CUFENCE 200 MG KEMÉNY KAPSZULA

A Cufence a Wilson-kór kezelésére javallott olyan felnőtteknél, serdülőknél és 5 éves vagy idősebb gyermekeknél, akik nem tolerálják a D-penicillamin-kezelést.

A kezelést kizárólag a Wilson-kór kezelésében tapasztalattal rendelkező szakorvos kezdheti meg. Adagolás

A kezdő adag általában megfelel a legalacsonyabb javasolt dózisnak, ezt követően pedig a beteg által adott klinikai válasznak megfelelően kell az adagot személyre szabni (lásd 4.4 pont).

A javasolt adag naponta 800 mg és 1600 mg között van, 2–4 részre osztva.

A Cufence javasolt adagját mg trientin-bázisban adják meg (vagyis nem mg trientin-dihidroklorid sóban) (lásd 4.4 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek

Nincs elegendő klinikai információ a Cufence-ről annak meghatározásához, hogy van-e különbség az idős és a fiatalabb betegek válaszreakciói között. Általánosságban elmondható, hogy az adagolást gondosan kell megválasztani, rendszerint a felnőttek számára javasolt legkisebb adaggal kezdve, figyelembe véve a csökkent károsodott máj-, vese- vagy szívfunkció, illetve a kísérő betegségek és más kezelések nagyobb gyakoriságát.

Vesekárosodás

A vesekárosodásban szenvedő betegeknél korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Mindazonáltal, a vesekárosodásban szenvedő betegek javasolt adagja megegyezik a felnőttekével (a különleges óvintézkedéseket lásd a 4.4 pontban).

Májkárosodás

A májkárosodásban szenvedő betegeknél korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Mindazonáltal, a májkárosodásban szenvedő betegek javasolt adagja megegyezik a felnőttekével (a különleges óvintézkedéseket lásd a 4.4 pontban).

Elsősorban májtüneteket mutató betegek

Az elsősorban májtüneteket mutató betegek javasolt adagja megegyezik a felnőttek számára javasolt adaggal. A májtüneteket mutató betegeket azonban két-három hetenként tanácsos monitorozni a Cufence-kezelés megkezdése után.

Elsősorban neurológiai tüneteket mutató betegek

A dózisajánlások megegyeznek a felnőttekével. Mindazonáltal a dózis növelését óvatosan és megfontoltan kell végezni, a legalacsonyabb elérhető dózissal megkezdve és a beteg klinikai válaszának megfelelően módosítva, például a tremor súlyosbodásának megfelelően, ugyanis a betegeknél neurológiai állapotromlás kockázata állhat fenn a kezelés megkezdésekor (lásd 4.4 pont). Továbbá tanácsos a neurológiai tüneteket mutató betegeket egy-két hetenként monitorozni a Cufence-kezelés megkezdése után mindaddig, amíg el nem érik a céldózist.

Gyermekek és serdülők

Az adag alacsonyabb, mint a felnőttek esetében, és az életkor, illetve a testsúly függvénye. Az adagot a klinikai válasz szerint kell beállítani, 400–1000 mg-ot alkalmazva a terápia kezdetekor (lásd

4.4 pont).

5 évesnél fiatalabb gyermekek

A Cufence biztonságosságát és hatásosságát 0–5 éves gyermekek esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A kapszulákat egészben kell lenyelni, vízzel.

Fontos, hogy a Cufence-et éhgyomorra vegyék be, legalább egy órával az étkezés előtt vagy két órával utána, és legalább egy órával minden más gyógyszer, étel vagy tej fogyasztása előtt vagy után (lásd 4.5 pont).

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Elővigyázatosság javasolt, amikor egy másik trientin-készítményről állítják át a beteget, ugyanis különféle trientinsókat tartalmazó készítmények vannak forgalomban, így ezek trientin-bázisban kifejezett tartalma nem feltétlenül egyenlő, továbbá biohasznosulásuk is eltérhet egymástól.

Lehetséges, hogy módosítani kell az adagot (lásd 4.2 pont).

A trientin kelátképző szer, amelyről kimutatták, hogy csökkenti a szérum vasszintjét. Bizonyos esetekben vaspótlásra lehet szükség. A párhuzamosan alkalmazott vasat máskor kell bevenni, mint a trientint (lásd 4.5 pont).

Nem javasolt a trientin és cink kombinációja. Csupán korlátozott adatok állnak rendelkezésre az egyidejű alkalmazással kapcsolatosan, és nincs az adagolásra vonatkozó specifikus javaslat.

Bár nincs bizonyíték arra, hogy a kalcium- vagy magnéziumtartalmú antacidumok megváltoztatják a trientin hatásosságát, elkülönített alkalmazásuk javasolt (lásd 4.5 pont).

A korábban D-penicillaminnal kezelt betegek esetében lupuszszerű tüneteket jelentettek későbbi trientin-kezelés során, habár azt nem lehet megállapítani, hogy ez okozati kapcsolatban áll-e a trientinnel.

Monitorozás

A Cufence-szel kezelt betegeknek rendszeres orvosi felügyelet alatt kell állniuk, és a kezelés optimalizálása érdekében minden elérhető klinikai adat felhasználásával monitorozni kell a klinikai tünetek és a rézszint megfelelő kontrollját. A monitorozást legalább évenként kétszer javasolt elvégezni. Gyakoribb monitorozás javasolt a kezelés kiindulási szakaszában, valamint a betegségprogresszió szakaszaiban, illetve dózismódosítások esetén; erről a kezelőorvosnak kell döntést hoznia (lásd 4.2 pont).

A fenntartó kezelés célja a plazmában található szabad réz (más néven cöruloplazminhoz nem kötött réz), valamint a vizelettel ürített réz szintjének elfogadható határok között tartása.

A kezelés monitorozására hasznos mutató lehet a szérum szabad rézszintjének meghatározása, amit a teljes réz és a cöruloplazminhoz kötött réz (a szérumban a szabad réz normál szintje rendszerint

100-150 mikrogramm/l) különbségéből számítanak ki.

A vizeletbe való rézkiválasztás mérését is elvégezhetik a kezelés alatt. Mivel a kelátképző kezelés a vizeletben található réz szintjének növekedéséhez vezet, ez esetleg nem pontosan tükrözi vagy nem fogja pontosan tükrözni a szervezet túlzott rézterhelését, de hasznosnak bizonyulhat a terápiás együttműködés mérésében.

A megfelelő rézparaméterek célértékeinek alkalmazása a Wilson-kórral kapcsolatos klinikai gyakorlati irányelvekben található.

Mint minden rézszintcsökkentő szer esetében, a túlzott kezelés a rézhiány kockázatát hordozza magában, ami gyermekeknél és terhes nőknél különösen ártalmas (lásd 4.6 pont), ugyanis a réz szükséges a megfelelő növekedéshez és mentális fejlődéshez. Ezért monitorozást kell végezni a túlzott kezelés megnyilvánulásainak észlelésére.

A trientinnel kezelt, vese- és/vagy májkárosodásban szenvedő betegeket rendszeres orvosi felügyelet alatt kell tartani a tünetek és a rézszint megfelelő ellenőrzése érdekében. Ezeknél a betegeknél javasolt a vese- és/vagy májfunkció szoros monitorozása is (lásd 4.2 pont).

A kelátképző terápia elején a kezelésre adott, kezdeti válasz során a szérumban a szabad réz többlete miatt a neurológiai tünetek súlyosbodása fordulhat elő. Lehetséges, hogy ez a hatás kifejezettebb azoknál a betegeknél, akinél már korábban is fennálltak neurológiai tünetek. Javasolt a betegek szoros

monitorozása az ilyen jelek és tünetek tekintetében, valamint a gondos adagbeállítás megfontolása a javasolt terápiás dózis eléréséhez, továbbá az adag szükség szerinti csökkentése.

Meg kell fontolni a trientin dózisának módosítását abban az esetben, ha csökkent hatásosság jelei alakulnak ki, például a májenzimek (tartós) növekedése, valamint a tremor súlyosbodása. A trientin dózisát kis lépésekben lehet módosítani. A trientin adagja a szer által okozott mellékhatások, például gyomor-bélrendszeri panaszok és hematológiai elváltozások esetén is csökkenthető. A trientin dózisát jobban tolerálható adagra kell mérsékelni, majd a mellékhatások elmúlását követően visszaemelni.

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. Cink

Nincs elegendő adat a cink és a trientin egyidejű alkalmazásának alátámasztásához. Nem javasolt a trientin és cink kombinációja, ugyanis valószínű, hogy a cink interakcióba lép a trientinnel, ennek következtében pedig mindkét hatóanyag hatása csökken.

Egyéb rézszintcsökkentő hatóanyagok

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek a trientin és a D-penicillamin egyidejű alkalmazásával. Étel

Szájon át történő alkalmazást követően a trientin rosszul szívódik fel, és az étel még inkább gátolja a trientin felszívódását. Egészséges alanyokkal végzett specifikus ételinterakciós vizsgálatok során kimutatták, hogy a trientin felszívódásának mértéke akár 45%-ra is lecsökkenhet. A szisztémás expozíció kritikus az elsődleges hatásmód tekintetében, a réz kelátképzéssel való megkötésében (lásd 5.1 pont). Ezért a maximális felszívódás eléréséhez ajánlott, hogy a trientint étkezés előtt legalább

1 órával vagy utána 2 órával, továbbá minden egyéb gyógyszer, étel vagy tej fogyasztása előtt vagy után egy órával vegyék be. Ez maximalizálja a trientin felszívódását, és csökkenti annak valószínűségét, hogy a gyógyszer a bélrendszerben található fémekhez kötődik (lásd 4.2 pont).

Egyéb készítmények

A trientinről megállapították, hogy csökkenti a szérum vasszintjét. Emiatt bizonyos esetekben vaspótlásra lehet szükség. A komplexképződés megelőzése érdekében az együttesen alkalmazott vasat vagy egyéb nehézfémeket a trietintől időben elcsúsztatva kell bevenni (lásd 4.4 pont).

Bár nincs bizonyíték arra, hogy a kalcium- vagy magnéziumtartalmú antacidumok megváltoztatják a trientin hatásosságát, elkülönített alkalmazásuk javasolt (lásd 4.4 pont).

Terhesség

A trientin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.

Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak, amely valószínűleg a trientin által kiváltott rézhiány eredménye volt (lásd 5.3 pont).

A trientint terhességben kizárólag az előnyök és a kezelés abbahagyásával a beteget érintő kockázatok gondos mérlegelése után szabad alkalmazni. A szem előtt tartandó tényezők közé tartoznak a nem vagy nem megfelelő mértékben kezelt Wilson-kórral társuló kockázatok, a betegség stádiumával

társuló kockázatok, a rendelkezésre álló alternatív kezelések kockázata, valamint a trientin lehetséges hatásai (lásd 5.3 pont).

Amennyiben kockázat-előny elemzés alapján folytatni kell a trientin-kezelést, meg kell fontolni a trientin dózisának a legalacsonyabb hatásos adagra történő csökkentését, valamint a kezelési rend betartásának monitorozását.

A lehetséges magzati rendellenességek felismerése és a terhesség alatt a réz anyai szérumszintjének vizsgálata érdekében szorosan monitorozni kell a terhességet. Módosítani kell a trientin adagját, hogy a réz szérumszintjét a normális tartományban tartsák. Mivel a réz szükséges a megfelelő növekedéshez és mentális fejlődéshez, dózismódosításra lehet szükség annak biztosítása érdekében, hogy a magzat ne szenvedjen rézhiányban, továbbá elengedhetetlen a beteg szoros ellenőrzése (lásd 4.4 pont).

A trientinnel kezelt anyák csecsemőinél szükség esetén ellenőrizni kell a szérum réz- és cöruloplazminszintjét.

Szoptatás

Korlátozott mennyiségű klinikai adat áll rendelkezésre, amelyek alapján a trientin nem választódik ki az anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

A Cufence alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Nem ismert, hogy a trientin hatással van-e a humán termékenységre.

A trientin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A kezelés elején gyakran fordulhat elő hányinger, és alkalmanként bőrkiütés. Duodenitisről és súlyos colitisről is beszámoltak. A kezelés megkezdésekor romolhat a neurológiai állapot.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az 1. táblázat a MedDRA szervrendszeri besorolását alkalmazza (szervrendszer és preferált kifejezés szintjén). A gyakoriság meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: Mellékhatások

A kiválasztott mellékhatások leírása

A trientinhez hasonló rézkelátképző szerekkel kezelt Wilson-kóros betegek kezelésének megkezdésekor neurológiai állapotromlásról számoltak be, amely például dystonia, rigiditás, tremor és dysarthria tüneteivel járt (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Cufence klinikai vizsgálataiban a kezelés megkezdésekor 5–17 éves gyermekek is részt vettek korlátozott számban. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy gyermekeknél ugyanolyan gyakoriságú, típusú és súlyosságú mellékhatásokra lehet számítani, mint felnőtteknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A trientin túladagolásának eseti eseteiről számoltak be. 20 g trientinbázisig terjedő esetekben nem jelentettek nyilvánvaló káros hatásokat. A nagy mennyiségű, 40 g trientin-bázis túladagolás spontán múló szédülést és hányást okozott, más klinikai szekvencia vagy jelentős biokémiai rendellenességek hiányában.

Túladagolás esetén a beteget meg kell figyelni, megfelelő biokémiai elemzést kell végezni és tüneti kezelést kell végezni. Nincs ellenszere.

A krónikus túlzott kezelés rézhiányhoz és reverzibilis sideroblastos anaemiahoz vezethet.

A túlkezelés és a felesleges réz eltávolítás ellenőrizhető a vizelettel történő rézkiválasztás és a nem cöruloplazminhoz kötött réz értékének felhasználásával. A dózismódosítás vagy a kezelés kiigazításának szoros ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).