NEXIUM CONTROL 20 MG GYOMORNEDV-ELLENÁLLÓ TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NEXIUM 20 MG
A Nexium Control a reflux tüneteinek (például gyomorégés és savas regurgitáció) rövid távú
kezelésére javallott felnőtteknél.
Adagolás
Az ajánlott adag naponta 20 mg ezomeprazol (egy tabletta).
A tünetek javulásának eléréséhez a tabletták 2-3, egymást követő napon történő szedésére is szükség lehet. A kezelés időtartama legfeljebb 2 hét. Ha a tünetek teljesen megszűntek, a kezelést abba kell hagyni.
Ha a tünetek súlyosabbá válnak, vagy ha a folyamatos kezelés ellenére 2 héten belül nem tapasztalható a tünetek javulása, a beteget utasítani kell, hogy forduljon orvoshoz.
Speciális populációk
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. A súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegekkel szerzett, korlátozott mennyiségű tapasztalat miatt az ilyen betegeket óvatosan kell kezelni (lásd 5.2 pont).
Májkárosodásban szenvedő betegek
Az enyhe - közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. Ugyanakkor a súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknek a Nexium Control szedése előtt orvoshoz kell fordulniuk (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Idős betegek (65 éves és idősebb)
Idős betegeknél nem szükséges a dózis módosítása.
Gyermekek és serdülők
A Nexium Control-nak gyermekpopulációban, 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél a
„reflux tüneteinek (például gyomorégés és savas regurgitáció) rövid távú kezelési” javallata esetén
nincs releváns alkalmazása.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazás.
A tablettát egészben, egy fél pohár vízzel kell lenyelni. A tablettát tilos szétrágni vagy összetörni.
Szükség esetén a tabletta diszpergálható egy fél pohár, nem szénsavas vízben. Más folyadék nem használható, mivel a bélben oldódó bevonat feloldódhat. A vizet a tabletta széteséséig kell keverni. A pelleteket tartalmazó folyadékot azonnal vagy 30 percen belül meg kell inni. A poharat egy fél pohár vízzel ki kell öblíteni, és azt meginni. A pelleteket nem szabad szétrágni vagy összetörni.
A készítmény hatóanyagával, a szubsztituált benzimidazolokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az ezomeprazolt nem szabad egyidejűleg alkalmazni a nelfinavirral vagy a rilpivirinnel. (lásd 4.5 pont).
Általános
A betegeket utasítani kell arra, hogy forduljanak orvoshoz, ha:
-
jelentős, nem szándékos fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena jelentkezik, és ha gyomorfekély gyanúja áll fenn vagy az igazolt, a malignitást ki kell zárni, mivel az ezomeprazol csökkentheti a tüneteket, és késleltetheti a diagnózist;
-
korábban gyomorfekélyük vagy a tápcsatornát érintő műtétjük volt;
-
4 vagy több hete folyamatos tüneti kezelést kapnak emésztési zavar vagy gyomorégés miatt, ez súlyosabb állapot jele lehet;
-
gyakori sípoló légzése van, különösen gyomorégés esetén;
-
sárgaságuk vagy súlyos májbetegségük van;
-
ha 55 évesnél idősebbek, és új vagy nemrégiben megváltozott tüneteik jelentkeztek.
A hosszan tartó, visszatérő emésztési zavar vagy gyomorégés tüneteivel bíró betegeknek rendszeres időközönként fel kell keresniük a kezelőorvosukat. Az 55 évesnél idősebb, bármilyen, recept nélkül kapható, emésztési zavar vagy gyomorégés elleni gyógyszert naponta szedő betegeknek tájékoztatniuk kell gyógyszerészüket vagy kezelőorvosukat.
A betegek nem szedhetik a Nexium Control-t hosszú távú, preventív célú gyógyszerként.
A protonpumpa-inhibitorokkal (PPI) végzett kezelés a gastrointestinalis fertőzések, mint például a Salmonella és Campylobacter, valamint a hospitalizált betegeknél esetleg még a Clostridium difficile enyhén emelkedett kockázatához vezethet (lásd 5.1 pont).
A betegeknek kezelőorvosukhoz kell fordulniuk a gyógyszer szedése előtt, ha endoszkópiára vagy
urea kilégzési tesztre várnak.
Más gyógyszerekkel történő kombináció
Az ezomeprazol atazanavirrel történő együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Ha az atazanavir és egy protonpumpa-inhibitor (PPI) együttes alkalmazása elkerülhetetlen, akkor szoros klinikai monitorozás javasolt, az atazanavir dózisának 400 mg-ra történő emelésével, és 100 mg ritonavir adása mellett. A 20 mg-os ezomeprazol adagot nem szabad túllépni.
Az ezomeprazol egy CYP2C19-inhibitor. Az ezomeprazol-kezelés elkezdésekor és befejezésekor gondolni kell a CYP2C19-en keresztül metabolizálódó gyógyszerekkel való kölcsönhatás lehetőségére. A klopidogrél és az ezomeprazol között kölcsönhatást figyeltek meg. Ennek az interakciónak a klinikai jelentősége bizonytalan. Az ezomeprazol és a klopidogrél egyidejű alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).
A betegek nem szedhetnek egyidejűleg másik protonpumpa-inhibitort (PPI) vagy H2-antagonistát. Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás
A megnövekedett kromogranin-A (CgA)-szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében a Nexium Control 20 mg gyomornedv-ellenálló tabletta kezelést legalább 5 nappal a CgA-mérés előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1 pont). Amennyiben a CgA és gasztrinszintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a protonpumpagátló-kezelés felfüggesztése után 14 nappal meg kell ismételni a mérést.
Szubakut bőr lupusz eritematózus (SCLE)
A protonpumpagátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni a Nexium Control adagolásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpagátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpagátlók használata esetén is.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)
Az ezomeprazol-kezeléssel összefüggésben nagyon ritkán bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról (SCAR) számoltak be, mint például az erythema multiforme (EM), a Stevens–Johnson-szindróma (SJS), a toxicus epidermalis necrolysis (TEN) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) – amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek.
A betegeket tájékoztatni kell az EM/SJS/TEN/DRESS súlyos bőrreakció jeleiről és tüneteiről, és a betegeknek sürgősen kezelőorvosukhoz kell fordulniuk, ha bármilyen erre utaló jelet vagy tünetet észlelnek. Az ezomeprazol-kezelést súlyos bőrreakció jelei és tünetei esetén azonnal abba kell hagyni, és szükség szerint további orvosi ellátást/szoros megfigyelést kell biztosítani. EM/SJS/TEN/DRESS jelentkezése után tilos a kezelés újbóli elkezdése (re-challenge).
Szacharóz
A gyógyszer cukorgömböket (szacharózt) tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a gyógyszer nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Az ezomeprazolnak az egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára gyakorolt hatásai
Mivel az ezomeprazol az omeprazol egyik enantiomerje, ezért ésszerű az omeprazollal jelentett
kölcsönhatásokat is figyelembe venni.
Proteáz inhibitorok
Az omeprazol esetén beszámoltak arról, hogy kölcsönhatásba lép bizonyos proteáz-inhibitorokkal. Az ezek mögött a jelentett kölcsönhatások mögött meghúzódó mechanizmusok klinikai jelentősége nem minden esetben ismert. A gyomor pH-értékének az omeprazol-kezelés alatti megemelkedése megváltoztathatja a proteáz-inhibitorok felszívódását. További, lehetséges kölcsönhatási
mechanizmusok a CYP2C19 gátlásán keresztül mennek végbe.
Az atazanavir és nelfinavir esetén csökkent szérumszintről számoltak be, amikor omeprazollal adták együtt, és az egyidejű alkalmazásuk nem javasolt. Az omeprazol (naponta egyszer 40 mg) 300 mg atazanavirrel/100 mg ritonavirrel történő együttes adása egészséges önkénteseknél az
atazanavir-expozíció jelentős csökkenését eredményezte (az AUC, a Cmax és Cmin megközelítőleg 75%-os csökkenése). Az atazanavir dózis 400 mg-ra történt emelése nem kompenzálta az omeprazol atazanavir-expozícióra gyakorolt hatását. Az omeprazol (naponta egyszer 20 mg) 400 mg atazanavirrel/100 mg ritonavirrel történő együttes adása egészséges önkénteseknél az
atazanavir-expozíció megközelítőleg 30%-os csökkenését eredményezte, szemben a napi egyszeri 20 mg omeprazol nélkül adott, 300 mg atazanavirhez/100 mg ritonavirhez képest. Az omeprazol (naponta egyszer 40 mg) egyidejű alkalmazása a nelfinavir átlagos AUC, Cmax és Cmin értékeit 36-39%-kal, és a farmakológiailag aktív M8 metabolit AUC, Cmax és Cmin értékeit 75-92%-kal
csökkentette. Az omeprazol és az ezomeprazol hasonló farmakodinámiás hatásai és farmakokinetikai tulajdonságai miatt az ezomeprazol és az atazanavir egyidejű alkalmazása nem javasolt, és az ezomeprazol és a nelfinavir egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Egyidejű omeprazol-kezelés (naponta egyszer 40 mg) alatt a szakvinavir esetén (ritonavirrel együtt adva) emelkedett szérumszintről (80-100%) számoltak be. Napi 20 mg omeprazol-kezelés nem befolyásolta a darunavir (ritonavirral kombinációban), és az amprenavir (ritonavirrel kombinációban) expozícióját.
Napi 20 mg ezomeprazol-kezelés nem befolyásolta az amprenavir (ritonavirrel kombinációban vagy a nélkül) expozícióját. Napi 40 mg omeprazol-kezelés nem befolyásolta a lopinavir (ritonavirrel kombinációban) expozícióját.
Metotrexát
Amikor protonpumpa-inhibitorokkal együtt adták, a metotrexát-szintek emelkedéséről számoltak be néhány betegnél. Nagy dózisú metotrexát alkalmazásakor az ezomeprazol-kezelés átmeneti felfüggesztését szükséges lehet megfontolni.
Takrolimusz
Az ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor a takrolimusz szérumszintek emelkedéséről számoltak be. A takrolimusz-koncentrációkat, valamint a vesefunkciót (kreatinin-clearance) fokozottan monitorozni kell, és szükség esetén a takrolimusz adagját módosítani kell.
A pH függvényében felszívódó gyógyszerek
Az ezomeprazollal és más protonpumpa-inhibitorokkal végzett kezelés alatti gyomorsav szuppresszió csökkentheti vagy növelheti a gyomor pH-jától függő felszívódású gyógyszerek abszorpcióját.
Az orálisan szedett gyógyszerek, mint például a ketokonazol, itrakonazol, erlotinib és levotiroxin felszívódása csökkenhet és dózismódosításra lehet szükség az ezomeprazollal történő kezelés során, míg a digoxin felszívódása növekedhet az ezomeprazollal történő kezelés alatt.
Az omeprazollal (napi 20 mg) és digoxinnal végzett egyidejű kezelés egészséges alanyoknál 10%-kal növelte a digoxin biohasznosulását (10 alany közül kettőnél akár 30%-kal). Digoxin toxicitásról ritkán számoltak be. Ugyanakkor elővigyázatosság szükséges, ha az ezomeprazolt nagy dózisokban idős betegeknek adják. Ilyen esetekben a digoxin terápiás monitorozását fokozni kell.
A CYP2C19 által metabolizált gyógyszerek
Az ezomeprazol gátolja a CYP2C19-et, az ezomeprazolt metabolizáló fő enzimet. Ezért, amikor az ezomeprazolt a CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel, például warfarinnal, fenitoinnal, citaloprámmal, imipraminnal, klomipraminnal, diazepámmal, stb. kombinálják, akkor ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációi magasabbak lehetnek, és a dózis csökkentésére lehet szükség. A klopidogrél esetében, egy előanyag alakul át aktív metabolittá a CYP2C19-en keresztül, és az aktív metabolit plazmakoncentrációja csökkenhet.
Warfarin
Egy warfarinnal kezelt betegekkel végzett klinikai vizsgálatban 40 mg ezomeprazol egyidejű adásakor kimutatták, hogy a véralvadási idő az elfogadható tartományon belül volt. Ugyanakkor a forgalomba hozatalt követő alkalmazás kapcsán az egyidejű kezelés alatt az INR klinikailag jelentős emelkedésével járó néhány, egyedülálló esetről számoltak be. Warfarinnal vagy más kumarinszármazékokkal végzett kezelés alatt az egyidejű ezomeprazol-kezelés elkezdésekor és befejezésekor monitorozás javasolt.
Klopidogrél
Egészséges alanyokkal végzett vizsgálatok eredményei farmakokinetikai/farmakodinámiás kölcsönhatást mutattak a klopidogrél (300 mg-os telítő dózis/75 mg-os napi fenntartó dózis) és az ezomeprazol (napi 40 mg per os) között, ami a klopidogrél aktív metabolitja expozíciójának átlagosan 40%-os csökkenését, valamint a thrombocyta-aggregáció maximális gátlásának (ADP-indukált) átlagosan 14%-os csökkenését eredményezte.
Egy egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója majdnem 40%-kal csökkent, amikor a fix dózisú 20 mg ezomeprazol + 81 mg acetilszalicilsav kombinációt klopidogréllel együtt adták, szemben azzal, amikor a a klopidogrélt önmagában adták. Ugyanakkor ezeknél az alanyoknál a thrombocyta-aggregáció maximális gátlási szintje (ADP-indukált) mindkét csoportban azonos volt.
Ennek a farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciónak a major cardiovascularis eseményekre gyakorolt klinikai hatását illetően obszervációs és klinikai vizsgálatokból is származó, ellentmondásos adatokat jelentettek. Elővigyázatosságból az ezomeprazol és a klopidogrél egyidejű alkalmazását kerülni kell.
Fenitoin
40 mg ezomeprazol egyidejű alkalmazása epilepsziás betegeknél a fenitoin minimális plazmaszintjének 13%-os emelkedését eredményezte. Az ezomeprazol-kezelés elkezdésekor vagy elhagyásakor a fenitoin plazmakoncentrációk monitorozása javasolt.
Vorikonazol
Az omeprazol (naponta egyszer 40 mg) a vorikonazol (egy CYP2C19-szubsztrát) Cmax- és AUCτ-
értékét sorrendben 15%-kal és 41%-kal emelte.
Cilosztazol
Az omeprazol, valamint az ezomeprazol gátolják a CYP2C19-et. Egy keresztezett elrendezésű
(cross-over) vizsgálatban, az egészséges alanyoknak 40 mg dózisokban adott omeprazol a cilosztazol Cmax-értékét 18%-kal, AUC-értékét 26%-kal, és az egyik aktív metabolitjáét sorrendben 29%-kal és 69%-kal emelte meg.
Ciszaprid
Egészséges önkénteseknél 40 mg ezomeprazol egyidejű alkalmazása a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) 32%-os emelkedését és az eliminációs felezési idő (t1/2) 31%-os megnyúlását eredményezte, de nem emelte jelentősen a ciszaprid plazma csúcskoncentrációját. A ciszaprid önmagában történő adását követően a QTc-távolság enyhe megnyúlását észlelték, ami nem nyúlt tovább, ha a ciszapridot ezomeprazollal kombinálva adták.
Diazepám
30 mg ezomeprazol egyidejű alkalmazása a CYP2C19-szubsztrát diazepám clearance-ének 45%-os csökkenését eredményezte.
Vizsgált gyógyszerek klinikailag releváns interakció nélkül Amoxicillin és kinidin
Kimutatták, hogy az ezomeprazolnak nincs klinikailag jelentős hatása az amoxicillin és a kinidin
farmakokinetikájára.
Naproxén vagy rofecoxib
Az ezomeprazol és akár a naproxén, akár a rofecoxib egyidejű alkalmazását értékelő, rövid távú
vizsgálatok nem azonosítottak semmilyen, klinikailag jelentős farmakokinetikai kölcsönhatást.
Más gyógyszereknek az ezomeprazol farmakokinetikájára gyakorolt hatásai
A CYP2C19-et és/vagy CYP3A4-et gátló gyógyszerek
Az ezomeprazolt a CYP2C19 és a CYP3A4 metabolizálja. Az ezomeprazol és egy CYP3A4-inhibitor, a klaritromicin (naponta kétszer 500 mg) egyidejű alkalmazása az ezomeprazol-expozíció (AUC) több mint kétszeres emelkedését eredményezte. Az ezomeprazol és egy kombinált CYP2C19- és
CYP3A4-inhibitor egyidejű alkalmazása az ezomeprazol-expozíció több mint kétszeres emelkedését eredményezheti. A CYP2C19- és CYP3A4-inhibitor vorikonazol az omeprazol AUCt-értékét
280%-kal emelte. Rendszerint ezen esetek egyikében sem szükséges az ezomeprazol adagjának a módosítása. Ugyanakkor a súlyosan beszűkült májműködésű betegeknél, és ha hosszú távú kezelésre van szükség, a dózis módosítását mérlegelni kell.
A CYP2C19-et és/vagy CYP3A4-et indukáló gyógyszerek
Azok a gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy indukálják a CYP2C19-et vagy CYP3A4-et vagy mindkettőt (mint például a rifampicin és a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum)), az ezomeprazol metabolizmusának felgyorsításával az ezomeprazol szérumszintjének csökkenését eredményezhetik.
Terhesség
Az ezomeprazol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében rendelkezésre álló közepes mennyiségű adat (300-1000 terhességi vizsgálati eredmény) azt igazolja, hogy az ezomeprazolnak nincs malformatív vagy foeto-/ neonatális toxikus hatása.
Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).
Elővigyázatosságból a Nexium Control alkalmazása kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Korlátozott információk alapján az ezomeprazol kiválasztódik a humán anyatejbe. Az ezomeprazol újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatásaival kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. Az ezomeprazol alkalmazása nem javallott a szoptatás alatt.
Termékenység
Az omeprazol szájon át adott racém keverékével végzett állatkísérletek nem igazoltak a fertilitásra gyakorolt hatásokat.
képességekre
Az ezomeprazol kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges
képességeket. Az olyan mellékhatások, mint a szédülés és a látászavarok, nem gyakoriak (lásd 4.8 pont). Ha ezek kialakulnak, a betegek nem vezethetnek gépjárművet vagy nem kezelhetnek gépeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A klinikai vizsgálatokban (és a forgalomba hozatalt követően is) leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás, hasi fájdalom, hasmenés és hányinger voltak. Emellett a biztonságossági profil a különböző formulák, terápiás javallatok, korcsoportok és betegpopulációk esetén hasonló. Dózisfüggő mellékhatásokat nem azonosítottak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az ezomeprazollal végzett klinikai vizsgálati program során és a forgalomba hozatalt követően a következő mellékhatásokat azonosították vagy azokra volt gyanú. A mellékhatások a MedDRA
gyakorisági kategóriák szerint kerültek osztályozásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori
(≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000) és nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Gyakori | Nemgyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Vérképzőszervi | leukopenia, | agranulocytosis, | |||
| és | thrombocytopen | pancytopenia | |||
| nyirokrendszeri | ia | ||||
| betegségek és | |||||
| tünetek |
| Gyakori | Nemgyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Immunrendszer i betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, pl. láz, angiooedema és anaphylaxiás reakció/sokk | ||||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | perifériás oedema | hyponatraemia | hypomagnes aemia; a súlyos hypomagnes aemia összefüggés ben lehet a hypocalcaem iával; a hypomagnes aemia hypokalaemi át is eredményez het | ||
| Pszichiátriai kórképek | insomnia | izgatottság,confusio, depresszió | agresszió, hallucinációk | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | szédülés, paraesthesia, somnolentia | ízérzészavar | ||
| Szembetegségek és szemészetitünetek | homályos látás | ||||
| A fül és az egyensúly-érzék elő szerv betegségei és tünetei | vertigo | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | bronchospasmu s | ||||
| Emésztőrendsze ri betegségek és tünetek | hasi fájdalom, székreked és, diarrhoea, flatulentia, hányinger/ hányás, fundus mirigy polipok (benignus) | szájszárazsá g | stomatitis, gastrointestinali s candidiasis | mikroszkóp os colitis |
| Gyakori | Nemgyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett májenzimek | hepatitis sárgasággal vagy a nélkül | májelégtelenség, hepaticus encephalopathia a már meglévő májbetegségben szenvedő betegeknél | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | dermatitis, pruritus, bőrkiütés, urticaria | alopecia, fotoszenzitivitás | erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN),eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreak ció (DRESS) | szubakut bőr lupusz eritematózus (lásd4.4 pont) | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia | izomgyengeség | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | interstitialis nephritis | ||||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | gynaecomastia | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | rossz közérzet, fokozott verejtékezés |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Ez ideig a szándékos túladagolással kapcsolatos tapasztalatok nagyon korlátozottak. A 280 mg-os dózissal kapcsolatban leírt tünetek a gastrointestinalis tünetek és a gyengeség voltak. Egyszeri,
80 mg-os ezomeprazol adagok nem váltottak ki semmilyen eseményt. Specifikus antidotum nem ismert. Az ezomeprazol nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért nehezen dializálható. A kezelés tüneti, és általános szupportív intézkedéseket kell kezdeni.
Farmakológiai tulajdonságok - NEXIUM 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Savtermelés zavarával járó betegségek gyógyszerei, protonpumpa-inhibitorok
ATC kód: A02BC05.
Az ezomeprazol az omeprazol S-izomerje, és egy specifikus, célzott hatásmechanizmuson keresztül gátolja a gyomorsav-szekréciót. A parietális sejtben lévő protonpumpa specifikus inhibitora. Az omeprazol R- és S-izomerjének egyaránt hasonló farmakodinámiás aktivitása van.
Hatásmechanizmus
Az ezomeprazol egy gyenge bázis, és a parietális sejt szekréciós csatornáinak erősen savas környezetében koncentrálódik, és alakul át aktív formává, ahol gátolja a H+K+-ATP-áz enzimet (protonpumpát), és egyaránt gátolja mind a bazális, mind pedig a stimulált savszekréciót.
Farmakodinámiás hatások
Az ezomeprazol 20 mg-os és 40 mg-os per os adagolása után a hatás egy órán belül kialakul. Naponta egyszer 20 mg ezomeprazol 5 napig történő ismételt adását követően a pentagasztrin stimuláció után az átlagos csúcs savszekréció az 5. napon az adagolás után 6-7 órával mérve 90%-kal csökkent.
20 mg és 40 mg ezomeprazol 5 napos per os adagolása után a tünetekkel bíró gastrooesophagealis reflux betegségben szenvedő betegeknél a 4 feletti intragastricus pH a 24 órából átlagosan 13, illetve 17 órán át fennmaradt. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a 4 feletti intragastricus pH legalább 8, 12 és 16 órán át fennmaradt, a 20 mg-os ezomeprazol esetén 76%, 54%, illetve 24% volt. A 40 mg-os ezomeprazol esetén a megfelelő arányok sorrendben 97%, 92% és 56% voltak.
A plazmakoncentráció esetén helyettesítő paramétereként az AUC-t használva, a savszekréció gátlása és az expozíció között összefüggést mutattak ki.
A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA-szint is emelkedik. A megnövekedett CgA-szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait.
A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpagátlókat a CgA mérések előtt 5-14 nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a PPI-kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA-szint visszatérjen a referencia tartományba.
A hosszú távú ezomeprazol-kezelés alatt a betegek egy részénél az ECL-sejtek (enterochromaffin-like
- enterochromaffin-szerű) számának valószínűleg a megemelkedett szérum gasztrinszinttel összefüggő
növekedését figyelték meg.
A gyomor savasságának bármely okból történő csökkenése, beleértve a protonpumpa-inhibitorokat is, növeli a tápcsatornában normálisan is jelenlévő baktériumoknak a számát a gyomorban. A protonpumpa-inhibitorokkal végzett kezelés a gastrointestinalis fertőzések, mint például a Salmonella és Campylobacter, valamint a hospitalizált betegeknél esetleg még a Clostridium difficile enyhén emelkedett kockázatához vezethet.
Klinikai hatásosság
Kimutatták, hogy a 24 óránként, 2 héten keresztül adott 20 mg ezomeprazol hatékonyan kezeli a gyakori gyomorégést. Két multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebokontrollos, pivotális vizsgálatban 234, olyan vizsgálati alanyt kezeltek 20 mg ezomeprazollal 4 hétig, akiknek a közeli
anamnézisében gyakori gyomorégés szerepelt. A savas reflux-szal járó tüneteket (például a gyomorégést és a savas regurgitációt) retrospektíven, a megelőző 24 órára vonatkozóan értékelték. A 20 mg ezomeprazol mindkét vizsgálatban szignifikánsan jobb volt, mint a placebo az elsődleges végpontot, a gyomorégés teljes megszűnését tekintve, amelyet úgy definiáltak, hogy az utolsó vizit előtti 7 napban
nem fordult elő gyomorégéses epizód (33,9% - 41,6%, placebo: 11,9 - 13,7%, p<0,001). A másodlagos végpont, a gyomorégés teljes megszűnése, amelyet úgy definiáltak, hogy a beteg tünetnaplójában 7 egymást követő napon nem fordult elő gyomorégés, statisztikailag szignifikánsan különbözött az 1. héten (10,0% - 15,2% vs placebo: 0,9% - 2,4%, p=0,014, p<0,014) és a 2. héten is
(25,2% - 35,7% vs placebo: 3,4% - 9,0%, p<0,001).
Az elsődleges végpont eredményét alátámasztották más másodlagos végpontok is, így a gyomorégés csillapítása az 1. és 2. héten, a gyomorégés nélküli napok (24 órás időszakok) százalékos aránya 1 hét és 2 hét után, a gyomorégés átlagos súlyossága 1 hét és 2 hét után, a gyomorégés első tartós, 24 órás megszűnéséig eltelt idő, illetve az éjszakai gyomorégés megszűnéséig eltelt idő a placebóhoz képest. A 20 mg ezomeprazolt kapó vizsgálati alanyok megközelítőleg 78%-a számolt be a gyomorégés első megszűnéséről a kezelés első hetében, míg a placebocsoport 52 - 58%-a. A gyomorégés tartós megszűnéséig eltelt idő, amelynek a definíciója az az idő, amely után a beteg 7 egymást követő napon nem számolt be gyomorégésről, szignifikánsan rövidebb volt a 20 mg ezomeprazollal kezelt csoportban (a 14. napra 39,7% - 48,7% vs placebo: 11,0% - 20,2%). Az éjszakai gyomorégés első megszűnésig eltelt átlagos idő 1 nap volt, ami az egyik vizsgálatban statisztikailag szignifikánsan különbözött a placebóhoz képest (p=0,048), a másik vizsgálatban pedig megközelítette a szignifikanciát (p=0,069). A teljes időtartam alatt az éjszakák körülbelül 80%-a volt gyomorégéstől mentes, és mindkét klinikai vizsgálatban az éjszakák 90%-a volt gyomorégéstől mentes a 2. héten, míg a placebocsoportban 72,4 - 78,3%. A gyomorégésnek a kutatók megítélése szerinti megszűnése megegyezett az alanyok megítélésével, és statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott az ezomeprazol (34,7% - 41,8%) és a
placebo (8,0% - 11,4%) között. A kutatók azt is megállapították a 2. heti értékelés során, hogy az ezomeprazol szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult a placebónál a savas regurgitáció megszüntetésében (58,5% - 63,6% vs placebo: 28,3% - 37,4%).
A kezelés összesített értékelését követően a 2. héten a 20 mg ezomeprazollal kezelt betegek
78,0 - 80,7%-a számolt be arról, hogy az állapota javult, míg a placebocsoport 72,4 - 78,3%-a. A többségük a mindennapi életvitelük szempontjából ennek a változásnak a jelentőségét fontosnak vagy rendkívül fontosnak osztályozta (79 - 86% a 2. héten).
Felszívódás
Az ezomeprazol sav hatására lebomlik, és per os bélben oldódó bevonatú granulumok formájában alkalmazzák. Az R-izomerré történő in vivo átalakulás elhanyagolható. Az ezomeprazol felszívódása gyors, plazma csúcskoncentrációja az adag bevétele után megközelítőleg 1-2 órával alakul ki. Egyszeri 40 mg-os dózis után az abszolút biohasznosulás 64%, és ismételt napi egyszeri alkalmazást követően 89%-ra nő. A 20 mg ezomeprazol esetén az ezeknek megfelelő értékek 50%, illetve 68%. Étel fogyasztása késlelteti és csökkenti is az ezomeprazol felszívódását, bár ennek nincs jelentős hatása az ezomeprazol intragastricus aciditásra gyakorolt hatására.
Eloszlás
Egészséges egyéneknél dinamikus egyensúlyi állapotban a látszólagos eloszlási térfogat
megközelítőleg 0,22 l/testtömegkilogramm. Az ezomeprazol plazmafehérje kötődése 97%.
Biotranszformáció
Az ezomeprazolt teljes egészében a citokróm P450 rendszer (CYP) metabolizálja. Az ezomeprazol metabolizmusának jelentős része a polimorfikus CYP2C19-től függ, ami az ezomeprazol hidroxi- és dezmetil-metabolitjainak a képződéséért felelős. A fennmaradó rész egy másik specifikus izoenzimtől, a CYP3A4-től függ, ami a plazmában található fő metabolit, az ezomeprazol-szulfon képződéséért felelős.
Elimináció
Az alábbi paraméterek főként olyan egyének farmakokinetikájára jellemzőek, akiknek működő
CYP2C19 enzimük van, és extenzív metabolizálók.
A teljes plazmaclearance egyszeri adag után kb. 17 l/óra, míg ismételt alkalmazást követően 9 l/óra. Ismételt napi egyszeri adagolást követően a plazma felezési idő kb. 1,3 óra. Az ezomeprazol az adagok között teljesen kiürül a plazmából, és a napi egyszeri adagolás során nem mutat akkumulációs hajlamot. Az ezomeprazol fő metabolitjai nincsenek hatással a gyomor savszekréciójára. Az ezomeprazol per os dózisának majdnem 80%-a választódik ki metabolitok formájában a vizeletbe, a többi a székletbe. Az anyavegyület kevesebb, mint 1%-a található meg a vizeletben.
Linearitás/nem-linearitás
Az ezomeprazol farmakokinetikáját legfeljebb naponta kétszer 40 mg-os adagokig vizsgálták. A plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület az ezomeprazol ismételt adásával növekszik. Ez a növekedés dózisfüggő, és ismételt alkalmazást követően a dózissal arányosnál nagyobb AUC növekedést eredményez. Ez az idő- és dózis-függőség a „first pass” metabolizmus és a szisztémás clearance csökkenésének a következménye, amit feltehetően a CYP2C19 enzim ezomeprazol és/vagy annak szulfon-metabolitja által okozott gátlása idéz elő.
Speciális betegcsoportok
Gyenge metabolizálók
A populáció mintegy 2,9±1,5%-ánál hiányzik a funkcionáló CYP2C19 enzim, őket gyenge metabolizálóknak nevezik. Ezeknél az egyéneknél az ezomeprazol metabolizmusát feltehetőleg elsősorban a CYP3A4 katalizálja. Napi egyszeri 40 mg ezomeprazol ismételt alkalmazását követően az átlagos plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület megközelítőleg 100%-kal magasabb volt a gyenge metabolizálóknál, mint azoknál az egyéneknél, akiknek van funkcionáló CYP2C19 enzimük (extenzív metabolizálók). Az átlagos plazma csúcskoncentráció 60%-kal magasabb volt.
Ezeknek az eredményeknek nincs hatásuk az ezomeprazol adagolására.
Nemek
40 mg egyszeri adag ezomeprazol adása után az átlagos plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület megközelítőleg 30%-kal magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. Ismételt napi egyszeri alkalmazás után nem észlelhető nemek közötti különbség. Ezeknek az eredményeknek nincs hatásuk az ezomeprazol adagolására.
Májkárosodás
Az ezomeprazol metabolizmusa az enyhe - közepes májműködési zavarban szenvedő betegeknél károsodhat. Súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél a metabolizmus-ráta lecsökken, ami az ezomeprazol plazmakoncentráció-idő görbe alatti területének megkétszereződését eredményezi. Ezért a súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél a 20 mg-os maximális dózist nem szabad túllépni. Az ezomeprazol vagy fő metabolitjai napi egyszeri adagolás mellett egyáltalán nem mutatnak akkumulációs tendenciát.
Vesekárosodás
Nem végeztek vizsgálatokat csökkent veseműködésű betegeknél. Mivel a vese az ezomeprazol metabolitok kiválasztásáért felelős, de az anyavegyület eliminációjáért nem, ezért az ezomeprazol metabolizmusa a vesekárosodásban szenvedő betegeknél várhatóan nem változik.
Idős betegek (≥ 65 éves korúak)
Idős betegeknél (71-80 éves kor) nem változik meg jelentősen az ezomeprazol metabolizmusa.
Gyógyszerészeti jellemzők - NEXIUM 20 MG
glicerin-monosztearát 40-55, hidroxipropilcellulóz hipromellóz 2910 (6 mPas) vöröses-barna vas-oxid (E172) sárga vas-oxid (E172) magnézium-sztearát
metakrilsav–etil–akrilát–kopolimer (1:1) 30%-os diszperziója mikrokristályos cellulóz
szintetikus paraffin makrogol 6000
poliszorbát 80 kroszpovidon (A típus) nátrium-sztearil-fumarát
cukorgömbök (szacharóz és kukoricakeményítő) talkum
titán-dioxid (E 171) trietil-citrát
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Alumínium buborékcsomagolás. 7, 14 és 28 gyomornedv-ellenálló tablettát tartalmazó kiszerelés. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.