LOPACUT 2 MG FILMTABLETTA

Akut hasmenés tüneti, rövid ideig tartó kezelésére.

A Lopacut felnőtteknek és 12 évesnél idősebb serdülőknek javallott.

Adagolás

Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők

Kezdő dózis két tabletta, majd minden laza széklet után 1 tabletta, legalább 2-3 órával a kezdő dózis után. A maximális napi dózis legfeljebb 6 tabletta (12 mg) felnőtteknek, és 4 tabletta (8 mg) serdülőknek. Ha két napon belül nincs javulás, a Lopacut-kezelést meg kell szüntetni.

Időskor

Nincs szükség az adag módosítására időskorú betegek esetén.

Vesekárosodás

Nincs szükség az adag módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni a loperamidot (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• 12 év alatti életkor.

• A loperamid elsődleges kezelésként nem alkalmazható az alábbi eseteknél:

• Magas lázzal, véres széklettel járó akut dysentheria.

• Akut colitis ulcerosa, széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis.

• Invazív mikroorganizmusok, azaz például Salmonella, Shigella és Campylobacter által okozott bakteriális enterocolitis.

• Ha a perisztaltika gátlását kerülni kell a súlyos következmények pl. az ileus, megacolon vagy toxikus megacolon kockázata miatt.

• Krónikus hasmenés.

• A loperamid-kezelést azonnal meg kell szakítani, ha székrekedés, haspuffadás vagy bélelzáródás lép fel.

Krónikus gyulladásos bélbetegségek esetében a loperamid elnyomhatja az akut leromlás tüneteit.

Akut hasmenésben a folyadék- és elektrolit-veszteség pótlásáról kell elsősorban gondoskodni. Ez különösen fontos akut hasmenéses gyermekeknél, legyengült és időskorú betegeknél. Ilyen esetekben a megfelelő folyadék- és elektrolit-pótlási terápia a legfontosabb intézkedés.

A loperamiddal csak a hasmenés tüneti kezelése érhető el. Ha a hasmenés kiváltó oka azonosítható, a megfelelő specifikus kezelést kell alkalmazni.

Akut hasmenésben, ha 48 órán belül nem figyelhető meg klinikai javulás, a loperamid szedését abba kell hagyni, és a betegnek azt kell tanácsolni, hogy konzultáljon kezelőorvosával.

Mivel a tartós hasmenés egy potenciálisan sokkal súlyosabb állapot indikátora lehet, a loperamidot nem szabad hosszú ideig használni, amíg a hasmenés kiváltó okát nem vizsgálják ki.

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, a loperamidot ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first-pass metabolizmus miatt. Májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni ezt a gyógyszert, mivel relatív túladagolás alakulhat ki, amely központi idegrendszeri toxicitáshoz vezet.

Ha hasmenésben szenvedő AIDS-es betegek kezelése során a hasi puffadás jeleit tapasztalják, a loperamid adását abba kell hagyni. Loperamid-hidroklorid-kezelésben részesülő, AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxikus megacolon izolált előfordulásait jelentették.

Magas dózisú loperamid és P-glikoprotein-gátló gyógyszerek (azaz például kinidin, ritonavir, ciklosporin, verapamil, és néhány makrolid antibiotikum, például eritromicin és klaritromicin) kombinációját óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).

A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük a QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ról számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.

Kolesztiramin

Kolesztiramin egyidejű beadása csökkentheti a loperamid felszívódását.

P-glikoprotein-gátlók

A nem klinikai jellegű vizsgálatok szerint a loperamid a P-glikoprotein szubsztrátja, amely megtalálható például a vér-agy gátban. A loperamid (16 mg-os egyszeri dózisban) együttes alkalmazása kinidinnel, ritonavirral (P-glikoprotein-gátlókkal) a loperamid plazmaszintjének 2‑3‑szoros emelkedését eredményezte. Elvileg a központi idegrendszerbe történő fokozott bejutása is előfordulhat. A (2-12 mg/nap maximális adagban alkalmazott) loperamid és a P‑glikoprotein‑gátlók együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert, de a szén-dioxiddal szemben mutatott érzékenység centrális csökkenése, és így a légzésre gyakorolt hatása nem zárható ki. Nagy dózisú loperamid és P-glikoprotein-gátló gyógyszerek, azaz például kinidin, ritonavir, ciklosporin, verapamil és néhány makrolid antibiotikum, például eritromicin és klaritromicin kombinációját óvatosan kell alkalmazni. A dózis beállítását meg kell fontolni.

Itrakonazol

Loperamid (4 mg egyszeri dózis) és itrakonazol (a CYP3A4 és P-glikoprotein gátlója) együttes alkalmazása a loperamid plazmakoncentrációk 3-4-szeres növekedését eredményezte. Ugyanabban a vizsgálatban egy CYP2C8-gátló, a gemfibrozil, körülbelül kétszeresre növelte a loperamidszintet. Az itrakonazol és a gemfibrozil kombinációja a loperamid plazma csúcskoncentrációjának 4-szeres növekedését, és a teljes plazma-expozíció 13-szoros növekedését eredményezte. Ezek a növekedések a pszichomotoros tesztek (ilyen például a szubjektív álmosság és a Digit Symbol Substitution Test) szerint nem jártak központi idegrendszeri hatásokkal.

Ketokonazol

Loperamid (16 mg egyszeri dózis) és ketokonazol (a CYP3A4 és P-glikoprotein gátlója) együttes alkalmazása a loperamid plazmakoncentrációk 5-szörös növekedését eredményezte. Ez a növekedés a pupillometriás mérés szerint nem járt megnőtt farmakodinámiás hatásokkal.

Dezmopresszin

Orálisan alkalmazott dezmopresszinnel végzett egyidejű kezelés a dezmopresszin plazmakoncentráció 3-szoros növekedését eredményezte, feltehetően a kisebb gasztrointesztinális motilitás miatt.

Antikolinerg szerek

Az antikolinerg szerek lelassítják a gyomor és a belek kiürülését, így a loperamid hatása erősebb lehet.

Várható, hogy a hasonló farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek fokozhatják a loperamid hatását, míg a gasztrointesztinális tranzitot fokozó gyógyszerek csökkenthetik a hatását.

Terhesség

Korlátozott mennyiségű, terhes nőkre vonatkozó klinikai adat áll rendelkezésre. Patkánykísérletekben nagy dózisok beadása fokozott magzati mortalitást mutatott. Ezért, amíg további adatok nem elérhetőek, a loperamidot csak gondos megfontolás után szabad használni a terhesség során. Bár semmi nem utal arra, hogy a loperamid teratogén vagy embriogén tulajdonságokkal rendelkezik, a várt terápiás előnyöket mérlegelni kell a potenciális veszélyekkel szemben a loperamid terhesség (különösen az első trimeszter) idején való szedése előtt.

Szoptatás

A loperamid kis mennyiségben megjelenhet a humán anyatejben. Ezért a loperamid-hidroklorid szoptatás ideje alatt nem ajánlott.

A hasmenéses tünetek Lopacuttal végzett kezelése során fáradtság, szédülés, álmosság léphet fel. Ennélfogva a készítményt gépjárművezetés vagy gépek kezelése esetén fokozott óvatossággal tanácsos alkalmazni (lásd 4.8 pont).

Felnőttek és 12 éves és annál idősebb gyermekek

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 3076 felnőtt, valamint 12 éves és annál idősebb gyermek esetén értékelték, akik 31 kontrollált és nem-kontrollált klinikai vizsgálatban vettek részt, amelyekben loperamid-hidrokloridot használtak hasmenés kezelésére. Ezek közül 26 vizsgálatban akut hasmenést (n=2755), 5 vizsgálatban krónikus hasmenést (n=321) kezeltek.

Az akut hasmenés loperamid-hidrokloriddal való kezelésére végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett (azaz ≥1% előfordulási gyakoriságú) mellékhatások (adverse drug reaction, ADR) a következők voltak: székrekedés (2,7%), flatulencia (1,7%), fejfájás (1,2%) és hányinger (1,1%). A krónikus hasmenés kezelésére végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett (azaz ≥1% előfordulási gyakoriságú) mellékhatások a következők voltak: flatulencia (2,8%), székrekedés (1,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).

A nemkívánatos hatások gyakoriság szerinti osztályozását az alábbiakban adjuk meg

• Nagyon gyakori (≥1/10)

• Gyakori (≥1/100 – <1/10)

• Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

• Ritka (≥1/10000 – <1/1000)

• Nagyon ritka (<1/10000)

• Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A loperamiddal végzett klinikai vizsgálatok, illetve a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján az alábbi mellékhatásokat jelentették:

Immunrendszeribetegségek és tünetek

ritka: allergiás reakció/túlérzékenységi reakció^a, és néhány esetben súlyos túlérzékenységi reakciók, beleértve az anafilaxiás reakciókat^a (beleértve az anafilaxiás sokkot is), anafilaktoid reakció^a

Pszichiátriai kórképek

nem ismert: álmosság

Idegrendszeri betegségek és tünetek

gyakori: szédülés, fejfájás

nem gyakori: aluszékonyság^a

ritka: eszméletvesztés^a, stupor, csökkent tudatállapot^a, hypertonia, koordinációs abnormalitás^a

Szembetegségek és szemészeti tünetek

ritka: miosis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

gyakori: székrekedés, hányinger, flatulentia, abdominalis spasmus, colica

nem gyakori: hasi fájdalmak, hasi diszkomfort, szájszárazság, felső hasi fájdalom, hányás, dyspepsia

ritka: ileus^a (beleértve a paralitikus ileust), haspuffadás, megacolon^a (beleértve a toxikus megacolont^b)

nem ismert: acut pancreatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

nem gyakori: bőrkiütés,

ritka: csalánkiütés^a, viszketés^a, angioödéma^a, hólyagos bőrelváltozások, beleértve a Stevens‑Johnson szindrómát, erythema multiformét és toxikus epidermalis necrolysist

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

ritka: vizelet-visszatartás

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

ritka: fáradtság^a

a: Ez a tünet a loperamid-hidrokloridra kapott forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján került be. Mivel a forgalomba hozatal utáni káros mellékhatások meghatározási eljárása nem tesz különbséget akut és krónikus indikáció, illetve felnőttek és gyermekek között, a gyakoriságot a loperamid‑hidrokloriddal végzett összes klinikai vizsgálat alapján határozták meg, beleértve a gyermekekkel (≤12 éves) végzett vizsgálatokat is (n=3683).

b: Lásd 4.4 pont.

Gyermekek és serdülők

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10-13 éves betegben értékelték ki, akik 13 kontrollált és nem-kontrollált klinikai vizsgálatban vettek részt, amelyekben loperamid-hidrokloridot használtak akut hasmenés kezelésére. Ebben a betegpopulációban a mellékhatásprofil általában hasonló volt ahhoz, amelyet a loperamid-hidrokloridnak felnőttekkel és 12 éves és annál idősebb gyermekekkel végzett klinikai vizsgálataiban tapasztaltak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Toxicitás

1-6 hónapos gyermekeknél 1-2 mg/nap súlyos-nagyon súlyos mérgezést eredményezett. 4 hónapos gyermekeknél 10 mg nagyon súlyos mérgezést okozott. 4 éves gyermeknél 3 mg 16 óra alatt közepesen súlyos mérgezést okozott, míg 1 mg féléves gyermeknek, és maximum 12 mg 2 éves gyermeknek (akit gyomormosással kezeltek) enyhe mérgezést eredményezett. Felnőttnél 26 mg nem okozott semmilyen tünetet gyomormosás után.

Tünetek

A tünetek gyakran késnek, és a gyermekeknél ismételt dózisok után fordulnak elő. Túladagolás esetében (beleértve a máj-diszfunkció miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (bódulat, koordinációs abnormalitás, álmosság, miosis, izom-hypertonia és légzésdepresszió), vizelet‑visszatartás és ileus léphet fel. Letargia, szédülés, confusio, hallucinációk, csökkent tudatállapot, kóma. Apnoe. Fokozott vagy csökkent izomtónus, opisthotonus. Bradycardia, kamrai extrasystolék. Hyperglycaemia. Hányinger, hányás, székrekedés, és ritka esetekben paralitikus ileus. A gyermekek érzékenyebbek lehetnek a központi idegrendszeri hatásokra, mint a felnőttek.

Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot, kardiális eseményeket, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, torsades de pointes-t, egyéb súlyos ventrikuláris aritmiát, szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4 pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.

Kezelés

Ha indokolt, gyomormosás, aktív szén. A megfigyelést 24 órára kell kiterjeszteni, ha nagy dózist vettek be. Ha túladagolás tünetei lépnek fel, antidotumként naloxont lehet beadni. Mivel a loperamid hatásideje hosszabb, mint a naloxoné (1-3 óra), a naloxon ismételt beadására lehet szükség. Ezért a beteget legalább 48 óra hosszat szoros megfigyelés alatt kell tartani, hogy kimutatható legyen a lehetséges központi idegrendszeri depresszió. Központi idegrendszeri és légzésdepresszió esetében 0,4mg naloxon adható intravénásan (gyermekeknek 0,01 mg/ttkg intravénásan) ismételten, amíg kialakul a hatás, majd szükség esetén ismét adható. Lehetőleg ellenőrzött légzés. Disztóniás reakciókban, izomgörcsökben diazepámot kell adni. Tüneti terápia.