SCANDONEST 30 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SCANDONEST 30 MG/ML
A Scandonest 30mg/ml oldatos injekció egy helyi érzéstelenítő, amely helyi és lokoregionális érzéstelenítésre javallott fogászati beavatkozások esetén felnőttek, serdülők és 4évesnél idősebb (kb. 20kg testtömegű) gyermekek számára.
Ezt a gyógyszert csak olyan fogorvos, sztomatológus vagy egyéb orvos alkalmazhatja, aki a szisztémás toxicitás diagnózisában és kezelésében megfelelően képzett és jártas, vagy ilyen szakemberek felügyelete mellett alkalmazható. A helyi érzéstelenítőkkel végzett, regionális érzéstelenítés megkezdése előtt, a légzőszervi és kardiovaszkuláris vészhelyzetek azonnali ellátása érdekében ajánlott, hogy az újraélesztéshez szükséges felszerelés, gyógyszerek, és megfelelően képzett személyzet rendelkezésre álljon. A beteg éberségi állapotát, minden helyi érzéstelenítő injekció beadása után monitorozni kell.
Adagolás
Mivel a fájdalommentesség érzete az egyéni érzékenység függvénye a hatékony érzéstelenítéshez a legkisebb szükséges dózist kell alkalmazni. Hosszabb beavatkozások esetén egy vagy több patron alkalmazása is szükséges lehet, amennyiben az nem haladja meg a maximális ajánlott dózist.
Felnőttek esetén a maximális ajánlott dózis 4,4mg/testtömeg-kilogramm (ttkg) az abszolút maximális ajánlott dózis 300mg 70kg‑nál nagyobb testtömegű betegeknél, amely 10ml oldatnak felel meg.
Megjegyzés: a maximális mennyiségnél figyelembe kell venni a beteg testtömegét. Mivel minden betegnek más a testtömege, a maximálisan megengedett tolerálható mepivakain-mennyiség minden betegnél eltérő. Jelentős egyéni különbségek vannak továbbá a hatás kezdetében illetve időtartamában is.
Az alábbi táblázat a felnőtteknél megengedett maximális dózisokat, valamint az ennek megfelelő patronok számát tartalmazza, a leggyakrabban alkalmazott anesztéziás módszerek esetén:
| Testömeg (kg) | Mepivakain-hidroklorid dózis (mg) | Térfogat (ml) | Megfelelő* patronok száma (1,7ml) |
| 50 | 220 | 7,3 | 4,0 |
| 60 | 264 | 8,8 | 5,0 |
| ≥70 | 300 | 10,0 | 5,5 |
* A legközelebbi fél-patronra kerekítve
Gyermekek és serdülők
A Scandonest ellenjavallt 4évesnél fiatalabb (körülbelül 20kg‑os testtömeg) gyermekeknél (lásd 4.3pont).
Ajánlott terápiás dózis:
A befecskendezendő mennyiséget a gyermek életkorának és testtömegének, valamint a beavatkozás nagyságának megfelelően kell beadni. Az átlagos adag 0,75mg/ttkg=0,025ml mepivakain oldat testtömegkilogrammonként: ~ ¼patron (15mg mepivakain-hidrokloridnak felel meg) egy 20kg‑os gyermeknél.
Maximális ajánlott dózis:
A maximális ajánlott dózis gyermekeknél 3mg/ttkg mepivakain (0,1ml mepivakain/ttkg).
Az alábbi táblázat a gyermekeknél megengedett maximális dózisokat, valamint az ennek megfelelő patronok számát tartalmazza:
| Testömeg (kg) | Mepivakain-hidroklorid dózis (mg) | Térfogat (ml) | Megfelelő* patronok száma (1,7ml) |
| 20 | 60 | 2 | 1,2 |
| 35 | 105 | 3,5 | 2,0 |
| 45 | 135 | 4,5 | 2,5 |
* A legközelebbi fél-patronra kerekítve
Speciális betegcsoportok
Mivel klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, a hatékony érzéstelenítéshez szükséges legkisebb dózis eléréséhez különös óvatossággal kell eljárni:
-
időseknél
-
vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél.
A mepivakain a májban metabolizálódik és májkárosodásban szenvedő betegeknél, különösen ismételt alkalmazás esetén, a plazmaszintek megemelkedhetnek. Amennyiben újabb injekció adása szükséges, a relatív túladagolás tüneteinek azonosítása érdekében, a beteg monitorozása szükséges.
A beteg feszültségének oldása miatt egyidejűleg alkalmazott nyugtatók:
Egyéb nyugtatók beadásakor, a mepivakain maximális biztonságos dózisa csökkenhet, mivel a kombináció központi idegrendszerre kifejtett depresszív hatásai additívak (lásd 4.5pont).
Az alkalmazás módja
Infiltrációs és perineurális alkalmazásra.
Egyszeri használatra.
Óvintézkedések a gyógyszer alkalmazása előtt
A gyógyszert nem szabad felhasználni, ha az oldat csapadékos vagy elszíneződött.
A befecskendezés sebessége nem haladhatja meg az 1ml/perc mértéket.
A helyi érzéstelenítőket óvatosan kell befecskendezni, ha az injekció beadásának helye gyulladt és/vagy fertőzött. A befecskendezést nagyon lassan (1ml/perc) kell végezni.
A véletlen intravaszkuláris beadás kockázatai
Véletlen intravaszkuláris beadás (pl. véletlen, intravénás beadás a szisztémás keringésbe, véletlen intravénás vagy intraartériás beadás a fej és a nyak környékén) a mepivakacin szisztémás koncentrációjának megugrása miatt súlyos mellékhatásokat okozhat, ilyenek a görcsrohamok, majd központi idegrendszeri vagy szív- és légzőrendszeri depresszió és kóma, amely végül légzésleálláshoz vezet.
Az érbe történő fecskendezés biztos elkerülése érdekében a helyi érzéstelenítő injektálása előtt, visszaszívást kell végezni, ugyanakkor az a tény, hogy a fecskendőben nem jelenik meg a vér, nem zárja ki, hogy az injekció az intravaszkuláris térbe jutott.
Az intraneurális beadás kockázatai
A véletlen intraneurális beadás, a gyógyszer retrográd mozgását okozhatja az ideg mentén.
Az intraneurális fecskendezés elkerülése, valamint az idegi blokáddal járó idegi sérülések megelőzése érdekében, az injekció beadása során, a tűt mindig kissé vissza kell húzni, amennyiben a betegnek olyan érzése van, mintha elektromos áramütés érte volna, vagy ha a beadás különösen fájdalmas. Ha a tű megsérti az ideget, a mepivakain lehetséges kémiai neurotoxicitása, mivel az károsíthatja a perineurális vérellátást, és gátolhatja a mepivakain helyi kiürülését, súlyosbíthatja a neurotoxikus hatást.
-
A készítmény hatóanyagával (vagy bármely amid típusú lokális anesztetikummal) vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
4évesnél fiatalabb (kb. 20kg‑os testtömeg alatti) gyermekek.
-
Pacemaker kezelésben nem részesülő súlyos szív pitvar-kamrai átvezetési zavarok.
-
Nem megfelelően kontrollált epilepszia.
Különleges figyelmeztetések
Az allergiás reakció fellépésének bármilyen kockázata esetén, az érzéstelenítésre másik gyógyszert kell választani (lásd 4.3pont).
A mepivakaint megfelelő körülmények között, biztonságosan és hatékonyan kell alkalmazni:
A helyi érzéstelenítőszer hatásosságát csökkentheti, ha a Scandonest‑et gyulladt vagy fertőzött területre fecskendezik.
Sérülésveszély áll fenn az érzéstelenség következtében, különösen gyermekeknél: különféle harapási sérülések (ajkak, orca, szájnyálkahártya, nyelv); a beteget tájékoztatni kell arról, hogy az érzéstelenség ideje alatt ne étkezzen és ne rágógumizzon.
A mepivakaint fokozott óvatossággal kell alkalmazni a következő esetekben:
Kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegek:
-
Perifériás érbetegség
-
Arrhytmiák, különösen a kamrai eredetűek
-
Pitvar-kamrai átvezetési zavarok
-
Szívelégtelenség
-
Hypotonia
A mepivakaint óvatosan kell adni károsodott szívműködésű betegeknek, mivel ők kevésbé képesek a kompenzációra, illetve esetükben súlyosabbak lehetnek a pitvar-kamrai átvezetés megnyúlása miatt fellépő változások.
Epilepsziában szenvedő betegek:
Konvulzív hatásuk miatt minden helyi érzéstelenítőt nagyon óvatosan kell alkalmazni. Nem megfelelően kontrollált epilepsziás betegek esetén ellenjavallat az alkalmazás, lásd 4.3 pont.
Májbetegségben szenvedő betegek:
A hatékony érzéstelenítéshez szükséges legkisebb dózist kell alkalmazni.
Vesebetegségben szenvedő betegek:
A hatékony érzéstelenítéshez szükséges legkisebb dózist kell alkalmazni.
Porphiriában szenvedő betegek
Akut porphiriában szenvedő betegeknél a Scandonest csak akkor alkalmazható, ha biztonságosabb alternatíva nem áll rendelkezésre. Minden porphiriában szenvedő betegnél óvatosan kell eljárni, mivel ez a gyógyszer porphiriás rohamot válthat ki.
Acidózisban szenvedő betegek:
Acidózis esetén óvatosan kell alkalmazni, mivel ronthatja a veseelégtelenséget vagy az I.típusú diabetes mellitus kontrollját.
Idős betegek:
Idős betegeknél csökkenteni kell a dózist (klinikai adatok hiánya miatt).
A mepivakaint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik trombocita-aggregációgátló/antikoaguláns gyógyszereket szednek, vagy véralvadási zavarban szenvednek, mivel magasabb a vérzés kockázata. A vérzés kockázatának megnövekedése inkább köthető az eljáráshoz, mint a gyógyszerhez.
Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A helyi érzéstelenítőt csak olyan egészségügyi szakember alkalmazhatja, aki kellően képzett a dózis-függő toxicitás diagnózisában és kezelésében, és az idegblokád következtében fellépő akut vészhelyzetek kezelésében. Oxigén, egyéb helyi kardiopulmonális újraélesztéshez szükséges sürgősségi gyógyszerek, kardiopulmonális újraélesztéshez szükséges felszerelések rendelkezésre állása, valamint a toxikus reakciók és az ehhez társuló vészhelyzeti reakciók megfelelő kezeléséhez szükséges személyzet biztosítása szükséges (lásd 4.2pont). A dózisfüggő toxicitás, és a légzésbiztosításában történő késlekedés és/vagy megváltozott szenzitivitás acidózis kialakulásához, szívrohamhoz és akár halálhoz is vezethet.
Hypoxaemia és metabolikus acidózis növelheti a kardiovaszkuláris toxicitást. A görcsök korai kontrollja, a légutak átjárhatóságának biztosítása, a hypoxaemia és az acidózis kezelése, megelőzheti a szívmegállást.
Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása szoros monitorozást igényelhet (lásd 4.5pont).
Ez a gyógyszer 24,67mg nátriumot tartalmaz 10ml oldatban (maximális ajánlott dózis), ami a felnőtteknek a WHO által ajánlott napi maximális bevitel (2g) 1,23%‑ának felel meg.
Additív kölcsönhatások egyéb helyi érzéstelenítőkkel
A helyi érzéstelenítők toxicitása additív. A teljes beadott mepivakain dózis nem haladhatja meg a maximális ajánlott dózist.
H2 antihisztaminok (cimetidin)
Az amid típusú anesztetikumok szérumszintjének megemelkedését jelentették cimetidinnel történt együttadás után. A cimetidin csökkenti a mepivakain clearance‑ét.
Nyugtatók (központi idegrendszeri depresszánsok)
Amennyiben a beteg feszültségének oldására nyugtatót alkalmaznak, az anesztetikumok dózisát csökkenteni kell, mivel, a helyi érzéstelenítők és a nyugtatók egyaránt központi idegrendszeri depresszánsok, amelyeknek együttes alkalmazás során additív hatásuk lehet.
Antiarrrhytmiás gyógyszerek
Az antiarrytmiás gyógyszerekkel kezelt betegeknél, a mepivakain alkalmazása után, a mellékhatások akkumulációja fordulhat elő a hasonló szerkezet miatt (mint pl. az I.osztályba tartozó lidokain).
CYP1A2 gátlók
A mepivakain elsősorban a CYP1A2 enzimen metabolizálódik. Ennek a citokrómnak a gátlói (pl. ciprofloxacin, enoxacin, fluvoxacin), csökkenthetik a metabolizmusát, növelik a mellékhatások kialakulásának kockázatát, és elnyújtott vagy toxikus vérszinteket eredményezhetnek. Cimetidinnel történő együttadás után, szintén az amid típusú anesztetikumok szérumszintjének megemelkedését jelentették, ami valószínűleg a cimetidin CYP1A2 enzimre kifejtett gátló hatásának a következménye. Elővigyázatosság ajánlott, ezekkel a gyógyszerekkel történő együttadás során, mivel a szédülés tovább tarthat (lásd 4.7pont).
Propranolol
Propranolollal történő együttadása során a mepivakain clearance‑e csökkenhet, ami az anesztetikum magasabb szérumkoncentrációját eredményezheti. A mepivakain és a propranolol együttes alkalmazása során óvatosan kell eljárni.
Termékenység
Állatkísérletek során nem jelentettek a termékenységre vonatkozó releváns toxikus hatásokat. Humán adatok ez idáig nem állnak rendelkezésre.
Terhesség
Terhes nőkön nem végeztek klinikai vizsgálatokat és a szakirodalomban sem számoltak be olyan esetről, amikor terhes nőknek adtak mepivakain 30mg/ml injekciót. Állatkísérletek alapján sem közvetlen, sem közvetett reproduktív toxicitást nem igazoltak. A mepivakain alkalmazása elővigyázatosságból ezért lehetőleg kerülendő a terhesség alatt, kivéve, ha feltétlenül szükséges.
Szoptatás
Szoptató anyák bevonásával a Scandonest‑tel nem végeztek klinikai vizsgálatokat. Az ide vonatkozó adatok hiánya miatt azonban a szoptatott csecsemőt érintő kockázatot nem lehet kizárni. A szoptató anyáknak ajánlott, hogy a Scandonest‑tel végzett anesztéziát követő 10órán belül ne szoptassák gyermeküket.
A Scandonest kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A mepivakain beadását követően szédülés (vertigo, látászavar, fáradtság) jelentkezhet. A betegek a beavatkozás után csak akkor hagyhatják el a fogászati rendelőt, ha visszanyerték a gépjárművezetéshez szükséges képességeiket (általában 30perc).
A biztonságossági profil összefoglalása
A Scandonest alkalmazását követően jelentkező mellékhatások hasonlóak az egyéb amid-típusú érzéstelenítőknél megfigyelt hatásokhoz. Ezek a mellékhatások általában dózisfüggőek, és a túladagolás, a gyors felszívódás vagy a véletlen intravascularis injektálás miatt kialakuló magas plazmakoncentráció következményei, valamint túlérzékenység, idiosyncrasia vagy a beteg csökkent tolerabilitása is okozhatják.
A súlyos mellékhatások általában szisztémásak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A felsorolt mellékhatások spontán bejelentésekből és irodalmi adatokból származnak.
A gyakorisági kategóriák egyezményes meghatározása a következő:
Gyakoriságuk az alábbi megállapodás szerint került meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000). A gyakoriság „nem ismert” (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer MedDRA szerint | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Túlérzékenység Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók Angioödéma (arc / nyelv / ajkak / torok / gége1 / periorbitális ödéma) Bronchospasmus/asthma2 Urticaria |
| Pszichiátriai kórképek | Nem ismert | Eufóriás hangulat Nyugtalanság / idegesség3 |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Fejfájás |
| Ritka | Neuropathia4 Neuralgia (neuropathiás fájdalom) Paraesthesia (pl. fizikai ok nélkül jelentkező égő, szúró, viszkető vagy bizsergő érzés, helyi hideg- vagy melegérzet) a szájüregben és a száj körüli területeken Hypoesthesia / zsibbadás (orális és periorális) Dysaesthesia (orális és periorális) köztük ízérzési zavarok (pl. fémes íz), az ízérzés hiánya Szédülés Tremor3 Súlyos központi idegrendszeri depresszió Eszméletvesztés Kóma Görcsrohamok (tónusos és klónusos) Presyncope, syncope Zavartság, dezorientáció Beszédzavarok3 (pl. dysarthria, logorrhoea) Nyugtalanság / izgatottság3 Egyensúlyi zavarok (disequilibrum) Aluszékonyság | |
| Nem ismert | Nystagmus | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Ritka | Látáskárosodás Homályos látás Akkomodációs zavarok |
| Nem ismert | Horner-szindróma Szemhéj ptosis Enophtalmus Diplopia (a szemmozgató izmok paralízise) Amaurosis, vakság Mydrasis Miosis | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Ritka | Forgó jellegű szédülés |
| Nem ismert | Kellemetlen érzés a fülben Fülzúgás Hyperacusis | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Ritka | Szívleállás Bradyarrhythmia Bradycardia Tachyarrhythmia (ventricularis extrasystole és ventricularis fibrilláció)5 Angina pectoris6 Ingerületvezetési rendellenességek (pitvar-kamrai blokk) Tachycardia Palpitatio |
| Nem ismert | Szívizom depresszió | |
| Érbetegségek és tünetek | Ritka | Hypotonia (a keringés összeomlásához is vezethet) |
| Nagyon ritka | Hypertonia | |
| Nem ismert | Vazodilatáció Helyi / regionális hyperaemia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Ritka | Légzőrendszeri depresszió Bradypnoe Apnoe (légzőrendszer leállása) Ásítás Dyspnoe2 Tachypnoe |
| Nem ismert | Hypoxia7 (ideértve az agyi hypoxiát is) Hypercapnia7 Dysphonia (rekedtség1) | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | Hányinger Hányás Íny / szájnyálkahártya hámlása és fekélyesedése A nyelv, az ajkak és az íny duzzanata8 |
| Nem ismert | Stomatitis, glossitis, gingivitis Fokozott nyálelválasztás | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Ritka | Bőrkiütés Erythema Pruritus Az arc duzzanata Hyperhidrosis (verejtékezés vagy izzadás) |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Ritka | Izomrángás Hidegrázás |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Ritka | Helyi duzzanat Duzzanat az injekció beadása helyén |
| Nem ismert | Mellkasi fájdalom Fáradtság, asthenia (gyengeség) Melegségérzés Fájdalom az injekció beadása helyén | |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Nem ismert | Az idegek sérülése |
Kiválasztott mellékhatások leírása
1 A gége- és a garatödéma jellegzetes tünete a rekedtség és/vagy nyelési zavar.
2 A bronchospasmus (bronchusszűkület) dyspnoe‑val együtt jelentkezhet.
3 Néhány mellékhatás, mint az izgatottság, nyugtalanság/ideges remegés, beszédzavarok a központi idegrendszeri depresszió előtti figyelmeztető jelek lehetnek. Amennyiben ezek a tünetek jelentkeznek, a betegeket hiperventillációra (fokozott légzésre) kell kérni és felügyelet alatt kell tartani (lásd 4.9pont).
4 Ezek az idegi szövődmények az ajkak, a nyelv és a száj szöveteiben fellépő különböző érzékelési rendellenességként (pl. paraesthesia, hypaesthesia, dysaesthesia hyperaesthesia) jelentkezhetnek. Ezek az adatok a forgalomba hozatal utáni jelentésekből származnak, elsősorban az állkapocsban a nervus trigeminus különböző ágain alkalmazott idegblokádot követően.
5 Elsősorban azoknál a betegeknél fordul elő, akik szívbetegségben szenvednek vagy egyéb gyógyszereket is szednek.
6 Az ischemiás szívbetegségre hajlamos vagy kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél fordul elő.
7 A hypoxia és a hypercapnia a légzőrendszer depressziójának és/vagy a görcsök és a folyamatos izomfeszülés másodlagos következményei.
8 Az érzéstelenítés ideje alatt történő véletlen ajak és a nyelv megharapás a következményei
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolás típusai
A helyi érzéstelítők túladagolása lehet abszolút, ami egy túl nagy dózis beadásának a következménye vagy relatív, ami egy normál nem toxikus dózis beadása következtében bizonyos körülmények között alakul ki. Ilyen körülmények: véletlen intravaszkuláris beadás vagy túl gyors abszorpció a szisztémás keringésbe vagy a gyógyszer késleltetett metabolizmusa és kiürülése.
Tünetek
Relatív túladagolás esetén a tünetek általában 1‑3percen belül jelentkeznek, míg abszolút túladagolás esetén az injekció beadás helyétől függően kb. 20‑30perccel a beadás után jelentkeznek a toxicitás jelei.
A toxikus hatások dózisfüggők fokozatosan súlyosbodó idegrendszeri tüneteket követően jelentkező érrendszeri, légzőszervi és végül szív- és érrendszeri tünetek, mint hypotonia, bradycardia, arrythmia és szívmegállás.
A központi idegrendszeri toxicitás egyre súlyosbodó tünetekkel és reakciókkal fokozatosan alakul ki. A kezdeti tünetek közé tartozik a nyugtalanság, intoxicatio érzete, az ajkak és a nyelv zsibbadása, száj körüli paraesthesia, szédülés, látási és hallási zavarok, fülzúgás. Ezeknek a tüneteknek az injekció beadás alatti jelentkezése figyelmeztető jel és a beadást azonnal abba kell hagyni.
A kardiovaszkuláris tünetek a központi idegrendszeri toxicitást kiváltó plazmaszintek fölött jelentkeznek, ezért általában a központi idegrendszeri toxicitás tünetei megelőzik azokat, kivéve, azoknál a betegeknél, akik altatás alatt vannak vagy erősen szedáltak (pl. benzodiazepint vagy barbiturátot kaptak). Az eszméletvesztést és a generalizált görcsök jelentkezését megelőzhetik olyan figyelmeztető tünetek, mint az ízületi és izommerevség vagy az izomrángások. A görcsök néhány másodperctől néhány percig tarthatnak, és a fokozott izomaktivitás és az elégtelen ventilláció következtében gyorsan vezethetnek hypoxiához és hypercapniához. Súlyos esetekben légzésleállás fordulhat elő.
A nemkívánatos toxikus hatások 5mg/l plazmakoncentráció felett, míg a görcsök, 10mg/l vagy annál magasabb plazmakoncentrációnál jelentkezhetnek. A túladagolásra vonatkozóan korlátozott számú adat áll rendelkezésre.
A helyi érzéstelenítők toxikus hatását az acidosis súlyosbítja.
Gyors intravaszkuláris injekció beadása esetén, a mepivakain nagyon magas vérszintet érhet el a koronária artériákban, ami szívizom-elégtelenséghez vezethet, aminek szívmegállás lehet a következménye, a központi idegrendszer érintettsége nélkül. Az erre vonatkozó adatok ellentmondásosak (lásd 4.4 és 5.1pont).
Kezelés
Akut szisztémás toxicitás tüneteinek jelentkezésekor, a helyi érzéstelenítő adását azonnal le kell állítani.
A központi idegrendszeri tüneteket (convulsio, központi idegrendszeri depresszió) azonnal kezelni kell a légutak megfelelő biztosításával, és légzéstámogatással, valamint anti-konvulzív gyógyszerek adásával.
Az optimális oxigénellátás biztosítása, a légzés és a keringés támogatása, valamint az acidosis kezelése életmentő fontosságúak.
Cardiovascularis depresszió esetén (hypotonia, bradycardia), intravénás folyadék, vasopresszor és/vagy inotrop szer adása megfontolandó. Gyermekeknél az életkornak és a testtömegnek megfelelő dózist kell adni.
Szívmegállás esetén az életmentéshez hosszadalmas újraélesztési beavatkozásra lehet szükség.
A mepivakain-túladagolás kezelésére, a dialízis nem eredményes. Az elimináció a vizelet savasításával gyorsítható.
Farmakológiai tulajdonságok - SCANDONEST 30 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Központi idegrendszer/Érzéstelenítők/Helyi érzéstelenítők/Amidok/ Mepivakain
ATC kód: N01BB03
Hatásmechanizmus
A mepivakain amid-típusú helyi érzéstelenítő.
A mepivakain a nátrium (Na+) beáramlás csökkentésével vagy blokkolásával reverzibilisen gátolja az idegi ingerület átvitelét az idegi potenciál terjedésekor. Mivel az anesztetikus hatás fokozatosan alakul ki az idegroston, az elektromos ingerlékenység küszöbértéke fokozatosan emelkedik, az akciós potenciál és az ingerület átvitel lassúl. A mepivakain hatása gyorsan kialakul, nagyfokú anesztéziát biztosít és toxicitása alacsony.
A mepivakainnak enyhe vasoconstrictor hatása is van. Ennek következtében vasoconstrictor nélkül alkalmazva hatástartama hosszabb, mint az egyéb helyi érzéstelenítők többségének. A mepivakain vasoconstrictor hatását vizsgálatok igazolták. Ez a tulajdonság akkor lehet előnyös amikor vasocosnstrictor adása ellenjavalt. A helyi érzéstelenítő hatás kialakulásának idejét és időtartamát számos tényező, mint a szöveti pH érték, pKa, zsíroldékonyság, a helyi érzéstelenítő koncentrációja, a helyi érzéstelenítő idegi diffúziója is befolyásolja.
A hatás kialakulásának ideje
A fogászatban alkalmazott perifériás idegblokk érzéstelenítés esetén a mepivakain hatása gyorsan (általában 3‑5percen belül) jelentkezik.
Az érzéstelenítés időtartama
A pulpális anesztézia maxilláris infiltráció után kb. 25percig és alveolaris inferior blokád után kb. 40percig tart, míg a lágy szöveti anesztézia maxilláris infiltráció után legfeljebb 90percig és alveolaris inferior idegblokád után kb. 165percig marad fenn.
Biohasznosulás
A biohasznulás 100% a hatás helyén.
Felszívódás
A maximális plazmaszinteket a szokásos fogászati beavatkozások során 30mg/ml mepivakain oldat periorális injektálása után határozták meg. A mepivakain kb. 30‑60perc után érte el maximális plazmaszintet. Intraorális injektálást követően kb. 30perc múlva mérték a legmagasabb plazmakoncentrációt, ami egy injekciós patron beadása után 0,4‑1,2mikrogramm/ml míg két patron beadása után 0,95‑1,70mikrogramm/ml volt. Az átlagos plazmaszintek aránya az egy és a két patron beadása után kb. 50% volt, ami bizonyítja a dózisarányosságot ezeknél a dózisoknál. Ezek a plazma koncentrációk lényegesen a központi idegrendszeri és a cardiovaxscularis toxicitási küszöb alatt vannak, 10‑25‑ször alacsonyabbak.
Eloszlás
A mepivakain eloszlása minden szövetet lefed. Az erősen perfundált szövetekben, mint a máj tüdő, szív és az agy magasabb koncentrációban fordul elő. A mepivakain kb. 75%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez és egyszerű diffúzióval átjut a placentán.
Biotranszformáció
Mint az minden amid-típusú helyi érzéstelenítőszer a mepivakain is nagymértékben metabolizálódik a máj mikroszomális enzimein (citokróm P450, 1A2 (CYP1A2)). Ennek következtében a P450 izoenzimek gátlói csökkenthetik a metabolizmusát és növelik a mellékhatások kialakulásának kockázatát (lásd 4.5pont). A dózis több mint fele metabolitokként választódik ki az epébe, de ezek feltehetően bekerülnek az entero-hepatikus körforgásba és csak nagyon kis mennyiségük jelenik meg a székletben.
Elimináció
A plazma eliminációs felezési ideje felnőtteknél 2óra. Az amidok clearence‑e a hepatikus véráramlástól függ. Máj- és veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazma felezési ideje megemelkedhet. A helyi érzéstelenítés időtartama a felezési időtől független, mivel a hatás megszűnik amikor a gyógyszer kiürül a receptorról. A mepivakain kevesebb, mint 10%-a változatlan formában ürül a vizelettel.
Az elimináció a vizelet savasításával felgyorsítható (lásd 4.9pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - SCANDONEST 30 MG/ML
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Egyszer használatos I.típusú üvegparton alul elmozdítható I.típusú szintetikus gumidugóval, felül alumínium kupakkal rögzített I.típusú szintetikus gumidugóval lezárva.
1,7ml‑es és 2,2ml‑es patronok.
50db patront tartalmazó dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A patronok csak egyszeri használatra szolgálnak. A gyógyszert a betegnek felbontás után azonnal be kell adni.
Mint minden egyes patron esetében, közvetlenül a felhasználás előtt a diafragmát (záró gumilemez) fertőtleníteni kell. Gondosan törölje át 70%‑os etil-alkohollal, vagy gyógyszerészeti tisztaságú 90%‑os izopropil-alkohollal.
A patronok semmilyen körülmények között sem márthatók semmilyen folyadékba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-nak ga pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).