AMLODIPIN SANDOZ 5 MG TABLETTA

Hypertonia

Krónikus stabil angina pectoris

Vazospasztikus (Prinzmetal) angina

Adagolás

Felnőttek

Mind hypertoniában, mind angina pectorisban a szokásos kezdő adag 5 mg amlodipin naponta egyszer, ez az adag a beteg egyéni válaszának megfelelően maximum napi 10 mg-ra emelhető. Hypertoniás betegek esetében az Amlodipin Sandoz tablettát tiazid-diuretikummal,

alfa-blokkolóval, béta‑blokkolóval vagy ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák. Angina esetében az Amlodipin Sandoz tabletta alkalmazható monoterápiában vagy egyéb antianginás gyógyszerkészítményekkel kombinálva, nitrátokra és/vagy megfelelő adagban alkalmazott béta-blokkolókra refrakter esetekben is.

Egyidejű tiazid-diuretikum, béta-blokkoló vagy ACE-gátló adása nem teszi szükségessé az Amlodipin Sandoz tabletta dózisának módosítását.

Gyermekek és serdülők

6 és 17éves kor közötti hypertoniában szenvedő gyermekek és serdülők

6 és 17éves kor közötti gyermekeknek és serdülőknek a javasolt vérnyomáscsökkentő per os kezdő adag 2,5mg naponta egyszer, amennyiben a kívánt vérnyomás 4hét után sem érhető el, a napi egyszeri adag 5mg-ra emelhető. Napi 5mg-nál nagyobb adagot nem vizsgáltak gyermekeken.

(lásd az 5.1 és az 5.2 pontokat).

6 éves kor alatti gyermekek

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az amlodipint hasonló adagokban alkalmazva idős és fiatal betegek egyaránt jól tolerálták. Idős betegek számára a szokásos adagolás ajánlott, de a dózis emelésekor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem mutat összefüggést a vesekárosodás mértékével, ezért a szokásos adagolás ajánlott. Az amlodipin nem dializálható.

Májkárosodás

Az enyhe-középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél pontos adagolási javaslat nincs, ezért a dózist körültekintéssel kell kiválasztani és az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni (lásd 4.4 és 5.2 pont). Súlyos májkárosodás esetén az amlodipin farmakokinetikáját nem vizsgálták. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén az amlodipin-adagolást a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni és lassan beállítani.

Alkalmazás módja:

Szájon át történő alkalmazásra.

Az amlodipin alkalmazása az alábbi esetekben ellenjavallt:

• dihidropiridin-származékokkal, amlodipinnel, vagy a készítmény a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• súlyos hypotensio;

• sokk (a cardiogen sokkot is beleértve);

• balkamra kiáramlási szűkület (pl. nagyfokú aortastenosis);

• acut myocardialis infarctus után hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.

Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.

Szívelégtelenségben szenvedő betegek

A szívelégtelenségben szenvedő betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni. Egy súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú placebokontrollos klinikai vizsgálat során nagyobb gyakorisággal jelentették a tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest. (lásd 5.1pont). Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát valamint a mortalitást.

Csökkent májműködés

Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje megnyúlik és az AUC‑értékek magasabbak; pontos adagolási javaslat nincs. Ezért ezeknek a betegeknek az amlodipin adagolását az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni és mind a kezelés elején, mind dózisemelés során fokozott körültekintéssel kell eljárni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében lassú dózisemelésre és fokozott ellenőrzésre lehet szükség.

Idősek

Időseknél a dózis emelésekor óvatosan kell eljárni (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Veseelégtelenség

Az amlodipint ilyen betegeknél a szokásos adagban lehet alkalmazni. Az amlodipin plazmakoncentrációiban bekövetkező változás nem függ össze a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.

Az Amlodipin Sandoz tabletták nátriumot tartalmaznak.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

CYP3A4-inhibitorok:

Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal (proteáz-inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása szignifikánsan megemelheti az amlodipin-expozíciót, ami a hypotonia megnövekedett kockázatát eredményezheti. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért ellenőrzésre és a dózis beállítására lehet szükség.

CYP3A4-induktorok:

Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, orbáncfű – Hypericum perforatum) használata esetén.

Az amlodipin együttes adása grépfrúttal vagy grépfrútlével nem javasolt, mert ez néhány beteg esetében az amlodipin biohasznosulásának növekedéséhez vezethet, fokozott vérnyomáscsökkentő hatást eredményezve.

Dantrolén (infúzió): Állatoknál hyperkalaemiával társult, letális kamrafibrillációt és keringés‑összeomlást figyeltek meg verapamil és dantrolén intravénás adagolása után. A hyperkalaemia kockázata miatt a malignus hyperthermiára hajlamos betegek esetében, és a malignus hyperthermia kezelése alatt a kalciumcsatorna-blokkolók, mint az amlodipin, alkalmazását kerülni kell.

Az amlodipin hatásai egyéb gyógyszerekre

Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása hozzáadódik az egyéb antihipertenzív hatású gyógyszerkészítmények vérnyomáscsökkentő hatásához.

Takrolimusz: Amlodipinnel történő együttes alkalmazáskor fennáll a kockázata a takrolimusz megnövekedett vérszintjének, de ennek az interakciónak a farmakokinetikai mechamizmusa még nem teljesen ismert. A takrolimusz toxicitásának elkerülése érdekében azoknál a betegeknél, akik a takrolimusszal történő kezeléskor amlodipint kapnak, a takrolimusz vérszintjét monitorozni kell, és ha szükséges, akkor a takrolimusz dózisát módosítani kell.

mTOR (mammalian target of rapamycin)-gátlók: Az mTOR-gátlók, mint a szirolimusz, a temszirolimusz és az everolimusz CYP3A-szubsztrátok. Az amlodipin gyenge CYP3A-inhibitor. Az amlodipin egyidejű adása mTOR-gátlókkal emelheti az mTOR-gátlókexpozícióját.

Ciklosporin: Ciklosporinnal és amlodipinnel nem végeztek gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatokat egészséges önkéntesek vagy más betegcsoportok körében, kivéve a vesetranszplantált betegeket, akiknél a ciklosporin mélyponti koncentrációjának változó növekedését (átlagosan 0–40%) figyelték meg. Amlodipin-kezelésben részesülő vesetranszplantált betegek esetében fontolóra kell venni a ciklosporinszintek monitorozását, és szükség esetén csökkenteni kell a ciklosporin dózisát.

Szimvasztatin: 10mg amlodipin többszöri alkalmazása 80mg szimvasztatin egyidejű szedése mellett 77%-kal emelte a szimvasztatin‑expozíciót, összehasonlítva a szimvasztatin önmagában történő alkalmazásával. Az amlodipinnel kezelt betegek esetében a szimvasztatin napi dózisát 20mg-ra kell csökkenteni.

Klinikai kölcsönhatás vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, digoxin vagy warfarin farmakokinetikáját.

Terhesség

Az amlodipin biztonságosságát humán terhességben nem bizonyították.

Állatkísérletekben magas dózisok esetében reprodukciós toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont).

Alkalmazása a terhesség ideje alatt csak akkor javasolt, ha nincs biztonságosabb alternatíva és a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.

Szoptatás

Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin hatásai a csecsemőre nem ismertek. A szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy az amlodipinnel történő kezelés folytatásáról/abbahagyásáról szóló döntést a szoptatás csecsemőre gyakorolt előnyének és az amlodipin-kezelés anyára gyakorolt előnyének figyelembe vételével kell meghozni.

Termékenység

Kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermium fejvégének reverzibilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletben a hímek termékenységére gyakorolt nemkívánatos hatást tapasztaltak. (lásd 5.3 pont).

Az amlodipin kissé, vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük csökkenhet. Javasolt az elővigyázatosság, elsősorban a kezelés elején.

A biztonsági profil összefoglalása

A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások az aluszékonyság, szédülés, fejfájás, palpitáció, arckipirulás, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat, oedema és fáradékonyság voltak.

A mellékhatások táblázatos listája

Az amlodipinnel végzett kezelés alatt az alábbi mellékhatásokat figyelték meg és jelentették a következő gyakorisági kategóriák szerint: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).

Az egyes gyakorisági csoportokon belül a nemkívánatos hatások csökkenő súlyosság szerinti sorrendben követik egymást.

* az esetek többségében cholesthasissal

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Emberben szándékos túladagolással kapcsolatban kevés a tapasztalat.

Tünetek:

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a nagymértékű túladagolás nagyfokú perifériás értágulatot és potenciálisan reflex tachycardiát eredményezhet. Kifejezett és nyilvánvalóan elhúzódó hypotensióról, így akár halálos kimenetelű sokkról is beszámoltak.

Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.

Kezelés:

Amlodipin-túladagolás következtében kialakuló klinikailag jelentős hypotensio esetén aktív cardiovascularis szupportív kezelés szükséges, ami a szívműködés és légzésfunkció gyakori monitorozásából, a végtagok felemeléséből, a keringő folyadéktérfogat és a vizelet mennyiségének monitorozásából áll.

Amennyiben alkalmazása nem kontraindikált, az értónus és a vérnyomás helyreállításának érdekében vazokonstriktor adása segíthet. Hasznos lehet intravénás kalcium-glükonát adása a kalciumcsatorna‑blokkoló hatás megszüntetésére.

Esetenként érdemes lehet gyomormosást alkalmazni. Egészséges önkéntesekben 10mg amlodipin bevétele után maximum 2órával az aktív szén alkalmazása csökkentette az amlodipin felszívódásának a sebességét.

Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis alkalmazása valószínűleg nem jár kedvező hatással.