együttes alkalmazásának szükségességéről csakis egyedi mérlegelés alapján szabad dönteni, és a beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani.

A Rosuvastatin Sandoz filmtablettát nem szabad olyan súlyos, akut állapotban szenvedő betegnek adni, akinél a myopathia gyanúja felmerül, vagy amikor a rhabdomyolysis miatt a szekunder veseelégtelenség kialakulásának veszélye fennáll (pl. sepsis, hypotonia, nagyobb műtéti beavatkozás, trauma, súlyos metabolikus, endokrin- és elektrolitzavarok, vagy nem kontrollált görcsrohamok esetén).

Súlyos, bőrt érintő mellékhatások

A rozuvasztatin kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat jelentettek, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és az eosinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms DRESS) is, amely életveszélyes vagy halálos kimenetű is lehet. A beteget a gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá szoros felügyelet szükséges. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és más kezelés lehetőségét kell megfontolni.

Ha a betegnél súlyos mellékhatás – például SJS vagy DRESS – jelentkezik a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazása során, akkor ezeknél a betegeknél a Rosuvastatin Sandoz filmtablettával való kezelés újrakezdése a későbbiekben is tilos.

Májra gyakorolt hatások

Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz a Rosuvastatin Sandoz filmtablettát is fokozott óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak és/vagy akiknek a kórtörténetében májbetegség szerepel.

A kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően három hónappal májfunkciós vizsgálatok végzése javasolt. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adását abba kell hagyni, vagy az adagot csökkenteni kell, ha a szérum transzaminázértékek a normálérték felső határának háromszorosát meghaladják. A forgalomba hozatalt követően a májat érintő súlyos mellékhatásokat (amelyek főleg a transzaminázértékek emelkedéséből álltak) nagyobb arányban jelentették a 40mg-os dózis mellett.

Azon betegeknél, akik hypothyreosis vagy nephrosis szindróma által kiváltott szekunder hypercholesterinaemiában szenvednek, a Rosuvastatin Sandoz filmtablettával végzett kezelés megkezdése előtt az alapbetegséget kezelni kell.

Népcsoportok/Etnikai szempontok

A farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a kaukázusi rasszba tartozókhoz képest ázsiaiakban az expozíció fokozódik (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).

Proteázgátlók

A rozuvasztatin megnövekedett szisztémás expozícióját figyelték meg azoknál az alanyoknál, akik rozuvasztatint kaptak egyidejűleg, különböző proteáz-inhibitorok és ritonavir kombinációjával. Figyelembe kell venni a proteáz-inhibitorokat kapó HIV-betegek esetében a Rosuvastatin Sandoz használata következtében kialakuló lipidszint‑csökkenés előnyét, továbbá a proteáz-inhibitorokkal kezelt betegeknél a Rosuvastatin Sandoz kezelés kezdetekor és az adagolás változtatásakor lehetségesen fellépő rozuvasztatin plazmakoncentráció emelkedést. Bizonyos proteázgátlókkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt, kivéve, ha a Rosuvastatin Sandoz adagját módosítják. (Lásd 1.táblázat, valamint 4.2 és 4.5pont.)

Intersticiális tüdőbetegség

Intersticiális tüdőbetegség kivételes eseteit jelentették néhány sztatinnal kapcsolatban, különösen hosszú távú alkalmazáskor (lásd 4.8 pont). Kialakulását jelezhetik a dyspnoe, improduktív köhögés, és általános állapotromlás (kimerültség, fogyás, láz). Ha gyanítható, hogy a betegnél intersticiáis tüdőbetegség alakult ki, a sztatin-kezelést abba kell hagyni.

Diabetes mellitus

A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azokban a betegekben, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglikaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vaszkuláris betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja a hyperglikaemia kialakulásának kockázatát. A kockázatnak kitett beteget (éhomi glükóz 5,6–6,9mmol/l, BMI > 30kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell.

A JUPITER vizsgálatban a bejelentett diabetes mellitus esetek összgyakorisága 2,8% volt rozuvasztatin, és 2,3% placebo esetén, legfőképpen azoknál a betegeknél, akiknek az éhomi glükóz szintje 5,6-6,9mmol/l volt.

Gyermekek és serdülők

A lineáris növekedésre (testmagasságra), testtömegre, BMI-re (testtömeg-indexre) és a Tanner stádiumok alapján a nemi érés másodlagos jegyeire gyakorolt hatások értékelése 6 – betöltött18éves kor közötti gyermek és serdülő betegek esetén egy kétéves időszakra korlátozódik. A vizsgált kezelés után 2 évvel nem mutattak ki a növekedésre, a testtömegre, a BMI-re vagy a nemi érésre gyakorolt hatást (lásd 5.1pont).

Egy klinikai vizsgálat során 52 héten keresztül gyermekek és serdülők kaptak rozuvasztatint, akiknél a felnőtteken végzett klinikai vizsgálatok során tett megfigyelésekhez képest testmozgás vagy fokozott fizikai aktivitás után gyakrabban észleltek 10×ULN-t meghaladó CK-érték-emelkedést és izomtüneteket (lásd 4.8pont).

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz.

Ritkán előforduló örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatinra gyakorolt hatása

Transzportfehérje‑gátlók: A rozuvasztatin bizonyos transzportfehérjék szubsztrátja, beleértve a hepaticus uptake transzporter OATP1B1‑et és efflux transzporter BCRP‑t. A rozuvasztatin egyidejű alkalmazása az olyan gyógyszerekkel, amelyek inhibitorai ezeknek a transzportfehérjéknek, a rozuvasztatin fokozott plazmakoncentrációját és a myopathia megnövekedett kockázatát eredményezheti (lásd 1.táblázat, valamint 4.2, 4.4és 4.5 pont).

Ciklosporin: A rozuvasztatin és a ciklosporin egyidejű alkalmazása során a rozuvasztatin AUC‑értékek átlagosan hétszer magasabbak voltak az egészséges önkéntesekben megfigyelt értékekhez képest (lásd 1.táblázat). A Rosuvastatin Sandoz ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg ciklosporinnal kezelnek (lásd 4.3pont). Az egyidejű alkalmazás nem befolyásolta a ciklosporin plazmakoncentrációját.

Proteázgátlók: Habár az interakció pontos mechanizmusa nem ismert, proteáz-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin-expozíció erőteljesen megnövekedhet (lásd 1.táblázat). Például egy egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatban 10mg rozuvasztatin és két proteáz‑inhibitort tartalmazó kombinációs készítmény (300mg atazanavir/100mg ritonavir) együttadása a rozuvasztatin AUC(0‑24) és Cmax értékének kb. 3-szoros és 7-szeres emelkedését eredményezte. A Rosuvastatin Sandoz és néhány proteáz-inhibitor kombináció egyidejű alkalmazása megfontolható a Rosuvastatin Sandoz dózismódosítás gondos mérlegelése után, amelynek a rozuvasztatin-expozíció várható növekedésén kell alapulnia (lásd 1.táblázat, valamint 4.2, 4.4 és 4.5pont).

Gemfibrozil és egyéb, lipidszintet csökkentő szerek: A rozuvasztatin és gemfibrozil egyidejű alkalmazása ahhoz vezetett, hogy a rozuvasztatin Cmax és AUC értékei kétszeresükre nőttek (lásd 4.4pont).

Specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján a fenofibráttal számottevő farmakokinetikai kölcsönhatás nem várható, bár farmakodinámiás kölcsönhatás előfordulhat. A gemfibrozil, a fenofibrát, az egyéb fibrátok vagy a niacin (nikotinsav) lipidszint-csökkentő (1g/nap vagy ennél nagyobb) adagjai a HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal történő együttadás esetén növelik a myopathia kockázatát, valószínűleg azért, mert ezek önmagukban adva is myopathiát okozhatnak. A 40mg-os adag fibráttal való együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél szintén 5mg adaggal kell elkezdeni a kezelést.

Ezetimib: A rozuvasztatin AUC értékében 1,2-szeres növekedést tapasztaltak, amikor 10mg rozuvasztatint és 10mg ezetimibet egyidejűleg alkalmaztak hypercholesterinaemiás alanyoknál (lásd 1.táblázat). A mellékhatások tekintetében a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta és az ezetimib között fellépő farmakodinámiás kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 4.4 pont).

Antacid: A rozuvasztatin alumíniumot és magnézium-hidroxidot tartalmazó antacid szuszpenzióval való együttes adása a rozuvasztatin plazmakoncentráció körülbelül 50%-os csökkenéséhez vezetett. Ez a hatás mérséklődött, amikor az antacidot a rozuvasztatin bevétele után 2 órával alkalmazták. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentőségét nem vizsgálták.

Eritromicin: A rozuvasztatin és az eritromicin együttes alkalmazása azt eredményezte, hogy a rozuvasztatin AUC értéke 20%-kal, Cmax értéke 30%-kal csökkent. Az interakció oka az eritromicin által kiváltott fokozott bélmotilitás lehet.

Citokróm P450 enzimek:In vitro és in vivo vizsgálatokból származó eredmények azt mutatták, hogy a rozuvasztatin a P450 izoenzimeket se nem gátolja, se nem indukálja. A rozuvasztatin ezen izoenzimek számára gyenge szubsztrátot jelent. Ennélfogva a citokróm P450-mediált metabolizmus eredményeként gyógyszerkölcsönhatások jelentkezése nem várható. Nem figyeltek meg klinikailag releváns kölcsönhatásokat a rozuvasztatin és a flukonazol (egy CYP2C9- és CYP3A4-inhibitor), vagy a ketokonazol (CYP2A6- és CYP3A4-inhibitor) között.

Tikagrelor: A tikagrelor gátolja a BCRP-transzportert, ami a rozuvasztatin AUC 2,6-szoros növekedését okozza, és ez fokozhatja a myopathia kockázatát. Figyelembe kell venni a rozuvasztatin alkalmazásával elérhető, súlyos kardiovaszkuláris események megelőzésének előnyeit és a rozuvasztatin plazmakoncentrációjának emelkedésével járó kockázatokat.

A rozuvasztatin dózismódosítását igénylő interakciók (lásd még 1.táblázat): Amikor a Rosuvastatin Sandoz egyidejű alkalmazása szükséges olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek ismerten növelik a rozuvasztatin-expozíciót, a Rosuvastatin Sandoz dózisokat módosítani kell. Ha az expozíció (AUC) várható növekedése kb. 2-szeres vagy nagyobb, akkor a kezdő adag napi egyszeri 5mg Rosuvastatin Sandoz. A Rosuvastatin Sandoz maximális napi adagját úgy kell meghatározni, hogy a várható rozuvasztatin-expozíció valószínűleg ne haladhassa meg azt az értéket, amely a napi 40mg Rosuvastatin Sandoz bevételekor alakul ki az interakciót kiváltó gyógyszer nélkül, például 20mg Rosuvastatin Sandoz dózis gemfibrozillel (1,9-szeres növekedés) és 10mg Rosuvastatin Sandoz dózis atazanavir/ritonavir kombinációjával (3,1-szeres növekedés).

Amennyiben a megfigyelés alapján a gyógyszer a rozuvasztatin AUC értékét kevesebb mint kétszeresére növeli, úgy a kezdő adagot nem szükséges csökkenteni, de a Rosuvastatin Sandoz dózis 20mg fölé emelése óvatosságot igényel.

A következő gyógyszerek/kombinációk rozuvasztatinnal egyidejűleg alkalmazva nem befolyásolták klinikai szempontból szignifikánsan az AUC értékét:

Aleglitazar 0,3mg, 7napig; fenofibrát 67mg napi háromszor, 7napig; flukonazol 200mg napi egyszer, 11napig; fozamprenavir 700mg/ritonavir 100mg napi kétszer, 8napig; ketokonazol 200mg napi kétszer, 7napig; rifampin 450mg napi egyszer, 7napig; szilimarin (máriatövis‑kivonat) 140mg napi háromszor, 5napig.

A rozuvasztatin hatása az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre.

K-vitamin-antagonisták: Más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz hasonlóan, az egyidejűleg K‑vitamin-antagonistákkal (például warfarinnal vagy más, kumarin típusú antikoagulánssal) is kezelt betegeknél a Rosuvastatin Sandoz filmtablettával végzett kezelés megkezdése, vagy a dózis emelése az International Normalised Ratio (INR) érték emelkedését okozhatja. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adásának abbahagyása, vagy az adag csökkentése az INR-érték csökkenését okozhatja. Ilyen esetekben az INR megfelelő ellenőrzése szükséges.

Orális fogamzásgátlók/hormonpótló kezelés (HRT): A rozuvasztatin és egy orális fogamzásgátló egyidejű alkalmazása azt eredményezte, hogy az etinil-ösztradiol AUC‑értéke 26%-kal, a norgesztrel AUC-értéke 34%-kal emelkedett. Ezeket az emelkedett plazmaszinteket az orális fogamzásgátló dózisának kiválasztásakor figyelembe kell venni. Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok olyan betegekkel kapcsolatban, akik egyidejűleg hormonpótló kezelésben részesültek és rozuvasztatint kaptak, így hasonló hatás nem zárható ki. Mindazonáltal a klinikai vizsgálatokban részt vevő nőknél általánosan alkalmazták ezt a kombinációt, amit a betegek jól toleráltak.

Egyéb gyógyszerek:

Digoxin: A specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján digoxinnal klinikailag releváns interakció nem várható.

Fuzidinsav: Interakciós vizsgálatokat nem végeztek rozuvasztatin és fuzidinsav alkalmazásával.

A szisztémás fuzidinsav sztatinokkal egyidejűleg történő alkalmazása megnövelheti a myopathia, beleértve a rhabdomyolysis kialakulásának kockázatát. Ennek a gyógyszerkölcsönhatásnak a mechanizmusa még nem ismert (nem lehet tudni, hogy farmakodinámiai, farmakokinetikai kölcsönhatásról van-e szó vagy esetleg mindkettőről). Rhabdomyolysis eseteiről számoltak be (amelyek némelyike halálos kimenetelű volt) olyan betegeknél, akik ilyen kombinációt kaptak.

Amennyiben a szisztémás fuzidinsav-kezelés szükséges, a rozuvasztatin alkalmazását a fuzidinsav‑kezelés teljes időtartamára fel kell függeszteni. Lásd még 4.4pont.

Gyermekek és serdülők:

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Az interakció mértéke gyermekek körében nem ismert.

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta terhesség alatt és szoptatás során ellenjavallt.

Fogamzóképes nőknek megfelelő fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk.

Terhesség

Mivel a koleszterin és egyéb, a koleszterin-bioszintézis során létrejövő termékek alapvetően fontosak a magzat fejlődéséhez, a HMG-CoA-reduktáz gátlásával járó potenciális kockázat meghaladja a terápia előnyeit a terhesség ideje alatt. Állatkísérletek alapján a reproduktív toxicitásra vonatkozó adatok korlátozottak (lásd 5.3 pont). Amennyiben egy beteg ennek a gyógyszernek a szedése során terhes lesz, a kezelést azonnal abba kell hagyni.

Szoptatás

A közzétett jelentésekből származó korlátozott adatok azt mutatják, hogy a rozuvasztatin jelen van az anyatejben. A rozuvasztatin patkányokban kiválasztódik az anyatejbe. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta hatásmechanizmusának köszönhetően fennáll a mellékhatások kockázata a csecsemőnél. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta szoptatás alatt ellenjavallt.

Termékenység

A rozuvasztatin alkalmazása után nem ismert a termékenységre gyakorolt hatás.

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor farmakodinámiás tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta befolyásolja ezeket a képességeket. Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a kezelés során szédülés előfordulhat.

A rozuvasztatin alkalmazásával észlelt mellékhatások általában enyhék és átmenetiek. A kontrollos klinikai vizsgálatok során a rozuvasztatinnal kezelt betegek kevesebb, mint 4%-a hagyta abba a kezelést mellékhatások miatt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatok és a kiterjedt forgalomba hozatal utáni tapasztalatok adatai alapján az alábbi táblázat mutatja a rozuvasztatin mellékhatás profilját. A mellékhatások a gyakoriságuk és szervrendszerek (system organ class, SOC) szerint kerülnek felsorolásra.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságát az alábbi megegyezés szerint határozzák meg:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100 – <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

ritka (≥1/10000 – <1/1000)

nagyon ritka (≤1/10000)

nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg)

2.táblázat. Mellékhatások a klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok adatai alapján

¹ A gyakoriság a kockázati tényezők meglététől, ill. hiányától függ (éhomi glükóz ≥5,6mmol/l, BMI >30kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia a kórtörténetben).

Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz, a gyógyszer-mellékhatások előfordulási gyakorisága dózisfüggő tendenciát mutat.

Renális hatások: A rozuvasztatinnal kezelt betegekben megfigyeltek főleg tubuláris eredetű proteinuriát, amit tesztcsík vizsgálattal mutattak ki. A vizeletben megjelenő proteinmennyiség nullától vagy a nyomokban előforduló szinttől a ++-es vagy ennél magasabb értékig bekövetkező emelkedését a kezelés valamely időpontjában a 10mg-os és 20mg-os napi adag mellett a betegek <1%-ánál, a 40mg-os napi adag esetén a betegek körülbelül 3%-ánál észlelték. A nulláról, illetve nyomokban előforduló értékről egy +-re történő változás a 20mg-os napi dózis alkalmazásakor kismértékben gyakrabban fordult elő. A legtöbb esetben a terápia folytatása mellett a proteinuria spontán csökken vagy megszűnik. A klinikai vizsgálatokból származó adatok áttekintése és a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalat alapján nincs ok-okozati kapcsolat a proteinuria és az akut vagy súlyosbodó vesebetegség között.

A rozuvasztatinnal kezelt betegeknél haematuriát figyeltek meg, és a klinikai vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy ennek alacsony a gyakorisága.

Vázizomzatra gyakorolt hatások: Vázizmokra gyakorolt hatásokról, például myalgiáról, myopathiáról (ezen belül myositisről) és ritkán akut veseelégtelenséggel járó vagy nem járó rhabdomyolysisről számoltak be bármely dózisú rozuvasztatinnal kezelt betegeknél, különösen 20mg-ot meghaladó dózisok esetén.

A rozuvasztatint szedő betegeknél megfigyelték a CK-értékek dózisfüggő emelkedését; ez az esetek többségében enyhe, tünetmentes és átmeneti volt. Amennyiben a CK-szintek megemelkedtek (>5×ULN), a kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.4 pont).

Májra gyakorolt hatások: Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-gátlókhoz a rozuvasztatint szedő betegek kis csoportjában a szérum transzaminázértékek dózisfüggő emelkedését figyelték meg; ez az esetek nagy részében enyhe, tünetmentes és átmeneti volt.

Egyes sztatinokkal kapcsolatosan az alábbi mellékhatásokat jelentették:

• nemi élet zavara;

• kivételes esetekben interstíciális tüdőbetegség, különösen hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4pont).

A rhabdomyolysis esetek, a súlyos vesetünetek és a súlyos májtünetek (főként transzaminázszint‑emelkedés) jelentési gyakorisága a 40mg-os dózis alkalmazásakor magasabb.

Gyermekek és serdülők: Egy gyermekek és serdülők bevonásával végzett, 52 hétig tartó klinikai vizsgálat során felnőttekhez képest gyakrabban észlelték a kreatin-kináz-érték 10×ULN-t meghaladó emelkedését és izomtüneteket (lásd 4.4 pont). Egyéb tekintetben a rozuvasztatin biztonságossági profilja gyermekeknél és serdülőknél hasonló volt, mint a felnőtteknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás esetére nincs specifikus kezelés. Túladagolás esetén a betegnél tüneti kezelést kell végezni, és szükség szerint támogató intézkedéseket kell tenni. A májfunkciót és a CK-értékeket monitorozni kell. A hemodialízis hatásosságának kicsi a valószínűsége.