RITALIN LA 20 MG MÓDOSÍTOTT HATÓANYAGLEADÁSÚ KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - RITALIN 20 MG
Figyelemhiányos hiperaktivitás‑zavar („Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder”[ADHD])
A metilfenidát átfogó terápiás program részeként javallott a hatéves vagy idősebb gyermekek figyelemhiányos hiperaktivitás‑zavarának (ADHD) kezelésére, ha a gyógykezelések önmagukban sikertelennek bizonyultak.
A Ritalin LA figyelemhiányos hiperaktivitás‑zavar kezelésére javallt felnőtteknél az átfogó terápiás program részeként.
Speciális diagnosztikus szempontok ADHD‑ben szenvedő gyermekeknél
A kezelést gyermekkori viselkedészavarokban képzett szakorvos irányítása alatt kell végezni. A diagnózist a DSM kritériumoknak vagy az ICD irányelveinek megfelelően kell felállítani, és azt a beteg teljes kórtörténetére és kivizsgálására kell alapozni. A diagnózis nem állítható fel kizárólag egy vagy több tünet jelenléte alapján.
A szindróma specifikus etiológiája ismeretlen, és nem áll rendelkezésre specifikus diagnosztikai teszt. A megfelelő diagnózishoz orvosi, és specializált pszichológiai, oktatási és szociális eszközök szükségesek.
Az átfogó kezelési programnak tipikusan részét képezik a pszichológiai, oktatási és szociális intézkedések, ahogy a gyógyszeres kezelés is. Célja a viselkedészavarban szenvedő gyermekek állapotának stabilizálása, melyet a kórtörténetben szereplő krónikusan elkalandozó figyelem, a figyelem elterelhetősége, érzelmi labilitás, lobbanékonyság, közepesen súlyos vagy súlyos hiperaktivitás, enyhe fokú neurológiai tünetek és abnormális EEG jellemezhet. A tanulási képesség lehet károsodott vagy érintetlen.
A metilfenidát‑kezelés nem javallott minden, ADHD‑ben szenvedő gyermeknek. A gyógyszer alkalmazására vonatkozó döntést a tünetek súlyosságának és krónikus voltának a gyermek korához viszonyított, igen alapos felmérésére kell alapozni.
A megfelelő oktatási intézményben való elhelyezés elengedhetetlen, és a pszichoszociális beavatkozás rendszerint szükséges. Azokban az esetekben, amikor gyógykezelés önmagában sikertelennek bizonyult, a serkentők felírására vonatkozó döntést a gyermek tünetei súlyosságának szigorú értékelésére kell alapozni. A metilfenidát alkalmazását mindig a fent leírt módon kell végezni, mind a hivatalosan engedélyezett javallat, mind a felírási/diagnosztikai irányelvek figyelembevételével.
Speciális diagnosztikus szempontok ADHD‑ben szenvedő felnőtteknél
A terápiát egy viselkedészavarok kezelésében jártas szakorvos irányítása alatt kell megkezdeni és végezni. A diagnózist a DSM kritériumoknak, vagy az ICD irányelveinek megfelelően kell felállítani, és azt a beteg teljes kórtörténetére és kivizsgálására kell alapozni. A szindróma specifikus etiológiája nem ismert, és nincs rá külön diagnosztikus vizsgálat. Az ADHD‑ben szenvedő felnőttek tünetmintázatát a nyugtalanság, türelmetlenség és figyelmetlenség jellemzi. A tünetek, mint például a hiperaktivitás, talán az adaptáció, az idegrendszer fejlődése és a gyógyszerszedés miatt, az életkor növekedésével hajlamosak csökkenni. A figyelmetlenség okozta tünetek még szembetűnőbbek, és nagyobb hatással vannak az ADHD‑ben szenvedő felnőttekre. Felnőtteknél a diagnózis felállításához, az aktuális tünetek meghatározásához a beteggel végzett strukturált interjú is szükséges. Az ADHD gyermekkori meglétének igazolása szükséges, melyet retrospektív módon kell meghatározni (a beteg egészségügyi dokumentációjából, vagy ha az nem áll rendelkezésre, a megfelelő és strukturált eszközökkel/interjúkkal). A diagnózist nem szabad pusztán egy vagy több tünet meglétéből felállítani. Egy stimulálószer felnőtteknél történő alkalmazásáról hozott döntésnek nagyon alapos értékelésen kell alapulnia, és a diagnózisnak magába kell foglalnia legalább két (pl. szociális, tanulási és/vagy foglalkozási) területen fennálló közepesen súlyos vagy súlyos funkcionális károsodást, amely a beteg életének számos aspektusát érinti.
Gyermekeknél a kezelést a gyermekkori és/vagy kamaszkori viselkedészavarokban képzett szakorvos irányítása alatt kell megkezdeni. Felnőtteknél a terápiát egy viselkedészavarok kezelésében jártas szakorvos irányítása alatt kell megkezdeni és végezni.
Kezelés előtti szűrés
A gyógyszer felírása előtt fel kell mérni a beteg kezelés előtti cardiovascularis állapotát, beleértve a pulzusszámot és a vérnyomást is. Részletes kórtörténetben kell dokumentálni minden egyidejűleg alkalmazott gyógyszeres kezelést, minden korábbi vagy jelenlegi, társbetegségként előforduló belgyógyászati vagy pszichiátriai zavart, illetve tünetet, a családi anamnézisben szereplő hirtelen szív-, vagy megmagyarázatlan halált valamint gyermekeknél a kezelés előtt mért pontos testmagasságot és testsúlyt egy növekedési grafikonon feltüntetve (lásd 4.3 és 4.4pont).
Folyamatos monitorozás
A növekedés, a pszichiátriai és cardiovascularis állapot folyamatos monitorozása szükséges (lásd még 4.4pont).
• A vérnyomást és a pulzusszámot a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta dokumentálni kell egy centilis alapú grafikonon.
-
Gyermekeknél legalább hathavonta rögzíteni kell a magasságot, a testtömeget és az étvágyat, és növekedési grafikont kell vezetni.
-
Felnőtteknél a testtömeget rendszeresen rögzíteni kell.
-
Az újonnan kialakuló pszichiátriai rendellenességeket vagy a fennálló pszichiátriai rendellenességek súlyosbodását a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta és minden vizitnél ellenőrizni kell.
A betegeknél monitorozni kell a metilfenidáttal való visszaélés, nem megfelelő használat és abúzus kockázatát.
Dózistitrálás
A metilfenidáttal történő kezelés megkezdésekor a dózis gondos titrálása szükséges. Gyermekeknél a dózistitrálást a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Felnőtteknél a dózistitrálást 20mg‑mal lehet kezdeni.
Ennek a gyógyszernek más hatáserősségű kiszerelései, illetve egyéb metilfenidát‑tartalmú készítmények is rendelkezésre állhatnak.
Ha a tünetek a dózis titrálását követő 1hónapon túl nem javulnak, a gyógyszert le kell állítani.
Ha a tünetek rosszabbodnak vagy más mellékhatás lép fel, a dózist csökkenteni kell, vagy szükség szerint leállítani.
A legalacsonyabb napi dózisú, megfelelő tünetkontrollt biztosító adagolást kell alkalmazni.
A Ritalin LA módosított hatóanyagleadású kemény kapszulát nem szabad késő délelőtt bevenni, mert elalvási nehézséget okozhat.
Gyermekek (6éven felül)
A módosított hatóanyagleadású kemény kapszulákat naponta egyszer, reggel, szájon át kell bevenni. Ajánlott kezdőadagja 1db Ritalin LA 20mg kapszula.
Amennyiben a klinikus értékelése alapján az alacsonyabb kezdődózis a megfelelő, akkor a kezelés Ritalin 10mg tablettával is elkezdhető, majd a dózist folyamatosan emelni kell a klinikailag hatásos dózis eléréséig. A maximális napi dózis 60mg metilfenidát‑hidroklorid.
Ha a gyógyszer hatása este túl korán elmúlik, visszatérhet a viselkedészavar és/vagy az elalvási nehézség. Ilyen esetekben segíthet egy alacsony, kiegészítő esti adag 10mg Ritalin tabletta formájában.
Ebben az esetben megfontolandó, hogy napi kétszeri, azonnali hatóanyagleadású Ritalin 10mg tabletta adagolással megfelelő tünet kontroll érhető el.
Mérlegelni kell az alacsony esti azonnali hatóanyagleadású Ritalin 10mg tabletta, illetve az elalvási nehézség mellett, illetve ellen szóló érveket.
A Ritalin LA módosított hatóanyagleadású kemény kapszulával nem szabad tovább folytatni a kezelést, ha azonnali hatóanyagleadású Ritalin 10mg tabletta későbbi adására van szükség, kivéve, ha ismert, hogy hasonló extra dózis adására volt szükség a hagyományos, azonnali hatóanyagleadású, reggel/délben adott adagolás esetében is.
Felnőttek
A Ritalin LA per os alkalmazásra való, naponta egyszer, rendszerint reggelente. A bevétel időpontja a beteg egyéni igényei szerint határozható meg, de nem történhet túl későn, az alvási nehézség elkerülése érdekében.
Az adagot egyénileg kell beállítani. Azt az adagolási rendet kell használni, amelyik megfelelő tünetkontrollt biztosít a legalacsonyabb napi összdózis mellett.
Felnőttek ADHD‑jának kezelésére kizárólag a Ritalin LA gyógyszerformát kell alkalmazni. A maximális napi 80mg‑os adagot nem szabad túllépni.
Betegek, akik még nem kaptak metilfenidátot (lásd 5.1pont): Azoknál a betegeknél, akik aktuálisan nem szednek metilfenidátot, a Ritalin LA javasolt kezdő adagja naponta egyszer 20mg. A Ritalin LA adagját felnőtteknél heti 20mg-os emelésekkel lehet beállítani.
A gyermekkori Ritalin‑kezelésről a felnőttkorira áttérő betegek: A kezelést ugyanazzal a napi adaggal lehet folytatni. Ha a beteget korábban egy azonnali hatóanyagleadású formulával kezelték, akkor az átállítást a Ritalin LA megfelelő javasolt dózisával kell elvégezni (lásd alább, „A beteg kezelésének átállítása Ritalin LA‑ra”).
Az ADHD kezelés periodikus értékelése
A Ritalin LA adagolását ajánlott periodikusan megszakítani, hogy a beteg állapotát ellenőrizni lehessen. A javulás folytatódhat a gyógyszer ideiglenes vagy végleges felfüggesztése esetén is. A kezelés alkalmas időben újra kezdhető az ADHD tüneteinek kontrollálása céljából.
A gyógyszeres kezelésnek nem szabad és nem kell határozatlan idejűnek lennie. Gyermekkori ADHD kezelés esetén a gyógyszeres terápia általában a serdülés alatt, vagy azt követően elhagyható.
Az adagolást a beteg szükséglete és a terápiás eredményesség alapján kell beállítani.
ADHD kezelés esetén célszerű az adagolást úgy időzíteni, hogy egybeessen a legnagyobb szellemi, magatartási és szociális nehézségekkel.
Az alkalmazás módja
A módosított hatóanyagleadású kemény kapszulákat naponta egyszer, reggel, szájon át kell bevenni.
A kapszulák bevehetők étkezés közben vagy attól függetlenül is. A kapszulákat egészben, vagy annak tartalmát kevés ételre rászórva (lásd később) kell bevenni.
A kapszulát, illetve annak tartalmát szétmorzsolni, szétrágni vagy több adagra elosztani nem szabad!
Amennyiben a kapszulák lenyelése helyett a metilfenidát porként, ételre szórva történő beadása célszerűbb, a következők szerint kell eljárni:
A kapszulát óvatosan kell felnyitni, és tartalmát könnyen, rágás nélkül lenyelhető ételre (pl. almapépre) kell rászórni. Az étel nem lehet meleg, mert a hő, a hatóanyag készítményből való módosított hatóanyag leadását befolyásolhatja. Az ételre szórt port haladéktalanul, és maradéktalanul kell bevenni, ill. lenyelni, későbbiekben való bevétele, tárolása nem megengedett.
A betegek átállítása Ritalin LA kapszulára
A Ritalin LA módosított hatóanyagleadású kemény kapszulák napi egyszeri bevétele után a plazma metilfenidát AUC-értéke hasonló az azonos összhatóanyag mennyiségű, de naponta kétszeri adagolású Ritalin tablettáéval.
Ritalin LA módosított hatóanyagleadású kemény kapszula dozírozása a naponta kétszeri adagolású, azonnali hatóanyagleadású Ritalin tablettákkal összevetve:
A Ritalin LA javasolt dózisa azonos kell legyen az azonnali hatóanyagleadású formula teljes napi dózisával, és nem haladhatja meg gyermekeknél a 60mg‑os, és felnőtteknél a 80mg‑os összdózist. Példák az 1.táblázatban láthatók:
1.táblázat
| Előzőekben alkalmazott metilfenidát dózis | Ritalin LA módosított hatóanyagleadású kemény kapszula javasolt dózisa |
| naponta 2× egy 10mg‑os Ritalin tabletta | naponta 1db Ritalin LA 20mg kapszula |
| naponta 2× másfél 10mg‑os Ritalin tabletta | naponta 1db Ritalin LA 30mg kapszula |
| naponta 2× két 10mg‑os Ritalin tabletta | naponta 1db Ritalin LA 40mg kapszula |
A metilfenidát kezdődózisának kiválasztásakor figyelembe kell venni a „Kezelés előtti szűrés” pontban leírtakat.
Az adagolás beállítását heti intervallumban gyermekeknél 10mg‑os, felnőtteknél 20mg‑os dózisemelésekkel lehet végezni.
A metilfenidát maximális napi dózisa az ADHD‑ben szenvedő gyermekek kezelésére 60mg, és az ADHD‑ben szenvedő felnőttek kezelésére 80mg.
Hosszú távú (több mint 12hónapos) alkalmazás
A metilfenidát hosszú távú alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát gyermekeken és serdülőkön végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban teljeskörűen nem értékelték. A metilfenidát hosszú távú alkalmazásának biztonságosságát felnőtteken végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban teljeskörűen nem értékelték. Metilfenidát‑kezelést nem szabad és nem is szükséges korlátlan ideig alkalmazni. A metilfenidát‑kezelést általában serdülőkorban vagy a serdülőkort követően megszakítják. Annak az orvosnak, aki a metilfenidát hosszú távú (több mint 12hónapos) alkalmazása mellett dönt ADHD‑ben szenvedő betegek esetében, időszakosan felül kell vizsgálnia a gyógyszer hosszú távú alkalmazásának hasznosságát az egyes betegeknél, és próbaidőszakokra fel kell függesztenie a gyógyszer alkalmazását, hogy felmérhesse a beteg gyógyszeres kezelés nélküli funkcionálását. A metilfenidáttal történő kezelést legalább évente egyszer ajánlott megszakítani (gyermekeknél lehetőleg az iskolai szünetek ideje alatt), hogy a beteg állapotát fel lehessen mérni. A javulás akkor is fennmaradhat, ha a gyógyszer szedését ideiglenesen vagy véglegesen felfüggesztik.
A dózis csökkentése és a kezelés megszakítása
A kezelést meg kell szakítani, amennyiben a tünetek megfelelően módosított, egy hónapon át alkalmazott dózis hatására nem javulnak. Ha a tünetek paradox módon súlyosbodnak, vagy egyéb súlyos nemkívánatos események következnek be, a dózist csökkenteni kell, vagy meg kell szakítani a gyógyszer szedését.
Különleges betegcsoportok
Felnőttek
A Ritalin LA alkalmazása kizárólag az ADHD‑ben szenvedő felnőttek‑kezelésére engedélyezett. Más Ritalin gyógyszerformák biztonságosságát és hatásosságát ebben a korcsoportban nem állapították meg.
Idősek
A metilfenidát időskorúak esetében nem alkalmazható. A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát ebben a korcsoportban nem állapították meg. A Ritalin LA‑t nem vizsgálták 60éves életkor feletti ADHD‑s betegeknél.
6éves kor alatti gyermekek
A metilfenidát 6éves kor alatti gyermekek esetében nem alkalmazható. A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát ebben a korcsoportban nem állapították meg.
Májkárosodás
A Ritalin‑t nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő betegeknél. Ilyen betegek kezelése során óvatosság ajánlott.
Vesekárosodás
A Ritalin‑t nem vizsgálták vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ilyen betegek kezelése során óvatosság ajánlott.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Glaucoma.
-
Phaeochromocytoma.
-
Monoamin‑oxidáz (MAO) gátlókkal történő kezelés közben vagy az említett gyógyszerek alkalmazásának megszakításától számított legalább 14napos időszakon belül, a hypertensiv krízis veszélye miatt (lásd 4.5pont).
-
Hyperthyreosis vagy thyreotoxicosis.
-
Súlyos depresszió, anorexia nervosa/anorexiás zavarok, szuicid hajlam, pszichotikus tünetek, súlyos hangulatzavarok, mánia, skizofrénia vagy pszichopátiás/borderline személyiségzavar diagnózisa vagy előfordulása az anamnézisben.
-
Nem megfelelően kontrollált, súlyos és epizodikus (I.típusú) bipoláris (affektív) zavar diagnózisa vagy előfordulása az anamnézisben.
-
Fennálló cardiovascularis rendellenességek, beleértve a súlyos hypertensio, szívelégtelenség, occlusiv verőérbetegség, angina, hemodinamikai szempontból jelentős veleszületett szívbetegség, cardiomyopathiák, szívinfarktus, potenciálisan életveszélyes szívritmuszavarok, valamint channelopathiák (az ioncsatornák diszfunkciója okozta zavarok).
-
Fennálló cerebrovascularis zavarok, agyi aneurysma, vascularis rendellenességek, többek között vasculitis, vagy stroke.
A metilfenidát‑kezelés nem javallott minden, ADHD‑ben szenvedő gyermeknek. A gyógyszer alkalmazására vonatkozó döntést a tünetek súlyosságának és krónikus voltának a gyermek korához viszonyított, igen alapos felmérésére kell alapozni.
Hosszú távú (több mint 12hónapos) alkalmazás
A metilfenidát hosszú távú alkalmazásának biztonságosságát felnőtteken végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban szisztematikusan még nem értékelték. A metilfenidát hosszú távú alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát szisztematikus módon, gyermekeken és serdülőkön végzett kontrollos vizsgálatokban még nem értékelték. Metilfenidát‑kezelést nem szabad és nem is szükséges korlátlan ideig alkalmazni. A metilfenidát‑kezelést általában serdülőkorban vagy a serdülőkort követően megszakítják. A hosszú távon (12hónapnál hosszabb ideig) kezelt betegeknél kötelező a cardiovascularis állapot, a növekedés, az étvágy, valamint az újonnan kialakuló, vagy fennálló és súlyosbodó pszichiátriai rendellenességek folyamatos monitorozása, a 4.2 és 4.4pontban leírtaknak megfelelően. A monitorozás alatt tartandó pszichiátriai zavarokat az alábbi rész írja le, és ezek közé tartoznak (többek között) a motoros vagy vokális tic‑ek, agresszív vagy ellenséges magatartás, az izgalom, a szorongás, a depresszió, a pszichózis, a mánia, a hallucinációk, az ingerlékenység, a spontaneitás hiánya, az érdektelenség, zárkózottság és a túlzott perseveratio.
Annak az orvosnak, aki a metilfenidát hosszú távú (több mint 12hónapos) alkalmazása mellett dönt ADHD‑ben szenvedő gyermekek és serdülők esetében, időközönként felül kell vizsgálnia a gyógyszer hosszú távú alkalmazásának hasznosságát az egyes betegeknél, és próbaidőszakokra fel kell függesztenie a gyógyszer alkalmazását, hogy felmérhesse a beteg gyógyszeres kezelés nélküli funkcionálását. A metilfenidáttal történő kezelést legalább évente egyszer ajánlott megszakítani (lehetőleg az iskolai szünetek ideje alatt), hogy a gyermek állapotát fel lehessen mérni. A javulás a gyógyszer szedésének ideiglenes vagy végleges felfüggesztése után is fennmaradhat.
A gyógyszer alkalmazása időseknél
A metilfenidát időskorú betegek esetében nem alkalmazható. A gyógyszer alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát ebben a korcsoportban nem állapították meg. A Ritalin LA‑t nem vizsgálták 60évesnél idősebb, ADHD‑ben szenvedő betegeken.
A gyógyszer alkalmazása 6éves kor alatti gyermekeknél
A metilfenidát 6éves kor alatti gyermekek esetében nem alkalmazható. A gyógyszer alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát ebben a korcsoportban nem állapították meg.
Cardiovascularis állapot
Azoknál a betegeknél, akiknél stimulálószerek alkalmazását mérlegelik, gondosan tanulmányozni kell a kórtörténetet (beleértve, hogy előfordult-e a családban hirtelen szív- vagy megmagyarázatlan halál vagy malignus arrhythmia) és fizikális vizsgálatokat kell végezni annak megállapítására, hogy szívbetegségben szenvednek-e, és ha a kezdeti eredmények ilyen betegségre utalnak, további kardiológiai vizsgálatokon kell átesniük. Azoknál a betegeknél, akiknél palpitatio, terhelés kapcsán jelentkező mellkasi fájdalom, megmagyarázatlan collapsus, dyspnoe vagy egyéb, szívbetegségre utaló tünet jelentkezik a metilfenidát alkalmazása során, azonnal kardiológiai vizsgálatot kell végezni.
A metilfenidáttal az ADHD‑ben szenvedő gyermekek és serdülőkorúak körében végzett klinikai vizsgálatok adatainak elemzése azt mutatta, hogy a metilfenidáttal kezelt betegek a kontrollhoz képest több mint 10Hgmm‑es szisztolés és diasztolés vérnyomás‑változást tapasztalhatnak. A felnőtt, ADHD‑ben szenvedő betegek klinikai vizsgálati adataiban a diasztolés és a szisztolés vérnyomásértékekben bekövetkező változásokat is észleltek. Ugyanakkor ezek a változások kisebbek voltak, mint a gyermekeknél és a serdülőknél (megközelítőleg 2‑3Hgmm a kontrollokhoz képest). A fenti cardiovascularis hatások rövid és hosszú távú klinikai következményei gyermekek és serdülőkorúak esetében nem ismertek, de a klinikai vizsgálatok eredményeiben megfigyelt hatások miatt a klinikai komplikációk lehetőségét nem lehet kizárni. Különös óvatossággal kell kezelni azokat a betegeket, akiknek belgyógyászati alapbetegségét ronthatja a megemelkedett vérnyomás és pulzusszám. Lásd a 4.3pontban azokat a betegségeket, amelyek esetében a metilfenidát‑kezelés ellenjavallt (pl. cardiovascularis megbetegedések, mint a súlyos hypertensio). Lásd az 5.1pontban az „ADHD felnőtteknél” alpontot.
A cardiovascularis állapotot folyamatosan monitorozni kell. A vérnyomást és a pulzusszámot a dózis minden módosításakor, majd legalább 6havonta centilis alapú grafikonon rögzíteni kell. Azoknak a betegeknek, akiknél a Ritalin‑kezelés alatt szívbetegségre utaló tünetek alakulnak ki, azonnal kardiológiai kivizsgáláson kell átesniük.
A metilfenidát alkalmazása nem javallott bizonyos fennálló cardiovascularis betegségek esetén, kivéve, ha a kardiológus ezt tanácsolja (lásd 4.3pont).
A hirtelen halál és a fennálló cardialis strukturális rendellenességek vagy egyéb súlyos szívbetegségek
Hirtelen halál előfordulását írták le a központi idegrendszerre ható stimulánsok szokásos dózisaival kezelt gyermekeknél, akik közül néhányan cardialis strukturális rendellenességben vagy egyéb súlyos szívbetegségben szenvedtek. Bár egyes súlyos szívbetegségek már eleve magukban hordozhatják a hirtelen halál fokozott rizikóját, a serkentők, beleértve a Ritalin alkalmazása nem ajánlott az ismert strukturális szívrendellenességekben, cardiomyopathiában, súlyos szívritmuszavarban vagy egyéb súlyos szívbetegségben szenvedő betegeknél, melyek növelhetik a hirtelen halál rizikóját a stimuláns szimpatomimetikus hatásai miatt.
A gyógyszer megkezdése előtt fel kell mérni a beteg már meglévő cardiovascularis betegségeit, valamint a családi anamnézisben szereplő hirtelen szívhalált és kamrai arrhythmiát (lásd 4.2pont).
Gyógyszer nem rendeltetésszerű használata és cardiovascularis események
A központi idegrendszerre ható stimulánsok, beleértve a Ritalin‑t, nem megfelelő használata hirtelen halált vagy egyéb súlyos nemkívánatos cardiovascularis eseményeket okozhat.
Cerebrovascularis betegségek
A 4.3pont tartalmazza azokat a cerebrovascularis betegségeket, amelyekben a metilfenidát‑kezelés ellenjavallott. Az egyéb rizikófaktorokkal élő betegeknél (korábbi cardiovascularis betegség, vérnyomásnövelő gyógyszerek szedése) a metilfenidát szedésének megkezdése után minden vizit alkalmával meg kell vizsgálni, hogy nem jelentek‑e meg náluk neurológiai panaszok és tünetek.
A cerebralis vasculitis a metilfenidát expozícióra adott, igen ritka idioszinkráziás reakció. Kevés bizonyíték szól amellett, hogy a nagyobb kockázattal élő betegek azonosíthatóak, és a tünetek kezdeti megjelenése lehet a háttérben meghúzódó klinikai problémára utaló első jel. Az erős gyanúra alapozott korai diagnózis lehetővé teszi a metilfenidát‑kezelés azonnali megszakítását, és a kezelés korai megkezdését. Ezért gondolni kell erre a diagnózisra minden olyan betegnél, akinél a metilfenidát‑kezelés során új, agyi ischaemiával összeegyeztethető neurológiai tünetek mutatkoznak. A tünetek többek között a következők lehetnek: nagyon erős fejfájás, zsibbadás, gyengeség, paralysis, valamint a koordináció, a látás, a beszéd, a nyelvi képességek vagy a memória romlása.
A metilfenidát‑kezelés nem ellenjavallott hemiplegiával járó stroke‑ban szenvedő betegeknél.
Pszichiátriai zavarok
Az ADHD esetében gyakori a társult pszichiátriai betegségek kialakulása, ezért a serkentő hatású gyógyszerkészítmények felírásakor figyelembe kell venni ezt a lehetőséget is. A Ritalin‑kezelés elkezdése előtt a betegeknél értékelni kell a már meglévő pszichiátriai kórképeket és a családi anamnézisben előforduló pszichiátriai kórképeket (lásd 4.2pont). Amennyiben új pszichiátriai tünetek jelennek meg, vagy a fennálló pszichiátriai betegség súlyosbodik, a metilfenidát‑kezelést csak akkor szabad folytatni, ha a beteg szempontjából a kezelés előnyei meghaladják a beteget fenyegető potenciális veszélyeket.
A pszichiátriai betegségek kialakulását vagy súlyosbodását a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta és minden viziten monitorozni kell; javallott lehet a kezelés megszakítása.
Fennálló pszichotikus vagy mániás tünetek súlyosbodása
A pszichotikus betegek esetében a metilfenidát szedése súlyosbíthatja a viselkedési zavar és gondolkodási zavar tüneteit.
Új pszichotikus vagy mániás tünetek megjelenése
A szokásos dózisokban adott metilfenidát előidézhet új pszichotikus tüneteket (látási/tapintási/hallási hallucinációk és téveszmék) vagy mániát olyan betegeknél, akik anamnézisében nem szerepelt pszichotikus betegség vagy mánia (lásd 4.8pont). Ha mániás vagy pszichotikus tünetek lépnek fel, gondolni kell arra a lehetőségre, hogy ezt a metilfenidát‑kezelés okozza, és javallott lehet a kezelés megszakítása.
Agresszív vagy ellenséges magatartás
A serkentőkkel történő kezelés az agresszió vagy az ellenséges magatartás megjelenéséhez vagy súlyosbodásához vezethet. A metilfenidáttal kezelt betegeknél a kezelés megkezdésekor, a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta és minden viziten gondosan figyelni kell az agresszív vagy ellenséges magatartás kialakulását vagy súlyosbodását. Az orvosoknak mérlegelnie kell a magatartásváltozáson átmenő betegek kezelési rendjének módosítását (felfelé, illetve lefelé történő titrálással), illetve a kezelés megszakítását.
Szuicid hajlam
Azokat a betegeket, akiknél az ADHD kezelésének ideje alatt szuicid fogalomalkotás vagy viselkedés alakul ki, a kezelőorvosnak azonnal meg kell vizsgálnia. Gondolni kell arra a lehetőségre, hogy egy mögöttes pszichiátriai betegség súlyosbodásáról van szó, és hogy ezt a metilfenidát‑kezelés okozhatja. Szükséges lehet a mögöttes pszichiátriai betegség kezelése, és fontolóra kell venni a metilfenidát‑kezelés esetleges megszakítását.
Tic‑ek
A metilfenidát‑kezelés a motoros és verbális tic‑ek megjelenésével vagy súlyosbodásával társulhat. A Tourette‑szindróma súlyosbodásáról is beszámoltak (lásd 4.8pont). Meg kell vizsgálni a családi kórtörténetet, és a betegek esetében a metilfenidát‑kezelés előtt klinikai vizsgálatot kell végezni a tic‑ek vagy a Tourette‑szindróma feltárására. A betegeknél rendszeres időközönként monitorozni kell a tic‑ek megjelenését vagy súlyosbodását a metilfenidát‑kezelés ideje alatt. Monitorozást a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta vagy minden viziten végezni kell.
Szorongás, izgalom vagy feszültség
A metilfenidát‑kezelés a fennálló szorongás, izgalom vagy feszültség súlyosbodásával társulhat. A metilfenidát alkalmazása előtt el kell végezni a szorongás, az izgalom vagy a feszültség klinikai értékelését, és a betegeknél rendszeres időközönként monitorozni kell e tünetek megjelenését vagysúlyosbodását a kezelés ideje alatt, a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavontavagy minden viziten.
A bipoláris zavar formái
A társbetegségként bipoláris zavarban (többek között: kezeletlen I.típusú bipoláris zavarban vagy a bipoláris zavar egyéb formáiban) szenvedő ADHD betegek metilfenidát‑kezelése esetében különös gondossággal kell eljárni, mivel ez náluk kevert/mániás epizódot válthat ki. A metilfenidát‑kezelés megkezdése előtt a társbetegségként depresszív tüneteket mutató betegeknél el kell végezni a megfelelő szűrővizsgálatokat annak meghatározására, hogy fennáll‑e a bipoláris zavar előfordulásának veszélye. Ezeknek a vizsgálatoknak ki kell terjedniük a részletes pszichiátriai kórtörténet vizsgálatára, és annak megállapítására, hogy a családban előfordult-e öngyilkosság, bipoláris zavar vagy depresszió. Ezeknél a betegeknél a gondos folyamatos monitorozás elengedhetetlen (lásd a fenti „Pszichiátriai zavarok" részt és a 4.2pontot). A betegeknél monitorozni kell a tünetek megjelenését a dózis minden módosításakor, majd legalább hathavonta és minden viziten.
Priapismus
A metilfenidát-tartalmú készítmények alkalmazásával kapcsolatosan hosszan tartó és fájdalmas erekcióról számoltak be, főként a metilfenidát adagolási rend változtatásával kapcsolatosan. Azonnal orvoshoz kell fordulniuk azoknak a betegeknek, akiknél kórosan hosszan tartó vagy gyakori és fájdalmas erekció jelentkezik.
Növekedés
A szakirodalomból ismert, hogy a metilfenidát hosszú távú alkalmazása gyermekeknél közepes mértékben csökkent súlygyarapodást és növekedésbeli lemaradást okozott. Ritalin LA‑val kezelt felnőtteknél testtömegcsökkenést jelentettek.
A metilfenidátnak a végleges testmagasságra és súlyra gyakorolt hatása jelenleg nem ismert és vizsgálat alatt áll.
A metilfenidát‑kezelés ideje alatt gyermekeknél figyelemmel kell kísérni a növekedést: legalább hathavonta rögzíteni kell a testsúlyt, a testmagasságot és az étvágyat, és növekedési grafikont kell vezetni. Azoknál a betegeknél, akiknél a növekedés, a testsúlygyarapodás vagy a magasságbeli növekedés elmarad a várttól, a kezelés megszakítására lehet szükség. Felnőttekben a testsúly rendszeres monitorozása szükséges.
Görcsrohamok
Epilepsziában szenvedő betegek esetében a metilfenidát csak körültekintéssel alkalmazható. A metilfenidát csökkentheti a görcsküszöböt olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsroham vagy görcsroham nélküli EEG‑rendellenességek szerepelnek, és ritkán olyan betegek esetében is, akiknek kórtörténetében nem szerepel görcsroham vagy abnormális EEG. Amennyiben a rohamok sűrűsége megnő, vagy új rohamok jelentkeznek, a metilfenidát‑kezelést meg kell szakítani.
Emelkedett intraocularis nyomás és glaucoma
Metilfenidát-kezelés kapcsán beszámoltak az intraocularis nyomás (intraocular pressure, IOP) emelkedéséről és – mind nyílt zugú, mind zárt zugú – glaucomáról (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell, hogy emelkedett IOP-ra vagy glaucomára utaló tünetek észlelése esetén értesítsék kezelőorvosukat. Az IOP növekedése esetén szemész szakorvossal kell konzultálni, és mérlegelni kell a metilfenidát-kezelés abbahagyását (lásd 4.3 pont). Szemészeti monitorozást javasolt végezni azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében emelkedett IOP szerepel.
Abúzus, nem megfelelő használat, és visszaélés
A betegeknél gondosan monitorozni kell a metilfenidáttal való visszaélés, a nem megfelelő használat és az abúzus kockázatát.
Az abúzus, nem megfelelő használat és a visszaélés veszélye miatt a metilfenidátot óvatossággal kell alkalmazni ismerten szer- vagy alkoholfüggőségben szenvedő betegek esetében.
A metilfenidáttal való krónikus abúzus magasabb tűrésszintet és pszichológiai függőséget eredményezhet változó mértékű viselkedészavarral. Pszichotikus epizódok is előfordulhatnak, különösen parenterális abúzus hatására.
Az ADHD kezelésének kiválasztásakor figyelembe kell venni a beteg korát, a szerekkel történő visszaélés kockázati tényezőit (pl. társbetegségként oppozíciós magatartászavar, életvezetési zavar és bipoláris zavar), valamint a korábbi vagy jelenlegi szerabúzusokat.
Az érzelmileg labilis betegek esetében, például azoknál, akiknek kórtörténetében szer- vagy alkoholfüggőség szerepel, óvatosságra van szükség, mivel ezek a betegek saját kezdeményezésből is megnövelhetik a dózist.
Egyes betegek esetében, akiknél nagy a szerabúzus veszélye, a metilfenidát vagy egyéb stimulánsok alkalmatlanok lehetnek a kezelésre, és ilyen esetben meg kell fontolni a nem stimuláló kezelés alkalmazását.
A gyógyszeres kezelés megszüntetése
A gyógyszeres kezelés megszüntetésekor gondos felügyeletre lesz szükség, mivel az elvonás következményeként depresszió valamint krónikus hiperaktivitás léphet fel. Egyes betegek esetében szükség lehet hosszú távú utánkövetésre.
A gyógyszerrel visszaélő betegek esetében ugyancsak gondos felügyelet szükséges, mivel az elvonás bekövetkezte alatt súlyos depresszió alakulhat ki.
Fáradtság
A metilfenidát nem alkalmazható a normális fáradtsági állapotok megelőzésére vagy kezelésére.
Ismert hatású segédanyag
Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz‑izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
A metilfenidát gyógyszerformájának kiválasztása
A metilfenidát‑tartalmú készítmények közül a megfelelő gyógyszerforma kiválasztásáról a beteget kezelő szakorvosnak esetenként kell döntenie és a hatás tervezett időtartamát figyelembe véve. Felnőtteknél az ADHD kezelésére a Ritalin LA gyógyszerformát kell alkalmazni.
Drogszűrés
Ez a készítmény metilfenidátot tartalmaz, amely ál pozitív eredményt adhat amfetaminszármazékokat mérő laboratóriumi drogtesztekben (főleg immunoassay típusú szűrővizsgálatban).
Vese‑, vagy májelégtelenség
A metilfenidát vese‑, vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél való alkalmazására vonatkozóan nincs tapasztalat.
Hematológiai hatások
A metilfenidát‑kezelés hosszú távú biztonságossága nem teljesen ismert. Leukopenia, thrombocytopenia, anaemia, vagy egyéb eltérések esetén – beleértve a súlyos vese‑, vagy májbetegségekre utaló eltéréseket is – meg kell fontolni a kezelés megszakítását.
Farmakokinetikai kölcsönhatás
Nincs információ arra vonatkozóan, hogy milyen hatást gyakorol a metilfenidát az egyidejűleg adagolt gyógyszerek plazmakoncentrációjára, ezért a metilfenidát és más gyógyszerek kombinálásakor óvatosan kell eljárni, különösen a szűk terápiás ablakkal rendelkező gyógyszerek esetében.
A metilfenidátot a citokróm P450 nem metabolizálja klinikailag jelentős mértékben. A citokróm P450 induktorai és inhibitorai várhatóan nem gyakorolnak jelentős hatást a metilfenidát farmakokinetikájára. Ugyanígy a metilfenidát d- és l‑enantiomerjei nem gátolják jelentősen a citokróm P450 1A2, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 vagy 3A‑izoenzimeket.
Azonban egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a metilfenidát meggátolhatja a kumarintípusú antikoagulánsok, antikonvulzánsok (pl. fenobarbitál, fenitoin, pirimidon) és egyes antidepresszánsok (triciklusos antidepresszánsok és szelektív szerotonin újrafelvétel-gátló gyógyszerek) metabolizmusát. A metilfenidát‑kezelés megkezdésékor vagy leállításakor szükség lehet a már szedett gyógyszerek dózisainak beállítására, valamint a gyógyszerek plazmakoncentrációjának (illetve kumarin esetében a véralvadási idő) mérésére.
Farmakodinámiás kölcsönhatások
Magas vérnyomás elleni gyógyszerek
A metilfenidát csökkentheti a hypertensio kezelésére alkalmazott gyógyszerek hatékonyságát.
Alkalmazása vérnyomásnövelő szerekkel
A metilfenidáttal kezelt betegek esetében óvatosság javasolt a metilfenidát és bármely olyan egyéb gyógyszer együttes adásakor, amely szintén vérnyomás emelkedést okozhat (lásd a 4.4pont, cardiovascularis és cerebrovascularis betegségekre vonatkozó szakaszait).
A lehetséges hypertensiós krízis elkerülése érdekében a metilfenidát szedése ellenjavallott MAO‑gátló gyógyszerekkel (jelenleg, vagy az elmúlt két hétben) kezelt betegek esetében (lásd 4.3pont).
Alkalmazása alkohollal
Az alkohol súlyosbíthatja a pszichoaktív gyógyszerek (beleértve a metilfenidát) központi idegrendszerre kifejtett nemkívánatos hatásait, ezért a betegeknek tanácsos a kezelés ideje alatt tartózkodniuk az alkoholfogyasztástól.
Nagyon magas alkohol‑koncentrációk esetén a farmakokinetikai profil az azonnali kioldódású gyógyszerformára jellemző felé módosulhat.
Alkalmazása anesztetikumokkal
Fennáll a hirtelen vérnyomás és szívfrekvencia növekedés veszélye műtét közben. Tervezett műtét esetén a beavatkozás napján nem szabad metilfenidát‑kezelést alkalmazni.
Alkalmazás centralisan ható alfa‑2‑agonistákkal (pl. klonidin)
A metilfenidát és a klonidin vagy más centralisan ható alfa‑2‑agonisták hosszú távú együttes alkalmazásának biztonságosságát nem vizsgálták módszeresen.
Alkalmazása dopaminerg gyógyszerekkel
A metilfenidát és dopaminerg szerek (beleértve az antipszichotikumok) egyidejű alkalmazása esetén óvatossággal kell eljárni. Mivel a metilfenidát egyik fő hatása az extracelluláris dopaminszint növelése, a metilfenidát farmakodinámiás kölcsönhatásba is léphet, ha direkt és indirekt dopamin agonistákkal (beleértve a DOPA és triciklusos antidepresszánsok) vagy dopamin antagonistákkal (beleértve az antipszichotikumok) együtt adagolják.
Terhesség
A terhesség első trimesztere alatti alkalmazás összesen körülbelül 3400 esetét feldolgozó kohorszvizsgálatból származó adatok nem utaltak általában a fejlődési rendellenességek fokozott kockázatára. Kis mértékben fokozott volt a szívfejlődési rendellenességek előfordulása (összesített korrigált relatív kockázat 1,3%; 95%-os CI: 1,0–1,6), ami a metilfenidáttal a terhesség első trimeszterében kezelt 1000 nőre vetítve azt jelenti a metilfenidáttal nem kezeltekhez képest, hogy 3-mal több újszülött születik veleszületett szívfejlődési rendellenességgel.
Spontán esetleírásokban neonatalis szív- és légzőrendszeri toxicitásról, konkrétan magzati tachycardiáról és légzőrendszeri rendellenességről számoltak be.
Állatkísérletekben csak az anya számára toxikus dózisok esetében mutattak ki reprodukciós toxicitást (lásd 5.3pont).
A metilfenidát alkalmazása terhesség alatt nem ajánlott, csak abban az esetben, ha klinikai döntés született arról, hogy a kezelés elhalasztása nagyobb veszélyt jelentene a terhességre nézve.
Szoptatás
Egy metilfenidáttal kezelt nő anyatejében kimutatták a metilfenidátot.
Egy esetben arról számoltak be, hogy egy csecsemőnél közelebbről meg nem határozott súlycsökkenés mutatkozott az expozíció időtartama alatt, a gyermek azonban felépült és súlyában gyarapodott, miután az anya megszakította a metilfenidát‑kezelést. Nem zárható ki, hogy a készítmény veszélyes lehet a szoptatott csecsemőre nézve.
El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy nem kezdik el a metilfenidát-kezelést, illetve megszakítják azt, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre humán adatok a metilfenidát termékenységre gyakorolt hatásáról. Állatkísérletekben nem észleltek a termékenységre gyakorolt klinikailag releváns hatásokat.
A metilfenidát szédülést, álmosságot, látászavarokat (többek között alkalmazkodási nehézségeket, kettős látást, homályos látást), hallucinációkat, illetve egyéb központi idegrendszeri mellékhatásokat okozhat (lásd 4.8pont). Mérsékelten befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket figyelmeztetni kell a lehetséges hatásokról, illetve fel kell hívni a figyelmüket, hogy amennyiben a készítmény ilyen hatással van rájuk, tartózkodniuk kell a potenciálisan veszélyes tevékenységektől, így például a gépjárművezetéstől vagy gépek kezelésétől.
Az alábbi táblázat bemutatja a Ritalin LA‑val végzett klinikai vizsgálatokban megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő spontán jelentésekben leírt valamennyi gyógyszermellékhatást, valamint az egyéb metilfenidát-hidroklorid gyógyszerformákkal kapcsolatban leírt gyógyszermellékhatásokat. Ha a Ritalin LA és a metilfenidát egyéb gyógyszerformái mellékhatásainak gyakorisága eltért egymástól, a két adatbázisból a nagyobb gyakorisági adat szerepel. Az alábbi táblázat gyermekekre, serdülőkre és felnőttekre egyaránt vonatkozik.
Gyakorisági becslések:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100 – <1/10)
Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)
Ritka (≥1/10000 – <1/1000)
Nagyon ritka (<1/10000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Nemkívánatos gyógyszerhatás | |||||
| Gyakoriság | ||||||
| Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Fertőzőbetegségek ésparazitafertőzések | nasopharyngitis | gastroenteritis3 | ||||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek éstünetek | vérszegénység, leukopenia, thrombocytopenia, thrombocytopeniás purpura | pancytopenia | ||||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, például angioneurotikus oedema, anafilaxiás reakciók, fülduzzanat hólyagosodás, hámló bőrbetegségek, csalánkiütés, pruritus1, bőrkiütések és eruptiók1 | |||||
| Anyagcsere- éstáplálkozási betegségek éstünetek1 | étvágycsökkenés2 | anorexia, mérsékelten csökkenő testtömeg- és testmagasság-növekedés gyermekeknél a gyógyszer elhúzódó alkalmazása esetében1 | ||||
| Pszichiátriai kórképek1 | álmatlanság, idegesség | anorexia, emocionális labilitás, agresszió1, izgalom1, szorongás1, depresszió1, ingerlékenység, szokatlan viselkedés, nyugtalanság2, alvási zavar2 csökkent libido3, pánikroham3, stressz3 bruxismus4 | pszichotikus zavarok1, hallási, látási és tapintási hallucinációk1, indulatosság, szuicid gondolatok1, hangulatváltozás, hangulatingadozás, sírós hangulat, tic-ek1, a létező tic-ek vagy Tourette-szindróma1 súlyosbodása, hypervigilancia, feszültség3 | mánia1, dezorientáció, libidózavar, obszesszív-kompulzív zavar (beleértve a trichotillomaniát és a dermatillomaniát) | öngyilkossági kísérlet (beleértve a sikeres öngyilkosságot is)1, átmeneti depresszív hangulat1, zavart gondolkodás, apathia | tévképzetek1, gondolkodási zavarok1, zavarodottság, függőség. Beszámoltak abúzusról és függőségek kialakulásáról is, azonnal oldódó készítmények esetében gyakrabban (gyakoriság nem ismert), logorrhoea. |
| Idegrendszeribetegségek és tünetek | fejfájás | remegés2 szédülés, dyskinesia, pszichomotoros hiperaktivitás, álmosság | szedáltság akathisia3 | görcsrohamok, choreoathetoid mozgások, reverzibilis ischaemiás neurológiai deficit, malignus neurolepticum syndroma (NMS; a jelentések rosszul dokumentáltak, és a legtöbb esetben a betegek más gyógyszereket is szedtek, ennek következtében a metilfenidát szerepe nem tisztázott) | cerebrovascularis rendellenességek1 (többek között vasculitis, cerebralis vérzés, cerebrovascularis történések, cerebralis arteritis, cerebralis okklúzió), epilepsziás nagyroham1, migrén, dysphemia | |
| Szembetegségek és szemészetitünetek | kettős látás, homályos látás, szemszárazság5 | a vizuális akkomodáció nehézségei, mydriasis, látási zavar | emelkedett intraocularis nyomás, glaucoma | |||
| Szívbetegségekés a szívvelkapcsolatos tünetek1 | szívritmuszavar, palpitatio, tachycardia | mellkasi fájdalom | angina pectoris | szívmegállás, myocardialis infarctus | supraventricularis tachycardia, bradycardia, ventricularis extrasystolék, extrasystolék | |
| Érbetegségek és tünetek1 | magas vérnyomás, a végtagok hidegsége2 | cerebralis arteritis és/vagy occlusio, Raynaud‑szindróma | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi ésmediastinalis betegségek éstünetek | köhögés, pharyngo-laryngealis fájdalom, dyspnoea2 | epistaxis | ||||
| Emésztőrendszeri betegségekés tünetek | hányinger2, szájszárazság2, hasi fájdalom, hányás | hasmenés, gyomorfájdalom, dyspepsia3, fogfájás3 | székrekedés | |||
| Máj- ésepebetegségek illetve tünetek | májenzimszintek emelkedése | rendellenes májműködés, többek között coma hepaticum | ||||
| A bőr és a bőralatti szövetbetegségei és tünetei | hyperhidrosis2 alopecia, pruritis, bőrkiütés, csalánkiütés | angioneurotikus oedema, hólyagosodás, hámló bőrbetegségek | foltos kiütés, erythema | erythema multiforme, exfoliatív dermatitis, a gyógyszer okozta helyi kiütés | ||
| A csont- és izomrendszer, valaminta kötőszövet betegségei éstünetei | arthralgia | myalgia, izomrángás, izomkeménység3 | izomgörcs | trismus4 | ||
| Vese- és húgyútibetegségek éstünetek | haematuria | inkontinencia | ||||
| A nemiszervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek éstünetek | gynaecomastia | erectilis dysfunctio, priapismus, fokozott erekció és hosszan tartó erekció | ||||
| Általános tünetek, azalkalmazás helyén fellépőreakciók | láz, növekedésbeli lemaradás a gyermekkori hosszabb alkalmazás folyamán1, nyugtalanság érzés3, fáradtság2, szomjúság3 | mellkasi fájdalom | hirtelen szívhalál1 | mellkasi fájdalom, magas láz | ||
| Laboratóriumi és egyébvizsgálatok eredményei | vérnyomás-és pulzusszám-változás (általában emelkedés)1, testsúlycsökkenés1 | szívzörej1, májenzimszint-emelkedés | alkalikus foszfatáz-szint emelkedése a vérben, bilirubinszint emelkedése a vérben, thrombocytaszám csökkenése, rendellenes fehérvérsejt szám | |||
1 Lásd 4.4 „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” pont.
2 Klinikai vizsgálatokban felnőtt betegeken észlelt mellékhatások, amelyeket nagyobb gyakorisággal jelentettek, mint gyermekeknél és serdülőknél.
3 Klinikai vizsgálatokban felnőtt betegeken észlelt mellékhatások, amelyeket nem jelentettek gyermekeknél és serdülőknél.
4 Felnőtteknél végzett ADHD-vizsgálatokban kiszámított gyakoriság alapján (a gyermekek és serdülők közreműködésével végzett vizsgálatokban nem jelentettek ilyen eseteket).
5 A gyakoriság, amely felnőttek körében – tehát nem gyermekek és serdülők körében – végzett klinikai vizsgálatok adatai alapján került meghatározásra, gyermekek és serdülők esetében is releváns lehet.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolás kezelésekor figyelembe kell venni a metilfenidát elnyújtott felszabadulását az elnyújtott hatóanyagleadású készítményekből.
Jelek és tünetek
Az akut túladagolás elsősorban a központi és a szimpatikus idegrendszer túlstimulálásából adódik és az alábbi tüneteket eredményezheti: hányás, izgatottság, remegés, hyperreflexia, izomrángás, görcsrohamok (amit coma követhet), euphoria, zavartság, hallucináció, delírium, verítékezés, kipirulás, fejfájás, hyperpyrexia, tachycardia, palpitatio, arrhythmia, hypertensio, mydriasis, nyálkahártyák szárazsága, illetve rhabdomyolysis.
Túladagolás kezelése
Nincs specifikus ellenszer a metilfenidát túladagolására. A kezelés a megfelelő szupportív intézkedésekből áll.
A beteget védeni kell az önagressziótól és azoktól a külső ingerektől, amelyek tovább súlyosbíthatják a már fennálló túlstimulálást. Ha a panaszok és tünetek nem túl súlyosak, és a beteg tudatánál van, a gyomortartalom hányás indukálásával vagy gyomormosással kiüríthető. A gyomormosás elvégzése előtt kezelni kell az esetlegesen fennálló agitációt és rohamot, valamint biztosítani kell a légutak védelmét. Az emésztőrendszer detoxikálására aktív szén és purgatív szer is alkalmazható. Súlyos mérgezés esetén körültekintően titrált dózisban valamely benzodiazepint kell adni a betegnek, majd ezt követően kell elvégezni a gyomormosást.
A megfelelő keringés és a légzés fenntartására intenzív ellátást kell biztosítani: a hyperpyrexia kezeléséhez külső hűtésre lehet szükség.
A peritonealis dialízis vagy az extracorporalis hemodialízis hatásossága metilfenidát túladagolása esetén nem bizonyított.
Farmakológiai tulajdonságok - RITALIN 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Psychostimulánsok,ATC kód: N06BA04
A Ritalin racém elegy, D‑metilfenidát (D‑MPH) és L‑metilfenidát (L‑MPH) 1:1arányú keveréke.
Hatásmechanizmus
A Ritalin egy enyhe hatású központi idegrendszeri stimuláns, amely kifejezettebben hat a mentális, mint a motoros tevékenységekre. Hatásmechanizmusa emberben nem teljesen tisztázott, de a serkentő hatását annak tulajdonítják, hogy a dopamin és a noradrenalin újrafelvételét gátolja a preszinaptikus neuronokba, és ezáltal növeli ezeknek a neurotranszmittereknek a szintjét az extraneuronális térben.
Nem tisztázott a mechanizmus, amin keresztül mentális- és a viselkedésre gyakorolt hatását gyermekekben kifejti és nincs bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy ez a hatás összefüggésben van a központi idegrendszer állapotával.
A D‑izomer farmakológiailag aktívabb, mint az L‑izomer.
A 40mg dexmetilfenidát‑hidrokloriddal, a Ritalin farmakológiailag aktív d‑enantiomerjével végzett kezelés QT/QTc‑távolságra gyakorolt hatását egy 75, egészséges önkéntessel végzett vizsgálatban értékelték. A QTcF‑távolság átlagos maximális növekedése <5ezredmásodperc volt, és a 90%‑os konfidenciaintervallum felső határa a placebóval történő összehasonlítás minden, megfelelő időpontjában 10ezredmásodperc alatt volt. Ez a klinikai problémát jelentő küszöbérték alatt volt, és nem volt nyilvánvaló összefüggés az expozíciós válasszal.
ADHD felnőtteknél
A Ritalin LA‑t egy kombinált rövid- és hosszú időtartamú alapvizsgálatban értékelték, amely három időszakból állt (1.periódus: 9hetes rövid időtartamú kezelés; 2.periódus: 5hetes nyílt elrendezésű kezelés Ritalin LA‑val, placebokontroll nélkül; 3.periódus: a kezelés randomizált abbahagyási fázisa).
Ezt az alapvizsgálatot egy 26hetes nyílt elrendezésű kiterjesztéses vizsgálat követte.
Ez az alapvizsgálat randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus elrendezésű volt a DSM‑IV ADHD kritériumai alapján ADHD‑vel diagnosztizált 725felnőtt beteg (395férfi és 330nő) kezelésére. A vizsgálatot úgy tervezték, hogy:
1) igazolja a Ritalin LA hatásosságát és biztonságosságát felnőtteknél (18‑60éves) egy 9hetes, kettős vak, randomizált, placebokontrollos, párhuzamos csoportú periódusban (1.periódus), ami egy 3hetes titrációs stádiumbál állt, amit egy 6hetes, fix dózisú stádium követett (40, 60, 80mg/nap vagy placebo). Ezt követően a betegeket egy 5hetes periódusban (2.periódus) ismét a számukra optimális Ritalin LA dózisra (40, 60 vagy 80mg/nap) állították be.
2) egy 6hónapos, kettős vak, randomizált, gyógyszerelhagyásos vizsgálatban értékelje az ADHD‑ben szenvedő felnőtteknél a Ritalin LA hatásának fennmaradását (3.periódus).
A hatásosságot a tünetek kontrollálására vonatkozóan a DSM‑IV ADHD minősítő skála (DSM‑IV ADHD RS), a funkcionális javulást pedig a Sheehan‑féle akadályozottsági pontszám megfelelő összpontszámaiban, a vizsgálat megkezdésétől az első periódus végéig bekövetkező javulással értékelték. A placebóhoz viszonyítva a Ritalin LA a DSM‑IV ADHD RS összpontszámban bekövetkező csökkenéssel mérve minden dózisszint mellett a tünetek szignifikánsan nagyobb javulását mutatta (p<0,0001 minden dózisszint esetén). A placebóhoz viszonyítva a Ritalin LA minden dózisa az SDS összpontszámban bekövetkező javulással mérve szignifikánsan nagyobb funkcionális javulást mutatott (40mg‑nál p=0,0003; 60mg‑nál p=0,0176; 80mg‑nál p<0,0001) (lásd 2.táblázat).
Mindhárom Ritalin LA dózisszint mellett klinikai hatásosságot igazoltak az orvos által értékelt skálákkal [Klinikai összbenyomás ‑ Javulás (Clinical Global Impression‑ Improvement CGI‑I) és Összesített klinikai javulás ‑ Súlyosság (Clinical Global Improvement‑ Severity (CGI‑S)], az önértékelő skálákkal [Felnőtt Önértékelő Kérdőív (Adult Self‑Rating Scale ‑ ASRS)] és a megfigyelő által értékelt skálával [Conner‑féle felnőtt ADHD értékelő skála, megfigyelő, rövid verzió (Conners’ Adult ADHD Rating Scale Observer Short Version ‑ CAARS O:S)]. Az 1.periódusban végzett összes értékelés a Ritalin LA‑nak kedvező eredményeket mutatott a placebóval szemben.
2.táblázat Az 1.kiindulási ponttól az 1.periódus végéig a DSM IV ADHD RS összpontszámban és az SDS összpontszámban kezelésenként bekövetkezett javulás analízise / (LOCF*) az 1.periódus esetén
| Ritalin LA 40mg | Ritalin LA 60mg | Ritalin LA 80mg | Placebo | ||
| A DSM‑ IV ADHD RS‑ben a vizsgálat megkezdése óta bekövetkezett javulás | N | 160 | 155 | 156 | 161 |
| LS átlag* | 15,45 | 14,71 | 16,36 | 9,35 | |
| p‑érték**** | <0,0001 | <0,0001 | <0,0001 | ||
| Szignifikancia szint | 0,0167 | 0,0208 | 0,0313 | ||
| Az SDS összpontszámban a vizsgálat megkezdése óta bekövetkezett javulás | N | 151 | 146 | 148 | 152 |
| LS átlag | 5,89 | 4,9 | 6,47 | 3,03 | |
| p‑érték**** | 0,0003 | 0,0176 | <0,0001 | ||
| Szignifikancia szint*** | 0,0167 | 0,0208 | 0,0313 |
* LOCF – az utolsó észlelt adat alapján végzett elemzés, minden beteg esetén az 1.periódus 6hetes fix dózisú fázisa utolsó vizitje adatainak felhasználásával. **LS átlag ‑ A kovariancia‑elemzés (ANCOVA) modelltől bekövetkezett javulások legkisebb négyzetes becslésének átlaga, tényezők a terápiás csoport és a vizsgáló központ, kovariánsok pedig a kiindulási DSM‑IV ADHD RS összpontszám és az SDS összpontszám. ***Szignifikancia‑szint = a teszt végső kétoldalas próbával meghatározott szignifikancia‑szintje (alfa), kiterjesztett szelektálás után, ****a p‑érték a placebóval való összehasonlításra vonatkozik.
A Ritalin LA hatásának fennmaradását a 6hónapos fenntartó periódus végén, a Ritalin LA‑csoportban a placebocsoportban észlelthez viszonyított terápiás sikertelenség százalékarányának mérésével értékelték (lásd 3.táblázat). Miután a 2.periódusban a Ritalin LA dózisát optimalizálták, a betegek megközelítőleg 79%‑ánál maradt fent legalább 6hónapig a betegség tüneteinek kontrollja (p <0,0001 vs. placebo). A 0,3‑es esélyhányados arra utalt, hogy a placebóval kezelt betegeknél 3‑szor magasabb a terápiás sikertelenség kialakulásának esélye, mint a Ritalin LA esetén.
3.táblázat A terápiás sikertelenség százalékaránya a 3.periódus alatt
| Minden Ritalin LA vs. placebo | ||||
| Minden Ritalin LA N = 352 n (%) | Placebo N = 115 n (%) | Esélyhányados (95%‑os CI) | p‑érték* (szignifikancia szint**) | |
| A kezelés sikertelensége | 75 (21,3) | 57 (49,6) | 0,3 (0,2, 0,4) | <0,0001 (0,0500) |
| Nincs sikertelen kezelés | 277 (78,7) | 58 (50,4) | ||
* Kétoldalas próbával meghatározot p‑érték,minden Ritalin LA csoport és a placebo között, a logisztikus regressziós modell felhasználásával végzett összehasonlítás alapján.
***Szignifikancia szint = a teszt végső kétoldalas próbával meghatározott szignifikancia szintje (alfa), kiterjesztett szelektálás után
A 3.periódusba belépett betegek egy összesen 5‑14hetes Ritalin LA‑kezelést fejeztek be az 1. és a 2.periódusban. Ezután a 3.periódusban placebót kapó betegek nem észleltek fokozódó megvonásos tüneteket és rebound‑ot, mint azok a betegek, akik továbbra is a Ritalin LA‑kezelést kapták.
A rövid távú kezelés során a nők és férfiak egyaránt statisztikailag nagyobb javulást mutattak az összes Ritalin csoportban a DSM‑IV ADHD RS alapján a placebóhoz hasonlítva. A férfiak a legjobb pontszámot a Ritalin LA 80mg esetében érték el, míg a nőknél a legnagyobb javulást a legalacsonyabb adagolási csoportban a Ritalin 40mg LA esetében találták. Ez a trend nem volt szignifikáns, és nem tapasztalták hosszú távú kezelés esetében. A férfiakhoz képest a nem kívánatos események valamivel magasabb incidenciáját figyelték meg a nőkben, azonban általánosságban azonos biztonságossági profilt találtak a férfiak és nők esetében. Ezért az adagolást egyénileg kell beállítani (a maximális adag 80mg/nap). Azt az adagolási sémát, mellyel a tünetek megfelelően kontrolálhatók a legalacsonyabb teljes napi adaggal kell elérni.
A Ritalin LA alapvizsgálat 26hetes, nyílt elrendezésű kiterjesztéses fázisa 298ADHD‑s felnőtt betegen a Ritalin LA hosszú távú biztonságosságát mutatta. Az alap és a kiterjesztéses vizsgálatban kezelt összes beteg folyamatos Ritalin LA expozíciójának kombinációjával összesen 354beteg részesült folyamatos Ritalin LA kezelésben több, mint 6hónapon, míg 136beteg több, mint 12hónapon át.
A Ritalin LA biztonságossági profilja nem változott a felnőtt ADHD betegek hosszabb időtartamú kezelése során, amint ezt a kiterjesztéses vizsgálatban megfigyelték. A kiterjesztéses vizsgálatban résztvevő betegeken tapasztalt mellékhatás profil hasonló volt ahhoz, mint amit az alapvizsgálatban észleltek. A kiterjesztéses vizsgálatban nem figyeltek meg váratlan súlyos mellékhatásokat, és a legtöbb észlelt mellékhatás várható volt.
A mellékhatások összgyakorisága és egyes konkrét mellékhatások gyakorisága az expozíció időtartamával emelkedett. Testtömegcsökkenés a betegek 0,7%‑ánál (≤2hónap), 5,6%‑ánál (>6hónap) és 7,4%‑ánál (>12hónap) következett be. A 3.periódusban a kiindulási értékhez képest jelentős, ≥7%‑os testtömegcsökkenés következett be a 3.periódus betegeinél (a 6hónapos fenntartó kezelési időszakban). Az insomnia/kezdeti insomnia/alvászavar incidenciája fokozódott a 12hónaposnál hosszabb időtartamú kezelés során. A nyomott hangulat incidenciája enyhén emelkedett az idővel (4,8% a 2hónapnál rövidebb, 4,5% a 6hónapnál hosszabb, és 6.6% a 12hónapnál hosszabb időtartam során), míg a depresszió incidenciája az idő előrehaladtával csökkent (0% a 12hónapnál hosszabb időtartam esetén). A tachycardia és a palpitatiók incidenciája a hosszú időtartamú expozíció során enyhén emelkedett (tachycardia: 4,8% 2hónaposnál rövidebb, és 6,6% 12hónaposnál hosszabb expozíciós időtartam során; palpitatiók: 6,9% a 2hónapnál rövidebb és 9,6% a 12hónapnál hosszabb expozíciós időtartam során). Ezen felül a magas vérnyomás incidenciája is enyhe emelkedést mutatott a hosszú időtartamú expozíció esetén: 2,1% a 2hónapnál rövidebb, és 5,1% a 12hónapnál hosszabb expozíciós időtartamok során. A szívfrekvencia változásának átlagértéke 2,4/percről (2hónapnál rövidebb expozíciós időtartamban) 4,9/percre (6hónapnál hosszabb expozíciós időtartam), illetve 4,8/percre (12hónapnál hosszabb expozíciós időtartam) nőtt.
Tachycardia: A kiindulási időpontban a >100/perc szívfrekvenciával rendelkező betegek százalékos aránya nagyon csekély volt (0,4% az összes Ritalin LA csoportban, és 0,6% a placebocsoportban). Ugyanakkor a Ritalin LA csoportban a normál kiindulási szívfrekvenciát mutatók 11,3% esetében alakult ki >100/perc érték a rövid időtartamú Ritalin LA kezelés legalább egy ellenőrző vizsgálata során (míg a placebocsoportban csak 2,2%).
Normál kiindulási szívfrekvenciát mutatók körében végzett hosszú távú Ritalin LA vs. placebó kezelések során az ellenőrző vizsgálatok legalább egyikében tapasztaltak >100/perc szívfrekvencia értéket, melynek gyakorisága 8,6% volt a Ritalin LA és 3,4% a placebocsoportban.
ADHD gyermekeknél
A Ritalin LA‑t egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportú klinikai vizsgálatban értékelték, amelyben 134, 6–12éves, a DSM‑IV szerint figyelemhiányos hyperaktivitás‑zavarban (ADHD ‑ Attention Deficit Hyperactivity Disorder) szenvedő gyermek kapott legfeljebb 2 hétig reggel, egyetlen dózisban, napi 10‑40mg Ritalin LA‑t vagy placebót. Az optimális dózist minden beteg esetén a randomizáció előtt, a vizsgálat dózis‑titrációs fázisában határozták meg.
Az elsődleges hatásossági változó a vizsgálat megkezdésétől az ADHD/DSM‑IV tanárok által kitöltött skála (CADS‑T) alskála összpontszámában a végső értékelésig bekövetkezett változás volt. A CADS‑T a hyperaktivitás és a figyelmetlenség tüneteit értékeli. Az elsődleges hatásossági változó analízise a kezelések közötti, a Ritalin LA‑nak kedvező, szignifikáns különbséget mutatott (p<0,0001). A Ritalin LA placebóhoz viszonyított, statisztikailag szignifikáns terápiás hatását a másodlagos CADS (Conners‑féle ADHD/DSM‑IV skálák) hatásossági változók összes analízise esetén is kimutatták, csakúgy, mint az ADHD diagnosztikai altípusai (kombinált típus, figyelmetlen típus) esetén végzett két, post‑hoc analízisben is. Az elsődleges és másodlagos hatásossági analízisek eredményeit a 4.táblázat foglalja össze.
4.táblázat Az ADHD/DSM‑IV tanárok és szülők által kitöltendő alskálák, a vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változás (ITT [intention to treat = kezelni szándékozott] populáció, LOCF [last observation carried forward = az utolsó észlelt adat alapján végzett] analízis)
| Ritalin LA | Placebo | ||||
| n | Átlagos változás1 (SD2) | n | Átlagos változás1 (SD2) | p‑érték | |
| CADS‑T alskála | |||||
| Összes | 623 | 10,7 (15,7) | 703 | ‑2,8 (10,6) | <0,0001 |
| Figyelmetlen | 62 | 5,3 (8,25) | 70 | ‑1,5 (5,67) | <0,0001 |
| Hyperaktív‑Impulzív | 62 | 5,4 (7,95) | 70 | ‑1,3 (5,93) | <0,0001 |
| CADS‑P alskála | |||||
| Összes | 63 | 6,3 (13,5) | 70 | 0,5 (13,55) | 0,0043 |
| Figyelmetlen | 63 | 2,8 (7,28) | 70 | 0,2 (6,4) | 0,0213 |
| Hyperaktív‑Impulzív | 63 | 3,5 (6,87) | 70 | 0,3 (7,66) | 0,0015 |
| 1a placebo‑kimosódási időszak végén lévőpontszám, mínusz a végsőpontszám 2standard deviáció 3két betegnek (mindegyik terápiás csoportban egynek‑egynek) nem volt a vizsgálat megkezdésekor CADS‑T‑értéke, de volt poszt‑randomizációs értéke. Ezért őket nem tartalmazzák az egzakt statisztikai adatok. | |||||
Felszívódás
Per os alkalmazás után a hatóanyag gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik. A jelentős first pass metabolizmusnak köszönhetően a D‑enantiomer, illetve az L‑enantiomer abszolút biohasznosulása 22±8%, illetve 5±3% volt. Étkezés során történő bevétele a felszívódást nem befolyásolja releváns mértékben. A maximális plazmaszint kb. 40nmol/l (~11ng/ml); ami a bevétel után átlagosan 1‑2órával alakul ki. A plazma‑csúcs az egyes betegek között erős eltérést mutat. A görbe alatti terület (AUC) és a plazma-csúcskoncentráció (Cmax) arányos a bevett mennyiséggel.
A Ritalin LA módosított hatóanyagleadású kemény kapszula szájon át történő bevételekor ADHD‑diagnosztizált gyermekek és felnőttek esetében egyaránt a bevételt követően a metilfenidát hatóanyag gyorsan felszívódik és vérszint görbéjét tekintve sajátságos bimodális, egymástól 4órás távolságra levő plazmacsúcsot mutat. A Ritalin LA kapszula napi egyszeri adása mellett a hatóanyag szisztémás biohasznosulása megegyező az azonos összdózisú, naponta kétszeri adagolású Ritalin tabletta adását követő biohasznosulással gyermekekben és felnőttekben egyaránt.
A metilfenidát plazmaszint ingadozásai kisebbek a napi egyszeri adagolású kapszula alkalmazásakor, mint a napi két részre elosztott, tablettával való dozírozás esetén.
A táplálkozás hatása
A Ritalin LA kapszula bevehető étkezés közben, vagy attól függetlenül is. A metilfenidát biohasznosulása nem mutatott eltérést magas zsírtartalmú reggelivel, almapéppel vagy éhgyomorra történő bevétel esetén. Nincs bizonyíték arra, hogy az étkezéstől függően dózis dömping (a hatóanyag kívántnál gyorsabb felszabadulása) lépne fel.
Amennyiben egy beteg nem képes lenyelni a kapszulát, annak tartalmát rágás nélkül lenyelhető ételre, pl. almapépre szórva is be lehet venni (lásd 4.2pont).
Eloszlás
A vérben lévő metilfenidat és metabolitjai a plazmában (57%) és az erythrocytákban (43%) oszlanak el. A hatóanyag és metabolitjainak kötődése a plazmaproteinekhez csekély mértékű (10‑33%). A D‑MPH megoszlási térfogata 2,65±1,11l/ttkg, míg az L‑MPH‑é 1,80±0,91l/ttkg.
Biotranszformáció
A metilfenidát CES1A1 karboxileszteráz általi biotranszformációja gyors és széleskörű. A fő deészterifikált metabolit az α‑fenil‑2‑piperidin-ecetsav (ritalinsav) plazma‑csúcskoncentrációját a készítmény bevétele után 2órával éri el, és az 30‑50‑szer magasabb, mint a változatlan szubsztanciáé. Az α‑fenil‑2‑piperidin‑ecetsav eliminációs felezési ideje kb. kétszerese a metilfenidáténak és az átlagos szisztémás clearance 0,17l/óra/ttkg. Csak kis mennyiségű hidroxilált metabolit (pl. hidroxi‑metilfenidát) és hidroxi‑ritalinsav detektálható. Terápiás aktivitása főként az alapvegyületnek van.
Elimináció
A metilfenidát átlagos eliminációs felezési ideje a plazmában 2óra. A D‑MPH, illetve az L‑MPH szisztémás clearance értéke 0,40±0,12l/óra/ttkg, illetve 0,73±0,28l/óra/ttkg. Per os alkalmazás után a bevett adag 78‑97%‑a a vizelettel, és 1‑3%‑a a széklettel ürül metabolitok formájában, 48‑96órán belül. Csak kis mennyiség, <1% ürül változatlan formában a vizelettel. A beadott adag legnagyobb része α‑fenil‑2‑piperidin‑ecetsav formájában ürül (60‑86%).
Különleges betegcsoportok
A metilfenidát farmakokinetikai viselkedésében nincs nyilvánvaló különbség a hiperaktív gyermekek (6-13 éves) és egészséges felnőttek között.
A normális vesefunkciójú betegek eliminációs adatai azt jelzik, hogy a vese útján kiválasztott változatlan metilfenidát mennyisége alig fog csökkenni veseelégtelenség esetén. Mindamellett az α-fenil‑2‑piperidin‑ecetsav vese útján történő kiválasztása csökkent mértékű lehet.
Gyógyszerészeti jellemzők - RITALIN 20 MG
Töltet: makrogol6000, trietil‑citrát, talkum, metakrilsav‑metil‑metakrilát‑kopolimer(1:1), B típusú ammonio‑metakrilát‑kopolimer, cukorgömböcskék (szacharóz+keményítő)
Kapszulahéj:
20mg: titán‑dioxid (E171), zselatin
30mg: sárga vas‑oxid (E172), titán‑dioxid (E171), zselatin
40mg: fekete vas‑oxid (E172), vörös vas‑oxid (E172), sárga vas‑oxid (E172), titán‑dioxid (E171), zselatin
60mg: fekete vas‑oxid (E172), vörös vas‑oxid (E172), sárga vas‑oxid (E172), titán‑dioxid (E171), zselatin
Jelölő festék: vörös vas-oxid (E172), sárga vas-oxid (E172), titán-dioxid (E171).
Legfeljebb 30°C‑on tárolandó.
A tartályt tartsa jól lezárva.
A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!
30db módosított hatóanyagleadású kemény kapszula fehér, átlátszatlan, PP, csavaros gyermekbiztonsági kupakkal és garanciazárást biztosító alumínium fóliával lezárt fehér, átlátszatlan HDPE tartályban. Egy tartály, dobozban.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két üres kereszt) jelzés
Osztályozás:
Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).
-
II./1 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbetegellátásban alkalmazható gyógyszer (J).