UCEDANE 200 MG DISZPERGÁLÓDÓ TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - UCEDANE 200 MG
Az Ucedane az
-
N-acetil-glutamát-szintáz elsődleges hiánya miatt kialakult hyperammonaemia,
-
az izovaleriánsav acidaemia miatt kialakult hyperammonaemia,
-
a metilmalonát acidaemia miatt kialakult hyperammonaemia,
-
a propionsav acidaemia miatt kialakult hyperammonaemia, kezelésére javallt.
Az Ucedane-kezelés megkezdése csak anyagcsere-betegségek kezelésében jártas orvos felügyelete mellett javasolt.
Adagolás
-
N-acetil-glutamát-szintáz-hiányban:
Klinikai tapasztalatok szerint a kezelés akár az első életnapon megkezdhető.
A gyógyszer javasolt kezdő adagja 100 mg/ttkg/nap, amely szükség esetén 250 mg/ttkg/nap
mennyiségig emelhető.
Az adag a későbbiekben egyedileg módosítandó, az ammónia normális plazmaszintjének fenntartása érdekében (lásd a 4.4 pontot).
Előfordulhat, hogy hosszú ideig nem kell az adagot a testtömeggyarapodásnak megfelelően
módosítani, amennyiben a megfelelő anyagcsere-egyensúly fennáll; a napi adag egyénenként változik, 10 mg/ttkg és 100 mg/ttkg között.
Kargluminsav-válaszkészség vizsgálata
Hosszú távú kezelés bevezetése előtt javasolt a kargluminsavval szembeni egyéni válaszkészség
felmérése.
Például:
-
Kómás állapotban lévő gyermek esetében 100-250 mg/ttkg/nap a kezdő adag. Az ammónia plazmakoncentrációját legalább minden gyógyszerbeadás előtt ellenőrizni kell; az
Ucedane-kezelés megkezdése után néhány órával az ammóniaszintnek normalizálódnia kell.
-
Közepesen súlyos hyperammonaemia esetén, 3 napon keresztül 100-200 mg/ttkg/nap kezdő adag alkalmazandó állandó fehérjebevitel mellett. Ezalatt az ammónia plazmakoncentrációját rendszeresen ellenőrizni kell (étkezések előtt, és étkezések után 1 órával); a normális ammónia plazmakoncentráció fenntartása érdekében az adag módosítható.
-
Izovaleriánsav acidaemia, metilmalonát acidaemia és propionsav acidaemia esetén:
A kezelést az organikus acidaemiában szenvedő betegek esetében a hyperammonaemia alapján kell megkezdeni. A kezdő napi adag 100 mg/ttkg legyen, amely szükség esetén 250 mg/ttkg-ig emelhető. Az ammónia normális plazmaszintjének fenntartásának érdekében ezt később egyénileg kell módosítani (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás:
Körültekintéssel ajánlott eljárni, ha a Ucedane-t károsodott vesefunkciójú betegnél alkalmazza. A GFR alapján kell módosítani az adagot.
-
Közepesen súlyos vesekárosodással élő betegek (GFR: 30–59 ml/perc)
-
az ajánlott kezdő adag 50 mg/ttkg/nap és 125 mg/ttkg/nap közötti azoknál a betegeknél, akiknél NAGS-elégtelenség vagy organikus acidaemia következében hyperammonaemia jelentkezik,
-
hosszú távú alkalmazás esetén a napi dózis 5 mg/ttkg/nap és 50 mg/ttkg/nap közötti, és az ammónia normál plazmaszintjének fenntartásának érdekében egyénileg kell beállítani.
-
-
Súlyos vesekárosodással élő betegek (GFR ≤ 29 ml/perc)
-
az ajánlott kezdő adag 15 mg/ttkg/nap és 40 mg/ttkg/nap közötti azoknál a betegeknél, akiknél NAGS-elégtelenség vagy organikus acidaemia következében hyperammonaemia jelentkezik,
-
hosszú távú alkalmazás esetén a napi dózis 2 mg/ttkg/nap és 20 mg/ttkg/nap közötti, és az ammónia normál plazmaszintjének fenntartásának érdekében egyénileg kell beállítani.
-
-
Gyermekek és serdülők
Megállapították a Ucedane biztonságosságát és hatásosságát NAGS-elégtelenség okozta akut vagy
krónikus hyperammonaemiával, vagy IVA, PA vagy MMA okozta akut hyperammonaemiával élő gyermekek és serdülők (születéstől 18 éves korig) kezelésére, és az adatok alapján az adagolás módosítása szükségtelen újszülöttek esetén.
Az alkalmazás módja
Ez a gyógyszer KIZÁRÓLAG szájon át alkalmazható (nyelés útján, vagy orrszonda és fecskendő
használatával, ha szükséges).
A farmakokinetikai adatok és a klinikai tapasztalatok azt mutatták, hogy ajánlatos a napi dózist kettő, sőt akár négy részre osztani, s a gyógyszert étkezések, illetve etetések előtt adni. A tabletták
félbetörése lehetővé teszi a legtöbb adagolási séma alkalmazását. Egyes esetekben, amennyiben a
kezelőorvos által előírt adagolás szükségessé teszi, a tablettákat negyedelni is lehet.
A tablettát minimum 5-10 ml vízben diszpergálva azonnal le kell nyelni vagy nasogastricus szondán
át, egy fecskendő segítségével, gyors mozdulattal kell bejuttatni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A kargluminsav szedésének időtartama alatt a szoptatás kontraindikált (lásd 4.6 és 5.3 pont).
Kezelés alatti megfigyelés
Az ammónia és az aminosavak plazmaszintjét a normál tartományban kell tartani.
Mivel a kargluminsav biztonságosságával kapcsolatban nagyon kevés adat áll rendelkezésre, javasolt a máj- és vesefunkció, valamint a szívműködés és hematológiai paraméterek rendszeres ellenőrzése.
Táplálkozási vezérelvek
Csökkent fehérjetolerancia esetén fehérjemegszorításra és argininpótlásra lehet szükség.
Alkalmazás vesekárosodással élő betegeknél
A Ucedane adagját csökkenteni kell a vesekárosodással élő betegeknél (lásd 4.2 pont).
Az Ucedane nátriumot tartalmaz
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz napi maximális adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Terhesség
A kargluminsav terhességre gyakorolt hatásáról nem áll rendelkezésre klinikai adat.
Az állatkísérletek eredményei minimális fejlődési toxicitásra utalnak (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek
csak nagy körültekintéssel írható fel.
Szoptatás
Bár a kargluminsav anyatejbe való kiválasztódása nem ismeretes, a szoptató patkányok tejében kimutatták (lásd 5.3 pont). Ezért a kargluminsav szedésének ideje alatt a szoptatás kontraindikált (lásd 4.3 pont).
A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez kezeléséhez képességeket
befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
A jelentett mellékhatások felsorolása az alábbiakban szervrendszeri kategórák és gyakoriság szerint kerül felsorolásra.
A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek
megadásra.
– Nemkívánatos hatások N-acetil-glutamát-szintáz-hiányban
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Nem gyakori: emelkedett transzamináz-értékek |
| A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei | Gyakori: erős izzadásNem ismert: kiütés |
– Nemkívánatos hatások organikus acidaemiában
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Nem gyakori: bradycardia |
| Emésztőrendszeri betegségek éstünetek | Nem gyakori: diarrhoea, hányás |
| Általános tünetek, az alkalmazáshelyén fellépő reakciók | Nem gyakori: láz |
| A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei | Nem ismert: kiütés |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Egy beteg esetében – aki 750 mg/ttkg/nap adagban kapott kargluminsavat – jelentkeztek mérgezésre
utaló, szimpatomimetikus reakciónak megfelelő tünetek: tachycardia, profúz izzadás, fokozott légúti
váladékképződés, a testhőmérséklet emelkedése, nyugtalanság. Az adag csökkentésével ezek a tünetek
elmúltak.
Farmakológiai tulajdonságok - UCEDANE 200 MG
Farmakoterápiás csoport: aminosavak és származékaik, ATC kód: A16A A05
Hatásmechanizmus
A kargluminsav az N-acetil-glutamát szerkezeti analógja, ami a karbamil-foszfát-szintetáz (az
ureaciklus első enzime) természetesen előforduló aktivátora.
A kargluminsavról in vitro kimutatták, hogy a májban található karbamil-foszfát-szintetázt aktiválja. Bár a karbamil-foszfát-szintetáz affinitása a kargluminsav iránt kisebb, mint az N-acetil-glutamát iránt, in vivo vizsgálatok azt igazolták, hogy a kargluminsav stimulálja a karbamil-foszfát-szintetázt, és patkányokban sokkal hatékonyabban előzi meg az ammónia intoxikációt, mint az N-acetil-glutamát. Ezt az alábbi megfigyelések magyarázhatják:
-
a mitokondriális membrán könnyebben átjárható a kargluminsav, mint az N-acetil-glutamát számára
-
a kargluminsav ellenállóbb a sejtplazmában található, N-acetil-aminosavakat hidrolizáló enzimmel szemben, mint az N-acetil-glutamát.
Farmakodinámiás hatások
Patkányokban több kísérletet végeztek, különböző vizsgálati körülmények között, melyeknek közös eleme az emelkedett ammóniaszint elérése volt (éhezés, fehérjementes vagy fehérjegazdag étrend). A kargluminsav a vér ammóniaszintjét csökkentette, a vér és a vizelet karbamidszintjét emelte, míg a máj karbamil-foszfát-szintetáz aktivátorok koncentrációja szignifikánsan megemelkedett.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az N-acetil-glutamát-szintáz hiányban szenvedő betegek esetében kargluminsav adása a plazma ammóniaszintjének gyors normalizálódását eredményezte, általában 24 órán belül. Amennyiben a kezelést azelőtt bevezették, hogy maradandó agykárosodás alakult volna ki, a betegek normál
növekedést és pszichomotoros fejlődést mutattak.
Organikus acidaemiában szenvedő betegek (újszülöttek és nem újszülöttek) esetében a
kargluminsavval történő kezelés a plazma ammóniaszint gyors csökkenését idézte elő, csökkentve ezáltal a neurológiai szövődmények kockázatát.
A kargluminsav farmakokinetikai tulajdonságait egészséges férfi önkéntesek esetén vizsgálták, radioizotóppal jelölt, és jelöletlen termék használata mellett.
Felszívódás
Egyszeri 100 mg/ttkg orális adag bevételét követően becslések szerint a kargluminsavnak kb. 30%-a szívódik fel. Az előbbi adagolás mellett a 12 kargluminsav tablettát bevevő önkéntesnél a plazmakoncentráció csúcsértéke 3 óra után (medián; tartomány: 2–4 óra) 2,6 µg/ml volt (medián; tartomány: 1,8–4,8).
Eloszlás
A kargluminsav plazmaeliminációs görbéje bifázisos; a beadást követő első 12 órában gyors fázisú,
amelyet lassú fázis követ (terminális felezési idő legfeljebb 28 óra). Az erythrocytákba nem diffundál. Fehérjekötést nem állapítottak meg.
Biotranszformáció
A kargluminsav egy része metabolizálódik. Feltételezések szerint a bélflóra hozzájárulhat a bomlási folyamat beindulásához, és így a molekula változó mértékű metabolizálódásához. A székletből kimutatott egyik metabolit a glutaminsav. A metabolitok a plazmában is kimutathatóak, a csúcsérték a beadástól számított 36-48 órával mérhető, és a kiürülésük nagyon lassú (a felezési idő kb. 100 óra).
A kargluminsav metabolizmusának végterméke a szén-dioxid, amely a tüdőkön át eliminálódik.
Elimináció
Egyszeri 100 mg/ttkg orális adag bevételét követően a dózis 9%-a változatlan formában ürül a vizelettel, legfeljebb 60%-a pedig a széklettel.
A kargluminsav plazmakoncentrációját minden korcsoportban megmérték, újszülöttkortól
serdülőkorig, különböző terápiás adagok (7- 122 mg/ttkg/nap) mellett. A mért értékek tartománya
megegyezett az egészséges felnőttek esetében talált értékekkel, még az újszülötteknél is. Függetlenül a napi adagtól, a kargluminsav plazmakoncentrációja 15 óra alatt lassan 100 ng/ml körüli értékre csökkent.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodással élő betegek
Összehasonlították a kargluminsav farmakokinetikáját vesekárosodással élő és normál vesefunkciójú
alanyok között, 40 mg/ttkg vagy 80 mg/ttkg kargluminsav egyszeri adagjának orális alkalmazását
követően. A kargluminsav Cmax és AUC0-T-értékeit az alábbi táblázat összesíti. Az AUC geometriai átlagos aránya (90%-os CI) az enyhe, közepesen súlyos és súlyos vesekárosodással élő alanyokban a normál vesefunkciójú, megfelelő kontrollalanyokhoz viszonyítva kb. 1,8 (1,34, 2,47), 2,8 (2,17, 3,65) és 6,9 (4,79, 9,96) az egyes csoportoknál. Enyhe, mérsékelt és súlyos veseelégtelenségben szenvedő alanyoknál rendre 79%, 53% és 15% (a csökkenés 21%, 47% és 85%), az egészséges vesefunkciójú alanyokhoz képest. A kargluminsav-PK változásait és a társuló károsodott vesefunkciót klinikailag relevánsnak tekintik, és az adag módosítására hívják fel a figyelmet közepesen súlyos és súlyos vesekárosodással élő alanyok esetében (Lásd: 4.2 pont Adagolás és alkalmazás).
A kargluminsav átlagos (± szórás) Cmax és AUC0-T-értékei 80 mg/ttkg vagy 40 mg/ttkg kargluminsav egyszeri adagjának orális alkalmazását követően vesekárosodással élő alanyokban a normál vesefunkciójú, megfelelő kontrollalanyokhoz viszonyítva
| PKparaméterek | Normál funkció(1a) N = 8 | Enyhe károsodás N = 7 | Közepesen súlyoskárosodás N=6 | Normál funkció(1b) N = 8 | Súlyos károsodás N = 6 |
| 80 mg/ttkg | 40 mg/ttkg | ||||
| Cmax (ng/ml) | 2982,9 (552,1) | 5056,1 (2074,7) | 6018,8 | 1890,4 | 8841,8 |
| (2041,0) | (900,6) | (4307,3) | |||
| AUC0-T | 28 312,7 | 53 559,3 | 80 543,3 | 20 212,0 | 144 924,6 |
| (ng*h/ml) | (6204,1) | (20 267,2) | (22 587,6) | (6185,7) | (65 576,0) |
Gyógyszerészeti jellemzők - UCEDANE 200 MG
Mikrokristályos cellulóz, Mannit,
Vízmentes, kolloid, szilícium-dioxid, Nátrium-sztearil-fumarát,
B-típusú kroszpovidon, Kopovidon K28.
Buborékcsomagolás (ALU/ALU) dobozban.
12 vagy 60 diszpergálódó tablettát tartalmazó csomagolás. Nem feltétlenül minden kiszerelés kerül forgalomba.