MEMANTINE MERZ 5 MG/KIPUMPÁLT ADAG, BELSŐLEGES OLDAT
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MEMANTINE 5 MG/
A kezelést csak az Alzheimer típusú dementia diagnózisában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve folytathatja.
Adagolás
A kezelés csak akkor kezdhető meg, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist a mindenkor érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani. A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint kell rendszeresen felülvizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin-kezelés terápiás előnyöket biztosít és a beteg tolerálja azt. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.
Felnőttek
Dózisnövelés
A maximális napi adag 20 mg naponta egyszer. A mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a terápia első 3 hete folyamán heti 5 mg-os dózisnöveléssel állítják be az alábbiak szerint:
-
hét (1-7. nap):
A páciens naponta 0,5 ml oldatot (5 mg), egy kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be 7 napig.
-
hét (8-14. nap):
A páciens naponta 1 ml oldatot (10 mg), két kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be 7 napig.
-
hét (15-21. nap):
A páciens naponta 1,5 ml oldatot (15 mg), három kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be 7 napig.
-
héttől kezdve:
A páciens naponta egyszer 2 ml oldatot (20 mg), négy kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be.
Fenntartó dózis
A javasolt fenntartó dózis 20 mg (2 ml oldat, a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adag)
naponta.
Idősek
A klinikai vizsgálatok alapján a 65 év feletti betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi 20 mg-os dózis (2 ml oldat, a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adag) ajánlott.
Vesekárosodás
Kismértékben csökkent veseműködésű betegek esetében (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) nincs szükség a dózismódosításra. Középsúlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin- clearance 30-49 ml/perc/1,73 m2) a dózis 10 mg (1 ml oldat, két kipumpálásnak megfelelő adag). Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7 napig jól tolerálta, úgy az adag a standard titrálási séma szerint napi 20 mg-ig emelhető. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin- clearance 5-29 ml/perc) a napi adag 10 mg (1 ml oldat, két kipumpálásnak megfelelő adag).
Májkárosodás
Enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child-Pugh A és Child-Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat. Súlyos mértékű májkárosodásban szenvedő betegeknél az Memantine Merz alkalmazása nem ajánlott.
Gyermekek és serdülők
Az Memantine Merz nem javallott 18 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és hatásosságra
vonatkozó adatok hiánya miatt. Az alkalmazás módja
Az Memantine Merz-t naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. Az oldat akár étkezés közben, de akár attól függetlenül is bevehető. Az oldatot az üvegből vagy a pumpából nem szabad közvetlenül a szájba önteni vagy pumpálni, hanem a pumpa segítségével kanálra vagy egy pohár vízbe kell adagolni. Az elkészítésre és a készítmény használatára vonatkozó részletes útmutatót lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Fokozott óvatosság javasolt epilepsziásoknál és azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében konvulziók vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.
Más N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták – pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán – egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptor rendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel (KIR) kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd 4.5 pont).
Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH értékét (lásd 5.2 pont „Elimináció”), ami a beteg fokozott ellenőrzését teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst
tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy lúgos gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA), vagy a vizeletvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos gyulladása is.
A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták az olyan betegeket, akik kevéssel a vizsgálatot megelőzően szívinfarktuson estek át, nem kompenzált congestiv szívelégtelenségben szenvedtek (NYHA III-IV) vagy magas vérnyomásuk nincs egyensúlyban. Ennek következtében csak kevés adat áll rendelkezésünkre és az ilyen állapotú betegeket szorosan ellenőrizni kell.
Segédanyagok: A belsőleges oldat szorbitot tartalmaz.. Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve, ha feltétlenül szükséges.
Továbbá e készítmény tartalmaz ugyan káliumot, de adagonként kevesebb, mint 1 mmol-t (39 mg-ot),
így gyakorlatilag káliummentesnek tekinthetjük.
A memantin farmakológiai hatása és hatásmechanizmusa alapján az alábbi interakciókkal kell
számolni:
-
A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, dopaminerg agonisták és antikolinerg szerek hatása erősödhet az NMDA-antagonisták, pl. a memantin, egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolen vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását, és a dózis módosítására lehet szükség.
-
A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő a memantin és az amantadin egyidejű alkalmazása. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd. 4.4 pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely bizonyos kockázatra utal a memantin és fenitoin kombinált alkalmazása esetén.
-
A vesén át az amantadinnal megegyező kationos transzportrendszer révén kiválasztódó más hatóanyagok, mint pl. a cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami potenciálisan magasabb plazmaszintet okozhat.
-
A memantin hidroklorotiaziddal (HCT-vel), vagy bármely HCT-t tartalmazó készítménnyel való párhuzamos alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet.
-
A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően warfarinnal történt kombináció esetén egyedi esetekben az INR emelkedéséről számoltak be. Noha erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, a protrombin idő (nemzetközi normalizált ráta, INR) szoros ellenőrzése javasolt orális antikoagulánssal történő együttadás esetén.
Egyszeri gyógyszeradag alkalmazása mellett az egészséges önkéntesekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatokban nem észleltek számottevő hatóanyagok közötti kölcsönhatást a memantin és a gliburide/metformin vagy a donepezil között.
Egy egészséges önkéntesekkel végzett klinikai vizsgálatban a memantinnak lényegében nem volt
hatása a galantamin farmakokinetikájára.
A memantin in vitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavin tartalmú
monoxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást.
Terhesség
Nem rendelkezünk klinikai adattal a memantin terhességben való alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén magasabb adagolás
mellett a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3 pont). Az ember esetén a lehetséges kockázat ismeretlen. Terhesség alatt a memantin nem alkalmazható, hacsak nem egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a memantin átjut-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát figyelembe véve valószínű, hogy igen. Memantin kezelés alatt álló nők nem szoptathatnak.
Termékenység
A memantin esetén a nem klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg sem a hím, sem a nőstény
fertilitással kapcsolatos mellékhatásokat.
A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a járművezetési és gépkezelési képességet. Továbbá az Memantine Merz kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket figyelmeztetni kell, hogy fokozott óvatosság szükséges gépjárművezetés és gépek kezelése esetén.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában végzett klinikai vizsgálatokban összesen 1784 beteget kezeltek Memantine Merz-val, 1595 beteg pedig placebót kapott, és az Memantine Merz, illetve a placebo mellett előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött. A mellékhatások általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatás, ami az Memantine Merz csoportban gyakrabban fordult elő, mint a placebo csoportban a szédülés (6,3% vs 5,6%), a fejfájás (5,2% vs 3,9%), a székrekedés (4,6% vs 2,6%) az aluszékonyság (3,4% vs
2,2%) és a hipertenzió (4,1% vs 2,8%) volt.
A következő táblázat az Memantine Merz piaci bevezetése óta végzett klinikai vizsgálatokban előfordult mellékhatásokat összegzi. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatásokat szervrendszerenként az elfogadott osztályozás szerint az alábbi gyakorisági csoportokba sorolták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100-<1/10), nem gyakori (≥1/1 000 -
<1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1 000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| SZERVRENDSZER | GYAKORISÁG | MELLÉKHATÁSOK |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nem gyakori | Gombás fertőzések |
| Immunrendszeri betegségek éstünetek | Gyakori | Gyógyszer túlérzékenység |
| Pszichiátriai kórképek | Gyakori | Aluszékonyság |
| Nem gyakori | Zavartság | |
| Nem gyakori | Hallucinációk1 | |
| Nem ismert | Pszichotikus reakciók2 | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | GyakoriGyakori | SzédülésEgyensúlyzavar |
| Nem gyakoriNagyon ritka | JárászavarGörcsrohamok | |
| Szívbetegségek és szívvelkapcsolatos tünetek | Nem gyakori | Szívelégtelenség |
| Érbetegségek és tünetek | GyakoriNem gyakori | HipertenzióVénás trombózis/tromboembólia |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | Nehézlégzés |
| Emésztőrendszeri betegségek és | Gyakori | Székrekedés |
| tünetek | ||
| Nem gyakori | Hányás | |
| Nem ismert | Pancreatitis2 | |
| Máj- és epebetegségek, illetvetünetek | GyakoriNem ismert | Emelkedett májfunkciós értékekHepatitis |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | GyakoriNem gyakori | FejfájásKimerültség |
1 Hallucinációkat elsősorban súlyos stádiumú Alzheimer-kóros betegeknél figyeltek meg.
2 A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően regisztrált egyedi esetek.
Az Alzheimer-betegség depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal és öngyilkossággal társult. A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően Memantine Merz-val kezelt betegeknél is jelentettek ilyen eseményeket.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság
részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a túladagolásról csak kevés információ áll rendelkezésre.
Tünetek
Relatíve nagy dózisú túladagolások (200 mg illetve 105 mg/nap 3 napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel, vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140 mg alatti vagy nem ismert adagú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.
A legnagyobb túladagolást, összesen 2000 mg memantin orális bevételét, a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10 napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezist kapott. A beteg maradandó szövődmény nélkül felgyógyult.
Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt, és felgyógyult. A beteg 400 mg memantint vett be orálisan. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel, pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés.
Kezelés
Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció és túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyagok eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárás, pl. gyomormosás, aktív szén (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó.
A központi idegrendszer (KIR) túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén óvatos tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó.
Farmakológiai tulajdonságok - MEMANTINE 5 MG/
Farmakoterápiás csoport: Egyéb anti-dementia gyógyszerek, ATC-besorolás: N06DX01.
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy neurodegeneratív dementia esetében a glutamát neurotranszmisszió, különösen az NMDA-receptorok működési zavara, egyaránt hozzájárul a tünetek megjelenéséhez és a betegség progressziójához.
A memantin egy feszültségfüggő, közepes affinitású, nem kompetitív NMDA-receptor antagonista. A memantin modulálja azt a glutamát okozta patológiásan megnövekedett izgalmi szintet, mely neuronális diszfunkcióhoz vezethet.
Klinikai vizsgálatok
Egy középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros betegekkel ([a vizsgálatba vonáshoz alkalmazott eljárás az un.] Mini-Mentális állapotfelmérő (mini mental state examination – MMSE) kiindulási összpontszám: 3-14) végzett, memantin monoterápával folytatott alapvizsgálatba összesen 252 járóbeteget vontak be A memantin kezelés 6 hónap után felülmúlta a placebo hatását (OC-elemzés (observed cases analysis) a CIBIC-plus skálán (a klinikusoknak a beteggel készített interjú alapján alkotott véleménye a beteg állapotváltozásáról, clinician’s interview based impression of charge): p=0,025; az ADCS-ADLsev (az Alzheimer-kór kooperatív vizsgálat – mindennapi tevékenységek értékelésére kidolgozott mutató, Alzheimer’s disease cooperative study – activities of daily living) skálán: p=0,003; a SIB (jelentős mértékű állapotromlás értékelésére kidolgozott mutató, severe impairment battery) skálán: p=0,002).
Egy enyhe-középsúlyos Alzheimer-kóros betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 10-22) végzett, memantin monoterápiával folytatott alapvizsgálatba 403 beteget vontak be. Az elsődleges vizsgálati mutatókon a memantin szignifikánsan felülmúlta a placebót (a 24. héten végzett LOCF elemzés (utolsó elvégzett megfigyelés értékelése, last observation carried forward) az ADAS-cog (az Alzheimer-kór állapotának értékelési skálája, Alzheimer’s disease assessment scale) skálán: p=0,003; a CIBIC-plus skálán: p=0,004). Egy másik enyhe-középsúlyos Alzheimer-kóros betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 11-23) végzett, memantin monoterápiával folytatott vizsgálatba összesen 470 beteget vontak be. Az előzetesen meghatározott elvek szerint végzett elődleges értékelésben az elődleges hatékonysági mutatón a 24. héten nem értek el statisztikailag szignifikáns különbséget.
Hat IIII-as fázisú, placebo-konrollált, 6 hónapos (memantin monoterápiával ill. már meghatározott dózisú acetilkolinészteráz-gátlót szedő betegek memantin kezelésével folytatott) vizsgálatban résztvevő középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros (kiindulási MMSE összpontszám: <20) betegek adatainak metaanalízise szerint a memantin statisztikailag szignifikánsan hatékonyab volt a kognitív, a globális és a funkcionális paramétereken is. Külön elemezve azokat a betegeket, akiknél mindhárom paraméter egyidejűleg rosszabbodott az eredmények azt mutatták, hogy a memantin statisztikailag szignifikánsan késleltette a rosszabbodást: kétszer annyi beteg állapota romlott mindhárom
paraméteren egyidejűleg a placebo csoportban, mint amennyié a memantin csoportban (21% vs 11%,
p<0,0001).
Felszívódás
A memantin abszolút biohasznosulása körülbelül 100%-os. A tmax 3 és 8 óra között van. Nincs arra
mutató jel, hogy az étel befolyásolná a memantin felszívódását. Eloszlás
Napi 20 mg-os memantin dózissal 70-150 ng/ml (0,5-1 μmol) érték közötti egyensúlyi plazmakoncentrációt értek el, mely egyénenként nagy mértékben eltért. 5-30 mg-os napi dózis mellett 0,52-es átlagos (cerebrospinalis folyadék, CSF) liquor/szérum arányt mértek. A megoszlási térfogat körülbelül 10 l/kg. A memantin plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke körülbelül 45%.
Biotranszformáció
Az emberi szervezetben keringő memantin-rokon anyagok 80%-a az anyavegyületként van jelen. A fő emberi metabolitok az N-3,5-dimetil-gludantán, a 4- és 6-hidroxi-memantin izomerikus keveréke, valamint az 1-nitrozo-3,5-dimetil-adamantán. Ezen metabolitok közül egyik sem rendelkezik NMDA- antagonista aktivitással. In vitro nem mutattak ki citokróm P 450 által katalizált metabolizmust.
A 14C-memantin orális beadását vizsgáló kutatásban a bevitt dózis átlagosan 84%-a 20 napon belül eliminálódott, több mint 99%-a a veséken keresztül választódott ki.
Elimináció
A memantin eliminációja monoexponenciális, a terminális t½ 60 100 óra. A normális veseműködésű önkénteseken 170 ml/perc/1,73 m2 teljes clearance (Cltot) volt mérhető, és a teljes renális clearance egy része tubuláris szekréció útján ment végbe.
A vesében történő kiválasztás bizonyos mértékű tubuláris reabszorpcióval jár, amelyet valószínűleg kationos szállító-proteinek közvetítenek. A memantin renális eliminációs aránya lúgos vizelet mellett 7-9 közötti faktorral csökkenhet (ld. 4.4 pont). A vizelet lúgosságának oka lehet az étrend drasztikus megváltoztatása, pl. hústartalmú étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsav lekötők nagymértékű bevitele is.
Linearitás
Önkénteseken végzett vizsgálatokban a memantin farmakokinetikája a 10-40 mg-os
dózistartományban lineáris.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A memantin napi 20 mg-os dózisa mellett a liquor szintje megegyezik a memantin ki-értékével (ki=inhibitor konstans), ami az emberi frontális agykéregben 0,5 μmol.
Gyógyszerészeti jellemzők - MEMANTINE 5 MG/
4 év.
Az oldatot tartalmazó palack kinyitása után a készítmény 3 hónapig tartható el.
Legfeljebb 30˚C-on tárolandó.
A palack a felszerelt pumpával csak függőleges helyzetben tárolható és szállítható.
50 ml (és 10 × 50 ml) barna üvegpalackban (II-es típusú) és 100 ml barna üvegpalackban (III-as típusú).
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Nincsenek különleges előírások.
Az első használat előtt a pumpás adagolót az üvegre fel kell csavarni. A csavaros kupak eltávolításához az üveg kupakját az óramutató járásával ellenkező irányba forgatva kell teljesen lecsavarni (1. ábra).
A pumpa felszerelése az üvegre:
A pumpás adagolót ki kell venni a műanyag zacskóból (2. ábra), és a műanyag csövet óvatosan az üvegbe csúsztatva kell felhelyezni az üveg tetejére. Ezután a pumpás adagolót az üveg nyakához szorítva addig kell az óramutató járásával megegyező irányban csavarni, amíg szorosan illeszkedik (3. ábra). A pumpás adagolót az alkalmazás elkezdésekor csak egyszer kell felcsavarni, és utána soha sem kell már lecsavarni.
A pumpás adagoló alkalmazása:
A pumpás adagoló feje két pozíció között könnyen forgatható – az óramutató járásával ellenkezőleg (nyitott állapot) illetve az óramutató járásával megegyező irányban (zárt állapot). Zárt állapotban a pumpás adagoló fejét nem szabad lenyomni. Az oldatot csak nyitott állapotban lehet adagolni. Ehhez a pumpás adagoló fejét egynyolcad fordulatnyit kell a nyíl irányában ütközésig fordítani (4. ábra).
Ezt követően a pumpás adagoló már használható. A pumpás adagoló előkészítése:
A pumpás adagoló az első alkalmazásnál még nem a megfelelő mennyiségű belsőleges oldatot fogja adagolni. Ezért a pumpát elő kell készíteni (fel kell tölteni), ötször egymás után lenyomva a pumpás adagolót (5. ábra).
Az így kiadagolt oldatot ki kell dobni. A következő alkalommal a pumpás adagoló fejét teljesen lenyomva (vagyis egy adagot kipumpálva) az adagoló már a megfelelő dózist adagolja (1 kipumpálás 0,5 ml belsőleges oldatnak felel meg, mely 5 mg memantin-hidroklorid hatóanyagot tartalmaz; 6. ábra)
A pumpás adagoló helyes használata:
Az üveg sík, vízszintes felületre – például egy asztal tetejére – helyezve, függőleges helyzetben használandó. A szórófej alá kevés vizet tartalmazó poharat vagy kanalat kell tartani, és az adagoló pumpa fejét határozott, de nyugodt és egyenletes mozdulattal (nem túl lassan) lefelé kell nyomni ütközésig (7. és 8. ábra).
Az adagoló pumpa fejét ezután fel lehet engedni, és a pumpa így készen áll a következő pumpálásra. Az adagoló pumpa csak az adott üvegre és az abban tárolt memantin-hidroklorid oldat adagolására
alkalmazható, más anyagra vagy tartályra nem. Amennyiben az adagoló pumpa nem a fent leírtaknak és a tájékoztatásnak megfelelően működik, a betegnek kezelőorvosa vagy gyógyszerésze tanácsát kell kérnie. A pumpás adagolót használat után le kell zárni.