GLICLAZIDE STADA 60 MG MÓDOSÍTOTT HATÓANYAGLEADÁSÚ TABLETTA

Nem inzulindependens (2-es típusú) diabetes mellitus kezelése felnőttek esetében, amennyiben a vércukorszint diétával, testmozgással és testtömeg-csökkentéssel nem tartható egyensúlyban.

Adagolás

A napi adag 30mg és 120mg (½‑2 tabletta) között változik naponta egyszer, a reggeli elfogyasztásakor szájon át bevéve.

Ha egy adag kimaradt, a másnapi adagot nem szabad megnövelni.

Hasonlóan a többi vércukorszint-csökkentő hatóanyaghoz az adagot egyedileg, az adott betegen megfigyelt terápiás hatás függvényében kell meghatározni (vércukor-, HbA1c-szintek).

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 30mg (fél tabletta) naponta. Ha a vércukorszint-kontroll hatékony, ez a dózis fenntartó kezelésként használható.

Ha a vércukorszint kontrollja nem megfelelő, az adag fokozatosan napi 60, 90 vagy 120mg‑ra növelhető. Minden egyes dózismódosítás között legalább 1hónapnak kell eltelnie, kivéve azokat a betegeket, akiknek a vércukorszintje nem csökkent 2hetes kezelés után sem. Ilyen esetekben az adag megnövelhető a második heti kezelés végén.

A javasolt maximális adag 120mg naponta.

A Gliclazide STADA 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta felezhetősége rugalmas adagolást tesz lehetővé.

Átállítás gliklazid 80mg tablettáról Gliclazide STADA 60mg módosított hatóanyagleadású tablettára

Egy darab gliklazid 80mg tabletta 30mg módosított hatóanyagleadású tablettának (azaz fél Gliclazide STADA 60mg módosított hatóanyagleadású tablettának) felel meg. Következésképpen az átállítás gondos vércukorszint ellenőrzés mellett történjen.

Átállítás más orális antidiabetikumról Gliclazide STADA 60mg módosított hatóanyagleadású tablettára

A Gliclazide STADA helyettesíthet más orális antidiabetikumot.

A Gliclazide STADA‑ra való átállításkor az előzőleg szedett antidiabetikum adagját és felezési idejét figyelembe kell venni.

Átmeneti időszakra általában nincs szükség. 30mg‑os kezdő dózist kell alkalmazni, és a beteg vércukorszintjének változása szerint kell a dózist a fentiek szerint módosítani.

Hosszú felezési idejű vércukorszint-csökkentő szulfonilurea-kezelésről történő áttéréskor néhány kezelésmentes napra lehet szükség, hogy elkerüljük a két gyógyszer additív hatását, ami hypoglykaemiát okozhat. A kezdő adagnál leírt módon kell alkalmazni a gyógyszert, amikor áttérünk a Gliclazide STADA-kezelésre, azaz a kezdő adag napi 30mg, amelyet az adag fokozatos növelése követ a metabolikus válasz függvényében.

Kombinációs kezelés más orális antidiabetikumokkal

A Gliclazide STADA biguanid-származékokkal, alfa glükozidáz-gátlókkal vagy inzulinnal kombinálható.

Azoknál a betegeknél, akik vércukorszintje a Gliclazide STADA‑val nem kontrollálható, egyidejű inzulin-terápia alkalmazható szoros orvosi ellenőrzés mellett.

Különleges betegcsoportok

Idős betegek

A Gliclazide STADA‑t a 65év alatti betegek adagolási rendjével azonos módon kell elrendelni.

Vesekárosodás

Enyhe vagy középsúlyos veseelégtelenségben ugyanolyan adagolást lehet alkalmazni gondos orvosi ellenőrzés mellett, mint a normál veseműködésű betegek esetében. Ezt klinikai vizsgálatok tapasztalatai igazolták.

Hypoglykaemia kockázatának kitett betegek

• alultáplált vagy rosszul táplált betegek

• az endokrin rendszer súlyos vagy elégtelenül kompenzált zavarai (csökkent hypophysis működés, hypothyreosis, mellékvesekéreg-elégtelenség)

• hosszú távú és/vagy nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés abbahagyása után

• súlyos érrendszeri betegség (súlyos koronáriabetegség, súlyos carotis károsodás, diffúz érrendszeri betegség)

A 30mg‑os minimális napi kezdő adag alkalmazása javasolt.

Gyermekek és serdülők

A gliklazid biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Gliclazide STADA szájon át történő alkalmazásra szolgál.

A tablettát javasolt összetörés vagy szétrágás nélkül lenyelni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb szulfonilurea-származékokkal, szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység

• 1‑es típusú diabetes mellitus

• diabeteses pre-kóma és kóma, diabeteses ketoacidosis

• súlyos vese- vagy májelégtelenség; ezekben az esetekben az inzulin alkalmazása ajánlott

• mikonazol-kezelés (lásd 4.5pont)

• szoptatás (lásd 4.6pont)

Hypoglykaemia

Ez a gyógyszer csak akkor adható, ha a beteg rendszeresen étkezik (a reggelit is beleértve). Fontos, hogy rendszeres legyen a szénhidrátbevitel, mivel a hypoglykaemia veszélye megnő, amennyiben a beteg túl későn eszik, ha nem megfelelő mennyiségű ételt fogyaszt, vagy ha alacsony szénhidrát tartalmú ételt eszik. Hypoglykaemia nagyobb valószínűséggel fordul elő alacsony kalóriájú étkezés mellett, hosszú, megerőltető fizikai aktivitás után, alkohol fogyasztása után, vagy vércukorszint-csökkentő szerek kombinációjának alkalmazása mellett.

Szulfonilureák alkalmazása után hypoglykaemia jelentkezhet (lásd 4.8pont), ami néhány esetben súlyos vagy elhúzódó lehet. Hospitalizáció is szükségessé válhat, és szükséges lehet a glükóz adagolását még több napig is folytatni.

Gondos betegkiválasztás és dozírozás, valamint világos betegtájékoztatás szükséges, hogy a hypoglykaemiás epizódok kockázatát csökkenteni tudjuk.

A hypoglykaemia kockázatát fokozó tényezők:

• a beteg megtagadja az együttműködést vagy képtelen együttműködni (különösen időseknél)

• alultápláltság, rendszertelen táplálkozás, étkezések kihagyása, koplalási időszakok vagy a táplálkozási szokások megváltozása

• a testmozgás és a szénhidrátbevitel közti egyensúly hiánya

• veseelégtelenség

• súlyos májelégtelenség

• a Gliclazide STADA túladagolása

• bizonyos endokrin rendellenességek: pajzsmirigy rendellenességek, csökkent hypophysis működés és mellékvese-elégtelenség

• bizonyos egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5pont).

Vese- és májelégtelenség: a gliklazid farmakokinetikája és/vagy farmakodinámiája megváltozhatnak májelégtelenség vagy súlyos veseelégtelenség esetén. A jelentkező hypoglykaemiás epizód ezeknél a betegeknél elnyújtott lehet, így meg kell kezdeni a megfelelő ellátást.

A betegek tájékoztatása:

A betegeket és hozzátartozóikat is tájékoztatni kell a hypoglykaemia veszélyeiről és tüneteiről (lásd 4.8pont), kezeléséről, valamint a kialakulására hajlamosító állapotokról.

A betegeket tájékoztatni kell a követendő táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a vércukorszint rendszeres ellenőrzésének fontosságáról.

Nem megfelelő vércukorszint-beállítás:

Orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó készítmények (lásd 4.5pont) alkalmazása, láz, trauma, fertőzés vagy műtéti beavatkozás hatására csökkenhet a vércukorszint-csökkentő kezelés hatékonysága. Egyes esetekben inzulin alkalmazása válhat szükségessé.

Sok betegnél a hosszú távú kezelés során gyengül az orális antidiabetikumok (többek között a gliklazid) vércukorszint-csökkentő hatása; ennek oka egyaránt lehet a diabetes súlyosbodása, vagy a terápiás hatás csökkenése. Ez a szekunder rezisztenciaként ismert jelenség nem azonos azzal, amikor eleve, elsőként választott terápiaként adva sem hat a gyógyszer.

Csak a szakszerű dózistitrálás elvégzése és a diétás útmutatások betartásának ellenőrzése után szabad a szekunder rezisztenciát megállapítani.

Dysglykaemia:

A vércukorszint megváltozását, hypo- és hyperglykaemiát is jelentettek egyidejűleg fluorokinolonokat szedő cukorbetegeknél, különösen időseknél. Gliklazid 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta és fluorokinolon együttes alkalmazásakor ajánlott a vércukorszintet különös figyelemmel kísérni.

Laboratóriumi vizsgálatok

A glikált hemoglobin-szintek (vagy éhgyomri vénás plazma glükózszint) mérése javasolt a vércukorszint ellenőrzésére. Hasznos, ha a beteg maga is ellenőrzi a vércukorszintet.

A G6PD‑hiányban szenvedő betegek szulfonilurea-kezelése haemolyticus anaemia kialakulásához vezethet. Mivel a gliklazid a szulfonilureák csoportjába tartozik, elővigyázatosság szükséges G6PD‑hiányban szenvedő betegek kezelésekor, és mérlegelni kell nem-szulfonilurea alternatíva alkalmazását.

Segédanyagok:

Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A következő gyógyszerek nagy valószínűséggel fokozzák a hypoglykaemia kialakulásának kockázatát

Ellenjavallt kombináció

• Mikonazol (szisztémás készítményként vagy szájnyálkahártyán alkalmazott gélként): fokozza a gliklazid vércukorszint-csökkentő hatását, hypoglykaemiás tüneteket, ill. hypoglykaemiás kómát is előidézhet.

Nem javasolt kombinációk

• Fenilbutazon (szisztémásan adva): fokozza a szulfonilureák hypoglykaemizáló hatását (kiszorítja a szulfonilureákat plazmafehérje-kötésükből és/vagy csökkenti eliminációjukat).

Ajánlatos más gyulladáscsökkentőt alkalmazni vagy figyelmeztetni kell a beteget, és fel kell hívni a figyelmét az önellenőrzés fontosságára. Szükség esetén a gyulladáscsökkentő terápia ideje alatt és befejezése után még bizonyos ideig módosítani kell az adagot.

• Alkohol: fokozza a hypoglykaemiás reakció intenzitását (a kompenzáló mechanizmusok felfüggesztésével), ami elősegíti a hypoglykaemiás kóma kialakulását. Az alkoholt és az alkoholtartalmú gyógyszerek használatát kerülni kell.

Fokozott körültekintéssel adható kombinációk

Fokozódhat a készítmény vércukorszint-csökkentő hatása, és így néhány esetben hypoglykaemia jelentkezhet, amikor a következő gyógyszerek valamelyikét szedi a beteg:

egyéb antidiabetikumok (inzulinok, akarbóz, metformin, tiazolidindionok, dipeptidilpeptidáz‑4‑gátlók, GLP‑1‑receptor agonisták), béta‑blokkolók, flukonazol, ACE‑gátlók (kaptopril, enalapril), H2‑receptor antagonisták, MAO‑gátlók, szulfonamidok, klaritromicin és nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek.

A következő gyógyszerek hatására emelkedhet a vércukorszint

Nem javasolt kombináció

• Danazol: a danazol diabetogén hatású.

Ha elkerülhetetlen ezen hatóanyag alkalmazása, nyomatékosan figyelmeztetni kell a beteget a vizelet- és vércukorszint-ellenőrzés fontosságára. Szükség esetén a danazol-kezelés ideje alatt és befejezése után még bizonyos ideig az orális antidiabetikum adagját módosítani kell.

Óvatosan adható kombinációk

• Klórpromazin (neuroleptikum): nagy dózisban (>100mg/nap) megemeli a vércukorszintet (csökkenti az inzulinelválasztást).

Figyelmeztetni kell a beteget, valamint hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát. Szükség esetén - a kezelés ideje alatt és befejezése után - az orális antidiabetikum adagját a neuroleptikumhoz kell igazítani.

• Glükokortikoidok (szisztémás szteroidok és lokális [intraarticularis, cutan, ill. rectalis] készítmények), valamint tetrakozaktrin: a vércukorszint emelkedése és ketoacidosis (a szénhidrát-tolerancia glükokortikoid okozta csökkenése).

Figyelmeztetni kell a beteget, valamint hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát, különösen a kezelés kezdetén. Előfordulhat, hogy a glükokortikoid-kezelés ideje alatt és befejezése után az orális antidiabetikum adagját módosítani kell.

• Ritodrin, szalbutamol, terbutalin (intravénásan alkalmazva):

A béta‑2‑receptor agonista hatás következtében emelkedik a vércukorszint. Hangsúlyozni kell a vércukorszint ellenőrzés fontosságát. Szükség esetén inzulin-kezelésre kell áttérni.

• Orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó készítmények:

Az orbáncfű csökkenti a gliklazid-expozíciót. Hangsúlyozni kell a vércukorszint ellenőrzés fontosságát.

A következő gyógyszerek dysglykaemiát okozhatnak

Óvatosan adható kombináció

• Fluorokinolonok: a gliklazid 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta és fluorokinolon együttes alkalmazásakor a beteget figyelmeztetni kell a dysglykaemia kockázatára, és hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát.

Mérlegelendő kombináció

• Antikoaguláns terápia (pl. warfarin):

A szulfonilureák potencírozhatják az együtt adott antikoaguláns hatását. Ezért szükség lehet az antikoaguláns dózisának módosítására.

Terhesség

A gliklazid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs vagy korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300 terhességből származó) információ áll rendelkezésre, bár más szulfonilureákkal kapcsolatban rendelkezésre áll néhány adat.

Állatkísérletek során a gliklazid nem bizonyult teratogén hatásúnak (lásd 5.3pont).

A gliklazid alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

A diabeteses anyagcsere szoros kontrollja a diabetesszel összefüggő veleszületett rendellenességek kockázatának csökkentése céljából már a tervezett terhesség előtt javasolt.

Terhesség alatt a diabetes kezelésére orális antidiabetikumok nem megfelelőek, hanem az inzulin az elsőként választandó szer. Az orális antidiabetikumot inzulinra javasolt átállítani már a teherbeesés előtt, vagy legkésőbb a terhesség kimutatásakor.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a gliklazid vagy a metabolitjai kiválasztódnak‑e a humán anyatejbe. Mivel fennáll az újszülöttnél a hypoglykaemia kialakulásának veszélye, a készítmény alkalmazása szoptató nőknél ellenjavallt. Az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok esetében nem észleltek a termékenységre vagy a szaporodóképességre gyakorolt hatást (lásd 5.3pont).

A Gliclazide STADA nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal ismertetni kell a betegekkel a hypoglykaemia tüneteit, és figyelmeztetni kell őket, hogy ezek gépjárművezetés vagy gépek kezelése közben is jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdeti időszakában.

A gliklaziddal kapcsolatosan az alábbi nemkívánatos hatásokat észlelték.

A gliklaziddal kapcsolatban észlelt leggyakoribb nemkívánatos hatás a hypoglykaemia.

Minden szulfonilurea, így a Gliclazide STADA is okozhat hypoglykaemiát, különösen nem rendszeres időközönkénti étkezés esetén, vagy ha étkezések kimaradnak. A hypoglykaemia tünetei lehetnek: fejfájás, erős éhségérzet, hányinger, hányás, fáradtság, alvászavar, izgatottság, agresszió, gyenge összpontosító-képesség, csökkent éberség és a reakcióidő megnyúlása, depresszió, zavartság, látás- és beszédzavarok, afázia, remegés, részleges bénulás, érzészavarok, szédülés, erőtlenség érzése, az önuralom elvesztése, delírium, görcsrohamok, felületes légzés, bradycardia, álmosság és eszméletvesztés, ami kómát eredményezhet és halálos kimenetelű lehet.

Az adrenerg ellenreguláció jelei is észlelhetők: izzadás, nyirkos bőr, szorongás, tachycardia, hypertonia, palpitatio, angina pectoris és arrhythmia.

Egyéb mellékhatások:

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: hasi fájdalom, hányinger, hányás, emésztési zavarok, hasmenés és székrekedés előfordulásáról számoltak be. Ezek a mellékhatások megelőzhetőek, illetve gyakoriságuk csökkenthető, ha a beteg a gliklazidot reggeli közben veszi be.

Az alábbi mellékhatásokról jóval ritkábban számoltak be:

• Bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei: bőrkiütés, pruritus, urticaria, angiooedema, erythema, maculopapulosus bőrkiütés, bullosus reakciók (úgymint Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermális necrolysis) és kivételesen eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrkiütés (DRESS).

• Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: A haematologiai elváltozások ritkák. A következő mellékhatások fordulhatnak elő, melyek általában a kezelés abbahagyásával reverzibilisek: anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, granulocytopenia.

• Máj- és epebetegségek illetve tünetek: májenzimek (ASAT, ALAT, alkalikus foszfatáz) szintek emelkedése; (izolált esetekben) hepatitis fordult elő. Cholestaticus icterus megjelenése esetén a kezelést fel kell függeszteni.

A felsorolt tünetek a kezelés abbahagyásakor rendszerint megszűnnek.

• Szembetegségek és szemészeti tünetek: A vércukorszint-változások következtében - főleg a kezelés kezdetén - átmeneti látászavarok előfordulhatnak.

• A gyógyszercsoportra jellemző hatások: Amint más szulfonilureákkal, a következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg: erythrocytopenia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia, pancytopenia, allergiás vasculitis, hyponatraemia, a májenzimek szintjének emelkedése, a májfunkció zavara (pl. cholestasis és icterus), és hepatitis, ami a szulfonilurea-kezelés leállítása után visszafejlődött, és szórványos esetekben életveszélyes májelégtelenséghez vezetett.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A szulfonilureák túladagolása hypoglykaemiát idézhet elő.

A közepesen súlyos – eszméletvesztést vagy neurológiai góctüneteket nem okozó – hypoglykaemia okozta panaszokat szénhidrátbevitellel, a gyógyszeradag és/vagy az étrend módosításával kell kezelni. A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, amíg orvos meg nem bizonyosodik róla, hogy a beteg túl van a veszélyes állapoton.

A súlyos, kómába torkolló, convulsiókkal vagy más neurológiai tünetekkel járó hypoglykaemia azonnali kórházi kezelést igényel.

Hypoglykaemiás kóma, ill. ennek gyanúja esetén 50ml tömény (20‑30%‑os) glükóz oldatot kell adni gyors intravénás injekcióban. Ezt követően kevésbé koncentrált (10%‑os) glükóz oldat folyamatos infúziójával kell 1 g/liter felett stabilizálni a vércukorszintet. A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, majd állapotának ellenőrzése után dönteni a további monitorozás szükségességéről.

A gliklazid nagy affinitással kötődik a plazmafehérjékhez, ezért a hemodialízis nem segít a beteg állapotán.