MEMANTINE GRINDEKS 10 MG FILMTABLETTA

Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-betegség kezelése.

A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnózisában és kezelésében tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja.

A kezelés csak akkor kezdhető meg, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist az érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani.

A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint rendszeresen felül kell vizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin-kezelés terápiás előnyöket biztosít és a beteg tolerálja azt. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.

Adagolás

Felnőttek

Dózistitrálás

A maximális napi dózis 20mg. A nemkívánatos hatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a terápia első 3hete folyamán heti 5mg-os dózisnöveléssel kell beállítani az alábbiak szerint:

1.táblázat Dózistitrálás

Fenntartó dózis

Az ajánlott fenntartó dózis 20mg naponta.

Idősek

A klinikai vizsgálatok alapján a 65évesnél idősebb betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi 20mg-os dózis (naponta egyszer két 10mg-os filmtabletta) ajánlott.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (kreatinin-clearance 50–80ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30–49ml/perc) a napi dózis 10mg. Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7napig jól tolerálja, úgy az adag a standard titrálási séma szerint napi 20mg-ig emelhető. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 5–29ml/perc) a napi dózis 10mg.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child–PlughA és Child–PughB) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Memantine Grindeks alkalmazása nem ajánlott.

Gyermekek és serdülők

A biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt a Memantine Grindeks alkalmazása 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők számára nem ajánlott.

Az adagolás módja

Szájon át történő alkalmazásra. A Memantine Grindeks-et naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A filmtabletta étkezés közben és étkezéstől függetlenül is bevehető.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Fokozott óvatosság javasolt epilepsziás és olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében görcsrohamok vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.

Az N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták – pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán – egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptorrendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd 4.5pont).

Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH-értékét (lásd 5.2pont „Elimináció”), ami a beteg fokozott monitorozását teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH-értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA) vagy a vizeletelvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos fertőzése is.

A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akik a közelmúltban szívinfarktuson estek át, illetve nem kompenzált pangásos szívelégtelenségben (NYHA III-IV) vagy kezeletlen magas vérnyomásban szenvedtek. Ennek következtében az ilyen betegekre vonatkozóan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre és kezelésük szoros monitorozást igényel.

A Memantine Grindeks filmtableta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A memantin farmakológiai hatására és hatásmechanizmusára való tekintettel az alábbi kölcsönhatások fordulhatnak elő:

• A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, a dopaminerg agonisták és az antikolinerg gyógyszerek hatása felerősödhet az NMDA-antagonisták, pl. a memantin egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolénnel vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását és a dózis módosítására lehet szükség.

• A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása kerülendő. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd 4.4pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely a memantin és fenitoin kombinált alkalmazásának kockázatára utal.

• Más hatóanyagok, pl. cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, amelyek a vesében azonos kationos transzportrendszert vesznek igénybe, mint az amantadin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami megnövekedett plazmaszintek kockázatát eredményezheti.

• A memantin hidroklorotiaziddal (HCT-dal), vagy bármely HCT-ot tartalmazó készítménnyel való egyidejű alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet.

• A forgalomba hozatalt követően az egyidejűleg warfarinnal kezelt betegeknél egyedi esetekben a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) emelkedéséről számoltak be. Noha erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, az egyidejűleg orális antikoagulánssal kezelt betegeknél a protrombinidő vagy az INR szoros monitorozása javasolt.

Fiatal egészséges önkénteseknél a napi egyszeri dózis alkalmazásával végzett farmakokinetikai vizsgálatok során a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil egyidejű alkalmazásakor nem figyeltek meg a hatóanyagok közötti kölcsönhatást.

Egy egészséges fiatal önkéntesekkel végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját.

A memantin invitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavintartalmú monooxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást.

Terhesség

A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében klinikai adatok nem állnak rendelkezésre. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén magasabb adagolás mellett a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3pont). Embernél a lehetséges kockázat nem ismert. A memantin terhesség alatt nem alkalmazható, kivéve, ha egyértelműen szükséges.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a memantin átjut-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát figyelembe véve valószínű, hogy igen. Memantint szedő nők esetén a szoptatás nem javasolt.

A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a gépjárművezetési és a gépkezelési képességet. Továbbá, a Memantine Grindeks kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni.

Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban, amelyekben összesen 1784beteget memantinnal, 1595beteg pedig placebóval kezeltek, a memantin és a placebo mellett előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött. A mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatások, ami az memantinnal kezelt csoportban gyakrabban fordultak elő, mint a placebóval kezelt csoportban, a szédülés (6,3% vs. 5,6%), a fejfájás (5,2% vs. 3,9%), a székrekedés (4,6% vs. 2,6%), az aluszékonyság (3,4% vs. 2,2%) és a hipertenzió (4,1% vs. 2,8%) voltak.

A mellékhatások a MedDRA szervrendszer és elfogadott gyakorisági kategóriák alapján a következők szerint kerülnek bemutatásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

2.táblázat A klinikai vizsgálatok során, valamint a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások

¹Hallucinációkat elsősorban súlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegeknél figyeltek meg.

²A forgalomba hozatalt követően jelentett egyedi esetek.

Az Alzheimer-betegséghez depresszió, öngyilkossági gondolatok és öngyilkosság társul. A forgalomba hozatalt követően a memantinnal kezelt betegeknél is jelentettek ilyen eseményeket.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A memantin túladagolásáról rendelkezésre álló tapasztalatok korlátozottak.

Tünetek

Viszonylag nagy dózisú túladagolás esetek (200mg, illetve 105mg/nap 3napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel, vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140mg-nál alacsonyabb vagy nem ismert dózisú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, vertigo, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.

A legnagyobb túladagolást, összesen 2000mg memantin peros bevételét, a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezis-kezelést kapott, és maradandó szövődmény nélkül felgyógyult.

Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt és felgyógyult 400mg memantin peros bevételét követően. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel, pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés.

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Nincs specifikus antidotum. A hatóanyag eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárások, pl. gyomormosás, aktív szén adása (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó.

A központi idegrendszer túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén a tüneti kezelés gondosan megfontolandó.