LORANXIL 1 MG FILMTABLETTA

A Loranxil a következő kórképek esetén alkalmazható:

• Súlyos szorongás rövid távú kezelése

A lorazepám tabletta formájában csak súlyos, a mindennapi életvitelt akadályozó vagy a betegnek jelentős szorongást, nehézségeket okozó állapotokban alkalmazható.

Adagolás

Felnőttek:

A javasolt napi adag 1,5-4mg napi három részre elosztva. Szükség esetén a kórházban kezelt betegeknek maximálisan naponta adag 7,5mg lorazepám adható.

Gyermekek és serdülők:

A lorazepám alkalmazása nem ajánlott gyermekeknek és serdülőknek.

Az alkalmazás módja

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen. A beteg állapotát rendszeresen fel kell mérni és értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, különösen akkor, ha a beteg tünetmentes. A kezelés teljes időtartama, beleértve az adag fokozatos megvonását, ne haladja meg a 8 – 12hetet.

Általában:

Bizonyos esetekben hosszabb kezelésre lehet szükség, erre azonban nem kerülhet sor addig, amíg a beteg állapotát ismételten nem értékelik.

A kezelés a legkisebb hatásos dózissal, a tünetek megszűnéséig történjen. A kezelést a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni, a maximális adag nem léphető túl.

Különleges betegcsoportok:

Idős (65év feletti)és legyengült betegek:

Idős és legyengült betegek kisebb adagokra jobban reagálhatnak, ezért a szokásos felnőtt adagnak a fele vagy még kevesebb elegendő lehet. A kezdő adagot a klinikai válasznak és a toleranciának megfelelően kell kiválasztani (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Időseknél és encephalopathiában szenvedő betegeknél a lorazepám adagja nem haladhatja meg a napi 2mg-os adagot.

Májkárosodás:

Súlyos májkárosodással rendelkező betegek esetén alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3pont).

Enyhe, ill. mérsékelt májkárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás:

Enyhe, ill. súlyos vesekárosodás esetén kisebb adag alkalmazása válhat szükségessé. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a klinikai válasz és a tolerálhatóság gondos monitorozása javasolt, a gyógyszeradagot ezen tényezők figyelembevételével kell megválasztani (lásd 4.4pont).

A benzodiazepinekkel, köztük a lorazepámmal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos légzési elégtelenség.

Alvási apnoea szindróma.

Myasthenia gravis.

Súlyos májkárosodás.

Tolerancia:

Benzodiazepinek esetében néhány hetes ismételt használat után előfordulhat a hipnotikus hatás csökkenése. Olyan adatok is rendelkezésre állnak, melyek szerint a benzodiazepinek szedatív hatásával szemben is kialakul tolerancia.

Dependencia:

Benzodiazepinek alkalmazása szomatikus és pszichés függőség kialakulásához vezethet. A függőség kialakulásának kockázata nő a dózis és a kezelés időtartamának emelésével, és nagyobb azoknál, akik kórelőzményében alkohol- és/vagy gyógyszerfüggőség szerepel.

Amennyiben a fizikai függőség már kialakult, a kezelés megszakítása elvonási tünetek kialakulásával jár. Fejfájás, izomfájdalom, súlyos szorongás, feszültségérzés, nyugtalanság, zavartság és ingerlékenység jellemezheti ezt az állapotot. Súlyos esetekben a következő tünetek léphetnek fel: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagok bizsergése és zsibbadása, fény-, hang- és fizikai ingerekre való túlérzékenység, hallucinációk vagy epilepsziás rohamok.

Rebound álmatlanság és szorongás:

Átmeneti jelenség, amelyben a kezelés abbahagyásakor a benzodiazepinekkel való kezelés alapjául szolgáló tünetek újból, súlyosabb formában jelentkezhetnek. Egyéb reakciók is kísérhetik, például hangulatváltozás, szorongás, alvászavarok vagy nyugtalanság. Mivel a megvonási tünetek / rebound jelenségek kialakulásának kockázata nagyobb a kezelés hirtelen abbahagyása esetén, ezért szükséges a dózis fokozatos csökkentése.

A kezelés időtartama:

A kezelés időtartama az indikációtól függően a lehető legrövidebb legyen (lásd 4.2pont), de semmiképpen se haladja meg a 8-12hetes időtartamot, mely magába foglalja a gyógyszer fokozatos leépítését és a szer elhagyását is. Ezen időtartam meghosszabbítása csak a beteg klinikai állapotának újraértékelése után lehetséges.

A kezelés megkezdésekor ajánlatos a beteget tájékoztatni arról, hogy a kezelés csak meghatározott ideig fog tartani és pontosan elmagyarázni neki, hogyan kell a gyógyszeradagot fokozatosan csökkenteni. Fontos, hogy a betegek tisztában legyenek az esetleg előforduló rebound-jelenségekkel is, hogy a kezelés felfüggesztésekor azok esetleges fellépése ne keltsen bennük aggodalmat.

Vannak arra vonatkozó adatok, hogy a rövid hatású benzodiazepinek esetén a megvonási tünetek a dózisok közötti intervallumban kialakulhatnak, különösen, ha a gyógyszert nagy dózisban alkalmazzák.

Hosszú hatású benzodiazepinek alkalmazásakor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy rövid hatású benzodiazepin készítményekre való áttérés nem ajánlatos, mivel ebben az esetben megvonási tünetek jelentkezhetnek.

Amnézia:

A benzodiazepinekkel kapcsolatban átmeneti anterográd amnéziát jelentettek. Ez a hatás előnyös lehet amennyiben a lorazepámot premedikációban alkalmazzák.

Azonban, ha a lorazepámot szorongáshoz társuló inszomnia kezelésére alkalmazzák, a kockázat csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg képes legyen legalább 7-8óra megszakítás nélküli alvásra (lásd 4.8pont).

Pszichiátriai és paradox reakciók:

Ismert, hogy a benzodiazepinekkel való kezelés kapcsán nyugtalanág, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, különös viselkedés és más magatartásbeli anomáliák léphetnek fel. Amennyiben ezek előfordulnak, a kezelést be kell fejezni.

A fent említett reakciók gyakrabban tapasztalhatóak gyermekek és idősek esetén.

Különleges betegcsoportok:

Benzodiazepinek használata gyermekek esetén nem javasolt az alkalmazás szükségességének gondos mérlegelése nélkül, illetve a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni. Idősek esetén kis dózisokat kell alkalmazni (lásd 4.2pont). Krónikus légzési elégtelenségben szenvedőknek kisebb dózisok alkalmazása javasolt a légzésdepresszió kialakulásának kockázata miatt. A benzodiazepinek használata nem ajánlott súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében, mivel encephalopathiát válthatnak ki.

A benzodiazepinek, köztük a lorazepám alkalmazása potenciálisan fatális légzésdepresszió kialakulásához vezethet.

Benzodiazepin vegyületek nem ajánlottak a pszichotikus kórképek elsődleges kezelésére.

A benzodiazepin vegyületeket önmagukban nem szabad használni a depresszió, illetve a depresszióval társuló szorongás kezelésére (ilyen betegeknél öngyilkosságot provokálhat a kezelésnek ez a formája).

A benzodiazepin vegyületeket különös óvatossággal kell adni azon betegeknek, akiknek anamnézisében alkohol- vagy gyógyszerabúzus szerepel.

Néhány beteg esetén a benzodiazepin-kezelés következtében vér dyscrasia alakulhat ki, valamint megnövekedhet a májenzimek szintje. Ha klinikailag ismételt kezelések alkalmazása válik szükségessé, bizonyos időközönként javasolt a hematológiai illetve májfunkciós paraméterek ellenőrzése.

Bár hypotonia csak ritkán fordul elő benzodiazepinekkel összefüggésben, ezen készítmények körültekintő alkalmazása javasolt azon betegek esetén, akiknél a vérnyomásesés kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris szövődmények kialakulásával fenyeget, különös tekintettel az idős betegekre.

Akut, szűkzugú glaukómás betegek kezelésénél óvatosság ajánlott.

1. Idősek

A lorazepámot elővigyázatossággal kell alkalmazni időseknél a szedáció és/vagy vázizomzati gyengeség kockázata miatt, ezek ugyanis megnövelhetik az elesés kockázatát, amely ebben a populációban súlyos következményekkel jár. Idős betegeknél csökkentett dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont: Adagolás).

Idős betegek figyelmét fel kell hívni az elesések fokozott kockázatára, mely a lorazepám izomrelaxáns hatásának következménye.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nem ajánlott:

Az alkohollal való egyidejű alkalmazás nem ajánlott.

A készítmény alkohollal történő kombinált alkalmazása fokozhatja a szedatív hatásokat. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Körültekintéssel alkalmazható:

Központi idegrendszeri depresszánsok: A benzodiazepinek, köztük a lorazepám additív központi idegrendszeri depresszáns hatásokkal rendelkezik, ha egyéb olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek maguk is központi idegrendszeri depressziót idéznek elő, pl. barbiturátok, antipszichotikumok, szedatívumok/hipnotikumok, anxiolitikumok, antidepresszánsok, kábító fájdalomcsillapítók, szedatív antihisztaminok, antikonvulzív szerek és anesztetikumok.

Opiátok: opiátok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a benzodiazepinek euforizáló hatása, növelve a pszichés függőség kialakulásának esélyét.

Májenzim inhibitorok: Azok az anyagok, amelyek gátolnak bizonyos májenzimeket (főleg a citokróm P450-et), fokozhatják a benzodiazepinek aktivitását. Kisebb mértékben ez azokra a benzodiazepinekre is vonatkozik, amelyek csak konjugáció révén metabolizálódnak.

Clozapin: A clozapin és általában a benzodiazepinek között fatális kimenetelű interakció léphet fel. Amennyiben a clozapin alkalmazása hosszabb ideje fennáll, kisebb a valószínűsége ezen súlyos kimenetelű interakció fellépésének. Jelentettek fokozott szedációt, fokozott nyálelválasztást és ataxiát.

Loxapin: Egyidejű alkalmazása kapcsán fokozódó stupor, jelentős légzésszám csökkenés, illetve egy beteg esetén hypotonia kialakulásáról számoltak be.

Az antihypertenzívumok, (béta-blokkolók), antikoagulánsok hatása fokozódhat.

Nátrium-valproát: A lorazepám és a nátrium-valproát egyidejű alkalmazása a lorazpam emelkedett plazmakoncentrációját és csökkent clearance értékét eredményezheti. A lorazepám dózisát kb. 50%‑kal kell csökkenteni nátrium-valproáttal történő egyidejű alkalmazás esetén.

Probenecid: A lorazepám és a probenecid egyidejű alkalmazása a lorazepám gyorsabb vagy elhúzódóbb hatását eredményezheti a nagyobb felezési idő és a csökkent teljes clearance érték következtében. A lorazepám dózisát kb. 50%-kal kell csökkenteni, ha probeneciddel adják egyidejűleg.

Theophyllin / Aminophyllin: Alkalmazásuk csökkenti a benzodiazepinek, köztük a lorazepám szedatív hatását.

Terhesség:

A lorazepám a terhesség alatt nem alkalmazható, főként az első és az utolsó trimeszterben, kivéve kényszerítő orvosi okokból.

Emberi köldökzsinórvér vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a benzodiazepinek, valamint glükuronizált metaboltjaik átjutnak a placentán. Néhány humán vizsgálati adat alapján a lorazepám a terhesség első trimeszterében alkalmazva megnövelheti egyes kongenitális malformációk kialakulásának kockázatát. Várandós nőkön való alkalmazáskor a benzodiazepinek foetalis károsodást okozhatnak. Reproduktív toxicitási vizsgálatokban a lorazepámot 50mg/kg/nap dózisig adagolva fötotoxicitást, minor és major malformációkat (szájpadhasadék, csontosodás zavarai, gastroschisis) figyeltek meg két fajon (egér és nyúl), a lorazepám hatását nem lehetett kizárni.

A szülést megelőzően benzodiazepineket köztük lorazepámot szedő anyák újszülöttjeinél, valamint azoknál az anyáknál, akik a terhesség alatt nagy dózisban vagy hosszú ideig szedték a postnatalis időszak alatti megvonási tünetekről számoltak be (floppy infant syndroma). Azoknál az újszülötteknél, akiknek az anyja a terhesség késői szakában vagy a szülésnél benzodiazepineket kapott, olyan tünetekről számoltak be, mint hyperactivitás, izom-hypotonia, hypothermia, légzésdepresszió, apnoe, etetési problémák, és a hideg stresszre mutatott kóros anyagcsere-reakció.

Továbbá, azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség utolsó szakaszában hosszantartó benzodiazepin kezelésben részesült anyáktól születtek, fizikai függőség alakulhat ki, és a szülést követően fennállhat az elvonási tünetek jelentkezésének a veszélye.

Szoptatás:

Bizonyíték van arra, hogy a lorazepám – bár farmakológiailag jelentéktelen mennyiségben – kiválasztódik a humán anyatejbe. Ezért a Loranxil nem adható szoptató anyáknak, kivéve, ha az anyára nézve a várható előnyök meghaladják a csecsemő potenciális kockázatát. A benzodiazepint szedő anyák újszülötteinél szedáció és szopásra való képtelenség fordult elő. A szoptató anyák csecsemőit megfigyelés alatt kell tartani a farmakológiai hatások (köztük a szedáció és az irritabilitás) vonatkozásában.

A lorazepám a szedáció, az amnézia, a koncentrálóképesség és az izomrelaxáns hatás következtében negatívan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Alváshiány esetén fokozódhat az éberség romlása. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne működtessenek veszélyes gépeket, illetve ne használjanak gépjárműveket, ha e hatások bármelyike előfordul.

Leggyakrabban az alábbi mellékhatások figyelhetők meg a kezelés kezdetekor. Folyamatos használat mellett vagy a dózis csökkentésével súlyosságuk csökken vagy meg is szűnik: álmosság, ami kiterjed a nappali időszakra, szédülés, izomgyengeség, ataxia vagy kettőslátás.

A mellékhatások az alábbi táblázatnak megfelelően, a CIOMS gyakorisági kategóriái szerint kerülnek

felsorolásra:

Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥1/100 – <1/10

Nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100

Ritka: ≥1/10000 – <1/1000

Nagyon ritka: <1/10000

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: agranulocytosis, pancytopenia, thrombocytopenia,

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: anafilaxiás / anafilaktoid reakciók, angiooedema, túlérzékenységi reakciók, allergiás bőrreakciók

Endokrin betegségek és tünetek:

Nem ismert: Nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztás (SIADH), hyponatraemia

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert: hypothermia

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori: zavartság, depresszió, depresszió felfedése

Nem ismert: Szuicid gondolatok/ kísérlet, amnesia, diszinhibíció, eufória, pszichiátriai és „paradox” reakciók

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: Szedáció / álmosság

Gyakori: Ataxia, szédülés

Nem ismert: Kóma, extrapiramidális tünetek, csökkent figyelem / koncentrációs készség, egyensúlyzavarok, vertigo, tremor, fejfájás, dysarthria, amnesia.

A benzodiazepinek központi idegrendszerre gyakorolt hatásai dózisfüggőek, nagyobb dózisok alkalmazása esetén súlyosabb központi idegrendszeri hatás várható.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert: látászavarok, beleértve a kettőslátást és a homályos látást.

Érbetegségek és tünetek:

Nem ismert: hypotonia,

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem ismert: légzésdepresszió, apnoe, alvási apnoe romlása, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) romlása

A benzodiazepinek alkalmazása kapcsán fellépő légzésdepresszió dózisfüggő, nagyobb dózisok alkalmazása esetén súlyosabb fokú légzésdepresszió jön létre

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: hányinger

Nem ismert: székrekedés

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nem ismert: sárgaság, emelkedett bilirubin és transzamináz értékek, emelkedett alkalikus foszfatáz értékek

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: alopecia

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori: Izomgyengeség, asthenia

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Libidócsökkenés, impotencia, csökkent orgazmuskészség

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon gyakori: fáradtság

Nem ismert: hypothermia

Amnézia

Átmeneti anterográd amnézia vagy memóriakárosodás fordulhat elő terápiás dózisoknál, amelynek kockázata fokozódik nagyobb dózisok esetén (lásd még 4.4pont).

Depresszió

Arra hajlamos egyéneknél a korábban nem diagnosztizált depresszió manifesztté válhat a benzodiazepin-kezelés során.

Pszichiátriai és „paradox” reakciók

Esetenként paradox reakciókat, pl. nyughatatlanságot, izgatottságot, ingerlékenységet, agresszivitást, érzékcsalódást, dühöt, rémálmok, hallucinációkat, pszichózisokat és nem helyénvaló viselkedést jelentettek a benzodiazepinek alkalmazása során. Ilyen reakciók előfordulása valószínűbb gyermekeknél és időseknél Paradox reakciók esetén a kezelést érdemes leállítani.

Függőség

A gyógyszer alkalmazása (akár terápiás dózisok esetében is) fizikai vagy pszichés függőséghez és a kezelés abbahagyása megvonási tüneteket vagy rebound jelenségeket eredményezhet (lásd még 4.4pont). Abúzus eseteiről is beszámoltak.

Bármely gyógyszertúladagolás kezelése során szem előtt kell tartani, hogy többféle gyógyszer bevételére is sor kerülhetett. A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a lorazepám túladagolására elsősorban alkohollal és/vagy más gyógyszerekkel kombinációban kerül sor.

Tünetek

A benzodiazepin túladagolás rendszerint valamilyen mértékű központi idegrendszeri depresszióban manifesztálódik, amely az álmosságtól a kómág terjedhet. Enyhe esetekben a tünetek közé az álmosság, a mentális zavarodottság és a levertség tartozik. Súlyosabb esetekben, és különösen amikor más központi idegrendszeri depresszáns gyógyszerek vagy alkohol fogyasztására is sor került, a tünetek a dysarthriát, az ataxiát, a paradox reakciókat, a CNS depressziót, a hypotensiót, a hypotoniát, a légzésdepressziót, a cardiovascularis depressziót, a kómát, és nagyon ritkán a halálozást foglalhatják magukba. A mérgezés lecsengő szakaszában súlyos izgalmi állapotok jöhetnek létre.

Kezelés

Ha fennáll az aspiráció veszélye, a hánytatás nem ajánlott. Ha a bevételre nemrég került sor, hánytatás és/vagy gyomormosás végezhető, amelyet általános támogató kezelés, a vitális jelek rendszeres ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése követ. Ha a gyomor kiürítése nem jelent előnyt, aktív szén lehet hatékony az abszorpció csökkentésében. Emellett hashajtót is alkalmazni kell. Ismerten nagy mennyiség bevétele esetén ez még hosszú idő elteltével is hatásos lehet. A hypotonia – bár bekövetkezése nem valószínű – noradrenalinnal kontrollálható. A lorazepám rosszul dializálható.

Antidotumként a flumazenil lehet hatásos. A flumazenil a potenciális komplikációk, mint pl. görcsök, illetve benzodiazepin megvonási-szindróma miatt rutinszerűen nem, csak a súlyos légzésdeprimációval és keringési rendellenességekkel járó esetekben alkalmazható.

Kóma esetén a kezelés nagymértékben tüneti. Intézkedéseket kell tenni a potenciális szövődmények, például a nyelv hátracsúszása vagy a gyomortartalom félrenyelése miatt bekövetkező asphyxia megelőzése érdekében. A dehidráció megelőzése érdekében intravénás folyadékpótlás javasolt.

Különösen egyéb altatókkal való kombinált mérgezés esetén a vitális funkciók, elsősorban a légzés támogatása fontos. Hipotónia esetén szimpatomimetikumok adása is szóba jöhet.